Szabad Nógrád, 1950. november (6. évfolyam, 47-52. szám)
1950-11-04 / 47. szám
2 SZABAD NOGRAD ta: „Nem vagyok szabadon. Az egész ország egy börtön!“ A marshallizált országok felfegyverezése az amerikai imperialisták világhódító terveinek érdekében nagy nehézségekbe ütközik. Nem ezeknek az országoknak kormányai miatt, mert hisz ezek a kormányok már rég kapituláltak az amerikai imperialisták előtt, hanem a dolgozó nép ellenszenve és ellenállása miatt. Különösen bonyolult az a kérdés, hogy hogyan tudják Nyugat-Németország népét amerikai imperialista ágyútöltelékké átváltoztatni. Az angol és francia dolgozók kezdenek rájönni arra, hogy Nyugat- Németországban azok vannak hatalmon, akik annak idején Hitler szekerét tojták. Ezek a dolgozók nem felejtették el a véres elnyomást, azt a rengeteg szenvedést és megaláztatást, amit a német fasiszták okoztak nekik. Azt is megértik, hogy a náci tábornokok vezette német hadsereg őket is fenyegeti. fis emiatt hallani sem akarnak róla, hogy az amerikai imperialisták most újra felfegyverezzék Hitler régi támogatóit. A nyugatnémet bábkormány, mely teljesen Amerika szolgálatában áll, természetesen szívesen adná oda Nyugat-Németország népét imperialista ágyútöltelékül. De még magában a német burzsoázián belül is nagy ezzel szemben az ellenállás. Emiatt mondott le nemrégiben Heinemann, a nyugatnémet belügyminiszter és ezért tiltakoznak széles rétegek, köztük a nyugatnémet lutheránus egyház vezetői Nyugat-Németország felfegyverzése ellen. Az a terv, hogy Hitler tábornokainak vezetése alatt, az amerikai imperialisták segédcsapataként új hadsereget szerveznek Nyugat-Németországban, sorompóba állította azokat az országokat, melyek a felszabadító Szovjetunióval az élükön, annyit szenvedtek a német fasizmustól. A prágai értekezlet, melyen a Szovjetunió vezetésével a népi demokráciák és a Német Demokratikus Köztársaság külügyminiszterei vettek részt, élesen szembeszállóit Nyugat-Németország újra felfegyverzésének imperialista tervével. Az értekezlet határozata nemcsak azt juttatta kifejezésre, hogy a Szovjetunió és a vele szövetséges kormányok éberen figyelik a háborús gyújtogatók minden aknamunkáját, hanem azt is, hogy el vannak szánva gátat emelni minden támadó törekvéssel szemben. Ez az értekezlet egyben világosan felvázolta az amerikai agressszióval szemben azt a békés építő programot, mely lehetővé teszi egész Németország demokratikus alapon történő egyesítését és a béke biztosítását. A nyolc külügyminiszter prágai nyilatkozata történelmi építő okmány a béke védelmében. A magyar népi demokrácia kormánya helyesen cselekedett, amikor a maga részéről támogatta ezt a politikát, mely egyedül alkalmas arra, hogy az egész német nép ráléphessen a békés, demokratikus fejlődés útjára és meggátolja azt, hogy Németország az amerikaiak gyarmatává váljék. A prágai értekezlet határozatai nagy segítséget jelentenek a német demokrácia, a német egység harcosainak, de szerte a világon mindenkinek, aki az imperialista háborús gyújtogatókkal szemben küzd. A magyar dolgozó nép nemcsak kívánja a békét, de minden eszközzel meg is védi A prágai értekezlet csak egy részlete annak a hatalmas harcnak, amely a Szovjetunió vezetésével a béke megvédéséért világszerte folyik. Minél nyíltabban törnek az amerikai imperialisták egy harmadik világháború kirobbantására, annál világosabban és láthatóbban emelkedik ki a Szovjetuniónak, mint a világbéke őrének felbecsülhetetlen szerepe. A béke és a haladás minden híve csak a köszönet és hála hangján emlékezhet meg arról a következetes és szívós harcról, melyet a Szovjetunió a béke érdekében az Egyesült Nemzetek Szervezetén belül, az amerikai háborús gyújtogatókkal szemben folytat. A koreai