Szabad Nógrád, 1948. május (4. évfolyam, 18-22. szám)

III. évfolyam, 18. szám NÓGRÁD MEGYE! DOLGOZOK LAPJA Arat 80 fill« Éljen a munka, ünnepel 1948. május hó I. itt van ittm május 1. s a ma­­gyar dolgozó nép, magyar munkás­ság, magyar parasztság és a Haladó értelmiség újra ünnepel Egy évvel ezelőtt is már május 1. a magyar dolgozók ünnepe volt, egy évvel ez­­előtt is május 1-én ünnepelt a városi munkásság, a haladó értelmiség és falun a dolgozó parasztság. Egy év­vel ezelőtt azonban egészen más körülmények között ünnepeltük má­jus 1 -ét Az országon belül annak korm­ányzásában éppen úgy, mint a közigazgatás apparátusában bent él­tek az összeesküvő Hagy Ferencék és a gyárak dolgozói között ott vol­tak a magyar munkások közé mes­terséges válasazfalat építők a jobb­­oildali szociáldemokraták. A magyar feeipti falcának színtere hangos volt a politikai csaták zajától A koalíción belül folyt a küzdelem, a kisgazda­­pártion meghúzódó reakciós erők el­len, mely, küzdelmet a MKP vezette. A mun­kásegység sem állott valmi szilárd talajon, mert a Bánok, Két­­fyek Széligek és Szederek gondos­kodtak arról, hogy az inkább for­máiig tartalom nélküli ratrak és egység SzegTVM. Azóta egy évvel idősebb lett áerat>fik­oiánk és elmondhatjuk, hogy a tesz­e hasonl­í­that­atlanuul erősebb is lett Nagy Ferencek, Sulyokok le­lepleződtek és a magyar nép ökle elől k­ülföldre menekítitek A fasiszta Sulyok szerepét vállaló Pfeiffer párt megsemmisült a demokratikus erők csapásai alatt és sor kerülhetett a jobboldali szociáldemokrácia felszá­molására is. Semmi kétség, hogy politikailag megvertük a magyar re­akciót. A politikai fronton elért si­kereink következéseképpen, eredmé­nyekhez vezettek a gazdasági front vonalán is. A Pfeiffer párt szétzú­zásával egyidőben tudtuk államosí­tani a paraszt és munkásnyúzó ban­kokat és a jobboldali szociáldemo­­kratizmus felszámolása tette lehetővé a közelmúltban bekövetkezett a ma­gyar nagytőke részére hatalmas csa­pást jelentő 100 munkással dolgozó Szemek államosítását Egy esztendő nem olyan nagy idő, de ha tárgyi­lagos szemmel visszatekintünk az simult egy esztendőre, akkor meg kell állapítani, hogy ez alatt az egy esztendő alatt a magyar demokrácia úgy politikai, mint gazdasági vonalon hatalmas, óriási sikereket, eredményt ért el. 1948 május 1-én a magyar dolgozó nép olyan körülmények között ünnepel, amikor kormányá­ban eddig még soha nem tapasztalt egység és együttműködés van és m­ikor a megvalósulás küszöbén van a magyar munkásosztály egysége, így munkásosztály, egy párt. A ma­­gyar munkásosztály egységének meg­bontása volt évtizedeken keresztül s demokráciánk három esztendeje Jatt is a nagytőke, a reakció kezé­ben a leghatásosabb fegyver. Csak a munkásosztály erejének megosz­tása tette lehetővé, hogy uralkodni lehetett rajta. A munkásosztály ere­jét, egységét a reakciónak csak azért, sikerülhetett megbontani, mert akad­tak a munkásmozgalmon belül ma­gukat szocialistának nevező osztály­­áruló kapitalista, reakciós ügynö­kök. Akadtak a magyar munkás­­mozgalmon belül Peyerek, Bánok, Szederek, Jancseszek és Ivanicsok, akik magukat ugyan szocialistáknak