Neveléstörténet, 2017 (14. évfolyam, 1-4. szám)

2017 / 1-2. szám - Könyvismertetések

Könyvismertetések kedő képviselője javaslatára végzett több szempontú antropometriai kutatásokat. Montessori szerint a nevelés titka megfigyelni, felfedezni és az „istenit” felismer­ni a gyermekben. A nevelő-gyermek kapcsolatban a szabad gyermek önmaga ve­zetője. Montessori pedagógiájára nagy hatást gyakorolt Bergson filozófiája, Que­­telet szociológus, statisztikus tevékenysége (testtömeg-index vizsgálata), továbbá Wundt kísérleti pszichológiája. Maria Montessori fejlődéslélektani elméletén és a gyermeki fejlődés fázisainak elemzésén Piagethez hasonlóan több évtizeden át dol­gozott. Születéstől 18 éves korig a kognitív fejlődés négy fokozatát határozta meg. Fejlődés-lélektani rendszerének jellegzetes fogalma a lelki újjáépítés. Az ő nevé­hez fűződik a kozmikus nevelés programjának kidolgozása is. Ennek eszközrend­szerébe tartozott az iskolakert, az akvárium, a mikroszkóp, a földgömb stb., és a „biológiai szekrény”. Montessori antropológiára, természettudományra és az orvostudományra alapo­zott pedagógiájának eredetiségét a könyv szerzője tíz pontban foglalja össze: • felismerte az önfejlődés lehetőségét; • megállapította, hogy az önfejlődés motorja a koncentráció és a normalizáció; • hangsúlyozta a rend jelentőségét az emberi fejlődésben; • kidolgozta a megfigyelés sajátos pedagógiai követelményeit; • meghatározta az eszközök felkínálásának jelentőségét; • megalkotta az individuális tanulási mód egyedi formáit; • hangsúlyozta, hogy pedagógiájának leghatásosabb eleme a munka szabad vá­lasztása. Montessori a kisgyermekeknél elsőként alkalmazott tudományosan kidolgozott eszközcsoportokat. Az előkészített környezet a Montessori-pedagógia alappillére: osztályterem helyett iskoláiban­­mozgásos játéktermet alakítottak ki. Pedagógiai rendszerében olyan segítő, támogató nevelő modelljét körvonalazta, aki természe­tes kapcsolatban áll a természetesen fejlődő gyermekkel. 1937-től intenzíven fog­lalkozott a békés nevelés lehetőségeivel, programját az UNESCO is magáévá tette. Nagy elődeihez, Erasmushoz és Comeniushoz hasonlóan a békét univerzális prob­lémaként kezelte, világbékéről beszélt. Halála után a fia, Mario Montessori ápolta édesanyja szellemi hagyatékát, a világ különböző országaiban tartott Montessori­­kurzusokon. Részt vett a római székhelyű képzési központ (RMI) létrehozásában, továbbá a Montessori-intézmények koordinálásában is. Ma a világ 104 országában működnek Montessori-intézmények. A „kék peda­gógia” szellemiségét reprezentáló könyvhöz hetven oldal terjedelmű német nyel­vű szöveggyűjtemény tartozik: a filológiai pontossággal megfogalmazott közlések és tanulmányok a Montessori tudományos életrajzát ismertető bevezetést követő­en átfogó képet adnak az ő tevékenységrendszeréről. Montessori nevelési koncep­ciójának újrafelfedezése és hatása a mai nevelésre; Az Aveyroni Victor; Montessori csecsemő- és kisgyermek nevelésre vonatkozó filozófiája; Az önálló gyermekké ne­velés; Az iskolai oktatásra előkészített környezet; Montessori és a gyógypedagógia; (HALÁSZI ALADÁR, MIHALOVICSNÉ LENGYEL ALOJZIA, TÖLGYESI JÓZSEF) 68

Next