Szabad Nógrád, 1952. január (8. évfolyam, 1-9. szám)

1952-01-01 / 1. szám

MDP NÓGRÁD MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAPJA VIK. ÉVFOLYAM 1 SZÁM ARA 5« FILLÉR H52 JANUAR I Rákosi elvtárs felszólalása a termelőszövetkezetek és gépállomások dolgozóinak országos tanácskozásán A termelőszövetkezetek és gépállomások országos tanácskozásának második napján, pénteken délelőtt megjelent és viharos, hosszas taps, éljenzés közepette felszólalt népünk szeretett vezére, Rákosi Mátyás elvtárs. Kedves Elvtársak! A tanácskozás eddigi menete mutatja, hogy a termelőszövetkezeti mozgalom nálunk milyen mély gyökeret vert. Hozzá kell tennem, hogy az a kép, ami itt a szövetkezeti mozgalomról kialakult, kicsit rózsás, mert hiszen itt a legjobb szövetkezetek és gépállomások vannak képviselve. A fegyelemre vonatkozóan: alig volt olyan hozzászóló, aki nem tette volna panasz tárgyává a fegyelmezetlenséget és nem mondta volna el, hogyan igyekeznek a maguk területén ezzel a bajjal szembeszállni. Megígérhetem, hogy sokkal keményebben fogjuk kezelni azokat, akik önkényesen eltávoznak és azokat is, akik az ilyen önkényesen eltávozókat felveszik (taps), mert eljött az ideje, hogy ezen a téren is rendet csináljunk. Én folyton ismétlem, hogy a legjobb fegyelmezés annak a légkörnek a kialakítása, amelyben a naplopás, a lógás, a fegyelmezetlenség szégyen és gyalázat. De ugyanakkor tudom, hogy vannak bizonyos fokig javíthatatlanok, akikre a jó példa, a jó szó nem hat. Az ilyenekkel szemben használni fogjuk a régi közmondást: nemakarásnak nyögés a vége. Az ilyenekkel szemben a törvényt fogjuk alkalmazni (lelkes taps) és az elvtársak tapasztalni fogják, hogy ezúttal is a szó egybe esik a tette! Tapasztalni fogják ezt, azok a lógósok is, akik szocialista építésünket a mezőgazdaságban és az iparban fegyelmezetlenségükkel, vagy nem egyszer tudatos rosszakaratukkal károsítják. Nem egy elvtárs felvetette itt azt a kérdést, hogy a mostani kötelező munkaegységet 80-ról ne 120-ra, hanem 150-re emeljük fel. Bármennyire jó a szándék, amely ezt a javaslatot sugallja, az elvtársaknak mégis szem előtt kell tartaniok, hogy nemcsak erős szövetkezetek vannak, hanem gyengék is. El tudok képzelni egy egész sor olyan szövetkezetet, amely nem is bírna még a mostani fejlődése mellett 150 munkaegységnyi munkát biztosítani tagjainak! Ha az elvtársak most 80-ról egyszerre 150-re mennek fel, lehet, hogy elijesztik vele a szövetkezetbe belépni szándékozók egy részét Ezért azt javasolnám, hogy egyelőre maradjunk meg 120-nál, illetve menjünk át a 120-ra. Ez természetesen nem zárja ki, hogy ott, ahol a fegyelem, a közösségi szellem jó, ott akár 180 is legyen az átlagos munkaegység, de kötelezőnek maradjunk csak 120-nál. Azt hiszem, ez egészségesebb. (Taps.) Felmerült itt az a gondolat, hogy a gabonát se fejadag, hanem munkaegység alapján adják ki. Szerintem ez a javaslat nagyon helyes. Ez serkenteni fogja a lustákat, vagy azokat, akik a legnagyobb dologidő idején elmennek kutakhoz napszámba, hogy munkaidejüket inkább a szövetkezeten belül használják fel. Ez a javaslat helyes és egészséges. Biztos, hogy a szövetkezeti tagok egészséges jogérzéke helyesli és támogatja. Itt sok szó esett a fegyelemről, az egyes dolgozói fegyelméről. De nagyon keveset hallottunk arról, ami a szövetkezetek kötelezettségeit és fegyelmét illeti