Szabad Nógrád, 1952. december (8. évfolyam. 98-106. szám)
1952-12-03 / 98. szám
2 SZABAD ivocnXn PÁRT ÉS PÁRTÉPÍTÉS Pártoktatás tapasztalatai a gépállomásokon Mezőgazdaságunk szocialista átszervezésében, ötéves tervünk végrehajtásában fontos szerepe van gépállomásainknak. A gépállomások olyan támaszpontok, amelyek segítségével a munkásosztály politikai, gazdasági segítséget nyújt a dolgozó parasztságnak, a termelőszövetkezetek kiépítésében, a kulákok ellen folytatott osztályharcban. Ahhoz, hogy gépállomásaink a falu szocialista átalakításában rájuk háruló feladatokat el tudják látni, mindenek előtt az szükséges, hogy erős, jól működő pártszervezeteik legyenek. Hogy a gépállomáson belül jó politikai munka folyjék és ezen keresztül nyújtsanak támogatást, segítséget a dolgozó parasztság számára. E cél eléréséhez nagy segítséget ad a Politikai Bizottság 1952—53-as oktatási évre szóló határozatának maradéktalan végrehajtása. A határozat jó végrehajtása elősegíti a traktoristák politikai nevelését, a termelésben való helytállás, példamutatás fokozását. Gépállomásainkon már vannak eredmények a Politikai Bizottság határozatának megvalósítása terén. A párttagokat 100 százalékig bevonták a pártoktatásba. Ugyanakkor a génállomási pártszervezetek gondoskodtak a pártonkívüli traktoristák politikai neveléséről is. A pártonkívüli dolgozók 60 százalékát vonták be politikai oktatásba. Többségük szorgalmasan látogatja a politikai iskolákat és lelkesen tanulmányozzák pártunk politikáját, a marxizmus-leninizmust. Az eredményesebb tanulást V>1< esetben az gátolja, hogy a propagandisták, a politikai helyettes elvtársak nem adják meg a kellő segítséget egy-egy anyag feldolgozásához a hallgatóknak. Ne kényelmeskedjenek, ne sajnálják a fáradságot a segítségadásnál. A gépállomások dolgozói szívesen, örömmel vesznek részt a pártoktatásban, mert érzik politikai képzettségük hiányát munkájukban. Ugyanilyen lelke, ,, írogassák a dolgozók^karatát a politikai helyettesek, a propagandisták is. ^ijt Vallomásainkon a propagandisták egy része jól felkészül a foglalkozásokra. Dumszki György elvtárs a szécsényi, Varga elvtárs a bércért. Peter elvtárs a pásztói gépállomáson jól készülnek fel a foglalkozásokra. Ezek az elvtársak egyegy előadáshoz a kötelező és javasolt irodalmakon kívül szépirodalmat is feldolgoznak, hogy előadásuk érthetőbb, konkrétabb, meggyőzőbb legyen. Az ilyen előadásokat szívesen hallgatják a dolgozók és aktívabbak is a szemináriumokon. A jó előadások azt eredményezik, hogy a hallgatók nem maradoznak el az oktatási órákról. Az eredmények ellenére a propagandisták többsége nem készül fel lelkiismeretesen az előadások megtartására, a szemináriumok levezetésére. Ez leginkább elmondható az érsekvadkerti gépállomáson Martinko és Árpás elvtárs propagandistákról. Ezen a gépállomáson hanyagul foglalkoznak az oktatással, hiányos a felkészülés így a dolgozók sok esetben nem jelennek meg a politikai oktatáson, többek között Lázár elvtárs betoíőtagjai sem. Az oktatás elhanyagolása kihat a termelésre is. Az érsekvadkerti gépállomás megyénk legjobb fekvésű földterületén van, s az éves tervét mégis csak 48,2 százalékban teljesítette. A propagandisták felkészülését nagyban akadályozza az, hogy a gépállomás igazgatói nem