New Yorki Magyar Élet, 1982 (35. évfolyam, 2-49. szám)

1982-01-09 / 2. szám

1982- január 9. szerblt' lökhajtásos repülőgép Jugoszlá­venee? mplT-f gyVa délnek fordul' Ül az Adriai­­évflm V,Ztakre fölött kilencvenfokos fordulatot téve Albania partjaihoz közeledett. • p antik időkben I római légiók a Via Appiáról indul­htrt!t?-Sm^Sk­0'Ztak 1 APPennin-félszigeten, majd a mai Otrantó,-szoroson átkelve itt szálltak partra, hogy a Hel­y felé vezető hadiúton végigvonulva Kisázsián túlra is elvigyék a római sarokat. Később a gótok és a normannok következtek. Majd sorra,egymás után a vidéket Bizánc, a bolgár állam, a szerb királyság, a velencei köztársaság kerítette hatalmába. Csaknem öt évszázadig Albánia az ottomán birodalom része volt, ennek a következménye az, hogy az ország Európa egyetlen zömmel muzulmán la­kosságú államává vált. Aztán eljött a XX. század, és vele­­Mussolini és Hitler csattogó csizmájú hadinépe. MAGÁNGÉPKOCSIK NINCSENEK Ma egyetlen nemzetközi­­ út sem halad át Albánián. Az ország vasútvonalai, amelyeknek hossza mindössze körülbelül háromszáz kilométer, sehol nem szelik át az or­szághatárt. Külföldi repülőgépeknek tilos átrepülni Al­bánia légterén. Az utasszállító járatoknak, mint például a mi félig üres gépünknek is, amely hetente kétszer érkezik Belgrádból, a tenger felől kell megközelíteniük az országot, és kizárólag a nappali órákban. .. Szemügyre veszem vagy kéttucatnyi útitársamat: egy asszony, egy diplomata, egy albán nyelvtanár Ausztriából (az albán csak távolról emlékeztet a többi európai nyelv­re), néhány üzletember, akik nyersanyagot vásárolnak vagy ipari berendezéseket adnak el. j És jómagam, az új­ságíró, aki csaknem egy egész esztendeig vártam a be­utazó vízumra. Átrepültünk a tengerpart, a Durres (egykor Durazzo) környéki parti síkság fölött, majd a teraszosan megmű­velt dombvidéken túl , szemünk elé tárult a hegycsúcsok ködbe borult vonulata, amely hatalmas elektrokardio­­gramként húzódott végig a horizonton. Vajon mit" látok majd ebben a tenyérnyi országban, amelynek 2,7 millió lakója van, és amelyről kevesebbet tud a világ, mint Ti­­betről? Az ősi illír törzsek utódai több évezreden át makacsul ragaszkodtak a Balkán félszigetnek ehhez a legkietlenebb darabjához. A több mint két és fél ezer méter magasra nyúló hegyek között élő emberek szigorúan tartották ma­­gukat a becsület ősi és környertelen törzsi törvényeihez: az emberöltők hosszú során át tartó véres viszályokban egész nemzetségek pusztultak ki. ( A „sasok országáéban ma minden köztulajdon. Saját szememmel láthatom itt egy rendkívüli társadalmi kísér­let eredményeit: egy olyan nemzedék életét, amely a vi­lágtól elszigetelve növekedett föl, kihívást intézett a kör­nyező államokhoz, önkéntes elzárkózásra ítélte saját ma­gát, hogy ne fertőzze meg a külföld „bomlasztó” hatása. Akadálytalanul léphettem a szeptemberi déli vére­­fényben Európa egyik legkisebb repülőterére, amelyet pálmák és gyümölcstől roskadozó narancsfák szegélyez­nek. • ­ KÖZPONTI UTAZÁSI SZOLGÁLAT Toronto—Budapest—Toronto Budapest - Toronto - Budapest Egy héttel egy évi tartózkodásra. Toronto - Frankfurt - Toronto Toronto — Ft. Lauderdale — Toronto (Miami) S135.00-től Érvényben van az új, nagyon kedvezményes ár, ezért biztosítja utazását már most délre: Miami, St. Lauderdale, Hawaii, Nassau, Jamaica,­­Acapulco, Porto Rico, Barbados, Aruba stb. Kérjen árajánlatot: útlevél — Vízum — Hotelfoglalás — Autóbérlés — Eurailpass LEGNAGYOBB HIVATALOS MAGYAR UTAZÁSI IRODA IKKA KÖZPONTI BEFIZETŐHELY FŐKÉPVISELET IKKA—TUZEX—COMTURIST— IBUSZ—CEDOK főképviselet. KÖZJEGYZŐSÉG: fordítások, végrendeletek, hitelesí­tések, stb. INTERNATIONAL AGENCY TRAVEL SERVICE DIVISION OF INTRAGSERV LTD. 519 BLOOR ST. W., TORONTO, ONTARIO M5S 1Y4, CANADA Telefon (416) 537-3131 ELVITTÉK A­ TERVRAJZOKAT IS Albánia volt Kína legközelibb barátja és érdekeinek képviselője az Egyesült Nemzetek Szervezetében, ezért jelentékeny katonai és gazdasági segítséget kapott tőle. Mindez egészen 1978-ig tartott, amikor Kína erőteljesebb közeledése az „imperialista” Amerikához és a „revizio­nista” Jugoszláviához megtörte az „örök barátságot”. Az albán vezetők ráébredtek, hogy — mint brosúráik írják — Mao utódainak „képmutató mosolya” mögött „azoknak az álnoksága rejlik, akik éjjel hátba szúrják az embert, és nappal elsiratják”. Merre tart ma Albánia? Erre a kérdésre azok a jel­mondatok adnak választ, amelyeket Tiranától a legeldu­gottabb kis falvakig ott látni az utcákon, az iskolák, üze­mek, mezőgazdasági épületek falain. A Skanderberg téren a felirat ezt hirdeti: „A saját erőnkre támaszkodunk, kül­földi segítség és külföldi hitel nélkül.” Kesztyűt vágva a világ arcába, Kínát immár ellenségének tekintve, félelem­mel és gyanakvással szemlélve szomszédait, Jugoszláviát és Görögországot, megvetve a Nyugatot, a tenyérnyi Al­bánia magányosan halad útján. Vajon sikerülhet ez? A gyárak gyakran három műszakban dolgoznak, hogy a nap teljes huszonnégy órájában kihasználják a berende­zéseket. Láttam fényszórók fényénél dolgozó traktorokat, amelyeket még ugyanazon az éjjel teherautón átszállítot­tak egy másik mezőgazdasági üzembe, hogy reggel ott folytassák a szántást. Az albán „technikai forradalom” szellemétől lelkesített mérnökök, művezetők és munkások gyakran hosszabbítják meg néhány órával nyolcórás mun­kanapjukat, megnyújtva ezzel a hatnapos munkahetet is. —Kapnak ezért túlóradíjat? — kérdeztem a tiranai teherautó- és traktoralkatrész-gyár egyik munkásától. " — Nem, nem tartunk igényt a túlóradíjra. önként dolgozunk, mert hisszük, csak így tudjuk leküzdeni a blo­kád okozta nehézségeket. A forradalmi szellem segít min­ket a győzelemhez . 1. Mark Torna három évvel ezelőtt, hatvanévesen ment nyugdíjba. Most visszatért az üzemébe. — Bizonyára fizetést kap a munkájáért? — kérdeztem. — Elég nekem a nyugdíjam. Az állami hivatalnokok, a diákok, a pártmunkások, sőt a diplomaták is évente legalább egy hónapot gyárban vagy kolhozban dolgoznak. Az albánok nagy büszkeséggel mutogatják az egyik tiranai gyárban az első albán traktort. Amikor a kínaiak beszüntették a segítségnyújtást, félbehagyták ennek a gyárnak, valamint egy vízi erőműnek, több bányának és egy sor más nagy beruházásnak az építését.