New Yorki Magyar Élet, 1970 (23. évfolyam, 29-52. szám)

1970-07-18 / 29. szám

Nem sokaság, hanem Lélek s szabad nép tesz csuda dolgokat... v BERZSENYI Vol. 23. No. 29. XXIII. évfolyam, 29. szám, 1970- július 18. szombat. N­E­W YORKI HUNGARIAN LIFE jgj* r­8iAWj&.lj* Chicago, 111.60614 USA.**’'338 MAGYAR ESET Mrs. M. B. BURLINGTON PANASZA: Múlt év de­cemberében 9.95-ért monogrammos csészekészletet ren­deltem, kanalakkal, jó üzletfélnek való ajándékozás cél­jából. A rendelés már fél éve elment, a pénzzel együtt. Vajon a pénzem örökre elment-e, vagy pedig még re­mélhetem a monogrammos készlet megérkezését? VÁLASZ: Sajnos, nem. Az ön által választott aján­dék annyira népszerűnek bizonyult, hogy az egész kész­letük gyorsan kifogyott. Új készlet legyártásáig a leg­egyszerűbb megoldást választották: visszaküldték a pénzét, 9,95 dollár értékben. (Sajnos, kamat nélkül.) (Folytatás a harmadik oldalon) MAGYAR SOS. niiiiniiiiiniiiiiiniiiminiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiuiiiiinmimiiiiimiiiiiiiiimiiiniiiiiuiiniiiiiitiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiininiiiiiiuiiiiiiinraiiiiiiiiiiNiiiiiiiiiuniiiiiiiiiniiiHimumiiniiiiiiimium niniiiifiiiiiiiiiimiiiiiiiiiMMiiiii* |iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiinniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuii Közvetlen szovjet-izraeli összecsapás küszöbén II Phantom-SN­M párharca Thaiföld vörös inváziótól tart • Japán újra fegyverkezik? 150 fontos dinamitrakományt találtak egy montreali kiskocsiban.­­ Két nap alatt 4 bomba robbant, geubeci szakadárokra gyanakszanak. — Az írországi protestánsok a Boyne melletti csata emlékére (1690) —­ ami­­koris legyőzték a katolikusokat — nagy felvonulásokat rendeztek Belfast­ban és Londonderry-ben, 20.000 főnyi angol rendfenntartó katonaság sor­fala között. — A török kormány megtiltotta egy tudományos expedíció tagjainak, hogy az Ararát hegycsúcson tovább kutassanak Noé bárkája­­után, mert ott fekszenek a szovjet­ határral szembenéző török erődítmé­nyek. A New Bedford (Mass.) polgármestere kimenési tilalmat rendelt el a négynapos faji zavargások következményeként. — Thor Heyerdahl „RA—II.” papiruszhajójával átkelt az Atlanti óceánon, 3­200 mérföldet ha­józva Észak-Afrika partjaitól befutott a barbadosi Bridgetown kikötőbe. — A norvég felfedező ezzel bebizonyította, hogy az egyiptomiak annak idején elérhették Amerika partjait. — Az United Auto Workers szakszerve­zet 50.000 kanadai tagjának nevében D. McDermott kijelentette, hogy az ezévi béremeléseknek meg kell haladniuk a kormány által javasolt hat szá­zalékot. — The Pas helységben az indián közösség harci díszt viselő főnöke Szemrehányó beszédben emlékeztette II. Erzsébetet arra, hogy Viktória királynő csaknem 100 évvel ezelőtt egyenjogúsági szerződést írt alá a ma­­nitobai őslakosság képviselőivel­. ■ PHANTOM-OK — SZOVJET RAKÉTÁK ELLEN Jacob Beam, a moszkvai USA nagykövet Gromiko szovjet külügyminiszter­nél személyesen tiltakozott a moszkvai kormány jelen­tős légelhárító­ rakétakilövő legénység és a „szakértői­kiképző seregek” közel-ke­leti összpontosítása miatt, amely szerinte uiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimniiiiiimiiiiiiiiimniii az eddigi katonai egyen­súly felborulása ese­tén nemcsak közvetlen izraeli—szovjet össze­csapással fenyeget, ha­nem­­ a szovjet—USA haderőt is a közvetlen konfrontáció veszélyé­be sodorhatja. Mr. Beam megismételte a június 25-i amerikai béke­­javaslatot, miszerint egy iiimnmiHiinmiuiiuiiimmiiiifliiiiiiiuiiiiiiniiiiniiimiiuimmimiiaiiiiimiiiiii 90 napos fegyverszünet után Dr. Gunnar