nevezve telítve voltak kommunista­­ellenességgel és az üzemeken belül szembe tudták állítani munkást a munkással Nem véletlen, hogy úgy itt minálunk, mint nemzetközi fron­ton egyaránt a nagytőke és az im­perializmus ügynökei mindent elkö­vetnek, hogy megakadályozzák a munkásegység, az egy osztály, egy párt jelszavának valóra válását. Na­gyon is tisztába vannak vele, hogy a munkásosztály egységének meg­valósítása és létrejötte milyen hatal­mas fegyvert üt ki kezükből és ugyan­akkor milyen hatalmas fegyvert ad a munkásosztály, a demokrácia ke­zébe. Az üzemeken belül létrejött egység a két munkáspárt közeli egyesülésének ténye már eddig is hatalmas eredményeket mutat fel Semmi kétség aziránt, hogy az üze­mi munkaverseny csak azért indul­hatott meg, mert föl lettek számolva üzemeken belül a jobboldali szoc­­­dem­-ek. Csak ez tette lehetővé azt, hogy a munkaverseny, amely be­valljuk először fejesugrásnak lát­szott a sötétbe. A magyar munkások megértve, átérezve annak ha­talmas jelentőségét országos viszony­latban hatalmas eredményeket pro­dukáltak és lehetővé tették, hogy ko­molyan irányt vegyünk a 3 éves terv kettő és fél esztendő alatt való meg­valósítására. Csak ez tette lehetővé, hogy Rákosi elvtárs vasárnap, 25 én Mezőhegyesen bejelenthette, hogy ki fogjuk dolgozni a magyar de­mokrácia új, ezúttal most már öt­éves gazdasági tervét. Ennek volt eredménye, mint már mondottam a 100 munkavál­lalóval dolgozó üzemek államosítása és ezen alul mindazon üzem álla­mosítása, amely ugyan nem dolgo­zik 100 munkással, de kulcshelyzet­­ben levő üzemet jelent. Ezzel a ma­gyar iparban dolgozók 383 460 mun­kása közül ma már 308.000 államo­sított üzemben dolgozik. Vagyis a magyar ipar óriási többsége (cca. 82 százaléka) az ál­lam, a dolgozók kezébe került. 25-én jelentette be Mezőhe­gyesen Rákosi elvtárs azt a hatal­mas jelentőségű tényt, hogy a NIK üzemek deficitjét sikerült eltüntetni. A parlamentben épp úgy, mint or­szágszerte a reakció az államosított üzemek csődjét jelentették be, mond­ván a magyar munkások nem képe­sek az üzem vezetésére. Nos hát ez a tény minden reakciós hírve­résre alaposan rácáfolt. A NIK de­ficitjének eltüntetése mutatja, hogy a magyar munkás érett a vezetésre, sőt a tőkések által kifosztott üze­meket rentábilissá tudja tenni. Ez a tény nem egyszerűen pénzügyi je­lentőséggel bír a demokrácia szem­pontjából, hanem ez annál sokkal nagyobb jelentőségű dolog. A jelen­tősége elsősorban abban van, hogy bebizonyította a tervszerű termelés fölényét, a régi, a kapitalisztikus termeléssel szemben. A NIK deficit­jének eltüntetése a tervszerű terme­lés győzelmén keresztül a szocial­izmus győzelme. Ma már hiába be­szél Barankovics képviselő úr a par­lamentben és eszmetársai hiába tün­tetnek az államosítás ellen, a tény, tény marad Győzött a tervszerű termelés A két párt közeli egyesülésének meg van a hatása a koalíció többi pártjára is. Úgy a Nemzeti Paraszt­párt, mint a Kisgazda Párt nagyon helyesen látják, hogy a pártok ver­sengéséből a demokrácia részére semmi jó nem származik. Szükségét érzik ők is annak, hogy a koalíció pártjai között a jó viszonyt szoro­sabbá fűzzük és mint a pártvezetők megnyilatkozásaiból tudjuk a Nem­zeti Függetlenségi Front új alapo­kon való felépítését tartják szüksé­gesnek. Igen! A pártoskodások a versengések csak arra vettek jók, hogy a reakció, a magyar nép el­lensége a pártoskodáson keresztül naggyá tudjon hízni. 