New Yorki Magyar Élet, 1974 (27. évfolyam, 1-51. szám)

1974-04-27 / 17. szám

V. Flórián Tibor: Tébolyult szavak után Istenem, adj erőt kimondanom az igét, a megváltó szót, mely áttör börtönön, falon, gátakon átrohan, poklokig leszáll, csillagok­hoz kiált. Kelettől nyugatig, a megalázott millióknak, bujdosó testvéreimnek egyetlen szóval szeretnék üzenni. Egy rövid szóval, hogy bányákban és gyárakban, idegen fegyverek alatt, a hatalom, vakság és elfogultság béklyóiban, beteg eszmék között, a világ négy táján megértse minden magyar. Sok szót harsogtak már világgá s mindegyik szó mögött egy elv, egy hatalom, egy párt, egy klikk, egy zsarnok, egy érdek vigyorgott szelídre festett álarcok mögül reád. S ha visszamoso­lyogtál, megjelentek házadban a csatlósok, kopók és az „egyedül üdvözítő” elv fölesküdött katonái, akik megszerveztek, átképeztek, használhatóvá gyúrtak önmaguk számára. Demokrácia, kommunizmus, antikommunizmus, fasizmus, szo­ cializmus, kapitalizmus, egyenlőség, szabadság, testvériség. Csupa üvöltő, hazug és ígérgető szó, melyek mögött mindig egy jól szer­vezett csoport érdeke vigyorgott. Melyik foglalkozott ezek közül veled, az emberrel? Veled, a lélekkel? A te érdekedben hirdette magát mindegyik s a széljárás sze­rint) hol az egyik, hol a másik után rohantál. Építettél, rombol­tál, harcoltál, öltél, fosztogattál és szónokoltál értük. Mindegyik szónak voltak már magyar mártírjai és tébolyultjai. Mindegyik szóval ezrek buktak már közülünk, hogy holtukkal ter­mékenyebbé tegyék a földet és fertőzőbbé a levegőt. Az elbukott szó után, a meghalt, vagy kivégzett milliók után új szavak támad­tak és új milliók meneteltek vakon a megsemmisülés felé. Egyik szónak sem volt köze a teljes igazsághoz, mert nem volt köze Istenhez. Egyik szó mögött sem volt igazi béke, csak fegyverek voltak, mindig új fegyverek, melyek védtek, vagy ter­jesztették az ,,eszmé­t. És nem volt mögöttük szabadság, csak porkolábok voltak, katonák és szavazócédulák és egy emberöltő sem kellett ahhoz, hogy „szabadon” nyilvánított véleményed alap­ján megvetés, vagy üldözés jusson osztályrészedül. Hol az egyik, hol a másik elv nevében szállták meg országodat és házadat a katonák, bebörtönöztek és őriztek a hóhér közeléig, vagy a legkö­zelebbi ,,felszabadulás­”-ig a porkolábok. Hiába dolgoztál csendben, építettél, imádkoztál és neveltél családot. Barátaid voltak és szomszédaid és barátság, vagy jó szomszédságod elég volt ahhoz, hogy felelősségre vonjanak, elhur­coljanak, száműzzenek, megöljenek, szétszórják családodat, kifosz­­szanak, vagy ha „hajlékony” vagy, egy újabb pártba szervezze­nek és egy új hatalom gépfegyvereinek kezelésére oktassanak. Európában,Ázsiában, vagy Amerikában, a Föld minden tá­ján csüggedten és nyugtalanul, kiábrándultan, vagy őrjöngve ke­resik az új szót, mely nem vezethet félre, nem árul el, nem tesz földönfutóvá és nem foszt meg senkit önmagától. Egy új szót vársz te is, nemzetem, melyet függetlenül a szél­járástól, a hatalmasok érdekeitől, politikától, pártoktól, csoportok­tól nyugodtan vallhatsz és kiálthatsz világgá. Egy szót, mely nem csak neked szól és nem csak a percnek, órának, keletnek, vagy