Szabad Nógrád, 1951. december (7. évfolyam, 51-55. szám)

1951-12-02 / 51. szám

e sbabaz* aremju» Am elmélet kérdései A marxizmus-leninizmu­s a háború és béke kérdéséről A SZOCIALISTÁK a népek közöt­ti háborút mindig mint barbár, állati dol­got, elítélték. Tisztában voltak azonban azzal, hogy szoros összefüggés van a há­borúk és az országon belül folyó osztály­harc között és azt tartották, hogy a hábo­rúk lehetőségét az osztályok megszünte­tése, a szocializmus megvalósítása nélkül lehetetlen véglegesen kiküszöbölni. A kommunisták mint következetes bé­­keharcosok, — tudják, hogy a békét nem elég kívánni, hanem a békét ki kell har­colni. — Ezzel szemben a jóhiszemű pa­cifisták, a­kik „általában” minden hábo­rút elleneznek, nem értik meg, hogy a háború kérdését nem lehet a háborút vi­selő’ osztályok gazdasági és politikai kö­rülményeitől függetlenül, elvontan szem­lélni. Mindig számba kell venni, hogy milyen osztály, milyen célból viseli a há­borút. ,,Mi marxisták — mondotta Lenin — feltétlenül szükségesnek tartjuk, külön, külön minden egyes háború történel­­mi tanulmányozását.“ A marxizm­us leninizmus tárta fel elő­ször a politika és a háb­orú osztályjellegét, a politika és a háború kölcsönös össze­függését és kölcsönhatását és rámutatott arra, hogy mindenféle politikai és min­­den háború alapját a termelési módban, az ország társadalmi és állami rendszeré­ben, társadalmi és politikai viszonyaiban kell keresni. A háború — mondja Lenin­­— annak a belső politikának visszatükrö­ződése, amelyet az illető ország a háború előtt folytatott. De nem minden termelési módból és nem minden társadalmi rendszerből kö­vetkezik szükségképpen a háború. Amikor majd az egész világon megsemmisül a kapitalizmus és győzelmest arat a szoci­alizmus, háború sem lesz többé. MINDEN HÁBORÚNAK határozott politikai, osztálycéljai vannak, amelyek meghatározzák a háború jellegét és a had­viselés módját is. A Szovjetunió háborúi mindig felszabadító jellegűek, így a má­sodik világháborúban a Szovje­tuniónak és a hitlerellenes koalícióban egyesült or­­­szágok népeinek fő céljai a fasizmus fel­számolása, egy új­ német agresszió meg­akadályozása, a fasiszta országokban a demokratikus rendszer helyreállítása, a világ szilárd és tartós békéjé­nek, a népek között békés együtt­működésnek az egész világon való megte­rem­tse volt. Ez a háború tehát igazságos és felszabadító háború volt, amelyet az egész emberiség legveszedelmesebb és legagresszívebb ellensége, a Hitler-fasiz­­m­us ellen viseltek. Az USA és Anglia reakciós köreit­­ azonban a fasizmus elle­ni háborúban csak azt érdekelte, hogy Németország és Japán en­ge meggyengüljön, hogy veszedelmes ver­senytársaikat el­ávolítsák a világpiac­­ról. Ugyanakkor még arra számítottak, hogy a háború következtében a Szovjet­unió is meggyengül, megszűnik nagyhata­lom­­­m­l, függőségbe kerül az USA- tól és Angliá­ól. Tudjuk, az amerikai-an­gol irr­ x­erialista köröknek ez a számítása csúfosan megbukott. A Szovjetunió, mely az antifa­siszta háború főterhét viselő, döntő sze­­repet játszott a fasiszta támadó fölö t­arad­ott győzelemben és megerősödve került ki a háborúból. Ez élesen megvál­toztatta a­­ háború után az erőviszonyokat a szocialista és kapitalista rendszer között e szocializmus javára. SZTU.TN jELVTÁRS zseniális művében is ,,SzK(b)P