Nimród, 1974 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1974-08-10 / 8. szám
✓ Vadászarcképek Csonka Ferenc puskaműves pécsi otthonában antik kakukkos óra figyelmeztet az idő múlására. A falakon díszelgő trófeák sora felidéz száz meg száz élményt. Felejthetetlen szarvasbőgéseket, a tavaszokon pedig mindig várva várt őzbak vadászatokat. Mindegyik másutt, másképpen esett... Hatalmas fadobozból régi fényképek kerülnek elő. Téli, nagy disznóhajtásokon, fácánozásokon, tavaszi szalonkázásokon készültek, megörökítve Csonka Ferencnek a vadásznak sikereit, örömeit. 1925-ben vett részt először vadászaton. Könyörgött ismerősüknek, Újlaki bácsinak, hogy vigye magával. — Nem bírod el fiam a hátizsákot! — hárította el kérésemet. Aztán mégis elvitt. A harmadik nyúl után kipirult arccal cipeltem a zsákmányt, de nem panaszkodtam. Görcsönyben aznap még meglőtte a negyedik tapsifülest is. Rám ragadt az esemény izgalma. A fáradtságomról is elfeledkeztem. Boldogan vittem haza az ajándékba kapott nyulat is. Attól kezdve elmaradhatatlan társa lettem. Ekkor szerettem meg a puskát. Kitanultam a puskaműves szakmát. Emlékszem, 1928-ban apám engedélye kellett gyakorlásához. Abban az időben ez még gyakori szakma volt. A háború előtt Pécsett heten műveltük. Baranya megyében szinte nincs is puska, amelyikkel ne találkozott volna, de hoztak Feri bácsihoz fegyvert még Nyíregyházáról is. A háború utáni nagy fegyverrevízió idején a Dunántúlon bevont összes lőfegyvert nála adták le. Több mint ötezer puska ment át akkor a kezén és cserélt gazdát. Ma a megye vadászai szinte mindennapos vendégek Vitéz utcai műhelyében. — Feri bátyám lőjje be nekem... javítsa meg a csövet... szerelje meg a távcsövet! Sürgős! Ismerős kérések ezek és Feri bácsi szívvel-lélekkel csinálja, munkája élményt jelent számára. Szerinte egy agyat készíteni olyan,mint szobrot alkotni. Alkatrészeket, is csinál, gyártási engedélye van. Hozzánőtt a puska, élete fontos részévé vált. Szereti az embereket, a vadászokat, az ismerősöket és a barátokat. ..Munkáltatói" ezekbe a kategóriákba tartoznak. Becsöngetnek hozzá éjfélkor, felkeltik hajnalban ... Fáradhatatlanul vállalja dolgát, felelősségét. 65 éves és tele van munkakedvvel. Hét-nyolc órát is tevékenykedik kicsi műheyében, ahol a szakma minden fortélyát gyakorolja, és egészséges, mint a makk. Perceken belül „elcsábítható” vadászatra és baráti összejövetelre. .A természet életét, titkait, kitárulkozó szépségeit mindig újra megcsodálja. Siker után pedig hangos jókedvvel fogyaszt el egy-egy pohár mecseki bort a vadászkunyhóban társaival. Az emberek, akik megfáradtak és kedvetlenek, irigylik kifogyhatatlan energiáját, hangulatot teremtő jó kedvét, kellemes humorát és kérdezik: honnan ered, miből táplálkozik? Feri bácsinak nincsenek erre bölcseletei, csupán annyi: szereti az életet, abban mindent, ami az embert alkotja, segíti az önmegvalósítást és megközelíti a teljességet. Beszélgetésünkben szétválaszthatatlan egységgé fonódik össze a szakma és a vadászat. Bekapcsolódik felesége és menye is. Ők is tisztelik a papát munkájáért és szenvedélyéért. — A fiamat is leszerződtettem volna, de nem engedélyezik. Azt mondták kihalóban van ez a mesterség és nincs is rá igény. Sokszor tűnődöm rajta, hogy miért van akkor nekem ekkora forgalmam? Ha én már nem csinálom, nem is kell belőni a fegyvereket, állítani a távcsöveket, javítani és alkatrészeket gyártani? Többen kerestek fel fiatalok, hogy eljönnének hozzám tanulni. Egy időben kaptam ígéretet, hogy engedélyezik. Csak azért házalok érte, mert a jövőre gondolok. Én szíves örömest csinálom az utolsó percig, de átadnám több évtized alatt megszerzett ismereteimet. Állami bolt kellene. Csonka Ferencnek ez az egyik bánata. A másik a puska szeretetéből ered. — Végtelenül sajnálok sok olyan fegyvert, amit kiselejteznek és megsemmisítenek. Akad közöttük több olyan, amelyeken apró hibákat kellene kijavítani és akár 100 évig is biztonsággal használhatnák. A vadászok is kedvelik az esztétikailag, szép fegyvert... Erről ennyit, pedig a szívemből jön. Társalgásunkba csak ez a két gondolatsor volt a ,,ború”. Amikor a következő hónapok, évek vadászterveiről faggattam folyamatos lelkesedéssel beszélt. — Már minden vadat lőttem, mindenem megvan. Tulajdonképpen nekem már a körülmény az igazi öröm, az hogyan esik a vad. Kedvelem a cserkészést, mert akkor csupa szem, fül lehetek és nagy területet járhatok be. Felemelő, amikor „odarajzolom” a lövést. Leginkább térdre támaszkodva szeretek lőni. Melyik vad a kedvencem? A disznó, pedig az követeli a legnagyobb áldozatot. Egyik télen volt olyan vadászat, ahol harmincan vettünk részt puskások, egész nap 6 disznó esett és ebből ötöt én lőttem. Remegtem az izgalomtól, amikor megjelent a remete kan! Az emlékek és a tervek, a már átélt és az elkövetkezendő élmények táplálják Csonka Ferencet. A barátok, a vadásztársak és az ismerősök pedig mennek hozzá, tisztelik és szeretik. Kívánjuk, hogy ez még sokáig így legyen. TÓTHNÉ HÁZI ZSUZSA Vadászaton szerettem meg a puskát 26