nyugatnak, mint a harsogó igék. Egy szót, mely érvényes minden­kor és mindenkire. Két háború után, börtönök és bitek árnyékában, a megcsúfolt és üldözött béke napjaiban, vicsorgó fegyverek, szónokok, tébolyult szavak között, mit mondhat neked, nemzetem, a költő, aki nem esküdött soha semmiféle jelszóra, csoportra, vagy pártra? A költő, kikitől féltek , de nem kedveltek sohasem a hatalmasok. Mit mondhatok, mit hirdethetek bátran, teljes lélekkel, minden erőmmel, egész életemmel, hogy félre ne vezesselek, el ne árulja­lak? Azt hirdetem, amiben születtem és ami téged is mindig vé­delmezett, anélkül, hogy tudtál volna róla. Egy szót hirdetek, ami­ben ha hittél is, mindig más dolgok mögé helyezted, mint olyat, ami legfeljebb csak a léleknek szól, de nem oldja meg problémái­dat, életedet, viszonyodat a világgal, nemzeteddel, az emberiség­gel. Ez a szó: a kereszténység. Bátran mondhatod ki te is , és hirdetheted. Szégyenkezned nem kell soha miatta. Ha üldözni is fognak érte, szenvedésed csak nagyobbra növeli. El nem bukhatsz vele anélkül, hogy ne tudnád biztosan szabadulásodat és győzelmedet. Egyszerű szó: keresztény­ség, de benne van minden, ami az ember számára jó és elenged­hetetlen. Minden szóból, minden elvből — ha volt benne — a szép­ség, a türelem, a megbocsájtás, a szeretet, az Isten felé vezető eltéveszthetetlen út. Tündöklő ragyogás, kétezer év érett bölcses­sége, áhítata, megértése.Nemzetem történelme s az egyetlen cél, melyért nem haltak hiába őseink a Duna táján. Esztergom, Deb­recen és Pannonhalma, áldozatos igehirdetők és hitvallók serege. Ez a szó válthat meg egyedül, mutathatja az utat és vezet­het végig a világon. S ha olyan helyre jutsz, ahol már kifogy­tak felekezeted templomai, ne ess kétségbe. Mondd ki bátran: Isten. S ha azt felelik rá: hiszek! Állj meg ott bátran — mint testvérek között — és kezdj el az örök Isten dicsőségére: temp­lomot építeni! Nem sokaság, hanem Lélek S szabad nép lesz csuda dolgokat... BERZSENYI NEW YORKI HUNGARIAN LIFE M­AGYAR ÉLET Vol. 27. No. 17. XXVII. évfolyam, 17. szám, 1974. áprilisi 27. szombat. OllllllllllllllllllllinjlUIIIIIIIIIIIIIIIIUIllllllllllllllllllllillillDUIIIIIIIillllllUIIIIUIIIIIWIIM A Fidel Castro rendszer visszacsempészése az OAS-ba Megszűnik a kubai embargó? Légiharcok a Golan-magaslatokon — Pusztító erejű árvizei Kanadában 25 forrófejű protestáló diák „elfoglalta” a newyorki Szabadság-szobrot. — II. Erzsébet királynő április 21-én ünnepelte 48. születésnapját. — Pusz­tító árvizek dúlnak Közép-Kanadában: Dél-Manitoba, Saskatchewan és Al­berta egyes részein a hirtelen olvadás következtében a hegyekről lezúduló víz válságos helyzetet teremtett. — Ayub kán 67 éves korában meghalt. — A gyönyörű fekvésű San Francisco utcai alkonyaikor elnéptelenednek: a fe­­ketebőrű, Zebra nevű kéjgyilkos szedi áldozatait. Eddig tizenkét gyilkossá­got írtak a számlájára: legutóbb egy fiatal férjet kalapáccsal agyonvert, a feleségét megerőszakolta, majd véresre verte, utána a szerencsétlen csa­ld lá­zát felgyújtotta. — A torontói rendőrség tagjai 15 százalékos fizetéseme­léssel túlhaladták az évi $14.000-es határt. — Patrícia Hearts, az elrabolt Uj­­ságkirály leánya nemrég részt vett egy bankrablásban; egyesek szerint ön­kéntesen, mások szerint a banda tagjai kényszerítették a leányt, hoggy ön­magát kompromittálva, elvágja a visszatérés útját a társadalomba.