New Yorki Magyar Élet, 1974 (27. évfolyam, 1-51. szám)
1974-04-20 / 16. szám
Nem sokasig, hanem Lélek s szabad nép tesz csuda dolgokat... BERZSENYI NEW YORKI HUNGARIAN LIFE MAGYAR ÉLET Vol. 27. No. 16. XXVII. évfolyam, 16. szám, 1974. április 20. szombat. A „POLARKA” szovjet haditerv Jugoszlávia s Románia lerohanására II Balkán orosz lerohanása A francia baloldali koalíció veszélyei # USA katonai segély Szaúd-Arábiának Hat hete folynak a harcok a Szíriai határon, legújabban a Hermon hófödte csúcsa körül az izraeliek légitámogatással szorították vissza a szíriai csapatokat. — Egy arab terrorista csoport 6 izraeli faluba betört és 18 halálos áldozata volt a gerilla-vállalkozásnak a polgári lakosság körében. Megtorlásul egy izraeli kommandó-csoport 10 libanoni kollaboránst fogott el és 20 házat felrobbantott. — Kissinger április 25-én a Közel-Kelere utazik, hogy a szíriai szigeti javaslatokat megtárgyalja a felekkel. — Argentínában egy elfogott USA diplomatát elrablása után nem sokkal átlőtt fejjel találták meg. — A BAbl stratégiai fegyverkorlátozások terén „nem várható lényeges megegyezz" Nixon júniusi tervbe vett moszkvai útja során. — Az amerikaiak újszerű, nagyhatású víziaknát találtak fel, melyet a szovjet tengeralattjárók ellen alkalmaznának egy Földközi-tengeri konfrontáció esetén. Az új akna célkövető és torpedóval párosítják. — „Az infláció világjelenséggé fajult” — állapította meg a Világbank, mert Európában, Észak-Amerikában, Japánban, Ausztráliában és Újzélandon átlagosan 12 százalékkal emelkedtek a megélhetési költségek egy év alatt. — Ontario új adót vezetett be az ingatlan-spekulációk letörésére. — New York államot és Dél-Ontariót nagyerejű tornádó seperte végig, Stratford környékén 25.000 háztartásban szünetelt az áramszolgáltatás. — A ST.NCE-SOIR lap szerint az első elnökválasztási fordulóban a szocialista jelölt Rlitterandot 40 százalékkal elsőnek várják. Mivel többség szükséges, valószínű a május 19 i második forduló szükségessége. — A Pápa őszentsége húsvéti üzenetében az élvhajhászás ellen kelt ki és a hedonizmust ostorozta. — Hailé Szelasszié, a 81 éves abesszin császár 20 éves unokáját, Zare Yakobot jelölte trónörökösül. — Irakban felkelő kurd csapatok a Kirkuk-i olajkú lakat támadták. BALKÁNI „SZALÁMITAKTIKA” TITO HALÁLA UTÁN iio naLALft u i Arv Nyugatnémet hírforrások szerint (Die Welt, Spiegel) Titót már a második agyvérzés érte. A jugoszláv diktátor Belidvor kastélyban fekszik, ahová a Kreml több szovjet specialistát küldött. Ugyanekkor orosz katonai delegáció is érke- F .. ij&wfcV.oa. cíii. a jugoszláv haderő különböző központjaiban tesznek látogatást. A jelek arra vallanak, hogy a Tito és Brezsnyev között létrejött egyezménynek megfelelően életbe léptették a hatalomváltás átmenettéhez vezető kezdeti szakaszokat. Ennek értelmében Kardelj veszi át a hatalmat Tito halála után egy horvát és egy szlovén vezetőből álló triumvirátus élén, akik kötelezték magukat, hogy folytatják Jugoszlávia jelenlegi Moszkva-barát politikáját. Szovjet katonai beavatkozásra csak akkor kerrülne sor, ha Tito halála után Ti horvát és szlovén szeparatisták megpróbálnák az elszakadást, vagy hatalmi harc törne ki a különböző felfogású pártfrakciók között.I ■ A „POLARKA AKCIÓ” A szovjet hadvezetőség ki is dolgozott egy tervet, az ún. „Polarka” fedőnevet viselő katonai akciót