Neveléstörténet, 2009 (6. évfolyam, 1-4. szám)

2009 / 1-2. szám - TANULMÁNYOK - Kereszty Orsolya: A polgári leányiskolák szerepe a magyar nemzetépítésben a dualizmus kori Magyarországon

A POLGÁRI LEÁNYISKOLÁK SZEREPE A MAGYAR NEMZETÉPÍTÉSBEN... ÁL­LAM­I É­RD­EKE­K A polgári leányiskolákról az 1868-as népoktatási törvény rendelkezett először. Négy évfolyamos volt ez az iskolatípus, amelyben az elemi iskolai tanulmányokon túlmutató, „praktikus” műveltség nyújtása volt a cél, ami a háziasszonyi teendők­re való felkészítést jelentette.­ A polgári iskolákat szabályozó első, az 1869-es tanterv nem részletezi ugyan a tantárgyak tartalmi kérdéseit, de az mindenesetre megálla­pítható, hogy például a nemzeti identitást alapvetően meghatározó anyanyelv oktatá­sa esetében „az anyai nyelv ismertetése” a fiúk polgári iskolájában az ötödik osztály­ban heti kettő órában, hatodik osztályban pedig szintén kettő órában valósult meg, ellenben a lányok esetében ez mindösszesen heti három órában történt, kizárólag a negyedik osztályban.6 A polgári leányiskolák célja az volt, hogy gyakorlati műveltséget nyújtsanak a kö­zéposztály leányai számára. A „gyakorlati” műveltség azonban kizárólag a családban betöltendő feladatokra való felkészítést jelentette.7 Az állam mellett községek, hit­­felekezetek, társulatok és magánosok is állíthattak fel polgári iskolákat az 1868-as népoktatási törvény alapján. A törvény kötelezte a felekezeteket, a magánosokat és a társulatokat, hogy polgári iskoláikban a törvény szerint meghatározott szerkezetet és tartalmat kövessék.­ A kormányzati szinten irányított magyar nemzetépítés a kezdetektől elégedett volt a polgári leányiskolák tartalmi és szerkezeti szabályozásával, és folyamatosan ezek­nek a sikerességére utalva ellenállt a reformkísérleteknek. A polgári leányiskolák­kal ellentétben azonban a polgári fiúiskolák reformját az aktuális kormány többször tűzte ki célként arra hivatkozva, hogy korabeli tartalmi szabályozásuk nem felelt meg legnagyobb feladatuknak, az általános műveltség nyújtása mellett a munkára való felkészítésnek. A polgári iskolát látogató tanulók pályaválasztásának elemzése tovább árnyalja a polgári iskolák tartalmi szabályozásának értékelését. Bár a VKM által közölt ada­tok utalnak arra, hogy a felmérés újdonsága miatt az arányok némileg torzak le­hetnek, mégis, megfelelőek egy általános kép felvázolására. Az 1899/1900-as tan­évben a polgári iskolát végzett 4105 fiú közül 136, vagyis 3,3% maradt otthon, míg az 5168 lány közül 2473, vagyis 49,79%. Az 1910/1911-es tanévben 5809 fiú közül 198 (3,4%), míg 9460 lány közül 3566 (37,7%) maradt otthon. Ezekből az adatok­ból következtetett a kormány arra, hogy a lányoknak majdnem a fele kizárólag az ál­talános műveltség elsajátítására használja a polgári leányiskolát, amely így kizárólag a lányok számára tekinthető főkép általános műveltséget adó oktatási intézmény­nek.­ A továbbtanuló lányok (1900-ban 39,49%) a polgári iskola után leginkább a tanítónőképzőben folytatták tanulmányaikat (1900-ban 19,14%), míg a fiúk a felső kereskedelmi intézetekben (24,22% 1900-ban).10 Azoknak az aránya, akik a polgá­ri leányiskola után nem folytatták tanulmányaikat, hanem a családi szférába tértek vissza, mindvégig körülbelül 50% volt. KERESZTY ORSOLYA

Next