New Yorki Magyar Élet, 1983 (36. évfolyam, 12-48. szám)

1983-10-01 / 38. szám

NEW YORKI HUNGARIAN LIFE MAGYAR ÉLET Vöd. 36. 38. XXXVI. évfolyam 38. szám. 1983. október 1. szombat Ara:.50 cent Ferdinand Marcos diktatúrája az összeomlás küszöbén? Százezres tömeg rohama az elnöki palota ellen Élelmiszer-áremelések Magyarországon % Mi az USA—Szíria összecsapás es élye? Magyarországon a meredek élelmiszer-áremelések okául azt hozta fel a kormány, hogy az 1983-as termelési terv mezőgazdasági és ipari vonatkozásban elmaradt az előírt tervszámoktól.' A cukor árát 250/o-kal, a kenyér árát 16°/o­­kal, a főzőolaj és margarin árát 10°/o-kal emelték — A Szakhalin-szigetek kör­nyékén több mint 20 szovjet, továbbá flottányi japán és amerikai hajó kutatja a KAL—007 -járat lelőtt Jumbo-gépének a magnó-dobozát, mely egy teljes hó­napig hangjelekkel jelzi hollétét. Az éghetetlen anyagból készült magnó-doboz regisztrálja a gép összes távközléseit és hangfelvételeit, tehát a versenyfutás ezúttal azért folyik, hogy a KAL—007 titkára fényt derítsenek, ami, — ha az oroszok találják meg — nem valószínű, hogy nagydobra verik. — Talán Kana­da az egyetlen olyan állam, ahol a titkos rendőrség negyedévenként megjelenő folyóiratában akárki olvashatja, hogy kit, mikor léptettek elő ebben a „titkos­nak” nevezett RCMP szervezetben — Lengyelországban a nép januárra nagy­szabású áremelésektől tart, ezért már most megkezdték az élelmiszergyűjtést — A kormány máris felhívást tett közzé, hogy a lakosság tartózkodjék a pánik­hangulattól, mert a januári áremelések „csekélyek” lesznek — Az 1985—89-es költségvetési években az- Egyesült Államok 2 trillió dollárt fog költeni a mű­hold típusú támadások kivédésére és a “Star Wars” (Csillagok háborúja) film­ben látott halálsugarakra és lézer-fegyverekre — „Vajon terhes-e újra Lady Diana?” — ez a kérdés foglalkoztatja az angol bulvársajtót — Nyugatnémet szakszervezeti vezetők a „Robot” munkaerő betörésétől tartanak, mert a leg­újabb kimutatás szerint egy robot 2 műszak munkáját is képes elvégezni, „zok­szó nélkül”.— 1981-ben a fraqcia munkásoknak 6°/o-os béremelést helyeztek kilátásba. NÉPFELKELÉS MANILÁBAN Manila, a Fülöp-szigeti főváros elnöki palotájának államfői lakója a francia forradalomra emlékeztető jeleneteket láthat ablakából — ha egyáltalán kimerész­kedik a Maiacanang Palota erkélyéig: Ferdinand Mar­cos törékeny diktatúrája még ingadozóbbá vált, s amióta Benigno AqUino el­lenzéki vezért egy hónappal ezelőtt „ismeretlen tette­sek” meggyilkolták, a mani­­lai tömegek hangulata for­radalmivá vált. Benigno Aquino temetése egyhóna­pos fordulóján százezrek meneteltek az elnöki palota felé, hogy i „szerény” eszközeikkel: az úttest burkolatából ki­emelt kövekkel, Molotov­­koktélokkal és házikészité­­sií gránátokkal megroha­mozzák Marcos reziden­ciáját. Az „Országos Gyászra” emlékeztető, fenyegető tö­megre a rendőrség sortüzet adott; lapzártáig 100 sebe­sült és 10 halott a szomorú mérleg. Az országos gyász .egyben keserű megemléke­zés volt arra, hogy,Marcos elnök 11 évvel ezelőtt, 1972 j szeptemberében hirdette meg az ostromállapotot, melyet azóta csupán részle­gesen^függésztettekTfel, kü-1 lönösebb, enyhülés nélkül i A Bonifacio-térröl a bel­városba özönlő ' tömeg ; „Forradalom, forrada­lom!