egy jugoszláv felfordulás esetére, amikoris a Magyarországon állomásozó szovjet csapatoknak jutna döntő szerep. Ezt bizonyítja a tény, hogy a hazánkban állomásozó szovjet katonaság számát növelték, újabb hadosztályokat vezényeltek a Dunántúlra (Bakony) és Baranyába. A legutóbbi szovjet hadgyakorlatokat is Dél- Magyarországon tartották meg. A szovjet hadvezetőség ugyanis a legfontosabb hadászati céljául azt tűzte ki, hogy fegyveres beavatkozás esetén Jugoszlávia nyugati határait lezárja s így akadályozza meg a nyugati horvát és szlovén szabadságharcosok hazaáramlását. ■ ROMANIA SZOVJET INVÁZIÓTÓL TART Az utóbbi hetekben a világ értetlenül állt a román eseményekkel szemben, amelyek csak a jugoszláv helyzet ismeretében válnak világossá, azaz Ceausescu miért terjesztette ki még jobban diktátori hatalmát (pártfőtitkár, köztársasági elnök és hadseregfőparancsnok), amelynek értelmében hadat üzenhet, általános mozgósítást, teljes hadikészültséget rendelhet el és rendeletekkel kormányozhat. Leváltotta a renitenskedő, diktátori hatalma ellen zúgolódó Maurer miniszterelnököt és helyébe sógorát, a „fejbólintó János” Manea Manescut nevezte ki. Továbbá a parlament megszavazta a törvényt, amelynek értelmében minden vagyon államosítható s a törvénycikk külön felsorolja a közlekedési eszközöket, gépeket, — úgy mint hadiállapot idején. Minden állampolgárt munkaszolgálatra köteleztek: a férfiakat 16—60, a nőket 16—55 évig. Ezek az intézkedések csak azzal magyarázhatók, hogy Ceausescu attól fél: a szovjet hadsereg — szükség esetén — Románián keresztül vonulna be Jugoszláviába. A „Polarka” haditerv szerint, ha a Magyarországon állomásozó szovjet csapatok létszáma, ereje nem elégséges, ha a kárpátaljaimagyar-jugoszláv vasút és útvonal nem elegendő a szállítás és utánpótlás lebonyolítására, akkor Románián — a rövidebb úton — is átvonulna a Szovjet. Románia viszont nem hajlandó a szovjet csapatokat területén átengedni, mert attól tart, hogy „ottfelejtik magukat”. (Romániában jelenleg nem állomásoznak szovjet csapatok.) ■ a nyugat Leírta A BALKÁNT? Csak egy a csodálatos: a jugoszláv eseményekről az amerikai sajtó és diplomácia mélyen hallgat. Pedig most nemcsak Jugoszlávia jövendő sorsáról van szó (amiről Nixon valószínűleg megegyezett Brezsnyevvel), hanem jóval többről: Nagy Péter cár álmának megvalósulásáról, az orosz flotta számára melegvízi tengeri kikötők megszerzéséről. A szovjet flotta már megjelent a Földközi-tengeren. Ha Jugoszláviát — Tito halála után — sikerül újra hatáskörébe vonnia, akkor a dalmát kikötők megfelelő támaszpontul szolgálnak majd az (Folytatás a 4-ik oldalon) A SZENTENDREI TEMPLOM. millllilllllllllll!llllll!lllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllWI!lllllll!llllinillllll!llllllil!!l!llira nilll!l!!IIIIIMIIIIIIIIIIIIIIIIIIIII!IIIIIIIIIIIIIIIIWIIIIIIIIIIIIII!IIIIIIIIIIIIIIIIIH Az Atlanti Szövetség válsága Nixon elnök újra lemondta európai útját, amit pedig már 1973-ban tervezett, a meg nem valósult „Európa-év” idején. A viszony az Egyesült Államok és Nyugat-Európa között nem hogy javult, hanem még romlott tavaly óta (közel-keleti háború, olajkrízis, stb.). Nixon a nyáron ellátogat Moszkvába, de Nyugat-Európa fölött csak átrepül. Borúlátó politikai megfigyelők szerint az Atlanti Szövetség szétbomlása várható. A derűlátók a szövetségi viszony átmeneti