Neveléstörténet, 2011 (8. évfolyam, 1-4. szám)

2011 / 1-2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Gróz Andrea: Hugonnay Vilma, az első magyar orvosnő

« LaJOIL HUGONNAY VILMA, AZ ELSŐ MAGYAR ORVOSNŐ­ ra országos elemző megbetegedési és halálozási statisztikákat is készítettek. Az első ilyen elkészített statisztika jól láthatóan megmutatta a csecsemő- és gyermekhalan­dóság nagyságát: 1872-ben a 0-5 éves korú gyermekek 50,87%-a halt meg egy éves kora előtt, ugyanakkor az összes elhaltak 51%-a 10 éves kor alatti gyermek volt.5 (Chyzer, 1900; Atzél, 1928-1944) A hazai közegészségügyi állapotokat rendező alaptörvények (1770, 1876, ill. en­nek 1908. évi módosítása) ösztönző hatással voltak a magyar orvostársadalom ala­kulására, létszámának növekedésére. 1769-ben Mária Terézia rendelkezése nyomán megteremtődtek a hazai orvosképzés feltételei. 1770-ben az állam legfontosabb fel­adatai közé emelte a közegészségügyet, törvényekkel biztosította annak működését. A törvények orvos, seborvos és bába tartását írták elő, függetlenül a lakosság számá­tól. (Kapronczai, 1995-1996; Kapronczai, 2000, 2000­; Werling, 2000, 109-120. o.) A magyar korona területére 1851-ben terjesztették ki a birodalmi egészségügyi tör­vényt, amely már a lakosság létszámához alkalmazkodott: a törvényi előírások értel­mében 8000 fő után kötelező volt orvost alkalmazni.­ (Grósz, 1915; Bakács, 1948) Ennek a kissé ellentmondásos, parázs vitáktól sem mentes, ugyanakkor tudományos-társadalmi-ideológiai szempontból erőteljesen fejlődő, változó korszak szülötte Hugonnay Vilma, aki a szentgyörgyi Hugonnay grófi család ötödik gyerme­keként látta meg a napvilágot 1847. szeptember 30-n Nagytétényben egy harminc­szobás barokk kastélyban. E nemesi származás bizonyos mértékben meg is határoz­ta sorsát. Szülei gróf Hugonnay Kálmán huszárkapitány és tomesti Pántzély Terézia. A grófi címet viselő Hugonnay-családnak kiterjedt birtokai és a legmagasabb körök­be kiterjedő kapcsolataik voltak. A családfő gondosan titkolta, hogy anyagi helyzete fokozatosan romlik, s már korábban is csak feleségének hozománya, a kevésbé elő­kelő, de gazdag üvegfúvó ősök öröksége mentette meg az összeomlástól. Arisztokrata család gyermekeként a főúri családokban szokásos nevelést kapta. A kis Vilma öt testvérével együtt a kor szokásának megfelelően dajkák és nevelőnők között nőtt fel, édesanyja szeretetét csak távolról érezhette, ugyanis naponta csak né­hány percet találkozhatott vele súlyos fertőző tüdőbetegsége (tbc) miatt. Felvilágosult nő lévén, így védte meg gyermekeit a halálos kórtól. Fiait gimnáziumban, egyeteme­ken, s külföldi iskolákban is taníttatta, de lányai csak lánynevelő intézetekben sa­játíthatták el a korabeli úrilányok szokásos ismereteit. Vilmának leginkább a köz­vetlenül is érzékelhető szeretet hiányzott, így szinte minden vakációját Pándon, a Szilassy-birtokon töltötte. (Kertész, 1965) 1857-től, 10 éves korától az angolkisasszonyok kolostorában tanult, 1859-től Pröbstl Mária budapesti leányiskolájába került, 1863-tól pedig a szülői házban sa­játította el a háztartási ismereteket. Leányiskolai tanulmányainak befejeztével, 18 éves korában férjhez ment Szilassy György földbirtokoshoz, akit egy pesti lányneve­­lő-intézeti iskolatársnője, a Szilassy nagymama keze alatt nevelkedő félárva unoka, Máriássy Fruzsina révén ismert meg és három gyermekük született. Azonban a szép reményekkel indult házasság sajnos nem sikerült. Férje nála jóval idősebb volt, aki I GROZ ANDREA

Next