Neveléstörténet, 2013 (10. évfolyam, 1-4. szám)

2013 / 3-4. szám - TANULMÁNYOK - NÉMETH ILDIKÓ: TISZTI LEÁNYNEVELŐ INTÉZETEK AZ OSZTRÁK-MAGYAR MONARCHIÁBAN....

TISZTI LEÁNYNEVELŐ INTÉZETEK AZ OSZTRÁK-MAGYAR MONARCHIÁBAN NÉMETH ILDIKÓ A 18. század második feléig a nőnevelés mint közoktatási feladat — néhány zárda­iskolában folyó oktatástól eltekintve -, gyakorlatilag nem létezett. Az 1777. évi Ratio Educationis, amely a Habsburg Birodalomban először kísérelte meg (a már fennálló állapotokat rögzítve) egységes szervezeti keretbe foglalni a közoktatást, először rög­zítette állami szinten a nők iskoláztatásának szükségességét, amennyiben kimond­ta, hogy az alapfokú iskoláztatásban mind a fiú-, mind a leánygyermekek részt vesz­nek. Egészen a 19­ század közepéig a leányok számára az egyetlen szervezett iskolai képzést az elemi iskola jelentette. Ha tovább képezték is őket (és itt ne a kiváltságos felsőbb társadalmi osztályok leányai mellett működő nevelőnőkre, nevelőkre gon­doljunk­, a többnyire zárdaiskolában vagy magánintézetben folyó leányoktatás el­sődleges célja az volt, hogy a gondjaikra bízott növendékeket a későbbi háziasszonyi feladatok teljesítésére készítsék fel. Ezek a tanintézetek a háztartás vezetésének for­télyai mellett a középosztálybeli feleség és anya szerepére készítették elő növendéke­iket, felvértezve őket az általános műveltséghez szükséges zenei, nyelvi, irodalmi és történelmi ismeretekkel. A megélhetést biztosító szakmák elsajátítására is a zárda­iskolákban nyílt először lehetőség: az 1870-es évektől kezdve a tanítónőképzőt, kü­lönféle varró- vagy kereskedelmi tanfolyamokat végzett leányok már létbiztonságot nyújtó, szakmát adó bizonyítvánnyal a kezükben léphettek ki a nagybetűs életbe. A monarchia időszakában kiteljesedő intézményes leányoktatás egészen speciális formáját jelentették a tiszti leánynevelő intézetek: Hernals, Sopron és Hirtenberg is­kolái. Az első ilyen jellegű iskolát még a 18. század végén St. Pöltenben alakították ki II József kezdeményezésére. A tiszti leánynevelő intézetet azért alapította az uralko­dó, hogy a császári-királyi hadsereg tisztjeinek elárvult leányai megfelelő neveltetés­ben részesüljenek, és később nevelőnőként, tanítónőként a megélhetésüket is bizto­síthassák. Az idővel Hernalsba költöző intézet, majd a soproni és a hirtenbergi iskola kialakulásának és katonai igazgatás alatti intézményhálózatba szervezésének törté­netét követi nyomon e tanulmány a kezdetektől egészen a Monarchia felbomlásáig. Az osztrák és magyar iskolarendszer, ezen belül a nőnevelés fejlődésének törté­netét terjedelmi okok miatt nem tárgyalják, sőt a tiszti leánynevelő intézetek sajátos körülményei miatt (elsődlegesen katonai igazgatás alá tartoztak, és csak másodsor­ban követték a polgári oktatásügy irányítás elvárásait), csak az intézetek életét köz­vetlenül érintő általános közoktatásügyi rendelkezésekre teszünk utalást. NEVELÉSTÖRTÉNET 83

Next