New Yorki Magyar Élet, 1979 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1979-07-28 / 30. szám
Nem tokaiig, hanem Lékek taabad nép lomomi a dolgokat... aCKZSINYI ■ »•****•• ^ 5%tctt T.! NEW YORKI HUNGARIAN LIFE MAGYAR ÉLET Vol. 32. 30. XXXII. évfolyam 30. 1979. Július 28. Szombat Jimmy Carter „tiszta lappal” akar kormányozni: az USA kormány lemondása Castro-típusú Nicaragua? # Az energiaválság „hatparancsolata” Kanada az 1979-re tervezett 12 ezer ázsiai menekült helyett 1980 ig bezáróan 50 ezer menekültet óhajt befogadni . Tucatnyi kínai alvilági gong véres vetélkedése során egy dublini étteremben több vendég megsebesült — Az USA visszarendelte Nicaraguából nagykövetét — Anastasio Somoza elnök saját „Lear” repülőgépén Miamiba érkezett. A hatalmától megfosztott diktátor vagyonát 500 millió dollárra becsülik — A baszk szakadárok küzdelme győzelemmel végződött: részleges önkormányzatot vívtak ki — Az USA területén fekvő Niagara vízesés szikláit beomlás fenyegeti — Tizenkét évi feketelista után újra engedélyezték Egyiptomban a Coca-Cola árusítását — William Davis Ontario miniszterelnöke, Larry Grossman miniszter társaságában négy európai országba látogat: belgiumi, hollandiai, görögországi és angliai útjuk során a kereskedelmi kapcsolatok elmélyítését és fejlesztését szorgalmazzák — Desai indiai miniszterelnök lemondott — Yusufu Lule, Uganda volt elnöke Kenyában kijelentette, hogy jelenleg Uganda nem más, mint Tanzánia csatlósa, hisz az 50 ezer főnyi megszálló sereg még mindig nem vonult ki az országból . Iránban négy prostituált és egy homoszekszuális személy kivégzése után Khomeini uralma óta, a kivégzettek mérlege 358-ra szaporodott. „SZENT BERTALAN ÉJ” A FEHÉR HÁZBAN Jimmy Carter újra meglepte a világot: 12 napos Camp David-ben, 140 országos szaktekintéllyel tartott tanácskozásainak egyik fontos végkonklúziója az volt, hogy számos amatőrrel vette körül magát és ha 1980- ban azt akarja remélni, hogy újra megválasszák, akkor idejekorán szabaduljon meg a sok felesleges személyi ballaszttól, akik csak ártanak neki és tekintélyét aláássák. Nos, Carter megfogadta a jótanácsot és, — a külföldi sajtó legnagyobb megdöbbenésére — ideiglenesen szélnek eresztette kabinetjét, mert kormánytagjaitól és a Fehér Házbeli munkatársaitól formális lemondást kért, amit meg is kapott. A tömeges lemondást a szovjet sajtó máris kiaknázta anélkül, hogy olvasóit tájékoztatta volna arról, hogy maga Carter kérte a lemondást, hogy új, tiszta lappal induljon az 1980-as „primary” kampányba. A PRAVDA pl. így írt: „Az amerikai kormányválság az USA belső csődjét jelzi. . A kétórás kormányértekezlet végén, amikor Carter kijelentette: kemény kézzel gyökeres személyi változások várhatók, az egyik szoros munkatársa megszólalt: „Könnyítsük meg az Elnök munkáját. Mondjunk le mindnyájan.” Mirel Carter habozás nélkül így felelt: „Rendben van!” AZ ENERGIAVÁLSÁG .. LEKÜZDÉSÉNEK HAT „PARANCSOLATA” 1. — A jelenlegi napi 9 millió hordó USA olajszükséglet felére való csökkentése," 1990-ig bezárólag; 2. — A mesterséges (szintetikus) műbenzinféleségek (gasahol, stb.) és más források, mint a földgáz, sőt hulladék jobb kiaknázása ill. átalakítása; 3. — Egy „Napbank’’ alapítása, hogy az USA a 20. század végére energiája 20 százalékát a Naptól nyerje; 4. — A közúti személyszállításra újabb tízmillió dollár beruházása; 5.