Szabad Nógrád, 1952. március (8. évfolyam, 18-26. szám)
1952-03-01 / 18. szám
SZABADÍM.Rín A BOLSEVIK PÁRT TAPASZTALATAIBÓL ★ Egy propagandista jegyzetei a pártoktatás eredményességét biztosító módszerekről G. Polkajova elvtárs 22 éve végez propagandamunkát a moszkvai villanylámpa-gyárban. Ezidő alatt gazdag tapasztalatokra tett szert az oktatási munka terén. Ezeket a gazdag tapasztalatokat használják fel propagandistáink munkájuk megjavítására. Hosszú évek tapasztalatai alapján győződtem meg arról, hogy mennyire fontos, hogy a propagandista mindenki számára érthető módon tudja ismereteit átadni a hallgatóknak. Munkám során egy pillanatra sem felejtettem el a nagy Lenin útmutatását, amely arra figyelmeztet, hogy minél meggyőzőbb és szemléletesebb mondanivalóm, annál könnyebben sajátítják el a dolgozók. Az előadás világosságának, szemléletességének előfeltétele az alapos felkészültség. A propagandistának tökéletesen kell ismernie a tananyagot és tisztában kell lennie a bel- és külföldön lejátszódó összes eseményekkel. Én minden egyes foglalkozás előtt figyelmesen átolvasom nemcsak az egész tananyagot, hanem a kiegészítő irodalmat. Lenin és Sztálin elvtársaknak a tárgyalt kérdésekhez kapcsolódó legfontosabb írásait, újságcikkeket, a folyóiratokban megjelenő és témába vágó tanulmányokat és a vonatkozó szépirodalmat is. Az alapos felkészültség azonban önmagában még kevés. Az önképzéssel azonos fontosságú feladata a propagandistáinak, hogy felkeltse a hallgatók érdeklődését a mindenkori tanulmány tárgya iránt. A legjobban kidolgozott foglalkozásterv sem segít, ha a propagandista nem irányítja rá minden egyes hallgató figyelmét arra: mennyiben függ össze a tárgyalt anyag az ő sajátos, egyéni érdeklődési körével. Ez természetesen csak akkor, sikerülhet, ha ismeri hallgatói képességeit és egyéni törekvéseit. Ezek megismerésére szolgálnak az egyéni foglalkozások, beszélgetések, amelyek nélkül a propagandista nem végezhet jó munkát. Nagyon fontos a hallgatók önbizalmának megszilárdítása. Az önmagukkal szemben bizalmatlan tanulók kezdeményező kedvének felébresztésére én a következő módszert alkalmaztam: kikerestem a tananyagnak azt a részét, amelyik legközelebb áll az illető tanuló életéhez, problémájához. Amikor azután ennek a résznek a tárgyalására került a sor, az illető elvtársat külön feladattal bíztam meg. Például megkértem, ismertesse életének azokat az eseményeit, amelyek kapcsolatban állnak tanulmányainkkal. Amikor az „SZK(b)P története, rövid tanfolyamá‘’-nak VII. fejezetét tanulmányoztuk, a tanulókör egyik tagja, A. Ivanov, régi bolsevik, kérésemre elbeszélte, hogyan vette ki részét a forradalom előkészítéséből, hogyan vett részt a Téli Palota ostromában. 6tb A hallgatók nagy figyelemmel hallgatták az elbeszélést és ettől kezdve A. Ivanov önmaga vállalkozott kiselőadások megtartására. A tanulmányozott kérdések tartós elsajátításához nagy segítséget nyújtanak a szemléltető segédeszközök. Ezért megszerveztem, hogy a vezetésem mellett dolgozó tanulókör minél több kiállítást és filmet, tekintsen meg. A párttörténet egyes fejezeteinek tanulmányozása előtt mindig elmegyünk a Lerskri múzeumba és megnézzük a sorra kerülő korszak emlékeit. Két ízben felkerestük a Szovjet Hadsereg múzeumát is és rendszeresen látogatjuk , a párttörténet egyes korszakait szemléltető kiállításokat. Megnézzük azokat a