Szabad Nógrád, 1950. május (6. évfolyam, 17-21. szám)

1950-05-01 / 17. szám

Éljen május 1, a világ munkásságának seregszemléje, a proletárnemzetköziség harcos ünnepe! A HATODIK SZABAD MÁJUS 1-ÉN Május 1. A munkásosztály, a világ dolgozói hat évtizeddel ezelőtt határoza­tot hoztak, hogy má­jus elsejét a világ dolgozóinak ünnepévé avatják. Azóta ezen a napon évről-évre ünnepel a­ dol­gozó nép. Kemény harcok árán, buj­dosva is, de határozatát megtartva ün­nepelt, hogy ezen keresztül megmutassa rettenthetetlen erejét, eltökélt szándé­kát felszabadulásának kivívásához. Az elnyomatás szörnyű éveiben is a munkásosztály harcainak élén ott állt Lenin és Sztálin harcokban megedzett pártja, a Bolsevik Párt és egy pillanatig sem csüggedve fáklyaként világította az utat, amelyen az elnyomásban síny­lődő munkások elérhetik a felszabadulá­sukat. A könyörtelen harcban patakok­ban folyt a dolgozók millióinak vére. A május elsejéken mind nagyobb mérték­ben kibontott vörös zászlók hirdették, hogy folyik a harc, a győzelem elma­radhatatlan és aki a népre tör, annak lakolni kell. A nagy Októberi Szocialista Forra­dalom idején Lenin, Sztálin dicsőségek­ben gazdag, tapasztalatoktól megerősö­dött Pártja igazolja a világ dolgozóinak, hogy harca nem volt hiábavaló, végle­gesen lerázta a kapitalizmus bilincseit, bebizonyította a burzsoázia szolgálatá­ban lévő szociáldemokráciának, hogy megvalósulhat egy országban is a szo­cializmus. A még fel nem szabadult or­szágok dolgozóinak ez hatalmas erőt, bizakodást adott a további harcok­hoz. Megmutatta, hogy nem elérhetet­len álom többé a kizsákmányoló osztá­lyoknak megsemmisítése. Azóta megváltozott az egész világon május 1 megünneplése. Nem volt már többé, ami akavalyt gördíthetett volna a roppant fejlődés elé. Hiába volt a kapi­talista társadalomnak a fasizmussal való kísérletezése, hogy lerombolja a szocia­lista Szovjetuniót. Lepattant róla a rá­galom, megtorpant, aztán megsemmi­sült a támadó ellenség, a dicső Szovjet­unió megerősödött, hatalma még szilár­dabb lett. Hallatlan győzelme felszaba­dította a népi demokráciákat az elnyo­másból, a hatalmas Kína lerázta az im­perializmus rabláncait. Gyarmati népek szabadságharca, nyugati országok dol­gozóinak mozgalma fellángolt, a világ dolgozóinak egysége megszilárdult és a munkásosztály ma, hat évtizeddel a ha­tározat után, megmutatja nemzetközi összefogását és szervezettségének rop­pant erejét. A munkásosztály Pártja, a Kommunista Pártok maguk köré tömö­rítve a dolgozók széles tömegeit, egysé­gesen és szilárdan felzárkóznak a szo­cializmus, a világbéke fő ereje, a nagy Szovjetunió mögé. Váljon hogyan vált ez lehetségessé?­ Úgy, hogy Lenin-Sztálin pártja, a Bol­sevik Párt és a nagy Szovjetunió, ami­óta kibontotta győzelmi zászlaját, mun­káját mindig az igazság vezeti. Harcai­ban ott volt mellette a világ dolgozóinak szolidaritása és még soha nem csalódott benne a világ munkásosztálya. Egyet­len cél van előtte: felszabadítani a világ dolgozó népét, országában megterem­teni a legjobb életet, kezébe adni a dol­gozó népnek saját sorsának irányítá­sát, munkáján keresztül mutassa meg, hogy irányítani tudja saját sorsát. Kü­lönbet, jobbat, szebbet tud alkotni, mint a kizsákmányoló kapitalista társadalom. A felszabadult szovjet ember meg­mutatta, hogy mire képes. Megszün­tette a termelés egyéni kisajátítását. A dolgozók munkájukon keresztül monda­nak köszönetet Pártjuk és nagy vezé­rüknek, Sztálinnak, hogy kezükbe adta a hatalmat. Ötéves terveiket győzelem­­ről-győzelemre viszik. Munkájuk ered­ményeként kiszorult az országból