Szabad Nógrád, 1952. december (8. évfolyam. 98-106. szám)

1952-12-03 / 98. szám

2 SZABAD ivocnXn PÁRT ÉS PÁRTÉPÍTÉS Pártoktatás tapasztalatai a gépállomásokon Mezőgazdaságunk szocialista átszervezésében, ötéves tervünk végrehajtásában fontos szerepe van gépállomásainknak. A gép­állomások olyan támaszpontok, amelyek segítségével a munkás­osztály politikai, gazdasági segítséget nyújt a dolgozó pa­rasztságnak, a termelőszövet­kezetek kiépítésében, a kulákok ellen folytatott osztályharcban. Ahhoz, hogy gépállomásaink a falu szocialista átalakításában rájuk háruló feladatokat el tud­ják látni, mindenek előtt az szükséges, hogy erős, jól működő pártszervezeteik legyenek. Hogy a gépállomáson belül jó politi­kai munka folyjék és ezen keresztül nyújtsanak támoga­tást, segítséget a dolgozó pa­rasztság számára. E cél eléré­séhez nagy segítséget ad a Poli­tikai Bizottság 1952—53-as okta­tási évre szóló határozatának maradéktalan végrehajtása. A határozat jó végrehajtása elő­segíti a traktoristák politikai nevelését, a termelésben való helytállás, példamutatás foko­zását. Gépállomásainkon már van­nak eredmények a Politikai Bizottság határozatának meg­valósítása terén. A párttagokat 100 százalékig bevonták a párt­oktatásba. Ugyanakkor a gén­­állomási pártszervezetek gon­doskodtak a pártonkívüli trak­toristák politikai neveléséről is. A pártonkívüli dolgozók 60 százalékát vonták be politikai oktatásba. Többségük szorgal­masan látogatja a politikai iskolákat és lelkesen tanulmá­nyozzák pártunk politikáját, a marxizmus-­leninizmust. Az eredményesebb tanulást V>1< esetben az gátolja, hogy a propagandisták, a politikai he­lyettes elvtársak nem adják meg a kellő segítséget egy-egy anyag feldolgozásához a hallga­­tóknak. Ne kényelmeskedjenek, ne sajnálják a fáradságot a segítség­adásnál. A gépállomá­sok dolgozói szívesen, örömmel vesznek részt a pártoktatásban, mert érzik politikai képzettségük hiányát munkájukban. Ugyan­ilyen lelke,­ ,, írogassák a­­ dol­­gozók­­^karatát a politikai he­­lyettesek, a propagandisták is. ^ijt­ Vallomásainkon a propa­­­gandisták egy része jól felkészül a foglalkozásokra. Du­mszki György elvtárs a szécsényi, Varga elvtárs a bércért. Peter elvtárs a pásztói gépállomáson jól készülnek fel a foglalkozá­sokra. Ezek az elvtársak egy­­egy előadáshoz a kötelező és ja­vasolt irodalmakon kívül szép­­irodalmat is feldolgoznak, hogy előadásuk érthetőbb, konkrétabb, meggyőzőbb legyen. Az ilyen előadásokat szívesen hallgatják a dolgozók és aktívabbak is a szemináriumokon. A jó előadá­sok azt eredményezik, hogy a hallgatók nem maradoznak el az oktatási órákról. Az eredmények ellenére a propagandisták többsége nem készül fel lelkiismeretesen az előadások megtartására, a sze­mináriumok levezetésére. Ez leginkább elmondható az érsek­­vadkerti gépállomáson Martinko és Árpás elvtárs propagandis­tákról. Ezen a gépállomáson hanyagul foglalkoznak az okta­tással, hiányos a felkészülés így a dolgozók sok esetben nem jelennek meg a politikai oktatá­son, töb­bek között Lázár elvtárs betoíőtagjai sem. Az oktatás el­hanyagolása kihat a termelésre is. Az érsekvadkerti gépállomás megyénk legjobb fekvésű föld­területén van, s az éves tervét mégis csak 48,2 százalékban teljesítette. A propagandisták felkészülé­sét nagyban akadályozza az, hogy a gépállomás igazgatói nem biztosítják számukra a tanulófélnapokat. Ahol pedig biztosítva van, a politikai he­lyettesek nem ellenőrzik, hogy a propagandisták az időt tanulásra­ fordították-e. Meg