Nimród, 2014 (102. évfolyam, 1-12. szám)
2014-05-15 / 5. szám
A 90-es évek végén agarászatról szerettünk volna filmet forgatni. A frissen elfogadott vadászati törvény ellentmondásosan rendelkezett róla. A vadászatra használatos kutyafajták között fölsorolta a magyar agarat, ugyanakkor a vadászati módok között az agarászatot nem említette. Ennek következményeként néhány társaság fogadott a területén bérvadászként agarászokat, de nem beszéltek róla. A filmkészítéshez azonban mindenképpen törvényes keretekre volt szükség, ezért segítséget kértem vadászati felügyelőnktől, aki alaposan átvizsgálta a jogszabályokat, majd széttárta a kezét. Nem tiltja semmi, de nincsen olyan jogszabály, amelynek alapján engedélyezhetném. Állásfoglalást kértünk a minisztérium főosztályától. A válaszban azt írták, hogy semmiképpen nem szabad agárral vadászni, „mert az Unióban ezt állatviadalnak tekintik”. A dolog most megint előtérbe került, mert az agarászegyesületek szeretnének együttműködni a vadászkamarával, sőt hosszabb távon, szabályozott keretek között esetleg legálissá tenni a vadászatnak ezt a formáját. A mai magyar vadászok nagy többsége viszont tele van ellenérzésekkel. Az agarászatban az orvvadászat veszélyes, nehezen földeríthető formáját látják, továbbá félnek, hogy ez a vadászati mód ellenérzést kelt a természetvédőkben, sőt a szélesebb közvéleményben. Ami pedig a vadászok nehezen kivívott pozícióját ronthatja. Az agarászat mellett és ellene is lehet indokokat fölsorakoztatni. Érvek, ellenérvek Ellenzői szerint ez a leghatékonyabb orvvadászati forma, mert hangtalan, és nehéz leleplezni. Ha a törvényes vadászok elkapják a vadat űző vagy megfogó agarat, tulajdonosa letagadhatja, hogy az övé, de legalábbis hivatkozhat arra, hogy kutyáját csak futtatni akarta, ám az sajnos elszaladt. Az ellenzék fontos érve, hogy a vadászati mód kegyetlen, az üldözött halálfélelemben menekül, s ez akkor is hatalmas megrázkódtatás neki, ha nem kapja el a kutya. Azt is fölhozzák, hogy régen az agarászatot a sport, azaz a kutya szemszögéből nézték, mára azonban az állatvédelmi szempontok kerültek előtérbe. Angliában is betiltották falkavadászatot, pedig az is a nemzeti hagyomány része volt. Az agarászat erre hasonlít leginkább, ezért mindenféle állatvédelmi indokokat lehet sorolni vele szemben. Ugyanakkor ez ugyanolyan ősi magyar vadászati mód, mint a solymászat vagy az íjászat. A solymászat a közelmúltban lett hungaricum, nemzeti örökségünk része. Már honfoglaló őseink is rendelkeztek nyúlfogó kutyákkal, immár több mint 1100 éve. A 11 magyar kutyafajta közül az agár a legősibb, sokkal régebbi, mint a többiek. Több, honfoglalás kori agárról vannak megbízható forrásaink és csontleleteink. A leírások és a néhány lebonyolított vizsga tapasztalata azt mutatja, hogy a vadnak megvan az esélye, a hajszáknak - az időjárástól és a talajviszonyoktól függő arányban - átlagosan csak 20- 30%-a jár sikerrel, a többiben a nyúl megmenekül. Ráadásul ez a vadászati mód erősen szelektív: minél egészségesebb, edzettebb egy nyúl, annál nagyobb az esélye az életre. Viszont a betegeskedő, öreg, sérült állatokat megfogják a kutyák, tehát ez a vadászati mód „selejtez”. Az agár kíméletesen öl, a nyúlnak eltöri a gerincét, vagy az ütés következtében bordái törnek, a tüdő vagy a szív sérül súlyosan, mindenesetre nem szenved sokat, nincs kegyetlenkedés. További előny a puskás vadászattal szemben, hogy sebzés sincs, így fölösleges veszteség sem. A törvény előírja a teljesítményvizsgát, ami azt jelenti, a legelszántabb, a leggyorsabb, legügyesebb agarakat kell kiválasztani és továbbtenyészteni. A gyorsaság és állóképesség mérésére persze a körpálya és a cursingen húzott nyúl is eredményes. A gyönge képességű agarakat így is ki lehet választani. Ám értékeiket igazából a vadászat igazi körülményei között, vad nyúl üldözése során lehet lemérni. Az agarászat éppen olyan, mint a solymászat, mondhatnánk, ám sokan máris fölhördülnek: a ragadozó madár természetes zsákmányát ejti el, a kutyát meg mi tenyésztjük-tanítjuk. De hát a kutyának, a farkasok leszármazottjának nem ősi tulajdonsága-e a zsákmány üldözése és elfogása? S nem az élete múlott-e egykor rajta, hogy tudott zsákmányt ejteni? Másfelől ma Magyarhonban tilos a ragadozó madarak befogása vagy fészekből való kiszedése solymászat céljából, a legtöbb ott is tenyésztett madár, az ember neveli föl és tanítja őket pedzeni. Ezen az úton nehezen jutunk dűlőre, ezért vizsgáljuk meg a problémát másik oldalról! A zsákmány szempontjából A mai vadászati szabályozás és etika alapelve az esélyadás, nevezetesen, hogy a vadnak is meglegyen az esélye az elmenekülésre. Egy másik fő szabály, hogy a zsákmányállatnak minél kevesebb szenvedést okozzunk, ne okozzunk neki indokolatlan fájdalmat, ne kínozzuk, s tetemével is tisztelettel bánjunk. További alapelv, hogy csak a kiszemelt állatot ejtsük zsákmányul, s csak olyant, amelynek leemelése nem veszélyezteti az álla- tmányt, sőt lehetőleg a populáció érdekeit szolgálja. ° A vadász ma Magyarországon a hiányzó nagyraga- dozókat képviseli, állományt szabályoz, létszámot csökkent, fellengzősebben fogalmazva: szelektál. ^ Illusztrációk: Tarcsay Béla [vadászkutya] 73