Nimród, 1923 (11. évfolyam, 1-24. szám)
1923-01-01 / 1. szám
bölyített, szamárhátszerű havas orom, mint például a Belmeken nevű ; ugyanegy völgyből két vizecske indul, egyik északnak, a másik délnek, stb. Az alsó régiókat bükk, tölgy és éger borítja, följebb fenyő, főleg luc (mely mintegy 2000 méter magasságig fölmegy, tekintve, hogy ez a vidék Rómával van egy délkörön), a felsőbb régiókban mindinkább keverve törpefenyővel, mely 2300— 2600 méter magasságban valósággal áthatolhatatlan sűrűségeket alkot. Boróka, málna- és áfonyabokrok egészítik ki e flórát, szinte embermagasságba növő páfránnyal és egy kevés epilobiummal. E területek formája fajokra nézve elég változatos, csak egyedekben szegény. Ha szórványosan is, de előfordul a medve, farkas, róka, szarvas, zerge, őz, vaddisznó, siket fajd, császármadár, fakó- és szakállaskeselyű, valamint kisebbnagyobb sasfajok. Általában feltűnik az éneklőmadaraknak úgyszólván teljes hiánya ; még a nálunk annyira elterjedt, hajnalhasadását jelző feketerigónk kedves csacsogása is elmarad, ami még csak hozzáad az amúgy is komor vidék zordonságához. A hegység általános jellemzése : festőién szép, de nem barátságos. 1922 augusztusának végén egy barátom, a sofiai magyar követséghez beosztott Tachauer Boleszláv v. m. kir. honvédtiszt kíséretében kora reggel vonatra ültem és déltájban egy Kosztenetz- Banja nevű, Filippoppoli felé eső kis állomáson szálltunk ki. Itt kocsi várt s egy óra múlva már a havasok lábainál fekvő Kosztenetz faluban voltuik. Ebédre paprikás hús és görögdinnye egy igen kezdetleges szállodában, míg a délután emberek és teherhordó lovak összekeresésével telt el. Ez nem ment nagyon nehezen, amennyiben a közeli nagy erdőségek valamikor Tachauer atyjának birtoka lévén a község három «tekintélyes pógárja» évekkel ezelőtt Tachauerék szolgálatában állt, ki mint erdőőr, ki mint vadőr és ezek az emberek a rideg bolgároknál szinte szokatlan szeretettel viseltetnek még most is a régi kenyéradójuk emléke és köztük ismét megjelent fia iránt. A karaván három ilyen «szabad-vadász»-szal bővült, kiknek együttes életkora majdnem kétszáz esztendőt tett ki, mindhármuk jól túl lévén a hatvanon, habár oly rugalmasak és acélosak, mint megannyi húszéves fiú. Érdemes ezen agg Nimródokat egyenként is elővenni, minthogy képekben is be akarom őket mutatni. Az «expedíció lelke» Baj Anghel Shopnikolov (Baj bácsi), kicsi, száraz, fürge öregember , tudós, olvasni is tud, meg törökül is ért, ami errefelé csak az előkelőbbek tulajdonsága. Fegyvere török Mauser, most vette csak és igen büszke rá. Egyébként jómódú földesgazda és szenvedélyes vadász, mint különben mindannyian. A második «vén»: Baj Dódé Vidolov, egy háromszáz főből álló juhászat és három szép fekete-barna török kopó büszke tulajdonosa. Szűkszavú, de messze vidéken ismert ember ; híres azon tetteiről, melyeket fiatalabb korában mint komitádzsi és útonálló szegénylegény elkövetett. Korombéli és nálam idősebb vadásztársaim bizonyára emlékeznek még a magyar lapokat is bejárt ama cikksorozatra, mely az amerikai missziónővér Miss Stone elrablásáról, hosszú fogságáról és (egész Macedónián végighurcoltatván) Albániában borsos váltságdíj fejében való kiadatásáról szólt. Baj Doda egyike volt e miss-rablóknak és még most is évődnek vele azon szóbeszédért, mely a szegény amerikai hajadont — bizonyára alaptalanul — azzal gyanúsítja meg, hogy fogsága végén . . . idétlent szült. Baj Dodó e gyanúsításokra csak mozog és még egyet húz a bütykösből. Az öreg mindig két puskával jár, egy duplasörétessel s egy Martinival. A harmadik agy a legcsöndesebb, de talán legrokonszenvesebb : az öles termetű Baj Ivancso, Jancsi bácsi, ő nem hoz fegyvert, csak egy rengeteg baltát. Az ő feladata lesz a kópékat elereszteni, tüzelőről gondoskodni és felügyelni három teherhordó lovunkra, valamint az ezek őrzésére hivatott, de még nem eléggé komoly suhancra. Állott tehát a karaván hat emberből, három lóból és három kopóból. Tachauer és én egy-egy távcsöves hammerlessdrillinggel voltunk ellátva, az alsó cső nikkelburkolatú 93 mm golyó, hosszabbított töltényre belőve. Bevált tapasztalatok szerint bulgáriai N. Kiss Sándor fényképfelvétele. A Miss Stone-féle Baj Dodo Vidolov.