agresszió folyamán napról napra tapasztalhattuk, hogyan igyekezett a Szovjetunió, a felszabadított Kína és a népi demokráciák támogatásával, az amerikaiak vérgőzös terveivel szemben békés megoldást keresni, a békét biztosítani. Ez az ellentét a világ békéjét őrző Szovjetunió és a világuralomra törő vérgőzös imperializmus között, minden téren kiütközik. Miközben az Egyesült Államokban az új háborúra való készülődés, a dolgozók életszínvonalának csökkentését állítják a középpontba, addig a Szovjetunió most gyürközik neki, hogy dolgozó népe javára olyan hatalmas terveket valósítson meg, melyek egész országrészeket változtatnak száraz sivatagokból virágzó termőföldekké A kommunizmusba való átmenet kolosszális tervei, melyeket a bölcs Sztálin vezetésével éppen ezekben a hetekben kezd megvalósítani a Szovjetunió békés, dolgozó népe, mindennél jobban szemlélteti az imperialista táborral szemben a két világ közötti különbséget. Gigászi méretű építés a dolgozó nép javára és felvirágozására a béketáborban, háborús uszítás, lázas fegyverkezés, dühödt támadások a dolgozók szabadságjogai és életszínvonala ellen az imperialistáknál: ez a helyzet képe. A béketábor most új seregszemlére készül. November közepére Sheffieldben összeül a Béke Híveinek 11. Világkongresszusa, hogy számot vessen eddigi eredményeivel és kidolgozza a béke megvédésére irányuló harc további teendőit. A stockholmi békehatározatot rövidélesztendő alatt 500 millió ember írta alá. Ebben a számban benne vannak az imperialista országok békeharcosainak legjobbjai is, benne van 16 millió olasz, 1S millió francia, az olasz és francia nép felnőtt lakosságának zöme. A béke híveinek világmozgalma az egyik legnagyobb gátja az amerikai imperialisták világhódító terveinek. Ezért támogatják a Béke Híveinek Világkongresszusát mindenütt a földkerekségen a béke és haladás hívei, ezért készülnek lelkesedve és tettrekészen a második világkongresszusra szerte a világon. A magyar dolgozó nép békeharcosai szintén jelen lesznek ezen a világkongresszuson és be fognak számolni a magyarországi békemozgalom állásáról és eredményeiről. A jövő héten, november 4-én ül össze a Magyar Békekongresszus, mely megválasztja azokat a küldötteket, akik a Béke Híveinek Világkongresszusán hazánk békeharcosait fogják képviselni. A magyar békemozgalom egy sor jó teljesítménnyel léphet a világ közvéleménye elé. Sikerült egyhangúlag, egységesen a béke nagy ügye mellé felsorakoztatni a magyar dolgozó népet. Ennek egyik megnyilvánulása volt az a lendület, amellyel rövid néhány hét alatt a béke hét és negyedmillió híve írta alá nálunk " a stockholmi békekonferencia határozatát. A koreai agresszióval kapcsolatban láthattuk, hogy a magyar dolgozó nép ingadozás nélkül, helyesen taglalt állást ebben a kérdésben és a dolgozók milliói adakoztak arra, hogy Korea szenvedő népét kórházzal és szeretetcsomaggal támogassuk. Ez a megnyilvánulás egyben mutatja, hogy dolgozó népünkben elevenen és tettrekészen él a proletár nemzetköziség és szolidaritás éltető tudata. A magyar dolgozó nép egyre világosabban látja a szocializmus építésének és a béke megvédésének összefüggését. Látja ezt nemcsak az ipari munkásság, de a parasztság is. A terménybeszolgáltatás idején ezer meg ezer földműves hangoztatta: „Tudom, hogy a termény beadásal hazámat erősítem és a béke ügyét támogatom.