a ka­pitalizmus utolsó maradványa, megsem­misültek az imperialisták belső ügynö­kei és a most folyó negyedik ötéves tervük az emberiség legnagyobb dia­dalát aratja; elviszi a szocialista Szovjetuniót a kommunista társada­lomba. Sztálin elvtárs azt mondta, hogy a szovjet embernek munkája ha­talmas alkotó munka, hogy ez az alkotó munka el fogja dönteni az emberiség sorsát. A Szovjetunió eredményei felmérhe­­tetlenek Egyetlen esztendőben 150 ezer traktort, 41 ezer kombájnt és automa­tikus kombájnt, 1600 egyéb mezőgazda­sági gépet adott a mezőgazdaságnak. Ipara óriási eredményeket mutat. Az ötéves terv szerint a Szovjetunió ipari termelésének 1950-ben 48 százalékkal kell felülmúlnia a háború előtti 1940-es év ipari termelését, de már 1949. év utolsó negyedévében az ipari termékek átlagos havi termelése az 1940-es szín­vonalat 53 százalékkal múlta felül. Az 1948. évhez viszonyítva a munkaterme­lékenység 13 százalékkal növekedett, az ipari termékek minősége javult, a vá­laszték növekedett, különösen a köz­szükségleti cikkek és az élelmiszerek terén. Az elmúlt év egyik legfontosabb ered­ménye az új technikai módszerek fej­lesztésében és bevezetésében a sok munkát és nagy fáradságot igénylő munkák gépesítésében elért komoly si­kerek. 1949. év folyamán több mint 300 fontos, újfajta magas termelékenységű gépet és egyéb berendezést terveztek és meg is kezdték gyártásukat. Az el­múlt év folyamán kimagasló eredmé­nyeket értek el a kolhoz gép- és traktor­állomások és szovhozok dolgozói a mezőgazdaság terén. A szocialista mezőgazdaság terme­lése magas emelkedést mutat. 1940. év színvonalát egészen felülmúlta. Össz­­gabonatermés 7,6 milliárd pad (kb. 125 millió tonna). A vetésterület 6 millió hektárral növekedett. Az állattenyésztés terén 120 ezer állattenyésztő gazdaság létesült a kol­hozokban. A közösségi tula­jdonban lévő állatállomány magas eredményeket mutat: szarvasmarha 21, sertés 78, juh és kecske 19, ló 22 százalék. A közös­ségi tulajdonban álló haszonállat jóval felülmúlja az 1940-es évit. A természet átalakításának nagy sztálini tervét 600 ezer hektáron erdősí­téssel elvégezték, 800 ezer hektárnyi területet pedig előkészítettek. A nép anyagi jóléte fokról-fokra nő, ami törvénye a szocialista társadalom­nak. A Szovjetunióban ismeretlen a munkanélküliség borzalma. A nemzeti jövedelem 17 százalékkal múlta felül az 1948. évit, az 1940. évit pedig 36 százalékkal. A jegyrendszer megszüntetése óta már harmadszor szállították le az ára­kat, ami a nagyobb vásárláshoz és a na­gyobb árumennyiség eladásához ve­zetett. Az elmúlt évben igen nagy eredményt ért el a Szovjetunió a kulturális fejlődés terén. Az általános hétéves és közép­iskoláknak, technikusoknak és egyéb szakiskoláknak több mint 36 millió, a felsőbbfokú tanintézeteknek pedig 1128 ezer tanulója van. Megnövekedett a tu­dományos kutató intézetek és azok tu­dományos munkásainak száma. A Szovjetunió hallatlan eredményei óriási mértékben kihatnak a felszabadult népi demokráciák országaira. Egyenle­tes fejlődés mutatkozik mindenütt. A dolgozó nép hatalma megszilárdult. A tervgazdálkodás teljes egészében meg­szüntette a gazdasági válságot. Az el­múlt évben sikeresen fejezték be három­vagy kétéves tervüket. A Szovjetunió állandó gazdasági és erkölcsi támoga­tása már mindenütt hatalmas lendületet adott a fejlődéshez. Megszűnt a munka­­nélküliség, emelkedik az életszínvonal és a népi demokráciák dolgozóinak sze­­retete és hálája száll a nagy Sztálin felé. Ez a szeretet most május elsejének megünneplésekor a jobb és több mun­kában nyilvánul