Szabad Nógrád, 1951. december (7. évfolyam, 51-55. szám)
1951-12-02 / 51. szám
e sbabaz* aremju» Am elmélet kérdései A marxizmus-leninizmus a háború és béke kérdéséről A SZOCIALISTÁK a népek közötti háborút mindig mint barbár, állati dolgot, elítélték. Tisztában voltak azonban azzal, hogy szoros összefüggés van a háborúk és az országon belül folyó osztályharc között és azt tartották, hogy a háborúk lehetőségét az osztályok megszüntetése, a szocializmus megvalósítása nélkül lehetetlen véglegesen kiküszöbölni. A kommunisták mint következetes békeharcosok, — tudják, hogy a békét nem elég kívánni, hanem a békét ki kell harcolni. — Ezzel szemben a jóhiszemű pacifisták, akik „általában” minden háborút elleneznek, nem értik meg, hogy a háború kérdését nem lehet a háborút viselő’ osztályok gazdasági és politikai körülményeitől függetlenül, elvontan szemlélni. Mindig számba kell venni, hogy milyen osztály, milyen célból viseli a háborút. ,,Mi marxisták — mondotta Lenin — feltétlenül szükségesnek tartjuk, külön, külön minden egyes háború történelmi tanulmányozását.“ A marxizmus leninizmus tárta fel először a politika és a háború osztályjellegét, a politika és a háború kölcsönös összefüggését és kölcsönhatását és rámutatott arra, hogy mindenféle politikai és minden háború alapját a termelési módban, az ország társadalmi és állami rendszerében, társadalmi és politikai viszonyaiban kell keresni. A háború — mondja Lenin— annak a belső politikának visszatükröződése, amelyet az illető ország a háború előtt folytatott. De nem minden termelési módból és nem minden társadalmi rendszerből következik szükségképpen a háború. Amikor majd az egész világon megsemmisül a kapitalizmus és győzelmest arat a szocializmus, háború sem lesz többé. MINDEN HÁBORÚNAK határozott politikai, osztálycéljai vannak, amelyek meghatározzák a háború jellegét és a hadviselés módját is. A Szovjetunió háborúi mindig felszabadító jellegűek, így a második világháborúban a Szovjetuniónak és a hitlerellenes koalícióban egyesült országok népeinek fő céljai a fasizmus felszámolása, egy új német agresszió megakadályozása, a fasiszta országokban a demokratikus rendszer helyreállítása, a világ szilárd és tartós békéjének, a népek között békés együttműködésnek az egész világon való megteremtse volt. Ez a háború tehát igazságos és felszabadító háború volt, amelyet az egész emberiség legveszedelmesebb és legagresszívebb ellensége, a Hitler-fasizmus ellen viseltek. Az USA és Anglia reakciós köreit azonban a fasizmus elleni háborúban csak azt érdekelte, hogy Németország és Japán enge meggyengüljön, hogy veszedelmes versenytársaikat elávolítsák a világpiacról. Ugyanakkor még arra számítottak, hogy a háború következtében a Szovjetunió is meggyengül, megszűnik nagyhatalomml, függőségbe kerül az USA- tól és Angliáól. Tudjuk, az amerikai-angol irr xerialista köröknek ez a számítása csúfosan megbukott. A Szovjetunió, mely az antifasiszta háború főterhét viselő, döntő szerepet játszott a fasiszta támadó fölö taradott győzelemben és megerősödve került ki a háborúból. Ez élesen megváltoztatta a háború után az erőviszonyokat a szocialista és kapitalista rendszer között e szocializmus javára. SZTU.TN jELVTÁRS zseniális művében is ,,SzK(b)P í.története,‘-ben a következőképpen foglalat össze a marxizmus-feminizmur fi Tiltásait a háborúról: „A bolsevikok nem elleneztek mindenféle hibwrit. fsak a hódító, az Imperialista háborút ellenezték. A bolsevikek azt tartották, hogy kétféle háború van: t *> van Igazságra», nem hódító, felszabadító háború, amelynek célja, vagy s szép védelme külső támadás és leigázási kísérletek ellen, vagy a nép felszabadítása a kapitálist,, mbsár alól, vagy pedig a gyarmatok és függő országok felszabadítása az imperialisták elnyomása alól és ha