New Yorki Magyar Élet, 1974 (27. évfolyam, 1-51. szám)

1974-04-20 / 16. szám

Nem sokasig, hanem Lélek s szabad nép tesz csuda dolgokat... BERZSENYI NEW YORKI HUNGARIAN LIFE M­AGYAR ÉLET Vol. 27. No. 16. XXVII. évfolyam, 16. szám, 1974. április 20. szombat. A „POLARKA” szovjet haditerv Jugoszlávia s Románia lerohanására II Balkán orosz lerohanása A francia baloldali koalíció veszélyei # USA katonai segély Szaúd­-Arábiának Hat hete folynak a harcok a Szíriai határon, legújabban a Hermon hóföd­te csúcsa körül az izraeliek légitámogatással szorították vissza a szíriai csa­patokat. — Egy arab terrorista csoport 6 izraeli faluba betört és 18 halálos ál­dozata volt a gerilla-vállalkozásnak a polgári lakosság körében. Megtorlásul egy izraeli kommandó-csoport 10 libanoni kollaboránst fogott el és 20 házat felrobbantott. — Kissinger április 25-én a Közel-Kelere utazik, hogy a szíriai szi­geti javaslatokat megtárgyalja a felekkel. — Argentínában egy elfogott USA diplomatát elrablása után nem sokkal átlőtt fejjel találták meg. — A BAbl stratégiai fegyverkorlátozások terén „nem várható lényeges megegyez­z­­" Nixon júniusi tervbe vett moszkvai útja során. — Az amerikaiak újszerű, nagyhatású víziaknát találtak fel, melyet a szovjet tengeralattjárók ellen al­kalmaznának egy Földközi-tengeri konfrontáció esetén. Az új akna célkövető és torpedóval párosítják. — „Az infláció világjelenséggé fajult” — állapította meg a Világbank, mert Európában, Észak-Amerikában, Japánban, Ausztráliá­ban és Újzélandon átlagosan 12 százalékkal emelkedtek a megélhetési költsé­gek e­gy év alatt. — Ontario új adót vezetett be az ingatlan-spekulációk letöré­sére. — New York államot és Dél-Ontariót nagyerejű tornádó seperte végig, Stratford környékén 25.000 háztartásban szünetelt az áramszolgáltatás. — A S­T.­­NCE-SOIR lap szerint az első elnökválasztási fordulóban a szocialista je­lölt Rlitterandot 40 százalékkal elsőnek várják. Mivel többség szükséges, va­lószínű a május 19 i második forduló szükségessége. — A Pápa őszentsége húsvéti üzenetében az élvhajhászás ellen kelt ki és a hedonizmust ostorozta. — Hailé Szelasszié, a 81 éves abesszin császár 20 éves unokáját, Zare Yakob­ot jelölte trónörökösül. — Irakban felkelő kurd csapatok a Kirkuk-i olajkú lakat támadták. BALKÁNI „SZALÁMITAKTIKA” TITO HALÁLA UTÁN ii­o naLALft u i Arv Nyugatnémet hírforrá­sok szerint (Die Welt, Spie­gel) Titót már a második agyvérzés érte. A jugoszláv diktátor Belidvor kastély­ban fekszik, ahová a Kreml több szovjet specialistát küldött. Ugyanekkor orosz katonai delegáció is érke- F­­ .. ij&wfcV.oa. cíi­i.­ a ju­goszláv haderő különböző központjaiban tesznek lá­togatást. A jelek arra vallanak, hogy a Tito és Brezsnyev között létrejött egyez­ménynek megfele­lően életbe léptették a hatalomváltás átmenet­­­téhez vezető kezdeti szakaszokat. Ennek értelmében Kardelj veszi át a hatalmat Tito halála után egy horvát és egy szlovén vezetőből álló triumvirátus élén, akik kö­telezték magukat, hogy folytatják Jugoszlávia je­lenlegi Moszkva-barát poli­tikáját. Szovjet katonai be­avatkozásra csak akkor ker­rülne sor, ha Tito halála után Ti horvát és szlovén szeparatisták megpróbál­nák az elszakadást, vagy hatalmi harc törne ki a kü­­l­­önböző felfogású pártfrak­ciók között.I ■ A „POLARKA AKCIÓ” A szovjet hadvezetőség ki­­ is dolgozott egy tervet, az ún. „Polarka” fedőnevet vi­selő katonai