Szabad Nógrád, 1949. július (5. évfolyam, 27-30. szám)

1949-07-07 / 27. szám

SZQPSP V. érfalfa», 27. ögRhD Előre a Tervért! Felhívással fordult a Szaktanács Elnöksége a magyar dolgozókhoz. Nem véletlen­, hogy a felhívás éppen most látott napvilágot. Jú­lius 1é-n utolsó rohamra indult a magyar munkásosztály, a magyar dolgozó nép. A cél, amelyet el aka­runk érni, nem egyéb, mint a há­rom éves tervet hét hónappal a ki­tűzött idő előtt ez év végére befe­jezni. Új győzelem lesz ez, amely­hez hasonlót a magyar nép törté­nelmében igen ritkán kajálunk. Nem a kizsákmányolók, „kegyelmes urak” vagy „tábornokok” számára aratt sikert a magyar nép, hogy a hadizsákmányból minél több jusson az élősködőknek. Saját magának teremt jobb életet, ahogy dolgozik és termel­, illetve vezeti saját ügyét, úgy losas MAprél-niftprA ' e ® íserii*b »% ól«t úgy épül a rothadt társadalomi ren­den a dolgozók új hazája. Nem lehet tehát a kérdést me­­chanizálni, és csak azért, mert a többiek dolgoznak a tervért, hát én­ is csinálom. Nem mások ugye ez a kérdés, hanem mindenkinek, személy szerinti problémája, éppen úgy, mint a családanyának, hogy mit főzzön ebédre, vagy az apá­nak, hogy tudja-e iskolába járatni gyermekét, már csak azért is, mert a terv teljesítésével, túlteljesítésé­vel ezen kérdések szorosan össze­függenek. Az a hatalmas arányú «eocfafteri munkaverseny, amely előre lendíti ügyünket, most újabb erőre kell, hogy kapjon. Egyszerűen arról van szó, hogy a magunk elé kitű­zött célt,­étel­szín­vonalunk emelését az eredeti terveknél jóval hama­rább érhetjük el, ha a felhívás ér­telmében nagy Pártunk irányításá­val, telj«« tniáTnak és lelki­fom«?reí«s mwnk&n­k bolste «Sásával mozgósítjuk minden erőnket. Nem égi malaszt, vagy jótékony szerencse eredményei eddig? sike­reink, győzelmeink megvalósulása sem. Komoly, céltudatos és terv­szerű építés és munkaverseny tet­ték ezt lehetővé. Most, tervünk utolsó félévének is még vannak a feladata, amelyeknek mege­­rv­elé­­se, felhasználása, egyszersmind iparunk term­elékenységét a kapita­lista társadalom termelékee­ysége fölé emeli, ezzel is bizonyárá, hogy ére(képességünk és erőink ngyobb, hatalmasabbak­, mint a őkéseké. Nem újkeletűek ezek a felada­t­ok, de mindenesetre központi bér­lésként kell őket kezelni. A Szak­­artács felhívása így foglalja össze: 1. Fordítsák * tegnag­yon fi­­gyelmet sora, hogy a tervet min­den részletében a kitűzött célnak megfelelően teljesítsék, illetve túl teljesítsék. 2. Fokozottabban kell harcolni az önköltség csökkentéséért. 3. Az eddiginél nagyobb grundot kell fordítani a minőség javítására. Mindezek megkövetelik a dolgo­zóktól, hogy az­ eddigieknél sok­kal istabilTebbe i tagla­lja­nak a termelés kérdéseivel és a szó szoros értelmében „törjék rajta a fejeket”, hogyan lehet még könnyebben, olcsóbban termelni. A gyár- és üzemvezetőknek pedig feladatuk, hogy a dolgozók legki­­sebb olyan irányú megnyilvánulásá­ra, amely a termelés javulását eredményezi, figyeljenek fel és támogassák, bátorítsák a mun­kást hasznos törekvésében. Be egyoldalúan Mlan­ áruk neki a terv túlteljesítésének, ha nem gon­dolnánk arra, hogy ellenségeink pontosan az­ ellenkezőjét szeretnék, mint mi. Éppen ezért „....fokozzuk az éberséget az ellenség ügynökei­vel szemben. A termelés frontján is leplezzük le és tegyük ártalmat­lanná őket. Keményen fel kell lép­ni azokkal szemben, akik lazítják a munkafegyelmet, pazarolják az anyagot és energiát, és nem ügyel­nek a nép vagyonára és.... hátrál­tatják népgazdaságunk fejlődését.” Mindenki előtt világos tehát a cél, ismert a feladat. És ma már egész dolgozó népünk tudja, hogy az eddigi sorozatos győzelmek ki­vívásában Pártiunk, a Magyar Dolgozók PÁrtja Irányította és vezette a dolgozókat. További harcunkban is a kommunisták párt­jára támaszkodva, Rákosi Mátyás útmutatása szerint fognak haladni. Nem kétséges tehát, hogy így meggyorsul felemelkedésünk, jólé­tünk­ megvalósítása és eredményes munkánk gyümölcsét mi, a dolgo­zók fogjuk — múlt eddig is —■ élvezni. (balog) nananjn‘ t' V­S 'HHHgi Esi aratás! insp leölés Széppalak-pu­sztán 3f*thell t&nni M fátránt­éáMsn 1949 Július 7. I parasztság nem várt még te senkit, mint a Szovjrtai és a pii­tólalkeket Mindent el fogunk mondani...