filmeket és színdarabokat, amelyek jLelcin és Sztálin elvtársak életével , tevékenységével foglalkoznak. Elolvassuk és megbeszéljük azokat a szépirodalmi műveket, amelyek felelevenítik előttünk az orosz proletariátus harcának, a szovjet hatalom fejlődésének egyes kiemelkedő eseményeit. A pártoktatásban való bekapcsolódás óta a tankör hallgatói megtanulták, hogyan kell egyedül tanúln. Az elolvasott művekről most már mindannyian, jó jegyzeteket tudnak készíteni. A tanávkör minden egyes tagja tartott már önálló előadást. Ezekben mondanivalójuk alátámasztására a gyár életéből hoztak fel példákat. Nemcsak »» »» »» »» »» »»»» »» »» »» »»»» Használt fényképezőgépeket vásárol az OFOTÉRT bolt n.SmT.SALStaJÁOÁKÓCZI BT !Öt elméleti ismeretekkel gazdagodtak a hallgatók. Ezek birtokában megtanulták, hogyan kell látni és elemezni az élet jelenségeit. A pártoktatás eredményei megnyilvánulnak a hallgatók termelő- és társadalmi tevékenységében is. A tanulókör egyik legaktívabb résztvevője P. Torszunov olyan nagyot fejlődött, hogy a műhely pártszervezet titkárává választották. V. Uszacsev, mint pártonkívüli kiváló dolgozó került a tanulókörbe, most felvették a pártba és megválasztották a műhely kultúrbizottságának elnökévé. A kommunisták eszmei fejlődése a pártszervezet életében is érezteti kedvező hatását. Az utóbbi időben ugrásszerűen megnőtt a gyűléseken elhangzott értékes javaslatok száma. Figyelemreméltó, hogy azok is részt vesznek a vitákban, akik korábban nem mutatnak aktivitást. A politikai színvonal emelkedésének köszönhető, hogy megjavult az agitációs munka. A kommunisták, akik a tanulókörökben szakadatlanul gazdagítják ismereteiket és fejlesztik beszédkészségüket, felvilágosító tevékenységükkel nagyobb hatást érnek el, mint azelőtt. Gyárunk ez idő szerint Moszkva legjobb üzemei közé tartozik. A pártoktatás eredményei kétszeresen hozzájárultak ehhez. Segítettek megjavítani a termelés ellenőrzését irányító pártszervezet munkáját és emelték az élenjáró dolgozók eszmei színvonalát. Gogol halálának 100. évfordulójára a szovjet nép szereti és nagyrabecsüli Nikolaij Gogolnak, a klasszikusan nagy orosz kritikai realizmus egyik legnagyobb alakjának irodalmi örökét. A Szovjetunió minisztertanácsa a Gogol-centenárium előkészítésére és lefolytatására országos bizottságot létesített, amelynek vezetője Nikolaj Tyihonov, tagjai pedig a kulturális élet és a tudomány kiválóságai. A szövetséges és autonóm köztársaságokban, a peremvidékeken és területeken is jubileumi bizottságokat alakítottak. Moszkvában és a Szovjetunió más nagyvárosaiban ünnepi üléseken emlékeznek meg Gogolról, egyik leghíresebb művét, „a revizor” című vígjátékot 1836-ban hozták először színre. Ünnepi esemény volt ez a haladó Oroszország és hatalmas csapás a reakciós rendszer, a bürokratikus rendőrállam számára, mert leleplezte az uralkodó osztályok sötét aljasságát, ízléstelenségét és erkölcsi züllöttségét. Gogol zseniális vígjátéka, amely több mint egy évszázaddal ezelőtt leplezte le és bélyegezte meg a cári bürokraták üzelmeit, ma is eleven erővel hat. Az USA Kommunista Pártja Nemzeti Bizottságának nemrég közzé tett nyilatkozata kimondja, hogy „Washingtonban virágzik a korrupció, az adócsalás, a vesztegetés és az állami vagyon elsikkasztása ... A legkorruptabb az igazságügyminisztérium, amely nem képes leszámolni ezekkel a bűntettekkel”. A nyilatkozat