Szabad Nógrád, 1952. szeptember (8. évfolyam. 71-78. szám)

1952-09-03 / 71. szám

2 NEMZETKÖZI JEGYZETEK Fasiszta terror Jugoszláviában Nincs olyan hazafi, aki biztonságban érezhetné magát Tito Jugoszláviájában. Ez az ország ma amerikai gyarmat, katonai kalandorok­ gyülekezőhelye. Ha ez ellen miaki szót mer emelni, üldözőbe veszi a rendőrség. A hóhér Rankovics rendőrkopói ál­landóan figyelik a jugoszláv hazafiakat és kegyetlenül megto­rolnak minden ellenállást. Nemrégiben történt, hogy Disztics alezredes, ,a titóista had­osztály komiszárkatonáival beszélgetve, ócsárolta a Szovjetuniót. Disztics kétségbe vonta a Szovjetunió óriási szerepét a jugoszláv népnek a hitlerista megszállók ellen vívott felszabadító háború­jában. Disztics ezzel a kérdéssel fordult Szavo Milovanovics sza­kaszvezetőhöz: — Ki szabadította fel Jugoszláviát? A szakaszvezető így válaszolt: — Jugoszláviát maga a nép szabadította fel, a Szovjetunió segítségével. Ez a helyes válasz dühbe hozta a titóista alezredest. Ke­gyetlen büntetés várt a szakaszvezet­őre, ami elől csak szökés út­ján menekülhetett. .A jugoszláv hadseregben, amelyet Tito véres fasiszta ural­mának „megbízható támaszává" és a tengerentúli agresszorok egyik rohamosztagává igyekszik átalakítani, hasonló esetek gyakran fordulnak elő. Tito rendeletére már többször „tisztogat­tak" a hadseregben. Az eredmény: 20 ezernél több, a néphez mindvégig hű maradt tisztet börtönbe vetettek, 100 ezernél több „politikailag megbízhatatlan’’ katonát úgynevezett „munkás­zászlóaljakba" küldtek. A megtorló intézkedések a forrongás hangulatát teremtették meg a hadseregben. Albániai sajtójelen­­tések szerint az utóbbi hetekben zavargások voltak a zágrábi katonaorvosi iskolában és a Mariborban állomásozó ezredben. A katonák követelték, hogy „az amerikaiak takarodjanak ki Ju­goszlávia területéről". Nemcsak a nép politikai szabadságjogai ellen harcol Tito és Rankovics áruló klikkje. Még a parlamenti választásokon való részvétel jogától is megfosztották a munkásokat és a dolgozó parasztokat. Minden igyekezetük arra irányul, hogy valamennyi harcos hazafit lakat alá tegyenek. Erre a célra nagyszámú bör­tönt és gyüjtőtábort építettek. Magában a fővárosban húsznál több nagy földalatti tömlöc és számos gyüjtőtábor van. Számuk állandóan nő. Ezekben a „halálgyárakban" legalább 250 ezer ember­­ sínylődik. A legkegyetlenebb kínzóeszközöket használják a táborokban. Úgy látszik az amerikai „segély" keretében hozták be Jugoszláviába ezeket a szerszámokat. Rankovics felfegyverzett büntetőkülönít­ményei bejárják az egész országot. Szuronyt szegeznek a parasztoknak, úgy veszik el tőlük termékeiket, határidő előtt követelik az állami kvóta beszolgáltatását és minden úton, módon szipolyozzák őket. Állandóan megtorlásokkal fenyegetik a gyári munkásokat is. A titóista büntetőreénykönyv halálos ítéletet mér a munkásra, ha nem képes teljesíteni a fegyenc normákat. A titóista bírák túl vannak halmozva munkával. Rankovics maga elismerte, hogy 1950-ben a jugoszláviai bírák körülbelül 300 ezer ítéletet hoztak. Tito „törvénytisztelői’’ rengeteg ártatlan embert ítéltek halálbün­tetésre. „Engedetlen" embereken úgy állnak bosszút a Tito-banda felsőbb rétegei, hogy elbocsátják őket állmukból. Tovább folyik az államgépezet alkalmazottainak tömeges leépítése. Ezrével kerülnek az utcára becsületes, haladó gondolkodású tisztviselők. Helyüket usztasák, csetnikek és más címeres fasiszták foglal­ják el. Az állami vállalatok a múlt évben 130 ezer „meg nem­­felelt" embert bocsátottak el.