“ üzenik a küldöttek Még az elmúlt héten olyan izga­tott volt a szabi jfevs meg a rét­sági járás, amikor estédként a rádió luefiei* ültek és hallgatták, hogy a­­ községbelijü­k, Jréteis Jósk­a Rétság­ról, meg Raj Laci Letkésről ott jár­nak abban a csodálatos országban, ahol a parasztság felszabadultan, boldogan, függetlenül él, ahol a pa­rasztság a világ legfejlettebb mező­gazdaságában termeli a legcsodála­tosabb terményeket. Izgatottba várta őket nemcsak a legközvetlenebb hozzá­tartozójuk, hanem megyénk vala­mennyi parasztja. Várták, mert hal­­lani akarták, hogy ők, akik olyan kiváltságosak lettek megyénkben, élőszóval is elmondják élményeiket.­­ Lettesen Raj Lacinak az édes­­­­anyja, a felesége olyan sokat kér­­fj­dezték, mikor jön már. Jó volna, h­a már megnézné a lovakat, meg a többi állatokat. A búza is érik már, kaszálni kellene. A földbérlő cso­port tagjai talán még izgatottabbak voltak. Jöjjön a Laci, ő majd meg fogja mondani, hogy csináljuk jól a ter­melő csoport munkáját , m­ár látja a saját szemével, hogy hogyan kell ■ a mezőgazdaságban dolgozni, hogy a világ legfejlenéebb mezőgazdasága ’ legyen­ . Voltak olyanok is, akik aggodal­maskodtak, hogy vájjon el fogja-e tudni mondani, amit látott, ne­m hagy-e ki vol«p»it. Juhász Józsefet a legizgatottabban a mezőgazdaségi igazgatócágen vár­ják. Nem azért, hogy otthon nem várnák, de itt úgy gondolnak rá, mint arra, aki könnyebbé, jobbá teszi a munkájukat, hiszen­­ látta saját szemével, megmutatták neki azok a hősök azok a csodálatos em­berek, akik kiharcolták maguknak azzal a világon legnagyszerűbb ve­zetővel, amit úgy hívnak, hogy Bol­sevik Párt. Elérkezett a nagy pillanat. Kedden reggel már boldogan ölelték me­gyénk küldötteit az itthoniak. Lelkésen a csoport tagjai szívszorongva vártak, hogy beszélje ki magát a család, aztán hadd mondja, mit látott. Nem sokat kel­lett várni. Raj Laci beszélt. Elővette a füzeteit, mert nem tudta azt a sokat felfogni, amit ott látott, hiszen az olyan csodálatos volt, olyan sok volt. Az Aurora cir­káló, ahol megsimogatták azt az ágyút, amelyik az első lövést adta... Azt a szeretetet, amivel körülfogták őket... A Komintern kolhoz. * Do­­kucsijev Tudományos Intését, j Vö­­r­ösmező kolhoa. Egy nagyot fúj Raj Laci. M»­­g biztos olyanról fog beszélni, akit na­­­gyon szép >•­ élaa&ay Télt részére. — Valami hisztetlen a Smwart's parasztság élete- Ölt az, ember iga­­zán em.tber! N­em vergődik anyagilag senki Beszéltem olyan kolhozfétával, akinek az aratás előtt még számot­tevő búzája van- Olyan szép a te­hene, a kert. Nagyon szépen élnék. , Megöleli a mellette álló egyik hall­­­gatót. Nagyon szép volt.... mikor fo­­gj uk mi úgy élni? A V­öröskorhoz jut eszébe: »Va­­lami­t 117 tag végzett középisko­­­lát, harmincnégyen­. egyetemes! Iiú fiú tanul mezőgazdasági tu­dománytj zenekar, kultúrtermük, mozijaid van...!« A boldogság ás a hallgatók arcáé! Mi is így fogunk fejlődni. Már lát­ják, amint a táblás gazdálkodásuk ki fog fejlődni és ők is olyan szé­pen, olyan megért­ően, jólétben és boldogságban fognak élni. Nem tud elfáradni Raj Laci Red szél, egyre beszél, a többiek hall­­gatják. Még akkor is, amikor sind járnak a csoport földjein, mutáljál ezt ők így csinálják, azt ők úgy csinálják. Aztán felvóhajt ftk csodálatos­s emberek- Mi is élhetünk úgyf V! . , —ho—tj M t­rvéisflatfeáfl ülés elítéli a kémia «lát és hálával fardal Rákosi elvtárs felé Az elmúlt hét péntekjén várme­gyénk újonnan átszervezett tör­vényhatósági bizottsága ülést tar­tott, melyen Sz­adán Ágoston fő­ispán üdvözöl« a bizottsá­g megje­lent tagja»­. Az ülésen több híwzAsz­öfS» hang­zott el az egyes napirendi pontok között. Hovanecz Béla elvtárs ja­vaslatára határozati javaslatot fo­gadott el a törvényhatósági bizott­­ság, melyben hálával és szeretettel fordul a Magyar Dolgozók Pártja és an­n­ak vezetője, Rákosi Mátyás felé.