Nő, 1987 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1987-05-19 / 21. szám

KALENDÁRIUM 1912. május 21-én született Karel Stehlik cseh festőművész. 1707. május 22-án született Karl Linné svéd botanikus. 1972. május 25-én halt meg Szabó Gyula festőművész, érdemes művész. KÖNYV Megváltás Nem első könyvét tartja kezében a kitűnő jugoszláv írónak, Branimir Scepanovicnak a magyar olvasó. A fordítók jóvoltából már megismerhette az „Az a gyalázatos nyár" és a „Földbe némult száj" című Scepanovic-re­­gényt. A Megváltás című regény cselekménye felettébb egyszerű. A főhős, Grigorije Zidar, huszonhét esztendő eltelte után teljesen vé­letlenül ugyanabba a városkába vetődik, melynek határában 1942 februárjában meg­mentette hetvenhat túsz életét, s a város főterén felfedezi saját szobrát. A talapzaton pedig, hogy ő, Grigorije Zidar, hősi halált halt. És itt kezd abszurddá válni a történet: a létező embernek bizonyítania kell, hogy él. S kiderül, ez nagyon nehéz­ dolog. Főképpen — s a regény főhőse ilyen helyzetben van —, ha az emberek ellene fordulnak. Különösen a város vezetői. Grigorije Zidar bevallja, hogy hőstettét véletlenül, ijedtében követte el. Ez persze nem von le cselekedete nagyságából, csakhogy sokkal könnyebb egy halott hőst dicsőíteni, mint egy elevennel szemben ta­lálni magunkat. Az alapmotívum klasszikus: a jó és a rossz, az igazság és a hazugság szembeállí­tása, s mindez abszurd helyzetbe ágyazva. A könyv utószavában Predrag Stepanovic töb­bek között a következőket írja: „Talán éppen ennek az életszerűségnek s túlzásoktól men­tes, egyszerű, ugyanakkor mégis eleven és olvasmányos stílusának köszönheti Branimir Stepanovic, hogy hazája határain túl is is­mert íróvá vált. Műveit tucatnyi nyelvre — angolra, franciára, oroszra, norvégra, dánra, lengyelre, svédre, görögre, szlovákra stb. — fordították le, a francia kritika pedig egyene­sen saját nemzeti irodalmának legismertebb egzisztencialista íróval emelte egy sorba." (Európa, Modern Könyvtár-sorozat) Susta Béla KIÁLLÍTÁS A város mint a mesterségek múzeuma Rozsnyón (Roznava) a lakótelepek tömb­házai pár száz méterre megközelítették a hegyet, az erdőt. Talán már csak a régi városrész tudja távolinak a zúgó Rákost, a magasan a táj fölé emelkedő Pozsálót. A főtér épületsorai, s imitt-amott még egyné­hány régi szép ház. Meg persze a szorgos gyűjtők által megmentett zárak, kilincsek, lámpák azok, melyek felvillantanak valamit a város egyre távolodó múltjából. A képek, a múzeum raktáraiból és magán­gyűjtőktől előkerült tárgyak azok, melyek a Bányászmúzeum — fenti címmel hirdetett — kiállításán a különféle mesterségek tükrében hivatottak bemutatni ezt a több mint 700 éves várost. Az április 17-től május 20-ig nyitva tartó helytörténeti kiállítást a múzeum dolgozói az UNESCO által meghirdetett mű­emlékek és települések nemzetközi napja (április 18.) és a múzeumok nemzetközi napja (május 16.) alkalmából állították össze a központi épület alsó szintjén levő kiállítási teremben. A kiállítás rendezője, Tököly Gábor régész és munkatársai 7 részre osztották az össze­gyűjtött anyagot. Mindegyik rész a korabeli város egy-egy jellemző pontja köré csopor­tosul. így van rész, mely a régi városi házat mutatja be barna árnyalatú fényképein, van amelyik a kapukról mutat képeket s mellékel kilincseket, zárakat hozzá, van amelyik a háztetőkkel és a közvilágítással foglalkozik. A kiállítás első részében látható III. András király 1291 -ből származó adománylevelének fényképmásolata (az eredeti a rozsnyói püs­pöki hivatal archívumának tulajdona). Na­gyon érdekes a tárlat hetedik fejezete, ahol azok a művészeti és iparos megnyilvánulá­sok dokumentumai láthatók, melyek hozzá­járultak az utcák, a terek az épületek sajátsá­gos „rozsnyói hangulatának" megteremtésé­hez. A látogató e század elejei kis üzleteket láthat, a város szobrait, házszámtábláit, cé­géreket