New Yorki Magyar Élet, 1982 (35. évfolyam, 2-49. szám)
1982-05-08 / 19. szám
ma 0MwS drága csecsebecsék, meg kelL hagyni. Kelletik _ v_.U „ a nagyvárosok kirakataiban, csábítanak és könynii« *asz^ana't- vágyódást keltenek és anyagi z s^)a sodornak, úgy hívják képmagnó. Egyelőre ' roi*J részbőll áll. Magából a készülékből, amely rögzíti a élményt' a kazettából, amelyre megörökíteni lehet k 3 videokamerából, a műkedvelő alkotásra serenből. Mozgó és hangos családi élmények maradhatnak az utókorra, bármikor föleleveníthető a képernyőn, derű és szorongó pillanatokban, kedves és fájdalmas emléket ébresztve. Az újdonság még nem teljes. Itt-ott a piacra került már a videolemez: elsőrangú képminőség, bármikor megállítható, el lehet merülni a részletekben. A hatvanperces időterjedelem 90 000 képre futja, a hang sztereó. Tárolható rajta a világ vezető múzeumainak valamennyi remekműve, a nagy fotósok életanyaga, valóságos házi kincstár. De kinek kell és kinek, van pénze rá? Kereskedelmi adatok szerint 1981 decemberében, karácsony előtt szinte sorba álltak a pultoknál, egyes áruházakban a készlet elfogyott. Holott Angliában 1 200 000 készüléket hoztak forgalomba, Nyugat-Németországban 1,4 milliót, Franciaország a maga 450 000-es forgalmával elmaradottnak számít, úgy mondják, a térhódítás hasonlatos a Hi-Fi-éhez. Kezdetben az ínyencek érdeklődtek iránta, aztán tömeghisztéria lett. Ritka madár, aki életében most veszi meg először a tévé készülékét. De, ha csak most jutott el ide, ingomban hozza Vásárolja a képmagnót is. Legalábbis a kereskedők így nyilatkoznak. Csak szórakozásból? A vallomások mást sugallnak. „Meg akarok szabadulni a rabságtól. Nem kívánok órákat eltölteni a képernyő előtt, kiszemelem mi érdekel, távollétemben rögzítem, és akkor nézem meg, ha kedvem tartja. Akár több ízben is, így visszatérhetek a könyvekhez.” Utóbb kiderült, csak a fele igaz. A tévéfogság megszűnt, de olvasásra nem maradt több idő. És így lett a technikai újításból társadalmi jelenség, bármennyire tagadni igyekeznek is, minduntalan visszatér az azóta elhunyt kanadai Marshall McLuhan félelmes jóslata: „Meghal a Gutenberg galaxis, oda a nyomtatott szó hatalma, a kép gyilkolja meg.” Az üzleti érzék természetesen mindent megragad, hogy igazolja a látnoki szavakat. A japán képmagnó óriás, a Sony, ezzel kezdte hirdetési hadjáratát: „1415: a könyvnyomtatás. 1980: a videokultúra? Vajon gyermekeink gyermekei is könyvből tanulnak majd?” Az amerikaiak nyomban megragadták az alkalmat. A hatalmas sajtóbirodalom a Time-Life konszern nagy lendülettel kiépítette képmagnóhálózatát, a CBS és ABC televízió társaság csatlakozott hozzá, ott van az ITT és az IBM is, az American Express utazási iroda fölzárkózott. A japán könyvkiadók 1980-ban kérkedtek az eredményeikkel. Egymilliárd kötetet adtak ki, ebből 700 millió el is kelt. Egy évben átlagosan hét jut minden ázsiai szigetországi lakóra. Dicséretes teljesítmény. Csakhogy azóta gyarapodtak a raktárkészletek, a képmagnó, a készen kapható kazetta rontja az érdeklődést a könyv iránt. Elhangzottak alelkiismeret-fiyugtató szavak. ..A tévé hasonlatos lett a könyvhöz. Akkor olvasom, ha kedvem tartja, bármikor visszalapozhatok.” Olvasni a televíziót! Különös szókapcsolat. Mintha az eredendően bűnösnek kikiáltott kép — írta a Lire című francia magazin — föloldódott volna a vétek alól, elnyerte volna nemesi kutyabőrét. BBgB..mi...mi...mi.......................................mm... NEGYEDI SZABÓ MARGIT: Mindszenty bíborosra __mlékezünk (Halálának 7-ik évfordulójára) Nem nevelték a prímási székre, A föld fia volt, erős és oly tiszta! A pannonhalmok lelke élt szívében, Ezért tudta, mi a Pannonia-Sacra! Minden hegyen oltárt látott lelke, — Ősi hősök áldoztak ott sorban! Dicső hadak, — évezredek érce Nevelt, hangzott