^ kiáltásokat -halla­tott, mire ezernél több rohamrendőr, “M—16”-os karabélyokkal és füst­bombákkal felszerelve út­ját állták az áradatnak, mely akkor már máglyát rakott és „Marcos mond­jon le! Marcos a diktá­tor-kutya!” szavalókóru­sokra tért át. Ezek szerint Reagan elnök november 2-ra tervezett hi­vatalos, egynapos útja va­lóban kérdésessé vált. SZOVJET FENYEGETÉS AZ USA HADIFLOTTA TÜZTÁMADÁSA MIATT Mint ismeretes, az USA hadiflotta két egysége: az ÜSS “VIRGINIA” cirkáló és az ÜSS “John Rodgers” torpedóromboló több ízben tüzérségi per­gőtűzzel állította meg a Druze-mozlim frakció megismétlődő támadásait Souk-elGliarb stratégiai-Folytatás a 2. oldalon — S!SfiiniiiinmHuiiiuiiiniiiiiiiiiinimnnmiiiiinii<]iii[[iiiiiiHiHiiiHimiiiirainiiiiminiimiiiiuiiiiiinims«ioimmniin!imi«nniiuiiiiiiniiiiiifflniiiiimDimm!«i Botrány a Bush nyilatkozat miatt George Bush, az Egye­sült Államok alelnöke szep­tember 19—20-án hivatalos minőségben Magyarorszá­gon járt. A Washington Post szeptember 20-i számában beszámolt a részére adott fogadáson tartott beszédé­ről. A Post híradása szerint Bush, eltérve az előre elké­szített szövegtől, Kádár Já­nos tiszteletére elmondott pohárköszöntőjében róla mint „óriási tehetséggel és vezetőd képességgel rendel-Dear Mr. President, kező egyéniségről” emléke­zett meg. Bush ezen kijelen­tése, valamint a diktátor az Emberi Jogok terén tanúsí­tott magatartásának dicsé­rete az amerikai magyarság köreiben megdöbbenést és kiábrándulást keltett. Az észak-amerikai ma­gyar szervezetek koordináló bizottsága ebben az ügyben azonnal táviratot küldött az Elnökhöz. A távirat szövege ,a következő: The Vice-President’s statement made in Budapest praising the leadership quality of the man responsible for the murder of thousands of Hungarians and the barbarous oppression of the Hungarian Revolution shocked us. The Vice-President’s words and implied United States forgiveness of Mr. Kadár’s crimes againts Hungary and her people, are contrary to your statements, expressed principals, and policy. We request Your clarification. Respectfully yours, Coordinating Committee of Hungarian Organizations in North-America István B. Gereben executive secretary (Értesülésünk szerint a Fehér Ház ezügyben számtalan megkeresést kapott.) Dialógus az otthoniakkal (részlet) ; Én: — Mit keresnek hazánkban a szovjet megszállók? Otthoniak: —Ugyanazt, amit az amerikai csapatok keresnek Spa­nyol-, Görög-, Törökországban stb. Én: — Néha ugyanaz! — Az amerikai kormány ezekben az országokban kétoldali szabad szerződések alapján tart fenn katonai támaszpontokat. Ezért, ez orszá­goknak sokmillió dollárt fizet, ami azoknak rendkívül jól jön. .Növeli nemzeti bevételüket. Mennyit fizet a szovjet kormány a magyarországi támaszpontok használatáért és kivo'nja-e onnan a csapatait, ha Magyarország ezt kívánja? A válasz rendszerint az, hogy „mi, baráti államok, nem számí­tunk dijakat egymásnak”. Ebből a válaszból adódik a második vitapont: Én: — Mi az, hogy „baráti állam"? Hogy merheti egyetlen magyar akár otthon, akár külföldön kiejte­ni a száján, hogy a Szovjetunió „barát”? Ennyire feledékerty, ennyire közömbös és nemtörődöm lenne bárki ás? . Elfelejtik, hogy 1945-ben a szovjet hádsereg rabolta ki az orszá­gunkat, gyilkolta le a lakosságot, erőszakolta meg leányainkat, asz­­szonyainkat. El lehet felejteni