New Yorki Magyar Élet, 1973 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1973-01-06 / 1. szám
Nemkasig, hanem Lilék S szabad nép lesz csuda dolgokat... BERZSENYI NEW YORKI Hungarian life magyar élet Vol. 26. No. 1. XXVI. évfolyam, 1. szám, 1973. január 6. szombat. Az észak-vietnami fővárost kiürítették Bombazápor Vietnamban Arab terroristák újabb merénylete Két nagy államférfi halála „Megkezdődött Hanoi tervszerű kiürítése, Haiphong kikötője romokban áll” — írják a világlapok. — Harry S. Truman v. USA elnök és Lester B. Pearson, v. kanadai miniszterelnök csaknem egyidőben hunyt el. Brezsnyev szerint „a kínai politika ellentétes az antiimperialista harc érdekeivel.” A szovjet vezető többek között így nyilatkozott: „Kína immár több, mint 10 éve ráállott a Szovjetunió elleni harcra, külpolitikája magában foglalja a szovjet területekre támasztott ostoba (!) igényeket ...” — Az amerikai légierő újabb műholdat bocsátott fel a Cape Kennedy rakétakilövő állomásról, melynek az lesz a feladata, hogy a szovjet és a kínai rakétakilövéseket és atomrobbantásokat regisztrálja. — A keletnémet állam elismerését követően Svédország nagyköveti szinten diplomáciai kapcsolatot létesített Berlinnel. — Szíria csatlakozni óhajt Egyiptom és Líbia államközösségéhez. — A SALT tárgyalásokat, — melyeket Genfben ideiglenesen befejeztek — legközelebb 1973. február 27-én folytatják, ugyancsak Svájcban.— Izraeli jet repülőgépek Szíriai arab gerilla támaszpontokat bombáztak a november 21 óta csendesnek mondható közel-keleti színtéren. — A TASSZ szovjet hírszolgálati iroda szerint „1972-et fontos politikai kezdeményezések éveként fogják nyilvántartani a történelem évkönyveiben”. — Újabb észak-írországi zavargások törték meg a karácsonytáji tűzszünetet: bombák és kézigránátok 8 sebesültet eredményeztek Ulsterben. — A kambodzsai hadseregnek csaknem egynegyedét „elbocsátották”: kiderült, hogy 25 százaléka csak papíron létezett és az altisztek vették fel a nemlétező, vagy halott katonák zsoldját. ■ SZAKADATLAN SZŐNYEGBOMBÁZÁS „Két hete bombaeső árasztja el az USA vezérkar által kijelölt 67 katonai célpontot Észak-Vietnamban” — írják a külföldi tudósítók. A vezérkar szószólója, Gilbert Whiteman őrnagy szerint a 36 órás karácsonyi tűzszünet után 11400 amerikai gép több, mint 20 000 tonna bombát dobott . Haiphong kikötő és Hanoi főváros katonai célpontjaira. A főváros repülőtere olyan, mintha „földrengés” érte volna, a sűrű bombakráterek a Hold felszínét idézik. A vasútállomás romokban és a polgári lakosság minden elképzelhető eszközzel menekül a fővárosból és környékéről. Az USA főhadiszállás jelentése eddig 14 B—52 óriásbombázó elvesztését ismerte be (hanoji jelentés szerint 31-et lőttek le, ami nyilvánvalóan túlzás). A hadjárat előző hét éve folyamán ugyanennyi B—52 elvesztéséről számoltak be. Ezek az óriásbombázók általában 3-as rajokban repülnek, mellettük további vadászgépek igyekeznek a földi légelhárítás lövededékeit — különösen a SAM rakétát — tévútra vezetni. (Egy B—52 ára 8 millió dollár.) A Hanoi Rádió főantennáját ugyancsak megsemmisítették az USA légibombázók. Egyetlen hét alatt 1000 taktikai berepülés során 147 ízben küldtek B—52 kötelékeket szövigre*’bombázás