Nimród, 2018 (106. évfolyam, 1-12. szám)
2018-12-01 / 12. szám
4 TARTALOM Emlékezzünk erdész-vadász katonahőseinkre! 4 Az Uzsoki-szoros hőse 7 Visszaemlékezések 8 Erdész-vadász hősi halottak az első világháborúban 11914-1918) 9 Vitéz Szekeres Károlynak, a MEVME* utolsó elnökének élete 10 Gróf Esterházy Pál (1883-1915) 11 Aranysarkantyús vitéz Vén Zoltán (1883-1983) 12 Szentmise a Sziklatemplomban 13 A Kárpát-medence legrégebbi vadászmagazinja immár a telefonjáról is elérhető! 15 Szarvasbőgés 2018 IV. Veszprém megyei vadászkamarai trófeaszemle 20 Trófeák az Északerdő Zrt. hidegpataki vadászházának kertjében 23 Trófeamustra a kegyhelyen, Szent Hubertus búcsúnapján 24 Több mint száz dámtrófea Gúbhon 25 XIII. sárosfői trófeamustra 26 Trófeamustra a Nagyhalmaj-tisztáson 27 Bockereki trófeamustra 28 Trófeaszemle Szentpéterföldén 29 Nyugat-cserháti trófeamustra 2018 30 Gímszarvastrófea-szemle a Pilisi Parkerdőben 31 Vadgazdálkodás 36-44 Haszonlesők erdőn-mezőn Szarvasszámlálás? 36 Tájékoztató a Vadgazdálkodási Alapról Szabolcs megyében 39 Angliai tanulmányút, hazai következtetésekkel 40 A Vas megyei óriás 44 Természetvédelem 50-51 50 Rendezvény és oktatás 53-55 Földtulajdonosi találkozó Petőfiszállás-Adótanácsadó 58-59 A mezőgazdaságban felhasznált gázolaj utáni adó-visszaigénylés 58 Pálosszentkúton 53 Vadászat és szakralitás 54 Öregdiák-találkozó Szegeden 55 Terítéken 62-66 Disznóhajtáson Franciaországban 62 Első gímszarvasbikám 64 Bőgőkürtdallamok az éjszakában 65 Gúthi szép emlékek 66 Felszerelés és lövészet 68-69 Mobil magasles bevetésen 68 Az új AKAH-spektív 69 Vadászati kultúra Solymászat: turul - sólyom - karácsony 72 Vadászok és vadászatok Fejér megyében 75 Szudán 1911 -Az Andrássyak a nagyvilágban, a világ Betlérben 76 Magyar László, a felfedező és vadász 78 Hubertus-megemlékezés Szegeden 80 Vadkacsasült birsalmával 81 [NIMRÓD 2018/12] TARTALOM Apróhirdetések Vadászmadár, vadászkutya, vadászíjászat 86-89 III. országos CACT vizslafőverseny Soponyán 86 Dunántúli vizslaverseny 89 Emlékezzünk erdész-100 éve ért véget az I. világháború Immár száz éve annak, hogy véget ért az első világégés, és november 11-én, 11 órakor az utolsó békeszerződést is átnyújtották egymásnak az addig harcban álló felek. Négy és fél évnyi borzalom, 530 965 magyar halott, 1 millió 492 ezer sebesült és egy rommá vált világ: ennyi a szívszorító, szomorú mérleg. Ez volt a világtörténelem első olyan háborúja, amelyből már senki nem tudta kivonni magát, amelyben bárkit elérhetett a golyó, az aknaszilánk, a mérges gáz vagy egy aláhulló bomba. A vadászok és a vadászat szerepe is megváltozott, átalakult. Száz évvel ezelőtt ez a testet és lelket edző sport elsősorban a tehetősebbek számára volt hozzáférhető. Az országot, vármegyéket, városokat és falvakat, a birtokokat és a hétköznapi életet irányítók a háború kitörését követően is átérezték vezető szerepük jelentőségét. Amikor megkapták behívójukat a kisemberek, a sorsukért addig is felelős férfiak, az urak természetes kötelességüknek érezték, hogy továbbra is ott legyenek a csapatok élén. A Széchenyiek, Esterházyak, Nádasdyak is fegyvert fogtak, és a csatamezőre igyekeztek. A leghíresebb magyar vadász, Széchenyi Zsigmond például tizennyolc évesen került a frontra. Édesapját, Széchényi Viktort követte, aki Fejér vármegye főispáni székét cserélte fel a harci paripa nyergére. A Nagy Háború idején tizenhat Széchenyi öltözött bakaruhába. Közülük sajnos nem tért vissza mindenki. Hősi halált halt gróf Széchenyi Tódor (1879-1914), a magyar királyi pápai huszárezred századosa a Boriszlávnál vívott harcok során. Alajos (1892-1915), a m. kir. huszárezred zászlósa Bukovina környékén vesztette életét. A háború utolsó esztendejében hunyt el gróf Széchenyi Pál (1880-1918), de vele még nem ért véget a tragédiák sora. A fegyverropogás megszűntével fertőző betegségek pusztították a legyengült szervezetet. A spanyolnátha például több áldozatot követelt, mint maga a háborúskodás, így veszítette el legjobb gyermekkori pajtását Széchenyi Zsigmond is. 1922-ben meghalt első unokatestvére, Imre. „Nagyon megértettük egymást. Igaz, hogy közben sokat veszekedtünk, sőt verekedtünk is. De mihelyt elkülönítettek bennünket, alig vártuk, hogy újból találkozhassunk. Idővel ez a gyerekpajtásság szilárd barátsággá kovácsolódott, s ha a sors úgy akarja, még sok hasznát, sok örömét vehettük volna későbbi életünkben. De unokaöcsém már huszonhárom éves korában átköltözött az örök vadászmezőkre, hol bizonyára kiváló, vadban bővelkedő, protekciós pagonyt bocsátottak rendelkezésére. Mert talpig ember volt és talpig vadász! Hányszor tervezgettük, hogy majd ilyen meg olyan afrikai expedícióra indulunk kettesben! Együtt böngésztünk térképet, útleírást, fegyverárjegyzéket, táborfelszerelés katalógusát. Alig vártuk, hogy vége szakadjon a keserves emlékű háborúnak-egyazon ezredben szolgáltunk a harctéren is -, befejezhessük félbemaradt egyetemi éveinket, hogy együtt mehessünk neki a világnak, a világ sokféle, szebbnél szebb vadjának! S alighogy a háborúból ép bőrrel hazakeveredtünk, jött a spanyol láz, váratlanul ragadta el mellőlem vadásztársamat, legjobb barátomat." A vadászat szenvedélyének csak elvétve hódolhatott a gróf a háború négy és fél éve alatt. Néhány napos szabadság, amit a barátjánál tölthetett, néhány ritka nap, amikor a fronton csend volt, s a hadi poggyászába csomagolt egyszerű vadászfegyverével a kezében elindult cserkelni az orosz erdőkben. A vadásznaplóba összesen csak néhány bejegyzés került ezekben az években. „Odakint is lelkiismeretesen vezetett, később az otthoni főkönyvbe átrovatolt vadásznaplóm tanúsága szerint összesen két császármadarat, tizenkét erdei szalonkát, hét fe-