múltjuktól a szikla . .. Szerette is várainknak fényét, — Abból fakadt ajkain a szózat. Kemény szavak, s elődei vérét Nem adta el, — a keresztünket hordta. Így nőtt bele a föld-fia képe Bizarr mámor vörös lángjaiba! - 'v Mint új oszlop állt a fergetegben /' S a néma halottól most is fél a muszka, Saját sorsa, egy volt nemzetével. — Figyelem! Figyelem! FONTOS BEJELENTÉS! WHITBY OSHAWA B0WMANVILLE és környéke lakóinak figyelmébe (Mrs.) YVETTE ADAMKOVICS azelőtt Wesley’s World of Travel Inc. önállósította magát Parkwood Travel Oshawa, Ont. Tel.,: 576-2681 McLuhan öröksége azonos rangra emelkednék az irodalommal. Kezdetben volt a pornó. A gazdag és ínyenc képmagnó-tulajdonosok ezeket a csámcsogó kazettákat vásárolták, hús ital szürcsölgetése közben baráti körben vetítették, mert szégyenletesnek tartották beülni az olcsó szakosított mozikba a „plebsz” közé, nosztalgikus öregurak és pattanásos kamaszok társaságában. Aztán jött a csömör. A minduntalan ugyanazt ismételgető filmek unalmasakká váltak, odalett az újdonság varázsa. A készülék megvolt, mással kellett etetni. Az üzlet készen várta az új divatot is. Hollywoodi cégek mintegy kétezer eímet tartalmazó katalógust bocsátottak ki, a legvegyesebbeket. Köztük volt Günter Grass Bádogdobja, a Milos Forman rendezte Száll a kakukk fészkére, Orson Welles Aranypolgára, az ugyancsak Welles filmre vitt Shakespeare Macbeth, de ugyanúgy a Superman, és az utóbbi esztendők legnagyobb francia erotikus sikere, az Emmanuelle is. Kialakult a házi filmmúzeum,a kinek-kinek az ízlése, műveltsége és érdeklődése szerint. ..Étlap szerint kóstolgatok, nem a menüt eszem, amit elém tesznek” — hangzottak az új vallomások. Megint a pénzkérdés. Ki tudja ezt megfizetni? Aztán kialakultak a videoklubok, a könyvtárakat utánzó kölcsönző hálózatok. Beiratkozási díj egy esztendőre száz dollár, ezt lehet aprópénzre váltani. Egy-egy kazetta kölcsönzési összege 6—10 dollár, le lehet fogyasztani az évi tagsági összegből. Pénteken sorbaállnak, viszik a készletet, néhány óra múltán üres a polc. „Ha így megy tovább — mondják a tulajdonosok — be kell vezetni az adagolást.” A könyvkiadók nem tudják mihez tartani magukat. Mint a tévé kezdete óta szüntelenül, úgy tesznek, mint a Loch Ness-i szörny esetében. Páros napokon hisznek benne, páratlanokon nem. Siránkoznak, hogy tönkremennek, a vizuális élmény pusztítja a nyomtatott betűt. Aztán örvendeznek, mert a siker étvágyat ébreszt az eredeti alkotás iránt, rohamosan keresik a könyvet. Ugyanez a szeszély az értelmiségieknél is. „Kezdetben, a képmagnóm megvétele után olyan nagy volt a bűntudatom — vallják egyesek —, hogy a megszokottnál sokkal több könyvet vásároltam. Most már higgadtabban viselkedem, így nevelem a gyermekeimet is. De azért soha nem mulasztom el az alkalmat, hogy figyelmeztessem őket, léteznek könyvek is . ..” Alkalmazkodnak a kiadók. Egyesek megteremtik videorészlegüket: a hagyományos módon szerkesztik, kinyomtatják a regényeket, tanulmányokat, dokumentumköteteket, de foglalkoznak már a kazettákkal is. Hol sikerrel, hol kudarccal. Néhányan hittel vallják: ha választani lehet, a könyv nem szükségszerűen vesztes. Az oktatással mi lesz azonban? A video még nem helyettesíti a könyvet. Inkább kiegészíti egyelőre. Habár észvesztő gyorsasággal. A gyerek rabja lett a képernyőn űzhető elektronikus játékoknak, bámulatosan ügyesen kezeli. Tökéletesedett a technikai és matematikai érzéke. Azzal, hogy a televízió „háziállat” lett, új nemzedék alakult ki, amelynek az életéhez szervesen hozzátartozik a zsebszámítógép, az adatbank, az elektronikának egyesek szerint immár az ötödik hulláma. Siránkozás helyett — van ilyen vélemény is — bölcsebb volna elgondolkodni afölött, hogyan lehet a tudásnak és a műveltségnek a Németh László a föderációról Mint