az állammal szemben. Én november 30-i beszédemben felsoroltam egy sor jó szövetkezetet, amely messze túlteljesítette kötelességét, elsősorban beadási kötelességét az állammal szemben. De erős kísértésben is voltam, hogy elrettentő például felsoroljak egy sor olyan szövetkezetet is, amely bizony jól el van maradva a beadás terén és egyáltalán nem töri magát, hogy az állammal szemben fennálló kötelezettségét teljesítse. Szeretném, hogy az elvtársak, amikor fegyelemről beszélnek, az állampolgári fegyelemre is gondoljanak, amihez hozzátartozik, hogy a szövetkezet is jól, pontosan teljesítse az állammal szemben fennálló kötelességeit. (Hosszantartó, lelkes taps.) Kevés szó esett itt a mi szövetkezeteink fejlődésének egyik gyengeségéről, az állattartásról, a közös állattartásról. Az a körülmény, hogy a szövetkezetek legtöbbje jogos büszkeséggel emlékezik meg arról, hogy milyen istállókat, fiaztatókat épít, mutatja, hogy az elvtársak maguk is érzik, hogy ezen a téren le vannak maradva.Hozzátehetem, nagyon alaposan le vannak maradva. A szövetkezetek állatállománya számos állatra átszámítva körülbelül egyharmada, de legtöbbször egynegyede az országos átlagnak. Egy ilyen értekezleten nem kell magyaráznom, hogy intenzív, belterjes állattartás nélkül nincsen belterjes mezőgazdaság. És minél hamarabb számolják fel az elvtársak az állattartás terén az elmaradást, annál gyorsabban fognak fejlődni. Megelégedéssel hallottam, ahogy a szövelkezetek képviselő alaposan megmosták a gépállomások fejét és a gépállomások képviselői is jól odamondogattak az ittlévő szövetkezeti vezetőknek, így az elvtársak végre megismerték mindkét fél bánatát. Mi nagyon jól tudjuk, hogy rengeteg hiba van a gépállomásoknál. Náluk is rettentő gyenge a fegyelem, a szerve FIORE AZ 1952-ES TERV GYŐZELMÉÉRT Dolgozó népünk, pártunk és Rákosi elvtárs vezetésével hócolva a békéért és a szocializmus'fele'léséért, napról-napra, erre újabb munkasikereket, győzelmedet ér el. A felszabadulásba eltelt két év alatt népünk olyat alkotott, amely méltán váltotta ki barátaink elismerését és ellenségeink gyűlöletét. Eredményekben és sikerekben gazdag év van még több sikerekben és népünk további felemelkedését hozó esztedő küszöbén számadást készít néptok, hogy tanulva az eredményekül, levonva a hiányosságok tapasztaltait, újut erővel induljon neki eladatainak. A népelnyomó urak akik évszázadokon át bitoroltál jogtalanul a hatalmat, már sok sziiadást készítettek, de mindig n £p nélkül és a nép ellen A mi szidásunk a dolgozó népszámadás. Az elmúlt hetekben tárgyalt az országgyűlés, az 1952. év költsgvetését. Ez a költségvetés a szotiiizmust építő dolgozó nép költsgvetése. Joggal állapította meg Krióf István elvtárs, hogy „költségvésünk tovább emeli dolgozó népi az életszínvonalát, kultúráját és javítja szociális viszonyait ” E köttégvetésnek a kiadási tételei a tvalyi évhez képest 30 százalékkal emelkednek. A Horthy-rendszben 1925—39-ig a költségvetés örege mindössze 15 százalékkal érekedett. Emellett szembetűnő és gazdasági rendünk fölényét tonyítja, hogy az 1951. évi kölégvetés fölöslege megközellti a Tímillió forintot, de az 1952. évi kötségvetés is 285,5 millió forint felleget mutat. Dolgozó népünk e ármokból megelégedéssel és busa.