azt a talán milliónyi szerencsétlen ma­gyar polgárt (nemcsak katonát), akiket a háború befejezése után, a fegyverletétel után összefogdostak és hadifogságba hurcoltak és csak három-négy évi rabszolgamunka után, 1918—49-ben engedték léromlot­­tan háza’az életbenmaradóttakat. Barátként bántak ott velük? El lehet felejteni, hogy ezek között voltak apáink, testvéreink vagy önmagunk. Ezektől az emberektől és ezek családjától vagy bármelyik igaz magyartól kívánhatja bárki-is, hogy az ilyen galádságokat elkö­vető szovjet hatalmat „barátjának” nevezze? Vagy azoktól a százez­rektől, akik hazájuktól, családjuktól elszakadva, a háború után és 1956-ban a száműzetést vállalták? Erre jön az újabb „érvelésük”: Jelenleg az országban nagyobb a jólét, mint volt a háború előtt, — •mondják. •Erre a válaszunk: nincs összehasonlítási alap! ök otthon mindent állandóén a múlttal akarnak mérni. Azóta a technika óriásit fejlődött, traktorokkal szántják a földet, repülőgépek szállnak az égen, kompúterek, televíziók születtek, üj korszak terem­tődött. Nem hasonlíthatjuk-a mát a múlthoz. Melyik múlthoz? Mátyás kir.ály idején még lovon jártak, Mária Terézia idején postakocsin. . . Ne előre-hátra, ne függőleges irányban végezzünk összehasonlításokat, ami ennek a rendszernek kedvez. Vízszintes irányban, egymás mellett. Hogyan él a mai Magyarország a mai Ausztriához viszonyítva? Milyen az életszínvonal Nyugat-Németországban és Kelet-Németország­­ban és mindent összefogva: a keleti szocialista tömb országaiban és a nyugati demokráciákban? Itt ki kell emelnünk, hogy a mai „jólétet” Magyarországon nem a kommunista rendszer teremtette meg, hanem az ezeréves magyar rá­termettség, mihelyt annak egy csekély légzési szabadságot engedélyez­tek. A Szovjet bizonyos könnyítést engedélyezett Kádárnak, hogy Ma­gyarországon Potemkin-szerü, emberibb arcú kommunizmust mutat­hasson fel nyugat felé. Én: — Hogy vagytok megelégedve Kádár elvtársatokkal? — Szeretjük, becsüljük! — ez az egyhangú válasz. (Kádár, mielőtt politikai hatalmát adtak a kezébe, nem volt színművész, hanem egy­szerű képzetlen munkás). Én: — Vegyétek kezetekbe az otthoni pártnyomda által kiadott „Ki Kicsoda?” című könyvet. Kádár János volt Magyarország belügy­minisztere 1948-tól 1951-ig. Az egész világ, igy tehát mindenki tudja, hogy a kommunista államhatalom átvétele után következő négy év volt a legkegyetlenebb terror ideje. A Rákosi korszak idején, 1948—52 év között dolgozott az ÁVÓ. Akkor internáltak, deportáltak, akasztottak az Andrássy út 60-ban, kínoztak, agyonvertek, bebörtönöztek jó haza­fiakat. Kinek a kezéhez fűződik a sok gyilkosság, a kommunista.állam­rend megszilárdítása? Ki volt, aki akkor és 56 után a magyar honfi­társakat felakasztatta, börtönbe vetette? Kádár! Otthoniak: — Amerika háborút akar. A Szovjetunió védi a békét. En: — Amerika nem akar háborút! — Csak védekezik a szovjet világhatalmi törekvései ellen (1. Angola, Abesszínia, Mozambiki- — Afganisztán stb.) Otthoniak: — Dehát mit akartok tőlünk? Mit tehetünk mi még 56 után? (Folytatás a 3. oldalon) A zsugorodás fájdalmai , A francia kommunista párt megoszlása A franqia kommunista párt ’ évente I szokta megtartani adománygyűjtő, vásári fogásokkal összeharangozott szabadtéri összejöveteleit. Az idén a Párizs környéki La Courneuve