céljából. A 67 célpont között szerepelt a főváros közelében lévő szovjet MiG repülőgépek légikikötője, továbbá a haiphongi olaj és üzemanyagtartályok, amelyek több ízben telitalálatot kaptak a többhetes, hullámokban támadó bombázások során. ■ „A B—52 VESZTESÉGEK NEM SÚLYOSAK” . . . A Pentagon szószólója, Jerry Friedheim az újságírók kérdéseire válaszolva kijelentette, hogy a B—52 veszteségek százalékosan nem nagyobbak, mint azelőtt: a különbség csupán annyi, hogy ezúttal jóval nagyobb számú B—52 típusú óriásbombázót vetettek be. Mr. Friedheim így magyarázta meg a veszteségek okát: — „Minden találatot kapott USA repülőgépre mintegy 50—60 SAM rakétát lőnek ki s jelenleg az USA veszteség 2—3 százalékos, ami nem haladja meg az előző, korlátozott bombázások (április—május) korszakának statisztikáit.” Egy másik kérdésre válaszolva Mr. Friedheim kijelentette, hogy nem a szovjet légelhárító SAM rakéták pontosságáról van szó, hanem a nagy számok törvényéről: több ezer taktikai bevetés során nyilvánvalóan több repülőgép veszteséggel kell számolni, — -mondotta. ■ A VIET CONG HAJLANDÓ ÚJRA FELVENNI A TÁRGYALÁSOK FONALAT Vo Nguyen Sung, a párizsi legfőbb delegátus (Le Duc Tho eltávozása után) így nyilatkozott: —i.Ha az Egyesült Államok hajlandó újra megkezdeni a tárgyalásokat, akkor mi is hajlamosak vagyunk, azzal a feltétellel, ha visszatérnek a december 18-iki helyzethez. (A jelenlegi bombázás december 18-án reggel 8-kor kezdődött, öt napra rá, miután Henry Kissinger elnöki tanácsadó és Le Duc Tho , észak-vietnami főmegbízott titkos tárgyalásai megszakadtak.) (Talán hat végre a késedelmes légi „Blitzkrieg?”) ■ ARAB TERRORISTÁK BANGKOKI MERÉNYLETE Diplomatának öltözött arab gerillák behatoltak a thaiföldi főváros izraeli nagykövetségére, és ott öt izraeli túszt ejtettek. A négyesben dolgozó csoport a túszokért cserébe azt kérte, hogy 36 Palesztinás foglyot engedjenek szabadon a hatóságok, közöttük Kozo Okamoto-t is, aki egyike annak a három japán terroristának, akik 26 polgári lakost gyilkoltak le kézigránátos támadásuk során a Led repülőtéren. Szakértők az újabb túszejtést a „Black September” arab terrorista csoport koordinált merényletének tartják. Még élénken emlékezetes, hogy a múlt év május 9-én négy arab a Skandináv Légitársaság gépét elrabolták és cserébe „politikai” foglyok szabadon bocsátását követelték. Később szeptember 5-én nyolc Black September gerilla Münchenben rendezett vérfürdőt, amikor két izraeli versenyzőt és kilenc túszt legyilkoltak. Mrs. Golda Meir sürgősen összehívta a kabinetet, hogy az égető kérdésben határozzanak. Az arab terroristák túszként tartott foglyai: Hadass első titkár, a felesége és három tisztviselő. A Black September zsaroló levelében ez állt: (Folytatás a negyedik oldalon) 150 éve, 1823. január 1-én született a magyar nép legnagyobb költője: Petőfi Sándor. (Seres József alkotása.) iiiiiiiiiiiiiiiiimiiiaiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiii»ioiiiiiiiiiiiiii«iiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiv.niiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiimiiimimiiiinummiiiiniiiiiiiiiiiiuuminiiiiiiiiivns KÍVÁNUNK MINDEN KEDVES OLVASÓNKNAK: Boldog és sikerekben gazdag újévet MiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiliiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiuiiiiiuiiNiiiiiii lllllllllilllllllllillllllllllllllllllllltlIllüllllllllllllllIflIIIIÍIIIIIÍIIIIIIIlUUlllllllílllllllllllllllülllllllíIIIIIIIIIIillllllllIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIllllll^lllllüIIIliHlllülllllllllMIIIIIIIIIIIIIIIIIll !iiiiiii!iiimi!raiiiiiiiiiiiiiiiii!,a Endrey Antal:A béke és a békétlenek A huszonhétéves hidegháborútól megundorodott világon az utóbbi időben egyre inkább átcsapnak a békekeresés hullámai. Nem üres szóvirág, amikor hullámveréshez hasonlítjuk a békéért folytatott erőfeszítéseket: lázas, rángatásszerű kapkodás ez, mely néha égig csap, mint a kábítószerek mámorában úszó ember felcsigázott fantáziája, majd a kétségbeesés reménytelen hullámvölgyébe’sodorja az ellentétes ideológiák közt őrlődő emberiséget. A világtőzsdék fokmérői milliméternyi pontossággal jelzik a békekonferenciák mindenkori állapotát, s a békére ma már úgy adnak-vesznek és fogadásokat kötnek, mint azelőtt a versenylovakra. Időről-időre egészen elönti a világot a békehisztéria: olyankor másról beszélni sem szabad, s ha valamelyik szerencsétlen nép, vagy embercsoport, melynek éppen a hátából készülnek szíjat hasítani a béke ürügye alatt, ellenvetést mer emelni, tüstént rárontanak, és a hírverés minden eszközével világszerte bomlottágyú kerékkötőnek, vagy börtönbe való, szélsőséges elemnek bélyegzik meg. Ilyenkor a békelázban égő ,nyugati világ mindenre képes: a Szentkoronát ki lehet alni a kommunistáknak, Dél-Vietnam népét át lehet engedni a Viet Gong kivégzőosztagainak. Ilyen és ennél még súlyosabb árulások és jellemtelenségek lennének annak a békének a mérföldkövei, melyet a kommunizmus és kapitalizmus kettős zasznoksága közt szaporán közvetítő hírközlő médiumok, mint egy nagy kényszerzubbonyt rá akarnak húzni az emberiségrre. Mert ez a „béke", melynek jegyében százmilliókat akarnak örökös szolgaságra ítélni, nem szeretetből és igazságérzetből fakad, hanem egy cinikus világfelosztási kísérlet szüleménye, mely az emberiség további fennmaradását a rendőrök és a gangszterek közti hatalmi egyensúlyra akarja alapozni. A nyugati világ aránylag tisztességes népei tanácstalanul állnak szemben ezzel a mesterségesen felkorbácsolt békeőrülettel, azután — mi egyebet várhatunk az emberektől? — sodródnak maguk is azárral. IfliiiiiHiiuiiinuiiiiiuuiiUiinuiiiiiiiiuiiiiiiiiiiuiiiiiimimiiiiiuiuiiiuiininiiiiiiiiiuuiiiuuiuiuiiuiiiiiiiiiuiiiiiiiumiiiiiiuniuiiiiiminiiiiiiniiiiinuiiiiiiiiiuiiiniiinimiiiiiiiiiniHiiiiNmuuiiiiiiniuiiiiiiiiuuuiiuiui« Ma már világszerte kisebbségben vannak azok, akik megőrizték tisztánlátásukat, s akik a hamis jelszavakra épített álbékénél többre tartják az igazságot és az emberiség szabadságát. Ezek közé tartozik a magyar nemzeti emigráció is. Nekünk nem kell az olyan béke, melynek ára az emberiség felének testi és lelki szolgasága. Mi nem hiszünk az olyan békekonfereciában, melyek szentesítik a világkommunizmus eddigi hódításait. Mi egy fikarcnyit nem engedünk nemzetünk függetlenségéből és szabadságából, akármit is beszélnek Helsinkiben, Bonnban vagy New Yorkban, s ha ennek ára az, hogy békétlennek neveznek