New Yorki Magyar Élet, 1973 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1973-01-06 / 1. szám

Ne­m­­kasig, hanem Lilék S szabad nép lesz csuda dolgokat... BERZSENYI NEW YORKI Hungarian life m­agyar élet Vol. 26. No. 1. XXVI. évfolyam, 1. szám, 1973. január 6. szombat. Az észak-vietnami fővárost kiürítették Bombazápor Vietnamban Arab terroristák újabb merénylete Két nagy államférfi halála „Megkezdődött Hanoi tervszerű kiürítése, Haiphong kikötője romokban áll” — írják a világlapok. — Harry S. Truman v. USA elnök és Lester B. Pearson, v. kanadai miniszterelnök csaknem egyidőben hunyt el.­­ Brezs­­nyev szerint „a kínai politika ellentétes az antiimperialista harc érdekeivel.” A szovjet vezető többek között így nyilatkozott: „Kína immár több, mint 10 éve ráállott a Szovjetunió elleni harcra, külpolitikája magában foglalja a szovjet területekre támasztott ostoba (!) igényeket ...” — Az amerikai légi­erő újabb műholdat bocsátott fel a Cape Kennedy rakétakilövő állomásról, melynek az lesz a feladata, hogy a szovjet és a kínai rakétakilövéseket és atomrobbantásokat regisztrálja. — A keletnémet állam elismerését köve­tően Svédország nagyköveti szinten diplomáciai kapcsolatot létesített Ber­linnel. — Szíria csatlakozni óhajt Egyiptom és Líbia államközösségéhez. — A SALT tárgyalásokat, — melyeket Genfben ideiglenesen befejeztek — leg­közelebb 1973. február 27-én folytatják, ugyancsak Svájcban.­­— Izraeli jet repülőgépek Szíriai arab gerilla támaszpontokat bombáztak a november 21 óta csendesnek mondható közel-keleti színtéren. — A TASSZ szovjet hírszol­gálati iroda szerint „1972-et fontos politikai kezdeményezések éveként fog­ják nyilvántartani a történelem évkönyveiben”. —­ Újabb észak-írországi za­vargások törték meg a karácsonytáji tűzszünetet: bombák és kézigránátok 8 sebesültet eredményeztek Ulsterben. — A kambodzsai hadseregnek csak­nem egynegyedét „elbocsátották”: kiderült, hogy 25 százaléka csak papíron létezett és az altisztek vették fel a nemlétező, vagy halott katonák zsoldját. ■ SZAKADATLAN SZŐNYEG­­BOMBÁZÁS „Két hete bombaeső árasztja el az USA­ vezér­kar által kijelölt 67 kato­nai célpontot Észak-Viet­­namban” — írják a külföl­di tudósítók. A vezérkar szószólója, Gilbert White­­man őrnagy szerint a 36 órás karácsonyi tűzszünet után 11400 amerikai gép több, mint 20­ 000 tonna bombát dobott . Haiphong kikötő és Hanoi főváros katonai célpontjaira. A főváros repülőtere olyan, mintha „föld­rengés” érte volna, a sűrű bombakráterek a Hold felszínét idézik. A vasútállomás romok­ban és a polgári lakosság min­den­ elképzelhető eszköz­zel menekül a fővárosból és környékéről. Az USA főhadiszállás je­lentése eddig 14 B—52 óriásbombázó elvesztésé­t ismerte be (hanoji jelentés szerint 31-et lőttek le, ami nyilvánvalóan túlzás). A hadjárat előző hét éve fo­lyamán ugyanennyi B—52 elvesztéséről számoltak be. Ezek az óriásbombázók ál­talában 3-as rajokban re­pülnek, mellettük további vadászgépek igyekeznek a földi légelhárítás lövede­­dékeit — különösen a SAM rakétát — tévútra vezetni. (Egy B—52 ára 8 millió dollár.) A Hanoi Rádió fő­anten­náját ugyancsak megsem­misítették az USA légibom­bázók. Egyetlen hét alatt 1000 taktikai berepülés so­rán 147 ízben küldtek B—52 kötelékeket szö­­­­v­igre*’bombázás