megállapítja azt is, hogy Washingtonban a megvásárolhatóság „sokkal szélesebb körű, mint bármikor ezelőtt ...Történelmünkben kormány soha nem költött még ennyit fegyverkezésre. ...A példátlan mennyiségű „védelmi megrendelések” elosztása a vesztegetés legfőbb forrása ... A Wall Street spekulánsai kéz a kézben haladnak a megvesztegetettekkel. Így például a Coddle-féle vesztegetési per szálai MacGrath igazságügyminiszter hivatalába és a Legfelső Bíróság tagjához, Tom Clarkhoz vezettek ... A legmagasabb hivatalokban ülő emberek azért indítanak „vizsgálatot”, hogy a vesztegetők és spekuánsok piszikos ügyeit „leleplezzék”. „A revizoriban előforduló csalások és vesztegetések gyermekjátéknak látszanak azokhoz a háborús üzelmekhez képest, amelynek ma az Egyesült Államokban a korrupció, a csalás és a rablás soha nem látott virágzásához vezettek, művészete szolgált alapul az orosz forradalmi demokrata esztétika tételeinek megfogalmazásához. Gogol mindig kihangsúlyozta a jó és rossz éles elhatárolásának fontosságát, amit az utána következő írók is híven követtek. Az igazi irodalom könyörtelen bírája mindannak, ami ellensége az igazságnak, a szépségnek, a fenköltségnek. A nagy orosz írók Gogol nyomán új eszmei magaslatra emelték az ember iránti szeretetet és az emberiség ellenségei iránti izzó gyűlöletet. Provokációk Észak-Burmában Az utóbbi időben Burma északi vidékein fokozódtak a Kína délnyugati határai közelében összeverődött Kuomintang-bandák katonai provokációi. Tajvanról éjjel-nappal jönnek az amerikai repülőgépek, megrakva fegyverekkel és hadianyagga. Számos külföldi sajtóértesülés tanúsága szerint, Észak-Burmában meglehetősen feszült helyzet alakult ki. Január 21-én a „Daily Mail” rangúm jelentésében azt írja, hogy „Csang Kaj-Sek amerikai fegyverekkel ellátott csapatai a burmai határ közelében csoportosulnak” és hogy „1952 áprilisára tervezik a támadást" a népi Kína területe ellen. A sajtójelentések szerint Burmában már mintegy hat Kuomintang-hadosztál tartózkodik. Nemrégiben, az ENSZ közgyűlésének hatodik ülésszakán a burmai kiküldött is megerősítette, hogy jelentős Kuomintang-csapatok tartózkodnak Burmában. A Kuomintang-csapatok Burmában közel 8 ezer négyzetmérföldnyi területet foglaltak el, amely északon Kunlongtól délen Mongtingig terjed. A bangkoki „Csaotan” című lap nemrég közölte, hogy a Kengtungot a kínai határral összekötő utak jelentős szakasza a Kuomintang-bandák ellenőrzése alatt áll. A kuomintangisták főhadiszállásai Kengtung közelében, Mongszatban van. Itt jelenleg hatalmas repültér épül. Amint az „Observer” című angol lap tudósítója közli, Kongtunk fölött „gyakran lehet látni amerikai repülgépeket”, amelyek fegyvereket dobnak le. Az „Associated Press” amerikai hírügynökség rangúni tudósítójának február 11 -i közlése szerint a Kuomintang-tisztek nyíltan beszélnek arról, hogy az Egyesült Államok és Anglia segítségével be akarnak hatolni Jünnan kínai tartományba. Ha figyelembe vesszük, hogy nemrég Washingtonban az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország vezérkari főnökeinek értekezletén, valamint a Truman-Churchill-találkozón tárgyalások folytak az ázsiai agresszió kiszélesítéséről és konkrét terveket is kidolgoztak, egyszeribe világos lesz, hogy az amerikai és angol agresszorok újabb provokációinak megszervezéséről van szó Kína és Délkelet-Ázsia népei ellen. Nem