í.története,‘-ben a következő­képpen foglalat össze a marxizmus-fe­­miniz­mur­ fi Tiltásait a háborúról: „A bolsevikok nem elleneztek min­­denféle hibwrit­. f­sak a hódító, az Im­perialista hábor­út ellenezték. A bolse­vikek azt tartották, hogy kétféle hábo­­rú van: t *> van Igazságra», nem hódító, felsza­badító háború, am­elynek célja, vagy s szép védelme k­ü­lső támadás és leigázá­­si kísérletek ellen, vagy a nép felsza­badítása a kapitálist,, mbsár alól, vagy pedig a gyarmatok és függő országok felszabadítása az imperialisták elnyomá­sa alól és ha van igazságtalan, hódító háború, amelynek célja idegen országok, ide­­gen népek meghódítása és leigázása. A háború előbbi f­ajtáját a bolsevi­­kok­ támogatták. Ami a háború mi­o­­dik fajtáját illeti, a bolsevikok azt tartották, hogy az ellen elszánt harcot kell folytatni, egészen a forradalomig és a saját imperialista kormány meg­­döntéséig. A kommunisták tehát elvileg pártolják a forradalom! osztályok és haladó társa­dalmi erők erőszakát a reakciós osztályok és azok polt­ikai intézményei ellen, — követve a nagy Lenin tanítását, — hogy „a fegyverrel és hatalmi szervekkel rendelkező erőszakoskodással szemben alkalmazott erőszak nélkül nem lehet megszabadítani a népet az erőszakos­­kodóktól“. Ezért a marxisták-leninisták elismerik és támogatják az elnyomott osztályoknak el­nyomóikkal szemben viselt háborúik jo­gosságát, haladó jellegét, igazságosságát és szükségességét, de elítélik a kiz­ákmá­­nyoló osztályok és államok háborúit, ame­lyeket a népek és elnyomott osztályok­­ ellen viselnek. A GYARMATI ÉS FÜGGŐ ORSZÁ­GOK népeinek szabadságharca fontos té­­­­rnyezejje a béke ée­letsakciát, egy­ eső­­­södő táborának. A koreai nép és a kínai önkéntesek hősiessége mély, felbecsülhe­tetlen hozzájárulás a béke ügyéhez és az egész világ csodálkozását váltja ki. Hősi­ességük nagysága abban rejlik, hogy amikor ők szülőföldjüket, saját otthonukat védik, ugyanakkor az egész világ békéjé­nek nagy ügyét is védelmezik azzal, hogy megsemmisítő csapásokat mérnek az amerikai beavatkozókra, s a világ népeit is talpra állítják, hogy visszaverjék a vi­láguralomra törő amerikai imperializmus próbálkozásait. Lenin és Sztálin azt tanítják, hogy „A haza védelme” az imperialista háborúban nem más, mint a proletárin­ernacionaliz­­imus elárulása­ Lenin a legnagyobb fel­háborodással állapította meg az első vi­lágháború idején az áruló szociáldemokra­ta vezérekről, hogy „ugyanúgy, mint a bnnsaik, becsap­­ják a népet, amikor azt hirdetik, hogy a háború a nemzetek szabadságának és létének megvédése érdekében folyik és ezzel átállnak a burzsoázia oldalára a proletariátus ellen.“ A jobboldali szociáldemokraták ma is az imperialisták legfőbb támaszai a mun­kásosztály soraiban a Szovjetunió, a népi demokráciák és a gyarmati népek ellen forralt reakciós, ellenforradalmi háborús tervek megvalósításában. A marxizmus-leninizmus tartásából következik, hogy az igazságos és felsza­badító háborúk érdekei megkövetelik a tömegek legaktívabb részvételét az ország védelmében. „A honvédelem elismerése azt jelenti, hogy elismerjük a háború jogosságát és igazságosságát..." Lenin és Sztálin útmutatása a honvéde­lem szükségességéről az igazságos háború­ban egyenes útmutatás minden következe­tes békeharcos számára, hogy küzdjön a kozmopolitizmus reakciós ideológiája el­len, amely „elavultnak” tünteti fel a ha­za, a nemzet fogalmát és tulajdonképpen megtisztítja az utat az amerikai imperi­­alis­ák előtt világfeletti uralmuknak meg­teremtése számára. A SZOVJET NÉP a hősiességnek nagyszerű példáját mutatta szocialista hazája védelmében. Alig fejeződött be az első világháború a nemzetközi imperialis­ta burzsoázia minden fegyveres erejét az első szocialista köztársaság ellen vetette és egyesítette erőfeszítéseit az orosz ell­­lenforradalom erőivel abból a célból, hogy megdön­se a szovjethatalmat. A nemzet­közi imperializmusnak ez az első kísérle­te a fiatal szovjet köztársaság ellen gya­lázatos kudarcba fulladt. A Vörös Had­sereg legyőzhetetlen erőnek bizonyult. A szovjet nép, amelyet a Bolsevik Párt, La­nin és Sztálin vezetett, megvédte a szov­jet haza becsületét. A NEMZETKÖZI IMPERIALIZMUS 1941-ben tett másodszor kísérletet, hogy fegyveres erővel semmisítse meg a szo­cialista szovjet államot. Erre a célra használta föl a Hitler-féle fasizmust. A Szovjetunió belépése a háborúba fokoza a fasiszta államok ellen folyó második világháború antifasiszta, fölszabadító jel­legét és főtartalma a szocialista állam fölszabadító harca volt a legreakciósabb és legagresszívebb imperialista állam, Hit­­ler-Németország ellen. A Szovjetunió igazságos, felszabadító honvédő háborújának célja nemcsak a szovjet területek és a szovjet népek fel­szabad­­ása volt a hitleri iga alól, hanem az is, hogy segítséget nyújtson Európa minden népének a fasiszta elnyomás alól való felszabadulásában. A Szovjetuniónak a Hitler Németor­­szág ellen vívott Honvédő Háborújának határozott osztályjellege volt, amelyet a szocialista állami és társadalmi rend vé­delme érdekében folytatott azzal a céllal, hogy megsemmisítsék a német és japán imperializmust és segítséget nyújtsanak Európa és Ázsia népeinek a demokrácia és szocializmusért folyó harcában. A Szovjetunió Honvédő háborújának nemze­ti jellege volt, melyet a szovjet nép szo­cialista hazájának, becsületének, sza­badságának és függetlenségének védelmé­ben vívott. Végül a Szovjetunió Honvédő Háborúja az egész haladó emberiség ér­dekében folyt, azoknak a magasztos cé­loknak érdekében, amelyek a szovjet ál­lam internacionalista jellegéből folytak. A Honvédő Háborúnak ez a jellege bizto­sította a Szovjetunió dörrs szerepét a Hitler-fasizmus szétverésében. A Szovjet­unió kudarcba fullasztotta az angol-ame­rikai reakció­­ érvét, amely arra irányult, hogy megakadályozza a fasizmus teljes vereségét. A szovjet nép nagy érdeme, hogy önfeláldozó harcával megmentette Európa civilizációját a pusztulástól Győ­rött és bebizonyította fölényét a szovje társadalmi és állami rendszer az impe­rializmus fölött. LENIN ÉS SZTÁLIN ARRA FI­GYELMEZTETIK a szovjet népet, hogy amíg fennáll a kapitalizmus, megmarad a háború veszélye is Ezért a szovjet nép szüntelenül folyatja harcát a békéért. Az amerikai-angol imperialistákat ré­mületbe ejtik a szocializmus újabb és újab­b sikerei a Szovjetunióban, a népi demokráciák sikeres fejlődése a szocializ­mus útján, a fcíiiai népi forradalom győ­zelme, a Német Demokratikus Köztársa­­~sr ——■—— lom sikerei a kapitalista országokban, stb. ezért egyesítik a nemzetközi reakció erőit, sietve különféle katonai blokkokat tákol­­nak össze (Atlanti blokk, japán és német különbéke szerződés, a japán és német imperializmus újjáélesztése, stb.), amelyek leplezetlenül a Szovje­tnió, a Kínai Nép­­köztársaság és a népi demokráciák ellen irányulnak. Az extraprofit utáni mohó­ság, a demokrácia és szocializmus tábo­rának sikereitől való félelem és a közele­dő gazdasági válságtól való félelem: ezek az amerikai-angol blokk háborús politi­kájának és agresszív világuralmi­­ tervei­nek mozga­ó erői. A népek azonban nem akarnak hábo­rút. Erőteljesen és éberen őrzik a kivívott békét. A szocializmus érdekei a Szovjet­unióban és a világ dolgozóinak alapvető érdekei a tartós békét köve­tlik. A béke erői, amelyek a hatalmas Szovjetunióra­­ maszkodnak, legyőzhetetlenek. A BÉKETÁBOR FRFTfnik NÖVE­KEDÉSÉHEZ hatalmas lendületet, bizta­tást adott Sz­ilin elvtárs ez év október 6-i nyilatkozna. Sztálin elvtársnak ez a nyilatkozata ismét megmutatta, hogy a Szovjetunió a béke erős őre. Sztálin elv­árt nyilatkozata megmutatja a békesze­­rejtő népek számára, hogy csak a béke­tábor ereje retten­heti vissza az imperia­lista háborús gyujtogatókat. Azt mondja Sztálin elvtárs: ».Fxy xomielom, hogy az­ atombomba szászétól csak abban az esetben haj­­landók beleegyezni az atomfegyver át­­tiltásába, ha látni fogják, hogy arm monopolistái többé“. A nyilatkozat újabb hatalmas fegyver a békéért vívott har­c», világ népei ke­zében és súlyos csapás az agresszorok háborús terveire Szerte a világon mind szélesebb tömegek tanulják meg, a marx­isták leninisták vezetésével, hogy a béke­­ábor erejének növekedése, a békéért folytatott állandóan erősödő aktív harc meggátolhatja az imperialisták kalandor terveinek megvalósí­ását a harmadik vi­lágháború kirobbantását, Szántó Rezső. A statsóbányai ifjúmunkás Béke-brigád 920 mássa szenet termel terven felül a megyei pártértekezlet tiszteletére A Sa­gó-Róna bányaüzem ifjúmun­kás „Béke"-brigádja — Angyal Pál I., Sulyok József Balogh Béla, An­gyal János I. és Szuhányi Ferenc brigádja •— m­unkafelajánlással ’ ké­szül megünnepelni december 3-ét, a megyei pártértekezlet napját. A bri­gád a következő fe’ajánlást te­te: A szén palatar’almát 1-5 százalékkal csökkentik, az igazolatlan mulasztások kiküszöbölésével, a 480 perces munka­idő teljes kihas­ználásával a pár év e­­kézlet napjáig 920 mázsa szenet ter­melnek ki terven felül. A brigád versenyre hívta a megye valamennyi ifjúmunkás bányászbri­gádját és minden más területen dol­gozó ifjúmunkás brigádok A pártoktatás tapasztalatai bányás bányaüzemnél A Politikai Bizottság 1951 május 17-i nagyjelentőségű határozata a pártok­ta­­tásról megszabja: „Az 1951—52-es okta­tási évben pártoktatásunk alapvető fel­adatai a marxizmus-leninizmus tanításai­nak elsajátítása alapján az MDP II. Kon­gresszus határozatának bevitele a párt­tagság széles tömegeibe.” Majd így foly­tatódik a határozat: „Biztosítani kell, hogy elsősorban funkcionáriusaink, a ve­zetőségi tagok, a pártbizalmiak és a nép­nevelők kivétel nélkül részt vegyenek az oktatásban”. Az oktatási évad alapos előkészítése tehát komoly feladatot jelentett pártszer­vezeteink számára. A határozat jelentősé­géhez képest fogott hozzá az ősz folyamán megalakult kányási bányaüzemi servezet vezetősége ennek végrehajtásához. Nép­­nevelő értekezleteken tárgyalták meg az oktatási munka jelentőségét és szabták meg a népnevelők számára az ezzel kap­csolatos feladatokat. A vezetőségválasztó taggyűlésen is megfelelően foglalkoztak e kérdéssel és a taggyűlésen a következő határozatot hozták: „Kiértékelve a Poli­tikai Bizottság május 17-i határozatát, biztosítjuk a párttagság 50 százalékának bevonását az oktatás valamely formájába és politikai felvilágosító munkával har­colunk a lemorzsolódás ellen”. Ez a ha­tározat elfogadása azt kell jelentse a ve­zetőség és a párttagság számára, hogy minden körülmények között végre kell hajtani. A tagság feladata, hogy taggyű­léseken beszámoltassa a vezetőséget a taegyűlésen hozott ha­tározat végrehajtá­sáról. Vizsgáljuk meg, hogyan lett végre­hajtva a hozott határozat? A hallgatókat egyéni beszélgetésen keresztül osztották be az egyes oktatási formákba. A bevont 26 hallgató közül az első foglalkozáson 20 fő jelent meg, a másodikon 23 fő. Ha­­­ upán a számszerűséget is nézzük, azt lehetne mondani, hogy a lemorzsolódás nem nagy, különösképpen, ha figyelembe vesszük, hogy a délutános szaknak egy­szer sem volt megtartva az oktatás, mivel­­ jó­ idő nem volt. E mellett igen komoly hiányosságok vannak az oktatási munkában.. Flsősorban az, hogy a 4 pártcsoport bizalmából 1, a 12 népnevelőből szintén egy elvtárs jár politikai iskolára Hasonlóképpen a ve­zetőség tagjai közül ma­ga a szervező sem is maga a párttitkár, Bognár elvtárs vé­gezte. Ehhez tartozik még az is, hogy a politikai iskola foglalkozásán mindig új elvtársak vannak, nincs biztosítva, hogy az eredetileg bevont hallgatók rendszere­sen megjelenjenek a foglalkozásokon. Igen súlyos hiba, hogy a párttagságnak mindössze 20 százaléka van bevonva csu­pán. A legutolsó foglalkozáson például 23 hallgató vett részt, ebből 9 párttag és 14 pártonkívüli. Ezek a példák azt bizo­nyítják, hogy a taggyűlésen hozott hatá­rozatot nem hajtották végre és nem von­ták be a tagság 50 százalékát az okta­tásba. Nyilván az a népnevelő nem tud jó munkát végezni e téren, aki maga sem tanul. Nem az a hiba, hogy sok a pár­­tonkívüli, hanem az, hogy a párttagok létszámához viszonyítva kevesen járnak. Vegyenek példát a párttagok Oláh elv­társról, aki rendszeresen eljár a politi­kai iskolára és feldolgozza az anyagot. Hogy­ a kányási alapszervben ilyen a helyzet az oktatásnál, ezért felelős a nagybátonyi pártbizottság — de felelős a járási bizot­ség is — mivel nem adnak megfelelő segítséget. Jellemző erre, hogy azon a vezetőségi ülésen, ahol a reszort­beosztás volt, a JB-ről senki nem volt kint. Nincs megmagyarázva a reszortve­zetőknek, hogy m­i a feladatuk, hogyan végezzék azokat. Bár ellenőrzés minden esetben volt a politikai iskolán, de ez csupán az ellenőrzésre vonatkozott, s nem párosult a segítségadással, pedig a jó el­lenőrzés azt jelenti, hogy adjanak egy­úttal megfelelő útmutatást, tanácsot a hibák kitart­ásához. De ideje lesz, ha a JB. rendet teremt a propagandista iskolán is és biztosítja a propagandisták nevelését. Maga Bog­nár elvtárs is szereti a poli­tkai iskolát, de még propegandista szemináriumon nem volt. Máté elvtárs pedig, a propa­gandista szeminárium vezetője, egyszerű­en nem jelenik meg az előadásokon. Az a feladata az alap­érvezetnek, hogy ■Vesse meg a népnevelőkkel a tanulás fontosságát, csak akkor tudnak igazán népnevelők lenni, ha a pá­tmunkában és a tanulásban egyaránt példát mutatnak. Példát mu­d­ni a pártmunkában azt je­­lenti, hogy sark­ítsák el a marxizmus- le­­rinizmust, mely komoly segítséget fog adni s gyakorlati munka végzéséhez, az sü«aség, effeia -!!í»á?íSS! 1951 december 7, Pártmunka tapasztalatai• Az új vezetőségek­ segítéséről A járási és városi pár­értekezletek­öbbek közö­t fog­alkoznk az alsóbb pártszervezeteknek adandó segítség kérdésével, kemény bírálatot­­ mond­tak a felsőbb vezeés hiányos mun­­kája felett, több támogatást, közvet­len módszerbeli tapasztalatot kérve munkájuk megjavításához. A vezetőség választásokkal sok új fiatal káder kerü­l pártszerveze­teinkbe, akiket jobban kell segíteni, meg kell tartani őket a veze­és módszereire. A segí­tégadás, az in­­struálás a vezetésnek egyik legfonto­sabb része és mert városi, járási párt, bizott­ságaink a pár munkának ez­ a része.- lebecsülték sok helyen elakad­­a Központi Vezetőség és a megyei pártbizo­tság határozatainak végre­­hajása, sőt nem egy helyen e fer­­dí­ve juto­t el az al­apszervezethe­z. Eprésünk attól függ, hogy fenn da­lunkat hogyan és milyen ütemben valósi­juk meg. Sztá­in elvtárs azt tart­ja: Jó határozatok és nyilatko­­zatok a Párt általános irányvonala mellett — ez csak a kezdete a do’­­vektra,­ mert ezek csak a győzelem óhaját jelentik de nem magát a győ­zelmet. Ha meg van adva a helyes vonal, ha meg van adva a kérdés he­lyes eldöntése, a dolog sikere a szer­vezeti munkától függ, a pártvonal megvalósPásáért folyhatott szervező­i harctól, az emberek helyes megválasz­tásától, a vezetőszervek­hez­ a hatá­rozatok végrehajtásának elenőrzése. ‘61/* Az insinálás munkájának meg­javítása tehát egyúttal a kádermunka megjavítását is jelenti. A pártértekezletek arról tanúskod­nak hogy nekünk nem akármilyen vezetésre van szükségünk hanem a megváltozott feladatoknak megfele­­lően új módon kell vezetnünk. Helye­sen hívta fel Farkasinszki elvtárs, egyházasdengelegi küldik­ az új pász­tói járási pártválasztmány figyelmét arra, hogy megnövekede id. a dol­gozó parasztság, általában a dolgozók igénye, megnövekedett érzékenysége munkánk fogyat­ékosságai iránt .­­Te­hát­ új módszert kell bevezetni a ve­­ze­ésben me­­rnek legfontosabb fe té­tele Pár­unk II. kongresszusa határo­zatának maradék­­a­an végrehajtása A pártértekezl­et­ek ráirányítot­ák a figyelmet arra, hogy városi és járási bizottságaink munkájának egyik leg­gyengébb része, legdön­őbb ” problé­­­mája az instruálás, a segítségadás kérdése. Ahhoz, hogy ez a munka megjavuljon, először is a pártbizott­ságok munka­ársainak ke­l megjaví­­taniok módszereiket. Alaposan t­anul­­mányozniok kell a pártértekezle­tk erre vonatkozó felszólalásai­ határo­­zatait. Meg kell hallga­ni a párttag­ság, a dolgozó nép vé­lményét. A dol­gozók hangjai iráni közömbösséget muta­jó, hogy a salgótarjáni városi pártértekezlet titkári beszámolója nem foglalkozott az új vezetőségek­ segí­ségének kérdésével, nem vet­te számba az alapszervi taggyűléseken, elhangzott bírá­l­okat, amelyek a kevés segítségadásra vonatkoztak­ a városi bizot­­ság részéről. Joggal vete­te fel Farkas János elvtárs, az állami gaz­daságok közpon­já­nak titkára ezt a hiányosságot mer:' a VB részéről még arra a vezetőségi illésre sem mentek el, ahol a reszortok szó osztása tör­­tént meg. Joggal vetette fel a segít­ség hiánya.• Básti Erzsébet elvtársnő, vagy Földes László az Acé'árugyár­­ból, aki nyil­an megmondotta, hogy irodából nem lehet irányítani, hogy­ az új vezetőségeknek sokkal több közvetlen segítségre van szükség. Az új vezet­őségekkel va­gy lelkiisme­­retlen foglalkozásról beszélt- Fekete József elvárt a salgótarjáni járási pártértekezleten. Mátranovák Tremti és Nádújfalu községek alapszerveze ■­tében még nem ’ortént meg a reszort­­feloez á is, hogy maga a járási bizott­ság is egyes fő’adatok végrehajtását, az il lető reszort munkájának ’,ki m­­­ég nyilván ezért nem tudja megfelelően irá­­nyítani az alapszervezeteket. Komoly figyelmeztetés Tóth István kis eré­nyei küldött felszólalása is, aki arról beszélt, hogy ne csak akkor menjenek el az alapszervezetekhez a járási bizottságtól, amikor veze­tségválasz­­­tás van, hanem rendszeresen látogas­sák meg őket. Az instruálás, a segítségadás mun­kájának megjavítása tehát­ egyik leg­­fon­osabb biztosítéka annak, hogy az új nlapszervi vezetőségi tagjaink job­ban dolgozhassanak. Éppen ezért a­ legmesszebbmenőkig reagálni kell as­ ilyen irányú bírál­a­tokra a helyszínen­ kell ellenőrizni azt, hogy a végrehaj­tás megfelel-e a határozat szellemé­nek, A Párt politikájának­ megfelel-e­ a helyi követelményeknek. A Szé­chényi járási bizo­tságnak is nagyobb gondot kell erre fordítania. A titkári beszámoló vitájában t­öbb ilyen­ hozzá­szólás elhangzott de a válaszadásban Tóth e’vtárs, a JB titkára nem fog­lalkozott elég mélyrehatóan ezzel a kérdéssel. Minden járási és városi pártbizotságon fel kell ismerni hogy a jó segí’ségadás mennyire előmos­­dí’ja alapszerve­ze’eink fejlődését és amint Rákosi elvtárs is mondo­ta a kongresszuson: „Pártunk fejődésének­ és eredményének hatása tükröződik vissza népi demokráciánk minden eredményében és sikerében. A kettő elválaszthata­tlanul összefügg­* Meg kell szüntetni a­ „futőlagos“ látogatásokat, a­­ szempontok leadá­sát, és egy-egy alapszervezetnél hos­­­szabb időt kell el­ölteni, hogy a párt­bizottság küldöttje részleteiben is megismerhesse a munkát, segí­se a helyi elvtársakat anélkül, hogy he­lyesük végezné el a munkát. Meg kell valósítani azt a gyakorlatot­ hogy a kiutazás előtt alaposn megismer­kedjen az il b­.-ö község vagy üzem­, termelési kérdésével, pártmunkájával. Fel kell számolni e területen a re­­szortmunkát amely végeredményben a bürokráciához vezet. A pár bizott­ságok munkatársainak ismerni kell a többi osztályok munkáját is, bátrak­nak, kezdeményezőknek kell lenniük éberen ügyelni a párt- és kormány­határozatok maradéktalan végrehaj­á­­sára köve’kez­v­esen leleplezve az el­lenség mesterkedéseit. Az ins’ruálás, segítségadás megja­­ví­tásá­ért e’sősorban az ilető pártbí­­rót­­sátr ti­kára felelős. Ez a munka akkor javul meg, ha a pártbizottság titkára jobban irányítja az appará­tust ha­j­landóan ellenőrzi, hasznos utasításokkal látja el az osztályveze­tőket, ha ő maga is felismeri annak jelentőségét, hogy a terü­letről vissza­jövő elvtársakat állandóan beszámol­tassa ha tervet készítenek a ’egfon­­tosabb fe­ada’ok végrehat ^­­Sru­ka maga a titkár is igényes következe ’es az alapszervezet ek megsegítése, munkamódszereiknek megjavítása é elterjesztése terén. A SAi.oornn.TAm no­vembe­r 7. FIEMSztmrAz mPsobA. ■December 1—ttsr: LESZ WAG TAVAST? Ífratreía filmt December 4—4 Irs TARKA KOCKÁS I, L. -laésBet fÜBsk

Next