­­ A kínai szakemberek még a tervrajzokat is maguk­kal vitték —­mondja haragosan az igazgató. — Azután meg igyekeztek szabotálni gyárunk építését, megtagadták a szükséges berendezések szállítását. Ám mi nélküliek is befejeztük az építkezést, más országokból szereztük be a berendezéseket és alkatrészeket. Nem hitelbe vagy gaz­dasági segítség formájában kaptuk őket. Ha szükségünk van valamire, készpénzért vásároljuk meg külföldön, vagy áruval fizetünk érte, így megőrizzük a függetlensé­günket .. . Az 1976. évi albán alkotmány egyébként megtiltja bármely külkereskedelmi ügylet hitelre történő megköté­sét, megtiltja kölcsönök felvételét bármely nyugati vagy keleti, banktól. EGYETEM — JOGI KAR NÉLKÜL Az Albánia ma című tiranai kiállítás tárlói ipari és mezőgazdasági termékeket, különböző ásványkincseket tárnak a látogatók szeme elé. — Mindez, ami itt látható, munkánk és nélkülözéseink eredménye — mondja a kiállítás igazgatója. — Elegendő mennyiségű élelmiszert állítunk elő. A világszerte tapasz­talható energiaválság sem érint minket. Az albánok annyira bíznak erejükben, hogy még a Nemzetközi Vöröskereszt segítségét is visszautasították 1979 áprilisában, amikor az ország északi részén fekvő Shkoder város környékén földrengés pusztított. A környező világtól elzárkózott albánok állandó harci készültségben élnek. A fiatal férfiak és nők két évet kö­telesek szolgálni a hadseregben. Ezenkívül — foglalko­zásra való tekintet nélkül — minden egészséges állam­polgárt évente egy hónapra vagy hosszabb időre behív­nak katonai szolgálatra. Gyakoriak a katonai foglalkozá­sok az üzemekben, a termelőszövetkezetekben és a hiva­talokban.­ Amerre csak jártam — a tengerparton, hegyek­ben, a földeken, a városi parkokban és a lakóházak mel­lett —, mindenütt óvóhelyeket láttam. Számuk állandóan gyarapszik. A kormány igyekszik megváltoztatni a középkori pat­riarchális viszonyok, a nemzetiségi szervezetben élő fal­vak régi szokásrendszerét. Ennek során a múltba tűnt a vérbosszú, amelynek m­ég a Húszas években is minden negyedik férfi áldozatául esett­. Lassan feledésbe merül az az íratlan törvény, amely véres megtorlást írt elő a házastársi hűtlenségért: a hegyi lakók hagyományai sze­rint a férjnek joga volt agyonlőni hűtlen feleségét és an­nak szeretőjét. A bosszú jogosságának elismeréseként pe­dig a feleség családja jelképesen egy puskagolyót ajándé­kozott a sértett férjnek. A reformok véget vetettek a böl­csőben megkötött frigyeknek, tizenkét éves menyasszo­nyok eladásának, megingatták azokat a régi szokásokat, amelyek bilincsbe verték az albán nőket, akiket alacso­nyabb rendű lényeknek tekintettek. ZSOLT RÓBERT: „Kettéhasadt” sport? Divatos emlegetni a „kettészakadt” sport elméletét, aminek lényege, hogy a lakosság általános testkultúrája és a versenysport két teljesen különböző kategória. Ad absurdum: elképzelhető, hogy egy országban a három­éves apróságtól a kilencvenéves aggastyánig mindenki rendszeresen sportol, és az illető ország egyetlen verseny­zője sem jut el egy világbajnoki, olimpiai döntőig. Attól ugyanis senki nem emelkedhet fel a nemzetközi