meg. Látják a dolgo­zók, hogy felemelkedésük egyedüli zá­loga a Szovjetunió baráti támogatása és a mind fokozottabb munka. Ez a megnyilvánulás országunkban már felszabadulásunk ötödik évforduló­ján óriási eredményeket hozott. Most május elsejének hatodik szabad meg­ünneplésén még fokozódott. A dolgo­zókban feltárult, hogy mi is azon az úton haladunk, amit Lenin és Sztálin nagy Pártja mutat az egész világ dol­gozóinak, amin járva a Szovjetunió ma a világ legfejlettebb országa lett. Bizalommal fogadja dolgozó népünk a Magyar Dolgozók Pártjának és annak vezére, Rákosi elvtársnak tanácsait, mert látja, hogy ez a Párt a marxi­­lenini-sztálini világot átformáló elmélet alapján áll. Hogy a dolgozó nép a Párt által mutatott úton jár, bizonyítja sike­resen befejezett hároméves tervünk és a most megindult ötéves tervünk sike­res elindítása. Máris új, eddig nem is­mert munkateljesítmények születtek. Egyéni versenyben új hősök mutatják, hogy a Szovjetunió dolgozóinak példája nyomán hős katonáivá váltak a világ békéjének megvédésére. Ilyen nagy és szent ügynek — mint a világ békéje — megyénk is egy ereje lett. Hadsereg lett megyénk dolgozó népe, akiknek kiváló katonai példát mu­tatnak az egész világnak. Ilyen Telek Erzsébet, aki munkateljesítményét 350, vagy az építészet új sztahánovistája, Pálok Ferenc, aki 610 százalékban, vagy az acélgyári Kovács Vince szta­­•hanovista, aki kiváló munkamódszerét munkatársaival ismerteti, vagy Le­­hóczki László élmunkás, aki előtt egyre­ tisztábban domborodik ki a jobb és több munkának jelentősége. Ebben a gigászi küzdelemben, ami a békéért folyik, ott menetelnek hős bányászaink is. Radics János 217 százalékkal, Becs Ernő 234, Kovács László 322 százalékos teljesít­ménnyel mutatnak példát. De sorolhat­nánk még végtelen sorokban. A mezőgazdaság sem mutat fel ki­sebb eredményeket. Ha visszagondo­lunk arra, hogy még ezelőtt néhány év­vel a feudalizmus jármában vagy a maitól százszorosabb kulák uzsorát nyögte a paraszt, nem lehet kétséges, hogy az elért eredmények nagyságát nem lehet leírni. Hiszen ma szocialista munkaversenyek folynak a mezőkön, sztahánovisták lesznek a tszcs-k dolgo­zói, a traktoristák új emberekké for­málódnak, mint például Guttin Mihály, aki traktorával 380 százalékos ered­ményt ért el a szántásnál, vagy a többi névtelenek. Igen, ez hatalmas változás. Ezek az eredmények feljogosítanak, arra, hogy ünnepeljünk a hatodik szabad május elsejénkén. Ez az ünnep olyan lesz, amilyen még soha nem volt. Ünnep lesz, ahol a világ dolgozó népével együtt megyénk dolgozói megmutatják egységüket és erejüket a háborúra spekuláló imperialistáknak, akik min­dent elkövetnek, , hogy elért eredmé­nyeinket szétrombolják. Nem riadnak vissza a gyilkosságtól, a háborútól. Ez az ünnep fogadalma is lesz a dol­gozó népnek, hogy mindenben segíti saját harcát, a béke harcát. Ez az ünnep kötelességvállalás is lesz dolgozó népünknek, hogy munkájával segíti a nyugati országokban, a gyar­mati sorsban sínylődő dolgozók harcát a végső felszabadulásig. Jól meg kell tanulni magyar munká­soknak, parasztoknak, értelmiségieknek, hogy feladatunk óriási és amíg két ke­zünkben a munka és fejlődésünk határ­talan, az imperializmus egyre mélyebbre süllyed saját mocsarában. Mint a vízben fuldokló kapkodik, hogy megmentse szennyes életét. Nincs határa aljas cse­lekedetének. Képes lenne újból lángra­­lobbantani az egész világot. Atom­bombával és nemlétező fegyverrel ré­misztgeti a békés népet. Zsoldjába szegődnek az emberiség söpredékei. Vájjon nem-e azt mutatja a jugoszláv banditák aljas cselekedete? Az