V. Jarrin, az ENSZ megbízottá javasla­tára közvetett béketár­gyalások indulnának a szembenálló hadviselők között. ■ NIXON ÍGÉRETE 1 NEWSWEEK sze­rint Richard Nixon titkos ígérete szerint az izraeliek augusztustól kezdve havi 2 „PHANTOM—4” szuper­szonikus­­ jet leszállítására számíthatnak, ugyanakkor a nemrég, lelőtt gépek pót­lására máris 8 PHANTOM­ ot indítottak útba Izrael­nek. A Fehér Ház képvise­lője kijelentette, hogy ezek u­tán az orosz maga­tartástól teszik függővé a segély mértékét, ha az oro­szok tovább növelik SAM-2 és SAM—3 rakétakilövő bá­zisaikat a Szuezi csatorna mentén és Egyiptom bel­sejében. (Az USA felderí­tés szerint a hatnapos há­ború óta az izraeliek 24 gépet vesztettek, köztük 5 PHANTOM-ot­. Egyébként a SAM—2 magasan, a SAM—3 pedig alacsonyan szálló harci gépek ellen bizonyult meglehetősen hatékony légelhárító fegy­vernek Vietnamban. ( Szerk.) ■ THAIFÖLDI AGGODALMAK A Reuters jelenti Bang­kokból, hogy a kambod­zsai határ mentén jelentős kommunista gerilla-csapa­tok sorakoznak, készen ar­ra, hogy élözönlés, vagy­ beszivárgás útján megingas­sák a kormány helyzetét. A Viet Cong négy egysé­ge Bangkoktól 220 mér­­földnyire­ máris behatolt néhány határmenti helyi­ségbe. Thanom Kitticha­­corn thaiföldi miniszterel­nök rádióbeszédben figyel­meztette a lakosságot, hogy a kommunista csapatok célja: Thaiföld elözön­lése Kambodzsa felől. ■ JAPÁN ÖNVÉDELEMRE KÉSZÜL A japán honvédelmet mindeddig az 1957-ben alá­írt ,kétoldalú szerződés szabályozta, melynek betűi szerint, ha Japánt táma­dás érte volna, az ameri­kaiak a segítségére siet­tek volna. Ma már ez a le­hetőség kezd a múlté lenni. Amerikai közgazdászok szerint 1980-ban Japán el­éri az ipari világelsőséget , és ennek következtében Tokiónak természetesen előbb-utóbb le kell mon­dania erről a „potom ol­csó” USA honvédelemről. A japánok négy lehető­­­séget tanulmányoznak az ezután követendő út tekin­tetében: 1. Szorosabb kapcsolatok az oroszokkal — Kína el­lensúlyozására; 2. Szorosabb együttmű­ködés Kínával — a Szov­jetunió semlegesítésére; 3. Az amerikai katonai kooperációra való számítás elve, végül 4. Független felfegyver­kezés, beleértve a saját nukleáris fegyverek kifej­lesztését! ■ MIÉRT FEGYVER­KEZIK JAPÁN? Japán stratégiai szakér­tők szerint az USA 1970 végére megszűnik ázsiai nagyhatalom lenni. A sar­kalatos kérdés, — melyet önmaguknak feladtak — így hangzik: Ha az oroszok (vagy a kínaiak) atombom­báznák Tokiót, vissza­vágnának-e az ameri­kaiak azzal, hogy cse­rében Moszkvát (vagy Pekinget) bombáznák? A japánok 95 százaléka szerint a válasz erre a ké­nyes kérdésre: Nem. Ez az egyik oka annak, hogy a szamurájok utódai újra fegyvert óhajtanak fogni­ A másik: az eddigi honvédel­mi terveket, — melyek szerint az ellenséget a ja­pán tengerparton kell fel­tartani — elavultaknak tartják és saját, jól kiépí­tett flottával akarják jóval távolabb tartani a feltéte­lezett ellenfelet, mielőtt az megveti a lábát a szi­getországban.­­Jelenleg a költségvetés másfélmil­­liárd dollárt ír elő honvé­delmi célokra, ami­ 180.000 fő gyalogos, 45.000 fő légi­erő és 40.000 tengerész fegy­verben tartására elegendő. Az elkövetkező 5 év alatt, a 4­ Honvédelmi Terv értelmében — Ja­pán a mai másfélmil­­liárd tízszeresét fogja költeni hadi célokra és az öt legjelentősebb ka­tonai hatalom közé emel- J­edhetik. — Szerk.) ■ AZ OLASZ KORMÁNYVÁLSÁG Giuseppe Saragat olasz államelnök Giuseppe And­­reotti­t, a keresztényde­mokrata párt vezérét bízta meg a kormány megalakí­tásával. Andreotti­ nak, — aki azelőtt a honvédelmi tárcát birtokolta, — köz­ismertek a Vatikánhoz fű­ződő igen jó