— A közáramszolgáltatás erőműveinek felét olajfűtésről szénre kell átalakítani 1990-ig bezárólag; 6. — Prémiumokkal kell serkenteni az amerikai lakosságot arra, hogy háztartásában takarékoskodjék az energiával. SOMOZA TÁVOZÁSA NEM JELENT BÉKÉT NICARAGUÁBAN Bár az ultraliberális sajtó dicshimnuszokat zeng a sandinista gerillákról, a nagy lelkendezés közepette csaknem mindenki megfeledkezik arról, hogy Anastasio Somoza távozása azt is jelentheti, hogy Közép-Amerikában újabb Castro-típusú, marxista állam alakulhat, mert minden jel arra mutat: Francisco Urcuyot, az új elnököt villámgyorsasággal megfosztják hatalmától és a gerillacsoport öt vezetője közül 3 marxista és ők veszik át majd a hatalmat. A VÁRHATÓ VÁLTOZÁSOK AZ USA KORMÁNYBAN Bennfentes megfigyelők Jordan Hamilton Fehér Házbeli vezető szerepét azzal magyarázzák, hogy Hamilton nagy szerepet játszott Carter megválasztásában. Jody Powell jelenlegi Fehér Házbeli szószóló sorsa egyelőre ismeretlen. James Schlesinger energiaügyi, Griffin Bell igazságügyi, és Califano egészségügyi miniszternek bizonyára mennie kell. Ez utóbbi még azt aSzarvashibát is elkövette ,hogy Teddy Kennedy szenátor barátjának számít, és Teddy újabban egyre több érdeklődést mutat arra vonatkozóan, hogy induljon az elnökjelölt választásokon. A legnagyobb valószínűség szerint az ún. „Georgiai Maffia” (Carter, „amatőr”, vidéki tanácsadóinak serege) jónéhány tagjának is szednie kell a sátorfáját. A nemzetközi sajtó értetlenül szemléli a valóban precedens nélkül álló eseménysorozatot, mely végülis az „en block” lemondáshoz vezetett. Lowell Weicker republi-.. kánus szenátor (Conn.) távolról sem leplezte véleményét, amikor kijelentette: ,,I thin the President is nuts” (Azt hiszem, az Elnök nem normális). A dollár értéke érthető módon zuhant a világ minden értéktőzsdéjén s az a Tany unciánként túlhaladta a bűvös 300 dolláros szintet. ÖNKORMÁNYZAT A BASZK TARTOMÁNYNAK Adolfo Suarez spanyol miniszterelnök és Carlos Garacoechea baszk szakadárpárti vezér között nemrég létrejött megállapodás szerint, melyet „Guernica Sta(folytatás a 2-ik oldalon) Az egri székesegyház kovács»)*. as kapujának részlete ----■qwwupwvwuuuuwqo Stirling György: A MOSOLYGÓ TÖMEGEK A pápai címerrel ékes különgép még leírt egy lassú tiszteletkört a repülőtér felett, aztán puhán földet ért a római repülőtér sima betonján, pontosan az érkező fogadására összesereglett, déli temperamentummal ujjongó, integető tömeg előtt. A gép ajtaja feltárult és II. János Pál pápa alakja jelent meg a lépcsőfeljáró legmagasabb fokán: egy pillanatra megállt az ajtó keretében és lenézett az őt ünneplő lelkes tömegre, majd mosolyogva áldásra emelte mindkét kezét és az üdvözlés gesztusával tárta szét karjait. Mintha meg akarta volna ölelni a lábai előtt fekvő örök Várost, az egész tömeget, minden egyes embert, a nőket, férfiakat és a gyermekeket, kiknek szemei örömtől csillogtak. Mintha át akarta volna ölelni az egész világot. ... A Szentatya hazaérkezik. . . Aztán elindult lefelé a lépcsőn, hogy pillanat alatt a tömegszerelő gyűrűjében találja magát. Mindenki a közelébe akart kerülni, mindenki meg akarta érinteni legalább a ruháját, ő derűs arccal állta a