nehéz meglátni, hogy ez a tervük a játék a tűzzel, amely elindítóira nézve csakis siralmasan végződhet. - 1952 MÁRCIUS 1. A megyei tanácsház építéséről A megyei tanács dolgozói és az építési vállalat vezetői, munkavezető, és sztahanovistái megvitatták a megyei tanácsház felépítésének, tervezésének, kivitelezésének problémáit. Az értekezlet a jövő tervezése és építése szempontjából igen tanulságos volt,de felszínre hozta a munkaszervezés, a műszaki vezetés hiányosságait is. Az értekezlet mint eredményt állapította meg, hogy az épület nagyságával — balszárnyától eltekintve — pillanatnyilag Salgótarján egyik legmodernebb épülete Az eredmények azonban sok súlyos hibát és mulasztást takarnak. A tanács dolgozói felszólalásukban joggal állapították meg, hogy elsősorban a munka szervezetlenségéből következett be a 3,5 millió forintos költségkülönbözet. Annak ellenére, hogy az épületbe 12 millió forintot ruháztunk, sok benne a kívánnivaló. A szobák kicsik, az ablakok rosszul zárhatók, sőt a felső emeleten csak tűzoltólétrával lehetséges azok megtisztítása. A fűtőtesteket nem lehet szabályozni, a függönytartók már most rosszak, a padló burkolatának karbantartása pedig hatalmas költséget emészt fel Rosszul készítették el a csapóajtókat is. A vakolat már nem egy helyen lehullt. Beszéltek a felszólalók az építkezés anyagpocsékolásáról is. Az épületnek két olyan hiányossága van, amely a tervezők rövidlátását, sokszor nemtörődömségét igazolja Az autószín szerelőgödreit olyan mélyre készítették, hogy azt 2,5 méteres ember sem érné végig. Ugyanakkor joggal vetik fel a dolgozók, hogy a balszárnyon elhelyezett épületrész — amelyben a kultúrterem és konyha lesz— inkább hasonlít börtönre, vagy kápolnára, mintsem hogy emelné az egész épület építészeti szépségét. Helytelenül oldották meg az egész épület fűtését is, mert a harmadik emeleten állandóan hideg van és többen nagykabátban dolgoznak. Az értekezleten kevés szó esett az épület megtervezésének elvi kérdéseiről, nem beszéltek arról, hogyan tükrözi vissza ez. az épület a magyar építészet haladó hagyományait, de elsősorban Nógrád megye népművészetének gazdag örökségeit Nem túlzás, ha azt mondjuk, hogy első látásra olyan az épület, mint valami papírskatulya — és itt Révai elvtársat idézzük —, amelybe szarvasbogarakat rak a gyerek és lyukat fúr bele, hogy a bogarak levegőt kapjanak. Drága volt és nem sok szépséggel bír az épület belsejében lévő lépcsőház sem. Merjük ál Utani, ha egy dolgozó paraszt az aljában megáll, megijed és elszalad mert nem tudja elképzelni, hogy azon az össze-vissza csavargó lépcsőfokon hogyan menjen fel az emeletre. Ez a díszes és kanyargós lépcsőház teljesen különálló épület egyenes, „vonalas” ultramodern elgondolásaitól. A Szovjetunió építészete arra törekszik, hogy szolgálja az új szocialista embert, kielégítse kényelmét, fizikai, egyben szellemi, esztétikai szükségleteit, ugyanakkor reprezentálja, kifejezi azt a társadalmat, annak a társadalmi rendnek nagyságát, és büszkeségét, amelyben elsőízben lett az ember önmaga urává. Az épület tervezői — ezt mutatják a tények — nem foglalkozhattak eléggé a Szovjetunió építészetének tapasztalataival, mert amellett, hogy az épület — az előbb elmondottak szerint — sok esetben nem szolgálja az ott dolgozók kényelmét, alacsony méreteivel, kis lyukszerű ablakaival egyáltalán nem fejezi ki felszabadult