országukon belüli vér- és terror­­ a dolgozók ellen, vagy a népi demo­kráciák elleni kémügynökök kineve­lése? Szabotázs gyilkosságok sokasá­gától szennyes véres kezükre? Még ott él emlékezetünkben Rajk és bandájának szörnyű leleplezése, ami vérözönt akart hozni hazánkra, vagy a Standard-gyár kémeinek leleplezése. De a Kostov-per Bulgáriában nem-e még fokozottabb éberségre és fokozottabb munkára ösztökélnek? Az imperialisták szemtelensége mind határtalanabb lesz. Még nem múlott el a libavai­ provokáció, ahol a szovjet terü­let fölé repülve kémkednek. Mi ez, ha­ nem az, hogy fuldokolnak saját pisz­kaikban és a háborútól vár­ják a szaba­­­dulásukat? Mi ez, ha nem az, hogy el­vetemültek végleg és vérözönt akar­nak? Mi ez, ha nem állati sorba süllye­dés. Elmondhatjuk a hatodik szabad má­jus elsejénkén, hogy szégyenfoltjaivá váltak a földgömbnek, mert még nem múlt el előttünk az a szörnyű pusztítás és rombolás, amit a háború ránk zúdí­tott, még az anya siratja elpusztult gyermekét és ők, íme, most harmadszor újból vért akarnak. Miért nem tudnak békésen élni? Mert ez soha nem volt természetük. Mert a kapzsiság határtalan náluk, mert a ki­zsákmányolás éltető értjük. Ebben a szennyben egyre mélyebbre süllyednek. Az Amerikai Egyesült Államok ipari termelése 1948-tól 1949-ig 22 százalék­kal csökkent. Az iparba befektetett tő­kéjük 15 százalékkal csökkent. Persze, hogy bántja őket a szocialista államok fejlődése. Azonban azzal nem számolnak, hogy nálunk nincs kizsák­mányolás, nálunk nincs munkanélküli­ség és nálunk legfőbb érték az ember. Ez fáj nekik, ezért akarnak háborút. Most az egyszer pedig tévedtek. Meg­mozdult a világ népe. Kínától New­ Yorkig, Sidney­től Stockholmig békét kiált a dolgozó nép. Fizikai dolgozó, ér­telmiségi, művész és diák felemeli til­takozó szavát a háború ellen, az im­perialisták ellen. Hatodik szabad május elsejénknek ennek a hatalmas béketábornak egy­ségében kell lezajlania. Ott kell állnunk győzelmeink szervezője, a Magyar Dol­gozók Pártja és szeretett vezérünk mögött, aki a béke nyilatkozatát első­nek írta alá, aki a népért áldozta életét, aki minket rendíthetetlen akarattal sora­koztat a nagy Szovjetunió, a mi drága Sztálin elvtársunk zászlaja alá. Érezze május elsején minden ember, hogy ,,ha összetartunk rendületlen, le­győzzük végleg a háborút”. Éljen május 1, a békéért, az imperia­lista háborús gyújtogatók ellen küzdő népek, a dolgozók százmillióinak harcos seregszemléje! Éljen Sztálin, a világ dolgozóinak bölcs tanítója, a békeharc lángeszű ve­zére, a magyar nép igaz barátja! Éljen győzelmeink szervezője, a Ma­gyar Dolgozók Pártja! Éljen Pártunk Központi Vezetősége! Él­jen népünk szeretett vezére: Rákosi Mátyás! A béke szent ügyéért bontotta ki zászlaját Dejtár község parasztsága Alig, hogy behegedtek az emberiség testén a második világháborúban szer­zett borzalmas sebek, az emberiség gonosztevői újra vérfürdőt akarnak. A háború jó üzlet a tőkéseknek. Csak az amerikaiak 55 és félmilliárd dollár profitot zsebeltek a második világ­háborúban, amikor az emberek tízmil­liói pusztultak és véreztek el. Az amerikai imperialisták nem elé­gedtek meg a hatalmas profitjukkal, új háborút akarnak és elfeledkeznek ar­ról, hogy milyen hatalmas változás állt be az egész világon a háború után. A Szovjetunió megerősödött és győzelmes harcai nyomán felszabadultak Kelet- Európa kapitalista elnyomás alatt nyögő országai — köztük hazánk is — és ezek is a békeharc tevékeny része­seivé lettek. A béketábor ereje megnőtt A háborús uszítók minden erőlködése ellenére a béke erői mindjobban