céljá­ból. A 67 célpont között szere­pelt a főváros közelében lévő szovjet MiG repülő­gépek légikikötője,­ továb­bá a haiphongi­ olaj és üzemanyagtartályok, ame­lyek több ízben telitalálat­­ot kaptak a többhetes, hul­lámokban támadó bombá­zások során. ■ „A B—52 VESZTE­SÉGEK NEM SÚLYOSAK” . . . A Pentagon szószólója, Jerry Friedheim az újság­írók kérdéseire válaszolva kijelentette, hogy a B—52 veszteségek százalékosan nem nagyobbak, mint az­előtt: a különbség csupán annyi, hogy ezúttal jóval nagyobb számú B—52 tí­pusú óriásbombázót vetet­­­tek be. Mr. Friedheim így magyarázta meg a vesztesé­gek okát: — „Minden találatot ka­pott USA repülőgépre mintegy 50—60 SAM raké­tát lőnek ki s jelenleg az USA veszteség 2—3 száza­lékos, ami nem haladja meg az előző, korlátozott bombázások (április—má­jus) korszakának statiszti­káit.” Egy másik kérdésre vá­­­laszolva Mr. Friedheim ki­jelentette, hogy nem a szovjet légelhá­rító SAM rakéták pon­tosságáról van szó, ha­nem a nagy számok törvényéről: több ezer taktikai bevetés során nyilvánvalóan több re­pülőgép veszteséggel kell számolni, — -mondotta. ■ A VIET CONG HAJLANDÓ ÚJRA FELVENNI A TÁRGYALÁSOK FONALAT Vo Nguyen Sung, a pári­zsi legfőbb delegátus (Le Duc Tho eltávozása után) így nyilatkozott: —­i.Ha az Egyesült Álla­mok hajlandó­ újra meg­­kezdeni a tárgyalásokat, akkor mi is hajlamosak va­gyunk, azzal a feltétellel, ha visszatérnek a decem­ber 18-iki helyzethez. (A jelenlegi bombázás decem­ber 18-án reggel 8-kor kez­dődött, öt napra rá, miután Henry Kissinger elnöki ta­nácsadó és Le Duc Tho , észak-vietnami főmegbí­­zott titkos tárgyalásai meg­szakadtak.) (Talán hat végre a kése­delmes légi „Blitzkrieg?”) ■ ARAB TERRORISTÁK BANGKOKI MERÉNYLETE Diplomatának öltözött arab gerillák behatoltak a thaiföldi főváros izraeli nagykövetségére, és ott öt izraeli túszt ejtettek. A négyesben dolgozó csoport a túszokért cseré­be azt kérte, hogy 36 Pa­lesztinás foglyot engedje­nek szabadon a hatóságok, közöttük Kozo Okamoto-t is, aki egyike annak a há­rom japán terroristának, akik 26 polgári lakost gyil­koltak le kézigránátos tá­madásuk során a Led re­pülőtéren. Szakértők az újabb túsz­ejtést a „Black September” arab ter­rorista csoport koordi­nált merényletének tartják. Még élénken emlékezetes, hogy a múlt év­ május 9-én négy arab a Skandináv Lé­gitársaság gépét elrabolták és cserébe „politikai” fog­lyok szabadon bocsátását követelték. Később szep­tember 5-én nyolc Black September gerilla Mün­chenben rendezett vérfür­dőt, amikor két izraeli ver­senyzőt és kilenc túszt le­gyilkoltak. Mrs. Golda Meir sür­gősen összehívta a ka­binetet, hogy az égető kérdésben határozza­nak. Az arab terroristák túszként tartott foglyai: Hadass első titkár, a fele­sége és három tisztviselő. A Black September zsaro­ló levelében ez állt: (Folytatás a negyedik oldalon) 150 éve, 1823. január 1-én született a magyar nép legnagyobb költője: Petőfi Sándor. (Seres József alkotása.) iiiiiiiiiiiiiiiiimiiiaiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiii»ioiiiiiiiiiiiiii«iiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiv.niii­iiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiimiiimimiiiinummiiiiniiiiiiiiiiiiuuminiiiiiiiiivns KÍVÁNUNK MINDEN KEDVES OLVASÓNKNAK: Boldog és sikerekben gazdag újévet MiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiliiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiuiiiiiuiiNiiiiiii lllllllllilllllllllillllllllllllllllllllltlIllüllllllllllllllIflIIIIÍIIIIIÍIIIIIIIlUUlllllllílllllllllllllllülllllllíIIIIIIIIIIillllllllIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIllllll^lllllüIIIliHlllülllllllllMIIIIIIIIIIIIIIIIIll !iiiiiii!iiimi!raiiiiiiiiiiiiiiiii!,a Endrey Antal:A béke és a békétlenek A huszonhétéves hidegháborútól megundorodott világon az utóbbi időben egyre inkább átcsapnak a békekeresés hullámai. Nem üres szóvirág, amikor hullámveréshez hasonlítjuk a békéért folytatott erőfeszítéseket: lázas, rángatásszerű kapkodás ez, mely néha égig csap, mint a kábítószerek mámorában úszó ember fel­csigázott fantáziája, majd a kétségbeesés reménytelen hullámvöl­gyébe’sodorja az ellentétes ideológiák közt őrlődő emberiséget. A világtőzsdék fokmérői milliméternyi pontossággal jelzik a békekonferenciák mindenkori állapotát, s a békére ma már úgy adnak-vesznek és fogadásokat kötnek, mint azelőtt a versenylo­vakra. Időről-időre egészen elönti a világot a békehisztéria: olyan­kor másról beszélni sem szabad, s ha valamelyik szerencsétlen nép, vagy embercsoport, melynek éppen a hátából készülnek szí­jat hasítani a béke ürügye alatt, ellenvetést mer emelni, tüstént rárontanak, és a hírverés minden eszközével világszerte bomlott­ágyú kerékkötőnek, vagy börtönbe való, szélsőséges­ elemnek bé­lyegzik meg. Ilyenkor a békelázban égő ,nyugati világ mindenre képes: a Szentkoronát ki lehet al­ni a kommunistáknak, Dél-Vietnam népét át lehet engedni a Viet Gong kivégzőosztagainak. Ilyen és ennél még súlyosabb árulások és jellemtelenségek lennének annak a bé­kének a mérföldkövei, melyet a kommunizmus és kapitalizmus kettős zasznoksága közt szaporán közvetítő hírközlő médiumok, mint egy nagy kényszerzubbonyt rá akarnak húzni az emberiség­­r­re. Mert ez a­ „béke", melynek jegyében százmilliókat akarnak örökös szolgaságra ítélni, nem szeretetből és igazságérzetből fa­kad, hanem egy cinikus világfelosztási kísérlet szüleménye, mely­ az emberiség további fennmaradását a rendőrök és a gangszterek közti hatalmi egyensúlyra akarja alapozni. A nyugati világ aránylag tisztességes népei tanácstalanul áll­nak szemben ezzel a mesterségesen felkorbácsolt békeőrülettel, azután — mi egyebet várhatunk az emberektől? — sodródnak ma­guk is az­­árral. IfliiiiiHiiuiiinuiiiiiuuiiUiinuiiiiiiiiuiiiiiiiiiiuiiiiiimimiiiiiuiuiiiuiininiiiiiiiiiuuiiiuuiuiuiiuiiiiiiiiiuiiiiiiiumiiiiiiuniuiiiiiminiiiiiiniiiiinuiiiiiiiiiuiiiniiinimiiiiiiiiiniHiiiiNmuuiiiiiiniuiiiiiiiiuuuiiuiui« Ma már világszerte kisebbségben vannak azok, akik megőriz­ték tisztánlátásukat, s akik a hamis jelszavakra épített álbékénél többre tartják az igazságot és az emberiség szabadságát. Ezek közé tartozik a magyar nemzeti emigráció is. Nekünk nem kell az olyan béke, melynek ára az emberiség felének testi és lelki szolgasága. Mi nem hiszünk az olyan béke­­konfereciában, melyek szentesítik a világkommunizmus eddigi hódításait. Mi egy fikarcnyit nem engedünk nemzetünk függet­lenségéből és szabadságából, akármit is beszélnek Helsinkiben, Bonnban vagy New Yorkban, s ha ennek ára az, hogy