nívóig, ha például barátjával vagy a feleségével a hétvégeken vagy akár a munka után minden áldott nap eljár evezni. Egy világbajnok napi hat órákat evez, végigedzi az egész telet, súlyt emel, gimnasztikázik, céltudatosan táplálkozik, nem iszik alkoholt, nem dohányzik, alszik nyolc órát.. . Vagy fordítva. Állhat a testkultúra alacsony fokon, de megfelelő módszerekkel a versenylovakhoz hasonlóan ki lehet tenyészteni egy élsportolói garnitúrát, amelynek né­­­hány tagja biztos, hogy eljut legalább a csúcsok közelébe. Valamikor, a modern sport hajnalán nem tátongott szakadék az élsport és a szórakozásból űzött sport között. Sportoltak az emberek — már akik szerettek sportolni —, és a legtehetségesebbek versenyeztek: győztek és vesz­tettek. Bizonyos értelemben ma sem lehet kettéhasadt sport­ról beszélni. Az általános testkultúra és a magas színvo­nalú versenysport egy tőről fakad: az óvodák, az általá­nos iskolák, esetleg a középiskolák alkotják, azt a magot, amelyből mindkettő kinő. Ha sikerült belenevelni a gyere­kekbe, a fiatalokba a mozgás, a sport szeretetét, akkor a későbbi esztendők során, aki elhivatottságot érez, abból versenysportoló válik, aki csak élvezi a sportolást, a szórakozásból, egészsége érdekében is örökös vendége marad a pályáknak. Felnőtt, sőt teenager korban valóban külön utakra terelődik a sport. Nem is lehet ez másként abban a vi­­­lágban, amelyben hivatássá vált a sportolás. Ha akarom, ilyen értelemben létezik kettéhasadt sport — de akkor létezik mondjuk kettéhasadt művészet is. A Nemzeti Szín­ház művészei és egy amatőr színjátszó csoport tagjai, vagy akár az üzemi ünnepségeken szavalatot mondók ugyanazt a művészetet terjesztik — de más felkészült­séggel, más tehetséggel, más színvonalon, más környe­zetben. A sportot sohasem lehet elvonatkoztatni korának tár­sadalmától. Miután a mai társadalomban a sportolás hi­vatássá vált, akkor azok, akik hivatásszerűen űzik a spor­tot, gyakorlatilag bizonyos szakmát választottak. („Labdarúgók, sportolók”) 1 / 1 ■ mm"9+ Albánia közelről Köpi Kisiku, a külügyminisztérium külföldiekkel fog­lalkozó osztályának a tagja üdvözölt. Vele mindennap ta­lálkoztam, mivel reggelente saját kezűleg hozta el idegen­vezető-tolmácsomnak az aznapi programot. Most kávéval fogadott, meggyorsította a hivatalos formaságok intézését, majd odavezetett egy lengyel gyártmányú sárga Fiathoz, amelyen félóra múlva beértünk Tiranába. A mezőkön dol­gozó parasztok egy pillanatra félbehagyva a munkát, utá­nunk néztek. Alig találkoztunk az úton más kocsikkal. Tiranában az élet a Skanderberg tér körül összpon­tosul. Ezen a téren áll az ottomán birodalom elleni harc hősének szobra, és itt magaslik a modern kultúrpalota, továbbá néhány kormányhivatal épülete, amelyeket még a húszas-harmincas években uralkodó Zogu király idejé­ben emeltek. Az egyik épületben jelenleg egy szatirikus folyóirat szerkesztősége működik, egy másikban, a volt parlamentben pedig egy gyermekszínház. A­­Skanderberg tértől az Egyetem térig vezető, egy kilométer hosszú Mártírok útján van az Albán Munkapárt székháza, a fontosabb minisztériumok