Szabad Nógrád, 1949. április (5. évfolyam, 14-17. szám)

1949-04-07 / 14. szám

A gazdasági szerszámgyár válasza Várpalotának A »Bányamunkás« március 25-i •iimálom cikk jelent meg. A várpa­lotai dolgozók nevében Krausz Ist­­rá is kritikát gyakorolt, a salgótarjáni •acélgyár szállítmányai fölött. A cikk mai arra, hogy rossz minőségű szer. *r,<m-nal nem mehet úgy a munka, ■»hogy kellene é« kéri a salgótarjáni vasasokat, hogy javítsák meg gyárt­mányaik minőségét » A gazdasági szerszámgyár dolgo­­zói értekezleten vitatták meg a­hol­­,m­a elhatározták, hogy a hibákat a lehetőség szerint ki fogják küszö­bölni. »­­ígéretet teszünk arra, hogy igyekezni fogunk a legjobb minő­­sign és legmegfelelőbb szerszámok­­,kft. elfutni bányász elvtársainkat, i ho­gy hathatósan hozzájárulhassanak dolgozók olcsóbb szénnel való el Játásához« — írják válaszukban a *f dolgozói. Uizonyára ezen levélváltás után Án­yege sem fog javulni a termelés *. Midk­ét oldalon. Ez is bizony­ítja, h­­ogy az épülő szocialista társadalmi rendben az építő kritika, a kölcsö­nös megértés a közös cél érdekében s­ok nehézséget küzd le és old meg e­r­edményen. „Pártbizalminak a legfejlettebb elvtársakat kell beállítani“ A tisesbizalmink döntő feladata a felülvizsgálat után »A politikai nevelőmunka, a tagság aktivizálása és a tagsággal való törődés megszervezésében döntő szerepe van a pártbizalminak... A párt­­bizalmi feladata a jogokkal és a tagjelöltekkel való törődés, a tagok ne­velése és aktivizálása—* — ezeket mondotta Kovács elvtárs, Pártunk Központi Vezetőségének március 6-i ülésén. Ezzel kijelölt Kovács elv­­társ egy részletében aprólékos, türelmet igénylő, de valójában, összes­ségében hatalmaz feladatot, amelyet a felülvizsgálat vitán tovább kell vinnünk, ki kell szélesítenünk. A tixesbizalmi összekötő kapóé* Nem könnyű a feladata a párt­­bizalminak, a tixesbizalminak. Har­col, nevel, felvilágosít. Neveli a tag­ságot, felkarolja, irányítja a tagje­lölteket, de közben szakadatlanul harcol a reakció ellen— Ügye» hajó« dolgok elintézésével, helyes vála­szok megadásával bebizonyítja, hogy a Pán minden tagjával törődik. Horváth Mihály elvtárs a salgótar­jáni I. körzetben főbizalmi. Szán, tíz elvtárs van gondjaim bízva— Száz tag és tíz bizalmi Mindennapi m­ankája mellett még velük is törő­dik, számontartja politikai fejlődé­süket, gazdasági viszonyaikat, sőt belső családi ügyekben is kikérik véleményét. v­ ° Tizes bizalmiaimmal me­gazok­ luk bedéini a dolgokat, kicseréljük tapasztalatainkat, amelyeket szerez­tünk Ezeket a kölcsönös tanulságo­kat nagyszerűen tudjuk értékesíteni mindennapi munkánkban — mondja Horváth elvtárs. — Persze, hogy ezeket a tapasz­talatokat megszerezzük, hogy az ál­landó kapcsolatot fenn tudjuk ár­tani, szükséges, hogy rendszeresen látogassuk tagjainkat — szól közbe Királyné elviárné, aki szintén az első körzet tizesbizalmija. „Állandóan tanuljunk,JP Az ilyen látogatásokat azonban nem mindenütt fogadják kedvesen­ A reakció, a