“ Az ipari munkásság termelési felajánlásainál ugyancsak szakadatlanul megismétlődött az az indokolás, hogy a többi ermelés nemcsak a népi demokráciát, de a béke ügyét is erősíti. Megmutatkozott dolgozó népünknek ez a beállítottsága a Békekölcsön jegyzésénél is. Az a 2.750.000 magyar dolgozó, aki lelkesen, rövid napok alatt több mint egymilliárd forintot jegyzett, tisztában volt azzal, hogy e tettével egyben a béke ügye mellett is kiáll és hogy világos számára ötéves tervünk sikerének és a béke megvédésének elválasztható lán összefüggése. Végül is, de nem utolsósorban az e héten lezajlott tanácsválasztások mutatták, hogy a béke megvédésének kérdésében az egész magyar nép egységes. Soha a magyar dolgozók ilyen összekovácsoltan és lelkesen nem álltak ki egy eszme mellé, mint most ezeken a választásokon, ahol a fő jelszó az volt: „Békét akarunk, Népfrontra szavazunk!” . nji aimo A A tanácsvállasztásokon megnyíljál*ulvj népi egység demokráciánk igen jelentős győzelme. Az a tudort, hogy a tanácsválasztások egyben szilárd kiállás, tüntetés a béke mellett* különös lendületet, lelkesedést és elszántságot adott ennek a választásnak. Azért mondom, hogy elszántságot, mert a lelkesedés mellett mindenki megérthette, hogy a magyar dolgozó nép nemcsak kívánja a békét, de el van tökélye arra, hogy minden eszközzel meg is védi. Ezért lesz a béke híveinek jövő heti magyarországi kongresszusa újabb hatalmas demonstráció népünk békevágya és békeakarata mellett. Ez a kongresszus olyan küldötteket fog választani, akik Angliában, a dolgozó magyar nép lángoló békeakaratát megfelelő nyomatékkal képviselik. 1950 november 4. Anyagi fejlődésünk egészséges, erőteljes Áttérek most hazánk gazdasági helyzetének ismertetésére. Ma egy hete bonyítéka, hogy ezeket az intézkedéseket megértéssel, helyesléssel fogadta és gyorsan végrehajtotta, tettük közzé népgazdasági tervünk teljesítésének 1950 harmadik negyedévi eredményeit. Ezeknek az eredményeknek a lényege az, hogy gyáriparunk termelésének felemelt tervét a harmadik negyedévben 106,9 százalékra túlteljesítettük. Ez a teljesítmény 36,1 százalékkal nagyobb, mint az elmúlt év hasonló időszakának eredménye. E szám magáért beszél és mutatja azt a hatalmas fejlődést, amely egy esztendő folyamán több mint egyharmadával meg tudta emelni gyáripari termelésünket. Fejlődésünknek másik mutatója, hogy ebben a harmadik negyedévben a megvalósított népgazdasági beruházások összege a múlt év hasonló időszakának 206,5 százaléka volt. A Szovjetunió legjobb szakembereinek eléggé fel nem becsülhető támogatásával kezdjük elsajátítani a szocialista termelési módokat, a munkaverseny, a racionalizálás, az újítómozgalom jó alkalmazását. Megtanuljuk lassanként a helyes kalkulációt, rátértünk a termelést serkentő darabbérrendszer bevezetésére. Az alapbérek emelésével jórészt kijavítottuk a bérezés eddigi hibáit. Az ősszel végrehajtott normarendezés is azt célozta, hogy kiküszöböljük azokat a lazaságokat és fegyelmezetlenségeket, amelyek gátolják a szocialista munka lendületét. Ezek a feladatok nem voltak könynyűek és nem egyszer komoly áldozatokat, erőfeszítéseket és fegyelmet követeltek az ipari munkások zömétől.Munkásosztályunk érettségének és szocialista öntudatának legjobbai-Elsősorban ennek volt betudható, hogy ez év harmadik negyedében a gyáriparban az egy főre eső termelés értéke 19,4 százalékkal volt magasabb, mint az 1üd0-es év hasonló időszakában. Nemcsak ipari munkásságunk öntudata és áldozatkészsége nőtt meg, de ugrásszerűen megnőtt az iparban foglalkoztatott munkások és tisztviselők száma. Az iparban egy év alatt 90.000-rel nőtt a foglalkoztatottak száma. Az építőiparban 97.000-rel többen dolgoznak, mint tavaly ilyenkor. Ez a növekedés átmenetileg bizonyos nehézségeket is okoz. A szakmunkások száma például lassabban nő, mint a proletariátusé és emiatt átmenetileg komoly szakmunkáshiány mutatkozik, különösen a szerszámkészítőknél. Hasonlóképpen csökken a megnövekedett munkáslétszámhoz viszonyítva a mérnökök és technikusok száma. Népi demokráciánk mindent megtesz arra, hogy ezeken