Nő, 1977 (26. évfolyam, 2-52. szám)

1977-01-13 / 2. szám

A Szlovákiai Nőszövetség hetilapja Főszerkesztő: HARASZTI-MÉSZÁROS ERZSÉBET Főszerkesztőhelyettes: JANDANÉ HEGEDŰS MAGDA Szerkesztőségi titkár: CSIBÁNÉ MEGYERI ANDREA Grafikai szerkesztő: SCHREIBER KATARINA Kiadja a Szlovákiai Nő­szövetség KR­TIVENA ki­adóvállalata, 897­19 Bratislava, Nálepkovo 15 — Szerkesztőség 801 00 Bratislava, Martanovi­­cova 20. Telefon­­köz­pont: 585 02, titkárság: 549 25 — Terjeszti Posta Hírlapszolgálat — a Megrendelhető postahivatalban bármely vagy kézbesítőnél — Előfize­tési díj negyedévre 23,30 Kcs — A külföldi megrendeléseket a Pos­ta Központi Sajtókiviteli és Behozatali Szolgála­ta — PNS, Ústredná expedíció o dovoz tla­­ce, 88419 Bratislava, Gottwaldovo nám. 48/VII. — intézi el. Ma­gyarországon terjeszti a Magyar Posta, előfizet­hető bármely postahi­vatalnál, a kézbesítő­nél és a Posta Központi Irodánál (Budapest V., József­ nádor tér 1.) — Előfizetési díj: egyéni, évi 180.— Ft. — közü­leti 220.— Ft. Csekk­számlaszám MNB 215— 96162 — A SÜTI 6/28 engedélyével. — Szedés és fotoretusálás: Vy­­chodoslovenské d­aciar­­ne n. p.: 042­67 Kosice, Svermová 47. Nyomja: Polygrafické závody, n. p., Bratislava-Krasnany, indexszám: 49413. Címlapunkon: Az utolsó simításokat végzi az útrakész „Kliment Vo­­rosilov“ — hajón a Ko­máromi Hajógyár nő­szervezetének brigád­ja. Nagy László felvétele MEGKÉRDEZTÜK: Hiánycikk-e a bútor? — A jelenlegi helyzet szerint nem hiány­cikk. Éppen ellenkezőleg. Attól tartunk, hogy lassan nem lesz kinek eladni. A ke­reskedelem ugyanis nem akarja átvenni azt a mennyiséget, amelyet gyártunk. A raktáraink megtelnek. — Ebben ellentmondást érzek. A bútor­­vásárlók száma állandóan növekszik. Ha­zánkban évente több mint százezer új la­kást adnak át, ezeket be kell bútorozni. Nem hiszem, hogy az üzletekben már olyan gazdag a választék, hogy a bútor­nak a raktáron kell hevernie. A kereske­delmi dolgozóknak mi a véleményük? — Nem a mennyiséggel van baj. A ve­vő kitűnő minőségű, korszerű, de emellett olcsó bútort szeretne. Mind a három kö­vetelménynek eleget tenni — csaknem le­hetetlenség. Mert a jó minőségű, korszerű bútor termelési költsége magas. Olcsó áron nem adhatjuk. De ez még nem je­lenti azt, hogy nem gyártunk jó minőségű, olcsó bútort is. A gyártási programot az utóbbi időben gyakran módosítjuk. A kí­nálatot a kereslet szabályozza: ha egy bú­torfajta iránt lankad az érdeklődés, képe­sek vagyunk félév alatt átállni másfajta bútor készítésére. — Mennyi idő telik el addig, amíg a bútortervező elképzelései az üzletekben válnak kézzelfogható valósággá? — Még mindig nagyon sok. Hat hónap — egy év. A tervrajzok alapján elkészít­jük a prototípust. A mintabútort elvisszük az országos értékelő bizottság elé, hogy elbírálja, és megállapítsa, megfelel-e a követelményeknek, vagy sem. Ha igen, ak­kor ezzel a bútorral valamelyik kiállításon megismerkednek a kereskedelmi dolgozók, és a vásárlók érdeklődése alapján küldik hozzánk a megrendelésüket, mi megkezd­jük a sorozatgyártását. Az is előfordulhat azonban, hogy a kereskedelmi dolgozók tévesen állapítják meg a vevők igényét, és noha praktikus és ízléses bútorról van szó, a gyártásra mégsem kerül sor.­­ A hatodik ötéves terv irányszámai szerint Szlovákiában a bútorgyártásnak 1975-höz viszonyítva öt év alatt 55 száza­lékkal kell növekednie. Ezt az aránylag nagy követelményt hogyan valósítják meg az Önök vállalatában? — Három adattal tudom talán a leg­jobban szemléltetni. 