kapcsolatai. Mariano Rumor lemondá­sának okául azt a nézetel­térést jelölték meg, amely a kereszténydemokrata és a kommunista párt közötti esetleges kooperáció felvé­tele következtében tette válságossá Rumor helyze­tét. AZ EGÉSZ CSALÁD SZÖRNYETHALT! Alant, az 1. oldalon ÉGŐ TŰZGOLYÓ MALTON FELETT című cikkünkben említést te­szünk Jacques Bélan­ger-r­ól, a montreali kisfiúról, aki a DC—8 621. számú járatán Dis­­neylandba készült s fantasztikusnak tűnő jövőbelátással elűző nap végrendeletet készí­tett, mely így kezdődik: „Kedvenc cicámat legjobb barátomra hagyom . . . Képünkön: az apa—anya esküvői képe, a két kisfiú és a kisleány — mind-mind szörnyethalt. A vég­rendelkező (Jacques a bal alsó sarokban) a 108 halálos áldozat között. A tragikus 621. számú repülőjárat Égő tűzgolyó Marton felett Újsághír: A „DC-18„ Air Canada 621. járatának 108 utasa és személyze­te mind szörnyethalt. Az AIR CANADA pilótáinak higgadt hangja semmit nem árult el a közelgő tra­gédiából, percekkel a tűzhalál előtt­ Amint a gép a torontói repülőtér 32. számú kifu­tópályáját megérintette, H. G. Hill másod­pilóta hangját lehetett hallani a földi kont­roll­teremben: — „Túllőttünk a célon", — ami azt jelen­tette, hogy a nagy végsebesség miatt a piló­ták úgy döntöttek, hogy újra felemelkedve, másodszor is megpróbálják a landolást.­­— „Még 9000 lábnyi kifutópályája van ... Lehozza a gépet?” — „Nem!” — hangja minden remegés nélkül szólt — „Kérjük a távozási kont­rollt!” .­—, „OK, 621, emelkedjen 3000­­lábra és egy jobbkanyar után próbálkozzon újra!” — „Roger” (Vettem) — hangzott az utol­só emberi szó a 621 fedélzetéről. Néhány másodperccel később Ja jet a ra­dar-ernyőn háromszoros­­ nagyságra nőtt, majd örökre eltűnt az ernyőről ... és az ár­nyékvilágból. KÜLÖNÖS VÉGRENDELET . Egy Jacques Bélanger nevű kisfiú éppen Disneylandba készült. A közeli repülés va­rázsa megbűvölte, de ugyanakkor bámula­tos előérzete azt súgta, hogy innen nincs többé visszatérés. Játékairól végrendeletileg rendelkezett, mielőtt felszállt volna a DC—8 fedélzetére: „Ha meghalok’. . . Pouponne nevű kisci­­cámat Mionne-nak adományozom, az EXPO 67 pénzgyűjteményem­et Lison­nak . . . hoki­­felszerelésemet Daniel és Benoit Mallette­­nek ...” Jacques­ apja, anyja és tízéves ,húga is a végzetes gépen tartózkodott. Apja az AIR CANADA szerelője volt. Munkapadja más­nap üresen maradt. , AZ UTOLSÓ MÁSODPERCEK Dante Infernójához hasonlatos képek ját­szódhattak le az alatt a rövid idő alatt, ami­kor­­az utasok megsejtették, hogy a veszély mértéke halálossá növekedett. A kapitány­­nak talán­ volt még annyi ideje, hogy az ilyenkor­­szokásos „megnyugtató” beszédet elmondhassa:­­• „Hölgyeim és Uraim, úgy tűnik, egyik gépünk nem működik kielégítően, ami nem komoly probléma. A DC 1,8 képes három, sőt két motorral is repülni.” MI TÖRTÉNT? A 621.­­járat gyomorfelforgató hevességgel közelítette meg a 11.000 láb hosszú kifutó­pályát- A jet úgy odazökkenhetett a beton­hoz, hogy valószínűleg az összes utasokat ki­rántotta félig a biztonsági övből. Az egyik Pratt and­ Whitney motor szikrázva végig­­súrolta a betonpályát. A rémült utasok ki­nézve, szédült sebességgel láthatták a pá­lyát száguldani. A 165 tonnás gép hirtelen teljes gázzal új­ra a levegőbe emelkedett. A jobb oldalt ülő utasok kétségbeesetten láthatták, hogy az egyik motor füstölögve a betonon maradt. Ezután egy­­végtelenségnek tetsző perc múlva a jobbszárny borzalmas fémcsikorgás közepette leszakadt, többezer gallon repü­lőbenzint fröcskölve maga köré. Ettől kezd­ve a lebukó DC—8 gépet a szemtanúk égő­­üstökösnek hitték, mely óriási tűzgolyó­ként