Teleki László és Kossuth óta csaknem minden gondolkozó magyar, Németh László is a föderációban látta a magyarság életbenmaradásának és szabadabb jövőjének legidőtállóbb biztosítékát. S a harmincas-negyvenes évek nemzetközi helyzete már sokkal brutálisabban mondta ehhez a logikát és az érveket, mint a múlt század dereka. Ami a múlt században csak mint könnyen képzelhető veszély ijesztgetett, itt már ijesztő valóságként vett körül. S nemcsak bennünket, a német és az orosz nagyhatalom közt a kis népek egész övezetét is, melyet Németh találóan a Két Malomkő Közének nevezett. S jól látta, mi azzal a romantikával sem áltathatjuk magunkat, mint szomszédaink: nekünk nincsenek sem keleten sem nyugaton nagy rokonaink. S ilyen kérdésekkel faggatni a jövőt, mint ő is annyiszor tette, hogy a náci Németország kebelez-e be minket, az orosz szocializmus néptestvériségében leszünk-e új osztrákok, vagy kis szomszédaink darabolnak föl, önvédelemből? Ehhez már semmi önmagát rémítő képzelet nem kellett, elég volt a helyzet ismerete. S rá a válasz valóban csak a föderáció lehetett — lehetett volna. De Németh világosabban látta, mint a föderáció legtöbb magyar híve, hogy ehhez csak hosszú és nehéz úton lehet eljutni. S az út építését nekünk magyaroknak kell elkezdeni. Egy kis nép igazi joga az élethez, hogy különb. S ez kétszeresen is vonatkozik reánk magyarokra. Mi nemcsak kicsik vagyunk, de ellenségeinkből akarunk barátokat és társakat csinálni. Vezető szerepünket, melyet egykor karddal vívtunk ki, nem lehet többé karddal viszszaszerezni. Csak kiválósággal: a magunk nemesebb rendjével és magasabb életével. Csak követésre hívó példával. Németh László reformterveinek mindig egyik központi gondolata volt, hogy a magyar reform csupán akkor lehet hosszabb távon is történelmi biztonságot építő vívmány, ha példa is egyúttal. A környező népeknek, de egész Európának is. Németh úgy képzelte, hogy e példaadás lehetne a mi nagy „belépésünk” Európa színpadára. Mert az elhanyatlott nagy kultúrákhoz képest Európa nagyságának titka, hogy népeinek szellemi váltógazdasága teremtette, mindig más nép lépett az előtérbe. Vette át s vitte egy darabig, a maga külön hangján, de az egész együttes fölött, a vezérszólamot. E vezérszólam: mindig új vívmány volt, helyi életerőből, lélekből és szellemből fakadt, de érvényében — magasságával és minőségével — már egyetemes. Mindig kimondott valamit, ami már kimondható volt, de még senki sem volt rá képes, megoldott valamit, ami ott torlódott a körülményekben, de addig senki sem találta meg rá a választ. Mindegy, hogy mi volt a közvetlen terület: irodalom, művészet, zene, filozófia, tudomány, gazdaság vagy politika. Európát népeinek ez az egymást váltó, teremtő belépései alkották meg. Igazán európai csak az a nép, amely legalább egyszer képes volt erre az alkotó belépésre; legalább egyszer ki tudta magából énekelni — a többi fölé, de velük mégis összecsengve — a vezérszólamot. Németh László végsőfokon e nagy történelmi belépésre szerette volna előkészíteni, — megihletni és fölcsigázni — a magyarságot. (Gombos: „Igazmondók") miiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiinHiHMiiniinniinHiimiiiiiiMiifniiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiHiiiHi A torontói Művész Színház hírei Megjelentek a színlapok Toronto utcáin, melyek hírül adják, hogy május 16- án, vasárnap este 7 órakor a Harbord Streeti Central Technical School színháztermében— évadzáró előadásként — bemutatásra kerül minden idők legsikeresebb operettje, a Csárdáskirálynő. Az örökbecsű dallamok, a szinte három operettre is bőséges énekszámok, a rengeteg kacagást kiváltó Csárdáskirálynő előadására feltűnően nagy az érdeklődés. GONDVISELÉS Megy a vevő az utcán ben dőzsöljek. Ha megyon és meglát a kirakatban egy sötétkék