Nő, 1987 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1987-05-19 / 21. szám
KALENDÁRIUM 1912. május 21-én született Karel Stehlik cseh festőművész. 1707. május 22-án született Karl Linné svéd botanikus. 1972. május 25-én halt meg Szabó Gyula festőművész, érdemes művész. KÖNYV Megváltás Nem első könyvét tartja kezében a kitűnő jugoszláv írónak, Branimir Scepanovicnak a magyar olvasó. A fordítók jóvoltából már megismerhette az „Az a gyalázatos nyár" és a „Földbe némult száj" című Scepanovic-regényt. A Megváltás című regény cselekménye felettébb egyszerű. A főhős, Grigorije Zidar, huszonhét esztendő eltelte után teljesen véletlenül ugyanabba a városkába vetődik, melynek határában 1942 februárjában megmentette hetvenhat túsz életét, s a város főterén felfedezi saját szobrát. A talapzaton pedig, hogy ő, Grigorije Zidar, hősi halált halt. És itt kezd abszurddá válni a történet: a létező embernek bizonyítania kell, hogy él. S kiderül, ez nagyon nehéz dolog. Főképpen — s a regény főhőse ilyen helyzetben van —, ha az emberek ellene fordulnak. Különösen a város vezetői. Grigorije Zidar bevallja, hogy hőstettét véletlenül, ijedtében követte el. Ez persze nem von le cselekedete nagyságából, csakhogy sokkal könnyebb egy halott hőst dicsőíteni, mint egy elevennel szemben találni magunkat. Az alapmotívum klasszikus: a jó és a rossz, az igazság és a hazugság szembeállítása, s mindez abszurd helyzetbe ágyazva. A könyv utószavában Predrag Stepanovic többek között a következőket írja: „Talán éppen ennek az életszerűségnek s túlzásoktól mentes, egyszerű, ugyanakkor mégis eleven és olvasmányos stílusának köszönheti Branimir Stepanovic, hogy hazája határain túl is ismert íróvá vált. Műveit tucatnyi nyelvre — angolra, franciára, oroszra, norvégra, dánra, lengyelre, svédre, görögre, szlovákra stb. — fordították le, a francia kritika pedig egyenesen saját nemzeti irodalmának legismertebb egzisztencialista íróval emelte egy sorba." (Európa, Modern Könyvtár-sorozat) Susta Béla KIÁLLÍTÁS A város mint a mesterségek múzeuma Rozsnyón (Roznava) a lakótelepek tömbházai pár száz méterre megközelítették a hegyet, az erdőt. Talán már csak a régi városrész tudja távolinak a zúgó Rákost, a magasan a táj fölé emelkedő Pozsálót. A főtér épületsorai, s imitt-amott még egynéhány régi szép ház. Meg persze a szorgos gyűjtők által megmentett zárak, kilincsek, lámpák azok, melyek felvillantanak valamit a város egyre távolodó múltjából. A képek, a múzeum raktáraiból és magángyűjtőktől előkerült tárgyak azok, melyek a Bányászmúzeum — fenti címmel hirdetett — kiállításán a különféle mesterségek tükrében hivatottak bemutatni ezt a több mint 700 éves várost. Az április 17-től május 20-ig nyitva tartó helytörténeti kiállítást a múzeum dolgozói az UNESCO által meghirdetett műemlékek és települések nemzetközi napja (április 18.) és a múzeumok nemzetközi napja (május 16.) alkalmából állították össze a központi épület alsó szintjén levő kiállítási teremben. A kiállítás rendezője, Tököly Gábor régész és munkatársai 7 részre osztották az összegyűjtött anyagot. Mindegyik rész a korabeli város egy-egy jellemző pontja köré csoportosul. így van rész, mely a régi városi házat mutatja be barna árnyalatú fényképein, van amelyik a kapukról mutat képeket s mellékel kilincseket, zárakat hozzá, van amelyik a háztetőkkel és a közvilágítással foglalkozik. A kiállítás első részében látható III. András király 1291 -ből származó adománylevelének fényképmásolata (az eredeti a rozsnyói püspöki hivatal archívumának tulajdona). Nagyon érdekes a tárlat hetedik fejezete, ahol azok a művészeti és iparos megnyilvánulások dokumentumai láthatók, melyek hozzájárultak az utcák, a terek az épületek sajátságos „rozsnyói hangulatának" megteremtéséhez. A látogató e század elejei kis üzleteket láthat, a város szobrait, házszámtábláit, cégéreket