bennünket, akkor leszünk békétlenek . Illettek bennünket már rosszabb nevekkel is szabadságszeretetünk miatt többezer éves történelmünk folyamán. A mai béke, a kegyetlen zsarnokok és jellemtelen meghunyászkodók békéje, előbb-utóbb össze fog dőlni. Tárgyalhatnak róla évszámra nemzetközi konferenciákon, és ragasztgathatják akárhány szerződéssel, fenn nem maradhat. Az Úristen, Aki végtelen igazsággal intézi a világ dolgait, egyszer el fogja venni az emberiségtől ezt a talmi békét, mely nemzetünk Golgotája lett. El fogja venni, és össze fogja törni, akárcsak a milliókat rabláncon tartó bilincseket. S ha majd az emberiség az utolsó fillérig is lerótta az adósságot, mellyel azisteni igazságszolgáltatásnak tartozik, fel fog virradni a világra az igazi béke napja, az Isten békéje, mely szeretetre és igazságra épült. Akkor majd megnyugszik a mi háborgó szívünk is,és a béke szerszámaival foglalatoskodva szenteljük hátralévő napjainkat sokat szenvedett szülőhazánk újjáépítésére. De amíg nemzetünk idegen hatalom igáját hordozza, s a rá szakadt éjszakában csak a vörös csillag fényke rejlik egén, addig maradunk békétlenek. Addig szembenézünk az árral s az egész világgal, ha kell, és azt kiáltjuk: „A ti béketek hazug!” Emberek, adjátok vissza nemzetünk függetlenségét és szabadságát, és mi leszünk a földkerekség legbékésebb népe . iiiii!iiiiiuiiiniiiiiiiiiiuiiijiiiiiuiiuiiuniiiiiiiiuiipiiiiiuiijuuiiiuiiiii)iiií.ii!iiDHiiiiiiiuiRiuuiuuiiu)iuiiuDiiHiijiimflniiumiiniimiuE KÉT NAGY ÁLLAMFÉRFI HALAI.A Lester Bowles Pearson, Béke-Nobeldíjas, volt kanadai miniszterelnök, aviatikus, baseball és jégkorongjátékos, futballtréner és sportrajongó, a liberális párt egyik oszlopa, 75 éves korában májbetegségben elhalálozott, ő volt a legtöbbször kitüntetett kanadai az ország történelmében. 1957-ben Béke-Nobeldíjat nyert s több, mint 40 egyetem tüntette ki a díszdoktori címmel, II. Erzsébet királynő titkos tanácsosai között is szerepelt. Harry S. Truman, az atombomba ledobását elrendelő elnök, — aki befejezte a II. világháborút, aki USA csapatokat küldött Koreába, aki elrendelte a berlini légihidat, aki a Marshall-tervet jóváhagyta és a Truman-elvet gyakorlatba ültette, aki a NATO-t megteremtette, A halott, 88 éves korában, temperamentumára jellemző kemény 3 hetes küzdelemben alulmaradt a Halállal szemben. Truman soha nem szerette a díszt és pompát —, ezért végakaratában egyszerű temetést rendelt magának. Truman valóban az amerikai álom egyik megtestesítője volt: magasabb iskolai végzettség nélkül, alulról jött — és mégis elérte a legmagasabb posztot, amit az Egyesült Államokban egy férfi betölthet. TŰZ TAMÁS: ő is a téli éjszakából hol csak a lámpafény remeg ő is a barlangi homályból mint a születő istenek hegyek alatti ős tüzekből mint a sistergő csillagok csöndet érlelő mély üregből hol csak a gondolat ragyog népek leláncolt tudatából elemi erővel vadul mintha a rab mezőkön távol titokzatos nagy fáklya gyúl ő is a dermedt szűz homokból mibe esők patkója vág min csak a hűvös szél dorombol s játszik a tornyos délibáb borongó csörtetésű vérből ha álmos szép lapályra fut az ónszín égre úgy zenél föl hogy zengenek a zárt kapuk ő is a vasravert pusztákra letépni a bilincseket