Neveléstörténet, 2011 (8. évfolyam, 1-4. szám)
2011 / 1-2. szám - TANULMÁNYOK - Nagy Adrienn: Női kereskedelmi iskolák a dualizmus kori Magyarországon
NŐI FELSŐ KERESKEDELMI ISKOLÁK A DUALIZMUS KORI MAGYARORSZÁGON évtizedében növekedett meg igazán a női kereskedelmi tanfolyamok népszerűsége, és a jól képzett hölgyek a korabeli források szerint keresettek voltak a munkaerőpiacon is. „Gyakran fordul elő, hogy kitűnő tanulók, kik a tanítónői képzőknek egy vagy több évfolyamát sikerrel végezték - a nagy protekció díjával igen bizonytalan pályának hátat fordítva - az ott megkezdett tanulmányaikat abba hagyják és e tanfolyamok egyikébe lépnek be, biztosabb kenyérhez törekszenek jutni. Míg más lányok nagy része a bizonytalan jövőre való tekintettel járja e tanfolyamokat, segítve szüleiknek azzal, ne keljen idegen erőket alkalmazni és később esetleg saját megélhetésüket is biztosítsák” (Habothy, 1902. 25. o.). Az 1895/96-os tanévig az országban összesen 26 iskolában (16 polgári, 8 felsőbb leányiskola, 1 kereskedő tanonciskola és 1 kereskedelmi akadémia) indult ilyen jellegű tanfolyam. A tanfolyamok magas látogatottságához minden bizonnyal hozzájárult, hogy a világháborús években a kereskedelmi pályákon is éreztette hatását a férfi munkaerőhiány. Az 1918/19-es tanévben 103 tanfolyamra közel 5000 leány iratkozott be, ám a többségük a háború után elvesztette állását. A korszakban a nyilvánossági joggal rendelkező tanfolyamok mellett számos magán, úgynevezett „zugtanfolyam” működött. Ilyen jellegű magántanfolyamokat, iskolákat - amelyek elsősorban gépírást és gyorsírást tanítottak mindenfajta hatósági ellenőrzés nélkül -, alapítottak például írógép-kereskedők, nyugdíjas hivatalnokok, magántanítók, egyletek, társulatok és magánemberek. Ezekkel a tanfolyamokkal az volt a legfőbb gond, hogy tanítói nem a pedagógusok köreiből kerültek ki, hanem kevés kivétellel olyan fiatal férfiak és nők tanítottak, akik maguk is éppen csak kikerültek az iskolából. Ráadásul szinte bárki részt vehetett ezeken — a három-négy hónap alatt szakképzetséget igazoló bizonyítvánnyal kecsegtető tanfolyamokon, mivel semmilyen előképzettségről nem kellett tanúbizonyságot tenni a jelentkezőknek. E zugiskolák magas száma azt eredményezte, hogy néhány év alatt a csupán csak alsóbbrendű munkákra alkalmas hivatalnoknőkből túlképzés lett, míg az ipari és kereskedelmi pályákon számuk elenyésző maradt. Itt azonban meg kell említeni, hogy a kifejezetten árusítással foglalkozó nők számára sem zug-, sem pedig nyilvános szakiskola nem szerveződött ebben az időben, sőt a tanonckodás is ismeretlen fogalom volt még a női kereskedelmi alkalmazottak számára. Mindezek alapján jól látható, hogy komoly hiányosságok mutatkoztak még a századforduló környékén is a női szakképzés terén. A Nőtisztviselők Országos Egyesületének legfőbb célja a zugiskolák és az egyéves kereskedelmi tanfolyamok megszüntetése volt, illetve, hogy az állam a férfi- és nőtisztviselők számára azonos szakiskolai képzést biztosítson. Az egyesület tagjai úgy vélték, hogy a lányok számára is a fiúkhoz hasonlóan három vagy négy évessé kellene tenni a kereskedelmi szakképzést.4 NAGY ADRIENN