é ’gel állapí hatja meg forintok szilárdságát, pénzügyi helyzetű kiegyensúlyozottságát. Az ötéves terv harmadik éve í eddigieknél gyorsabb felemelkedős a mezőgazdaság is. Azoknak a dolgozó parasztoknak a száma, akik jelentősen túlteljesítették a begyűjtési tervet, megyénkben eléri az ötezret. Alsótold dolgozó parasztjai az összegyűjtött pénzen Pest megyében vásároltak burgonyát, hogy így teljesíthessék beadásukat, mert a községben nem volt elegendő a burgonyatermés. Kónya Lajos rimóci, Vallos István pásztói és még sokszáz dolgozó paraszt az élenjárók felelősségének tudatában hívták fel az elmaradókat, kötelességük teljesítésére. Ezek az eredmények kifejezői annak a hálának, amelyet a jegyrendszer megszüntetése, új gépek beállítása, új kultúrházak, utak, a falvak villamosítása, közép- és főiskolákon tanuló fiataljaink százai, egyszóval dolgozó népünk helyzetének állandó emelkedése vált ki. Az 1952-es tervév pedig újabb eredményeket tartogat megyénk számára. 12 község villamosítása, két városi könyvtár, több községi kultúrház létrehozása szerepel e tervben és 180 vájártanuló helyett ebben az évben már 400-an fognak tanulni Nagybátonyban, 426 diákot helyezünk el kollégiumokba. Salgótarjánban és Balassagyarmaton 55-ről 195-re emeljük a bölcsődék ágyainak számát, két vándorfilmvetítőgépet és hat kiskörzeti mozit állítunk fel. De legjelentősebb, hogy gyárüzemeink és bányáink fejlesztésére és gépesítésére megyénk területén 44 és fél millió forintot fordítunk. Az Acélárugyárban új hideghengermű és hegesztőpálcaüzem épül, teljesen gépesítjük a Tűzhelygyár két öntödéjét. Ebből az összegből egyedül 37 millió forintot fordítunk a bányák gépesítésére, a szállítás megjavítására, új szénmezők feltárására és új munkásfürdők építésére. A Zagyvapálfalvai Bányagépgyár már ebben az évben rátér a kaparószalagok és fúrók gyárbiztosít dolgozó népünk számára fására, amely a nehéz bányászmért 3,6 milliárd forinttal többe munkát könnyíti meg. irányoz e.ők távberuházásra, mim Eredményeinket nem érhettük az elmúlt évben. Az országgyűlés,0jna es a Szovjetünk állandó seaz eredeti beuhazásokat lenégésén, jts £ ge< a párt és Rákosi elvtárs felemelte. Ig pedaul vasiparunkezelése nélkül. Terveink csak ban 10 milió forinttal többet ruházunk be Mítóberendezések készítésére, mit azt tervbe vettük. 15 millióval többet fordítunk fémmegmunkáló gépek készítésére. 10,5 millióval növeljük a szénbányák gépesítésére fordított beruházást, 10 millióval az építőipar gépesítését, 2 millió forinttal pedig a közlekedési beruházások összegét, és 6 milió helyett 12 millióra emelkedett a természettudományos kar építkezéseinek beruházási összege. Csak a szocializmust építő országok dicsekedhetnek ilyen eredményekkel. A tőkés világ válságos gazdasági helyzete, a hadiipari konjunktúra milliárdos profitjai, a dolgozó tömegek további elszegényedése kiá ta ellentétben áll a mi költségvetéseinkkel. 1952-ben az Egyesült Vámokban több mint 4 milliárdos deficitre számítanak, de így van ez a többi tőke- országban, Angliában Franciaországban, Olaszországban és egyebütt is. E költségvetés feltételeinek létrehozásából és végrehajtásából kivették részüket megyénk dolgozói is. Egész sor üzemünk van, amelyek idő előtt teljesítették tervüket,és terven felül sokmillió forint értékkel járultak hozzá népgazdaságunk szilárdításához. A Zagyvai Szénbánák dolgozni 10.000 tonna, a Kysh-tenyei Szénbányák dolgozói soh.i mint 10.O00 tonna szénnel termelnek többet terven felül, a Salgótarjánig Acélárugyár terven felüli termelésénél?