munkásnegyed egyik park­ja volt a színtere a Féte de’Humanitének, amelyet a pártvezér, Georges Marchais stílszerűen az emberi jogok tiszteletben tartása céljából hívott össze, de jóval a KAL (Koreai Légiforgalmi Vállalót) 007 Jumbo-jetjéhek lelövése előtt. Mialatt az építőmunkások, titkárnők és házmesterek iparkodtak palacsintáikat, libamájpástétom szendvicsüket és termé­szetesen az egy-két palack Bojolais vörös­borukat biztonsába helyezni a fenyegető zápor miatt, a Parti Communir te Francaise vezetősége Kétségbeesett-kísérletet tett ar­ra, hogy a napirend legfontosabbnak tűnő, különböző érzelmi hullámokat keltő ügyé­ben valamiféle olyan egységet kovácsoljon össze, ami a francia párt „példaképe” el­veinek: a szovjet kommunista vonalvezetés szempontjainak megfelelne. Ez a napirendi pont a KAL (Koreai Lé­giforgalmi Társaság) 007 számú járatának hidegvérrel elkövetett brutális lelövése volt, amikor 269 személy halt meg ártatla­nul, anélkül, hogy tudták volna: eltévedt gépük 90 másodperc múlva kijutott volna a „szent” szovjet légtérből, ahol először lőnek, s csak azután kérdezősködnek . .. Valóban kínos lehetett Marchais szá­mára a magyarázkodás, ami a világbot­ránnyal járó légi gyilkosságot illette, hi­szen a francia párt jelenlegi vonalvezeté­se értelmében az orthodox* de inkább neosztalinistának mondható váskalapos szárny többsége dönti el a hangnemhor­dozást a pártban a Szovjetunió minden oly cselekedetével szemben, melynek je­lentősége alaposan túlhaladja a napi kö­telező Moszkva-utánzás színvonalát. Hátbatámadás A Mitterand-féle szocialista párt 28 hónapos uralma alatt a kommunista párt­tal való szövetséget — bár opportunusnak tartották —, azonban egyre több kérdés merült fel a szocialisták oldaláról amiatt, hogy a kommunista „társutasok” csak­nem állándó jelleggel háibatámadják a szocialistákat, — a francia NATO szerep­lői kezdve a csádi katonai beavatkozásig. A pártvezér magyarázkodik Mivel a KAL 007 járat kegyetlen ki­végzése esetében a francia kormány hi­­vatalos álláspontja félreérthetetlenül a leghatározottabb elítélés volt, addig a PCF (Parti Communiste Francaise) tagjai között is alapos megoszlást eredményezett. George Marchais pártvezér az „inci­­lensként” emlegetett esetet „jóval bonyo 'ultabbnak ítélte, mint azok a fekete-fe íér karikatúra ábrázolások, amelyek | Szovjetuniót minden esetben a |&í®?z§:ág Rónának festik le és vezetőit vérszomjas vámpíroknak állítják be.” Tehát Marchais, híven a moszkva’ •jártvonalhoz, „megvédte” a Kreml maga­­artását, sőt, ellentámadásba lendülve, az Egyesült Államok kormányát vádolta az­­al, hogy az „vérbosszút esküdött”. Apad a PCF taglétszáma A Kreml Marchais által való megvé dése azonban igen költségesnek bizonyult, mert nemcsak a PCF népszerűsége, ha­nem a taglétszáma is jelentős módor apadásnak indult. Egy semleges párizsi megfigyelő szc rint „a jelenlegi PCF vezetők egyszerűen képtelenek beolvasni a Szovjetuniónak ak­kor, araikor Moszkva felháborító dolgokat mivel” . .. Visszatérve az adománygyűjtő szabad­téri összejövetelre, ahol mintegy, százezer ember gyűlt össze, hogy egyben meghall­gassa Robert Charlcboist, a divatos san­zon-énekest, — aki a közben megeredt eső' miatt rövidebbre vette műsorát, — amikor a „le veux de l’amour” (Szerel­met akarok) című sláger végére érkezett, hirtelen