akciót egy jugoszláv felfordu­lás esetére, amikoris a Magyarországon állo­másozó szovjet csapa­toknak jutna döntő szerep. Ezt bizonyítja a tény, hogy a hazánkban állomásozó szovjet katonaság számát növelték, újabb hadosztá­lyokat vezényeltek a Du­nántúlra (Bakony) és Bara­nyába. A legutóbbi szovjet hadgyakorlatokat is Dél- Magyarországon tartották meg. A szovjet had­vezető­ség ugyanis a legfontosabb hadászati céljául azt tűzte ki, hogy fegyveres beavat­kozás esetén Jugoszlávia nyugati határait lezárja s így akadályozza meg a nyu­gati horvát és szlovén sza­badságharcosok hazaáram­lását. ■ ROMANIA SZOVJET INVÁZIÓTÓL TART Az utóbbi hetekben a vi­lág értetlenül állt a román eseményekkel szemben, amelyek csak a jugoszláv helyzet ismeretében válnak világossá, azaz Ceausescu miért terjesztette ki még jobban diktátori hatalmát (pártfőtitkár, köztársasági elnök és hadseregfőpa­rancsnok),­­ amelynek ér­telmében hadat üzenhet, általános mozgósítást, tel­jes hadikészültséget rendel­het el és rendeletekkel kor­mányozhat. Leváltotta a re­­nitenskedő, diktátori hatal­ma ellen zúgolódó Maurer miniszterelnököt és helyé­be sógorát, a „fejbólintó János” Manea Manescut ne­vezte ki. Továbbá a parla­ment megszavazta a tör­vényt, amelynek értelmé­ben minden vagyon államo­sítható s a törvénycikk kü­lön felsorolja a közlekedési eszközöket, gépeket, — úgy mint hadiállapot ide­jén. Minden állampolgárt munkaszolgálatra kötelez­tek: a férfiakat 16—60, a nőket 16—55 évig. Ezek az intézkedések csak azzal magyarázhatók, hogy Ceausescu attól fél: a szovjet hadsereg — szükség esetén — Ro­mánián keresztül vo­nulna be Jugoszláviá­ba. A „Polarka” haditerv sze­rint, ha a Magyarországon állomásozó szovjet csapa­tok létszáma, ereje nem elégséges, ha a kárpátaljai­­magyar-jugoszláv vasút és útvonal nem elegendő a szállítás és utánpótlás le­bonyolítására, akkor Ro­mánián — a rövidebb úton — is átvonulna a Szovjet. Románia viszont nem haj­landó a szovjet csapatokat területén átengedni, mert attól tart, hogy „ottfelejtik magukat”. (Romániában jelenleg nem állomásoznak szovjet csapatok.) ■ a nyugat Leírta A BALKÁNT? Csak egy a csodálatos: a jugoszláv eseményekről az amerikai sajtó és diplo­mácia mélyen hallgat. Pe­dig most nemcsak Jugoszlá­via jövendő sorsáról van szó (amiről Nixon valószí­nűleg megegyezett Brezs­­nyevvel), hanem jóval több­ről: Nagy Péter cár álmá­nak megvalósulásáról, az orosz flotta számára meleg­vízi tengeri kikötők meg­szerzéséről. A szovjet flot­ta már megjelent a Földkö­zi-tengeren. Ha Jugoszláviát — Tito halála után — sike­rül újra hatáskörébe von­­nia, akkor a dalmát kikö­tők megfelelő támaszpon­tul szolgálnak majd az (Folytatás a 4-ik oldalon) A SZENTENDREI TEMPLOM. millllilllllllllll!llllll!lllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllWI!lllllll!llllinillllll!llllllil!!l!llira nilll!l!!IIIIIMIIIIIIIIIIIIIIIIIIIII!IIIIIIIIIIIIIIIIWIIIIIIIIIIIIII!IIIIIIIIIIIIIIIIIH Az Atlanti Szövetség válsága Nixon elnök újra lemondta európai útját, amit pedig már 1973-ban tervezett, a meg nem valósult „Európa-év” idején. A vi­szony az Egyesült Államok és Nyugat-Európa között nem hogy javult, hanem még romlott tavaly óta (közel-keleti háború, olaj­krízis, stb.). Nixon a nyáron ellátogat Moszkvába, de Nyugat-Eu­­rópa fölött csak átrepül. Borúlátó politikai megfigyelők szerint az Atlanti Szövetség szétbomlása várható. A derűlátók a