Neveléstörténet, 2011 (8. évfolyam, 1-4. szám)
2011 / 1-2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Gróz Andrea: Hugonnay Vilma, az első magyar orvosnő
HUGONNAY VILMA, AZ ELSŐ MAGYAR ORVOSNŐ számára a magyar dzsemii tipikus életvitelének a folytatása volt az elsődleges: kártya, kaszinó, nők... A fiatalasszonyt viszont komolyabb dolgok foglalkoztatták: szeretett olvasni - főként a természettudományok érdekelték -, foglalkozott, törődött a birtokon, illetve a faluban élők életével, és egyre nőtt benne a vágy, hogy betegeken segíthessen. A pár elidegenedésén, eltávolodásán kisfiúk megszületése sem segített, így, amikor Szilassyné Hugonnay Vilma tudomására jutott, hogy Svájcban a nők előtt is megnyíltak az egyetemek kapui, szokatlan lépésre szánta el magát: 25 éves korában jelentkezett a zürichi egyetem orvosi fakultására. 1872-ben megkezdett tanulmányai kapcsán a családja támogatását nélkülöznie kellett, így ékszereit adta el, hogy abból tarthassa el magát. Szegényes panziókban, nehéz körülmények között, ugyanakkor nemzetközi diáktársaságokban élte a késői diákéveit. Hiányos képzettségét, lemaradását rohammunkával igyekezett pótolni, például hónapok alatt kellett elsajátítania az orvosi tanulmányokhoz nélkülözhetetlen latin nyelvet. (Létfenntartási költségeinek csökkentésére főétkezésként is nyers, hús nélküli élelmet vett magához, többnyire gyümölcs, zöldség, kenyér voltak évekig a tápláléka, de ez a munkabírását nem befolyásolta) Disszertációját 1879 február 3-án védte meg, és orvossá avatták. Az orvosi diploma megszerzését követően az egyetem sebészeti klinikáján Rose sebészprofesszor (orvosi disszertációjában az őáltala végzett gégeműtétek tapasztalatait dolgozta fel) mellett dolgozott, majd egy alapítványi kórházban töltött egy esztendőt. Azonban a zürichi pályakezdés nem hozott számára svájci karriert, mert a kedvező ajánlatokat elutasította, s 1880 februárjában hazatért. Diplomájának honi elismertetése rendkívüli akadályokba ütközött. 1881. március 31-én sikeresen letette a hazai egyetemi tanulmányokhoz nélkülözhetetlen érettségi vizsgát. 1882 májusában kérte orvosi oklevelének elismertetését. Ugyan a pesti orvostanári kar támogatta kérelmét, Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi miniszter azonban — az érvényes törvényekre hivatkozva - elutasította a nosztrifikálást. „Elvi kérdés, vájjon a külföldön nyert orvostudori oklevélnek honosítása, vagy akár itthon hallgatott tanfolyam után nyert orvostudori oklevél alapján megengedhető-e nőknek az egyetemes orvosi gyakorlat hazánkban?” - olvasható azon levél sorai között, melyet Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi miniszter az orvosi karnak címzett. (Nagy, 1997; Móra, 1983; Markó, 2002) Hugonnai Vilmát nagyon bántotta ez az igazságtalan döntés, a nemi diszkrimináció ténye. Számos alkalommal járt Trefortnál audiencián, de hasztalan, mert célját tekintve nem járt sikerrel. Ehelyett a miniszter egy középfokú képzés, ún. bábatanfolyam elvégzésére igyekezte ösztönözni Hugonnait, amely legális állást és praktizálási lehetőséget teremthet számára. Ugyan ezt a felajánlást végzettségéhez mérten megalázónak élte meg az ifjú orvosnő, mégis úgy dönt, hogy leteszi a szülésznői vizsgát, és szülésznőként működik. Szilassyval kötött házassága végleg felbomlott, ezért betegek sokaságát kezelte, hogy az így szerzett jövedelemből fenntarthassa családját. Ekkor kezdte el ismeretterjesztő és felvilágosító jellegű szakirodalmi tevékenységét. A nők munkaköre, Egy GRÓZ ANDREA