1948-ban a pártok ezen óhaja semmi kétség létre fogja hozni a nemzetépítő erők komoly összefogását, mely összefo­gás a reakció erejét, meg fogja tud­ni semmisíteni.Am­ikor ezeket az eredménye­ket, a demokrácia eredményeit fel­soroljuk, meg kell állapítanunk azt, hogy ezek az eredmények elsősor­ban azért voltak elérhetők, mert a nagy Szovjetunió nemcsak felszaba­dított bennünket, nemcsak puszta ittlétével a fegyverszünet ideje alatt megakadályozta a reakciós erők célkitűzéseinek megvalósítását, a polgárháború felidézését, hanem az építő munkában is hatalmas segítsé­get, támogatást nyújtott. Hogy 1948 május 1-én a magyar demokrácia javára és a magyar, valamint a nem­zetközi reakció hátrányára megvál­tozott helyzetben ünnepelünk, ezt elsősorban nagy szomszédunknak köszönhetjük. De nemcsak ennek, hanem annak is, hogy a magyar nép nagyszerű vezetőket tudott ki­termelni és egyáltalán érettnek bi­zonyult a vezetésre. S a továbbiakban annak is, hogy a magyar demokrácia legkövetkezetesebb védelmezője és építője a Magyar Kommunista Párt­ is meg tudta osztani az ellenség ere­jét és a megosztott ellenség megve­­résére, megsemmisítésére fel tudtuk sorakoztatni a magyar nép legjobb erőit, tömegeit. Amikor így visszaemlékezünk és felsoroljuk a demokrácia sikereit ez nem jelenti azt hogy fejünkbe száll a dicsőség. Tudjuk, hogy ha már csak kis százalékban is, de még mindig van kapitalizmus ha­zánkban és tudjuk, hogy a reakciós erők sincsenek még mind megsem­misítve. Látjuk azt, hogy a reakció rpa­rj táborban próbál gyülekezni Érezzük fullánkjait, 1948. május 1. ének ünnepén is akadnak ünnep­­rontók, akik a magyar tanulóifjúsá­got itt ebb­en a megyében is nem engedik együtt ünnepelni szüleikkel. Akik csak azért, hogy megzavarják május 1-ének bensőséges ünnepét, a magyar dolgozó nép nagy­ ünne­pét, hivatkozva felsőbb utasításra, eltérően a minden évben szokásos búcsújáró naptól, május 2 és 3-tól, most május 1-re szervezik Mária­ nosztrára a bucsujárást. Ez ugyanaz, mint Mindszenthy állásfoglalása a centenáriumi ünnepségek megünnep­lésével kapcsolatosan. Újra az egyházi reakció, az egyház palástja mögé bújt reakció az, amely ünneprontó akar lenni, illetve lesz Ezek az urak nem akar­nák tudomásul venni, hogy a magyar­­ demokrácia van olyan erős, hogy a reakciós erőket, bárhol legyenek azok fellelhetők, még ha az az egy­ház palástja mögé is bújik meg, fel­fogja tudni számolni. Május 1-én ünnepel az egész világ dolgozó népe és ezen belül mi magyarok különösképen ünne­pelhetünk 1948. május 1-ének ün­nepén, ünnepeljük a munkásosztály egységének megvalósulását, a két munkáspárt egy párttá olvadását ünnepeljük a Magyar Dolgozók Pártját. Éljen a Magyar Dolgozók Pártja! Éljen a koalíciós pártok szoró­s együttműködése! Éljen a Munkás Paraszt­szö­vetség! Éljen május elseje, a dolgozók ünnepe! just — Oczi ! Jám £ —

Next