­­ A Her­non hegység 3000 méter magas hóborította térségéből súlyos légiharco­­kat se­­rtettek. Tel-Aviv szerint sikerült forró levegőt tartalmazó ballonok­kal semlegesíteni a „SAM—6” thermál elven alapuló, szovjet célkövető ra- fé­tát. — A március 26-a óta Abesszíniában fogva tartott két kanadai vissza­­té­rése elől elhárultak az akadályok. — A torontói postássztrájk megszavazá­sát célzó szakszervezeti gyűlés előtt a „Forradalmi Marxista Párt” röpcé­­du­­án osztogatták. — Russell Long szenátor szerint „biztosra vehető Nixon vád alá helyezése, azonban végső fokon a szenátus felmenti őt, mert bizo­­ny áthatóan sem bűntettet, sem súlyos vétséget nem követett el”, — mon­­d­taa a louisianai demokraa szenátor. — A Szent Lőrinc csatorna 136 rév­kalauzának sztrájkja megszűnt. ■ ENYHÜLÉS USA—KUBA KÖZÖTTI VISZONYBAN? Henry Kissinger USA külügyminiszter az ORGA­NIZATION OF AMERI­CAN STATES (Amerikai Ál­lamok Szervezete) többna­pos ülésein beleegyezett ab­ba a mexikói javaslatba, hogy a félteke amerikai or­szágait előzetesen meg kell szavaztatni abban a KCTxterf ném vajon óhajtják-e Kuba részvételét a legköze­lebbi OAS külügymi­niszteri értekezleten? Ha a kérdésben igenlő eredmény születik, akkor 1975 márciusában Fidel Castro elküldi külpolitikai megbízottját a Buenos Aires-ben tartandó OAS külügyi konferenciára, ami egyben azt is jelenti, hogy a tíz éve tartó diplo­máciai és gazdasági zárlatot az Amerikai Egyesült Államok elv­ben feloldja. — „Ez az első lépés Ku­ba elszigeteltségének meg­szüntetése felé”, — kom­mentálta a fejleményt Emi­lio Rabasa mexikói külügy­­ miniszter a washingtoni tárgyalások után. Kuba suba alatti vissza­­ csempészését az is alátá­masztja, hogy a FORD, CHRYSLER és a GENE­RAL MOTORS, a 3 legna­gyobb amerikai autógyár­tól mintegy 150 milliós gép­kocsi rendelését engedé­lyezték Kuba számára, más­részt Kissinger nyilatkoza­ta, miszerint „itt az ideje, hogy meg­kezdjük a dialógus kor­szakát az ORS kebelén belül is .. ■ NIXON SÚLYOS VÁLASZTÁSI VERESÉGE Robert Traxler demokra­ta kongresszusi jelölt 3,343 szavazattal megverte Ja­mes Sparling republikánus jelöltet a michigani válasz­tásokon. Ez a tény önmagában azért sokatmondó, mert Richard Nixon személyesen egy tel­jes hetet töltött kam­pánymunkával Michigan vidéki városkáiban, hogy a közvélemény kutatás szerint hátul kullogó Sparingot győzelemhez segítse. Nixon gondosan elkerülte a de­mokrata fellegvár Saginaw és Bay City helységeket és végülis a republikánus jelölt 3 százalékkal maradt le, abban a választási körzetben, ahol 44 éve nem nyert demokra­ta jelölt! Sparling veresége Robert Griffin michigani republi­ kánus szenátor szerint azt jelenti, hogy „ezek utáni egyetlen republikánus sem lehet biztos a mandátuma felől". A michigani republiká­nus balsikert Nixon személyes kudarcának minősítik és a „Grand Old Party” jelenleg po­litikai tehernek tekin­ti az Elnököt. Ráadásul a választásokat megelőzően Gerald Ford USA alelnök a THE NEW REPUBLIC