válságáról beszélnek, amelyek majdnem természetesek a szövetségen belül és ezért periodikusan újra és újra felmerülnek, hol kisebb, hol nagyobb erősséggel. Vizsgálják meg úgy a borúlátók, mint a derülátók érveit. A pesszimisták szerint elsősorban az amerikai—francia viszony annyira elromlott, hogy itt már kibékíthetetlen ellentétek alakultak ki. A franciák már ki is vonultak az Atlanti Szövetségből, az amerikai befolyás ellen küzdenek minden fronton. Erre válaszképpen várható, hogy az Egyesült Államok is fokozatosan kivonja Nyugat-Európában állomásozó csapatait, ami a Szövetség teljes felbomlását jelentené gyakorlatilag. Nixon még ismételten elkötelezte magát, hogy nem vonja ki az amerikai csapatokat, de egy demokrata elnök (ami valószínű a legközelebbi választások után) már — a demokrata politikai program szerint — kivonja a csapatokat. Maga Nixon is legutóbb chicagói beszédében kifakadt: „Ha nyugat-európai szövetségeseink továbbra is lépten-nyomon felrúgják a szövetségi viszony legelemibb szabályait és külön utakon kívánnak járni, anélkül, hogy erről velünk legalább előzőleg tanácskoznának, akkor aligha leszünk képesek ellenállni a Kongresszus csapat-visszavonási követelésének..” Az Atlanti Szövetség európai tagjai között a nyugatnémetek az egyedüliek, akik — a saját védelmük érdekében — az amerikai kívánságoknak még úgy-ahogy igyekeznek eleget tenni. De ma már oda mérgesedett az amerikai—francia viszony, hogy a németeknek is választaniuk kell: az Egyesült Államok és Franciaország között. A Szovjetuniótól való német félelem az amerikai katonai és főleg atomvédelem szükségességét sürgeti. Viszont a franciákkal való szakítás a már meglévő nyugat-európai gazdasági egységet fenyegeti szétbomlással, — nem is beszélve a politikai egység mind messzebbre tűnő álmáról. Mindehhez járul az öntudatosan bomlasztó szovjet politika, amelynek elsőrangú, érdeke az Atlanti Szövetség szétbomlása, az amerikai csapatok visszavonása, — mert, — ha ez sikerül, — akkor Moszkva egész Európa urának tudhatja majd magát. A „nyugati nyitás "politikájának egyik fő, — de gondosan titkolt, — célja pont ez. E meggondolkoztató tényekkel szemben, — lássuk most az optimisták érveit. Az amerikai (kissingeri) külpolitika egyik alappillére az Atlanti Szövetség. Csak erre támaszkodhatva tárgyalhat az erő helyzetéből Moszkvával, különösen amióta az amerikai—kínai viszony újra elromlott. Mert bármennyit is beszélnek a „feszültség enyhítéséről”, a „hidegháborús eszközök” kerüléséről, a valóságban ma is a katonai erő a döntő érv a külpolitikában. (L. az amerikai atomriadó sikere a közel-keleti háború idején!). — Ha a Szovjetunió Európában hegemóniára tenne szert, páholyban érezné magát, mert a fejlett nyugat-európai ipar nagyrészben pótolná az elmaradó amerikai technikai segítséget. A szovjet hétente-politika elsőrangú célja a nyugati határainak biztosítása (a kínai fenyegetés miatt) és a nyugati technológiai segítség megszerzése. Mindkettőt elérné, ha az Atlanti Szövetség felbomlana: teljes biztonságban érezné magát Nyugaton és a nyugat-európai fejlett ipart saját szolgálatába állíthatná. Akkor már nem venné többé figyelembe az amerikai szempontokat. Kissinger tudatában van annak, hogy az Atlanti Szövetségre szüksége van az Egyesült Államoknak, már a Szovjetunióhoz való egyensúly-politikája miatt is. A politikai