­ Akik­­ fel mernek lépni az önkény­­uralom ellen, elkerülhetetlenül börtönbe kerülnek. Bármennyire tombol a fasiszta terror, Titóéknak mégsem si­kerül a jugoszláv néptömegeket az amerikai imperialisták rab­láncán tartani. A fasiszta terrorra és amerikai dollárokra tá­maszkodó Tito-banda elleni hősies harcukkal Jugoszlávia népei kivívják békéjüket, szabadságukat és függetlenségüket. SZABAD ROGRAD A Rosztroi vizierőm­ű A Roszk­a-folyó szeszélyesen kanyarogva hol csendesen, hol vad harsogással szeli át a pav­­likai síkságot. „Gorszko Ko­szovó" város közelében a folyó harsogva zúg keresztül a Csi­ba­­r-hegy és a Beloresz szikla­falai között. Itt épül a Bolgár Népköztár­saság egyik legnagyobb duz­zasztó­gátja, egy hatalmas tra­péz, amely 320 méter hosszú és 54 méter széles. 18 kilométer hosszú víztá­roló medencét létesít itt a bolgár dolgozók lelkes mun­kája, amely 220 millió köbméter vizet tartalékol majd a Vidima- és a­ Roszk­a-folyó 370 millió köbmé­ter vízfölöslegéből. Ebből a ha­talmas víztömegből biztosítják majd a paglikeni síkság öntözé­sét keletre, ai Ja­ntrától és nyu­gatra az Otezamtól. Háromszáz­­ötvenezer hektár föld termésho­zamát emeli majd a két folyó vízkég­essége. A szárazság idejére a víz­tároló medence minden négyzetméter megművelt föld számára 32 liter vizet tárol. Hatalmas ütemben folyik a duzzasztógát és az erőmű épít­kezése. A munkálatok méretei­ről hozzávetőleges képet nyer­hetünk, ha­ arra­ gondolunk, hogy a duzzasztó­gát építéséhez felhasznált anyagokból egy méter magas és 50 centi­méter falat lehetne építeni Szófiától Bukarestig. A Csiber lábánál, nem mes­­­sze a duzzaisztógától, új város épült, Gorszko Koszovo. Az­előtt is volt itt egy kisebb tele­pülés, de ennek nyomorúságos viskóit majdnem minden évben elmosta a Roszk­a áradása. A lakosok most új, korszerű lakóházakhoz jutottak, ame­lyekben folyóvíz és villany­­világítás van. Új, egészséges lakónegyedek épülnek Paviikeniban, Biailai- Cserkvában, Szukhindolbain és más közeli falvakban is. A Pi­­rovec-fenn­sík nem­rég még ko­pár sziklaként meredezett a völgy fölött. Az ember munkája most életet varázsolt a sziklá­ra: fásították, néhány év múlva a zöldelő fenyő­k és akácerdők teszik még jobbá a vidék leve­gőjét. A két vad folyó vizének ener­giáját két vízierőmű használja majd ki, amelyek több mint 20 ezer kilowattóra villamosener­­giát termenek. A német békeszerződés kérdésével foglalkozó legutóbbi szovjet jegyzék első visszhang­jai arról tanúskodnak, hogy a világ demokratikus közvélemé­nye támogatja és helyesli a Szovjetunió békeszerető állás­­foglalását a német kérdésben. A Németország nyugati és ke­leti részéből érkező jelentések egyaránt azt mutatják, hogy a lakosság lelkesen üdvözli a szovjet kormány jegyzékét. Amint az AND­ hírügynökség ír­ta, Andreas Pfister, nürnbergi vasutas a német hazafiak mil­lióinak véleményét juttatta kife­jezésre e szavakban: ,,A béke­szerződés megkötése, az összné­­met választ­ások megtartása, az egységes német kormány megalakítása és az­ összes meg­szálló csapatok kivonása — ez a négyhatalmi konferencia vilá­gos napirendje, ezek azok a pontok, amelyek megvalósítását immár hosszú évek óta követeli az egész német nép." Mint ismeretes, a szovjet kor­mány már fél évvel ezelőtt ja­vasolta a nyugati hatalmak kor­­mányainak, hívják össze a négyhatalmi értekezlet a né­met