biztosítják számukra a tanulófélnapokat. Ahol pedig biztosítva van, a politikai helyettesek nem ellenőrzik, hogy a propagandisták az időt tanulásra fordították-e. Meg kell érteni a propagandistáknak, a politikai helyetteseknek, hogy most fokozatosan olyan propagandistákra van szükségünk, akik alaposan ismerik pártunk politikáját, gazdag tapasztalatokkal rendelkeznek a gyakorlati munkában, szabadon tájékozódnak a belpolitikai és a nemzetközi helyzetben, választ tudnak adni a dolgozók kérdéseire, meg tudják magyarázni egyes elméleti problémákat és szilárd meggyőződésre, állhatatosságra nevelik a hallgatókat. Tegyék magukévá a Politikai Bizottság 1952 április 10-i határozatát, mely kimondja: „a jövőben a fő figyelmet nem a párttagság túlzott mennyiségi növelésére, hanem a meglévő párttagok és tagjelöltek eszmei színvonalának emelésére, marxista-leninista képzésére, harcos szellemű nevelésére, aktivizálására és a pártmunkában való fokozottabb bevonására kell helyezni, és a párt erejét ezen keresztül kell megsokszorozni." Tehát a párt erősítését segítik elő azok a propagandisták, akik alapos, felkészültséggel vezetik a politikai iskolákat. Azaza tanulási fegyelem, az elmélet jelentőségének a lebecsülése megmutatkozik nemcsak a dolgozóknál, hanem maguknál a politikai helyetteseknél, az igazgató elvtársaknál is. Az erdőkürti gépállomáson november 22-én sem Kerényi politikai helyettes, sem Vályi igazgató elvtárs nem jelent meg a politikai oktatáson. Teljesen gazda nélkül hagyták a szemináriumot, s így azt nem is tartották meg. Ugyanilyen súlyos mulasztás történt a berceli gépállomáson is, ahol Babcsány elvtárs nem jelent meg az oktatáson és elsőbbnek tartotta az egyéni érdek elintézését, mint a tanulási fegyelem betartását. De így van ezzel maga az igazgató is. Nem törődnek azzal, hogy a dolgozóknak van-e jegyzetük vagy nincs. Ezeknek a vezető elvtársaknak meg kell szívlelniük Sztátn elvtárs tanítását .Mint alapigazságot kell elismerni, hogy minél magasabb a párt és állami munka bármely területén működő funkcionáriusaink politikai színvonala és marxista-leninista öntudata, annál magasabb és termékenyebb maga ez a munka- annál hatékonyabbak a m..nka eredményei.“ Tehát ha jó a politikai munka, minél hatékonyabb az elmélet elsajátítása, annál eredményesebb a tervteljesítés is. A gépállomás politikai osztálya, mivel felismerte ezeket a mulasztásokat, rendszeresen segítséget, támogatást fog nyújtani az ellenőrzésen keresztül a gépállomás propagandisták részére. Ehhez azonban az is szükséges, hogy a járási pártbizottságok is fokozottabb ellenőrzéssel, támogatással segítsék a gépállomásokon folyó politikai oktatást, hogy ezen keresztül gépállomásaink betöltsék nagy feladataikat. a mezőgazdaság szocialista átszervezésében. BARANYI BERTALAN AMG politikai osztály vezetője 1952 december 1 KÜLPOLITIKAI JEGYZETEK Kibújt a szög a zsákból Az „American Mercury” című amerikai folyóirat novemberi számában látott napvilágot Bridges amerikai szenátor „Korea pozitív javaslat” című cikke. A cikkben a köztársaságpárti Bridges, vagyis az elnökválasztáson győzelmet aratott párt egyik képviselője kifecsegi a vezető körök néhány titkát. Nem mond sem többet, sem kevesebbet, csak annyit, hogy a koreai háborút már „harmadik