Szabad Nógrád, 1948. május (4. évfolyam, 18-22. szám)
III. évfolyam, 18. szám NÓGRÁD MEGYE! DOLGOZOK LAPJA Arat 80 fill« Éljen a munka, ünnepel 1948. május hó I. itt van ittm május 1. s a magyar dolgozó nép, magyar munkásság, magyar parasztság és a Haladó értelmiség újra ünnepel Egy évvel ezelőtt is már május 1. a magyar dolgozók ünnepe volt, egy évvel ezelőtt is május 1-én ünnepelt a városi munkásság, a haladó értelmiség és falun a dolgozó parasztság. Egy évvel ezelőtt azonban egészen más körülmények között ünnepeltük május 1 -ét Az országon belül annak kormányzásában éppen úgy, mint a közigazgatás apparátusában bent éltek az összeesküvő Hagy Ferencék és a gyárak dolgozói között ott voltak a magyar munkások közé mesterséges válasazfalat építők a jobboildali szociáldemokraták. A magyar feeipti falcának színtere hangos volt a politikai csaták zajától A koalíción belül folyt a küzdelem, a kisgazdapártion meghúzódó reakciós erők ellen, mely, küzdelmet a MKP vezette. A munkásegység sem állott valmi szilárd talajon, mert a Bánok, Kétfyek Széligek és Szederek gondoskodtak arról, hogy az inkább formáiig tartalom nélküli ratrak és egység SzegTVM. Azóta egy évvel idősebb lett áerat>fikoiánk és elmondhatjuk, hogy a tesze hasonlíthatatlanuul erősebb is lett Nagy Ferencek, Sulyokok lelepleződtek és a magyar nép ökle elől külföldre menekítitek A fasiszta Sulyok szerepét vállaló Pfeiffer párt megsemmisült a demokratikus erők csapásai alatt és sor kerülhetett a jobboldali szociáldemokrácia felszámolására is. Semmi kétség, hogy politikailag megvertük a magyar reakciót. A politikai fronton elért sikereink következéseképpen, eredményekhez vezettek a gazdasági front vonalán is. A Pfeiffer párt szétzúzásával egyidőben tudtuk államosítani a paraszt és munkásnyúzó bankokat és a jobboldali szociáldemokratizmus felszámolása tette lehetővé a közelmúltban bekövetkezett a magyar nagytőke részére hatalmas csapást jelentő 100 munkással dolgozó Szemek államosítását Egy esztendő nem olyan nagy idő, de ha tárgyilagos szemmel visszatekintünk az simult egy esztendőre, akkor meg kell állapítani, hogy ez alatt az egy esztendő alatt a magyar demokrácia úgy politikai, mint gazdasági vonalon hatalmas, óriási sikereket, eredményt ért el. 1948 május 1-én a magyar dolgozó nép olyan körülmények között ünnepel, amikor kormányában eddig még soha nem tapasztalt egység és együttműködés van és mikor a megvalósulás küszöbén van a magyar munkásosztály egysége, így munkásosztály, egy párt. A magyar munkásosztály egységének megbontása volt évtizedeken keresztül s demokráciánk három esztendeje Jatt is a nagytőke, a reakció kezében a leghatásosabb fegyver. Csak a munkásosztály erejének megosztása tette lehetővé, hogy uralkodni lehetett rajta. A munkásosztály erejét, egységét a reakciónak csak azért, sikerülhetett megbontani, mert akadtak a munkásmozgalmon belül magukat szocialistának nevező osztályáruló kapitalista, reakciós ügynökök. Akadtak a magyar munkásmozgalmon belül Peyerek, Bánok, Szederek, Jancseszek és Ivanicsok, akik magukat ugyan szocialistáknak nevezve telítve voltak kommunistaellenességgel és az üzemeken belül szembe tudták állítani munkást a munkással Nem véletlen, hogy úgy itt minálunk, mint nemzetközi fronton egyaránt a nagytőke és az imperializmus ügynökei mindent elkövetnek, hogy megakadályozzák a munkásegység, az egy osztály, egy párt jelszavának valóra válását. Nagyon is tisztába vannak vele, hogy a munkásosztály egységének megvalósítása és létrejötte milyen hatalmas fegyvert üt ki kezükből és ugyanakkor milyen hatalmas fegyvert ad a munkásosztály, a demokrácia kezébe. Az üzemeken belül létrejött egység a két munkáspárt közeli egyesülésének ténye már eddig is hatalmas eredményeket mutat fel Semmi kétség aziránt, hogy az üzemi munkaverseny csak azért indulhatott meg, mert föl lettek számolva üzemeken belül a jobboldali szocdem-ek. Csak ez tette lehetővé azt, hogy a munkaverseny, amely bevalljuk először fejesugrásnak látszott a sötétbe. A magyar munkások megértve, átérezve annak hatalmas jelentőségét országos viszonylatban hatalmas eredményeket produkáltak és lehetővé tették, hogy komolyan irányt vegyünk a 3 éves terv kettő és fél esztendő alatt való megvalósítására. Csak ez tette lehetővé, hogy Rákosi elvtárs vasárnap, 25 én Mezőhegyesen bejelenthette, hogy ki fogjuk dolgozni a magyar demokrácia új, ezúttal most már ötéves gazdasági tervét. Ennek volt eredménye, mint már mondottam a 100 munkavállalóval dolgozó üzemek államosítása és ezen alul mindazon üzem államosítása, amely ugyan nem dolgozik 100 munkással, de kulcshelyzetben levő üzemet jelent. Ezzel a magyar iparban dolgozók 383 460 munkása közül ma már 308.000 államosított üzemben dolgozik. Vagyis a magyar ipar óriási többsége (cca. 82 százaléka) az állam, a dolgozók kezébe került. 