Néző, 1977 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1977-01-01 / 1. szám

Ottó térden, fölötte Luciferként magasodik a gonosz szellem: Biberach. Kezében iszonyú fegy­ver. Az egyikben altató Gertrudis, a királynő ál­mához, a másikban hevítő Melindának, Bánk hit­vesének, hogy végre Ottóé lehessen. Ezt ajánlja a „lézengő ritter” II. Endre magyar király hitvese öccsének. Talán nem is tudja, milyen visszavon­hatatlan, tragikus következményeket von maga után szörnyű terve. S hogy nemcsak királynői fő, s egy tiszta asszony esik áldozatul, hanem ő maga is késszúrással veszti életét. De gyilkosa még most ott térdel előtte, s mohón kap a két por után... Illyés Gyula gondos, féltő és értő munkájával támadt fel Katona József BÁNK BÁN-ja a Thália Színház színpadán. E három kép ugyanazt a drá­mai pillanatot örökítette meg a három szereposz­tás művészeivel. Figyeljék meg a gonosz sugal­mazó sötét tekintetét és az élvhajhász Ottóban ébredő remény megvillanását ezeken az arco­kon ... E nehéz jelenet megvalósítói: Kautzky József és Gálvölgyi János, Nagy Attila és Benkő Péter, Rá­­tonyi Róbert és Végvári Tamás. A drámát Kazimir Károly rendezte, munkatársa Romhányi László. Már valamennyi szereposztás bemutatkozott a közönségnek, s megkezdte fel­tehetően hosszú-hosszú - a Pécsi Nemzeti Szín­ház és az országot járó Déryné Színház után — Thália színházbeli életét a magyar drámairoda­lom egyik legjelesebb, legszebb alkotása. (ké) Az operett műfajáról, létjogosultságáról, színvonaláról stb. stb. folyt a baráti vitat­kozás, amikor az egyik, a színházi világ­ban jártas író-fordító ellentmondást nem tűrően kijelentette, hogy annyit, de annyit szidják a Csárdáskirálynőt, mégis mindig előveszik. Mert ha a színház bajban van, jöhet a Csárdás, és volt válság, nincs vál­ság ! Jó poén volt. Akárki meggyőződhet arról, hogy az Operettszínház nincs válságban. Legfel­jebb a nézők, akik nem jutnak jegyhez, legyen az Piros karaván vagy Cigánysze­relem. Mégis újra elővették. Jó szerepek, fülbemászó dallamok, világsiker, rátermett színészek, soha nem csökkenő érdeklődés - jogos volt a felújítás. Mert van szép csárdáskirálynőnk - Ti­­boldy Mária és Domonkos Zsuzsa (képün­kön az előbbi), vannak szívdobogtató Ed­­vinjeink - Kovács József és Marik Péter­­, Miskáink - Suka Sándor és Latabár Kál­mán­­, Stázik - Kovács Zsuzsa és Oszvald Marika­­, Bánik - Németh Sándor és Rácz Tibor. No, és van szenzációnk is: Cecilia szerepében az operett két klasszikus, szín­padon nélkülözhetetlen primadonnája mu­tatkozik be: Petress Zsuzsa és Németh Ma­rika. Nincs akadálya tehát, hogy újra fel­csendüljenek a friss örökzöldek, a „Jaj, cica”, a „Hajmási Péter". A­ premieren pe­dig bizonyosan ott­­zgult társul­t a szakma minden titkának tudója: Honthy Hanna. (ké)

Next