Nimród, 1923 (11. évfolyam, 1-24. szám)

1923-01-01 / 1. szám

bölyített, szamárhátszerű havas orom, mint például a Bel­me­ken nevű ; ugyanegy völgyből két vizecske indul, egyik északnak, a másik délnek, stb. Az alsó régiókat bükk, tölgy és éger borítja, följebb fenyő, főleg luc (mely mintegy 2000 méter magasságig fölmegy, tekintve, hogy ez a vidék Rómával van egy délkörön), a felsőbb régiókban mindinkább keverve törpefenyővel, mely 2300— 2600 méter magasságban valósággal áthatolha­tatlan sűrűségeket alkot. Boróka, málna- és áfonyabokrok egészítik ki e flórát, szinte ember­magasságba növő páfránnyal és egy kevés epilo­­biummal. E területek formája fajokra nézve elég változa­tos, csak egyedekben szegény. Ha szórványosan is, de előfordul a medve, farkas, róka, szarvas, zerge, őz, vaddisznó, siket fajd, császármadár, fakó- és szakállaskeselyű, valamint kisebb­­nagyobb sasfajok. Általában feltűnik az éneklő­madaraknak úgyszólván teljes hiánya ; még a ná­lunk annyira elterjedt, hajnalhasadását jelző feketerigónk kedves csacsogása is elmarad, ami még csak hozzáad az amúgy is komor vidék zordonságához. A hegység általános jellemzése : festőién szép, de nem barátságos. 1922 augusztusának végén egy barátom, a sofiai magyar követséghez beosztott Tachauer Boleszláv v. m. kir. honvédtiszt kíséretében kora reggel vonatra ültem és déltájban egy Kosztenetz- Banja nevű, Filippoppoli felé eső kis állomáson szálltunk ki. Itt kocsi várt s egy óra múlva már a havasok lábainál fekvő Kosztenetz faluban vol­tuik. Ebédre paprikás hús és görögdinnye egy igen kezdetleges szállodában, míg a délután em­berek és teherhordó lovak összekeresésével telt el. Ez nem ment nagyon nehezen, amennyiben a közeli nagy erdőségek valamikor Tachauer atyjának birtoka lévén a község három «tekinté­lyes pógárja» évekkel ezelőtt Tachauerék szolgá­latában állt, ki mint erdőőr, ki mint vadőr és ezek az emberek a rideg bolgároknál szinte szo­katlan szeretettel viseltetnek még most is a régi kenyéradójuk emléke és köztük ismét megjelent fia iránt. A karaván három ilyen «szabad-vadász»-szal bővült, kiknek együttes életkora majdnem két­száz esztendőt tett ki, mindhármuk jól túl lévén a hatvanon, habár oly rugalmasak és acélosak, mint megannyi húszéves fiú. Érdemes ezen agg Nimródokat egyenként is elővenni, mint­hogy képekben is be akarom őket mutatni. Az «expedíció lelke» Baj Anghel Shopni­­kolov (Baj­ bácsi), kicsi, száraz, fürge öreg­ember , tudós, olvasni is tud, meg törökül is ért, ami errefelé csak az előkelőbbek tulajdonsága. Fegyvere török Mauser, most vette csak és igen büszke rá. Egyébként jómódú földesgazda és szenvedélyes vadász, mint különben mindannyian. A második «vén»: Baj Dódé Vidolov, egy háromszáz főből álló juhászat és há­rom szép fekete-barna török kopó büszke tulajdonosa. Szűkszavú, de messze vidé­ken ismert ember ; híres azon tetteiről, melyeket fiatalabb korában mint komi­­tádzsi és útonálló szegénylegény elköve­tett. Korombéli és nálam idősebb vadász­társaim bizonyára emlékeznek még a ma­gyar lapokat is bejárt ama cikksorozatra, mely az amerikai missziónővér Miss Stone elrablásáról, hosszú fogságáról és (egész Macedónián végighurcoltatván) Albániá­ban borsos váltságdíj fejében való kiada­tásáról szólt. Baj Doda egyike volt e miss-rablóknak és még most is évődnek vele azon szóbeszédért, mely a szegény amerikai haja­­dont — bizonyára alaptalanul — azzal gyanú­sítja meg, hogy fogsága végén . . . idétlent szült. Baj Dodó e gyanúsításokra csak mozog és még egyet húz a bütykösből. Az öreg mindig két puská­val jár, egy duplasörétessel s egy Martinival. A harmadik agy a legcsöndesebb, de talán leg­rokonszenvesebb : az öles termetű Baj Ivancso, Jancsi bácsi, ő nem hoz fegyvert, csak egy renge­teg baltát. Az ő feladata lesz a kópékat eleresz­teni, tüzelőről gondoskodni és felügyelni három teherhordó lovunkra, valamint az ezek őrzésére hivatott, de még nem eléggé komoly suhancra. Állott tehát a karaván hat emberből, három lóból és három kopóból. Tachauer és én egy-egy távcsöves hammerless­­drillinggel voltunk ellátva, az alsó cső nikkel­­burkolatú 9­3 mm golyó, hosszabbított töltényre belőve. Bevált tapasztalatok szerint bulgáriai N. Kiss Sándor fényképfelvétele. A Miss Stone-féle Baj Dodo Vidolov.

Next