okokhoz járulnak aztán a még nyomósabb gazdasági érvek. A világpolitika fő mozgató ereje ma a gazdasági érdek. (Legalább ezt fogadják el a mai materialista és pragmatista katgóriákban gondolkozó politikusok.) Márpedig az Egyesült Államoknak (és viszont Nyugat-Európának is) hatalmas gazdasági érdekei fűződnek Nyugat-Európához, amelyek egyszerűen lehetetlenné tesznek egy új „elszigetelődési” politikát. Egy pár bizonyító adat: az európai ipar 30—40 százaléka amerikai tőke kezében van. Az amerikai tőkebeáramlás Nyugat-Európába nemhogy csökkenő, hanem fejlődő irányzatot mutat: 1973-ban az amerikai külföldi tőkebefektetések 15 százaléka Nyugat-Európába irányult, ami számszerűleg több, mint 30 milliárd dollárt jelentett egy év alatt. (1972-ben csak 11 százalékos volt). Márpedig a tőkeáramlás a legbiztosabb politikai barométer: ha a tőkés nem látja biztosítva pénzét, nem fektet be. Az Atlanti Szövetség szétbomlása egyúttal szovjet hegemóniát is jelentene Nyugat-Európában. Továbbá: az USA exportjának több, mint 30 százaléka Nyugat- Európába irányul és ez is növekvő irányzatot mutat: 1973-ban 40 százalékkal nőtt a Nyugat-Európába irányuló amerikai kivitel — 1972-höz viszonyítva. Vonjuk meg a mérleget a két felfogás között. A gazdasági érdekek ma döntők a napi politikában. A kereskedelem meg ezer szállal fűzi Amerikát Nyugat-Európához. Hogy ezt az érdekszövetséget tartalommal, céllal kellene kitölteni? Igaz. De az idealizmus nem kenyere a mai politikusoknak. Az Eszme hatalmában ma kevesek — köztük mi emigránsok — hiszünk csupán. DR. ZSIGMOND ANDRáS og ott. Largest, Independent Canadian Weekly in the Hungarian Language Ara: 25 cent Wass Albert: MAGYAR SZEMMEL Két magyar /világszövetség is alakulóban van napjainkban: az idélyiek Világszövetsége és a Külföldi Magyarok Világszövetsége. Mindkettőre égetően szükségünk van. De csak abban az esetben, ha ezek a megalakuló világszövetségek nem csupán a már meglévő emigrációs szervezeteink ijesztően magas létszámát szaporítják meg kettővel, hanem valóban képesek lesznek vállalni és betölteni azt a történelmi hivatást, melyet hangzatos nevük a világ felé meghirdet. Állítólag a magyar emigráció több szervezettel bír ma, mint a többi emigrációk együttvéve. Lehet, hogy ez az állítás igaz, lehet, hogy nem. A tény azonban az, hogy szervezeteink létszáma ellenére is mi magyarok hihetetlenül és szégyenteljesen szervezetlenek vagyunk, úgy az amerikai kontinensen, mint máshol. A szervezetlenség pedig gyengeséget jelent és politikai vereségekben és veszteségekben nyilvánul meg.Nem csupán kezdeményezni nem tudunk, de még az adott alkalmakat sem vagyunk képesek kihasználni. Íme néhány példa: 1. Az angol nyelvű napilapok beszámoltak arról, hogy egy fiatal egyetemi tanársegéd, aki a legújabb szürzsér ásatások során egy kőtáblára vésett dal zenéjére és szövegére bukkant, lemásolta ezt az őskori „kottát” és annak dallamát eljátszotta zongorán egy televízió-műsor kapcsán. A napilapok szerint nyomban akadtak levélírók, akik tudtára adták a fiatal tanárnak, hogy hasonló zenét hallottak már, mégpedig „magyar cigányoktól”. Az egyik napilap cikkírója tehát nyomban le is vonta a következtetést: a cigányok szumér erdetűek! (Ha megfelelően meg lennénk szervezve, pompásan kihasználhattuk volna ezt az alkalmat arra, hogy felvilágosítsuk a világot a magyar zene és a cigány közötti különbségekről.) 