és a stadion. Reg­gelente a tér kihalt: egy-egy kormánygépkocsi, autóbusz, katonai teherautó, néhány kerékpáros látható mindössze. Itt-ott öregasszonyok söprik a járdát. Pontosan a tér kö­zepén mégis ott áll egy rendőr, és komoly képpel irányít­ja a forgalmat. Albániában tilos magánszemélyeknek gép­kocsit tartani; a fővárosban csak kéttucatnyi, állami tu­lajdonban levő taxi van. Többségük a tértől nem messze sorakozik; az albánok ritkán veszik őket igénybe. Odaértünk a Dagti szállóhoz, amelyet a negyvenes évek elején az olaszok építettek. Akkor az utcát még Viale Savoyának hívták. A Dagti a főváros két, külföldieknek fenntartott szállodája közül az egyik. Erkélyes szobámat gyönyörű szőnyeg díszítette. Fi­gyelmesen megnéztem a szalonban levő televíziót, amely csak a helyi adásokat veszi. Átlapoztam a nagy előcsar­nok asztalán elhelyezett brosúrákat, elidőztem a kirakott újságoknál: egy New Albania című folyóirat, a Zeri i popullit (A nép hangja), a párt újságja, meg néhány más albán napilap feküdt előttem. Alkonyatkor elsétáltam a Skanderberg térre. Micsoda változás! úgy tűnt, Tirana kétszázezeres lakosságának a fe­le itt gyűlik össze munka után. Egyesek az árnyas sétá­nyon járkáltak, mások csoportokba verődve beszélgettek, vagy a cigarettát, gyümölcslevet, újságot árusító pavilo­nok körül nyüzsögtek. Fiatal párok sétálgattak fel s alá, az idősebbek a kultúrpalota felé igyekeztek hangverseny­re, valamilyen előadásra vagy kiállításra, a diákok a nemzeti könyvtár körül nyüzsögtek. Az autóbuszoknak, kerékpárosoknak és gyalogosoknak ebben a zűrzavarban éppúgy, mint reggel, rendőr irányította a forgalmat, igaz, most jóval több dolga volt. Körülbelül két óra hosszat tar­tott ez a lázas nyüzsgés Tirana szívében, majd ismét el­csendesedett minden. Még a rendőr is hazament. Aligha van még egy ország, amely a fejlődésnek ilyen nehéz útját választotta volna. De az albán nép hozzászo­kott a nélkülözésekhez: a földrengések és árvizek okozta katasztrófákat gyakran követték a történelem folyamán­ a különböző ellenségekkel vívott háborúk megpróbálta­tásai. Az albán kormány 1945-ben indította be az agrárrefor­mot. A földeket elvették a nagybirtokosoktól, és szétosz­tották a parasztok között. A kollektivizálás a hatvanas években fejeződött be. Az eredmény: kiszárították a mo­csarakat, megszervezték az árvízvédelmet, öntözőrend­szereket építettek. Valamikor a hegyvidéki ország összes földterületének mindössze tíz százalékát művelték meg, napjainkra a vetésterület megkétszereződött. Albániában felszámolták a maláriát, jelentősen javult az egészségügyi elátás, az oktatás színvonala, egyre több lakást építenek. A világgal szembeszálló Albánia ugyanakkor jelentős ásványkincsekkel és energiatartalékokkal rendelkezik. Egyike a világ legnagyobb krómtermelőinek. Olaj- és kő­szénkészleteinek, valamint a hegyi folyókon termelt bő­séges elektromos áramnak köszönhetően a korlátozott energiaigényű ország teljesen önellátó. A villamos veze­tékek az ország mindkét vidékét behálózzák. A hegyi te­lepülésekre is bevezették a villanyt, sőt, Albánia még el is adja felesleges