kell érteni a propagandistáknak, a politikai helyetteseknek, hogy most foko­zatosan olyan propagandistákra van szükségünk, akik alaposan ismerik pártunk politikáját, gazdag tapasztalatokkal rendel­keznek a gyakorlati munkában, szabadon tájékozódnak a bel­politikai és a nemzetközi­­­ hely­zetben, választ tudnak adni a dolgozók kérdéseire, meg tudják magyarázni egyes elméleti problémákat és szilárd meg­győződésre, állhatatosságra ne­velik a hallgatókat. Tegyék magukévá a­ Politikai Bizottság 1952 április 10-i határozatát, mely kimondja: „a jövőben a fő figyelmet nem a párttagság túlzott mennyiségi növelésére, hanem a meglévő párttagok és tagjelöltek eszmei színvonalá­nak emelésére, marxista-lenin­ista képzésére, harcos szellemű nevelésére, aktivizálására és a pártmunkában való fokozottabb bevonására kell helyezni, és a párt erejét ezen keresztül kell megsokszorozni." Tehát a párt erősítését segítik elő azok a propagandisták, akik alapos, felkészültséggel vezetik a politikai iskolákat. A­zaza tanulási fegyelem, az elmélet jelentőségének a le­becsülése megmutatkozik nem­csak a dolgozóknál, hanem maguknál a politikai helyette­seknél, az igazgató elvtársaknál is. Az erdőkürti gépállomáson november 22-én sem Kerényi politikai helyettes, sem Vályi igazgató elvtárs nem jelent meg a politikai oktatáson. Teljesen gazda nélkül hagyták a szemi­náriumot, s így azt nem is tar­tották meg. Ugyanilyen súlyos mulasztás történt a berceli gép­állomáson is, ahol Babcsány elvtárs nem jelent meg az ok­tatáson és elsőbbnek tartotta az egyéni érdek elintézését, mint a tanulási fegyelem betartását. De így van ezzel maga az igazgató is. Nem törődnek azzal, hogy a dolgozóknak van-e jegyzetük vagy nincs. Ezeknek a vezető elvtársaknak meg kell szívlel­niük Sztát­n elvtárs tanítását­ .Mint alapigazságot kell el­ismerni, hogy minél magasabb a párt és állami munka bármely területén működő funkcionáriu­saink politikai színvonala és marxista-leninista öntudata, an­nál magasabb és termékenyebb maga ez a munka- annál haté­konyabbak a m..­nka eredmé­nyei.“ Tehát ha jó a politikai mun­ka, minél hatékonyabb az elmé­let elsajátítása, annál eredmé­nyesebb a­ tervteljesítés is. A gépállomás politikai osz­tálya, mivel felismerte ezeket a­ mulasztásokat, rendszeresen se­gítséget, támogatást fog nyúj­tani az ellenőrzésen keresztül a gépállomás­ propagandisták ré­szére. Ehhez azonban az is szükséges, hogy a járási párt­bizottságok is fokozottabb ellen­őrzéssel, támogatással segítsék a gépállomásokon folyó politikai oktatást, hogy ezen keresztül gépállomásaink betöltsék nagy feladataikat. a mezőgazdaság szocialista átszervezésében. BARANYI BERTALAN AMG politikai osztály vezetője 1952 december 1 KÜLPOLITIKAI JEGYZETEK Kibújt a szög a zsákból Az „American Mercury” című amerikai folyóirat novemberi számában látott napvilágot Bridges amerikai szenátor „Ko­rea pozitív javaslat” című cikke. A cikkben a köztársaság­párti Bridges, vagyis az elnök­­választáson győzelmet aratott párt egyik képviselője kifecsegi a vezető­ körök néhány titkát. Nem mond sem többet, sem kevesebbet, csak annyit, hogy a koreai háborút már „harmadik világháborúnak" kell tekinteni. Bridges nyíltszívűségben igen messze megy­ .Amennyire tudomásom van róla, nincs egyetlen tekintélyes köztársaságpártinak vagy de­mokratának sem, legyen az tá­bornok vagy tengernagy, sem­miféle terve a háború „beszün­tetésére”. A világméretű győ­zelmen kívül semilyen más fel­tétellel nem szüntethetjük be