demokrácia ellenségei elkeseredett erővel dolgoznak azon, hogy a tizesbizalmiakat »befeketít­sék« az emberek előtt. — Én magam is voltam már úgy — újságolja Királyné elvtársnő hogy felkerestem a hozzám beo**, tett elvtár­at. A felesége kezdetben nem valami szívesen fogadott, most pedig alig várja, hogy felkeressem őket* — Igen, elvtárs, nekünk a felada­tunk, hogy a felvilágosítás, meg­győzés nehéz munkáját végrehajtsuk. És ehhez nélkülözhetetlenül szük­séges, hogy állandóan tanuljunk, ké­pezzük magunkat. Csak így tudják jól megállni a helyünket fűzi hozzá Horváth elvtárs. De szükséges ehhez még, ahogy Kovács elvtárs mondotta, hogy a pártszervezetek vezetősége megértve ennek fontosságát, a pártbiza­lmnak a legaktívabb, a legfejlettebb elvtár­­sakat kell beáll­tani, akikre nyugod­tan ríbízhatjuk párttagjaink nevelé­sét és aktivizálását* — ez fogja kö­zelebb hozni a tagokat a Párthoz, ez fogja erősíteni, szélesíteni azt a munkát, amellyel Pártunk annyi győzelmen vezette keresztül a ma­­gyar népet. .balog) A Défosz a kulákok és támogatóik elleni harcban Alig két kompja alakult meg es első DÉPOSZ szervezet Nógrád megyében, ami­ komoly segítségére van a dolgozó parasztságnak An­nak a ki­ f­ás középparasztnak, akiket eddig a falusi tőkések, a falusi hazák, a kulákok kényükre tydtük szerint zsákmányoltak ki. Falun eddig egy támasza volt a dolgozó parasztságnak, a Magyar Kommunista is utána a Magyar Dolgozók Pártja- A munkásosztály harcos ,mrtja következetesen vezette­ ítésy év óta a dolgozók hatalmas kü­zdel­met. A harc biztos sikere érdekében alakáltak azok a segélycsapatok,amiket a szakszervezet­ek töm­egszervezeteknek nevezünk. Iltf­ sn töm­egi szervezet és szakszervizt most a falund Du­FOSz, amely a Magyar dob gőzök Pártja irányításától és segít­ségével folytatja következetes harc­át a falusi kizsákmányolok,­­ kulákok ellen. Nézzünk, meg Nógrád megyében egy pár községet, hogyan folytatja osztályharcot a DÉFÖ8*. -W* még a falvakban munkanélkü­liség van. Uj és régi gazdák, két­ kézimunkások és a fogattal rendel eaők között is. Mégis az történt, egy HajtusitgyamM és Szügy W«ég közötti útbengerléeheA san­k­­iséges kőmennyiséget 11 j. Támyik tpár negyvenholdas kólák végezte. A­­ DÉPOSz nak kellett közbelépni, jlhogy re «a állapotot megszüntesse. A kólák, mine vállalkozó szerepelt. j.Terme­zetesen ezt ki is használta és síkót igájával hordta a követ, amivel alapi 160 forintot, keresett ő végez ’tette a vagonból való kirakó« az ál­tal* felvett napszámosokkal, akiknek '% fdejénél, minimálisra lecsökkentve rvan­én basáé árat vágott zsebre, r,­. ovc.se!időt tart, mondanunk ten i kell, hogy a legteljesebb mértékben­­ kizsákmányolja, így a szügyi az é­­saény paramok hiába tartanak igás­ ’«állatot, hiszen a kulákhrfolyás ér­vényeaüit és elestek napi 160 forint­­ból, ami havi 5000 ezer forintot tesz ISM. Menjünk «1 • megye másít fő­­fczére, nevezetesen a salgótarjáni já­­»ésbg. A zagy­iHtpálfalvai tólomásról egy 