és reklámfeliratokat nézhet meg. Ez a mostani kiállítás Rozsnyón egyfajta folytatása a tavalyi (sajnos csak pár napig volt látható), „A régi és a mai város képek­ben" című tárlatnak. A képeket most egypár darab eredeti tárggyal is kiegészítették, és szebb környezetben helyezték el. A fehér, drapp és sötétbarna matt felületek és betű-, valamint rajzkompozíciók nagyon jó aláfestői a megidézett világ hangulatának. Sajnos, a rozsnyói múzeum dolgozói ismét megfeledkeztek arról, hogy a többnyelvű feli­ratok hozzájárulnának a látogatók jobb tájé­koztatásához. De ezt már sokadszor mu­lasztják el, ugyanúgy, mint az ilyen időszaki kiállítás színvonalas propagációját. Gondo­lok itt mondjuk egy kis füzetre is, melyben szépen össze lehetne foglalni a kiállításon bemutatottakat, kiegészítve ezt esetleg hely­történeti érdekességekkel is. Érdeklődtem az iránt, mi a célja a kiállítás­nak. Földhözragadt óhaj: felhívni a figyelmet arra, hogy észre kellene venni az értékeinket (a megmentés a következő fázis). A tárlat rendezőjétől hallottam: „Aki nem veszi észre a kilincset az ajtón, vagy az ablakkeretet, annak nem fog számítani az sem, ha az egész épületet lebontják!" Itt tartunk?! Ambrus Ferenc FOLYÓIRAT Slovanské Stúdie A szlovák nemzeti történetkutatás tevé­kenységének javítása céljából 1982-ben egyesítették a Szlovák Tudományos Akadé­mia Történeti Intézetét az SZTA Európai Országok Történetének Intézetével, valamint hozzájuk csatlakozott az SZTA Orientalista Kabinetje, így jött létre az SZTA Történettu­dományi Intézete. A Slovanské Stúdie mint a volt Európai Szocialista Országok Története Intézetének évkönyve az egyesítés után mo­notematikus tanulmányok folyóirata lett. Céljául tűzte ki bemutatni az intézet két szakosztályának az általános történelmet 1917-ig és a világ szocialista rendszerének történetét kutatók eredményeit. Egyik számuk témája a nemzetiségi kérdés Európában; négy szlovák és két cseh törté­nész tanulmányát közli. A legérdekesebb tanulmány K. Kucerová tollából J. Krizanic (1618—1683) horváth nemzetébresztőről szól, aki a pánszlávizmus híve volt, a szláv testvériséget hirdette, s Oroszországba ment a szlávok egyesítését előkészíteni. Ott írta Politika c. művét, melyből Nagy Péter cár is merített. M. Smerda „Újkori nemzetek kelet­kezése és ideológiájuk" c. tanulmányában rámutat, hogy némely nemzet (írek, Izrael) nemzeti nyelv kialakulását elkerülve alakult ki. T. Ivantyeynova „Orosz liberalizmus és a dualizmus bevezetése Ausztriában" címmel főleg Krajevszkij liberális lapjának, a Golosz­­nak cikkeit elemzi, így nyújt képet a vizsgált időszakról. A Goloszból kialakuló elmélet figyelmeztet Ausztria felbomlásának veszé­lyére, mert akkor Magyarország megerősöd­ne, és a szláv összetartozást veszélyeztetné. Igaz, egy helyütt kifejti az elmélet azt is, hogy a 19. század folyamán a Nyugat nyomása ellenére is keletkeztek, egyesültek nemzeti államok (pl. Olaszország). M. Krajcovic a „Szerbia álláspontja a mo­narchia nemzeti felszabadító küzdelmeiben" c. írásában azt fejti ki bővebben, hogy Szer­bia 1904-ben hajlandó lett volna egy önálló Magyarországgal kötelékbe lépni Bécs ellen, s e szövetség megakadályozására szervezték meg Bécsből a zágrábi felségárulási pert 1­909-ben. J. Kolejka a „Nemzetiségi kérdés a nem­zetközi munkásmozgalom programjában" c. tanulmányában a független Lengyelország szerepét vizsgálja, érdekes adalékokat szol­gáltatva az európai szláv népek és nemzetek nemzetté válásáról és nemzeti megerősödé­séről. Végül V. Kopcan a „Balkáni nemzetek 17—18. századi felkeléseiről" c. Írása in­kább bibliográfia a témáról, de érdekes ada­lékokat szolgáltat a mohamedán dél­­szlávokról. A tanulmányok egy-egy történelmi korsza­kot átfogóan, minden szláv népre kiterjedő­en vizsgálnak, megvilágítva egy-egy problé­ma sokrétűségét. Nagyon jó alapot szolgál­tatnak az egyes nemzetek