értéke eléri a 16 millió forintot. Délibányán a felemelt terven felül, már több mint tonna szenet termeltek , ilyen ere " 8700 ugyan , . .................. ugyan gorua reményekről számolhat be minket. szánk maradtak volna, ha dolgozó ■pánk nem egységben, összeforrvni követi pártunk tanításait és átitatásait. Ezek a mi eredmények sikereink titkai. Ahhoz azonb, hogy az 1952-es év terveit Viszavársuk, munkásosztályunkm és dolgozó parasztságunknak, ériiségi dolgozóink legjobbjaival gyütt az elmúlt évinél na-gVfe, jelentősebb feladatokat kell mondani. Tanulnunk kell az elmúl év hibáiból, fel kell használni arra hogy a hiányosságokból, ötéves elveink harmadik évében új eredményeket, győzelmeket kovácsoljnk. Az 1952. év költségvetése teljeskének feltétele az adók pontos fiizetése, feladataink sikeres végrehtásának elengedhetetlen követelééye, az állami begyűjtési terv mladéktalan, pontos végrehajtása Np lehet tűrni, hogy az álampolgár fegyelem lazulása következtéin egyesek kivonják magukat közteherviselés alól, mások rovására. Megyénk még mindig többszáz ágon gabonával adós államunkna Vannak még olyan tanácsfunkcinárusaink, mint a nagylóci elnökhlyettes, aki még 300 forintos adóátralékban van. Feladataink telítettsége nem engedheti meg, hgy tanácsaink továbbra is bürokratusan, szervezetlenül intézzék a legyűjtés, az adófizetés munkáját, nem engedhetünk meg ezen a téren ürnyelmű ígérgetéseket, nem teljesthető vállalásokat. A megyei tanásnak, a járási és községi tanácsinak rendet kell teremteniök saját területükön és szigorúan érvényesíteni kell törvénye A1 törvényszegés, a megalkuvás az ellenség malmára hajtja a vizet. A dolgozó magyar nép állama bőkezűen gondoskodott eddig és fog gondoskodni ezután is a falu népének gazdasági, szociális és kulturális fejlődéséről. Ez pedig pontosságot, fegyelmezettséget követel meg dolgozó parasztságunktól is. Gerő elvtárs ötéves tervünk eredeti előirányzatának felemelésekor mondotta, hogy a terv végére hazánk elmaradott iparral és mezőgazdasággal rendelkező országból, a vas, az acél, a gépek országává lesz. Ebben nem kis szerepe van megyénk üzemeinek, de legfőképen bányáinak. Az elmúlt évben a Nagybátonyi Szénbányák több ezer tonna szénnel maradt adósa államunknak. Komoly tervíemaradás tapasztalható a Salgótarjáni Tűzhelygyárban és a Bányagépgyárban is. Ennek egyik legfőbb oka a felelős egyszemélyi vezetés hiánya, gazdasági vezetőink sok helyen tapasztalható liberális, hibákat eltűrő magatartása. Komolyan fel kell venni a harcot a munkafegyelem lazasága ellen, meg kell szüntetni a munkásvándorlást. A tatabányai bányásztanácskozásig, a kisterenyei és nagybátonyi szénbányáknál az igazolatlan hiányzások havonként több mint 1500—2000 munkanap kiesését okozták. Ezen a téren értünk már el javulást, de ez nem elegendő, különösen ha figyelembe vesszük, hogy az igazolatlan hiányzások csökkenésével egyelőben emelkedik a beteglétszám. Gyárüzemeinkben tűrhetetlenül kevés gondot fordítanak a munkafegyelem megszilárdítására. A Salgótarjáni Üveggyárban, — amely alaposan lemarad tervének teljesítésével — a negyedik negyedévben, december 15-ig 1384-re szaporodott az igazolatlan műszakmulasztások száma.. Súlyos hiányosságok tapasztalhatók a tervszerűség területén is. A rossz szervezés, a tervszerűtlen