100 holdas kulák, Jrepuska Géza somoskői lakos "bor­dt­a a követ- Ez a kulák hosszú svnizeiteken keresztül volt Somooskő, fejfalu és környékének korlátlan ura. I­«éledés sokasága pu­szultak © 1 a jmultban a sok munkában- Ha vala­melyik nem bírta a nehéz munkát, akkor egyszerűen menesztette, eny­hén szólva kirúgta. Nála azonban esténként kastélyá­val« —nem gondolva a* éhezőkre — j­ordézoltak, mulattak. Cselédeinek már messziről kellett kalapot »meint» töt a »nagyságos úrnak* kezet csókolni. Sok Cseléd családnak Mjtrve* könnye öntözte Krepuska hiatalmas birtokát-Krepuska göncsösen ragaszkodik •^Itirtokáha*. A szövetkezetnek jutta­tott szeszgyárat, mint »szakértő« DÉFOSss a», amelyik kezébe vette pség «no* is » birtokában tartja­­ ennek set, állapotnak a megszüntet«­ «ét ót intézkedett, hogy a szövetke­zet valóban megkaphassa a dolgo­zókat megillető szeszgyárat. Az utakra ez a kizsákmányoló hordja a követ. Érthetetlen azon­ban az, hogy egy darabig maga a föld­­műveszövetkezet végezte a munkát. A kólák és a spekuláció hadának közreműködésével azonban sikerült Krepiiíkának magához kanyarul­tan­i a hatalmas halm­ot hajtó mun­kát. Talán nézzük meg közelebbről,’ hogyan került a kőszállítás Krepuska kezéhez. A* államépité­zeti hivatal élén Somfai Lajos áll Mellette Kővári Antal és Vég­vári állami űrmesterek vannak- Som­fai és Végvári »utr.ik« —■ amikor a DÉFOSz a ísegényparasztság érde­kében felszók­ottta őket — azzal há­­rították el a támadást, hogy: »nekik garanciára van szükségük a körsállí­­tt­ eh­oz*. Úgy látszik, ezeknek az uraknak a kulák a garancia, nem pedig­ a harcokban megedzett *ze* gényparasztság, Keen nem is lehet csodálkozni­, hiszen Somfai még azt a kis kapcsolatot is megszakította a dolgozókkal, ami esetleg volt. Be­osztottjaival állandóan a legdurvább módon bánik. A hivatalon belül Ál­lósággal rettegésben tartja őket Végvári -akinek a kulák a garancia, horthysta őrmester volt, .Nem is ta­­padja meg önmagát. Előtte nem az­­ a fontos, hogy az állam által jutta­tott munkalehetőségek valób­an oda kerüljenek, ahová azok valók, ha­­n­em a kalikoknak adja a jövedel­­m­et.­ Valóságra­ osztogatják a nép államának pénzét a dolgozó paraszt­ság legnagyobb ellenségeinek, a ku­­lákoknak Telén ezért vannak Som­fai urak a hivatal élén­ A dolgozó parmztittg azt­ üzeni Somfai és Végvári uraknak, hogy felsorakoztak a DÉFOSZ-ba és a Magyar Dolgozók Pártjának vezető tévéi meg fogják semmi­íteni és el fogják távol­ lani mind zokat a nép­­i limes személyeket, akik­ a kulákok támogatásával a 3 éves terv is szó, liláim országunk felépítését, ehadá­lyozzák! B balassagyarmati Szöv. Oruellátó N. V. a Szabad Nép székházáért A balassagyarmati Szövetkezeti Áruellátó Nemzeti Vállalat dolgozói­­tanújelét adták annak, hogy való­ban magukénak tekintik az újonnan felépülő Szabad Nép székházat és magát az ott készített lapot. Ígérete: tettek, hogy 3 hónapon keresztül minden hónapban az alábbi össze­­geket fizetik be: Hovanecz