Nimrod, 1926 (4. évfolyam, 1-24. szám)
1926-01-01 / 1. szám
IV. évfolyam. 1. (60.) szám. Vadászati, halászati, ebtenyésztési és fegyvertechnikai szakújság. A Szlovenszkói Vadászati Védegylet Bratislava és a Ruszinszkói :::::::::::::::::::: Vadászati Védegylet Užhorod, hivatalos lapja. 1926. január 1 . A lap tartalmát érdeklő közlemények a szerkesztőség .......... címére cimzendök. .......... Felelős szerkesztő: ROHRANDT LAJOS Előfizetések, hirdetések dijai, reklamációk, a kiadóhivatalnak ............ cimzendök. Az új esztendő hajnalán. Rohan, vágtat feltartóztathatlanul az idő c íme ismét szilveszter éjszakáján szólok e lapok kedves olvasóihoz! Ez alkalommal egy lelkes munkatársunk, — ki egyébként bortermelő és kinek bora sem roszszabb a tollánál, — karácsonyi ajándéknak küldött nektárja mellett és csibukom okozta füstfelhőjébe burkolózva rovom a betűket . . . Az elmúlt esztendőre visszapillantva, jólesőleg állapítom meg szívós harcunkat az új vadásztörvénytervezet ellen, a Ruszinszkói Vadászati Védegylet megalakítását, az első Zsolnán megtartott vándorülést. Csupa általunk elhintett nemes mag, melynek termését a vadászat érdekében bizalommal és türelmetlenséggel várjuk és reméljük! Örömmel és megnyugvással látom híveink türelmét lapunk korlátolt terjedelmével szemben, kiknek mellettünk való kitartása dokumentálja, hogy elismerik felette nehéz anyagi helyzetünket és helyeslik azon elvünket, mely szerint „csak addig nyújtódzunk, ameddig a takarónk ér . . Büszkeséggel olvastuk azon sorokat, amelyeket egy új vadászlap megjelenésének csak a puszta hírére is garmadaszámra hozta nekünk a posta: „Tehát most az a helyzet, hogy Te csináltál Szlovenszkón egy vadászlapot a semmiből, életrekeltettél egy kis vadászszellemet, dolgoztál érte, anyagilag reszkíroztál s most, amikor már egy kis vadászgárdát teremtettél lapod körül, tönkre akarják a lapot tenni. Talán fáj nekik, hogy lapodban gerinc van s nem hajbókolsz a mindenkori kormány intézkedései közt, leendő vadásztörvényüket nem dicséred égig, annak dacára sem, hogy a pozsonyiaknak jó!? Borzasztón felbosszantott az orvtámadás s akaratlanul is Uganda földje, népe és urai jutnak eszembe. Ha valakinek vadászatilag Szlovenszkón a ma jó, az a lencsés tál mellett ül s les vagy habzsol ... Ha majd meglátszana az új lapnak foga fehére, mi is odaütünk!“ Ezen keresetlen, drága szavak, csak megacéloznak bennünket ahhoz, hogy továbbra is változatlanul azok maradjunk, kik eddig voltunk! Jövő évfolyamunkban már látszani fog azon akciónk gyümölcse is, mely célul tűzte ki magának, az utódállamok vadásziróinak lapunk számára való megnyerését és ezáltal lapunk nívójának és változatosságának emelését. E lépésre bennünket azon kellemetlen tapasztalat és felfedezés is késztetett, hogy hazai vadászatiíróinknál, — tisztelet a kivételeknek!, — kevés a kitartás és sok, igen sok a szalmaláng! . . . Az óév utolsó és az új esztendő első pillanataiban kérjük olvasóinknak további támogatását, ragaszkodását, hogy kitűzött feladatunkat megoldhassuk és, hogy lapunk kiadójának Csodálatra méltó türelmét, áldozatkészségét és kitartását továbbra is biztosíthassuk. Akik tehetik, azok ne halasszák évekre előfizetési kötelezettségeiket, ne maradjanak hátralékban, mert lapunk kiadójának elég anyagi áldozatot okoz a jelenlegi felette szomorú gazdasági helyzetet oly élesen megvilágító leveleknek emberséges elintézése is, melyekből izlelítenek, — a számtalanból, — csak kettőt ragadunk ezennel ki. Egy ref. lelkész írja: „Hátralékom lefizetésére kizárólag súlyos gazdasági helyzetem miatt nem került sor. Valahogy a kálvinista papság új, szegénységi helyzete volt az én helyzetem is, ami hátralékom kifizetését nem bírta, bár mint lelkes és valódi vadász, erkölcsileg folyton éreztem a kötelezettségem teljesítésének szükségességét s csupán anyagi helyzetem javulására vártam. Ezt az erkölcsi kötelezettséget most is érzem, noha jogilag is tisztában vagyok a bíróság állásfoglalására nézve“. — Egy volt uradalmi titkár pedig írja: „Legyen szabad csak anynyit megjegyeznem, hogy itteni uradalmunk, melynél 25 éven át mint urad. titkár alkalmazásban álltam, parcellázás alatt áll és az öreg kegyelmes úr elhalálozása után jött cseh jószágigazgató kegyelméből állás nélkül vagyok, várván mikor kapom végkielégítésemet vagy nyugdíjamat. Ezen idő óta egy fillér kereset nélkül állok. Koromnál (52 éves) s a mai rózsás szolgálati viszonyokból kifolyólag új állást nem kaphatok, próbáltam az üzlet terén is, az sem megy s ma már a kétségbeesés előtt állok. Szomorú dolgok ezek, de sajnos igy van ez velünk szegény uradalmi