kérdés megoldására. Az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország kormánya azon­ban hosszas jegyzékváltásba bocsátkozott és mindezideig el­utasítja a közvetlen tárgyaláso­kat a Szovjetunióval. A Reuter­­hírügynökség kénytelen beis­merni, hogy a német kérdéssel kapcsoatos hathónapos jegyzék­váltás elemzése az ütem lelassu­lását mutatja..." Ezt a szándékos huza­vonát a nyugati hat­árnak vezető körei arra használták fel, hogy még jobban kimélyítsék és rögzítsék Németország szétsz­akítottságát. Éppen ebben az időpontban kényszerítették Nyugat-Németor­­ ozt a hébédorr­ ­zág lakosságára — akarata és az egész­­ német nép akarata el­lenére — a bonni különszerző­dést, fasiszta, hitlerista tábor­nokok vezetése alatt újjáalakuló nyugatnémet hadsereget pedig hivatalosan bekapcsolták az At­lanti-tömb fegyveres erőinek ál­lományában az úgynevezett „európai védelmi közösségről" szóló ,,egyezmény" segítségével. E politika végeredménye, mu­tat rá a „Daily Compass" szem­­leírója, szükségképpen egy „amerikai-német szövetség” lesz, amely „hamarosan az Északat­­lanti Szövetség súlypontjává vá­lik". Az augusztus 23-i szov­jet jegyzékkel foglalkozó bur­­zsoá sajtó és rádiókommentáto­rok azt mutatják, hogy Nyuga­ton bizonyos körök nyilván sze­retnék összebogozni a kérdést és ilymódon kibújni a német kérdés megoldásának megen­gedhetetlen halogatásáért őket terhelő felelősség alól. A szov­jet kormány jegyzéke kimutatja, hogy teljesen tarthatatlan a nyugati hatalmak álláspontja, amely szerint a német békeszer­ződés kidolgozása lehetetlen" az össznémet kormány megala­kulása előtt. Pedig, mint a jegy­zék is emlékeztet rá, a német­országi békés rendezés előkészí­tésének kötelezettségét a pots­dami határozat a Külügymi­niszterek Tanácsára ruházta azzal, hogy „a megfelelő ok­mányt az erre a célra alkalmas német kormány hagyja jóvá, amikor egy ilyen kormány meg­­alakul". Ezért a Nyugaton felvett kö­vetelést — hogy halasszák el a békeszerződés előkészítését addig az időpontig, amíg lét­rejön az össznémet kormány, — nem lehet másnak tekinteni, mint kísérletnek arra, hogy va­lamilyen ürüggyel elhúzzák a németországi békés rendezést. A reakciós lapok annak az ag­godalmuknak adnak kifejezést, hogy a négy hatalom tárgya­lásai esetleg „akadályozhat­nák1’ a bonni különszerződés és az „európai hadsereg’’ lét­rehozásáról szóló „egyezmény‘‘ ratifikálását, ami a­ párizsi és bonni parlamentekben még nem történt meg. Ez a kilátás annál is inkább riasztja a nyugati politikai kö­röket, minthogy a „United Press­’ hírügynökség londoni tudósítójának beismerése sze­rint a néptömegek nyomására most azok a nyugateurópai burzsoá körök is „követelik’* a „négy nagy’’ értekezletének ös­­­szehívását, amelynek eddig az amerikai politikát támogatták a német kérdésben. Hightower, az Associated Press-ügynökség szemleírója, i­s­merve, hogy a nyugati ha­talmak igazi célkitűzése „szem­beszállni" a Szovjetunió béke­­politikái­val a­ német kérdés­ben, ezt írja: „Nyugat ezt akarja tenni, elkerülve azon­ban azt a benyomást, mintha ellenezné a német egységei vagy a Moszkvával való ta­nácskozásokat". A párizsi rá­dió pedi­­ [UNK] megállapítja, hogy „amerikai­ körökben felismerik, milyen fontos tényező a köz­­vélemény. E körökben nagy­szerűen tudják, hogy óvatlan­­ság volna megtagadni a konferenciát ..." Bárhogyan manőverez­­ nek is a reakciós lapok és rádiók szemleírói, nem tudják kikerül­ni azt a tényt, hogy Európa népei, közöttük a német nép is, egyre állhatatosabban és hatá­rozottabban követeli a béke­szerződés megkötését. 