Neveléstörténet, 2005 (2. évfolyam, 1-4. szám)
2005 / 3-4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Horváth József: Csokonai, a csurgói ideiglenes professzor
Csokonai, a csurgói ideiglenes professzor vet talál: méltóztasson engemet valamellyik oskolájában professzorságra kegyelmesen felvenni, hogy így, mikor pénz nélkül visszatérek, legyen magamnak és gyámoltalan özvegységre jutott édesanyámnak hol találni menedéket a Nagyságod szárnyai alatt. .. Én egyedül professzor szándékozok és óhajtok lenni, és egyedül a Nagyságod birtokán, ha irántam a Nagyságod olly kegyes lenni méltóztatik. Egy olly méltóság alatt, akinek nagy szívét egyedül a haza és közjó lelkesíti, aki minden érdemes hazafit nyájas leereszkedéssel fogadni nem utál, aki nem nézi azt, ki mellyik koncilium után vakoskodik, aki egynéhány domíniumban az, ami József volt egynéhány országokban, egyszóval Nagyságod alatt professzorkodnom nékem nagyobb boldogság volna, mint másutt a legfényesebb hivatal. Esedezem is főhajtva Nagyságodnak, méltóztassa ezt az én alázatos kérésemet szokott nagylelkűséggel elfogadni, és engemet addig is, míg próbajelekkel megesmérhetne, kegyelmes dispositiójával megörvendeztetni.” A csurgói, kaposvári gimnázium, majd a debreceni egyetem tanára, Boros Dezső szerint „Csokonai nem egyszerűen dunántúli bolyongásai közepette lett helyettes tanár Csurgón, hanem a körülmények kényszerítették erre a lépésre, akkor, amikor rég letett a csurgói professzorság szándékáról... Csurgóra kerülése előtt másfél évvel szemet vetett az iskolára, amikor azt kérte a patrónustól»... méltóztasson engemet valamelyik oskolájában professzorságra felvenni«. A valamelyik iskolák egyike Csurgó volt. Igaz, később ígéretekkel és barátságra apellálva kellett Csokonait Csurgóra erőszakolni, de a komáromi kudarc után Csokonai somogyi bolyongásainak motívumai között feltétlen ott lehetett az egykori gondolat: hátha tanár lehetne Csurgón 1798 őszén gondok előtt állt a hat évvel korábban alapított iskola. Benedek István professzornak felmondtak, mivel elhanyagolta a tanítást, a kiszemelt utód, Jezerniczky György pedig nem érkezett meg. Nem volt mit tenni, mint az alsoki lelkészt, Csépán Jánost kérték fel a tanítás folytatására. Külföldön, Jénában tanuló professzorokat, Császári Lósy Pált és Buday Pált keresték meg. Az utóbbi lemondott Császári javára, aki őszre ígérte érkezését. A helyettesítést azonban vállalta volna Buday, aki el is indult Jénából Somogyba. Ha meg is érkezik, Csokonaiból valószínű sohasem lett volna csurgói tanár. Közben ugyanis a fenntartó meggondolta magát, az eredetileg ígért fizetésnél csak kevesebbet tudott volna adni. Festetics kemény hangú levélben jelezte felháborodását. Ekkor sietett Csépán István gondnok Nagybajomba, ahova május 24- re, szombatra összehívta az egyházmegye vezetőit. Itt beszélték rá Csokonait, tegye félre sértődöttségét, és vállalja el a tanítást. Tény, hogy már korábban is 5 Csokonai Vitéz Mihály (1973) Minden Munkája II. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 828. p.