külön történelmé­nek szintéziséhez is. A folyóirat könyvtára­inkban megtalálható. Zilizi Tihamér FILM A mozi bűvöletében Hazai viszonylatban nem panaszkodhat ebben az évben a lelkes mozilátogató. Még bele sem léptünk az új évbe, mikor eddig nem tapasztalt színvonallal megkezdődött a Dolgozók Téli Filmfesztiválja. S még el sem csitultak a viták a fesztivál filmjeiről, mikor megkezdődtek a mozikban a különböző or­szágok filmtermését bemutató seregszem­lék, például a francia, a dán, a svéd és a magyar filmhét. A nagyközönség számára a már eléggé ismert francia filmgyártás alkotá­sai nem szolgáltak nagyobb meglepetések­kel. A franciák olyanok, amilyennek bemutat­koztak: sokarcúságuk és pikáns sikamlóssá­­guk ellenére is megmaradtak a sematikus­­ságnál és a szerelmi bonyodalmaknál. A dán és a svéd filmek ritkák a csehszlovák filmpia­con. Pedig nekik is megvannak a maguk film­moguljaik, mint Ingmar Bergman, Mau­­ritz Stiller vagy Victor Sjöström, Bo Wider­ TÁJOLÓ berg .. . Felbukkanásukkal mintha visszatér­nének a skandináv filmműhelyek elfelejtett hírnevéhez. A nézőkhöz legközelebb talán a Lasse Hellström rendezte Kutyaéletem c. film állt a maga keser­édes hangulatával. Hazai viszonylatban a híres és közkedvelt cseh rendező, Jiri Menzel filmjeihez hasonlí­tották. A magyar filmhét csupa friss filmet, az 1987-es Budapesti Filmszemle alkotásait vonultatta fel. Gyarmathy Lívia filmjein (Egy kicsit én, egy kicsit te, Vakvilágban) kívül találkozhattunk Bereményi Géza (Tanítvá­nyok), Gárdos Péter (Uramisten), Szomjas György (Falfúró), Erdőss Pál (Adj király, kato­nát!) és András Ferenc (A nagy generáció) alkotásaival. A filmek témája a társadalom­ban végbemenő folyamatok során kialakuló új értékek, életformák és hozzáállások meg­kérdőjelezése. A felvetett problémák nem állnak tőlünk sem messze. Tíz év után, most másodszor, április 6—11-e között zajlott le Bratislavában a cseh és szlovák filmek hazai seregszemléje. 14 cseh és 6 szlovák film került vászonra a tavalyi év terméséből. A szlovák filmesek talán éppen Juraj Jakubisko Holle anyóján felbuzdulva készítették A varázskalocsai (J. J. Herz) és a Mahuliena, az aranylány (J. L. Luther) című mesefilmeket. A cseh filmekből a legkiemelkedőbb Vera Chytilová Farkaslak, Zdenek Zaoral Pókháló és Karel Kachyna A szép őzek halála c. alkotása. A rendezők álszenteskedés nélkül boncolgatták azokat a problémákat, melyekkel mi, hétköznapi né­zők nem akarunk foglalkozni, legyen az akár a hazai kábítószerélvezés (Pókháló), akár a mai „félrenevelt" ifjúság kérdése (Farkaslak). Persze túlnyomó többségében mégiscsak a hagyományos, a vidám és klasszikus kö­zép-európai, ún. csehes téma jelent meg a filmvásznakon, a csetlő-botló kisemberek, az ő nagy bánataikkal, groteszk lépéseikkel. Nem a fesztiválon, de láthattuk mozijaink­ban az Oscar-díjra is felterjesztett Jiri Men­zel filmet, Az én kis falum-at is. A film tehát ismét moziba csábítja a televízió elől az embereket, és érdemes felkelni a kényelmes fotelekből! Mert még be sem fejeztem a mondatot, máris megkezdődött az indiai filmhét... Kossár Lajos FELHÍVÁS A komáromi (Komárno) Magyar Területi Színház és Thália Színpada felvételt hirdet színészjelöltek számára. Jelentkezhetnek azok a fiatalok — fiúk és lányok —, akik tehetséget éreznek maguk­ban e szép és igényes hivatás betöltésére. Korhatár: 18-tól 25 évig. Feltétel: Főiskolai vagy középiskolai végzett­ség, a magyar nyelv és beszéd kiváló ismere­te. A jelentkezést a következő címre küldték: Madaraké oblastné divadlo, referent KPP, Duklianska ul. 1, 945 12 Komárno. A felvételi vizsga időpontja és helye: 1987. június 13. (szombat), Komárom, a Matesz székháza. Jelentkezési határidő: 1987. május 22. A felvételi vizsga témakörei: 1. tehetségvizsga — vers- és prózamondás — zene — ének — mozgás — tánc 2. általános politikai ismeretek. A Matesz igazgatósága (n37)

Next