Nimród, 1990 (110. évfolyam, 1-24. szám)

1990-07-30 / 15. szám

Repül a puska, ki tudja hol áll meg­.. M­eglehetősen furcsa társaság kereste fel szerkesztőségünket jú­nius 7-én. Egy magyar fiatalember egy középkorú német úrral, és an­nak két fiával. Ez még ugye nem lett volna furcsa, de úgy festettek, mintha a Farkasréten most sirat­ták volna el valami közeli hozzá­tartozójukat. Hamarosan megtud­tuk a szomorúság okát: a vadász­ruhásnak, Lorenz Stadler úrnak még május másodikán, a Buda­pest-München repülőút közben (előtt, után) eltűnt a két puskája, amelyekről azóta sincs semmi hír, és az égen-földön való keresés eddig nem vezetett eredményre. Lorenz Stadler úr hát azért jött, hogy feladjon egy hirdetést, két­ezer márkát ígérve annak, aki nyomára vezeti eltűnt kedves fegyvereinek. A történet úgy kez­dődött, hogy Stadler úr őzbakva­­dászatra érkezett hozzánk még április 28-án. Remekül szórako­zott három napig a Székesfehér­vári Diana Vadásztársaság ven­dégeként. Sőt! Olyan kivételes szerencsében volt része, hogy elejtett egy 16 éves, visszarakott agancsú matuzsálembakot. Bol­dogan ült hát repülőre, nem is sejtve, hogy poggyászként fel­adott puskái estére nem alszanak otthon. A gépről leszállva hiába várta fegyvereit, azok valahol el­maradtak. Először még nem gya­nakodott semmi rosszra, de ami­kor másnap reggel sem kerültek elő, már rosszat sejtett. A gép amellyel utazott a Lufthansa jára­ta volt, így kereste a légitársaság is, de mivel Budapestről jött, ke­resték hát egy telefon után már Ferihegyen is. A póruljárt vadász felhívta Gruming Ferenc hivatá­sos vadász vértesacsai 11 lakását, kérte az ő segítségét is. Tőle kap­ta azután azt a tanácsot, hogy ha tud, jöjjön Magyarországra, és ad­jon fel egy hirdetést a NIMRÓD-ban, mert ugye... hátha. A káro­sult nem tudott azonnal elutazni, ezért hát érdeklődött, hogy milyen kártérítésre számíthat, mit fizet a megkötött biztosítás. Ekkor érte a legnagyobb csalódás: kiszámol­ták ugyanis, hogy az általa kötött poggyászbiztosítás kilónként fi­zet, és mivel két fegyvere tokkal együtt olyan tíz kiló lehetett, szá­míthat mintegy nyolcvanöt már­kás kártérítésre. Még annyit kö­zöltek a guta által kerülgetett Lo­renz Stadlerrel, hogy máskor job­ban teszi, ha speciális fegyverbiz­tosítást köt, egyébként pedig na­gyon sajnálják... A két puska, egy Sauer vegyes­csövű és egy Blaser duplagolyós, értéke a mindkettőre felszerelt Zeiss-Diavari távcsövekkel jócs­kán meghaladta a húszezer már­kát. A kárvallott ezek után jött - most már gépkocsival - Pestre jú­nius 7-én s adta fel a jutalommal kecsegtető hirdetést. De ekkor már nem bízott semmiben. És mégis! Másnap az éppen ha­zaérkezett Stadler úrral telefonon közölték, hogy menjen, vegye át vadászfegyvereit a Duisburgi­­repülőtéren. Kiderült, hogy a pus­kák már több mint egy hónapja nyaraltak Duisburgban, a raktáro­sok azt hitték a gazdájuk elfelejt­kezett róluk. Stadler úrnak azért, ha valaha még találkozunk, elmesélem majd, hogy fölösleges volt az ije­delme, mert volt már olyan honfi­társunk, akinek poggyásza fél­éves világjárás után talált haza, Sidney, Delhi és Oslo reptéri cé­duláját hozva magával. Ehhez ké­pest az ő puskái igazán csak a szomszédban voltak. Kovács János Komámasszony, hol a puska?

Next