népünk öntudatos büszkeségét és hatalomérzetét. Valahogy az az érzése a kívülállónak, hogy ez az egész épület csak egy álmonumentális és nem valódi építészet. Nem azt akarjuk mondani, hogy az épület drága és álklasszikus díszítőelemek sokaságával lehetett volna beborítani, de nem lehet helyesnek elismerni azt sem, hogy az egész megyeházát több száz, típusméretű burkolólemez fedi, távol minden hagyománytól, egyedül a technikai kérdések könnyebb megoldására törekedve, nem pedig a művészi és technikai elvek egységének, formájában nemzeti, tartalmával pedig szocialista elvére törekedve. A megyei tanácsház felépítésének — mint már írtuk —, sok értékes tapasztalatot kell szolgálni tervezőinknek, az építőipar dolgozóinak. Az új Salgótarján felépítése még csak kezdetén van és feltétlenül szükséges, hogy építészetünk új alkotásai a gazdaságosság mellett visszatükrözzék építészetünk haladó hagyományait. Tervezőink, építőiparunk dolgozói a Szovjetunió építészetének tanulmányozásával bátran lépjenek rá a szépség és a hasznosság szabályának megvalósítására „Építsünk kilátót a Pécsben" — Levél a szerkesztőséghez — Február 27-i számunkban cikket közöltünk, „Hogyan építsük fel az új Salgótarjánt” címmel. Ehhez a cikkünkhöz szólt hozzá Csaszlava Jenő bányamérnök. Levelében ezeket írta: „Rövidesen elmúlik a tél és vele együtt a téli sport szépségei. Sajnos a salgótarjáni dolgozók és gyermekeik nem vehetik ki részüket ezen kedves örömből,, mivel városunknak mindmáig nincs egy olyan kiépített ródli-, vagy sípályája, amely biztosítaná a kedves szórakozás lehetőségét. Miért csak a mi városunk mostoha, miért nem építhetünk mi is kedves turistahelyeket, amikor városunk környéke annyi lehetőséget biztosít erre. A várostól alig félórai járásra van Pécskő, amely messzi kilátási lehetőségeket biztosít A Tátrától le egészen a messze délig a környék belátható. Úgy érzem, sok dolgozó kívánsága teljesüne, ha egy rendes turistaút vezetne a pécskői kilátóhoz. Mi is építhetnénk egy háromemeletes magas kilátótornyot, mellette egy szórakozóhelyet. Az építési anyag, a bazalt, közvetlenül a helyszínen van, tehát még ez a feltétel is biztosított. Érdemes volna összefogni és városunkat egy kellemes kilátóval és kirándulóhellyel gyarapítani. A SZABAD NÓGRÁD február 27-i számában az „Adott szónak legyen becsülete Salgó-Róna bányaüzemnél is!” címmel cikk jelent meg a vállalat munkájáról, arról, hogy melyek azok az okok, amik gátolják a Rákosi elvtárs születésnapjára tett felajánlások teljesítését. A cikk a hibák feltárása és azok kijavításának útja megmutatása mellett röviden foglalkozott azoknak a vájároknak munkájáról is, akik példamutatóan, bányászbecsülettel váltják valósságé adott szavukat. Ilyen élenjáró példamutató brigád — mint ahogy a cikkben is említettük — Rónabányán ifj. Sótér János sztahanovista vájár brigádja. A brigád tagjai vállalták, hogy Rákosi elvtárs születésnapjára személyenként egy-egy csillés napi túltermelést érnek el. Ez azt jelenti, hogy minden nap terven felül 38,4 mázsa szén kitermelését vállalták. A brigád mintegy bizonyítékaként annak, hogy vállalását maradéktalanul teljesíti is — új nevet kapott. A brigád neve: Rákosi Mátyás-csapat lett. Ifj. Sótér János kommunista bányász. Brigádja tagjainak elmondotta, milyen nagy kötelezettséget vállaltak magukra a felajánlással. Munktársai megértették ezt. Amint