az átmeneti nehézségeken speciális szakmunkástanfolyamokkal, a technikusok és mérnökök kiképzésének meggyorsításával segítsen. Külön kell szólanom a bányászokról. Annyira hozzászoktunk ahhoz, hogy a bányászok népi demokráciánk legszilárdabb oszlopai, hogy egy kicsit meg is feledkeztünk róluk. Nem foglalkoztunk eléggé gazdasági helyzetükkel és politikai nevelésükkel. Ennek következtében a bányászok keresete kezdett elmaradni az általános fejlődéstől. Az is hátrányosan éreztette hatását, hogy politikailag nem foglalkoztunk velük eléggé. Most itt is változtatni fogunk. Tervgazdaságunk rohamos növekedése megköveteli a széntermelés gyors emelését. Ezek a követelések olyan nagyméretűek, hogy szénbányászatunk kezd elmaradni mögöttük. Nem szorul magyarázatra, hogy mit jelent további fejlődésünkre, ha nem lesz elég szenünk. Mi már egy sor rendszabályt foganatosítottunk a szénbányászok anyagi helyzetének megjavítására. De ez nem elég. Az új bányászok ezreire van szükség. Dolgozó ifjúságunk szövetsége egyre nagyobb részt követel magának a szocialista építés hatalmas munkájából, ezért jelentkezett lelkesen a Dunai Vasmű felépítésére. Mi most azt javasoljuk, hogy az ifjak legjobbjai forduljanak a bányák felé is s példamutató munkájukkal támogassák a bányászokat, a régi széncsaták hőseit. Van egyéb nehézség is. Az új munkások jelentékeny része faluról kerül az iparba és természetes, hogy időbe telik, amíg a gyári fegyelembe beleszoknak. Vagy kétszázezerre rúg az olyan ipari munkásoknak a száma, akik földdel is rendelkeznek. Ezek a munkások az aratás, vetés idején gyakran elmaradnak a gyárból és ezzel zavarják a termelés menetét. Ugyanakkor éppen a gyári munka miatt nem dolgozzák meg kellő gonddal földjeiket, ami a terméseredményekben természetesen megmutatkozik. Ez a — hogy úgy mondjuk — kéjlaki munkásréteg így egyszerre zavarja az ipar és a mezőgazdaság termelését. Érzik ezt maguk a munkások is, akik közül az utolsó időben sokan ajánlották fel az államnak földjeiket. Most dolgozunk olyan rendszabályon, amely az ilyen kisebb-nagyobb földdel rendelkező munkásoknak lehetővé teszi, hogy földjeiket előnyös áron eladják, vagy bérbeadják az államnak és ezzel megszűnjön az a helyzet, amely őket úgy ipari munkás, mint földművelő minőségükben zavarja. A munkaverseny nálunk még mindig kampányszerű: egy-egy eseményhez, dátumhoz kapcsolódva fellobban s utána újra ellanyhul. Azok a jó kezdeményezések, amelyeket a Szovjetunió tapasztalatai alapján az önköltségcsökkentés, az anyagtakarékosság terén bevezettünk, még gyerekcipőben járnak. A küzdelem az anyagpocsékolás, a selejt, a felesleges raktárkészletek s a pazarlás száz más formája ellen csak most kezdődik valójában. Iparunk, de egész tervgazdálkodásunk feladatai alapvetően megváltoztak azáltal, hogy a hároméves terv folyamán befejeztük a háború okozta károk helyreállítását és rátértünk a szocializmus építésére. Az a tény, hogy gyáriparunk most már több mint kétszeresét termeti annak, amit 1938-ban adott, mutatja, hogy itt egészen új problémák, az eddigitől lényegesen eltérő tervezési és termelési feladatok jelentkeznek. Az olyan óriási vállalkozások — mint a földalatti gyorsvasút, az inotai erőmű, a dunapentelei vasmű — jelentősége és méretei messzi felülmúlnak mindent, amit nálunk a kapitalizmus valaha alkotott. A feladat új, nem könnyű, de nagy segítőnk, a Szovjetunió támogatásával ezt is meg fogjuk oldani. Gazdasági életünk gyors fejlődését az imperialisták azzal igyekeznek meggátolni, hogy egyre inkább megnehezítik a tőkés országokkal való kereskedelmet. Az amerikai imperialisták gyakran beszélnek a vasfüggönyről. Mi azt tapasztaljuk, hogy ezt a vasfüggönyt éppen, az amerikaiak igyekeznek minden téren velünk szemben létrehozni. Termelési számaink azonban azt mutatják, hogy bár helyenként okoznak kisebb-nagyobb nehézségeket, de összfejlődésünket megakadályozni nem tudják. Ami a mezőgazdaságot illeti, az idei termés képe tarka. Búzatermésünk jobb volt, mint a tavalyi, rozstermésünk szintén. Jó termést adott a szőlő és a cukorrépa. Azonban az aszály miatt a tavalyinál gyengébb az árpa és a zab. Valamint a napraforgó, a hüvelyesek, de különösen a burgonya. Dolgozó parasztságunk a terményr begyűjtést és beadást, megv&vekedett öntudatának megfelelően, az idén jóval gyorsabban és pontosabban végezte el, mint tavaly. Amint tudjuk, augusztus 20-ra, alkotmányunk első évfordulójára nemcsak befejezték a kalászosok aratását, hanem a terménybeadás zömét is elvégezték. Ez annál nagyobb eredmény, mert hiszen ezekben a napokban az ellenséges hírverés igyekezett háborús hisztériát kelteni és rábírni a dolgozó parasztságot arra, hogy ne teljesítse beadási kötelezettségét. A kölcsönjegyzés és tanácsválasztás miatt az utolsó hetekben kissé meglassult a kukorica, a burgonya és a napraforgó beadása. Ezt a lemaradást gyorsan be kell hozni. Dolgozó parasztságunk politikai érettségének és öntudatának jele az a munkaverseny, amellyel vállalták, hogy a tanácsválasztások napjára, október 22-re befejezik az őszi vetést, sis valóban, 19 megyénk közül 17 e vállalást teljesítette is. A megmaradó két megye azóta szintén befejezte az őszi vetést és most országszerte nagy lendülettel folyik a tavasziak alá a mélyszántás. Ezek a tények azt mutatják, hogy a falu dolgozó népe az ipari munkásság példájára, erőteljesen felfejlődik népi demokráciánk általános színvonalára. Amikor ezt megállapítjuk, ugyanakkor rá kell mutatnunk, hogy még mindig egyik legnagyobb akadályunk a mezőgazdaság gyors fejlesztése terén a maradiság, a konzervativizmus, a régihez való görcsös ragaszkodás. Az idén például a forró időjárás miatt, a szokottnál két héttel előbb értek be a kalászosok. Kormányzatunk idejekorán és ismételten kérte a földműves népet, hogy erre való tekintettel ne várjon az aratással Péter-Pálig, hanem kezdje meg előbb. Sokan nem fogadták meg a tanácsot, gabonájuk túlérett és rengeteg mag kipergett. Aki szeptember végén, október elején járta a határt, annak feltűnt, hogy néhol a tarlón annyi új hajtás zsendül, mintha már elvetettek volna. Ha holdanként csak 1 kg feleslegesen kipergett gabonát számítunk, az országosan majdnem 50.000 méter mázsa veszteséget jelent. Vagy vegyük a másodtermények kérdését. A mi éghajlati viszonyaink mellett a kalászosok learatása után legalább 3 millió holdon lehetne másodveteményt, tarlórépát, csalamádét, mudart, kölest vetni. Ha ezt az eredményt el tudnók érni, könnyen 50 százalékkal emelhetnék állatállományunkat. A mi nehézségeink, benne közellátási nehézségeink egyik oka az idén az, hogy a szárazság miatt a kukoricatermésünk majdnem ugyanolyan gyenge, mint tavaly volt,viszont állatállományunk nagyon megnövekedett. A nyári állatszámlálás azt mutatja, hogy az idén egymillióval több a disznó és 200.000-rel több a szarvasmarha és a ló, mint tavaly. A takarmánytermelésünk ezzel szemben valamivel kevesebb, mint a tavalyi. A hiányt sok helyen burgonya, cukorrépa feletetésével pótolják, ami természetesen közellátásunkat zavarja. Ha parasztságunk gyorsan rátérne a másodtermények vetésére, takarmányozási gondjaink azonnal csökkennének. A mezőgazdaság szocialista szektorának fejlődése tervszerűen halad. A termelőszövetkezetekbe belépett családok száma június 30-án 46.000 volt, most 90.000 körül jár. A termelőszövetkezetek területe ugyanezen idő alatt 482.000 katasztrális holdról 770.COO katasztrális hold fölé emelkedett. Ezt a fejlődést