Szabad Nógrád, 1951. szeptember (7. évfolyam, 36-40. szám)

1951-09-01 / 36. szám

M.D.P ' NNGRÚD ME GM El PO­RTBIZOTTSÚGÚNO W tPPJ 0 VII. évfolyam 36. szám Ara 50 fillér 1951. szeptember 1 AZ ELSŐ BÁNYÁSZNAPRA írta: Pothornyik József Elérkezett a nagy nap a magyar bá­nyászok életében. Pártunk, kormányunk határozata értelmében megünnepelhetjük az első Bányásznapot. Tekintsünk ezen a napon a múltba, nézzük meg, milyen hosszú és nehézségekkel telített utat kel­lett megtennünk, amíg eddig elértünk. Ezt az utat a Kommunista Párt segítsé­gével — legálisan, vagy illegálisan — Rákosi elvtárs vezetésével tettük meg. A múltban a magyar bányászok és külö­nösen a nógrádi bányászok voltak leg­jobban elnyomva. Éppen ezért mi vol­tunk azok, akik az egész ország bányá­szainak harcát csaknem elsőnek indítot­tuk el. Az 1899-ben sikertelenül lefolyt sztrájk után is még szervezetlenül, ered­ménytelenül harcoltunk egészen a prole­tárdiktatúráig. A Tanácsköztársaság fenn­állása alatt a magyar bányászok sorsa könnyebb lett. A külföldi imperialisták azonban nem nézték tétlenül a mi fel­­emelkedésünket és Salgótarjánra is rá­uszították a franciák a cseh burzsoá csa­patokat. Amikor már csak néhány ki­lométerre voltak, csákány helyett fegy­vert ragadtunk. 1919 május 17-én úgy véd­tük meg a támadástól hazánkat. Egy hétig tartottuk vissza az ellenséget, ami­kor pedig Rákosi elvtárs vezetése alatt megérkeztek a Vörös Hadsereg katonái, velük együtt szorítottuk azokat vissza. A Vörös Hadsereg megérkezése után egy részünket Rákosi elvtárs visszaküldött a bányába dolgozni és akkor a termelést napi 400 vagonra emeltük. A Tanácsköztársaság bukása után azon­­ban újra a legkíméletlenebb elnyomatás­ban volt részünk. Amíg az ország egyes részeiben 8 órás munkaidő volt, nálunk még m­­indig 12—16 órás volt a munka­nap. Fabakancsban, papírruhában jár­tunk. A kenyerünk dohos, penészes liszt­ből készült, hozzá még a romlott marga­rin is kevés volt. Mindezekhez még hoz­zájött a csendőrök ütlegelései, kínzásai. Ezek ellen neh­éz volt a bányászoknak harcosan kiállni, szervezett sztrájkot ve­zetni. Ha ilyen mégis létrejött, akkor azt az illegális Kommunista Párt ve­zette- A Párt segítségével szerveztük meg 1928 augusztus 1-én az 1 órás tün­tető sztrájkot a béke mellett, a háborús gyújtogatók ellen. A tüntetés alatt a szánási lejtaknánál a bánya kijáratához a csendőrség kordont vont. Sortűz fenye­getésével akartak visszaküldeni a munka­helyre dolgozni. Adorján István letépett ingével állt a csendőrszurony elé. Kádas csendőrőrmester elsütötte fegyverét, mi­re mi kikiáltottu­k a sztrájkot, addig amíg a csendőröket el nem viszik on­nan. Ezt a sztrájkot úgy próbálták le­verni, hogy a vezetőket bezárták. Epich­ Ede, Hován József, Kakukk József és én két napig voltunk fogva a csendőrségen. A sztrájk vezetői elhurcolásának láttán bányásztársaink még szervezettebben har­coltak és összefogtak a szomszédos üze­mekkel, a baglyasaljai lejtakna,­ Rau­­akna, Sára lejtakna és Albertakna dol­gozóival. Lámpával a kezükben, munka­ruhában felvonulva követelték a csendő­röktől a letartóztatottak szabadonbocsáj­­tását. Harcuk sikerrel járt, Kádas csen­­dőrőrmestert pedig levetkőztették egyen­ruhájából, hogy a nyugalmat helyreál­lítsák. Az ebben az időben lezajlott sal­gótarjáni sztrájkoknál