van igazságtalan, hódító háború, amelynek célja idegen országok, idegen népek meghódítása és leigázása. A háború előbbi fajtáját a bolsevikok támogatták. Ami a háború miodik fajtáját illeti, a bolsevikok azt tartották, hogy az ellen elszánt harcot kell folytatni, egészen a forradalomig és a saját imperialista kormány megdöntéséig. A kommunisták tehát elvileg pártolják a forradalom! osztályok és haladó társadalmi erők erőszakát a reakciós osztályok és azok poltikai intézményei ellen, — követve a nagy Lenin tanítását, — hogy „a fegyverrel és hatalmi szervekkel rendelkező erőszakoskodással szemben alkalmazott erőszak nélkül nem lehet megszabadítani a népet az erőszakoskodóktól“. Ezért a marxisták-leninisták elismerik és támogatják az elnyomott osztályoknak elnyomóikkal szemben viselt háborúik jogosságát, haladó jellegét, igazságosságát és szükségességét, de elítélik a kizákmányoló osztályok és államok háborúit, amelyeket a népek és elnyomott osztályok ellen viselnek. A GYARMATI ÉS FÜGGŐ ORSZÁGOK népeinek szabadságharca fontos térnyezejje a béke éeletsakciát, egy esősödő táborának. A koreai nép és a kínai önkéntesek hősiessége mély, felbecsülhetetlen hozzájárulás a béke ügyéhez és az egész világ csodálkozását váltja ki. Hősiességük nagysága abban rejlik, hogy amikor ők szülőföldjüket, saját otthonukat védik, ugyanakkor az egész világ békéjének nagy ügyét is védelmezik azzal, hogy megsemmisítő csapásokat mérnek az amerikai beavatkozókra, s a világ népeit is talpra állítják, hogy visszaverjék a világuralomra törő amerikai imperializmus próbálkozásait. Lenin és Sztálin azt tanítják, hogy „A haza védelme” az imperialista háborúban nem más, mint a proletárinernacionalizimus elárulása Lenin a legnagyobb felháborodással állapította meg az első világháború idején az áruló szociáldemokrata vezérekről, hogy „ugyanúgy, mint a bnnsaik, becsapják a népet, amikor azt hirdetik, hogy a háború a nemzetek szabadságának és létének megvédése érdekében folyik és ezzel átállnak a burzsoázia oldalára a proletariátus ellen.“ A jobboldali szociáldemokraták ma is az imperialisták legfőbb támaszai a munkásosztály soraiban a Szovjetunió, a népi demokráciák és a gyarmati népek ellen forralt reakciós, ellenforradalmi háborús tervek megvalósításában. A marxizmus-leninizmus tartásából következik, hogy az igazságos és felszabadító háborúk érdekei megkövetelik a tömegek legaktívabb részvételét az ország védelmében. „A honvédelem elismerése azt jelenti, hogy elismerjük a háború jogosságát és igazságosságát..." Lenin és Sztálin útmutatása a honvédelem szükségességéről az igazságos háborúban egyenes útmutatás minden következetes békeharcos számára, hogy küzdjön a kozmopolitizmus reakciós ideológiája ellen, amely „elavultnak” tünteti fel a haza, a nemzet fogalmát és tulajdonképpen megtisztítja az utat az amerikai imperialisák előtt világfeletti uralmuknak megteremtése számára. A SZOVJET NÉP a hősiességnek nagyszerű példáját mutatta szocialista hazája védelmében. Alig fejeződött be az első világháború a nemzetközi imperialista burzsoázia minden fegyveres erejét az első szocialista köztársaság ellen vetette és egyesítette erőfeszítéseit az orosz elllenforradalom erőivel abból a célból, hogy megdönse a szovjethatalmat. A nemzetközi imperializmusnak ez az első kísérlete a fiatal szovjet köztársaság ellen gyalázatos kudarcba fulladt. A Vörös Hadsereg legyőzhetetlen erőnek bizonyult. A szovjet nép, amelyet a Bolsevik Párt, Lanin és Sztálin vezetett, megvédte a szovjet haza becsületét. A NEMZETKÖZI IMPERIALIZMUS 1941-ben tett másodszor kísérletet, hogy fegyveres erővel semmisítse meg a szocialista szovjet államot. Erre a célra használta föl a Hitler-féle fasizmust. A Szovjetunió belépése a háborúba fokoza a fasiszta államok ellen folyó