Neveléstörténet, 2018 (15. évfolyam, 1-4. szám)
2018 / 1-2. szám - Tanulmányok - Pethő Villő: Kodály és követői zenepedagógiájának életreform-elemei
Kodály és követői zenepedagógiájának életreform-elemei is volt, hanem egy új magyar zenekultúra megteremtése. (Kodály, 1964. 207-20. o.) Ennek egyik eszköze a „tiszta forrás”, a magyar népdal volt, amelyek gyűjtését „gyalogszerrel, hátizsákkal” kezdte Galántán 1905-ben. A magyar dalokat, a zenei anyanyelvet nemcsak gyűjteni és rendszerezni kellett, de meg is kellett ismerteti és kedveltetni a közönséggel. Kodály és kortársai a magyar népzenén alapuló műveikkel teremtették meg az új magyar műzenét, amelynek bemutatása zeneértő előadókat és közönséget kívánt, így az általános zenei nevelés megreformálása is szükséges lett: „...meg kellett újítani az egész zenei nevelést...Tehát pedagógussá kellett válni. ” (Kodály, 2007. 529. o.) Fontos kérdés volt az is, miként lehetne minél több gyereket, fiatalt az aktív muzsikálásba bevonni, zenei élményhez juttatni. „Nekünk tömegeket kell a zenéhez vezetni. A hangszerkultúra sohasem lehet tömegkultúra. [...] Mit nektek hegedű, zongora! Van a gégétekben olyan hangszer, hogy szebben szól a világ minden hegedűjénél, csak legyen, aki megszólaltassa!” (Kodály, 1964. 42. o.) A „tömegek zenéhez vezetésének” eszköze tehát a kórus, a kórusmozgalom lett. Az 1925-ben első Kodály-tanítványként végzők, Ádám Jenő, Kerényi György, Kertész Gyula és Bárdos Lajos sokat tettek az 1934-ben útjára induló, később országos mozgalommá váló Éneklő Ifjúságért. Zenei nevelés és reformpedagógia Kodály több írásában az iskolai énekoktatás színvonalának, óraszámának emelése mellett tör lándzsát. „ Szerintem minden egészséges, jószemű és jófülű gyermek alkalmas rá, hogy zenét tanuljon, és kell is, hogy tanuljon zenét. ” (Kodály, 2007. 162. o.) Kodály elképzelései a hazai ének-zene oktatása részévé váltak, megreformálták azt. Vajon ezek az elképzelések párhuzamba állíthatók- e más pedagógiai reformelképzelésekkel? A századfordulótól „...az új nemzedék, annak születése, gondozása, nevelése válik a társadalom központi feladatává, e köré csoportosul minden erkölcs és törvény, minden társadalmi intézmény” (Key, 1976. 10. o.), és így természetesen az új iskola, az új pedagógia is. A pedagógiai elképzelésekben nemcsak a tanintézmény, az iskolai tér, a pedagógus szerepe, de a tananyag is nagyfokú változáson megy keresztül. Az életreform-mozgalmak az a törekvése, hogy a mindennapokat új minőségre emeljék, esztétizálják (Kiss, 2005. 43-46. o.), bekerült az iskola falai közé is. PETHŐ VILLŐ : „Cél: magyar zenekultúra. Eszközök: a zenei írás-olvasás általánossá tétele az iskolán keresztül. Egyben a magyar zenei szemlélet öntudatra ébresztése a művészi nevelésben csakúgy, mint a közönségnevelésben. A magyar zenei közízlés felemelése, folyamatos haladás a jobb és magyarabb felé. A világirodalom remekeinek közkinccsé tétele, eljuttatása minden rendű és rangú emberhez. Mindezek összessége termi meg a távol jövőben felénk derengő magyar zenekultúrát.” Százéves terv, 1947. 5 Emlékek, 1963. 6 Gyermekkarok, 1929. 7 Az iskolai énekoktatással az egyetemes zenekultúráért. Nyilatkozat, 1966.