Néző, 1977 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1977-01-01 / 1. szám
Ottó térden, fölötte Luciferként magasodik a gonosz szellem: Biberach. Kezében iszonyú fegyver. Az egyikben altató Gertrudis, a királynő álmához, a másikban hevítő Melindának, Bánk hitvesének, hogy végre Ottóé lehessen. Ezt ajánlja a „lézengő ritter” II. Endre magyar király hitvese öccsének. Talán nem is tudja, milyen visszavonhatatlan, tragikus következményeket von maga után szörnyű terve. S hogy nemcsak királynői fő, s egy tiszta asszony esik áldozatul, hanem ő maga is késszúrással veszti életét. De gyilkosa még most ott térdel előtte, s mohón kap a két por után... Illyés Gyula gondos, féltő és értő munkájával támadt fel Katona József BÁNK BÁN-ja a Thália Színház színpadán. E három kép ugyanazt a drámai pillanatot örökítette meg a három szereposztás művészeivel. Figyeljék meg a gonosz sugalmazó sötét tekintetét és az élvhajhász Ottóban ébredő remény megvillanását ezeken az arcokon ... E nehéz jelenet megvalósítói: Kautzky József és Gálvölgyi János, Nagy Attila és Benkő Péter, Rátonyi Róbert és Végvári Tamás. A drámát Kazimir Károly rendezte, munkatársa Romhányi László. Már valamennyi szereposztás bemutatkozott a közönségnek, s megkezdte feltehetően hosszú-hosszú - a Pécsi Nemzeti Színház és az országot járó Déryné Színház után — Thália színházbeli életét a magyar drámairodalom egyik legjelesebb, legszebb alkotása. (ké) Az operett műfajáról, létjogosultságáról, színvonaláról stb. stb. folyt a baráti vitatkozás, amikor az egyik, a színházi világban jártas író-fordító ellentmondást nem tűrően kijelentette, hogy annyit, de annyit szidják a Csárdáskirálynőt, mégis mindig előveszik. Mert ha a színház bajban van, jöhet a Csárdás, és volt válság, nincs válság ! Jó poén volt. Akárki meggyőződhet arról, hogy az Operettszínház nincs válságban. Legfeljebb a nézők, akik nem jutnak jegyhez, legyen az Piros karaván vagy Cigányszerelem. Mégis újra elővették. Jó szerepek, fülbemászó dallamok, világsiker, rátermett színészek, soha nem csökkenő érdeklődés - jogos volt a felújítás. Mert van szép csárdáskirálynőnk - Tiboldy Mária és Domonkos Zsuzsa (képünkön az előbbi), vannak szívdobogtató Edvinjeink - Kovács József és Marik Péter, Miskáink - Suka Sándor és Latabár Kálmán, Stázik - Kovács Zsuzsa és Oszvald Marika, Bánik - Németh Sándor és Rácz Tibor. No, és van szenzációnk is: Cecilia szerepében az operett két klasszikus, színpadon nélkülözhetetlen primadonnája mutatkozik be: Petress Zsuzsa és Németh Marika. Nincs akadálya tehát, hogy újra felcsendüljenek a friss örökzöldek, a „Jaj, cica”, a „Hajmási Péter". A premieren pedig bizonyosan ottzgult társult a szakma minden titkának tudója: Honthy Hanna. (ké)