25-én jelentette be Mezőhegyesen Rákosi elvtárs azt a hatalmas jelentőségű tényt, hogy a NIK üzemek deficitjét sikerült eltüntetni. A parlamentben épp úgy, mint országszerte a reakció az államosított üzemek csődjét jelentették be, mondván a magyar munkások nem képesek az üzem vezetésére. Nos hát ez a tény minden reakciós hírverésre alaposan rácáfolt. A NIK deficitjének eltüntetése mutatja, hogy a magyar munkás érett a vezetésre, sőt a tőkések által kifosztott üzemeket rentábilissá tudja tenni. Ez a tény nem egyszerűen pénzügyi jelentőséggel bír a demokrácia szempontjából, hanem ez annál sokkal nagyobb jelentőségű dolog. A jelentősége elsősorban abban van, hogy bebizonyította a tervszerű termelés fölényét, a régi, a kapitalisztikus termeléssel szemben. A NIK deficitjének eltüntetése a tervszerű termelés győzelmén keresztül a szocializmus győzelme. Ma már hiába beszél Barankovics képviselő úr a parlamentben és eszmetársai hiába tüntetnek az államosítás ellen, a tény, tény marad Győzött a tervszerű termelés A két párt közeli egyesülésének meg van a hatása a koalíció többi pártjára is. Úgy a Nemzeti Parasztpárt, mint a Kisgazda Párt nagyon helyesen látják, hogy a pártok versengéséből a demokrácia részére semmi jó nem származik. Szükségét érzik ők is annak, hogy a koalíció pártjai között a jó viszonyt szorosabbá fűzzük és mint a pártvezetők megnyilatkozásaiból tudjuk a Nemzeti Függetlenségi Front új alapokon való felépítését tartják szükségesnek. Igen! A pártoskodások a versengések csak arra vettek jók, hogy a reakció, a magyar nép ellensége a pártoskodáson keresztül naggyá tudjon hízni. 1948-ban a pártok ezen óhaja semmi kétség létre fogja hozni a nemzetépítő erők komoly összefogását, mely összefogás a reakció erejét, meg fogja tudni semmisíteni.Amikor ezeket az eredményeket, a demokrácia eredményeit felsoroljuk, meg kell állapítanunk azt, hogy ezek az eredmények elsősorban azért voltak elérhetők, mert a nagy Szovjetunió nemcsak felszabadított bennünket, nemcsak puszta ittlétével a fegyverszünet ideje alatt megakadályozta a reakciós erők célkitűzéseinek megvalósítását, a polgárháború felidézését, hanem az építő munkában is hatalmas segítséget, támogatást nyújtott. Hogy 1948 május 1-én a magyar demokrácia javára és a magyar, valamint a nemzetközi reakció hátrányára megváltozott helyzetben ünnepelünk, ezt elsősorban nagy szomszédunknak köszönhetjük. De nemcsak ennek, hanem annak is, hogy a magyar nép nagyszerű vezetőket tudott kitermelni és egyáltalán érettnek bizonyult a vezetésre. S a továbbiakban annak is, hogy a magyar demokrácia legkövetkezetesebb védelmezője és építője a Magyar Kommunista Párt is meg tudta osztani az ellenség erejét és a megosztott ellenség megverésére, megsemmisítésére fel tudtuk sorakoztatni a magyar nép legjobb erőit, tömegeit. Amikor így visszaemlékezünk és felsoroljuk a demokrácia sikereit ez nem jelenti azt hogy fejünkbe száll a dicsőség. Tudjuk, hogy ha már csak kis százalékban is, de még mindig van kapitalizmus hazánkban és tudjuk, hogy a reakciós erők sincsenek még mind megsemmisítve. Látjuk azt, hogy a reakció rparj táborban próbál gyülekezni Érezzük fullánkjait, 1948. május 1. ének ünnepén is akadnak ünneprontók, akik a magyar tanulóifjúságot itt ebben a megyében is nem engedik együtt ünnepelni szüleikkel. Akik csak azért, hogy megzavarják május 1-ének bensőséges ünnepét, a magyar dolgozó nép nagy ünnepét, hivatkozva felsőbb utasításra, eltérően a minden évben szokásos búcsújáró naptól, május 2 és 3-tól, most május 1-re szervezik Mária nosztrára a bucsujárást. Ez ugyanaz, mint Mindszenthy állásfoglalása a centenáriumi ünnepségek megünneplésével kapcsolatosan. Újra az egyházi reakció, az egyház palástja mögé bújt reakció az, amely ünneprontó akar lenni, illetve lesz Ezek az urak nem akarnák tudomásul venni, hogy a magyar demokrácia van olyan erős, hogy a reakciós erőket, bárhol legyenek azok fellelhetők, még ha az az egyház palástja mögé is bújik meg, felfogja tudni számolni. Május 1-én ünnepel az egész világ dolgozó népe és ezen belül mi magyarok különösképen ünnepelhetünk 1948. május 1-ének ünnepén, ünnepeljük a munkásosztály egységének megvalósulását, a két munkáspárt egy párttá olvadását ünnepeljük a Magyar Dolgozók Pártját. Éljen a Magyar Dolgozók Pártja! Éljen a koalíciós pártok szorós együttműködése! Éljen a Munkás Parasztszövetség! Éljen május elseje, a dolgozók ünnepe! just — Oczi ! Jám £ —