című lapnak nyilatkozatot adott, mely­ben körvonalazta saját el­képzeléseit egy jövőbeli „Ford-kabinetre” vonatko­zóan. Bár Gerald Ford azzal védekezett, hogy értelmezé­se szerint nyilatkozatát nem közli a THE NEW RE­­ PUBLIC, annyit minden­ esetre elismert, hogy „Kis­­singert megtartaná, azon­­ ban Schlesinger hadügymi­ nisztert és Zieglert menesz­­tené . . .” ★ A republikánus párt sze­rint ma már Nixon költsé­ges ballasztnak számít a G. C. P. jövőbeni kormányzá­si esélyeit illetően. ■ KANADA BELFÖLDI NEHÉZSÉGEI Soha ennyi sztrájk és elemi csapás nem bénítot­ta ennyire Kanada egyéb­ként egészséges gazdasági vérkeringését. ■ • 1. — A kanadai repü­lőterek tűzoltóinak sztrájk­­a miatt az AIR CANADA nemzetközi járatait egy­előre beszüntette, vagy külföldi légitársaságokkal bonyolíttatja le. • 2. A légiforgalmat rintő munkaügyi nehézsé­­eket súlyosbítja a légf­­o­r­g­a­l­m­i alkalmazott t­ak sztrájkja, melynek meg­­(Másaképpen a federális kor­mány 14,5 százalék eme­ 1­ést helyezett kilátásba a jövetelt 17,7 százalékkal s­zemben. • 3. — A Szent Lőrinc csatorna révkalauzai, — 1 -üknek évi fizetése „csak” 1­­.000 dollár, 38.000 dollár­oyi jövedelmet követelnek. S állam 35 ezret ígért — a sztrájkot lapzártakor oldották, azonban a vízi­rgalom megbénulása íris hatalmas károkat okozott az export-kötele­­zettségek (főleg gabonaszál­­lítások) be nem tartása miatt. • 4. Országos postás­sztrájk van kibontakozó­ban, mely Ouellette posta­ügyi miniszter szerint tel­jesen törvénytelen, mert egyetlen alkalmazottat sem bocsátottak el az automati­zálás bevezetése óta. (Ez volt a törvénytelen sztráj­kot kezdő montreali alkal­mazottak kifogása) és a kollektív szerződés az év végéig érvényben van. A postaügyi miniszter eljá­rást akar foganatosítani a törvénytelen sztrájkra fel­bujtó szakszervezeti veze­tőség ellen. A postás­­(Folytatás a 4-ik oldalon) Visegrád. A királyi palota vörösmárvány oroszlános falikútja. (XV. század.) iitiiiiiiiiiHiiiiitiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiitiiitiiiiiiíiiiiiiiiiiiiíiiiiitiiiiiiiiiJitiiiiiiiiittitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiilfiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiin iuiiiitmHi:ii:i;ii;ii::m;iijiiiiiKiiuiiiiiiiiiiiimi[iitiiiinuiuiiiiiiitrjiuiimuuiiUHiititmimiiiimiuiiiiuium,'iD Largest, Independent Canadian Weekly in the Hungarian Language Ára: 25 cent Frey András: Honnan fúj a szél? A tények mindig bonyolultabbak, mint­ ítélésében, hogy mi vitte a Vatikánt a ke­­ahogy a távoli szemlélő hiszi. Részben lett politika és általában a reformok vit­ézért vagyunk bizonytalanok annak meg­­­jára. A VATIKÁN ÉS A „HARMADIK VILÁG” Az egyik elmélet szerint, amely úgy lát­szik a Vatikánban is elterjedt, a pápai dip­lomácia nem mindig azért cselekszik vagy marad tétlen, mert kapni akar érte vala­mit. Hanem esetleg csak azért, hogy véde­kezzék az ellen, ami különben nagyobb valószínűséggel következnék be. Mások állítólag egy francia érsek és egy belga püspök is, azon a nézeten vannak, hogy a vatikáni őstpolitik fő motívuma a modernségre való törekvés, a korszellem ápolása .Ez volna az oka annak, hogy — mint ezt előző cikkeink idézetei