erő­södnek. Az eddigi propaganda fegyver­­ét felváltotta a béketábor erőinek konkrét tömegakciója. Ez év már­ciusában a Béke Híveinek Világkon­gresszusra életre hívott állandó béke­bizottság Stockholmban ülést tar­tott. Ez az ülés felhívással fordul a világ békeszerető embereihez, hogy aláírással támogassák a békekonferen­cia határozatát, amely az atombomba azonnali betiltását követeli. Alig hal­latszott el a felhívás, a békeszerető emberiség nyomban válaszolt: a Szov­jetunió és a népi demokráciák országai a szocialista munkaverseny kiszélesí­tésével, a francia, olasz, dolgozók sztrájkkal. Velünk a hatalmas Szovjetunió Dejtáron, a balassagyarmati járás kis paraszt községében csaknem 1000 ünneplőbe öltözött dolgozó paraszt — fiatalok és öregek, lányok és asszonyok — gyűlt össze a földművesszövetkezet előtti főtéren, hogy meghallgassák Bottyán István elvtársnak, a megyei pártbizottság titkárának beszédét: — Dejtár kommunistáinak is részt kell venni, az élre kell állni e dicső harcban, mely az emberiség jövendő­jéért folyik. Nem vagyunk egyedül. Velünk van a hatalmas Szovjetunió, velünk az erő és velünk az igazság- Együtt indulunk harcba a békéért, a szabad Kínával és a népi demokratikus országokkal. De velünk vannak ebben a harcban az öt világrész békevágyó népei, franciák, olaszok, hinduk, ausztráliaiak, amerikaiak, angolok, fe­hérek és színesbőrűek, férfiak és nők egyaránt. Győzünk, mert harcunk igazságos harc, mert harcunkat a világ dolgozóinak vezére a szeretett, a bölcs Sztálin vezeti — mondotta beszédében Bottyán elvtárs. A gyújtóhatású beszéd elhangzása után a hallgatók nem széledtek szét, hanem kis csoportokban állva beszél­gettek. Simkó János idősebb paraszt, 65 éves. A gyűlésről ő így beszél: — Nézze csak elvtárs — mutat egy haragoszöld színű gyönyörű búzatáb­lára — mi parasztemberek ezzel har­colunk a békéért. Még több kenyeret adunk az ipari munkásoknak. A sze­gény ember sohasem akart háborús­kodni, de hát ki is kérdezte volna őt. Egyenesen kidobálták, hogy háború van, gyerünk ütni, verni egymást azért, hogy az egyházközségnek ezer holdjai legyenek, mi meg nyomorog­junk. Most nem így van. Nem bízzuk a béke megvédését senkire. Majd mi megvédjü­k. Sokan vagyunk mi, dolgo­zók a világon! A másik véleményt mondó Hegedűs Karcsi úttörő, éltanuló. — Elvesztettem édesapámat a hábo­rúban, meggyilkolták a tőkések. Gyű­­löljük az ellenséget, gyűlöljük azokat, ak­ik sok árvát és rokkantat akarnak látni. Dejtár népe egy emberként áll a béke megvédése mellett. Tudják miért kell harcolniuk. Azért, hogy megvéd­jék azt, amit eddig építettek: bevezet­ték a faluba a villanyt, iskolát, község­házát építettek és termelőcsoportot ala­kítottak. Vidámabban élnek. Ez ellen törnek az imperialisták, akik újra szol­gaságot és nyomort akarnak a virágzó élet helyén látni. Tervüket a dolgozók milliói meghiúsítják. Túrás Lajos Szakasits Árpád lemondott A Magyar Távirati Iroda közli: Szakasits Árpád a következő le­velet intézte az országgyűlés elnö­kéhez: „Drahos Lajos úrnak, a Magyar Országgyűlés Elnökének, Budapest A Függetlenségi Népfront A Magyar Függetlenségi Nép­front országos tanácsának elnök­sége f. hó 25-én tartott ülésén fog­lalkozott Szakasits Árpád lemondá­sával és elhatározta hogy az Közlöm, hogy egészségi állapo­tomra való tekintettel a Magyar Nép­­köztársaság Elnöki Tanácsának El­­nökségéről lemondok. Budapest, 1950 április 24-én. Szakasits Árpád” elnökségének határozata országgyűlésnek Rónai Sándor külkereskedelmi minisztert java­solja a Népköztársaság Elnöki Ta­nácsának elnökéül.

Next