több jó elvtár­sunk a kínzásoktól, vagy a gyilkos go­lyóktól halt meg, így vesztettük el Csá­bi Lajost és Dancsák Lászlót is. A Párt illegális lapja, a „Kommunista” így írt szeptemberi Szajnában: „A salgótarjáni harcosokat nem lehet visszariasztani. A vértanuk példája nyomán folytatják har­cukat a magyar nép szabadságáért”. Pártunk mindig terhetetlenül vezette a bányászok harcát, Rákosi elvtárs pedig a börtönből is irányított bennünket. Il­legálisan, sok nehéz harc közben taní­tott az osztályharc fegyverének forgatá­sára, amely sok áldozatot követelt. A ve­zetők jó részét bezárták, elítélték, egy részüket külföldre szállították vagy kény­szerítették. Terrorral akarták megszün­tetni a kommunista eszme terjedését, de a bányászok a harcban megedződtek és minél nagyobb volt a terror, annál job­ban terjedt. A Párt nemhogy megszűnt, hanem egyre erősödött és harcolt a ter­ror ellen. Ezekről az időkről beszélt a múlt évi békekongresszuson Futó János is, a Nagybátonyi Szénbányák sztaháno­­vista vájárja is felszólalásában: „A múlt­ban fillérekért dolgoztam, ebből a bér­ből kellett eltartanom édesanyámat és két testvéremet. Volt olyan időszak, ami­kor egy műszak alatt 1 pengő 60 fillért kerestem. Ezért kemény munkát kellett végeznem a kapitalista munkáltatóimnak. Nagy volt a terror. A nehéz és majd­nem ingyen végzett munka mellett el­bocsátás és szanálás volt az osztályré­szünk. Vártuk a felszabadulást, a szov­jet csapatok bejövetelét. A felszabadulás előtt azonban még át kellett vészelni a nyilas uralmat. A nyi­lasok először harcos támogatójukra szá­mítottak a bányászokban. Ocsmány ígé­­retekkel, „kívülről zöld a dinnye, belül­ről piros” jelszóval csábítottak maguk­hoz. Első időkben voltak is, akik hittek ebben, de kiderült, hogy az nem dinnye, amiről beszéltek, hanem tök. A bányá­szok tömege látta és érezte ezt és mo­llen olvasta az illegális Kommunista Párt sajtóját, a „Harcoló Bányászt’* és a többi illegális kommunista röplapokat. A felszabadulás előtti nehéz, várakozó időket­­ ezek a sajtótermékek és a Moszk­vai Rádió magyar nyelvű híradásai kön­­­nyítették meg. Ezek tartották vissza elv­­társainkat és a hozzájuk csatlakozókat attól hogy a bányába menjenek dolgoz­ni, hogy elvonuljanak a fasisztáktól kényszerítve. Erdőkben, bányákban buj­dostak a náci tisztek és nyilasok elől. így szereztek dicsőséget a nógrádi szén­­m­edencének a karancsaljai hős bányá­szok, akik a bányába vonulva harcoltak a terrorral szemben. Mindenki fellélegzett, amikor a szov­jet csapatok, Sztálin elvtárs Vörös Had­serege eljött hozzánk és felszabadított a sokéves terror alól. A nógrádi medencé­ben is csakhamar megindult a széncsata. Előszedték az elszállítás elől eldugott gépalkatrészeket, összeállították a szi­vattyúberendezéseket, beindították a bá­nyákat. Megindult az erőmű is Ekkor már Rákosi elvtárs, egykori hadvezérünk, most vezetőnk, tanítónk támogatásával, irányításával vihettük győzelemre a szén­csatát. Pártunk mindig, azóta is megbe­csülte a bányászokat. Már 1945-ben és azóta is megtett mindent, hogy megkön­­­nyítse a szénért vívott harcunkat. Ezt a célt­­ szolgálta az 1960 november 22­-én kelt, a Párt és a kormány közös határo­zata is. Pártunk ezzel szintén bebizonyí­totta, hogy szívén viseli a bányászok sorsát és minden harcunkban