világháborúnak" kell tekinteni. Bridges nyíltszívűségben igen messze megy .Amennyire tudomásom van róla, nincs egyetlen tekintélyes köztársaságpártinak vagy demokratának sem, legyen az tábornok vagy tengernagy, semmiféle terve a háború „beszüntetésére”. A világméretű győzelmen kívül semilyen más feltétellel nem szüntethetjük be a háborút... Nincs semmiféle szélességi, hosszúsági kör, vagy akár országhatár, amely alapján „fegyverszünetet köthetünk” és „hazamehetünk”. Az országok közötti határvonalak csak földrajzkönyveinkben léteznek." Külön alá kell húzni, hogy ez az elvetemült imperialista „a legfelelősebb politikai vezérekre” hivatkozott. Köztudomású, hogy a hivatalos amerikai képviselők immár hosszú hónapok óta hangoztatják képmutatóan: „Minden erőfeszítésünk a koreai béke megszüntetésére irányul, csak a kommunisták akadályozzák a békés rendezést.” Az ENSZ közgyűlésén állandóan ezt szajkózzák az amerikai delegátusok. Bridges szenátor azonban úgy látszik nem tartja fontosnak a diplomatizmust. Amint mondani szokták, kibújt a szög a zsákból. Nem a szájukat, hanem a kezüket... Siralmas látványt nyújtanak a francia jobboldali szocialista vezérek. Néhány hónappal ezelőtt, mikor Franciaországban még nem mindenki ismerte fel a Pinay-kormány politikájának reakciós jellegét, ők nyíltan támogatták ezt a politikát. „A szocialisták jobban aggódnak a nemzet érdekeiért, mintsem, hogy Pinay kísérletének kudarcát kívánnák", — mondottal a francia szocialista párt vezetőbizottságának áprilisi határozata. „Esztelenség volna elvetni a szerződést” (az európai közösségről szóló szerződést — szerk.) — jelentette ki májusban a párt főtitkára, Guy Molett. Most, amikor már senki előtt sem titok, hogy a jelenlegi francia kormány politikája katasztrófába sodorja Franciaországot, a jobboldali szocialista vezérek le akarják tagadni saját szavaikat. A szocialista párt Nemzeti Tanácsának november 15—16-án tartott ülésén határozatot hoztak, amelyben a jobboldali szocialista vezérek mindenkit felszólítanak, „harcoljanak fokozott energiával a jelenlegi kormány reakciós manőverei ellen.” A Tanács által jóváhagyott másik határozat ugyanilyen képmutatóan nyugtalankodik „a volt nácik németországi tevékenységének felelevenedése miatt.” De ha bizonyos demagóg célokból meg is változtak a jobboldali szocialisták beszédei, cselekedeteik maradtak a régiek: továbbra is támogatják Pinay kormányát, bár kissé leplezettebb formában. Akár a munkabbérről, vagy a dolgozók társadalombiztosításáról van szó, akár az „európai hadseregről", a francia jobboldali szocialisták oldandóan segítenek keresztülvinni a kormánynak ugyanazt a politikát, melyet határozataikban reakciósnak neveznek. Ilymódon újból beigazolódott az a jobboldali szocialistákról már régen meggyökeresedett vélemény, hogy nem a szájukat, hanem a kezüket kell nézni... Csendélet az^Atlanti-piacon44 Az „Economist” angol burzsoá folyóirat a kapitalista országoknak a nemzetközi piacon megmutakozó ellentéteinek jellemzésére azt írta, hogy a kapitalista államok „a kereskedelem terüléén elvágják egymás nyakát”, íme, az angol önvallomás illusztrálása. B. Jefimov szovjet karikaturista rajza nyomán. ..A szocializmusból a kommunizmusba való fokozatos átmenet folyamatának legfontosabb láncszeme