és reklámfeliratokat nézhet meg. Ez a mostani kiállítás Rozsnyón egyfajta folytatása a tavalyi (sajnos csak pár napig volt látható), „A régi és a mai város képekben" című tárlatnak. A képeket most egypár darab eredeti tárggyal is kiegészítették, és szebb környezetben helyezték el. A fehér, drapp és sötétbarna matt felületek és betű-, valamint rajzkompozíciók nagyon jó aláfestői a megidézett világ hangulatának. Sajnos, a rozsnyói múzeum dolgozói ismét megfeledkeztek arról, hogy a többnyelvű feliratok hozzájárulnának a látogatók jobb tájékoztatásához. De ezt már sokadszor mulasztják el, ugyanúgy, mint az ilyen időszaki kiállítás színvonalas propagációját. Gondolok itt mondjuk egy kis füzetre is, melyben szépen össze lehetne foglalni a kiállításon bemutatottakat, kiegészítve ezt esetleg helytörténeti érdekességekkel is. Érdeklődtem az iránt, mi a célja a kiállításnak. Földhözragadt óhaj: felhívni a figyelmet arra, hogy észre kellene venni az értékeinket (a megmentés a következő fázis). A tárlat rendezőjétől hallottam: „Aki nem veszi észre a kilincset az ajtón, vagy az ablakkeretet, annak nem fog számítani az sem, ha az egész épületet lebontják!" Itt tartunk?! Ambrus Ferenc FOLYÓIRAT Slovanské Stúdie A szlovák nemzeti történetkutatás tevékenységének javítása céljából 1982-ben egyesítették a Szlovák Tudományos Akadémia Történeti Intézetét az SZTA Európai Országok Történetének Intézetével, valamint hozzájuk csatlakozott az SZTA Orientalista Kabinetje, így jött létre az SZTA Történettudományi Intézete. A Slovanské Stúdie mint a volt Európai Szocialista Országok Története Intézetének évkönyve az egyesítés után monotematikus tanulmányok folyóirata lett. Céljául tűzte ki bemutatni az intézet két szakosztályának az általános történelmet 1917-ig és a világ szocialista rendszerének történetét kutatók eredményeit. Egyik számuk témája a nemzetiségi kérdés Európában; négy szlovák és két cseh történész tanulmányát közli. A legérdekesebb tanulmány K. Kucerová tollából J. Krizanic (1618—1683) horváth nemzetébresztőről szól, aki a pánszlávizmus híve volt, a szláv testvériséget hirdette, s Oroszországba ment a szlávok egyesítését előkészíteni. Ott írta Politika c. művét, melyből Nagy Péter cár is merített. M. Smerda „Újkori nemzetek keletkezése és ideológiájuk" c. tanulmányában rámutat, hogy némely nemzet (írek, Izrael) nemzeti nyelv kialakulását elkerülve alakult ki. T. Ivantyeynova „Orosz liberalizmus és a dualizmus bevezetése Ausztriában" címmel főleg Krajevszkij liberális lapjának, a Golosznak cikkeit elemzi, így nyújt képet a vizsgált időszakról. A Goloszból kialakuló elmélet figyelmeztet Ausztria felbomlásának veszélyére, mert akkor Magyarország megerősödne, és a szláv összetartozást veszélyeztetné. Igaz, egy helyütt kifejti az elmélet azt is, hogy a 19. század folyamán a Nyugat nyomása ellenére is keletkeztek, egyesültek nemzeti államok (pl. Olaszország). M. Krajcovic a „Szerbia álláspontja a monarchia nemzeti felszabadító küzdelmeiben" c. írásában azt fejti ki bővebben, hogy Szerbia 1904-ben hajlandó lett volna egy önálló Magyarországgal kötelékbe lépni Bécs ellen, s e szövetség megakadályozására szervezték meg Bécsből a zágrábi felségárulási pert 1909-ben. J. Kolejka a „Nemzetiségi kérdés a nemzetközi munkásmozgalom programjában" c. tanulmányában a független Lengyelország szerepét vizsgálja, érdekes adalékokat szolgáltatva az európai szláv népek és nemzetek nemzetté válásáról és nemzeti megerősödéséről. Végül V. Kopcan a „Balkáni nemzetek 17—18. századi felkeléseiről" c. Írása inkább bibliográfia a témáról, de érdekes adalékokat szolgáltat a mohamedán délszlávokról. A tanulmányok egy-egy történelmi korszakot átfogóan, minden szláv népre kiterjedően vizsgálnak, megvilágítva egy-egy probléma sokrétűségét. Nagyon jó alapot szolgáltatnak az egyes nemzetek