második világháború antifasiszta, fölszabadító jellegét és főtartalma a szocialista állam fölszabadító harca volt a legreakciósabb és legagresszívebb imperialista állam, Hitler-Németország ellen. A Szovjetunió igazságos, felszabadító honvédő háborújának célja nemcsak a szovjet területek és a szovjet népek felszabadása volt a hitleri iga alól, hanem az is, hogy segítséget nyújtson Európa minden népének a fasiszta elnyomás alól való felszabadulásában. A Szovjetuniónak a Hitler Németország ellen vívott Honvédő Háborújának határozott osztályjellege volt, amelyet a szocialista állami és társadalmi rend védelme érdekében folytatott azzal a céllal, hogy megsemmisítsék a német és japán imperializmust és segítséget nyújtsanak Európa és Ázsia népeinek a demokrácia és szocializmusért folyó harcában. A Szovjetunió Honvédő háborújának nemzeti jellege volt, melyet a szovjet nép szocialista hazájának, becsületének, szabadságának és függetlenségének védelmében vívott. Végül a Szovjetunió Honvédő Háborúja az egész haladó emberiség érdekében folyt, azoknak a magasztos céloknak érdekében, amelyek a szovjet állam internacionalista jellegéből folytak. A Honvédő Háborúnak ez a jellege biztosította a Szovjetunió dörrs szerepét a Hitler-fasizmus szétverésében. A Szovjetunió kudarcba fullasztotta az angol-amerikai reakció érvét, amely arra irányult, hogy megakadályozza a fasizmus teljes vereségét. A szovjet nép nagy érdeme, hogy önfeláldozó harcával megmentette Európa civilizációját a pusztulástól Győrött és bebizonyította fölényét a szovje társadalmi és állami rendszer az imperializmus fölött. LENIN ÉS SZTÁLIN ARRA FIGYELMEZTETIK a szovjet népet, hogy amíg fennáll a kapitalizmus, megmarad a háború veszélye is Ezért a szovjet nép szüntelenül folyatja harcát a békéért. Az amerikai-angol imperialistákat rémületbe ejtik a szocializmus újabb és újabb sikerei a Szovjetunióban, a népi demokráciák sikeres fejlődése a szocializmus útján, a fcíiiai népi forradalom győzelme, a Német Demokratikus Köztársa~sr ——■—— lom sikerei a kapitalista országokban, stb. ezért egyesítik a nemzetközi reakció erőit, sietve különféle katonai blokkokat tákolnak össze (Atlanti blokk, japán és német különbéke szerződés, a japán és német imperializmus újjáélesztése, stb.), amelyek leplezetlenül a Szovjetnió, a Kínai Népköztársaság és a népi demokráciák ellen irányulnak. Az extraprofit utáni mohóság, a demokrácia és szocializmus táborának sikereitől való félelem és a közeledő gazdasági válságtól való félelem: ezek az amerikai-angol blokk háborús politikájának és agresszív világuralmi terveinek mozgaó erői. A népek azonban nem akarnak háborút. Erőteljesen és éberen őrzik a kivívott békét. A szocializmus érdekei a Szovjetunióban és a világ dolgozóinak alapvető érdekei a tartós békét követlik. A béke erői, amelyek a hatalmas Szovjetunióra maszkodnak, legyőzhetetlenek. A BÉKETÁBOR FRFTfnik NÖVEKEDÉSÉHEZ hatalmas lendületet, biztatást adott Szilin elvtárs ez év október 6-i nyilatkozna. Sztálin elvtársnak ez a nyilatkozata ismét megmutatta, hogy a Szovjetunió a béke erős őre. Sztálin elvárt nyilatkozata megmutatja a békeszerejtő népek számára, hogy csak a béketábor ereje rettenheti vissza az imperialista háborús gyujtogatókat. Azt mondja Sztálin elvtárs: ».Fxy xomielom, hogy az atombomba szászétól csak abban az esetben hajlandók beleegyezni az atomfegyver áttiltásába, ha látni fogják, hogy arm monopolistái többé“. A nyilatkozat újabb hatalmas fegyver a békéért vívott harc», világ népei kezében és súlyos csapás az agresszorok háborús terveire Szerte a világon mind szélesebb tömegek tanulják meg, a marxisták leninisták vezetésével, hogy a békeábor erejének növekedése, a békéért folytatott állandóan erősödő aktív harc meggátolhatja az imperialisták kalandor