a sztálini természetátalakító terv megvalósítása.” (A Szovjetunió ötödik ötéves tervtervezetéből.) A földgömb kontinensein körülbelül 35 millió négyzetkilométert foglalnak el a sivatagok és félsivatagcuk. A sivatag veszedelmes ellensége az embernek, de ahol öntözőcsatornákkal öntözik, termékennyé válik. Az emberek munkája nyomán eltűnik a terméketlen homoktenger, helyét dúsan termő földek, virágzó kertek, szőlők, rizsültetvények és gyapotföldek foglalják el. A kapitalista kormányok semmit sem tesznek annak érdekében, hogy eltűnjenek a kopár pusztaságok. Agresszív háborúk viselésére, katonai kiadásokra óriási összegeket fordítanak, de öntözőberendezések létesítésére, még a legcsekélyebb pénzösszeget sem fordítják. Ezért hódít el a kapitalista országokban egyre több és több termőterületet a pusztaság és a homok. Karry MacWilliams „Elnyomorodott föld“ című könyvéiben így ír erről: „Nem trágyázzák a talajt, nem öntöznek. Egy két jó búzatermés után kimerül a föld és felső rétege finom porrá alakul át." Egy másik könyvben a következőket olvashatjuk: „A legelők kapzsi kizsákmányolása a talaj felszínét védő növényzet teljes pusztulásához vezet. A nagy síkságok, hajdan gazdag legelők pusztaságokká váltak, amelyeken időnként pusztító porviharok garázdálkodnak.” Ez vezetett ahhoz, hogy ma az Egyesült Államok 500.000 farmere a föld termőerejének elvesztése miatt a mindennapi kenyérről sem tud gondoskodni. Csak a kommunizmust építő Szovjetunióban tesz meg a kormányzat és a kommunista párt minden lehetőt, a természet leigázására, a terméketlen sivatagok átalakítására. Lenin 1921- ben ezeket írta: „A legszükségesebb a talajöntözés, az fogja legjobban átalakítani országunkat, új életre fogja ébreszteni, eltemeti a múltat ..." Sztálin elvtársai talajjavító munkát a mezőgazdasági forradalom kezdetének nevezte. A sztálini tervek alapján nagyszabású harc indult meg a sivatagok ellen. A szovjethatalom fennállása óta hatalmas öntözőberendezések létesültek. Már 1918-ban az intervenció rendkívül nehéz viszonyai között, 50 millió rubelt irányoztak elő Tunkménia öntöző-munkálataira. Hatalmas öntözőberendezéseik létesültek Kazahsztánban és Üzbegisztánban. Megépítették a nagy Fergana-csatornát, a Szűr—Darja vize ma a Mikra—Csád síkságot öntözi, melyet terméketlensége miatt valamikor éhségsztyeppének neveztek. Milliomos kolhozok keletkeztek itt a víz csodás hatása nyomán. Nem hiába mondja a sivatagi népek közmondása: „Minden vízcsepp, egy darab gyémánt." A Turkmen Szovjet Szocialista Közitársaságban terülnek el Kara-Kum homoksivatagai. Olyan hatalmas homokterületet foglalnak el, mint egész Franciaország. Maga a talaj kellő öntözés mellett bő termést, gazdag legelőket ígérne, de honnan vegyék a vizet? Hiszen még a vasútnak is ezer kilométereket kell kerülnie a vízhiány miatt. A sivatag folyói a hegyekben erednek, útjukban apró ágakra szakadnak és elvesznek a homoktengerben. Más folyók állandóan változtatják medrüket. A Kara-Kum sivatagot keresztül-kasul szelik az Amu-Darja régi kiszáradt medrei. A vízzel együtt az élet is eltűnt a sivatagból. De a sivatagnak élnie és termelnie is kell! Valaha a kánok gátakat emeltek az Amu- Darja ágaiban, hogy a víz elzárásával büntessék a szabadságszerető turkméneket. Évszázadokon