Neveléstörténet, 2011 (8. évfolyam, 1-4. szám)

2011 / 1-2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Gróz Andrea: Hugonnay Vilma, az első magyar orvosnő

HUGONNAY VILMA, AZ ELSŐ MAGYAR ORVOSNŐ számára a magyar dzsem­ii tipikus életvitelének a folytatása volt az elsődleges: kár­tya, kaszinó, nők... A fiatalasszonyt viszont komolyabb dolgok foglalkoztatták: sze­retett olvasni - főként a természettudományok érdekelték -, foglalkozott, törődött a birtokon, illetve a faluban élők életével, és egyre nőtt benne a vágy, hogy bete­geken segíthessen. A pár elidegenedésén, eltávolodásán kisfiúk megszületése sem segített, így, amikor Szilassyné Hugonnay Vilma tudomására jutott, hogy Svájcban a nők előtt is megnyíltak az egyetemek kapui, szokatlan lépésre szánta el magát: 25 éves korában jelentkezett a zürichi egyetem orvosi fakultására. 1872-ben meg­kezdett tanulmányai kapcsán a családja támogatását nélkülöznie kellett, így ék­szereit adta el, hogy abból tarthassa el magát. Szegényes panziókban, nehéz körül­mények között, ugyanakkor nemzetközi diáktársaságokban élte a késői diákéveit. Hiányos képzettségét, lemaradását rohammunkával igyekezett pótolni, például hó­napok alatt kellett elsajátítania az orvosi tanulmányokhoz nélkülözhetetlen latin nyelvet. (Létfenntartási költségeinek csökkentésére főétkezésként is nyers, hús nél­küli élelmet vett magához, többnyire gyümölcs, zöldség, kenyér voltak évekig a táp­láléka, de ez a munkabírását nem befolyásolta) Disszertációját 1879­ február 3-án védte meg, és orvossá avatták. Az orvosi diploma megszerzését követően az egye­tem sebészeti klinikáján Rose sebészprofesszor (orvosi disszertációjában az őáltala végzett gégeműtétek tapasztalatait dolgozta fel) mellett dolgozott, majd egy alapítvá­nyi kórházban töltött egy esztendőt. Azonban a zürichi pályakezdés nem hozott szá­mára svájci karriert, mert a kedvező ajánlatokat elutasította, s 1880 februárjában hazatért. Diplomájának honi elismertetése rendkívüli akadályokba ütközött. 1881. március 31-én sikeresen letette a hazai egyetemi tanulmányokhoz nélkülözhetetlen érettségi vizsgát. 1882 májusában kérte orvosi oklevelének elismertetését. Ugyan a pesti orvostanári kar támogatta kérelmét, Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi miniszter azonban — az érvényes törvényekre hivatkozva - elutasította a nosztrifi­­kálást. „Elvi kérdés, vájjon a külföldön nyert orvostudori oklevélnek honosítá­sa, vagy akár itthon hallgatott tanfolyam után nyert orvostudori oklevél alapján megengedhető-e nőknek az egyetemes orvosi gyakorlat hazánkban?”­ - olvasha­tó azon levél sorai között, melyet Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi miniszter az orvosi karnak címzett. (Nagy, 1997; Móra, 1983; Markó, 2002) Hugonnai Vilmát nagyon bántotta ez az igazságtalan döntés, a nemi diszkriminá­ció ténye. Számos alkalommal járt Trefortnál audiencián, de hasztalan, mert célját tekintve nem járt sikerrel. Ehelyett a miniszter egy középfokú képzés, ún. bábatan­folyam elvégzésére igyekezte ösztönözni Hugonnait, amely legális állást és prakti­­zálási lehetőséget teremthet számára. Ugyan ezt a felajánlást végzettségéhez mér­ten megalázónak élte meg az ifjú orvosnő, mégis úgy dönt, hogy leteszi a szülésznői vizsgát, és szülésznőként működik. Szilassyval kötött házassága végleg felbomlott, ezért betegek sokaságát kezelte, hogy az így szerzett jövedelemből fenntarthassa családját. Ekkor kezdte el ismeret­­terjesztő és felvilágosító jellegű szakirodalmi tevékenységét. A nők munkaköre, Egy GRÓZ ANDREA

Next