velünk van. Ezt Rákosi elvtárs az 1950 november 26- án megtartott bányászértekezleten így fe­­jezte ki: „A Magyar Kommunista Párt története a magyar bányászsággal elvá­laszthatatlanul össze van fűzve így volt ez már 1919-ben, így volt a Horthy-fa­sizmus nehéz évtizedeiben és így volt ez 1945-től kezdve szakadatlanul. Mindenki tudta, hogy a nehéz, 1945—46-os eszten­dő Pártunk egyik legbiztosabb pillére, amelyre mindig számíthattunk — a bá­­nyászság volt. Büszke örömmel állapítha­tom meg, hogy az is maradt.” Rákosi elvtárs véleménye megmutatko­­zik a Minisztertanács határozatában is, amikor a bányászoknak jobb munkafeltéte­­leket, ingyenes ruhát, díszegyenruhát, új lakásokat biztosít. A fegyelmezetten dol­­gozó bányászokat hűségjutalommal, nép­köztársasági érdemrenddel tünteti ki. Ez a határozat mondja ki, hogy az 1919-es tatabányai sortűz által hősi halált halt bányászok emlékére, valamint a bányász­­munka elismeréseképpen minden év szeptember első vasárnapját a bányászok napjaként ünnepli meg az ország. Nógrád megyei bányászok! Mutassátok meg Ti is, hogy méltók vagytok erre a bizalomra Pártunk mindezért a sok jó­ért, megbecsülésért csak azt kívánja, tel­jesítsétek az ötéves terv rátokelő szaka­szát. Végezzetek jó munkát a bányában. Harcoljatok úgy, mint a Kisterenyei Szénbányák és különösen a Déli-akna bá­­nyászai, akik megmutatták, hogy nem hoznak szégyent hős mártírjainkra. Kö­vessétek azokat a dolgozókat, akik példát mutatnak a megye és az ország bányá­szainak, akik 1404 százalékos tervtelje­sítésükkel elnyerték a Minisztertanács zászlaját. Kövessétek az olyanokat, mint Simon Miklós vájár, akit Népköztársa­ságunk most tüntetett ki érdemrenddel Még vannak lemaradások bányáinknál, így például a Nagybátonyi Szénbányák­nál, ahol nem teljesítik tervüket, adósai maradnak az államnak­ A mi kötelessé­günk teljesíteni és túlteljesíteni tervün­ket, mint törvényes tervet. Kötelességünk felajánlásainkat teljesíteni, mert úgy ünnepelhetjük meg legjobban, legméltób­ban a bányászok régi tradícióját. A Bá­nyásznap ünnepének alkalmából nemcsak akkor leszünk méltók Pártunk és kormá­nyunk megbecsülésére, h­a becsülettel tel­­jesítjük vállalásainkat. Ahogy a Párt és a kormány gondoskodása, Rákosi elvtárs szeretete minden nap és minden órában érvényesül bányászaink felé, ugyanúgy kell nekünk minden nap teljesíteni ter­vünket, ugyanúgy kell a Bányásznap után továbbvinni a versenylendületet, még Az élenjáró dolgozó parasztokat követve vigyük győzelemre a Békebegyűjtési hetet A begyűjtési terv túlteljesítésével dolgozó parasztságunk százai teljesítet­­ték újra hazafias kötelességüket. Kati­­ér János zagyvarónai 6 holdas dolgozó paraszt kenyérgabona beadási kötele­zettségén felül 13­38 kg kenyérgabonát adott be, így beadási kötelezettségét 1241 százalékra teljesítette. Oravecz József bárnai 3 holdas 870, Angyal Já­nos zagyvarónai 6 holdas dolgozó pa­raszt pedig 569 százalékban teljesítette begyűjtési tervét. Özv. Kelemen Pálné, akinek 832 kg hátraléka van, példát vehet­­ne Tóth Lajos 10 holdas berkenyei közép­­paraszttól, aki az előírt 915 kg beadása helyett 1830 kg-ot adott be, így be­adását kenyérgabonából 200 százalékra, takarmánygabonából 150 százalékra 'T­isztelt Szerkesztőség! Elmondom, mint jártam, hogy a megye többi dolgozó parasztja hadd tanuljon belőle. Én itt Varsányba­n az elsők között gépeltem el, de a beadást húz­tam, halogattam, majd holnap, — mondtam, aztán mindig közbejött va­lami és megint csak nem vittem be. Most aztán joggal emelték fel 10 szá­zalékkal a kötelezettségemet, mert hisz így igazság. Aki mindjárt bead­ja és túlteljesíti, annak jutalom jár, aki hanyag, annak meg büntetés. Lát­hatja ebből minden gazda, hogy ma­gára is szégyent hoz a halogatással és az államnak se mindegy, hogy mindjárt beadjuk-e a terményt, vagy majd valamikor. Ha minden gazda így gondolkodna, akkor kormányunk most sem tudta volna felemelni az ipari munkások fejadagját és szabad kenyér sem lenne a városokban, épít­kezéseknél. Nekünk segíteni kell a munkásokat,­­ hogy ők viszont segít­hessék a parasztságot gépekkel, több áruval. És nem mindegy az, hogy a bányász pl. már most eszik-e többet, vagy esetleg csak hónapok múlva és ez mirajtunk, dolgozó parasztokon múlik. Ezt jól gondolja meg minden gazdatársam, mielőtt halogatni kezdi teljesítette. Tóth Lajos a község élen­járója. Elsőnek végezte, el a növény­ápolási munkát, másodiknak az aratást. A hordást, cséplést a begyűjtési terv teljesítését ugyancsa­k elsőnek fejezte be. A tervteljesítéssel kapcsolatban ezeket mondja Tóth Lajos: „Földjeimet traktorral szántottam fel. Így értem el a jobb termés­t. Fej­adagom bőségesen meg­van. A jegyre beadót mennyiség után szabad őrlést is kaptam. Feleslegemet szívesen adtam az ipari dolgozói­ , kenyérellátásának­ biztosítására, mert tudom, hogy ezen keresztül a béketábort erősítem és az ötéves terv sikeréhez járulok hozzá. Én is adtam az iparnak, de én még többet kaptam tőle.“ a beadást, gondoljon arra, hogy ezzel csak az ellenséget segíti és gyengíti államunkat. Én most már a felemelt kötelezett­ségem teljesítem, tanulva a magam kárán. De beadtam C jegyvre 1 má­zsát is, amire 75 forintnyi vásárlási utalványt kaptam. Szép Antal (Veres) Varsány Ugyanilyen példamutató Szeles­zsár nagylóci paraszt, holdon­kotlik. Boldi­­hajdu, dolgozó aki 3 gazdás- Ke­­nyérgabona be­adását 4.450 takarmány ga­bona beadását 1785, állat- és zajbeadási kö­telezettségét 789, tojás beadási kötelezettségét, 160 százalékban teljesítette. Tervteljesíté­­sével kapcsolatban a következő nyilat­kozatot tette: ,,m­i ezzel akarom a mi államunkat segíteni, így akarom a békét védeni- Azt akarom, hogy nagyobb darab kenyér jusson minden dolgozó aszta­­­­ára és azoknak a gyári munkások­nak, akik ugyancsak versenyben dol­goznak azért, hogy nekünk több tex­tilanyag és iparcikk jusson. Mi, dol­gozó parasztok, a tervünk túlteljesí­tésével mélyítjük el a munkás-paraszt szövetséget. A háborús uszítóknak az­zal válaszolok, hogy mindig többet és jobbat termelek békénk megvédése érdekében.” „Halogattam a beadást, joggal emelték fel kötelezettségemet“ A kisbágyoniak segítsége a­ cséplésben az egyházasdengelegieknek Antal Ferenc a pásztói járási tanács begyűjtési csoportvezető helyettese írja: „Kisbágyon község dolgozó paraszt­sága augusztus 24-én befejezte a cséplést, 8 tagú brigádot szervezett, hogy a lemaradt Egyházasdengeleg községet kisegítse a munkában. Oda­adó , munkát végzett a brigád meg­szervezésében Zahar Lajos VB titkár. A megszervezett brigádot kocsin szál­lították át Egyházasdengelegre. A bri­gád tagjai örömmel fogtak a munká­hoz. A munkájukat a járási tanács begyűjtési csoportja mindenben támo­gatja, gondoskodik az ellátásukról. Ahhoz azonban, hogy a brigád ered­ményes munkát végezhessen, szüksé­ges az, hogy a község dolgozó pa­rasztsága, mely az ’ellenségre hallgat­va, elmaradt a csépl­ ési munkákkal — a brigáddal együtt harcoljon e­ cséplés mielőbbi befejezéséért. Az egyházas­­dengelegi községi tanács VB elnöke és titkára bátran leplezze le a­ csép­lés elleni lázátokat, őrködjön éberen, nehogy ugyanaz az eset előforduljon, mint Gubács Pálnéé, aki 23 munkást lazított a cséplés megkezdése ellen, ugyanezt mások is megismételhessék. Leplezze le a cséplés ellen lázítókat és éberen őrködjön dolgozó népünk jövő évi kenyere felett.“ Továbbra is a pásztói járás vezet a begyűjtési versenyben Az augusztus 26-i kiértékelés szerint Nógrád vármegye a terménybegyűjtés­­ben 70,5 százalékot ért el. A járások közötti versenyben első hely­­re a pásztói járás került 88,4 százalékos eredményével. A községek közötti versenyben tovább­ra is Jobbágyi község halad az élen, amely változatlanul tulajdonosa a Megyei Ta­nács vándorzászlajának. Tojásbegyűjtésben az augusztus 25-i kiértékelés szerint megyénk 47.5 százalé­kot ért el. A járások közötti versenyben a pásztói járás halad az élen 49.7 százalékkal, majd utolsó helyen a szécsényi járás van 44.4 százalékos eredményével. Jó eredményt ért el Salgótarján város, amely évi tervét 77.5 százalékra teljesí­tette. A termény- és tojásbegyű­jtés mellett fokozni kell a baromfibegyűjtést, mivel augusztus 25-ig megyénk mindössze 5.2 százalékra tett eleget baromfibegyűjtési kötelezettségének. 2. Rétsági járás 79.9 százalék 3. Balassagyarmati járás 78.4 százalék 4. Salgótarjáni járás 67.9 százalék 5. Szécsényi járás 65.7 százalék Népnevelőbrigádokat szerveztünk, hogy fokozzuk a C-jegyre beadott gabona mennyiségét !B­alassagyarmat város dolgozó pa­­rasztsága már ezideig is tanújelét adta a népi demokráciához való hűségé­nek, mert Alkotmányunk ünnepére, aug. 20.ra kenyérgabona beadási kötelezettsé­­gét (A-f-B-I-C) ]26 százalékban, takar­mánybeadási kötelezettségét 31 százalék­ban, évi tervét pedig 107 százalékban teljesítette. Ezen eredmények a kenyér­­gabona vonalon ugyan szépek, de nem kielégítőek, különösen lemaradás van takarmánygabona vonalon. A hiányossá­gok felszámolása és az eredmények fo­kozása érdekében a városi pártbizottság útmutatása, a városi Társadalmi Bizott­ság kezdeményezése és határozata alap­ján a városi tanács dolgozóiból alakult brigádok, valamint a pártszervezet nép­nevelőinek bevonásával minden egyes be­adásra kötelezett dolgozó parasztot felvi­lágosító munka során meggyőznek a be­adási kötelezettség teljesítésének fontos­ságáról, békés építő munkánk megvédése érdekében. A brigád tagjai elmondják dolgozó parasztságunknak, hogy „C” be­adási tervük teljesítése szükséges ahhoz, hogy fejlődő iparunk és ezzel kapcsolat­­ban növekvő ipari munkásságunk és dol­gozóink kenyérellátása, valamint ipari nyersanyagszükségletünk biztosítva le­gyen. Népi demokráciánk igazi fegyvere a meggyőzés. A tanács a Párt útmutatása alapján a begyűjtésnél is ezt akarja meg­­valósítani. A városi tanács dolgozói vál­lalták, hogy minden egyes dolgozó 8—10 beadásra kötelezett egyénileg dolgozó pa­rasztot meglátogat, egyúttal ellenőrzi, hogy beadási kötelezettségüket határ­időre teljesítsék. Ha valahol lemaradás mutatkozik, azonnal felhívják a lema­­radtakat kötelezettségük teljesítésére. Természetesen, mivel a begyűjtés végre­hajtása a dolgozó parasztság törvényes kötelezettsége, s annak teljesítését tör­vény írja elő, éppen ezért, ha a meg­­győzés fegyvere nem biztosít kellő ered­ményt és akadnának olyanok, akik a tör­vényt, fejlődésünket akadályozni próbál­ják, azokra a törvény szigorával sújtunk­ le. Dolgozó parasztságunk lássa meg, hogy Pártunk és kormányunk mennyire támo­gatja a beadásban élenjáró dolgozó pa­rasztságot. Premizált áru juttatásával, amelyen keresztül fontos közszükségleti iparcikkek jutányos áron való beszerzé­­séra van lehetőség. Városunkba eddig közel 45 ezer forint értékű kedvezményes iparcikket osztottak ki. Egyéni jutal­mak kiosztásával, valamint gyorsbeadási jutalom kifizetésével anyagi jólétét emeli dolgozó parasztságunknak. Három­millió forint az az összeg, amely orszá­gos viszonylatban a beadásban élenjárók jutalmazására rendelkezésre áll, de en­nél nagyobb az a jutalom, amelyet ter­veink teljesítése az ötéves terv keretén belül biztosít minden becsületes dolgo­zónak. KOVÁCS ISTVÁN nagyobb akarattal és elszántsággal küz­deni a több szénért. A Bányásznap után hatalmas feladatok állnak előttünk. Eb­ben a szakaszban harcolunk azért, hogy győzelemre vigyük ötéves tervünk máso­­dik évét. A feladat annál komolyabb, mert nemcsak a hátralevő hónapok ter­vét kell teljesíteni, hanem a szénbányá­szatban az­ eddigi lemaradást is be kell hozni. Még mindig sok a bányaüzemek­ben a hiányzás. Lazaságok fegyelmezet­lenségek hátráltatják­­ a széntermelést. Még nem valósult meg következetesen a felelős egyszemélyi veztés, még igen sok követelni való van aknászainktól azon a téren, hogy a termelés közvetlen parancs­nokai legyenek, a dolgozókkal együtt har­coljanak a magasabb munkaszervezettség­ért. A Nagybátonyi Szénbányák és a többi bányaüzemek, amelyek nem teljesítik minden részletében tervüket, tanulhatnak Déli­ bánya vezetői és dolgo­zói munkamódszeréből. Itt a verseny nem a vezetők irodából irányított versenye volt. Együtt versenyeztek a vezetők a dol­gozókkal. Csak így valósulhatott meg az a mérhetetlen felelősség, melyet min­den egyes dolgozó érzett a felajánlás si­­kerrevitelében. Csak így valósulhatott m­­eg, hogy a verseny időtartama alatt igazolatlan műszakmulasztás nem fordult elő, hogy az eredetileg vállalt három munkacsapattal szemben hat munkacso­portnál vezették be a ciklusos munka­­módszert, hogy terven felül, a verseny te­ tária alatt 4152 tonna szenet adtak népgazdaságunknak. A többtermeléssel békénkért, az egész világ bányászainak békéjéért, felszabadu­lásáért harcolunk. Ha több szenet adunk az országnak, hozzájárulunk ahhoz, hogy országunk minél előbb a vas és acél országává áljék, hogy több gépet adhas­sunk a mezőgazdaságnak, hogy erősebbek legyünk a békefront ránk eső szakaszán. A nógrádi bányászok akkor ünneplik mél­tóan a Bányásznapot, ha mindezeket vi­lágosan látják és elhatározzák, hogy fe­­lülmúlják az aug. 20-i versenyben és a Bányásznap tiszteletére elért eredményei­ket, ha még nagyobb harcot indítanak az 1951-es tervben mutatkozó, lemaradás be­­hozásáért, a terv túlteljesítéséért-

Next