terveinek megvalósíását a harmadik világháború kirobbantását, Szántó Rezső. A statsóbányai ifjúmunkás Béke-brigád 920 mássa szenet termel terven felül a megyei pártértekezlet tiszteletére A Sagó-Róna bányaüzem ifjúmunkás „Béke"-brigádja — Angyal Pál I., Sulyok József Balogh Béla, Angyal János I. és Szuhányi Ferenc brigádja •— munkafelajánlással ’ készül megünnepelni december 3-ét, a megyei pártértekezlet napját. A brigád a következő fe’ajánlást tete: A szén palatar’almát 1-5 százalékkal csökkentik, az igazolatlan mulasztások kiküszöbölésével, a 480 perces munkaidő teljes kihasználásával a pár év ekézlet napjáig 920 mázsa szenet termelnek ki terven felül. A brigád versenyre hívta a megye valamennyi ifjúmunkás bányászbrigádját és minden más területen dolgozó ifjúmunkás brigádok A pártoktatás tapasztalatai bányás bányaüzemnél A Politikai Bizottság 1951 május 17-i nagyjelentőségű határozata a pártoktatásról megszabja: „Az 1951—52-es oktatási évben pártoktatásunk alapvető feladatai a marxizmus-leninizmus tanításainak elsajátítása alapján az MDP II. Kongresszus határozatának bevitele a párttagság széles tömegeibe.” Majd így folytatódik a határozat: „Biztosítani kell, hogy elsősorban funkcionáriusaink, a vezetőségi tagok, a pártbizalmiak és a népnevelők kivétel nélkül részt vegyenek az oktatásban”. Az oktatási évad alapos előkészítése tehát komoly feladatot jelentett pártszervezeteink számára. A határozat jelentőségéhez képest fogott hozzá az ősz folyamán megalakult kányási bányaüzemi servezet vezetősége ennek végrehajtásához. Népnevelő értekezleteken tárgyalták meg az oktatási munka jelentőségét és szabták meg a népnevelők számára az ezzel kapcsolatos feladatokat. A vezetőségválasztó taggyűlésen is megfelelően foglalkoztak e kérdéssel és a taggyűlésen a következő határozatot hozták: „Kiértékelve a Politikai Bizottság május 17-i határozatát, biztosítjuk a párttagság 50 százalékának bevonását az oktatás valamely formájába és politikai felvilágosító munkával harcolunk a lemorzsolódás ellen”. Ez a határozat elfogadása azt kell jelentse a vezetőség és a párttagság számára, hogy minden körülmények között végre kell hajtani. A tagság feladata, hogy taggyűléseken beszámoltassa a vezetőséget a taegyűlésen hozott határozat végrehajtásáról. Vizsgáljuk meg, hogyan lett végrehajtva a hozott határozat? A hallgatókat egyéni beszélgetésen keresztül osztották be az egyes oktatási formákba. A bevont 26 hallgató közül az első foglalkozáson 20 fő jelent meg, a másodikon 23 fő. Ha upán a számszerűséget is nézzük, azt lehetne mondani, hogy a lemorzsolódás nem nagy, különösképpen, ha figyelembe vesszük, hogy a délutános szaknak egyszer sem volt megtartva az oktatás, mivel jó idő nem volt. E mellett igen komoly hiányosságok vannak az oktatási munkában.. Flsősorban az, hogy a 4 pártcsoport bizalmából 1, a 12 népnevelőből szintén egy elvtárs jár politikai iskolára Hasonlóképpen a vezetőség tagjai közül maga a szervező sem is maga a párttitkár, Bognár elvtárs végezte. Ehhez tartozik még az is, hogy a politikai iskola foglalkozásán mindig új elvtársak vannak, nincs biztosítva, hogy az eredetileg bevont hallgatók rendszeresen megjelenjenek a foglalkozásokon. Igen súlyos hiba, hogy a párttagságnak mindössze 20 százaléka van bevonva csupán. A legutolsó foglalkozáson például 23 hallgató vett részt, ebből 9 párttag és 14 pártonkívüli. Ezek a példák azt bizonyítják, hogy a taggyűlésen hozott határozatot nem hajtották végre és nem vonták be a tagság 50 százalékát az oktatásba. Nyilván az a népnevelő nem tud jó munkát végezni e téren, aki maga sem tanul. Nem az a hiba, hogy sok a pártonkívüli, hanem az, hogy a párttagok létszámához viszonyítva kevesen járnak. Vegyenek példát a párttagok Oláh elvtársról, aki rendszeresen eljár a politikai