szeretet ostromát, majd az áldást osztó kéz lenyúlt egy kislányért, akit közvetlenül eléje sodort a hullámzó, tömeg. A kislány nevetve felnézett a fehérreverendás férfire, aki magasra emelte őt és magához szorítva megcsókolta mindkét arcácskáját. Az emberek tapsoltak és brávót kiáltottak az ő pápájuknak... II. János Pál hazaérkezett. Másodszor is hazaérkezett. Hazaérkezett pápai székhelyére, a Vatikánvárosba, miután kilenc napig távol volt onnét és szülőhazájában járt. Amikor június 2- án gépe leszállt a varsói repülőtéren, mély meghatottsággal , tette lábát szülőhazája földjére, melyet tavaly ősszel, mint Krakkó érseke hagyott el, s ahová most a világ katolikusainak fejeként, római pápaként tért vissza. A varsói fogadtatást a televízió jóvoltából az egész világ láthatta és mi is láthattuk azt a végeláthatatlan embersereget, mely összegyűlt tiszteletére, semmivel sem kisebb lelkesedéssel köszöntve az ő pápájukat, a lengyel föld szülöttjét, mint a hevesvérű olaszok. De láttuk, végigkísértük a lengyelországi diadalát minden állomását, figyeltük valamennyi mozzanatát. És mindenütt láthattuk a tömegeket: amint várták és ünnepelték a Pápát,ahogy kitartottak órákon, napokon át hőségben, szélben, esőben, csakhogy kimutathassák iránta szeretetüket. . A diadalát Olyan diadalút, olyan ünnepléssorozat volt, ez, amilyenre nemcsak Lengyelország történetében nem találunk példát, de nem jegyeztek fel hasonlót az utolsó évszázadokban sehol a földkerekségen. Olyan demonstráció volt ez, aminek jelentőségét nem lehet lekicsinyelni, nem lehet félremagyarázni. De a következményeit sem lehet előre látni. A hatás, melyet a pápai látogatás kiváltott az emberekből, az érzések és érzelmek feltörő áradata, a szinte mindent elsöprő, elemi erejű spontán lelkesedés, a szeretet ezer színű, mérhetetlen gazdaságú megnyilvánulása nemcsak egy embernek, nemcsak a magas egyházi méltóságnak, a főpapnak szólt, hanem a katolicizmusnak, a hitnek és a vallásnak is! Isten dicsőségét hirdette és a lélek erejét, fölényét bizonyította az istentelenséggel, a hitetlenséggel, a materializmussal szemben. A Kreml hallgatói ezt jól tudják, pontosan érzik a kommunisták is. Míg a szabad világ sajtója elsőoldalas hatalmas riportokban számol be a Lengyelországban történtekről, a Vasfüggöny mögött zavart hallgatás, a legszükségesebb tényekre szorítkozó, szűkszavú tájékoztatás a válasz. A lengyel és a többi szocialista országok hírszolgálati irodái s lapjai — a magyarországiak is — óvakodnak az események kommentálásától: még nem jött utasítás a Kremlből, hogyan lehet és kell dialektikusan magyarázni a történteket. . . Erre ugyan már az utazás előtt voltak kísérletek, melyek elébe próbáltak vágni az eseményeknek és jóelőre kisebbíteni akarták a pápai út jelentőségét, s megkísérelték csökkenteni hatását. Sőt némely Vasfüggöny mögötti sajtóhangok szükségesnek tartották fenyegetően már eleve leszögezni: „A pápai látogatást nem szabad valamiféle versengés szemszögéből megítélni és tévednek azok, akik a lengyel állam világi jellegének megrendülését várják az úttól.” A Népszabadság „Az állam és a katolikus egyház“ című cikke hosszan idéz Mieczyslaw Rakowskinak a Polityka-ban írott dörgedelméből, melyben a párt véleményét képviselő lengyel újságíró „szembeszáll