Neveléstörténet, 2013 (10. évfolyam, 1-4. szám)
2013 / 3-4. szám - TANULMÁNYOK - NÉMETH ILDIKÓ: TISZTI LEÁNYNEVELŐ INTÉZETEK AZ OSZTRÁK-MAGYAR MONARCHIÁBAN....
TISZTI LEÁNYNEVELŐ INTÉZETEK AZ OSZTRÁK-MAGYAR MONARCHIÁBAN NÉMETH ILDIKÓ A 18. század második feléig a nőnevelés mint közoktatási feladat — néhány zárdaiskolában folyó oktatástól eltekintve -, gyakorlatilag nem létezett. Az 1777. évi Ratio Educationis, amely a Habsburg Birodalomban először kísérelte meg (a már fennálló állapotokat rögzítve) egységes szervezeti keretbe foglalni a közoktatást, először rögzítette állami szinten a nők iskoláztatásának szükségességét, amennyiben kimondta, hogy az alapfokú iskoláztatásban mind a fiú-, mind a leánygyermekek részt vesznek. Egészen a 19 század közepéig a leányok számára az egyetlen szervezett iskolai képzést az elemi iskola jelentette. Ha tovább képezték is őket (és itt ne a kiváltságos felsőbb társadalmi osztályok leányai mellett működő nevelőnőkre, nevelőkre gondoljunk, a többnyire zárdaiskolában vagy magánintézetben folyó leányoktatás elsődleges célja az volt, hogy a gondjaikra bízott növendékeket a későbbi háziasszonyi feladatok teljesítésére készítsék fel. Ezek a tanintézetek a háztartás vezetésének fortélyai mellett a középosztálybeli feleség és anya szerepére készítették elő növendékeiket, felvértezve őket az általános műveltséghez szükséges zenei, nyelvi, irodalmi és történelmi ismeretekkel. A megélhetést biztosító szakmák elsajátítására is a zárdaiskolákban nyílt először lehetőség: az 1870-es évektől kezdve a tanítónőképzőt, különféle varró- vagy kereskedelmi tanfolyamokat végzett leányok már létbiztonságot nyújtó, szakmát adó bizonyítvánnyal a kezükben léphettek ki a nagybetűs életbe. A monarchia időszakában kiteljesedő intézményes leányoktatás egészen speciális formáját jelentették a tiszti leánynevelő intézetek: Hernals, Sopron és Hirtenberg iskolái. Az első ilyen jellegű iskolát még a 18. század végén St. Pöltenben alakították ki II József kezdeményezésére. A tiszti leánynevelő intézetet azért alapította az uralkodó, hogy a császári-királyi hadsereg tisztjeinek elárvult leányai megfelelő neveltetésben részesüljenek, és később nevelőnőként, tanítónőként a megélhetésüket is biztosíthassák. Az idővel Hernalsba költöző intézet, majd a soproni és a hirtenbergi iskola kialakulásának és katonai igazgatás alatti intézményhálózatba szervezésének történetét követi nyomon e tanulmány a kezdetektől egészen a Monarchia felbomlásáig. Az osztrák és magyar iskolarendszer, ezen belül a nőnevelés fejlődésének történetét terjedelmi okok miatt nem tárgyalják, sőt a tiszti leánynevelő intézetek sajátos körülményei miatt (elsődlegesen katonai igazgatás alá tartoztak, és csak másodsorban követték a polgári oktatásügy irányítás elvárásait), csak az intézetek életét közvetlenül érintő általános közoktatásügyi rendelkezésekre teszünk utalást. NEVELÉSTÖRTÉNET 83