megállt, és így szólt a tömeghez: A pártvonal ellen! — „Ennek a dalnak még volna egy­­percnyi refrénje, azonban azt már nem éneklem el. A csendét szenteljük annak a 269 léleknek, akik most hiányzónak szá­mítanak”. Charlebois szavait ' falrengető üdv­rivalgás fogadta, ami bizonyára hátbor­zongatóan félelmetes hangzású lehetett a PPC pártvezérek számára, hiszen Charle­bois spontán megnyüvánulása homlokegye­nest ellenkezett a Moszkva diktálta párt­vonallal. A párttagok számának állandó Csök­kenése 1978 óta tart, azóta az országos 20 százalékos népszerűségi arány 15 Szá­zalékra olvadt. A PCF csökkenő népszerűsége A pártlap, a „L’Humanité” előfize­tőinek száma 15 százalék csökkenést mu­tat, ami azt jelenti, hogy a valaha fél­milliós példányszámú L’Humanité jelen­leg csak 130.000 eladott példánnyal di­csekedhet. Ez év márciusában a kommunista párt elvesztette 15 nagy város feletti el­lenőrzését. A közelmúltban négy kommunista pol­gármester megválasztását voltak kénytele­nek megsemmisíteni, szavazatszámlálási visszaélések és csalások miatt. A sok közbotrány miatt a PCF növe­kedés helyett a zsugorodás fájdalmát éli át. További négy kommunista polgármes­ter ellen a korrupció és a közpénzekkel való visszaélés vádját emelték. Annak ellenére, hogy a PCF hivata­losan 700 ezer párttagról tud, ez nyil­vánvaló Wunschtraum (vágyálom), mert a valóban aktív PCF párttagok száma nem 'öbb mint 80 ezer. A Kreml szolgai másolása A francia kompárt Közpónti Bizott­­:ágp v. tagjának, a történész Philippe Hobrieux-nak az a véleménye, hogy „A elenlegi pártvonal soha nem lesz szava­­atszerző, mert egyetlen vezérfonala alap­­aiban csupán ennyiben foglalható össze: Kövessük a Szovjetunió világstratégiáját!” Még élénken emlékezünk azokra az dőkre, amikor a hetvenes évek közepetá­­án „eurókommunista” szelek fujdogáltak és a PCF-nek jóval nagyobb volt az ön­állósága, mint jelenleg, azonban 1977-ben a „kemény vonal” hívei kerekedtek felül. Vz 1981-beli szocialista-kommunista koa­líció hatása viszont az volt, hogy a neo­­ztálinisták és a mérsékeltek közötti el­­entétek egyre élesebbé váltak. A kormány szekerét tolni vonakodó >CF, — amikor Pierre Mauroy miniszter­­ünök bejelentette az 1984 költségvetés »dóemeléseit, — ennél jóval vérmesebb ■adjáratba kezdett — a „Fizessenek a gazdagok!” jelszó zászlaja alatt. A legkülönösebb az, hogy a PCF az •emberi jogok reális védelme helyett min­ien „burzsoá” fogást felhasznált a Cour­­íevre-ben a pénzgyűjtésre: 450 kioszk és irusitó sátor eladója egymást túllicitálva inálta portékáját az orosz vodkától kezd­­e világnézeti lexikonokig és a TV készü­­ékekig, miközben a sátor felirata ezt az ücsépelt szólamot hirdette: „Állítsuk meg a jenki beavatkozást ' özép- Amerikában! ” A PCF soraiból egyre több kilépő ag azt bizonyítja, hogy a jelek szerint akad annál sürgősebb dolga is a francia 'árttagrrak, mint a közép-amerikai jenki­befolyás megszüntetése, mondjuk pl. a tagsági könyvecskéjének a visszaszolgál­tatása. Annak ellenére, hogy ilyen és hason­ló ellentétek mellett a két „furcsa ágyas­társ”, a szocialista és a kommunista, még mindig együtt hál, annak az oka egysze­rű: 1986-ban törvényhozókat választ az ország, — és ilyenkor a kommunista még az ördöggel is szövetkezik.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék