Szabad Nógrád, 1952. október (8. évfolyam. 79-88. szám)
1952-10-01 / 79. szám
Világ proletárjai egyesüljetek SZABAD NÓGRÁD MDF NÓGRÁD MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAPJA VIII. ÉVFOLYAM, 79. SZÁM. ARA 50 FILLÉR 7952 OKTÓBER k A negyedik negyedév sikeréért Megyénk ipari dolgozói a negyedik negyedév küszöbén állnak. Befejeződtek a III. negyedév küzdelmes napjai, de a bányaüzemek lemaradtak fogadailtunk teljesítésétől. A második negyedév utolsó tíz napjában szinte egymást követték Rákossi elvtárshoz címzett győzelmes táviratok, amelyek vállalataink tervteljesítésének sikereiről számoltak be. A második negyedév befejezése után megyénk bányászai voltak azok, akik az ország összes bányavállalatait versenyre szólították. Szép és magasztos feladatot tűztek maguk elé, amikor Rákosi elvtársnak megfogadták, hogy szeptember 30-ig terven felül 24.212 tonna szenet adnak népgazdaságunknak. Bányavállalataink dolgozóinak lelkes vállalása azonban a III. negyedév végén sem lett más, csak vállalás. Vannak ugyan akik becsülettel eleget tettek vállalt kötelezettségüknek, mint a Zagyvai Vállalat Margittáró üzeménél Pál János csapata, Forgácson Brunda József, Mátranovákon Cene József, vagy Nyerges József csapatai, de nagyon sokan vannak olyanok, mint a Kányási üzemnél Várvölgyi Antal, aki csapatával együtt az előirányzott 40 fm kivájás helyett mindössze 17 fm hajtott ki A lemaradások legfőbb oka, hogy sem az üzemi pártszervezet, sem a műszaki vezetők nem adtak kellő segítséget dolgozóinknak, vállalásuk teljesítéséhez. A III. negyedév folyamán az üzemek vezető káderei nem kísérték elég figyelemmel, hogy kik azok a dolgozók, akik rendszeresen száz százalék alatt teljesítenek, így nem is adhattak segítséget, mivel nem vizsgálták meg és nem ismerték egyes munkacsapatok lemaradásának okait. A kisterenyei vállalat közismert rossz szállítási viszonyai végig kísérték az egész negyedévet és csak a negyedév végén készítettek ciklusgrafikon szerinti ütemtervet a zsúfolt szállítás felszámolása érdekében. Bányavállalataink közül mindössze a zagyvai és a mátranováki vállalatoknál volt tapasztalható, hogy a műszaki vezetők szívügyüknek tekintették a Rákosi elvtársnak tett fogadalmak maradéktalan teljesítését. Hegyi Kálmán a zahovai vállalat műszaki igazgatója már a kora hajnali órákban a beszállás előtt, hol az egyik, hol a másik bányaüzemnél jelent meg, hogy segítséget adjon a hibák megszüntetésére. A zagymi vállalat sikeresen tudta megoldani feladatát és a termelésük szinte napról napra egyenletesen emelkedett. A vállalat szeptember hónapban az első munkanaptól kezdve végig száz százalék fölött teljesítette napi tervét és szeptember 23-án büszkén jelentették Rákosi elvtársnak, hogy II. negyedévi tervüket befejezték és október 1-ig még 5.200 tonna szenet adnak népgazdaságunknak. A nagybátonyi vállalat ezzel szemben sokezer tonna szénnel adósa népgazdaságunknak. Szeptemberben egyetlen napon sem teljesítette előirányzatát. A dekád-tervet is rendszerint 90 százalék alatt teljesítette. Hasonlóképpen a ménkesi és tiribesi vállalatok, de Kányás-akna is szégyenteljesen lemaradt. A kányási üzemnél augusztusban nem hajtották végre az szelvénybővítéseket s ez áttolódott szeptember hónapra. A nógrádi szénbányászati tröszt legtöbb vállalatát a termelés egyenlőtlensége jellemezte az egész negyedévben. Az egyenlőtlen termelés pedig károsan befolyásolta az egész negyedévet. Akardályozta a gépek jó kihasználását, a munkások állandó foglalkoztatását, lazította a munkafegyelmet, drágította az önköltséget Amellett, hogy a nógrádi tröszt augusztus hónapban még az előirányzott tervét sem teljesítette, több mint egymillió forintos béralaptúllépéssel zárt Most a negyedik negyedév beindulása alkalmával törekedni kell arra, hogy a III. negyedév súlyos hibáit felszámoljuk. Műszaki dolgozóink kezében van letéve üzemeink, vállalataink sorsa. A műszaki szervezés és irányításnál haladéktalanul meg kell szüntetni a termelésben mutatkozó ingadozásokat. Hiba az, hogy a versenymozgalom régi betegségét és kampányszerűséget még mindig nem sikerült teljesen leküzdenünk. Most a negyedik negyedév elején a Loy-mozgalomnak olyan alapját kell megteremteni, ami a termelés egyre emelkedő ütemét biztosítja. Biztosítani kell, hogy bányaüzemeink rendelkezésére álló korszerű bányagépek, kombájnok, rakodógépek, fúrógépek és fejtőkalapácsok havi üzemeltetési ideje elérje az 550 órát. Elengedhetetlenül szükséges, hogy a vállalatok műszaki vezetői napirenden tájékozódjanak a munkacsapatok eredményeiről. Azokon a helyeken, ahol visszaesés mutatkozik, meg kell vizsgálni a visszaesés okait és sürgős intézkedést tenni a termelést gátló akadályok felszámolására. Székely Aladár a mátranováki vállalat munkás levelezője örömmel írja szerkesztőségünkhöz: a mátranováki vállalat dolgozói eleget tettek hazafias kötelességüknek, bányász becsülettel valóra váltották ígéretüket. Most elhatározták, hogy a III. negyedév sikere után a negyedik negyedéves tervünket december 20-ra befejezzük. A mátranováki vállalat dolgozói tehát a mai naptól újabb harcra indultak, hogy elősegítsék ötéves tervünk döntő évének sikerét. A szénbányászati tröszt többi vállalatai vegyenek példát Mátranovák harcos dolgozóitól. Használják fel azt a sok értékes tapasztalatot, a több szénért vívott harcukhoz, amelyet a III. negyedévben szereztek. A kommunisták álljanak az élre, legyenek példamutatók. De megyénk minden bányászának éreznie kell azt a nagy felelősséget, amely az 1952-es tervévben reájuk hárul. Ne engedjék meg a felelőtlenséget, lazaságot és fegyelmezetlenséget. Folytassanak kíméletlen harcot a munkakörben tapasztalt fogyatékosságok ellen, követeljék meg az üzemek vezetőitől, hogy napról napra biztosítva legyen részükre a munkahely, az üres csille, szerszámok és szükséges faanyagok. Az üzemi pártszervezetek gyakoroljanak fokozottabb ellenőrzést a vállalat termelése felett. A termelés pártellenőrzése azonban megköveteli, hogy a pártszervezetek vezetői a legalaposabban ismerjék a termelési folyamatot a gazdasági-pénzügyi problémákat is. Az üzemi pártvezetőségnek ki kell tudni ragadni a naponta felmerülő problémák tömegéből a legfontosabbakat, azokat, amelyek döntően befolyásolják az üzemek és vállalatok termelésének sikerét és mozgósítani kell az aktívákat a feladatok helyes megoldására. Minden gazdasági vezetőnek, kommunista dolgozónak, hazáját szerető munkásnak szívvel, lélekkel harcolnia kell azért, hogy diadalra vigyük a döntő tervév feladatait. Maconka község béketervünk sikeréért Maconka község dolgozó parasztjai örömmel fogadták a Harmadik Békekölcsön- jegyzést. A népnevelőik 25-én régigei összeültek és elsőnek hazafias módra békekölcsönt jegyeztek. A pártszervezet tarnácsi tagokból a legipéldamutatóbb MNDSZ-asszonyokból szervezte a népnevelőgárdáit, akik versenyt indítottak minden dolgozó paraszt jegyeztetéséért. A teljes munka során a párt népnevelője Holos János tagjelölt — ám maga 450 forint békekölcsönt jegyzett — tűnt ki példás munkájával. Egymaga 4000 forint békekölcsönt jegyeztetett a dolgozó parasztokkal. Agitációs munkájában fölhasználta a község mellett épülő új bányászvárost, a húsz újonnan épült családi házat és szilárdan hirdette a dolgozó parasztok körében a béke megvédése melletti szilárd helytállást. Varga József, pásztói hatholdas dolgozó paraszt mindián békekölcsönjegyzés első napján , lelkesen jegyzett 500 forinto haza javára, a maga hasznára. ELŐRE A BÉKEKÖLCSÖNJEGYZÉS SIKERÉÉRT A BÉKÉÉRT, A JÖVŐÉRT Szezák István 7 holdas balassagyarmati dolgozó paraszt a Második Békekölcsönnél 300 forintot jegyzett, most pedig 1000 forintot. Mint mondotta , azért jegyez az idén ennyivel többet, mert tisztában van azzal, hogy az imperialisták egyre fokozódó előkészületeire csak úgy adhatunk méltó választ, csak úgy tudjuk megfékezni őket, ha minden egyes ember a legtöbbet adja, ami az erejéből telik, államunk megerősítéséhez. Slezák ellvtárs meg is tesz mindent ennek érdekében. A mezőgazdasági munkákban, a begyűjtési kötelezettség teljesítésével mindig az elsők között van. Begyűjtési tervét mindenből 100 százalék fölött teljesítette. Sertésből és burgonyából 110 százalékra, kukoricából 155 százalékra teljesítette előirányzatát .Tisztában vagyok azzal, — mondotta a jegyzésgyűjtőnek — hogyha gyengék vagyunk, csak d mának élünk és nem tesszük erőssé országunkat, akkor minden eddigi munkánk kárba vész, mert akik a koreai háborút kirobbantották, akik járványokkal akarják elpusztítani a békés lakosságot, az egész világon ezt tennék, ha hagynánk őket. Mi azonban mindent megteszünk azért, hogy tervük ne sikerüljön.,m A ménkesi bányászok 1207 forintos átlagjegyzéssel elsők a vállalatok közötti versenyben Megyénk bányászai a Harmadaik Békekölcsön-jegyzésben való részvételükkel újabb tanúbizonyságot tettek arról, hogy a béke megvédését és a szocializmus felépítését saját ügyüknek tekintik. A zagyvai vállalat lelkes harcosai, akik a széntermelés frontján te az élen haladnak, ezidáig 1.058 forintos átlagjegyzésit értek el. A jegyzési versenyben azonban szántó óráról órára változik a helyzet A ménkesi vállalat dolgozói törtek újabban az élre, ahol 1207 forintos a jegyzési átlag. Nagy lelkesedéssel folyt a m teranováki vállalatnál is a bél e>kölcsőn jegyzés. A harcos népnevelők jó felvilágosító muniával 991 forintos átlag jegyzést értek el. A kányási vállalat 914, a mizseríaiak pedig 845 és a jánai vállalat dolgozói 812 forintos jegyzési átlagot értek el A békekölcsönjegyzésben is ugyanúgy, mint a termelésből legutolsó helyen a kisteremei és a nagybátonyi vállalatok vannak. Nagybátonyban 717, Kisterenyén pedig 722 kakta átlag jegyzés. A balassagyarmati járás az élen a járások közötti versenyben Megyénk becsületes dolgozói örömmel fogadták a Harmadik Békekölcsön jegyzését mert tudják, hogy kölcsönadott forintjaikkal a békét erősítik és országunk építését segítik elő. Megértették ezt az ipari dolgozók, a falu apraja-nagyja és jegyzéseikkel ezt be is bizonyítják. A vállalatok és üzemiek, város és a falu lakossága, járások versenyre hívták ki egymást. E nemes versenyben a járások közül első a balassagyarmati, második a pásztói, harmadik a szécsényi, negyedik a rétsági és ötödik a salgótarjáni járás. A balassagyarmati járás első helyre való kerülésében a népnevelők jó, felvilágosító mankaja látható. A párás dolgozói tudják, hogy jegyzésükkel elősegítették Balassagyarmaton az üzem építését, ezért is teljesül:tték hazafias kötelességüket, h a jól teljesítik a begyűjtési előő irányzatot is. A salgótarjáni sírás az utolsó helyen van a békekölcsönjegyzés versenyében. A népnevelőknek a feladata az is, hogy felvilágosító munkámkal elősegítsék, hogy a salgótarjáni járás méltó versenytára legyen a balassagyarmati járásnak és a dolgozók még nagyobb mértékben járulja ruti forintjaikikan az ötéves tét mielőbbi megvalósításához. A csesztvei dolgozó parasztok nem akarnak többé cselédsorsot ezért jegyeznek lelkesen békekölcsönt! CsfiSZtVG község igen eldugott helyen fekszik a balassagyarmati járásban. Aki még nem járt ott, azt gondolja magában, nem sokat tudhatnak itt a világ dolgairól. A valóság azonban az, hogy ma már nincsen ilyen hely a mi országunkban. A békekölcsönjegyzés során kitűnt, hogy a község népnevelői nagyon is sokat tudnak a világról, országunk fejlődéséről. És amit, tudnak, azt mind el is mondják a népnevelők és jegyzésgyűjtők. A csesztveiek a békekölcsönjegyzésben az elsők között vannak, becsülettel teljesítik az állam iránti kötelességüket, ugyanúgy, mint a mezőgazdasági munka, a begyűjtés vonalán. Herceg István, a község tanácselnöke büszkén mondja a megye tanácselnökhelyettesének: „Nem tudsz mondani olyat, amiből mi legalább 100 százalékra ne állnánk, kivéve a napraforgót és kukoricát, ami még most szárad, vagy most törik. De a békekölcsön jegyzésénél sem fogunk lemaradni. A népnevelők még sok dolgozó parasztnál nem voltak, mert dologidő van és csak este tudnak a dolgozókkal beszélni. Vasárnap már mindenkihez eljutnak népnevelőink.’’ A kölség eredménye azt mutatja, jó felvilágosító munkát végeztek a népnevelők. Csesztve község dolgozóinak meggyőzően, érthetően tudják megmagyarázni, hogy mire kell államunknak ez a pénz, hogyan kerül az vissza közvetlenül és közvetve hozzájuk. A népnevelő értekezleten a pártvezetőség és a tanácselnök ismertették, hogy az országos eredmény, a nagyépítkezések mellett arra is mutassanak rá, mit kapott megyénk az ötéves tervtől, hogyan változott meg a község dolgozóinak élete a felszabadulás óta, mennyivel gazdagabbak ma, mint a múltban, mit kap még a község az ötéves terv során A népnevelők között ott vannak a község élenjáró dolgozó parasztjai, az asszonyok, a DISZ-titkárral az élen a fiatalok, s a békebizottság titkára. .Koplányi Vince 3 és félholdas dolgozó paraszt, az egyik népnevelő, elmondja azoknak, akiket felkeres, hogy az ötéves tervtől villanyt, kultúrházat, mozit, iskolát, új betonhidat és apaállatistállót kap még a község. De ez nem minden. A dolgozók egyéni élete is szebb, könnyebb most, mint a múltban. Voltak, akik azt mondották, eddig még nem sok mindent kapott Csesztve, nyerni se igen nyertek a húzásokon. — Mondjad csak — válaszolt ilyenkor Koplányi elvtárs. — Aztán odaadnád-e a fiadat cselédnek? — Azt már nem — válaszolják ilyenkor a kérdezettek —, annak a világnak már vége. — No látod, mit gondolsz, ha nem tenné meg minden dolgozó a maga kötelességét, akkor is így maradna? A kapitalisták azt akarják, hogy megint sok százezer cseléd legyen Magyarországon. Nekünk is kell abban segíteni, hogy ez a tervük ne sikerüljön, hogy országunk erős legyen. Aki nem teljesíti kötelességét, nem jegyez békekölcsönt, az a cselédsorsot akarja újból. így érvel Kopiányi elvtárs azoknak, akik még nem látják elég tisztán, hogy ez csak kölcsön, amit sokszorosan visszafizet államunk. Elmondja azt is, hogy már eddig 26 család épített új házat a felszabadulás óta, van tehát pénz a dolgozó parasztoknak. Azok építenek ma, akik cselédlakásokban éltek azelőtt Groschmid Károlyné 600 holdas birtokán. „Amit mi most kölcsönadunk az államnak — magyarázza —, az csak egy része annak, amit már jövőre visszakapunk, a kultúrház, iskola stb. építése során. Csak ezek az építések több mint 100.000 forintba kerülnek majd, mi meg eddig még csak 28.000 forintot jegyeztünk. Ha még ehhez veszünk egy pár ezret, amit ezután jegyeznek, akkor is csak egy részét adjuk annak, amit majd kapunk és a nagy országos építkezésekhez is hozzá kell járulni minden dolgozónak, mert az új gyárak, villamoserőművek teszik majd lehetővé, hogy a dolgozó parasztok munkája könnyebb legyen, minden dolgozó élete szépüljön, gazdagodjon. De nemcsak beszélnek a népnevelők, hanem a cselekedetekben is az elsők között vannak. Egy sem indult el addig dolgozótársaihoz jegyzésgyűjtésre, míg saját nevét oda nem írta elsőnek az ívre. Így tett Koplányi elvtárs, Fiala Józsefné, Fábián István, Rozina Mihályné és a többiek is mind. Rozina Mihályné háromholdas dolgozó parasztasszony 300 forintot jegyzett, úgy indult el dolgozótársaihoz. Azoknál meg úgy járt, hogy mire felkereste őket, mind elment a tanácsházára és ott jegyzett. Szombat este arra kérte a pártszervezet vezetőségét és tanácselnökét, hogy vasárnap osszák be őt máshová, mert az sem akar lemaradni a jegyzésgyüjtésnél. A legjobb eredményt a Gsesztvéhez tartozó Bakópusztán érte el Bugyi Mária és Kövér Imre jegyzésgyüjtő. Bugyi elvtársn i fiatal lány, a DISZ-szervezet titkára. A dolgozóknak, akiket föl keresett, így érvelt: „Látják, mi itt maradtunk öten árvák. De most nem vagyunk olyan árvák, mint a múltban lettünk volna Akkor más nem lehetett volna belőlünk, csak cseléd. Most a húgom — hiszen tudja ezt mindenki — a balassagyarmati általános gimnázium tanulója, kollégiumban van, a bátyám Borsodnádasdon géplakatos tanuló és a többi testvéremnek is biztosítva van a felemelkedéshez vezető út. Ezért az életért áldozató is érdemes hozni, azt megtenni, hogy párszáz forint kölcsönné segítsük államunkat.’’ Bugyi Máriáék nincsenek ragyogó anyagi körülmények között, nagyanyjuk két hold földjén gazdálkodnak, testvérei még kicsinyek, az ő munkájából élnek négyen öreg nagyanyjukkal mégis a nagyanyja is, ő is 100—100 forintot jegyzett, mielőt elindult a többi dolgozóhoz, mert tudja, hogy ezen keresztül lesz biztosítva még jobban az ő felemelkedésük. A személyes példamutatáson alapuló jó, felvilágosító munka a pártszervezet és a tanács dolgozóinak jó irányítása eredményezte, hogy Vesztve község dolgozó parasztjai 300 forintos átlagjegyzést értek el.