külön történelmének szintéziséhez is. A folyóirat könyvtárainkban megtalálható. Zilizi Tihamér FILM A mozi bűvöletében Hazai viszonylatban nem panaszkodhat ebben az évben a lelkes mozilátogató. Még bele sem léptünk az új évbe, mikor eddig nem tapasztalt színvonallal megkezdődött a Dolgozók Téli Filmfesztiválja. S még el sem csitultak a viták a fesztivál filmjeiről, mikor megkezdődtek a mozikban a különböző országok filmtermését bemutató seregszemlék, például a francia, a dán, a svéd és a magyar filmhét. A nagyközönség számára a már eléggé ismert francia filmgyártás alkotásai nem szolgáltak nagyobb meglepetésekkel. A franciák olyanok, amilyennek bemutatkoztak: sokarcúságuk és pikáns sikamlósságuk ellenére is megmaradtak a sematikusságnál és a szerelmi bonyodalmaknál. A dán és a svéd filmek ritkák a csehszlovák filmpiacon. Pedig nekik is megvannak a maguk filmmoguljaik, mint Ingmar Bergman, Mauritz Stiller vagy Victor Sjöström, Bo Wider TÁJOLÓ berg .. . Felbukkanásukkal mintha visszatérnének a skandináv filmműhelyek elfelejtett hírnevéhez. A nézőkhöz legközelebb talán a Lasse Hellström rendezte Kutyaéletem c. film állt a maga keserédes hangulatával. Hazai viszonylatban a híres és közkedvelt cseh rendező, Jiri Menzel filmjeihez hasonlították. A magyar filmhét csupa friss filmet, az 1987-es Budapesti Filmszemle alkotásait vonultatta fel. Gyarmathy Lívia filmjein (Egy kicsit én, egy kicsit te, Vakvilágban) kívül találkozhattunk Bereményi Géza (Tanítványok), Gárdos Péter (Uramisten), Szomjas György (Falfúró), Erdőss Pál (Adj király, katonát!) és András Ferenc (A nagy generáció) alkotásaival. A filmek témája a társadalomban végbemenő folyamatok során kialakuló új értékek, életformák és hozzáállások megkérdőjelezése. A felvetett problémák nem állnak tőlünk sem messze. Tíz év után, most másodszor, április 6—11-e között zajlott le Bratislavában a cseh és szlovák filmek hazai seregszemléje. 14 cseh és 6 szlovák film került vászonra a tavalyi év terméséből. A szlovák filmesek talán éppen Juraj Jakubisko Holle anyóján felbuzdulva készítették A varázskalocsai (J. J. Herz) és a Mahuliena, az aranylány (J. L. Luther) című mesefilmeket. A cseh filmekből a legkiemelkedőbb Vera Chytilová Farkaslak, Zdenek Zaoral Pókháló és Karel Kachyna A szép őzek halála c. alkotása. A rendezők álszenteskedés nélkül boncolgatták azokat a problémákat, melyekkel mi, hétköznapi nézők nem akarunk foglalkozni, legyen az akár a hazai kábítószerélvezés (Pókháló), akár a mai „félrenevelt" ifjúság kérdése (Farkaslak). Persze túlnyomó többségében mégiscsak a hagyományos, a vidám és klasszikus közép-európai, ún. csehes téma jelent meg a filmvásznakon, a csetlő-botló kisemberek, az ő nagy bánataikkal, groteszk lépéseikkel. Nem a fesztiválon, de láthattuk mozijainkban az Oscar-díjra is felterjesztett Jiri Menzel filmet, Az én kis falum-at is. A film tehát ismét moziba csábítja a televízió elől az embereket, és érdemes felkelni a kényelmes fotelekből! Mert még be sem fejeztem a mondatot, máris megkezdődött az indiai filmhét... Kossár Lajos FELHÍVÁS A komáromi (Komárno) Magyar Területi Színház és Thália Színpada felvételt hirdet színészjelöltek számára. Jelentkezhetnek azok a fiatalok — fiúk és lányok —, akik tehetséget éreznek magukban e szép és igényes hivatás betöltésére. Korhatár: 18-tól 25 évig. Feltétel: Főiskolai vagy középiskolai végzettség, a magyar nyelv és beszéd kiváló ismerete. A jelentkezést a következő címre küldték: Madaraké oblastné divadlo, referent KPP, Duklianska ul. 1, 945 12 Komárno. A felvételi vizsga időpontja és helye: 1987. június 13. (szombat), Komárom, a Matesz székháza. Jelentkezési határidő: 1987. május 22. A felvételi vizsga témakörei: 1. tehetségvizsga — vers- és prózamondás — zene — ének — mozgás — tánc 2. általános politikai ismeretek. A Matesz igazgatósága (n37)