2. Három amerikai, egy kanadai, két németországi és egy spanyolországi egyetemen akadtak már doktorátusra készülő fiatalok, akik tézisük tételének Erdélyt választották. Miután azonban kiderült, hogy Erdélyre vonatkozó tudományos anyag se angol, se német, se spanyol nvel■ ven nem áll rendelkezésre, tanáraik tanácsára öten meggondolták magukat és más témát választottak. Csupán kettő tartott ki Erdély mellett s ezek is csak azért tehették ezt meg, mert szerencsére akadt a rokonaik között olyan magyar is, aki hallott valamit egy Haraszti nevezetű tanár angol nyelvű könyvéről „The Ethnic History of Transylvania” és hallott valamit az Amerikai Magyar Szépmíves Czéhről is, ahol „állítólag könyveket is adnak ki.” 3. Ezév tavaszán egy nagyszabású kiállítás lesz, melyen bemutatásra kerül mindazon angol nyelven nyomtatásban megjelent „folklore” anyag, ami az Amerikában létező „ethnic csoportok” dalait, táncait, mondáit és meséit képviseli. A ,,Legacy Books” vezetősége felhívást intézett a nemzetiségi csoportok különböző képviseleteihez és sikerült is összegyűjteniük rengeteg ukrán, lengyel, cseh, román és egyéb anyagot, sőt valahonnan még egy régi kiadású magyar népmesét is meg néhány magyar népdalt. Azonban nem akadt a magyarok „képviseletének” soraiban senki, aki felhívta volna figyelmüket arra, hogy az Amerikai Magyar Szépmíves Czéh kiadásában megjelent egy „Selected Hungarian Legends” és egy „Selected Hungarian Folk Tales” című könyv is. Amerikai egyetemek vonalán kaptunk csak értesítést és amerikai, nem magyar támogatás tette lehetővé, hogy ezeket a könyveket még idejében megküldhessük, a magyar kultúra képviseletére. Mindez azt mutatja, hogy szervezetlenek vagyunk minden túlszervezettségünk ellenére is. Hogy miért, annak nagyon egyszerű oka van. Minden szervezetünk vezetőkből áll csupán. Néha mindössze egyetlen ember jelent egy szervezetet. Néha kettő, vagy három. Ha már egy tucat magyar együtt dolgozik valahol, akkor nagy és hatalmas szervezetről van szó, mely valóban mozdít is valamit a maga vonalán. Azonban még ezeknél is: a szervezet mögé szükséges háttér, az aktív tömeg, a tagság, hiányzik. Enélkül pedig a vezetők egymagukban nem sokat tehetnek. A külföldön élő magyarságnak 99,9 százaléka nem vesz részt aktívan semmiben. Ez az oka annak, hogy úgy politikai, mint kultúrpolitikai vonalon szervezetlenek vagyunk és ennek folytán még legszebb és legmakacsabb erőfeszítéseink sem érvényesülnek kellőképpen. Amíg pedig ezek az erőfeszítések nem érvényesülhetnek a népek szabad versenyében, addig sem egyéni sikereink, sem létszámunk nem lesz képes fölemelni bennünket arra a helyre, amit nemzetünk múltjánál és kultúrájánál fogva megérdemelnénk. Ezért tehát különösen fontosnak látszik, hogy ezek a most megalakuló világszövetségek valóban „magyarok szövetsége” s ne csupán néhány vezetőember próbálkozása legyen. Meg kell találnunk a módját annak, hogy a külföldön élő magyaroknak legalább tíz százalékát valamiképpen ráébresszük történelmi felelősségére. Mert, ha ez nem sikerül, akkor valóban semmirevaló fajta vagyunk, melynek nem lehet jussa az élethez sem itt, sem a Rámánok alatt. Ennek felelőssége alól sem ékes szónoklatokkal, sem sértődéssel, sem bármi egyéb módon kibújnunk nem lehet. Ez az egyszerű, tiszta történelmi (tehát könyörtelen) igazság.