iskolára és feldolgozza az anyagot. Hogy a kányási alapszervben ilyen a helyzet az oktatásnál, ezért felelős a nagybátonyi pártbizottság — de felelős a járási bizotség is — mivel nem adnak megfelelő segítséget. Jellemző erre, hogy azon a vezetőségi ülésen, ahol a reszortbeosztás volt, a JB-ről senki nem volt kint. Nincs megmagyarázva a reszortvezetőknek, hogy mi a feladatuk, hogyan végezzék azokat. Bár ellenőrzés minden esetben volt a politikai iskolán, de ez csupán az ellenőrzésre vonatkozott, s nem párosult a segítségadással, pedig a jó ellenőrzés azt jelenti, hogy adjanak egyúttal megfelelő útmutatást, tanácsot a hibák kitartásához. De ideje lesz, ha a JB. rendet teremt a propagandista iskolán is és biztosítja a propagandisták nevelését. Maga Bognár elvtárs is szereti a politkai iskolát, de még propegandista szemináriumon nem volt. Máté elvtárs pedig, a propagandista szeminárium vezetője, egyszerűen nem jelenik meg az előadásokon. Az a feladata az alapérvezetnek, hogy ■Vesse meg a népnevelőkkel a tanulás fontosságát, csak akkor tudnak igazán népnevelők lenni, ha a pátmunkában és a tanulásban egyaránt példát mutatnak. Példát mudni a pártmunkában azt jelenti, hogy sarkítsák el a marxizmus- lerinizmust, mely komoly segítséget fog adni s gyakorlati munka végzéséhez, az sü«aség, effeia -!!í»á?íSS! 1951 december 7, Pártmunka tapasztalatai• Az új vezetőségek segítéséről A járási és városi párértekezleteköbbek közöt fogalkoznk az alsóbb pártszervezeteknek adandó segítség kérdésével, kemény bírálatot mondtak a felsőbb vezeés hiányos munkája felett, több támogatást, közvetlen módszerbeli tapasztalatot kérve munkájuk megjavításához. A vezetőség választásokkal sok új fiatal káder kerül pártszervezeteinkbe, akiket jobban kell segíteni, meg kell tartani őket a vezeés módszereire. A segítégadás, az instruálás a vezetésnek egyik legfontosabb része és mert városi, járási párt, bizottságaink a pár munkának ez a része.- lebecsülték sok helyen elakada Központi Vezetőség és a megyei pártbizotság határozatainak végrehajása, sőt nem egy helyen e ferdíve jutot el az alapszervezethez. Eprésünk attól függ, hogy fenn dalunkat hogyan és milyen ütemben valósijuk meg. Sztáin elvtárs azt tartja: Jó határozatok és nyilatkozatok a Párt általános irányvonala mellett — ez csak a kezdete a do’vektra, mert ezek csak a győzelem óhaját jelentik de nem magát a győzelmet. Ha meg van adva a helyes vonal, ha meg van adva a kérdés helyes eldöntése, a dolog sikere a szervezeti munkától függ, a pártvonal megvalósPásáért folyhatott szervezői harctól, az emberek helyes megválasztásától, a vezetőszervekhez a határozatok végrehajtásának elenőrzése. ‘61/* Az insinálás munkájának megjavítása tehát egyúttal a kádermunka megjavítását is jelenti. A pártértekezletek arról tanúskodnak hogy nekünk nem akármilyen vezetésre van szükségünk hanem a megváltozott feladatoknak megfelelően új módon kell vezetnünk. Helyesen hívta fel Farkasinszki elvtárs, egyházasdengelegi küldik az új pásztói járási pártválasztmány figyelmét arra, hogy megnövekede id. a dolgozó parasztság, általában a dolgozók igénye, megnövekedett érzékenysége munkánk fogyatékosságai iránt .Tehát új módszert kell bevezetni a vezeésben mernek legfontosabb fe tétele Párunk II. kongresszusa határozatának maradékaan végrehajtása A pártértekezletek ráirányítoták a figyelmet arra, hogy városi és járási bizottságaink munkájának egyik leggyengébb része, legdönőbb ” problémája az instruálás, a segítségadás kérdése. Ahhoz, hogy ez a munka megjavuljon, először is a pártbizottságok munkaársainak kel megjavítaniok módszereiket. Alaposan tanulmányozniok kell a pártértekezletk erre vonatkozó felszólalásai határozatait. Meg kell hallgani a párttagság, a dolgozó nép vélményét. A dolgozók hangjai iráni közömbösséget mutajó, hogy a salgótarjáni városi pártértekezlet titkári beszámolója nem foglalkozott az új vezetőségek segíségének kérdésével, nem vette számba az alapszervi taggyűléseken, elhangzott bírálokat, amelyek a kevés segítségadásra vonatkoztak a városi bizotság részéről. Joggal vetete fel Farkas János elvtárs, az állami gazdaságok közponjának titkára ezt a hiányosságot mer:' a VB részéről még arra a vezetőségi illésre sem mentek el, ahol a reszortok szó osztása történt meg. Joggal vetette fel a segítség hiánya.