megtették felajánlásukat, nyomban hozzá is fogtak végrehajtásához. A brigád ennek előtte is jól dolgozott — ezután még jobban dolgoznak. Kötelezte őket a név, de egyben lelkesítette is őket. RÁKOSI MATYAS-brigádban dolgozik ifj. Gál Lajos is. Az ő harmadával történt még január hónapban. Már lerobbantottak, előkészítették a munkahelyet is a zavartalan . A szállításra és hogy a munka minél ügyesebben menjen, Gál munkatársával együtt ment az üres csillékért. Amíg távol voltak, beomlott a bánya és ez megállította munkájukat. A beomlott rész miatt már-már úgy látszott, hogy nem felajánlásukat, de tervüket sem tudják teljesíteni. Mind a ketten nekifogtak a munkának, a beömlött föld, kő és szén eltakarításához, hogy szabaddá tegyék a pályát. Nemcsak az erő, a szív küzdelme is volt ez A megfeszített munkával szabaddá tették a pályát és nemcsak a normát érték el, hanem a vállalást is túlteljesítették! JANUÁR VÉGÉN BEÁLLOTT nagy havazás fékezője lett a bányászok munkájának is, mert a rossz utak miatt sokat késtek az autók. Nem egyszer előfordult, hogy a munkásszállító autó, ha vele szembejövő járműről akart kitérni, becsúszott az árokba. Eleinte nem sokat hederítettek erre az autók utasai, így Sótér János brigádjának tagjai sem Azt tartották, az autók kisegítése nem az ő dolguk, majd a motor megbirkózik a rossz út nehézségeivel. Az sem bántotta őket, ha 15— 20 percet késtek munkájukból. Mióta a Rákosi-brigád megtette felajánlását, megváltozott a helyzet. A brigád minden egyes tagja becsületbeli kötelességet érez a vállalás teljesítéséért. Ha az autóval valami baj történik, ők az elsők, akik segítik, hogy az minél előbb folytathassa útját —, hogy minél előbb munkába érhessenek A többiek követik példájukat. Az autók egyre kevesebbet vesztegelnek a rossz utak miatt. Ifj. Gál Lajos most azon töri a fejét, hogyan lehetne megoldani, hogy az autó jobban betöltse feladatát. Ugyanis az a problémájuk, hogy a munkásautó Cered—Pogony felől jővet nem szállítja a dolgozókat a bánya bejáratához, hanem a rónabányai kaszinó előtt megáll. A kaszinó és a bánya bejárata közötti távolság közel három km. Ezt az utat a dolgozók gyalog teszik meg, ami félórás veszteséget jelent. Az utat az autó, bármilyen rossz is az út, tíz perc alatt feltétlenül megteszi. Egy autó átlagosan 30 dolgozóval jár, és három szakba szállítja a dolgozókat. Ez naponta 90x50 perces kiesést jelent. A gyalogjárás nemcsak azt jelenti, hogy későn kezdik a munkát, hanem azt is jelenti, hogy időben kiérjenek az autóhoz és mert az félórás gyaloglást vesz igénybe, félórával előbb abbahagyják a munkát. Ez a kiesés havonta 1875 munkaórát jelent. Az, hogy az autó elmenjen teljesen a bánya bejáratához, bizonyos nehézségekbe ütközik,rossz az út és kétméteres szakaszon bánya van alatta és azt be kellene tölteni), de ez a nehézség nem olyan, hogy ne lehetne legyőzni, különösen akkor, ha a MAVAUT és a bánya műszaki vezetősége is azon lenne, hogy minél előbb megszüntessék A RÁKOSI-CSAPAT egyike Rónai bányaüzem legjobb csapatainak. Januári átlagteljesítése 144 százalék. A csapat csatlakozott Loy elvtárs mozgalmához. Február 23-i 169.4 százalékos eredményüket február 27-én 173.3 százalékra fokozták. A Rákosi-brigád azonban nem az egyik legjobb, hanem az üzem legjobb brigádja akar lenni. Erre kötelezi őket csapatuk neve és ez vezérli munkájukban is. Rákosi Mátyás brigád