1952 SZEPTEMBER 3. Pártmunka tapasztalatai Az oktatási évad előkészítésének néhány tapasztalata a szécsényi járásban A Politikai Bizottság július 5-i határozata nagy­ feladat megoldását tűzte ki a szécsényi járási pártbizottság elé is. A járás terülttén jelentősen több párttag, funkcionárius és pár­­tonkívüli dolgozó fog részt venni a pártoktatás különböző tanfo­lyamain, mint az elmúlt esz­tendőben. A pártbizottság ered­ményes munkát végzett, a leg­fontosabb területen: a káder­­képző tanfolyamok propagandis­táinak kiválogatásában. Ezek az elvtársak már tanulmányozták a Bolsevik Párt történetét és a polit­kai gazdaságtan kérdéseit. Többségük pedig már az előző években végzett propaganda­­munkát. A pártbizottság munka­társai, aktívái gondos munká­val egyéni elbeszélgetések alap­ján bírálták el, ki milyen fokon és milyen területen szeret és tud tanítani. Ezért fogadták örömmel a kiválogatott elvtár­sak a pártmegbízatását. A pártbizottság munkájában komoly segítséget jelent az ak­tívák helyes felhasználása, akik elsősorban az alapszervezetek­nél segítik a kiválogató bizott­ságok munkáját. Ellenőrző, segí­tő munkájuk biztosította, hogy a Politikai Bizottság határozatá­nak megfelelően egyre több alapszervezet — helyesen — az előző évben sikerrel végzett elv­társakat egyéb magasabb okta­tási formában osztott be. A pártbizottság osztályai, bár lassan, egyre jobban megértik, hogy az oktatási munka előké­szítése nem egyes elvtársak, ha­nem az egész pártbizottság fel­adata. A szervezési osztály az oktatási évad előkészítésének feladatait megtárgyaló taggyűlé­sek jó megszervezését biztosí­totta. A mezőgazdasági osztály felismerte, ha az oktatás siker­rel folyik, könnyebb a mezőgaz­daság szocialista átépítése, így pl. Nógrádszakál és Piliny köz­ségekben is, amelyek már szö­vetkezeti községgé alakultak át. Most különösen a szocialista szektorokban segítik elő, hogy a pártszervezetek megerősödje­nek. A járási pártbizottság egyes területen elért eredményei azon­ban részeredmények. A­ munka­­tervben előirányzott feladatokat nem hajtják végre megfelelően. Az alsófokú propagandisták ki­válogatásánál az elért eredmé­nyek ellenére komoly hiányossá­gok vannak. Ez a munka a leg­utóbbi időkig az oktatásfelelős elvtársra hárult. Még nem sike­rült elérni, hogy az egész járási pártbizottság feladatának tekint­se az alapfokú propagandisták­kal és hallgatókkal megértetni: aki nem tanul, nem sajátít el napról napra többet a­ marxiz­­mus-leninizmusból az nem ké­pes következetesen harcolni a szocializmus győzelméért, nem érti meg azt a hatalmas küzdel­met, amelyet pártunk folytat a magyar dolgozó nép felemelke­déséért. A hiányos politikai munka következménye, hogy hogy egyes alapszervezetek, megalkudva a nehézségekkel, nem biztosítják a szükséges propagandistákat. Ez a helyzet Szécsányfaluban is, ahol Balázs László pártitkárnak, helytelenül, az a véleménye, hogy a köz­ségben nincs egyetlen elvtárs sere, aki propagandamunkára al­kalmas benne. Vannak olyan alapszervezetek, amelyek eltűrik, hogy egyes elvtársak, pártm­eg­­bizatásukat elfogadva, nem je­lennek meg a kéthetes bentlaká­sos iskolán. Szabó Béláné Pös­­tyénpusztáról, László László és Gordos Lajos Egyházasgergéről­­ fogadták megbízólevelüket, az iskolára mégsem mentek be. A járás területén lemaradás mutatkozik a hallgatók kiválo­gatásában