• Básti Erzsébet elvtársnő, vagy Földes László az Acé'árugyárból, aki nyilan megmondotta, hogy irodából nem lehet irányítani, hogy az új vezetőségeknek sokkal több közvetlen segítségre van szükség. Az új vezetőségekkel vagy lelkiismeretlen foglalkozásról beszélt- Fekete József elvárt a salgótarjáni járási pártértekezleten. Mátranovák Tremti és Nádújfalu községek alapszerveze ■tében még nem ’ortént meg a reszortfeloez á is, hogy maga a járási bizottság is egyes fő’adatok végrehajtását, az il lető reszort munkájának ’,ki még nyilván ezért nem tudja megfelelően irányítani az alapszervezeteket. Komoly figyelmeztetés Tóth István kis erényei küldött felszólalása is, aki arról beszélt, hogy ne csak akkor menjenek el az alapszervezetekhez a járási bizottságtól, amikor vezetségválasztás van, hanem rendszeresen látogassák meg őket. Az instruálás, a segítségadás munkájának megjavítása tehát egyik legfonosabb biztosítéka annak, hogy az új nlapszervi vezetőségi tagjaink jobban dolgozhassanak. Éppen ezért a legmesszebbmenőkig reagálni kell as ilyen irányú bírálatokra a helyszínen kell ellenőrizni azt, hogy a végrehajtás megfelel-e a határozat szellemének, A Párt politikájának megfelel-e a helyi követelményeknek. A Széchényi járási bizotságnak is nagyobb gondot kell erre fordítania. A titkári beszámoló vitájában több ilyen hozzászólás elhangzott de a válaszadásban Tóth e’vtárs, a JB titkára nem foglalkozott elég mélyrehatóan ezzel a kérdéssel. Minden járási és városi pártbizotságon fel kell ismerni hogy a jó segí’ségadás mennyire előmosdí’ja alapszerveze’eink fejlődését és amint Rákosi elvtárs is mondota a kongresszuson: „Pártunk fejődésének és eredményének hatása tükröződik vissza népi demokráciánk minden eredményében és sikerében. A kettő elválaszthatatlanul összefügg* Meg kell szüntetni a „futőlagos“ látogatásokat, a szempontok leadását, és egy-egy alapszervezetnél hosszabb időt kell elölteni, hogy a pártbizottság küldöttje részleteiben is megismerhesse a munkát, segíse a helyi elvtársakat anélkül, hogy helyesük végezné el a munkát. Meg kell valósítani azt a gyakorlatot hogy a kiutazás előtt alaposn megismerkedjen az il b.-ö község vagy üzem, termelési kérdésével, pártmunkájával. Fel kell számolni e területen a reszortmunkát amely végeredményben a bürokráciához vezet. A pár bizottságok munkatársainak ismerni kell a többi osztályok munkáját is, bátraknak, kezdeményezőknek kell lenniük éberen ügyelni a párt- és kormányhatározatok maradéktalan végrehajására köve’kezvesen leleplezve az ellenség mesterkedéseit. Az ins’ruálás, segítségadás megjavításáért e’sősorban az ilető pártbírótsátr tikára felelős. Ez a munka akkor javul meg, ha a pártbizottság titkára jobban irányítja az apparátust hajlandóan ellenőrzi, hasznos utasításokkal látja el az osztályvezetőket, ha ő maga is felismeri annak jelentőségét, hogy a területről visszajövő elvtársakat állandóan beszámoltassa ha tervet készítenek a ’egfontosabb feada’ok végrehat ^Sruka maga a titkár is igényes következe ’es az alapszervezet ek megsegítése, munkamódszereiknek megjavítása é elterjesztése terén. A SAi.oornn.TAm november 7. FIEMSztmrAz mPsobA. ■December 1—ttsr: LESZ WAG TAVAST? Ífratreía filmt December 4—4 Irs TARKA KOCKÁS I, L. -laésBet fÜBsk