bársonyöltönyt. Mivel a Vevőt kora gyermekkorában az asztal körül kergették, ha nem akart bársonyöltönyt viselni, most úgy gondolja, „itt az alkalom” és bemegy az üzletbe. — Jó napot kívánok! Egy sötétkék bársonyöltönyt szeretnék ... — Sajnos, nem tudok adni, kérem ... — Talán azt, a kirakatból. .. — Sajnos kérem, akár azt is eladtuk... — Ahát! És mikor érkezik megint ilyesmi? — Soha ... — Ugyan miért? — Hát. . . hogy is mondjam... nincs rá igény.. . A beszélgetés további része érdektelen, s az sem fontos igazán, hogy e csevely közben három másik úriember érdeklődött izgatottan az eladótól a bársonyöltöny iránt. A Vevőnek ugyanis eszébe jut, hogy legutóbbi külföldi útján milyen undorral szemlélte azokat a galád trükköket, amelyekkel a profitéhes kapitalista kereskedők kívánják rávenni az embereket arra, hogy pénzüket olyasmire költsék, amire voltaképpen semmi szükségük. No persze — gondolja emberünk — a kapitalizmusban embernek ember a farkasa, ott semmi más nem számít, csak a pénz. Lám, lám, minálunk ez másként megy. Az eladók nyilván azért is kapnak fizetést, hogy tudják, nekem mire van szükségem és mire nincs. Megóvnak attól, hogy úton útfélen herdáljam forintjaimat, nem engedik, hogy bársonyöltöny-holom a dolgot, igazuk van. Milyen jó hogy gondomat viselik, hogy itt minálunk ember embernek nem farkasa, hanem báránya . .. Persze, ha jobban belegondolok, a bárány — a törzsfejlődésben — nincs is olyan meszsze... a marhától.” („Magyar Nemzet”) szolgálatába állítani az audio-vizuális technikát és az informatikát. A bajok rendszerint ott kezdődnek, hogy az oktatást fönntartó és szervező államoknak még nincsenek meg az anyagi eszközeik a szükséges fölszerelések megvásárlására. És ahol gyéren ugyan, de költenek rá, az oktató személyzet nincs még azon a színvonalon, hogy alkalmazni is tudta, vagy nem olyan hatásossággal. Mekkora lehetőségek! A képtárak vagyonát, a nyomatokat, fotókat, amit eddig a papír tonnái örökítettek meg, be lehet táplálni az emlékező gépekbe. Egyébként a könyvtárak állományát is. Nem kell föltétlenül azt hinni — így a derűlátók —, hogy a könyv mindörökre a jelenlegi formájához kötődik, a papírhoz és a nyomtatáshoz, talán függetleníteni lehet a mai hordozó eszközöktől. Az irodalom — vallják ezek a nézetek — léteznek a könyvnyomtatás előtt is. Sőt, még mindig valóják olyan társadalmak, amelyek a hagyományaikat szóban adják tovább a jövendő nemzedékeknek, jóllehet a világ fél évezrede a betű hatalmából él. Gutenberggel megszületett a kultúra uralkodó típusa. A mozi, a rádió és a televízió új társakat szegődtetett melléje. A könyv minden bizonnyal ezután sem hal meg, legföljebb a trónja valamivel alacsonyabb lesz. A televíziót szinte kezdettől közellenségnek kiáltották ki. Felelőssé tették az erőszak terjedéséért, miatta buktak meg az iskolában, miatta kezdtek elfelejteni olvasni a gyerekek. Az irodalmi kultúra vádolta a kultúraellenes audiovizuális térhódítást. És miközben a család, a felnőttek meg akarták fosztani az értékétől a képet és a hangot, a gyerekek hozzászoktak kifejezésmódjához és a gazdagsághoz. Tudják, miképpen működik, és kritikusabbak hozzá, mintsem vélnék. Az audiovizuális áttörés hívei szerint így is lehet értelmezni Marshall McLuhan örökségét, nem kell föltétlenül keseregni miatta. Hátha gazdagodást is hoz, jóllehet ma még inkább a vadhajtásait fájlaljuk. HUMOR Egy pesti melós talicskát tol a gyár kijárata felé rajta egy tömött zsák. A kapuőr megkérdi: — Mi van a zsákodban? — Csak fahulladék. — A kapuőr kiönteti, a zsákban valóban csak fahulladék van. Egy héten keresztül megismétlődik az eset. A kapuőr nem nyugszik, mert érzi csalafintaság van a dologban, a melós hazudik. De nem jön a nyitjára. Egy hét elteltével, az újabb motozásnál: • — Ide hallgass, tudom valamit