bizonyos nyugati spekulációkkal, melyek az állam és az egyház közötti éles konfliktusra teszik tétjüket.” „Lengyelország továbbra is világi állam marad” — fejezi be a Polityka eszmefutatását, melyből világosan kitűnik: a kommunisták már jóelőre felmérték az erőviszonyokat és érezték gyengeségüket. De arra, ami történt, Brezsnyevék még lidércnyomásos álmaikban sem gondoltak volna. .. A tömegek ítélete ilyen földcsuszamlásszerű eseményekre, ilyen nyílt színvallásra, ilyen népszavazásnak is beillő demonstrációra senki sem számított. Talán 1956, a magyar forradalom óta nem érte ekkora meglepetés, mennyire megsemmisítő ítélet a kommunizmust. A Polityka fent idézett cikke hangsúlyozta: „a Pápa azt a Lengyelországot látogatja meg, mely ebben az esztendőben ünnepli a népi hatalom létének 35. évfordulóját!” Micsoda visszafelé elsült dicsekvés, micsoda szégyene a kommunista rendszernek, mely 35 év után sem volt képes a maga oldalára hangolni a szíveket, a maga számára megnyerni az embermilliókat! A tömegek mondtak ítéletet az ideológia fölött, azok a tömegek, melyekre a rendszer mindig mindenütt hivatkozik, melynek nevében beszél. (Folytatás a harmadik oldalon.) ••"•-Tv 9* 1 Ára: 40 cent Zsigmond András: IFJÚSÁGUNKÉRT! A közelmúltban két magyar ifjúsági megmozduláson vettem részt. — Az első — úgy mondhatnám — ,, magyarságtudományi vizsga” volt, Ég a másik megvilág.. yolamark-i Ifjúsági Nap. — A két élményből az alábbi tanulságokat vontam le: A régi szólás-mondást „Nyelvében él a nemzet”, — így módosítanám: Nemcsak nyelvében, hanem elsősorban öntudatában él a nemzet. .— Mi vezetett erre a következtetésre? A magyarságtudományi vizsga résztvevői mind jól, szépen beszéltek magyarul, de a legalapvetőbb kérdéseinkre (magyar történelemből, irodalomból, földrajzból, zenéből, művészetből, népművészetből, stb.) a jelentkezőkből csak három adott kielégítő választ. Nyelvükben magyarok voltak, de lélekben, öntudatukban nem. Számukra a magyar nyelv csak kifejezőeszköz volt, de nem jelentett sorsközösséget, meghatározó öntudatot. Magyarságuk felületi maradt, nem hatolt a mélyre, nem volt tartalma, meghatározó jellege. Elbeszélgettem ezekkel a fiatalokkal: elmondták, hogy szüleik odahaza csak magyarul beszélnek velük (nagyon helyesen!). De amikor megkérdeztem: beszéltek-e szüleik az évezredes magyar történelemről, a csodálatos magyar irodalomról, hazánk földrajzáról, a magyarság kultúrkincseiről, ősi, egyedülálló népművészetéről, — sajnos, kevés levétellel, — a felelet „nemleges” volt. A szülők még saját élményeiket sem mondták el gyermekeiknek: 1915- ről, 1966-ról, stb., pedig ezek az események kényszerítették őket az emigrációba. Nem támasztok túlzott igényeket a szülőkkel szemben. De ezek a fiatalok nem hallottak Rákócziról, 1948-ról, Kossuthról, — Petőfiről, Aranyról, Mikszáthról Jókairól, Adyról, — akiket pedig olvastak a szülők. A fiatalok nem ismerték azt a tájat sem, ahonnét szüleik származtak. Nem tudtak Kodályról, Bartókról, Munkácsyról, Fadruszról, nem ismerték népi balladáinkat, dalainkat, — pedig a szülők biztosan tudom — minderről sokat tudnak. A vizsgán — ahogy említettem — csak hárman adtak kielégítő válaszokat. Amikor megkérdeztük: hol hallottak ezekről, — a felelet minden alkalommal ez volt: a Magyar