szövetségi viszony átmeneti válságáról beszélnek, amelyek majdnem természetesek a szövet­ségen belül és ezért periodikusan újra­ és újra felmerülnek, hol kisebb, hol nagyobb erősséggel. Vizsgálják meg úgy a borúlátók, mint a derülátók érveit. A pesszimisták szerint elsősorban az amerikai—francia vi­szony­ annyira elromlott, hogy itt már kibékíthetetlen ellentétek alakultak ki. A franciák már ki is vonultak az Atlanti Szövetség­ből, az amerikai befolyás ellen küzdenek minden fronton. Erre válaszképpen várható, hogy az Egyesült Államok is fokozatosan kivonja Nyugat-Európában állomásozó csapatait, ami a Szövet­ség teljes felbomlását jelentené gyakorlatilag. Nixon még ismétel­ten elkötelezte magát, hogy nem vonja ki az amerikai csapatokat, de egy demokrata elnök (ami valószínű a legközelebbi választások után) már — a demokrata politikai program szerint — kivonja a csapatokat. Maga Nixon is legutóbb chicagói beszédében kifakadt: „Ha nyugat-európai szövetségeseink továbbra is lépten-nyomon fel­rúgják a szövetségi viszony legelemibb szabályait és­ külön utakon kívánnak járni, anélkül, hogy erről v­elünk legalább előzőleg ta­nácskoznának, akkor aligha leszünk képesek ellenállni a Kong­resszus csapat-visszavonási követelésének..” Az Atlanti Szövetség európai tagjai között a nyugatnémetek az egyedüliek, akik — a saját védelmük érdekében — az amerikai kívánságoknak még úgy-ahogy igyekeznek eleget tenni. De ma már oda mérgesedett az amerikai—francia viszony, hogy a néme­teknek is választaniuk kell: az Egyesült Államok és Franciaor­szág között. A Szovjetuniótól való német félelem az amerikai ka­tonai és főleg atom­védelem szükségességét sürgeti. Viszont a franciákkal való szakítás a már meglévő nyugat-európai gazdasági egységet fenyegeti szétbomlással, — nem is beszélve a politikai egység mind messzebbre tűnő álmáról. Mindehhez járul az öntudatosan bomlasztó szovjet politika, amelynek elsőrangú, érdeke az Atlanti Szövetség szétbomlása, az amerikai csapatok visszavonása, — mert, — ha ez sikerül, — ak­kor Moszkva egész Európa urának tudhatja majd magát. A „nyu­gati nyitás "­politikájának egyik fő, — de gondosan titkolt, — cél­ja pont ez. E meggondolkoztató tényekkel szemben, — lássuk most az optimisták érveit. Az amerikai (kissingeri) külpolitika egyik alappillére az At­lanti Szövetség. Csak erre támaszkodhatva tárgyalhat az erő helyzetéből Moszkvával, különösen amióta az amerikai—kínai vi­szony újra elromlott. Mert bármennyit is beszélnek a „feszültség enyhítéséről”, a „hideg­háborús eszközök” kerüléséről,­­ a való­ságban ma is a katonai erő a döntő érv a külpolitikában. (L. az amerikai atom­riadó sikere a közel-keleti háború idején!). — Ha a Szovjetunió Európában hegemóniára tenne szert, páholyban érezné magát, mert a fejlett nyugat-európai ipar nagyrészben pó­tolná az elmaradó amerikai technikai segítséget. A szovjet hétente-politika elsőrangú célja a nyugati határai­nak biztosítása (a kínai fenyegetés miatt) és a nyugati technoló­giai segítség megszerzése. Mindkettőt elérné, ha az Atlanti Szövet­ség felbomlana: teljes biztonságban érezné magát Nyugaton és a nyugat-európai fejlett ipart saját szolgálatába állíthatná. Akkor már nem venné többé figyelembe az amerikai szempontokat. Kis­singer tudatában van annak, hogy az Atlanti Szövetségre szüksé­ge van az Egyesült Államoknak,­­ már a Szovjetunióhoz való egyensúly-politikája