Nimród, 2017 (105. évfolyam, 1-12. szám)

2017-06-01 / 6. szám

> adatokat jegyezhettek fel. A kiváló te­rítékű vadászatok után egymást ér­ték a pezsgőbontásos gratulációk, újabb rekordokra ösztökélések, fel­színre került a rekordhajhászás. Az 1979-es, lenesi január eleji nagyvadá­szaton, ahol Kádár mellett tíz puskás vett részt (8410 db patron ellövése mellett), 3694 db fácán került terí­tékre. Persze ezeknek a remek teríté­keknek volt egy nagydobra nem vert „szépséghibájuk”, mégpedig az, hogy ezeknek a vadászatoknak a bevétele általában nem fedezte a kiadásokat, tehát az „elit” vadászatok tetemes veszteséget termeltek. Kádárnak, ahogy idősödött, a mentális és fizikai állapota is folyamatosan romlott. A 80-as évek elejére annyira leépült és lelassult, hogy már nem kívánta ezeket a megerőltető vadászatokat. Emellett posztjából adódóan, ko­moly pszichés terhelés alatt is állt. Kádár egyre ritkábban fogott vadász­­fegyvert a kezébe, már nem sokat tö­rődött a vadászat dolgaival. Persze ennek az új helyzetnek legjobban az Egyetértés „magja” örült a legjobban, amelynek tagjai kiválóan szórakoz­tak a részükre szervezett, nagy terí­tékkel kecsegtető fácánvadászato­kon. De a „másod-, harmadvonalbe­li” magas rangú puskások is jól jártak, mert így (a rendszerváltásig hátralé­vő pár évben) a többségük még „oda­vetett kantárszárral” vadászhatott az Egyetértés kiváló vadászterületein. Persze a nem kis ellenérzést kivál­tó, nagy terítékű protokolláris fácán­vadászatokról a hazai vadásztársada­lom és a civil szféra is értesült. A Poli­tikai Bizottság 1984-ben nem hiába tárgyalta a vadászat és a horgászat kérdését, és megállapította, hogy ér­zékelhető a társadalmi feszültség és egyenlőtlenség a vadászatban. Az „éleket tompítandó”, döntés született, hogy külföldi bérvadászoknak kelle­ne értékesíteni az Egyetértés nagy te­rítékű fácánvadászatait. Viszont a le­nesi és soponyai, 5-8 ezres fácánterí­téket garantáló vadászatokra egysze­rűen nem találtak külhoni vevőt. Kül­földiek csak az ezres nagyságú hajtá­sokat vették meg szívesen. Ezt köve­tően a drága pénzen felnevelt és ki­engedett madarakat az Egyetértés jól lövő, illusztris tagjai „takarították be”. Az emlékezetes lenesi nagy terí­tékrekordok éve 1986-ban jött el. Le­nesen 1986. január 12-én tartották meg a szokásos év eleji nagyvadásza­tot. A vadászat csendes téli, havas idő­ben zajlott. A vadászaton a három „nagyember” (Németh Károly KB-tit­­kár, Pál Lénárd KB-titkár, Gáspár Sán­dor PB-tag) mellett tíz második-, har­­madikvonal­beli vezető, orvos és a he­lyi vadgazdaság igazgatója (Szűcs Fe­renc Vt.-elnök, Szakali József, Rácz Sándor, Lakatos Ernő, Pap Lajos, Andrikó Miklós, Lénárt Lajos, Zoltán János, Rácz Antal, Papp László) vett részt. Ezen a vadászaton született meg az Egyetértés első „világrekordja”, mivel 13 vadász 7810 db fácánt (ka­kast, tyúkot vegyesen) lőtt, összesen 16700 db patronnal. (Csak összeha­sonlításképpen, 1909. december 10- én, a világhírű Tótmegyeren, gróf Ká­rolyi Lajos birtokán lezajlott neveze­tes fácánvadászaton 8 puskás 6125 db fácánt hozott terítékre.) A rengeteg lőtt fácán miatt ek­kor készítettek elő­ször kör alakú terítéket Lenesen. Sokan állították, hogy ezt az ered­ményt egyszerűen nem lehet túlszár­nyalni. Nem lett igazuk! A rekordhaj­­hászási vágy és az eszement vadölés ugyanis felülírta a józan ész logikáját. 