békétlen­­nek neveznek bennünket, akkor leszünk békétlenek . Illettek bennünket már rosszabb nevekkel is szabadságszere­tetünk miatt többezer éves történelmünk folyamán. A mai béke, a kegyetlen zsarnokok és jellemtelen meghu­­nyászkodók békéje, előbb-utóbb össze fog dőlni. Tárgyalhatnak róla évszámra nemzetközi konferenciákon, és ragasztgathatják akárhány szerződéssel, fenn nem maradhat. Az Úristen, Aki vég­telen igazsággal intézi a világ dolgait, egyszer el fogja venni az emberiségtől ezt a talmi békét, mely nemzetünk Golgotája lett. El fogja venni, és össze fogja törni, akárcsak a milliókat rablán­con tartó bilincseket. S ha majd az emberiség az utolsó fillérig is lerótta az adósságot, mellyel az­­isteni igazságszolgáltatásnak tar­tozik, fel fog virradni a világra az igazi béke napja, az Isten béké­je, mely szeretetre és igazságra épült. Akkor majd megnyugszik a mi háborgó szívünk is,és a béke szerszámaival foglalatoskodva szenteljük hátralévő napjainkat sokat szenvedett szülőhazánk újjáépítésére. De amíg nemzetünk idegen hatalom igáját hordozza, s a rá szakadt éjszakában csak a vörös csillag fényke rejlik egén, addig maradunk békétlenek. Addig szembenézünk az árral s az egész világgal, ha kell, és azt kiáltjuk: „A ti béketek hazug!” Emberek, adjátok vissza nemzetünk függetlenségét és sza­badságát, és mi leszünk a­ földkerekség legbék­ésebb népe . iiiii!iiiiiuiiiniiiiiiiiiiuiiijiiiiiuiiuiiuniiiiiiiiuiipiiiiiuiijuuiiiuiiiii)iiií.ii!iiDHiiiiiiiuiRiuuiuuiiu)iuiiuDiiHiijiimflniiumiiniimiuE KÉT NAGY ÁLLAMFÉRFI HALAI.A Lester Bowles Pearson, Béke-Nobeldíjas, volt kanadai miniszterelnök, aviatikus, baseball és jég­korongjátékos, futballtréner és sportrajongó, a li­berális párt egyik oszlopa, 75 éves korában májbe­tegségben elhalálozott, ő volt a legtöbbször kitün­tetett kanadai az ország történelmében. 1957-ben Béke-Nobeldíjat nyert s több, mint 40 egyetem tüntette ki a díszdoktori címmel, II. Erzsébet ki­rálynő titkos tanácsosai között is szerepelt. Harry S. Truman, az atombomba ledobását elrendelő elnök, — aki befejezte a II. világhábo­rút, aki USA csapatokat küldött Koreába, aki el­rendelte a berlini légihidat, aki a Marshall-tervet jóváhagyta és a Truman-elvet gyakorlatba ültet­te, aki a NATO-t megteremtette, A halott, 88 éves korában, temperamentumára jellemző kemény 3 hetes küzdelemben alulmaradt a Halállal szem­ben. Truman soha nem szerette a díszt és pompát —, ezért végakaratában egyszerű temetést rendelt magának. Truman valóban az amerikai álom egyik megtestesítője volt: magasabb iskolai végzettség nélkül, alulról jött — és mégis elérte a legmaga­sabb posztot, amit az Egyesült Államokban egy fér­fi betölthet. TŰZ TAMÁS: ő is a téli éjszakából hol csak a lámpafény remeg ő is a barlangi homályból mint a születő istenek hegyek alatti ős tüzekből mint a sistergő csillagok csöndet érlelő mély üregből hol csak a gondolat ragyog népek leláncolt tudatából elemi erővel vadul mintha a rab mezőkön távol titokzatos nagy fáklya gyúl ő is a dermedt szűz homokból mibe esők patkója vág min csak a hűvös szél dorombol s játszik a tornyos délibáb borongó csörtetésű vérből ha álmos szép lapályra fut az ónszín égre úgy zenél föl hogy zengenek a zárt kapuk ő is a vasravert pusztákra letépni a