fölmondani a sóvár fákra a mámoros igézetet PETŐFI hallgatag időkre lesni mikben tűzhányó háborog Sa szó bár épphogy leheletnyi ráépülnek a századok örökös harcra birkózásra mezítlen testtel két tenyér vemhes panaszát vérre váltva mikor a jaj már égre ér megszentelt sodrású dühökre miket kövekként forgatott egy nemzet átkozódó ökle ha már szólni se szólhatott kardhegyre dölyfös horgasokra mindig előre fölfelé még egy utolsó dalra csókra mi álmait megőrzené de csak a szörnyű síkon ő is halált lehelő réteken mérgezett sürű legelőn is hol sorvad szív és értelem ő is a zsarnok éjszakában kerékbetört eszméivel ő is a vak halálba szálltan baljós felhők fölé ível Mr 4 ** Largest, Independent Canadian Weekly In the Hangárján Language Ara: 20 cent iiiiiuuiiiiiiuiiiuiuinimiiiinnnnimiimniigiimnniunniiiiiinimnunnnniiniiiiiiiinnuuniiiiiinnnmuiniinimiiiiimiimniiiiiinHiiiniiiiiiiiiinDaiinnnnmnniuiiiii Petőfi születése Illyés Gyula így ír Petőfi-könyvének bevezetőjében: — A nagy költők nem váratlanul szólalnak meg, nem derült égből, mint az isteni kinyilatkoztatások. A népek életében messze visszamenőleg meg lehet állapítani, mikor estek vajúdásba, hogy megszüljék a rendkívüli fiút. A nemzet, a nagy család előre készülődik az eseményre. — Előre kioktatja a dajkákat, akik az újszülöttet ápolni fogják, szájába adják az anyanyelv szavait. Megtisztítja a szavakat is. Aztán tanítókat nevel, akik a fiút irányítani fogják. Jóbarátokat és vetélytársakat szemel ki, akik majd védik és ösztökélik. Az egész, ország egy izgalom. ’ • — Ilyen izgalomban élt a nemzeti újjászületés, Petőfi születésének hajnalán Magyarország. — Az izgalom, a láz oka, mint mindig, most is az: meg tud-e újulni az ország? A népek újkori nagy versenyében megállja-e helyét? Lesz-e egyáltalában magyarság, a nagy múlt után a jövő nem a halált tartogatja-e az ő számára? Hisz voltaképpen csak most kezd magához térni a csaknem négyszáz esztendős rettentő erőfeszítés után, amellyel az Európára rontó törököt föltartotta, végül szinte a saját testén, a földön hemperegve vele, de még ott is úgy szorítva, hogy tovább ne eressze, bármibe kerüljön is. Abba került, hogy az ország háromnegyedén, a legvirágzóbb részen a városoknak s falvaknak csak a fundamentuma maradt meg, a termőföldek mocsárrá változtak, a lakosság kilenctizede elpusztult. S most erre a maradékra is új, igazán váratlan veszély vár. Ki akarják gyökerét is vágni a népek gyümölcsöséből. — Csak azért, mert — most kezd kiderülni — nemcsak fajtájára nézve olyan, amelynek az ismert világrészekben nincs rokona, — hanem nyelvet is olyat beszél, amelyből rajta kívül más egy betűt sem ért. Silveszter estje van — 1823. — „Mi történik velünk?" — gondolták szerte az ország minden részén, ezer meg ezer magyar házban azok, akik virrasztva várták az új esztendőt. Kint harangoztak, megkezdődött az új év. Egy kis alföldi faluban, Kiskőrösön egy parasztházban, mely semmiben sem különbözött az ország ezer meg ezer parasztházától, egy kicsi, feketehajú asszony vajúdik. Fiú született. Piros, ráncos arcú kis emberke volt, semmivel sem különb, mint ilyenkor akármilyen más csecsemő, a volt, akire vártak, akit a történelem kiszemelt, hogy népe prófétája legyen . . .