miatt is. A politikai okokhoz járulnak aztán a még nyomósabb gazda­sági érvek. A világpolitika fő mozgató ereje ma a gazdasági ér­dek. (Legalább ezt fogadják el a mai materialista és pragmatis­ta katgóriákban gondolkozó politikusok.) Már­pedig az Egyesült Államoknak (és viszont Nyugat-Európának is) hatalmas gazdasági érdekei fűződnek Nyugat-Európához, amelyek egyszerűen lehe­tetlenné tesznek egy új „elszigetelődési” politikát. Egy pár bizo­nyító adat: az európai ipar 30—40 százaléka amerikai tőke kezé­ben van. Az amerikai tőkebeáramlás Nyugat-Európába nemhogy csökkenő, hanem fejlődő irányzatot mutat: 1973-ban az amerikai külföldi tőkebefektetések 15 százaléka Nyugat-Európába irányult, ami számszerűleg több, mint 30 milliárd dollárt jelentett egy év alatt. (1972-ben csak 11 százalékos volt). Már­pedig a tőkeáramlás a legbiztosabb politikai barométer: ha a tőkés nem látja bizto­sítva pénzét, nem fektet be. Az Atlanti Szövetség szétbomlása­­ egyúttal szovjet hegemóniát is jelentene Nyugat-Európában.­­ Továbbá: az USA exportjának több, mint 30 százaléka Nyugat- Európába irányul és ez is növekvő irányzatot mutat: 1973-ban 40 százalékkal nőtt a Nyugat-Európába irányuló amerikai kivitel — 1972-höz viszonyítva. Vonjuk meg a mérleget a két felfogás között. A gazdasági érdekek ma döntők a napi politikában. A kereskedelem meg ezer szállal fűzi Amerikát Nyugat-Európához. Hogy ezt az érdekszö­vetséget tartalommal, céllal kellene kitölteni? Igaz. De az idealiz­mus nem kenyere a mai politikusoknak. Az Eszme hatalmában ma kevesek — köztük mi emigránsok — hiszünk csupán. DR. ZSIGMOND ANDRáS og­ ott. Largest, Independent Canadian Weekly in the Hungarian Language Ara: 25 cent Wass Albert: MAGYAR SZEMMEL Két magyar /­világszövetség is alakulóban van napjainkban: az i­délyiek Világszövetsége és a Külföldi Magyarok Világszövetsége. Mindket­tőre égetően szükségünk van. De csak abban az esetben, ha ezek a meg­alakuló világszövetségek nem csupán a már meglévő emigrációs szerve­zeteink ijesztően magas létszámát szaporítják meg kettővel, hanem való­ban képesek lesznek vállalni és betölteni azt a történelmi hivatást, me­lyet hangzatos nevük a világ felé meghirdet. Állítólag a magyar emigráció több szervezettel bír ma, mint a többi emigrációk együttvéve. Lehet, hogy ez az állítás igaz, lehet, hogy nem. A tény azonban az, hogy szervezeteink létszáma ellenére is mi magyarok hihetetlenül és szégyenteljesen szervezetlenek vagyunk, úgy az amerikai kontinensen, mint máshol. A szervezetlenség pedig gyengeséget jelent és politikai vereségekben és veszteségekben nyilvánul meg.Nem csupán kez­deményezni nem tudunk, de még az adott alkalmakat sem vagyunk képe­sek kihasználni. Íme néhány példa: 1. Az angol nyelvű napilapok beszámoltak arról, hogy egy fiatal egye­temi tanársegéd, aki a legújabb szürzsér ásatások során egy kőtáblára vé­sett dal zenéjére és szövegére bukkant, lemásolta ezt az őskori „kottát” és annak dallamát eljátszotta zongorán egy televízió-műsor kapcsán. A napilapok szerint nyomban akadtak levélírók, akik tudtára adták a fia­tal tanárnak, hogy hasonló zenét hallottak már, mégpedig „magyar cigá­nyoktól”. Az egyik napilap cikkírója tehát nyomban le is vonta a követ­keztetést: a cigányok szumér erdetűek! (Ha megfelelően meg lennénk szervezve, pompásan kihasználhattuk volna ezt az alkalmat arra, hogy felvilágosítsuk a világot a magyar