is. Több alapszerve­zetben a megalakult kiválogató­­bizottságok még nem kezdték meg munkájukat, mint Nógrád­­sipeken, vagy Varsányban. Ép­pen ezért fennáll az a ve­szély, hogy ezeken a helyeken a hallgatók kiválogatása nem a­ Politikai Bizottság határozatá­nak megfelelően egyéni beszél­getés alapján, hanem bürokrati­kusan, csupán a nevek összeírá­sával fog megtörténni. Feltétlen szükséges, hogy ezt a helytelen gyakorlatot felszámolják és ha­ladéktalanul kezdjék meg mun­kájukat. A Politikai Bizottság határozatának nemcsak egyes pontjait kell végrehajtani, ha­nem annak minden részletét. A hátralévő időben a pártbizottság minden tagjának, munkatársá­nak, aktívájának, az alapszer­vezeteknek harcolniok kell azért, hogy a munkatervben lefektetett feladatokat következetesen vég­rehajtsák. A pártbizottság feladata, hogy a hiányzó propagandistákat biz­tosítsa és a kiválogatott elvtár­sak részt vegyenek a bentlakásos iskolán, vagy a most folyó esti tanfolyamon. Kísérje figyelem­mel az alapszervezetek munká­ját, különösen a kád­erképző tan­folyamok hallgatóinak kiváloga­tásában. Nagyobb gondot kell fordítani a DISZ­ oktatási mun­kájának előkészítésére is. A pártbizottság biztosítson az ifjú­ság számára megfelelően kép­zett, gyakorlati propagandistá­kat. Az oktatási munka jó előké­szítése a dolgozók elméleti fel­készül­t­ségének a termelésben való helytállásuknak ugrássze­rű növekedésével jár együtt. A megoldásával alapos jó előké­szítésével teremtheti meg előfel­tételét, hogy az ötéves tervben a járásra háruló feladatokat si­keresen végrehajtsák. Megkezdődött az új tanév Szeptember 1-én az egész me­gyében tanévnyitó ünnepségek­kel kezdték meg az iskolákban az új tanévet. A tanulók nyári pihenés, üdülés után friss erő­vel kezdik meg az új tanévben a tanulást. Az összes iskolák­ban szeretettel várak az első­éveseket. Sok tanuló, de külö­nösen sok szülő szemében csil­logott könny a salgótarjáni köz­ponti általános iskola udvarán is, amikor Olbrichh Éva negye­dik osztályos, úttörő mondott verset arról, milyen szeretettel várják az iskolában azokat a gyerekeket ,akik most kezdik tanulmányaikat. Fekete elvtárs megnyitójában beszélt a gyermekeknek arról, hogy milyen komoly feladat vár rájuk az új tanévben és ezeket csak az eddiginél na­gyobb fegyelmezettséggel,­­ mindennapi komolyabb készü­­­­léssel,­ szorgalmas tanulással tudják megoldani. A pedagógu­sok a nyáron jól felkészültek munkájukra. A különböző nyári munkákon kívül önképzésükre is nagy gondot fordítottak. Megértették, hogy csak az tudja hiúságunkat a szocializmus építésének aktív tagjává nevez­ni aki állandóan emeli ideoló­­giai és szakmai tudását. Az ország különböző városaiban rendezett tanfolyamokon me­gyénk pedagógusai is szép számmal vettek részt, ahol kü­lönös gonddal tanulmányozták a marx­­izmust- leni­ni­z­mu­s­t és a vizsgák azt mutatták, hol ezen a területen egy fontos lé­péssel jutottunk előre. Nem kétséges, hogy népi demokrá­ciánk segítsége, amit ezen a nyáron is nyújtott a nevelők továbbképzésében, meg fog mu­tatkozni a tanulmányi szinte­­emelkedésében és abban, hogy az 1952/53 iskolai év után ma­gasabb általános műveltségű és mélyebb szaktudással ren­delkező fiúk és lányok fognak a­ termelőmunkában bekapcso­lódni vagy a felsőbb iskolákon továbbtanulnak. De a pedagó­gusok erőfeszítése csak akkor hozza meg a kívánt eredményt, ha a tanulók az első tanítási naptól az utolsóig a legna­gyobb lelkiismeretességgel