munka következménye, hogy a Salgótarjáni Acélárugyár tervszerűségi előirányzatát novemberben csak 96 százalékra, a Tűzhelygyár ennél is kevesebbre, csak 87 százaékra teljesítette. Az építészet területén ugyan vannak szép eredmények, de a mezőgazdasági jellegű építkezéseknél, a vállalt kötelezettségnek csak 60— 75 százalékban tettek eleget. Emellett, mind az Acélárugyárban, mind az építkezéseknél komoly béralaptúllépés jelentkezett. E vállalatok vezetőinek meg kell érteniük, hogy a béralapot túllépni annyit jelent, mint megszegni a tervtörvényt. Az 1952-es tervévben meg kell javítani a vezetést. Meg kell szüntetni azt az áldatlan állapotot, hogy a vezetők elszakadva a dolgozóktól, az irodából „irányítsák” a termelést. Joggal vetik fel dolgozóink, hogy egyes munkáskáderek és műszaki vezetők csak akkor mennek a bányába, vagy üzembe, amikor egyegy ünnepre készülve a szocialista kötelezettségvállalások teljesítéséért harcolnak, vagy amikor a békekölcsönjegyzés volt. Ez rányomta egész évben a bélyegét arra, hogy a termelési grafikonok állandóan ingadoztak, hol emelkedés, hol visszaesés mutatkozott a termelésben. A következő évben az lesz egyik legnagyobb feladatunk, hogy szervezett, jól irányított munkával biztosítsuk az egyenletes, ütemes, megszakítás nélküli termelést. Ennek egyik legfontosabb feltétele, a szocialista munkafegyelem és a technológiai fegyelem megerősítése. Ipari vezetőinknek, szakszervezeti és pártvezetőinknek időben meg kell teremteniök a feltételeket ahhoz, hogy dolgozóink versenyrendüVe ne szenvedjen törést, hanem már január legelső napjától kezdve biztosítsák évi tervük teljesítését. 1951. évi tervünk is feszített volt, de ebben az évben még magasabb célkitűzésekért kell harcolni. Januárban már többet kell termelnünk, mint decemberben. Rendkívüli jelentősége van annak, hogy az 1952- es terv végrehajtása mindjárt az elején jól induljon. Üzemi pártszervezeteink a termelés ellenőrzésén keresztül biztosítsák, hogy az ehhez szükséges feltételek időben meg legyenek teremtve, hogy teljes erővel meginduljon az egész évre szóló hosszú lejáratú versenyszerződések megkötése, hogy maguk a műszaki vezetők is konkrét, ellenőrizhető felajánlást tegyenek, a munkafegyelem, a munkaszervezés megjavítására. Hassanak oda, hogy biztosítva legyen a verseny nyilvánossága, érvényesüljön a dolgozók bírálata, kezdeményezése. Vezetőink és dolgozóink érezzék át, milyen felelősséggel tartoznak a terv teljesítéséért és túlteljesítéséért. Dolgozzanak úgy, hogy népünk nagy terve minden, részletében valóra váljon, amely újabb hozzájárulás lesz a béke nagy ügyéhez. Megnövekedett feladataink sikeres végrehajtása megköveteli, hogy minden területen következetesen végrehajtsuk a párt és kormányhatározatokat. Legyen mindennapi feladat e határozatok tanulmányozása, végrehajtásuk állandó ellenőrzése. Hajtsuk végre következetesen a megyei pártértekezlet határozatát, amely pártunk II. kongresszusán megszabott feladatokat az azóta eltelt idő új helyzeteinek megfelelően rögzítette le megyénk dolgozóinak tennivalóit. Az egyre élesedő nemzetközi helyzet még jobb munkát, áldozatvállalást, a kötelezettségek pontos teljesítését követeli meg, hogy erősek, szilárdak legyünk, hogy az imperialistáknak és hű kiszolgálójuknak, Titónak eleve elmenjen minden kedvük beütni orrukat a mi, szocializmust építő hazánkba.