1970-ben vállalatunk árutermelése 367 millió korona volt. 1976- ban már 542 millió korona értékű bútort gyártottunk, 1980-ban ez meghaladja majd a 750 millió koronát. Ezt az igényes fel­adatot a jelenlegi kapacitással nem tud­nánk teljesíteni, de idén megkezdjük a ter­melést a galántai, jövőre pedig a trencíni új üzemrészlegen. A vállalatunkhoz tartozó nyolc üzemben pedig új termelési mód­szerek bevezetésével, a gépek jobb ki­Jakker László mérnököt, a Nyugat-szlo­vákiai Bútorgyárak Igazgatósága műsza­ki és fejlesztési osztályának dolgozóját: használásával igyekszünk feladatainkat tel­jesíteni. — A műszaki fejlesztésben milyen javu­lást várhatunk? — A korszerűsítés nálunk napirenden van. Ma már a természetes faanyagot egyre gyakrabban helyettesíti a műanyag. A huzatok is erősebbek, jobban tisztítha­tók, mutatósak. A különféle tartós lakkbe­vonat megvédi az asztalt pl. attól, hogy a cigaretta kiégesse a felületét. Minden év­ben van néhány olyan újításunk, amely célszerűbbé teszi a bútorainkat. — Milyen lesz a jövő bútora? — A divatos szekrényfalak továbbra is megmaradnak, azzal az újítással, hogy jobban variálhatók lesznek, több kisebb részből állnak majd. Ezeket a vevő saját ízlése szerint rakhatja össze, és ha a csa­lád anyagi helyzete nem engedi meg, nem is szükséges, hogy egyszerre megvegyék, darabonként is hozzájuthatnak. — Visszatérek az első kérdéshez: egy­két évvel ezelőtt még valóban hiánycikk volt a bútor, ön szerint ma már nem az. Hogyan tudtuk ezt elérni? — Elsősorban a termelés növelésével. A mi vállalatunk például 1974-ben 13 800 komplett nappali­ berendezést gyártott, ta­valy már 16 100-at, ölőgarnitúrából pedig két év alatt ötezerrel többet, vagyis ta­valy már 19 200-at gyártottunk. Feltételez­­hetően hasonló eredményt értek el a ter­melésben Szlovákia többi nemzeti vállala­tai is, valamint az egyes termelőszövetke­zetek, amelyek szintén gyártanak bútort. Ezenkívül számos országból importáltunk lakásberendezést. Szerintem ma már a kí­nálat fedi a keresletet, ha valahol fenn­akadás mutatkozik, az szervezési hiba, akát a kereskedelem rugalmasságának hiányában kell keresni. — A válaszai megnyugtattak, de egy­ben kíváncsivá is tettek: vajon a vevők vé­leménye egyezik-e az önével? — A bútorüzletekben erre választ ad­nak. Hasonlítsa össze a véleményünket! (Riportunk a 8—9. oldalon.) Beszélgetett: H. ZSEBIK SAROLTA "Vonal alatt Az utóbbi időben mintha csak alkalmakra várnánk, ha pedig nem adódnak, terem­tünk. Mintha csak pusztán a teremtés folyamata hiányoz­na az egészhez. Alkalmakként rokoni látogatásra indulunk, helyrehozzuk az elrontott ba­rátságot vagy a szerelmet, meghatározott napokon szoli­daritásunkat nyilvánítjuk ki. Úgy is mondhatnám „közfel­kiáltással“, ezért vagy azért az év egy bizonyos napját ki­nevezzük ilyen alkalmi nap­nak. A közelmúlt ünnepei sem voltak kivételek. Karácsony­kor alkalmunk volt arra, hogy az egész évben szeretetet pótoljuk, elmulasztott Kedvesek voltunk és szeretetreméltók, lelkes ajándékozók és szerény­­kedők, ajándékot várók. Egy nem hallható vezényszóra né­hány napon át szerettük egy­mást. Még akkor is, ha az áruház mozgólépcsőjén lett­ ALKALMAK NÉLKÜL, TISZTA SZÁNDÉKKAL mosták a cipőnk sarkát, vagy letépték kabátunk gombjait. Megértők voltunk és együttér­zők, hiszen mindenki az évi szeretet­ adósságait tülekedett letörleszteni. Az adó szerete­tünk zavartalan volt, közö­nyünket néhány napra elta­karta alkalmi boldogság­ kere­sésünk. Együtt, többes számban va­gyunk ilyenek. Együtt te­remtjük a lelkiismeret meg­nyugtatására az alkalmakat. Ezek pedig körülhatárolhatók, egymásba nem folynak át, nem áttetszők, nem önzetle­nek. Tegnap a szeretet napja volt, ma a világ éhező kétharmadá­ra gondolunk, holnap a világ­méreteket öltő közöny elleni harc napját üljük. A megte­remtett alkalom meghatároz­za önmagát, önzően, minden más fölé helyezi saját célját és ezzel együtt más alkalma­kat takar el. Nem lehet igazi szeretet az, amelynek bizonyítására csak karácsony a jó alkalom. Az emberi érzéseket nem szabad jobb időkre tartalékolni. Saját­ságuk a beprogramozhatatlan, ösztönös áradás vagy apadás, amelyek az alkalmaktól füg­getlenül következnek be, így hatnak, így befolyásolják tu­datunkat és azon keresztül tetteinket. pedig már Ezek a mozgások egész évre, egy egész életre megmaradnak. Így a tiszta szándékú szeretet, szerelem, barátság, szolidari­tás már nemcsak alkalomad­tán nyilvánul meg. Egész éle­tünk időzítetlen, meghatározó elemeivé válik. Az ösztönös érzelmek így válnak — tuda­tunk tiszta gyolcsan megszűr­ve — tetteink mozgatóivá.

Next