lopsz, de nem jövök rá. Ha megmondod mit, becsületszavamra ígérem, tovább folytathatod a játékot. — A melós, a talicskát. * * * Egy pesti lakás ajtaján csenget a szerelő. — A lefolyó javítása miatt jöttem — mondja. — Nálunk nincs szükség a javításra. A lefolyó hibátlanul működik. — Akkor miért hívott ki Kropacsekné? — Engem nem Kropacseknénak hívnak, hanem Hajagosnénak. Kropacsekék már két éve elköltöztek. Disznóság! Az embert sürgős javítás miatt kihív- t ják , és egyszerűen elköltöznek." TÖRÖKDÚLÁSOS ÉS I. ABORTULAS Négy millió abortusz 1956 óta. AZ EREDMÉNY: népszaporodás 1980-ban Magyarországon* 3.300, Romániában, Csehszlovákiában, Jugoszláviában együttesen: 550.000. Abortusz, egyse, egyke, kétke ! NEMZETPUSZTULÁS! GYERMEKET! [ JÖVŐT! ■Sir A MAGYAR ÉLETÉRT! Magyarok! Én Kevés olyan ügy van, amiben a világban szétszórva mindnyájan egyetértünk. Nemzetünk túlélését segíteni, ilyen ügynek számít. Ezt szolgálja jelen felhívás. Túl vagyunk a tizenkettedik órán, mert népünk fogyása — a 4 milliónál több abortusz, a járványszerű egyke és egyke miatt — már elkezdődött. Míg mi pusztulunk, veszünk, addig a volt kisantant államok lakossága évente több mint félmillióval szaporodik. Sajnos a magyar nép a kormányzat hallgatása miatt nem ismeri sem a népesedési katasztrófa méreteit, sem annak nemzetpusztító következményeit. Csak b íróink jajdulnak fel s húzzák a vészharangot odahaza. s Segítenünk kell nekik népünk riasztásában. Ennek meglepő módját találtuk ki, egymillió bélyeget nyomattunk, három változatban. A rajtuk lévő színes képek és rövid szövegek tükrözik az üzenetet, melyet haza akarunk küldeni. Egy pillantásból megérthetik azok, akiknek szól. Ezeket a bélyegeket Magyarországra menő levelekbe belülről beragasztva, ill. százszámra mellékelve küldjük, hogy otthon adják tovább. Hazalátogatók vigyenek belőlük rokonaiknak, ismerőseiknek. A bélyegek ellen nem emelhet kifogást az otthoni kormányzat, hiszen annak is hivatalos célkitűzése a háromgyermekes család ideál elérése. Sajnos nem sok eredménnyel. Az emberek gondolkodását, a „kicsi" helyett inkább ,,kocsi"-t áhító anyagias lelkiséget kell megváltoztatni. Az abortuszok és a lakáshiány mellett, ilyen magatartás a legfőbb okozója népesedési tragédiánknak. Kérésünk szerény: a három összetartozó bélyeg költségeire küldjünk adományt — 3x5 bélyegért egy dollárt, 10 dollárért már 3x60 bélyeget küldünk, vagy adunk át valakinek. Nagyobb rendeléseknél fokozatosan többet küldünk. Akik nem tudnak fizetni a bélyegért — ingyen is kaphatnak belőle. Egyesületek, egyházak bízzanak meg valakit a terjesztéssel — hatásosabb, mert az emberek nem érnek rá írogatni kéréseket. Magyarok! Otthon már ritkulnak a munkáskezek, akiktől a mi idős rokonaink nyugdíja függ. Emberhiány miatt máris 2.000 „nincstovább" falu megszűnésével számolnak a század végére. Ez az út a „nincstovább ország" felé vezet! Segítsük megakadályozni, hogy szülőhazánk elnéptelenedő területeire románok és szlávok telepedjenek le, mint a törökdúlás után! Magyarok ébredjetek és ébresszetek! Riasszuk népünket, hogy visszaforduljon a nemzetpusztulás útjáról! Cím: az USA-ban: A Magyar Életért Mozgalom HUNGARIANS FOR LIFE MOVEMENT 53 Louise Drive, Milltown, N.J. 08850 USA. Kanadában: (új cím!) UNITED HUNGARIAN FUND of the Hungarian Canadian Federation 208 Bloor St. West, Ste. 702, Toronto, Ont., M5S 1T8 RENDELŐ SZELVÉNY: Kérem szíveskedjenek részemre „Magyar Életért" bélyeget küldeni, a költségekre mellékelek.....................dollárt. NÉV................................................................... (nyomtatott betűkkel) CÍM................................................................... Figyelem: a három különfajta bélyegből egyforma arányban küldünk. ■a H I I I (Megcímzett válaszborítókért külön köszönet) 43