bilincseket fölmondani a sóvár fákra a mámoros igézetet PETŐFI hallgatag időkre lesni mikben tűzhányó háborog Sa szó­ bár épphogy leheletnyi ráépülnek a századok örökös harcra birkózásra mezítlen testtel két tenyér vemhes panaszát vérre váltva mikor a jaj már égre ér megszentelt sodrású dühökre miket kövekként forgatott egy nemzet átkozódó ökle ha már szólni se szólhatott kardhegyre dölyfös horgasokra mindig előre fölfelé még egy utolsó dalra csókra mi álmait megőrzené de csak a szörnyű síkon ő is halált lehelő réteken mérgezett sürű legelőn is hol sorvad szív és értelem ő is a zsarnok éjszakában kerékbetört eszméivel ő is a vak halálba szálltan baljós felhők fölé ível Mr 4 ** Largest, Independent Canadian Weekly In the Hangárján Language Ara: 20 cent iiiiiuuiiiiiiuiiiuiuinimiiiinnnnimiimniigiimnniunniiiiiinimnunnnniiniiiiiiiinnuuniiiiiinnnmuiniinimiiiiimiimniiiiiinHiiiniiiiiiiiiinDaiinnnnmnniuiiiii Petőfi születése Illyés Gyula így ír Petőfi-könyvének bevezetőjében: — A nagy költők nem váratlanul szó­lalnak meg, nem derült égből, mint az­­ isteni kinyilatkoztatások. A népek életé­ben messze visszamenőleg meg lehet álla­pítani, mikor estek vajúdásba, hogy meg­szüljék a rendkívüli fiút. A nemzet, a nagy család előre készülődik az esemény­re. — Előre kioktatja a dajkákat, akik az újszülöttet ápolni fogják, szájába adják az anyanyelv szavait. Megtisztítja a sza­vakat is. Aztán tanítókat nevel, akik a fiút irányítani fogják. Jóbarátokat és ve­­télytársakat szemel ki, akik majd védik és ösztökélik. Az egész, ország egy izga­lom. ’ • — Ilyen izgalomban élt a nemzeti újjá­születés, Petőfi születésének hajnalán Magyarország. — Az izgalom, a láz oka, mint mindig, most is az: meg tud-e újul­ni az ország? A népek újkori nagy verse­nyében megállja-e helyét? Lesz-e egyálta­lában magyarság, a nagy múlt után a jö­vő nem a halált tartogatja-e az ő számá­ra? Hisz voltaképpen csak most kezd ma­gához térni a csaknem négyszáz eszten­dős rettentő erőfeszítés után, amellyel az Európára rontó törököt föltartotta, végül szinte a saját testén, a földön hempereg­ve vele, de még ott is úgy szorítva, hogy tovább ne eressze, bármibe kerüljön is. Abba került, hogy az ország háromnegye­dén, a legvirágzóbb részen a városoknak s falvaknak csak a fundamentuma ma­radt meg, a termőföldek mocsárrá változ­tak, a lakosság kilenctizede elpusztult. S most erre a maradékra is új, igazán vá­ratlan veszély vár. Ki akarják gyökerét is vágni a népek gyümölcsöséből. — Csak azért, mert — most kezd kide­rülni — nemcsak fajtájára nézve olyan, amelynek az ismert világrészekben nincs rokona, — hanem nyelvet is olyat beszél, amelyből rajta kívül más egy betűt sem ért. Si­lveszter estje van — 1823. — „Mi történik velünk?" — gondolták szerte az ország minden részén, ezer meg ezer ma­gyar házban azok, akik virrasztva várták az új esztendőt. Kint harangoztak, meg­kezdődött az új év. Egy kis alföldi falu­ban, Kiskőrösön egy parasztházban, mely semmiben sem különbözött az ország ezer meg ezer parasztházától, egy kicsi, feketehajú asszony vajúdik. Fiú született. Piros, ráncos arcú kis emberke volt, sem­mivel sem különb, mint ilyenkor akármi­lyen más csecsemő, a volt, akire vártak, akit a történelem kiszemelt, hogy népe prófétája legyen . . .

Next