Nimród, 1972 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1972-01-10 / 1. szám

A VÁLASZTÁSOKRÓL írta: Dr. Kaller Mihály Az Országos Választmány 1971. november 19-i ülésén 1972 első felére kitűzte az esedékes választásokat. — A vadásztársaságok közgyűléseit február — már­cius ; — a megyei küldöttközgyűléseket április; — míg az Országos Küldöttközgyűlést május végén, június elején kell megtartani. A Magyar Vadászok Országos Szövetségének, a va­dásztársaságoknak fontos alapelve, éltető eleme a de­mokratikus centralizmus. A magyar vadgazdálkodás és vadászat nemzetközileg elismert sikere, főleg a vadá­szok társadalmi munkájának, az őszinte vitáknak, a ha­tározatok egységes, szervezett végrehajtásának és a vá­lasztott vezetők szorgalmas, hozzáértő tevékenységének köszönhető. A Szövetség és a vadásztársaságok működé­se alapszabályszerű, állandóan érvényesül és fejlődik a demokratizmus. Megítélésünk szerint a demokratizmus érdemi és gyakorlati megvalósításának fontos feltétele a centrális akarat érvényesítése is. Az Országos Választmány megállapította, hogy a Va­dászszövetség és a vadásztársaságok sajátos egyesületek, ahol a rend, a fegyelem és számos kérdésben a végre­hajtás vitamentes, egyértelmű­­ megkövetelése rendkívül fontos. Fegyveres sportegyesület, ahol a vadászok tulaj­donában 30 ezernél több fegyver van és évente 6—7 mil­lió lövést adnak le a szabadban lőtéri biztosítás nélkül, rendszerint több ember jelenlétében, mozgás közben. Vadászaink felelőssége nemcsak a vadászatban, hanem a vadgazdálkodásban is jelentős, hiszen a kezelésükben levő területen közel 700 millió forint értékű vadállo­mány él. Egy vadász átlagosan több mint 30 ezer forint társadalmi vagyonért felelős. A vadgazdálkodásnak is meghatározott célok, tervek alapján, fegyelmezetten, a társadalmi szükségleteknek megfelelően kell alakulnia — éppen ezért fontos a tervek, határozatok maradékta­lan végrehajtása. Az előző választások óta sokat javult a vadgazdálko­dás és a vadászat színvonala, a rend, a fegyelem, az egyesületi élet. Szórványosan mégis előfordul a demok­ratikus centralizmus rossz értelmezése, gyakorlati torzí­tása. Néhány kirívó körülményre hívjuk fel a figyelmet: — Vannak vadásztársaságok, ahol állandóan cserélik a vezetőket vagy ennek másik véglete, néhány ember szinte korlátlanul uralkodik, büntetlenül szabálytalan­kodik, sőt egyes helyeken hozzányúlnak a közös vagyon­hoz is. — Más vadásztársaságoknál, a demokratizmus jelsza­vával végtelen demagógia uralkodik, a tagoknak senki sem jó, aki rendet, fegyelmet akar; minden felesleges és rossz, ami nem szolgálja önző, kapzsi, egyéni érde­keiket. Az ilyen vadásztársaságoknál kellemes szórakozás he­lyett a vadászat idegtépő embergyűlöletté fajul, a vég­eredmény pedig, hogy az értékes vadállomány sínyli meg a belső bajokat. A Vadászszövetségnek, a vadásztársaságoknak, de minden vadásznak is legszemélyesebb érdeke, hogy jól képzett, becsületes vezetőségek legyenek. Az újjáválasz­­tás során a vezetőtestületek erősödjenek, a vezetés ál­landósuljon, hogy képes legyen a szakmai feladatok megszervezésére és teljes felelősséggel történő végrehaj­tására. VADÁSZTÁRSASÁGI KÖZGYŰLÉSEK A közgyűlések sikere a jó előkészítéstől, a napirendek tartalmától, az intézőbizottságok irányító, szervező mun­kájától függ. Javasoljuk, hogy a közgyűlések tárgyalják meg az intézőbizottság, az ellenőrző és a fegyelmi bi­zottság beszámolóit a végzett munkáról és a főbb fel­adatok meghatározására előterjesztett javaslataikat, a vadá­sztársasági alapszabály elfogadását és válasszák meg az intézőbizottságot, ellenőrző és fegyelmi bizottsá­got, valamint a megyei küldötteket. 