1986. december elején újfent kihe­lyeztek jól repülő fácánokat a terület­re, melyek őrzéséről is gondoskodtak. A vadászat napját december 21-re tűz­ték ki. Kellemes, nem túl hideg, ha­vas, fátyolfelhős idő fogadta a részt­vevőket. A nagy terítékű vadászaton a „nagyok” közül csak Gáspár Sándor, Pál Lénárd és Várkonyi Péter kül­ügyminiszter vett részt, a többiek (Szakali József, Papp Lajos, Szűcs Fe­renc, Rácz Sándor, Papp János, Lé­nárt Lajos, Farkas József, Zalán János, Rácz Antal, Papp László, Berek János) második-, harmadikvonal­beli veze­tők, orvos, 80 éves fővadász és a terü­let igazgatója volt. A kiváló szerve­zésnek köszönhetően (a főszervező Árva Károly volt), a fácán „felhőkben ömlött” a puskasor felé, ahol úgy dö­rögtek a puskák „mint a háborúban”. Nyilván komoly fizikai megterhelést jelentett egy-egy puskakezelőnek ezen a jeles vadásznapon a fejenkénti több száz patron ellövése. Egyébként az Egyetértés tagjai csak 20-as kali­berű sörétes puskákat használtak. Va­dászataikhoz a sörétes és golyós pat­ronokat költségmentesen, minden esetben a főosztály biztosította a ta­goknak. Ez hatalmas költséget jelen­tett. Az 1981-es évben 8 millió forint értékben 10 592 golyós és 138394 sö­rétes patront lőttek el az „egyetértő ta­gok”. Nagy terítékű apróvadvadásza­­ton a puskások mellett töltőember állt. Mivel a rengeteg lövéstől a pus­kák csövei hamar áttüzesedtek, az Egyetértésnél szokás volt két azonos kaliberű sörétes puskát (nem párpus­kát!) vinni ezekre a vadászatokra. A vadászat befejeztével a részt vevő puskások majd csak mindegyikénél előjött valamilyen fájdalmas, eseten­ként haematómás tünettel is „fűsze­rezett” kéz-, váll-, ujjsérülés, arcfelda­­gadás, enyhe szédülés, fáradtság, fül­zúgás. Sőt Pál Lénárd vadászat köz­ben rosszul is lett. No, nem volt ko­moly az eset. Zoltán professzor keze­lésbe is vette: „Bent a házban a »bete­get« ágyba parancsoltam, gyógyszer­ként megitattam vele egy pohár whiskyt - a másikat példaadás céljá­ból magamba döntöttem.” A látvá­nyos, kör alakú teríték elkészítését kö­vetően kihirdették a vadásznap ered­ményét, mely szerint 14 vadász, 20800 db patron ellövése mellett, 8974 db fácánt (kakast, tyúkot vegye­sen) hozott terítékre. Ezen a lencsi fá­cánvadászaton (megjavítva a januári eredményt) újabb, nemzetközi va­dászvonalon is kiemelkedőnek szá­mító, nagy valószínűséggel sokáig megismételhetetlen országos rekord terítéket értek el. A legeredménye­sebb puskás (az Egyetértés legkivá­lóbb sötétlövőjének számító) Gáspár Sándor (1917-2002, SZOT-főtitkár, MSZMP PB-tag) volt, aki egymaga 1710 fácánt lőtt. Ez a valóban fejedelmi terítékkel végződő fácánvadászat messze nem volt sportvadászat, hanem rekord­­hajhászási vágytól fűtött, esztelen vadgyilkolásnak számított, mely nyil­vánosságra kerülése után sokakat fel­háborított, jogos ellenérzéseket, ha­ragot és dühöt hozott felszínre az em­berekben. Még jobban „beárnyékol­ja” a fenti szenzációs terítékeredmé­nyeket az a tény, hogy a 70-es évek vé­gére katasztrofális gazdasági és poli­tikai válságba került az ország. A de­ficit, illetve a túlköltekezés aránya 1978-ra 5%-ra szökött. Ebben az év­ben fordult elő először, hogy az ex­portbevételek már a felvett hitelek kamatterheit sem fedezték, s ennek következtében az adósságszolgálatot is csak újabb hitelből lehetett teljesí­teni. A törlesztőrészletek és kamatok fizetése többször idézett elő kritikus helyzetet. 1982-ben csak a Nemzet­közi Valutalaphoz és a Világbankhoz való csatlakozás és a tőlük kapott gyorssegély mentette meg az orszá­got a csődtől, így az 1986 évi fejedel­mi terítékek egyben olyan valós „kor­képet” is elénk tárnak, mely az akkor már a „bukása szélén álló” államszo­cialista rendszer kiváltságos szűk elitjének súlyos összegű állami pén­zeket felemésztő és azt büntetlenül elherdáló, pazarló „elvtársi” vadásza­taira világítanak rá.­­ [NIMRÓD 2017/6] Kádár János saját fácánterítékével egy lenesi hajtás szünetében. A lenesi nagy terítékű fácánvadászatokat neki kezdték megszervezni (1974) 58 [VADÁSZATI KULTÚRA ]

Next