át álmodozott a turkmén nép arról, hogy a földjeit valaha az Amu-Darja vize öntözi. Álmukat most valóra váltja a szovjet rendszer. A Turkmén Főcsatorna elviszi az életet adó édesvizét a Kara-Kum sós homoktengerébe. Virágzó élet fakad ott, ahol azelőtt feketehomok volt az úr. Nyolcmillió hektár földön diadalmas kodik a Türkmén Főcsatorna megépítésével a szovjet mezőgazdaság. Ez nagyobb terület, mint hazánk területének háromnegyed része. De nem akármilyen termőfölddé változik át a Kara-Kum. Egy egy öntözött hektár sivatagban négyszerötször magasabb termést ad, mint például a volgamenti földek. Kétszer hoz ifti termést a fotó egy évben. A Kara-Kum sivatagjai kellő öntözés mellett egész rendkívüli lehetőségeket nyújtanak az állattenyésztés számára. Hála a nagyszámú meleg, napsugaras napoknak, a gazdag legelőkön egész évben legelhetnek a szarvasmarha csordák. Szerte a szovjetországban folyik a harc a sivatagok meghódításáért. Egyre több és több földet enged át a sivatag a szovjet embernek. A sivatagokban a hajdani pusztaságok helyét elfoglaló virágzó kolhozok, a maguk gazdagon termő szántóföldjeivel, dús legelőivel a szovjet emberek nagyszerű győzelmét hirdeti. De nemcsak a termőföld növekszik, hanem a sivatagot leigázó ember hódító útján gazdag ipari nyersanyagokat is talál. A sivatagban hozta létre a szovjet nép Nebit-Dag és Emba gazdag kőolajiparát, Karaganda szénbányáit, Karag-Bogaz öböl vegyiparát, Kara-Kum kéngyárait. A Kara-Kum nem az egyetlen pusztaság, amely virágzó termőfölddé válik a szovjet rendszerben. De a Kara-Kum leigázása a maga gigászi méreteivel jól mutatja azt a hatalmas tempót, amellyel a szovjet ember úrrá lesz a természeten. A szovjet ötéves tervek példája nyomán a mi ötéves tervünk is óriási beruházásokat fordít a terméketlen talajok termőfölddé való átalakítására. A hároméves tervünkben 46.000 kat. holdra növelt öntözött terület nagysága 1954-re eléri a 370.000 kat. holdat. Ez 900 százalékos növekedés. Ha az öntözés alá kerülő földek egyetlen tagja válnának, hatszor akkora területet kapnánk mint a magyar tenger, a Balaton víztükre. A szik halálos ellensége a termőföldnek. Az ötéves terv egyik legfontosabb feladattá teszi a szikes területek megjavítását. Ötéves tervünk nagy alkotása a tiszántúli főcsatorna, 200.000 holdnyi szikes terület öntözését teszi lehetővé. A Szovjetunióban hatalmas lépések ben folyik a természet átalakítása. Az ötödik ötéves terv a meglévő öntözőberendezések jobb kihasználása mellett, számos új sivatagi öntözőrendszer létesítését írja elő. Öntözőberendezések létesülnek a legtöbb sivatagi folyónál, a Szír—Darjánál a Kasha—Darjánál és így tovább. Az épülő hatalmas vízierőművek is jelentős mértékben hozzájárulnak a pusztaságok átalakításához. A kujbisevi vízierőmű egymillió, a sztálingrádi másfélmillió hektár terméketlen föld öntözését segíti elő. Az ötéves tervek alatt életre kelnek Micsurin „Nem várhatunk könyöradományt a természettől, feladatunk: el kell venniől azt, amire szükségünk van.“ HARC A SIVATAG A Szovjetunióban az ld ötéves tervben fokozzák a mezővédő erdősávok létesítését. Erdősítő és talajjavító intézkedésekkel 5 millió hektáron változtatják meg a sztyeppes és homokos területek természetét. Ez több, mint Magyarország területének fele.