mutatták — a pápai enciklikák XII. Piusz óta olyan sok tekintetben visszhangozták a balol­dali intellektuelek és a harmadik világ frazeológiáját. Az igaz, hogy a Nehru, Nkhruma és Tito vezetésével kialakított harmadik világ csak forma szerint semleges és hogy gya­korlatilag majdnem mindig a szovjet sze­kerét tolja. Miután azonban a Vatikán új külpolitikája a két szuperhatalom közt pártatlan akar lenni, logikus, hogy más választása nem lévén, a harmadik világ­hoz közeledett. Ebből következnék, hogy a Vatikánnak haladónak, modernnek kell lennie s hogy „lépést kell tartania a világgal”. Ezzel ter­mészetesen a baloldal helyeslését is kivív­ta, ez pedig a vatikáni diplomáciát népsze­rűvé teszi, vagy legalább a népszerűség látszatát kölcsönzi neki. Azért beszélenk csak látszatról, mert egyáltalán nem biz­tos, hogy Nyugaton agyonhallgatott nép­többség mindenütt olyan baloldali, mi amelyiknek a sajtó és a televízió feltű­teti. GRÓFNŐK ÉS A HÁZMESTERLÁNY A divathoz, illetőleg azokhoz való igazo­dás, akik a leghangosabban ágálnak, egy személyes élmény emlékét idézi fel a két háború közti Magyarországról. Ez abba az időbe nyúlik vissza, amikor Bethlen István volt a miniszterelnök és a mindenféle radikalizmustól óvakodó kon­zervatív iránynak a Budapesti Hírlap (a Béka) volt a szószólója. Bethlen szeretett volna új életet önteni a lapba és erre Her­­czeg Ferencet kérte föl. Herczeg jó regényíró volt, de az újság­­csináláshoz nem értett. Miután azt hitte — ezek az ő szavai —, hogy a baloldali saj­tót csak baloldali újságírókkal lehet meg­verni, három embert hozott át egy szen­zációkra vadászó radikális estilaptól s ezek hárman a komoly konzervatív Buda­pesti Hírlapot a boulevard-lapok rikító színeivel akarták érdekessé tenni. Ez, érthető módon, a mértéktartó és jó­ízlésű Bethlennek nem tetszett. Erről volt szó egy értekezleten (ajtól e soroknak ak­kor még nagyon is serdületlen írója csak azért ülhetett az asztal végén, hogy a be­teg szerkesztőnek, Csajthay Ferencnek re­feráljon.) Akkor történt, hogy Bethlen ezt mondta: Ezek a modernkedő reformok arra a századvégi novellára emlékeztetik őt, amely úgy kezdődött, hogy egy franci arisztokrata fiú Párizsban az utcán is ismerkedik egy csinos lánnyal. Néhány napra leviszi a kastélyukba abban a hi­­szemben, hogy szülei elutaztak. De ami­kor betoppan, látja, hogy közben oda csa­ládi kupaktanácsot hívtak össze. Az egy­­begyűlt nagybácsiknak és nagynéniknek nem lehetett bevallani, hogy a leányzót az utcán szedte föl, úgy hogy hirtelen elvett feleségként és grófnőként mutatta be ne­­utazás, hogy a nagynénik sok-sok év óta nem voltak Párizsban és kérdésekkel ost­romolták a Párizsból jött új rokont, hogy milyen most az élet a nagyvilágban. Ha mulatságos dologról volt szó, akkor a lány — úgy, ahogy otthon a házmester­környezetben megszokta — nevettében a lábszárát verte. Akkor még olyan fáradtságos volt az kik. M­ásnap már a finom öreg dámák is, azt hívén, hogy most ez a divat a párizsi arisz­tokrata társaságban, ha nevettek, szintén a combjukat csapkodták. — Most a Béka is,ilyen idős dáma lett — mondta Bethlen mosolyogva Herczeg Ferencnek. (Folytatás az ötödik oldalon)

Next