száguldott át Marton égén, hogy végül is 300 kilométeres végsebességgel belecsapód­­j­jon a közeli dombokba. . X ) Reggel: 8:10-et mutatott az óra, mind a jel arra mutatott a tragédia előtt, hogy cso­dálatosan tiszta, szép időre van kilátás azon a gyászos vasárnapon. A látási viszonyok tö­­m­­életesek voltak . . . AKI VETTE A „HALÁLGÉPET”, AZ SÍRBASZÁLLT Fred Moore jogtanácsos, aki 13 darab­­ DC—8-at rendelt az AIR CANADA számára­­ Los Angelesből, ugyancsak a tragikus végű g­­épen volt. Tehát az a személy, aki aláírta a­­ szerződést a végzetes fel­vételére vonatko- ■ zóan, ugyancsak a sírbaszállt, özvegyén ki-­í­vül két kislány és egy fiúcska maradt utána, és SOHA NEM TUDJUK MEG . . . „Talán az apró darabokra zúzódott hal-­­­rák feléről lehet majd valaha is megállapíta-­­­ni, vajon ki is volt az illető utas” — hango­­­zott a szakértői vélemény a személyazonos­­­­ság-megállapító eljárás során­ Az­ együttes­­ biztosítási díjak összege eléri majd a 20 mii­­l­lió dollárt. Az áldozatok fele tehát névtelen­­ sírba kerül. * A LÉGÖRVÉNY-ELMÉLET - Egyesek szerint az öt perccel hamarabb érkező 621. gép előtt közvetlenül, egy „727” - p­ szállt fel a 32. pályáról. Hamilton kapi­tány kétségbeesetten „teljes gázt” rendelhe­tett, amikor észrevette, hogy gépe a másik M jet által hagyott légörvénybe került, és eb-­­­ben a légüres térben végzetes gyorsasággal is vesztette el szükséges magasságát, olyanu­­jj­nyira, hogy az egyik motor hozzásúrlódott is a pálya betonjához. A csiholt szikrák végül is „öngyújtóként” hathattak. Az „égi máglya-­­ tűz” után csak egy összetört baba, egy elöl- á­vadt fényképezőgép és egy kettébetépett tíz- a dolláros maradt úgy-ahogy épségben. A 108 I utas teste a felisn­erhetetlenségig összezú­­­­zódott azon a mezőn, ahol tavasszal árpát­­ vetettek , és tömeghalált arattak. Sír ............................................ Largest, Independent Canadian Weekly in the Hungarian language Ara: 20 cent ................................................................................................................................................................................................liiiiifM JFass Albert: ( MAGYAR SZEMMEL | Amerikai magyar szervezeteink egyik legjellemzőbb gyöngesége az,­­­­ hogy az Amerikában felnövekedett magyar fiatalságot teljesen figyelmen­­ ■ kívül hagyják, mintha nem is létezne. Ez sajnos egyúttal bizonyítéka an­ jj­­­nak is, hogy ezek a szervezetek inkább a múltban élnek, mint a jelenben,­­| | a jövendő felé pedig semmiféle kapcsolatuk nincsen. Kitűnik ez abból is, j­ | hogy ezen szervezetek köré csoportosult magyar kivándorlók bőségesen | | gazdagították a befogadó országot, templomokkal, műemlékekkel, sőt kór- | | házakkal is, amit megtakarított pénzükön az Egyesült Államok, vagy Ka­­­­­­nada számára fölépítettek, azonban semmi olyan összefogásra, cseleke­­­­detre, alkotásra nem vállalkoztak, mely az összmagyarság — tehát nem­­ csupán az illető csoport — jövendőjének kialakulására hatással lehetett­­ volna. Néhány felvonulástól, tüntetéstől és memorandumtól eltekintve ■ semmiféle gyakorlati lépést nem tettek, semmiféle kézzelfogható haditervet­­ nem kovácsoltak össze a magyar nemzet jövendőjének biztosítása felé. A ■ felelősséget ezért a jövendőért egyetlen hetyke és immár sablonossá vált­­ szólammal hárítják el maguktól, mely így szól: ,A magyar népet nem­­ kell félteni!” Sajnos, akadunk néhányan az öregek közül is, akik úgy érezzük, hogy­­ bizony a magyar nép jövendőjéért jogosan aggódhatunk ebben a mai világ- s­ zűrzavarban. Komolyan gondolkodó fiataljaink pedig nagyon is aggódnak.