elősegítette annak a 200 főnyi parasztdelegációnak a munkája, amely az idén a Szovjetunióban járt a kollektív mezőgazdaság tanulmányozására. Külön hála és köszönet jár annak az 50 tagú magyar kolhozparaszt küldöttségnek, amely Szovjet- Ukrajnából érkezett hozzánk s nagy segítségünkre volt, amikor tapasztalatait és munkamódszereit a magyar dolgozó parasztságnak átadta. A mezőgazdaság szocialista szektor a vetésterületünknek 13 százaléka és az év végére előreláthatólag eléri a 14 százalékot. Tervszerűen fejlődtek gépállomásaink is, melyeknek száma meghaladja a 360-at és több mint 6000 traktorral rendelkeznek. Gazdasági helyzetünk áttekintésének befejezéséül szólni kívánok élelmezési helyzetünkről és életszínvonalunkról. Közvetlenül az aratás után kisebb zavarok mutatkoztak az élelmiszerellátásban. Ezeknek részben tárgyi okuk volt, elsősorban a szárazság. Ezen felül a reakció megkísérelt nálunk is olyan vásárlási házt idézni elő, mint amilyen a nyugati kapitalista országokban volt. Ennek hatására augusztus folyamán kétszer annyi cukor fogyott el, mint júniusban és erősen megnőtt a lisztvásárlás is. Az ellenség tudatosan alá akarta ásni közellátásunk rendjét azzal, hogy a lehető legnagyobb árumennyiséget vonja el a közfogyasztás elől. Szalai István, bezi, győrmegyeikuláknál például nagymennyiségű szappan, 50 kg cukor mellett 1290 méter új textilanyagot és 75 pár új cipőt találtak! A győriek okulására az egészet egy kirakatban kiállították. Egy másik kuláknál, Baki Jánosnál, akinek Tiszanánán 60 holdja van, 90 darab vadonatúj, készruhát találtak. Előfordult olyasmi is, hogy Budapesten, a Váci utca 47. ^ám alatti rendházban, egy befalazott ,ajtó mögött 45 zsák lisztet és öt zsák cukrot találtak s a liszt már kukacos volt. Az is gyakori, hogy a kulákok nagymennyiségű fehérkenyeret vásároltak és állataikkal teletették. Benkő Sándor, orosházi kupec-kulákot például azért kellett felelősségre vonni, mert 1500 kg kenyeret etetett fel így állataival. Friss emlékezetünkben él a HUSfIRT árvüzér vezetőinek szabotázsa. Azt is tapasztaljuk, hogy sok önellátó, aki búza vagy rozs fejadagját kivette, a kenyeret a péknél vásárolja, a búzát pedig eladja, vagy ami sokkal rosszabb, az állataival eteti fel. Ez már szűnőben van, de ha tovább folytatódnék, természetesen fellépnénk ellene, mert közellátásunkat zavarja. Ezekkel a jelenségekkel szemben különböző rendszabályokat foganatosítottunk. Azokra, akiknél az ellenséges szándék és a szabotázs kétségen felül állott, kemény kézzel lesújtott a demokrácia, a többieknél politikai felvilágosító munkát végzett és ahol az anyagelosztásban hibák mutatkoztak, ott azt kijavította. Az olyan élelmiszerekben, mint a burgonya, gondoskodtunk arról, hogy a meglévő készletek elsősorban a dolgozó tömegekhez jussanak. Ezek a rendszabályok sikerrel jártak, a sorbanállások megszűntek és a cukor-, kenyér-, lisztfogyasztás kezdi megközelíteni a normálisát. Az ellenséges hírverés természetesen boldogan lecsapott azokra a döccenőkre, amelyek közellátásunkban mutatkoztak és telekürtölte a világot a magyar élelmezési nehézségekről. Ez a hírverés, amely rendszerint hetekkel elmarad az eseményektől, ezúttal is megjárta: nem tud róla, hogy a megjavult élelmezés következtében az itthoni reakció már új nótát fúj, azt, hogy az élelmezést a tanács választások előkészítésére javítottuk meg és utána azonnal rosszabbodni fog. Emlékszünk rá, hogy tavaly augusztusban azt állították, hogy a fehér kenyeret az Ifjúsági Világtalálkozó befejezése után meg fogjuk szüntetni. A tanácsválasztások is megvoltak és közellátásunk változatlanul jó. Van azonban közellátási nehézségeinknek egy olyan figyelemreméltó oka, ami egészséges fejlődésünk elve-