ta­nulnak. Az ünnepi könyvhét kulturális életünk nagy eseménye Az idén első ízben kerül sor Magyarországon „Ünnepi könyvhét"­ megrendezésére. Az ünnepi könyvhét jellegében el­tér a felszabadulás óta eddig minden évben megrendezett könyvnapoktól. A városokban nem lesznek sátrak és könyvek sem jelennek meg az ünnepi könyvhétre. Ezzel szemben or­szágszerte számos irodalmi es­tet, könyvkiállítást, olva­sókon­­ferenciát rendeznek. Megyénk­ben 50 kultúrotthonban lesz Mó­ricz Zsigmond emlékesttel egy­bekötött könyvünkét és harminc üzemben készülnek hasonló ün­nepségre. A Salgótarjáni Acél­árugyárban és Balassagyarma­ton a budapesti előadó tartja az ankétot, másutt megyei előadók lesznek. A könyvhét 6-­14-ig tart. A falvakban 13—14-én vá­logathatnak a könyvsátrakban a dolgozók a régebbi és újabban megjelent könyvekben. Az ünnepi könyvhét célja, hogy méltó ünnepségek kere­tében ünnepeljük meg hazánk­ban a jó könyvnek, az új magyar irodalomnak az ünne­pét. Különös jelentőséget ad a könyvhétnek az, hogy egybeesik a Móricz Zsigmond halálának 10. évfordulója alkalmából ren­dezett ünnepségekkel. A könyv­héten a falu dolgozói ismét kö­zelebb kerülnek a jó könyvek­hez, jobban megismerik őket. Fontos, hogy a földművesszövet­kezetek jól készüljenek erre a feladatra. Dolgozó parasztsá­gunkat egyre inkább érdeklik a könyvek, mert kitűnő szovjet íróktól megjelent könyvek nem­csak szórakozást jelentenek, de életünk sok problémájára adnak választ az olvasónak. A most megrendezésre kerülő ünnepi könyvhéten ismét alkal­ma nyílik a dolgozóknak, hogy válogassanak a könyvekben, is­mét nőjön a népkönyvtárak ol­vasótábora. Megnyílt Salgótarjánban a megyei könyvtár A minisztertanács határozata értelmében — amely kimondja, hogy minden megyében megyei és járási könyvtárat kell létesí­teni — a salgótarjáni k­örzeti könyvtárat m­egyei könyvtárrá szervezték át. Az új salgótar­jáni me­gyei könyvtárban köz­vetlen kikölcsönzésre 15.000 könyv áll az olvasók rendelke­zésére. A falusi népkönyvtárak számára 32.000 mű van a könyvtárban. A könyvtárat augusztus 30-án bensőséges ünnepségek keretében nyitották meg. Az új megyei könyvtárat Kaschner Rezső, a Népkönyvtári Központ helyettes vezetője adta át ren­deltetésének. A megyei tanács nevében Balga József­né elnök­­helyettes vette át a könyvtárat. Beszélt a könyv nagy nevelő, emberi gondolkodást átalakító hatásáról és a könyvtármoz­ga­lom terén elért óriási eredmé­nyekről. Elmondta, hogy 1938- ban az egész megye területén mindössze 14 könyvtár műkö­dött, amelynek könyvállománya tízezerötszáz­­ könyv volt, és ezt a könyvmennyiséget a megye 230.000 lakosából csak mintegy 2500 használhatta. Ma a dol­gozók a könyvet segítségével a művészet és tudomány minden ágával megismerkedhetnek. Kü­lönösen élesen mutatkozott meg a kulturális elmaradás vidéken. A fejlődés éppen ezért itt a leg­szembeötlőbb. Ma megyénk te­rületén a most megnyíló me­gyei könyvtáron kívül egy kör­zeti könyvtár, 141 falusi nép­könyvtár, egy városi könyvtár és 313 üzemi, tömegszervezeti, műhelyi és aknakönyvtár műkö­dik, amelyeknek­­ kötetszáma 93.600. A dolgozók olvasásvá­­­gyá­t jól érzékelteti a megnöve­­kedett­­ könyvtárforgalom. Míg 1938-ban a megye területén 3780 könyvet kölcsönöztek ki, addig ebben az évben idáig már 194.000 a­­ kikölcsönzött kötetek száma. Ma már nem porosod­nak a­­ könyvtárak polcain a könyvek, ma már egyre több dolgozó válik állandó olvasó­jává a klönyvtároak­

Next