Béla 100 forint, Holub Gyula 100 forint, Szalóki Zsigmond 50 forint, Oczel Dezső 30 forint, Moh­i László 20 fo­rint, Lombos Márton 20 forint, Ba­lázs István 50 forint, Perbk­ó Lajos­­ 20 forint, Zsaksa István 20 forint, Kondor Gyula­­ 20 forint, Kojnok Gyula 50 forint, Lolliarides Miklós 10 forint, Zsíros Ernő 10 forint, Fá­bián Pál 10 forint, Herman 10 fo­rint, Büchler András 10 forint, Göt­z Béla 10 forint, Csőre Rudolf 10 fo­rin, Miskolci Ilona 5 forint, Sípos Rozália 5 fit, Wertheiner Géza 5 frt, Turcsányi Sándor 5 frt, Kakas Már­tonné 5 frt, Striha Sándorné 5 frt, Csernák Sándor 5 frt, Czibulyás Sándor 5 frt, Kovács Mihály 5 frt, Patai Lajos 5 frt, Szoboszlai Sáí­­dorné 20 frt, Rékai István 10 frt, Mag Teréz 5 frt, Fejes József 5 frt, Petykó Gáborné 1 frt, Turicsné 5 frt, Balla Piro­ka 2 frt. Összesen 623 forint, mely összeget ebben a hónapban már be is fizették. Holub Gyula a befizetéssel­­ kapc­olatb­an a következőket m­ondja. Ez a legke­­vesebb, amit megtehetünk a Párt­központunk lapjáért. Szívesen tes­­­szük, hiszen a lap tokát harcolt ér­tűik és fog is harcolni érdekeiekért. Csemetét fi­tetnek­ a Pisti­nk szakailifti B&feen­ A Postás Szakszervezet balassa­gyarmati csoportja a város fásítási tervével kapcsolatban az alábbi ha­tározatot fogadta el Vállalják, hogy minden egyen poétáé 2—2 fát elül­tet. Ezzel is elő akarják segíteni a háborús­,de tönkretett fák pótlását. Ugyanakkor versenyre hívják az or­szág összes postaüzem­i dolgozóit fa­csemete ültetési versenyre, amit minden postáé munkaidején kivit­ végez. D­olgozók Mél­­i írója Zagyvaszántón ’Zagyvaszántó községben az újon­nan földhöz juttatott szegény parasz­tok arról p­­ataszkodnak, hogy a kulákok még mindég nagyon drágán dolgoznak, fogataikkal és egy hold földnek csupa az elvetéséért 50 fu­rmint kérnek. A szegény parasztok még el sem­ merik ú.u’ni­ a neveiket, hogy kik dolgoznak­ ilyen drágá­t, mert attól ■té­nek­, hogy ha szólnak, akkor a kulákok fiam mennek semmi pénz­­ért nekik dolgozatni­­így van az olyan községekben mindenütt, ahol a község elöljáró­ságán,ak tagjai, között még ott van­nak a módosabb gazdik és a népi szervi tagok között w nagyobb szám­m­al vesznek részt a­ módos gazdák, mint a szegény parasztok- Ilyen népiszervi­ tagok úgy sz­ok­ták mondani, hogy: »nálunk Mittcs szükség igakirendelésre, mert min­dzsaki kap igát kirendelés nélkül is* kapnak, igen, de nem a meg­engedett éren, hanem háromszoros áron. Azok­­ a szegényparasztok, akik igaerőre Storm­nak, azok menjenek a községházhoz, a népi szervek je­li­lknek ki részükre kulák igéi <f megállapított áron. Dóra István gazdajegyző [UNK] A kazár­ bányaüzemnél maga a kuli az első mu­­n­ka brigád amely­nek a neve Rákoai-brigád , és ver­senyre fatotta ki az üzem összes csa­patait. A csapat vezetője Szálló­bagi Gábor. A többi tagok Nagy György, Kovács György, Pevai István, Ke­vies György faragó, Tőzsér Gusztáv, Viczián János, Tőzsér Imre, Tolnai József, Bazrik András, Tőzsér