­­ A törvényhatósági bizottság roály­­■ séges gyűlölettel itéli el azokat a trockista hazaáruló kémbanda tag­jait, akik a munkásosztály minden­napi harcát és munkáját árulásuk­­­kal igyekeztek megakadályozni. —­­ „Vesszenek az imperialista haza­ járulók!” — fejeződik be a határá­­ jzati javaslat. Az ülés mindé­, ügyes a­ R­­ cnái ad­ója a m.' ;yar dolgozó nép­é»- 1 JV’t 'folk'ái­­ és Pártunk a‘-v­i». .. ..:si ' »Piái. lett n­egtárgya.va. ARA 6 ® FILLÉR tirnimm iclicsciísscl veit reszt/ miméparasztságod a szövetkezeteit véSosztmizsoi Olcsói Vasárnap Balassagyarmata ® a vár­­majgrehána nagytermében igazi és rill­an tapasztalt ünnepi hangulat volt. Érth­ető *», hi­zen akik ott ÖBC szeröttek, úgy szokták rájuk mon­dani: parasztjaink legjobbjai- Ez va­lóban így is van. Hiszen ők a­­­ kö­­vetkezetek legmagasabb szervének, a választmányfinak tagji. A feldíszített megyeháza Zsúfolásig megtelt- Halász elvtárs nyitotta meg a választmányi ülést, majd felharsant a dalárda ajj­án a köztársasági induló. »Elnyomás, szolgasors, ez volt a rend ezer évig.. « Ők valóban tudták és érez­ték, hogy így volt. Ha úgy vissza­pillantott az ember az ének hangjai közben, láthatta is, hogy a szemek sarkában megcsillant a könny. A bol­dogság könnye volt ez, az első vá­la­zm­ányi ülés örömkönnye, amiért bizony sokat kellett szenvedni és harcolni. Még nem felejtették el ezek az emberek, hogy a tavasz fo­­­vám­án is ott ültek a szövetkezetben kapcsok, a spekulánsok és sem­­m­­iték ké a szövetkezeti tagságot. Amiki­­ 1 romi­­ elvtárs központi­­ k­üldött beszédében t ámulato­t, ha­ felzúgott a tapsorb­an Felállva mondottak köszönetet az MDP-nek és bölcs vez­előjének, Rá­kosi Mátyásnak, a támogatásért és azért, amiért így felemelkedhettek A választmányi ülés kitörő, őszinte lelkesedéssel ünnepelte az egész vi­lág dolgozóinak irányítóját., .Sztálin elv­társat és a felszabadító Szovjet­uniót. Hajdú elvtárs b­egyei szö­vetkezteti felelős megyénk szövetkezeti életé­ről nyújtott felvilágosítást. Az eltávolított kisperek és spekulánsok helyén 2 ezer becsületesen dolgozó paraszt irányítja a szövetkezetek életét. Nem hiányoznak sorai­k közül a nők sem- Munkájukkal példát is mutatnak. Mészáros Jánosné egy­maga 52 tagot toborzott be, vitt arra az útra, amely megvéd minden parasztot a kizsákmányolástól. Vagy ott van Vámosmikola, amelyik szövetkezet boldogan vette át az piros vándorzászlót, amely­ik­­ a jövőben éberen minden idegen betolakodással szem­­­ben. Éberen őrködnek a fcWivoal eredmények felett és eltiporják­ mindazt, aki tőlük azt és foksírral venni.­­ A választmányi ülés side határoza­­tot és tervet hozva ért véget. Éfei­ dúltak haza egy csomó fehnkit, a tj ami közül az aratást és a cséplé­t fogják elsőnek végrehajtani. gyan «bradalták ki a nem odevalőt detni fogja, hogy megyénkben élt a föld­művess­zövetkezetből és bűinu­k voltak azok, akik a tagtoborzás teljtj tajta az eddigi fejlődést, és a legjobb eredményt érték el. Ez a választmányi ülés bizony­íí­totta azt is, hogy a szövetkezeten életében döntő változás állott be- új régi MOSzK helyén ott van a Sz.-kö­vetkezetek Országos fő>öve&ége, amelyik munkáját, ma már eltörülve a régi spekulációt, a Patt irányítása ir.-fell­ett viszi előbbre a Mtenciilea felé a szövetkezetek életét. Érthető, hogy ezután a választ máí evi ülés után fellelkesülvén ho:_w4 széli a referátumukhoz, amikből kij­esen dilitek a munkaarcnál, a b’isSCo^ h­o »eltalzfiás A választmányt iflfi* egyfangadbjl fogad*» meg, hogy V

Next