zene és a cigány közötti különbségek­ről.) 2. Három amerikai, egy kanadai, két németországi és egy spanyol­­országi egyetemen akadtak már doktorátusra készülő fiatalok, akik té­zisük tételének Erdélyt választották. Miután azonban kiderült, hogy Er­délyre vonatkozó tudományos anyag se angol, se német, se spanyol nvel­■ ven nem áll rendelkezésre, tanáraik tanácsára öten meggondolták ma­gukat és más témát választottak. Csupán kettő tartott ki Erdély mellett s ezek is csak azért tehették ezt meg, mert szerencsére akadt a rokonaik között olyan magyar is, aki hallott valamit egy Haraszti nevezetű tanár angol nyelvű könyvéről „The Ethnic History of Transylvania” és hallott valamit az Amerikai Magyar Szépmíves Czéhről is, ahol „állítólag köny­veket is adnak ki.” 3. Ezév tavaszán egy nagyszabású kiállítás lesz, melyen bemutatás­ra kerül mindazon angol nyelven nyomtatásban megjelent „folklore” anyag, ami az Amerikában létező „ethnic csoportok” dalait, táncait, mon­dáit és meséit képviseli. A ,,Legacy Books” vezetősége felhívást intézett a nemzetiségi csoportok különböző képviseleteihez és sikerült is össze­­gyűjteniük rengeteg ukrán, lengyel, cseh, román és egyéb anyagot, sőt valahonnan még egy régi kiadású magyar népmesét is meg néhány ma­gyar népdalt. Azonban nem akadt a magyarok „képviseletének” soraiban senki, aki felhívta volna figyelmüket arra, hogy az Amerikai Magyar Szép­míves Czéh kiadásában megjelent egy „Selected Hungarian Legends” és egy „Selected Hungarian Folk Tales” című könyv­ is. Amerikai egyetemek vonalán kaptunk csak értesítést és amerikai, nem magyar támogatás tet­te lehetővé, hogy ezeket a könyveket még idejében megküldhessük, a ma­gyar kultúr­a képviseletére. Mindez azt mutatja, hogy szervezetlenek vagyunk minden túl­szerve­­zettségünk ellenére is. Hogy miért, annak nagyon egyszerű oka van. Min­den szervezetünk vezetőkből áll csupán. Néha mindössze egyetlen ember jelent egy szervezetet. Néha kettő, vagy három. Ha már egy tucat magyar együtt dolgozik valahol, akkor nagy és hatalmas szervezetről van szó, mely valóban mozdít is valamit a maga vonalán. Azonban még ezeknél is: a szervezet mögé szükséges háttér, az aktív tömeg, a tagság, hiányzik. Enélkül pedig a vezetők egymagukban nem sokat tehetnek. A külföldön élő magyarságnak 99,9 százaléka nem vesz részt aktívan semmiben. Ez az oka annak, hogy úgy politikai, mint kultúr­politikai vonalon szervezetle­nek vagyunk és ennek folytán még legszebb és legmakacsabb erőfeszíté­seink sem érvényesülnek kellőképpen. Amíg pedig ezek az erőfeszítések nem érvényesülhetnek a népek szabad versenyében, addig sem egyéni si­kereink, sem létszámunk nem lesz képes fölemelni bennünket arra a helyre, amit nemzetünk múltjánál és kultúrájánál fogva megérdemel­nénk. Ezért tehát különösen fontosnak látszik, hogy ezek a most megala­kuló világszövetségek valóban „magyarok szövetsége” s ne csupán né­hány vezetőember próbálkozása legyen. Meg kell találnunk a módját an­nak, hogy a külföldön élő magyaroknak legalább tíz százalékát valami­képpen ráébresszük történelmi felelősségére. Mert, ha ez nem sikerül, akkor valóban semmirevaló fajta vagyunk, melynek nem lehet jussa az élethez sem itt, sem a Rámánok alatt. Ennek felelőssége alól sem ékes szónoklatokkal, sem sértődéssel, sem bármi egyéb módon kibújnunk nem lehet. Ez az egyszerű, tiszta történelmi (tehát könyörtelen) igazság.

Next