La­jos, Valécsik Ignác. Ez a brigád példaképpen áll .1 kazárt üzeni dol­gozói előtt. St özeik Péter Kazár. Munkaversenyben brigádok végzik a parasztok áruellátását a gyarmati Nemzeti Vállalatoknál Nagy a sürgés-forgás Balassn­­gyarmatoni a Szövetkezeti Áruel­­látó Nemzeti Vállalatnál. Hatal­mas hegyekben állanak az áruk. Azonban magában a raktárakban kevés ideig vannak a selymek, háztartási felszerelések, italok, mezőgazdasági gépek, kerékpárok, motorok, rádiók és minden, amit az ember szeme-szája megkíván. Az udvaron már indulásra készen állanak a teherautók áruval meg­pakolva, hogy a környező falvak 90 földmivesszövetkezeten keresz­tül bőségesen ellássák a falu dol­gozó parasztságát. Hogy a falu dolgozó népe való, a­ 3R kielégülten fogadja az áru­kat, bizonyítja az, hogy jelen pil­lanatban már az árufogyasztás terén 3 közismerten jó forgalmit hozó novemberi másfélszeresen túlhaladta a Nemzeti Vállalat. Negyven dolgozóval végzi napi munkáját a Nemzeti Vállalat. En­nek a negyven embernek feladata, többszer parasztnak az árakkal örömet­ szerezni. A parasztság vásárlási igényét biztosítani. A Nemzeti Vállalaton belül éppen a siker biztosítása tdeké­­ben a raktárak dolgozói kihívtak egymást munkaversenyre. Jelen­leg ebben,a versenyben a textil­raktár vezet, ami érthető is, hissen­ a dolgozók igen nagy érdeklődés­­sek­­ tekintenek a szebbnél,azebb selymek és tavaszi ruhák felé Felzárkózik a hatalmas munka mellé a borpincészet is. A nyoll hónapi borforgalom 3 és fél vá­gott volt. Ez a tétel bizonyítja­ azt, hogy a kitűnő minőségű zöld szilványi, aminek a fogyasztói ára 5 forint, legyőzte a vidék kizsák­mányoló -kocsmárosait. Jani bácsi, a megkorosodott pincészet­ dol­gozó, naponta hatalmas hord oka­: eurit az autókra, nem ismeri a fáradságod, mert azt tart­ja szeme előtt, hogy olcsó szövetkezeti áron, minél több jókedvet vigyen, a falvakba. Az elmúlt héten alakult meg a m­unkabrigád, a munkák megköt­ v­­nyítése érdekében. Amikor a dol­gozók a Nemzeti Vállalat étkez­ l­é­jében baráti beszélgetésre jönnek össze, beszédtémájuk a gyors * pontos árukiszolgálás. Valamint a párt politikájának előbbre vitel'». A Szabadság­harcos Szövetség dísztaggyűlést tartott A salgótarjáni Sz­badságharcos Szövetség dísztaggyűést tartott már­cius 27-én­ az acélgyári Olvasóban- A gyűlésen Bagi István központi ki­küldött ismertette a Szövet­ég fel­adatait Fánium­­ot arra, hogy sok e­setben hibát követ el, amennyi­ben nem érvényesült mindig a mun­kásság ,döntő befolyása. Rámutatott arra, hogy a Szövetség tagjainak minden c eg­ükkel azon kell len­niük, hogy a Szovjetuniótól kapott »auhushu­sunk,a megvéd­jük a háb»­rúra uszító imperial«- okkal szem­ben. Ezért szükséges, hogy hadsere­­günket korszerűvé fejlesszük. Több értékes hozzászólás után az acélgyár egy vándorzászlót, a gépgyár pedig egy bronzszobrot nyújtott át a Szö­vetség lövészszakosztályának. Az el­ő három vándordíját pedig Sólya, Décsei és Csapó baj­társak kapták meg.

Next