Iskolában, a Cserkészetben. Az első tanulság: a szülők azzal,hogy magyarul beszélnek gyermekeikkel otthon, még nem tették meg kötelességüket. Nem elég magyarul beszélni, hanem beszélgetésük során mondjanak el mindent, amit a magyar történelemből (elsősorban saját élményeikből: világháború, 1915, 1956. — stb.) irodalomból, földrajzból (szülőföld), művészetből, zenéből és népművészetből tudnak. Csak így töltekezik el gyermekük öntudata tartalommal, mélységgel, — magyar büszkeséggel. Ha úgy érzi a szülő, képtelen mindezt gyermekének nyújtani, — akkor ott van a Magyar Iskola és a Cserkészet. — Most térek rá a másik élményre: a Loyola Park-i Magyar Ifjúsági Napra.'lem részletezem a nap eseményeit, —• csak a gyerekekkel, a cserkészipőkel ,foly tatott beszélgetéseim tanulságát rögzítem: az iskolások, cserkészek többsége nem beszél tökéletesen magyarul, maguk, között inkább angolul társalognak. — de van magyarságélményük és ez a lényeg! Tudják, hogy mit jelent ebben az idegen országban magyarnak lenni és büszkék magyarságukra ! Ez a magyar öntudat olyan tudáson, élményeken alapszik, mint évezredes történelmünk, irodalmunk, hazánk földrajza, művészetünk, kultúránk és népművészetünk. — Erről győződtem meg a beszélgetéseim, a délutáni műsor és esti Tábortűz során. Dr. Némethy György, a Magyar Cserkészszövetség elnöke írja: „Azt akarjuk, hogy gyermekeink számára öröm legyen a magyarság. Hiszen van miért lelkesedniök, ha megtudják, átélik, mennyi értéket alkotott a magyar nép történelme folyamán, irodalmában, kultúrájában, népművészetében. A magyar cserkészet célja, hogy szép örömteli, büszke élménnyé tegye gyermekeink számára azt, hogy ők magyarok!” Befejezésül még valamit: ha csak lehetőségünk van rá, vigyük, küldjük haza gyerekeinket! — Nem szervezett, főleg a hazai Magyarok Világszövetsége által propagált, csoportos hazautazásokra gondolok,— hanem egyéni, rokoni, baráti látogatásokra. Sok — gyerekeik magyar öntudatával törődő-szülővel beszéltem. Egyhangúlag ez volt a véleményük: idehaza csak magyarul beszélünk gyermekeinkkel, lehetőségünk szerint beszélünk nekik történelmünkről, irodalmunkról, ismertetjük — legjobb tudásunk szerint — Magyarország földrajzát, a magyar kultúra, népművészet értékeit, — visszük és küldjük gyerekeinket a Magyar Iskolába, Cserkészetbe, ,— de mihez csak akkor mélyül el igazán, akkor válik élő élménnyé, amikor hazavisszük Magyarországra fiainkat, lányainkat. Szükséges mindaz, amit tőlünk szülőktől, a tanítóktól, cserkészvezetőktől hall a gyermekünk, — de csak otthon, Magyarországon döbben rá a fiatal, hogy ő egy többmilliós nép gyermeke, látja épületekben,, szobrokban, emlékművekben, múzeumokban mindazt megtestesülve, amiről idekint hallott, és tanult. A valahová tartozás, a sorsközösség élménye a maga teljes valóságában, élményszerűségében csak otthon. Magyarországon fejlődik ki gyermekeink lelkében. Nehéz probléma megőrizni gyerekeink magyarságát? Igen. — Reménytelen feladat? Nem! — Ha összefog szülő, Magyar Iskola, Magyar Templom, Cserkészet, ha hazalátogatásokkal elmélyítjük azt a magyar öntudatot, amit mi apák, kutyák, tanítók, tanárok, papok cserkészvezetők élményszerűen beleneveltünk gyerekeinkbe — akkor fiaink, lányaink megmaradnak — büszke magyarnak a száműzetésben is.