villamos energiáját a szomszédainak, Jugoszláviának és Görögországnak. Kegyetlen történelmük gyanakvóvá tette az albáno­kat. Három hetet töltöttem ebben az országban, de ez az idő kevés volt ahhoz, hogy­­bepillanthassak ennek a gran­diózus társadalmi kísérletnek a kulisszái mögé. Sehol a világon nem találkoztam ennyire zárt társadalommal, se­hol nem éreztem magam ennyire elszigeteltnek. Minden­hová elkísért valaki, mindig felügyelet alatt álltam, és éreztem, hogy a rendelkezésemre bocsátott élénksárga gépkocsi ahhoz a csengőhöz hasonlít, amely a középkorban arra figyelmeztette az embereket, hogy leprás közeledik. Idegenvezetőm, Baskim Babani mögém állt, hogy el­lenőrizze, mit vettem célba fényképezőgépemmel. Meg­engedte, hogy lefényképezzem az ipari objektumokat, de nem engedte megnéznem, hogyan dolgoznak; felmentünk egy erőmű duzzasztójára, de nem mehettem be a gépte­rembe. A borkombinátban megkóstoltatták velem­­a ráki­ja nevű italt, de a gyártását már nem figyelhettem meg. .Kéréseimet, hogy szervezzenek számomra látogatást egy családnál, hogy megnézhessek egy lakást, udvariasan el­hárították, vagy elengedték a fülük mellett. Természetesen egyetlen felvétel sem készülhetett óvó­helyekről, vagy szamarakról és más együgyű dolgokról. Baskim még azt is megakadályozta, hogy albán postai ké­peslapokat lefényképezzek. Egy albán tiltakozott az ellen, hogy gyerekeit fotózzam a tiranai bábszínház előtt. Bas­kim megtiltotta, hogy felvételeket csináljak egy esküvői­­menetről: a hatóságok igyekeztek csökkenteni az ilyen hagyományos ünnepségek jelentőségét. M. BIBER („Magazin”) ■ ■________________________3. oldal SZENDROVITS LÁSZLÓ magyar gyógyszerész a Weinstein gyógyszertárban 326 College St. Toronto, Ont, telefon: 922-4145 Mindenfajta receptet elkészítünk. Gyógyszerküldés bárhová. LÁTTA MÁR „ANDY" CSODÁLTOSAN SZÉP VIRÁG- ÉS AJÁNDÉKÜZLETÉT? Ha nem, jöjjön el, mert ezt látni kell! Cserepes és vágott virágok, naponta frissen érkeznek a kertészetből, szobanövények. Különlegesen szép ajándéktárgyak nagy választékban Esküvői fényképezésre külön terem. ROSEDALE FLOWERS & GIFTS BOUTIQUE LTD. 887 YONGE ST., TORONTO, ONT. M4W 2H2 TELEFON: 921-2900 — 964-3921 — 921-5608 KANADAI ÉS HAZAI ÜGYINTÉZÉS — FORDÍTÁSOK — VÁLÓPEREK LEGGYORSAB­BAN — IKKA — PÉNZ- ÉS GYÓGYSZERKÜLDÉS A VILÁG MINDEN RÉSZÉBE — ÚTLEVELEK, VÍZUMOK BESZERZÉSE. Dr. Baranyai Zoltán volt budapesti ügyvéd 200 BALLIOL ST. SUITE 1401 TORONTO C ONT. M4S 106 TELEFON: 489-6917 Dr. Telekei L. Lajos—biztosítás Alapítva 1955-ben. 3101 Bathurst St., Suite 201, Toronto, Ontario (a Lawrence Plazával szemben) TELEFON: 787-0304 Welland # Welland ® Welland Új magyar étterem Wellandon! GOLDEN BULL CSÄRDA (Arany Bika) A kiváló hazai ízeket Montrealiból jól ismert Elluska­­ garantálja. A jó hangulatról a debreceni Jani József Bartók-díjas prímás és Kürthy Péter zongorista gondoskodnak. Nyitva hétfő kivételével minden nap déli 12-től éjjel 1-ig, vasárnap déli 12-től este 10-ig. Zene és tánc 6 órától. Várjuk a Niagara-félsziget magyarságának támogatását. 77 E. Main St. Asztalfoglalás: Welland, Ont. 788-0085

Next