­­ Aggodalmaikat olykor elviszik a „szervezetekhez” (ez a szó ma amerikai— ■ magyar vonalon megfelel az amerikai fiatalok által emlegetett „establish- i ment” kifejezésnek), ahol vagy meghallgatják őket udvariasan, vagy nem.­­ De akár meghallgatják panaszaikat és kívánságaikat, akár nem, az ered­■­mény mindkét esetben ugyanaz: nem történik semmi. Legutóbb egy jól kereső fiatal magyar értelmiségi csoport azzal az elgondolással fordult ennek a cikknek az írójához, hogy szükség lenne egy magyar biztosító társaság létesítésére, mely biztosító társaság alapja le­hetne egy olyan nagyszabású magyar gazdasági intézménynek, mely a ma­ga jövedelméből pénzelni tudna egy idegen­ nyelvű magyar folyóiratot, könyvkiadót, ösztöndíjakat létesíthetne, segítő akciókat támogathatna és legfőképpen megszervezhetné világszerte azt a magyar nemzeti érdekkép­viseletet, úgy gazdasági, mint politikai síkon, melynek hiányában ide ju­tottunk, ahová jutottunk. Az elgondolás fiatalos ugyan, de megvalósítása nem lehetetlen. Pél­­­dáink vannak rá, akár az írekre, akár a zsidókra gondolunk. Ez a cikkíró úgy érezte azonban, hogy ezek a lelkes fiatalok csak abban az esetben ér­hetnek el eredményt, ha nem elkülönülve kezdenek új nyomot törni a rengetegben, hanem bekapcsolódnak a már meglévő, bár betegesen mű­ködő magyar intézményekbe. Ebből a célból, a fiatalok tudomása nélkül, ez a cikkíró levélben fordult az Amerikai Magyar Szövetség és az Amerikai Magyar Református Biztosító Társaság egyik legfelsőbb vezető urához, azzal a javaslattal, hogy meg kellene talán vizsgálni egy együttműködés lehetőségét a már meglévő szervezet és ezen jószándékú fiatalok között.­­ Ez a kívánság mélyen megdöbbenthette az „establishment” urait, mivel két hónap elteltével sem méltatták a javaslatot még csak egy udvarias­­ válaszra sem.Nos, másoknak kórházakat építgető, halott ,szoborművekre­­adakozó emélyeknek, jelentőségével senki sem törpedik), múltat igazoltatgató urak: baj van a hin­taszékes pókhálós amerikai magyar portán! A fiatalok rend­re leszakadnak a vénülő, belülről rothadó fáról és új gyökereket ereszte-­ nek maguknak az amerikai földbe. Lassanként megerősödnek és hallani se akarnak majd azokról a kivonült­­intézményekről, melyeken belül nem leltek helyet maguknak, legyenek ezek egyesületek, vagy éppen egyház­­községek. Nagy részük valószínűleg elvész ebben a hatalmas országban, beolvad, eltűnik. Lesznek azonban olyanok is, akik továbbra is magyarok maradnak. Nem annyira nyelvükben és szokásaikban, mint inkább szí­vükben és agysejtjeikben,­­ ezek az agysejtek dolgozni kezdenek majd amerikai üzemre és létrehoznak új intézményeket és új szervezeteket. Sok­kal kevesebbet, mint amennyi ma van, de annál tartalmasabbakat. A lát­szat szerint minden reménység megvan arra, hogy­ az új, most felcserepedő amerikai magyar nemzedék okosabban, jobban és ennél fogva eredmé­nyesebben képviseli majd a magyarságot, mint a mi nemzedékünk. Célszerű lenne tehát, ha azok az idősebb korosztályhoz tartozó ameri­kai magyar „vezetők”, akik valóban szívükön viselik a magyar jövendő sorsát, már most megpróbálnák egyengetni az utat a­ fiatalok felé és el­kezdenék építeni a hidat a nemzedékeket elválasztó szakadék fölött. Ne aggódjanak és főleg ne bosszankodjanak, ha a fiatalok egyike-másika már csak törve beszél magyarul. A szándékot és a szándék mögött rejtőző bel­ ,­ső értékeket tekintsék, ne a külsőségeket. Tartsák észben, hogy a legna­gyobb magyar­.Széchenyi István, egyetlen, szót sem­ tudott magyarul ma­kogni fiatal korában. Mégis ő alapította a Magyar Tudományos Akadémiát. -

Next