Neveléstörténet, 2009 (6. évfolyam, 1-4. szám)

2009 / 1-2. szám - TANULMÁNYOK - Kereszty Orsolya: A polgári leányiskolák szerepe a magyar nemzetépítésben a dualizmus kori Magyarországon

­______ ______ L N­­EVELÉSTÖRTÉNET A POLGÁRI LEÁNYISKOLÁK SZEREPE A MAGYAR NEMZETÉPÍTÉSBEN... volt­ művelt családanyákat képezni. A felsőbb leányiskolákat érintő 1901-es rendele­ti szabályozás kapcsán felmerült, hogy a felsőbb leányiskolák és a polgári leányisko­lák közötti legfőbb különbség: a felsőbb leányiskola a vagyonosabb középosztály in­tézményeként a nagyvilágra, a polgári leányiskola pedig az életre nevel.27 Ahogy arra már Kelemen utalt, az oktatás társadalmi osztály által meghatározott léte nyilvánva­ló a diskurzusok alapján.28 E szerint a felsőbb leányiskolák a vagyonosabb közép­­osztály, a polgári leányiskolák pedig az ennél „szegényebb” középosztály leánygyer­mekeinek számára álltak nyitva, de esetenként már megjelent a tehetséggondozás gondolata is: „Minden intelligenc­ia hijján nem fog felkerülni a polgári iskolákba sem boldog-boldogtalan. Helye ott tulajdonképpen úgyis csak a középosztályhoz tartozó, tehát születésüknél fogva már bizonyos mértékű intelligenc­iával bíró gyermekeknek van. E mellett persze nyitva kell hagy­nunk az utat ide még azoknak az akár egészen földhöz ragadt, szegény, koldus gyermekeknek is, a­kiket szorgalmuk és az elemi iskola négy osztályán át tanúsított tehetségük tesz érdemessé a továbbképzésre. ”29 A komáromi polgári leányiskola igazgatója, Geőcze Sarolta meglátása szerint szükséges volt a különbségtétel a polgári leányiskolák tekintetében a vidéki és a vá­rosi intézmények között. Míg ugyanis a nagyvárosi iskolákat az iparos és kereske­dő osztály gyermekei látogatták, addig a kisvárosi és vidéki iskolák nem egy nép­réteg, hanem az egész társadalom számára nyújtottak művelődési lehetőséget.30 Mindebből Geőcze szerint az következett, hogy a „gyakorlatias irány” a nagyvárosi is­kolákban lehetséges, vidéken és a kisvárosiakban azonban nem megoldható, mert: „Itt a növendékeknek csak egy töredéke lesz a saját keze munkájára utalva; a túlnyomó rész egykor családja körében fog élni s arra van hivatva, hogy a saját kis társadalmi körének irá­­nyozója, vezetője is legyen; itt tehát a polgári leányiskola feladata, e növendékekre nézve ugyanaz, a­mi a felsőbb leányiskoláé. Ez a körülmény az iskola feladatát lényegesen módosít­ja. Mert ezekre a növendékekre nézve nem a kézi ügyesség a fontos, sem az üzleti életben érté­kesíthető praktikus ismeretek minél nagyobb összege, hanem sokkal inkább a finomabb érzés, a gyöngédség, a tapintat, az okosság, a kötelességérzet, a jó ízlés, szóval azok a tulajdonságok, melyek a nőt családja okos vezetésére és boldogítására teszik képessé. ”is A 19. és 20. század fordulójára egyre inkább előtérbe került az egységes leányok­tatás rendszere éppen annak kapcsán, hogy egyre több középosztálybeli nő akart és kényszerült munkát vállalni és eltartani önmagát.32 A dualizmus kezdete óta válto­zatos kritika érte a polgári leányiskolákat. A századfordulóra pedig egyre világosabb lett, hogy sem a felsőbb leányiskolák, sem a polgári leányiskolák nem elégítették ki a középosztály lányainak igényeit. Ekkor már egyre több nő kényszerült arra akár családban, akár egyedül, hogy fizetett munkát vállaljon, és ezzel párhuzamosan az KERESZT­ ORSOLYA 73

Next