1. Az intézőbizottság, az ellenőrző és a fegyelmi bi­zottság beszámolója a végzett munkáról, a főbb felada­tok meghatározása A beszámolók az elmúlt három-négy év munkájának elemzését tartalmazzák. Az INTÉZŐBIZOTTSÁG be­számolója feltétlenül foglalkozzék az alábbiakkal: — A vadászterület vadeltartó-képességéhez viszonyít­va hogyan­ alakult a vadállomány minősége, mennyisége, szerkezeti összetétele. — A vadgazdálkodás gyakorlati kérdései, így pl. a vad etetése, őrzése, védelme, a hivatásos vadászok munká­ja, a legszükségesebb eszközök biztosítása, vadmentés, vadkárelhárítás, nem utolsó sorban a területen működő me­ző- és erdőgazdasági üzemekkel való kapcsolat és a vadgazdálkodási társulás helyzete. — A vadászat értékelése. Évente mennyi vad került terítékre, a vadászat összhangban volt-e a vadgazdál­kodással, a felesleges selejti-nagyvadat és sutavadat ki­lőtték-e, a fácánkakas kilövését teljesítették-e stb. A va­dászok magatartása, a vadászati szabályok megtartása, a rend és a fegyelem biztosítása hogyan alakult. Bírál­ni kell a vadászati szabálytalanságokat, részletesen ér­tékeljék a vadászat helyzetét ott, ahol súlyosabb szabály­talanságok, esetleg balesetek fordultak elő. A példamu­tató vadászokat meg kell dicsérni, munkájukat elismer­ni. A kompetencia, a vadászrész megfelelt-e a vadá­szati szabályzatnak és a vadásztársaság pénzügyi hely­zetének. Értékeljék a vadértékesítés eredményeit, lehetőségét és a teljesítést, az élő és lőtt vad eladását és a bérki­lövést. — A pénzügyi és gazdasági helyzet értékelésénél részletesen foglalkozzanak a vadásztársaság bevételei­nek forrásaival és a kiadásokkal. A kiadásoknál első­sorban a korszerű vadgazdálkodásra és vadvédelemre fordított összegeket vizsgálják alaposan.­­ A beszámoló foglalkozzék az egyesületi élettel is. Szóljon a vadásztársaság alapszabályszerű működéséről, a tagok munkájáról, tevékenységéről, pl. hogyan vesz­nek részt az egyesületi életben, a kollektív munkában, jogaik érvényesítése mellett teljesítik-e kötelezettségei­ket. Számos helyen kifogásolják ugyanis, hogy egyes vadászok nem érnek rá a közös munkában részt venni, ugyanakkor vadászatra bőven van idejük. Foglalkozzanak a területhez és vadállományhoz viszo­nyítva a vadász­létszámmal, vizsgálják meg a felvételi lehetőségeket, őszintén tárják fel a közgyűlésen is a számos helyen tapasztalható befeléfordulást, a felvéte­lek előli elzárkózást. Megjegyezzük, hogy a külföldi ta­pasztalatokhoz képest Magyarországon van egység­nyi területre számítva a legkevesebb vadász. Értékeljék a vadászjelöltek oktatását, állami vadászvizsgára való előkészítésüket, a vadászok továbbképzését, a sport­lövészet alakulását.­­ Az intézőbizottság minden olyan fontos kérdést ér­tékeljen és terjesszen a közgyűlés elé, amely a közös működés és fejlődés szempontjából fontos. Végül készít­sen határozati javaslatot, amely hosszabb távra meg­határozza a vadásztársaság főbb célkitűzéseit. Az ELLENŐRZŐ BIZOTTSÁG jelentése foglalkozzék a vadásztársaság belső életében tapasztalt javulással, ugyanakkor őszintén tárja fel a hibákat is. A beszámoló tartalmazza, hogy a vadásztársaság alapszabály szerint működik-e, a határozatokat hogyan hajtják végre, a pénzügyi és­­ gazdasági helyzetük megfelel-e a célkitűzé­seknek és a szabályzat előírásainak, a vagyonkezelés hogyan van biztosítva. A jelentés szóljon az ellenőrző és az intézőbizottság kapcsolatáról, nem utolsó sorban arról, hogy az ellen­ 2

Next