a háborút... Nincs semmiféle szélességi, hosszúsági kör, vagy akár országhatár, amely alapján „fegyverszünetet köthetünk” és „hazamehetünk”. Az országok közötti határvonalak csak föld­­rajzkönyveinkben léteznek." Külön alá kell húzni, hogy ez az elvetemült imperialista „a legfelelősebb politikai vezé­rekre” hivatkozott. Köztudomású, hogy a hivata­los amerikai képviselők immár hosszú hónapok óta hangoztat­ják képmutatóan: „Minden erő­feszítésünk a koreai béke meg­szüntetésére irányul, csak a kommunisták akadályozzák a békés rendezést.” Az ENSZ közgyűlésén állandóan ezt szaj­kózzák az amerikai delegátu­sok. Bridges szenátor azonban úgy látszik nem tartja fontosnak a diplomatizmust. Amint mon­dani szokták, kibújt a szög a zsákból. Nem a szájukat, hanem a kezüket... Siralmas látványt nyújtanak a francia jobboldali szocialista vezérek. Néhány hónappal ez­előtt, mikor Franciaországban még nem mindenki ismerte fel a Pinay-kormány politikájának reakciós jellegét, ők nyíltan tá­mogatták ezt a politikát. „A szocialisták jobban aggódnak a nemzet érdekeiért, mintsem, hogy Pinay kísérletének kudar­cát kívánnák", — mondottal a francia szocialista párt vezető­­bizotts­ágának áprilisi határo­zata. „Esztelenség volna elvetni a szerződést” (az európai kö­zösségről szóló szerződést — szerk.) — jelentette ki május­ban a párt fő­titká­ra, Guy Molett. Most, amikor már senki előtt sem titok, hogy a jelenlegi fran­cia kormány politikája katasz­trófába sodorja Franciaorszá­got, a jobboldali szocialista ve­zérek le akarják tagadni sa­ját szavaikat. A szocialista párt Nemzeti Tanácsának no­vember 15—16-án tartott ülé­sén határozatot hoztak, amely­ben a jobboldali szocialista ve­zérek mindenkit felszólítanak, „harcoljanak fokozott energiá­val a jelenlegi kormány reak­ciós manőverei ellen.” A Tanács által jóváhagyott másik hatá­rozat ugyanilyen képmutatóan nyugtalankodik „a volt nácik németorsz­á­gi tevékenységének felelevenedése miatt.” De ha bizonyos demagóg cé­lokból meg is változtak a jobb­oldali szocialisták beszédei, cse­lekedeteik maradtak a régiek: továbbra is támogatják Pinay kormányát, bár kissé leplezet­­t­ebb formában. Akár a munkab­­bérről, vagy a dolgozók társa­dalombiztosításáról van szó, akár az „európai hadseregről", a francia jobboldali szocialis­ták oldandóan segítenek keresz­­tülvinni a kormánynak ugyan­azt a politikát, melyet határo­zataikban reakciósnak nevez­nek. Ilymódon újból beigazolódott az a jobboldali szocialistákról már régen meggyökeresedett vélemény, hogy nem a szájukat, hanem a kezüket kell nézni... Csendélet az­­^Atlanti-piacon44 Az „Economist” angol burzsoá folyóirat a kapitalista orszá­goknak a nemzetközi piacon megmutakozó ellentéteinek jellem­zésére azt írta, hogy a kapitalista államok „a kereskedelem te­rülé­én elvágják egymás nyakát”, íme, az angol önvallomás illusztrálása. B. Jefimov szovjet karikaturista rajza nyomán. ..A szocializmusból a kommunizmusba való fokozatos átmenet folyamatának legfontosabb láncszeme a sztálini természetátalakító terv megvalósítása.” (A Szovjetunió ötödik ötéves terv­tervezetéből.) A földgömb kontinensein körülbelül 35 millió négyzetkilométert foglalnak el a siva­tagok és félsiva­tagcuk. A sivatag veszedelmes ellensége az embernek, de aho­l öntözőcsatornák­kal öntözik, termékennyé válik. Az emberek munkája nyomán eltűnik a terméketlen homok­tenger, helyét dúsan termő földek, virágzó kertek, szőlők, rizsültetvények és gyapotföldek foglal­ják el. A kapitalista kormányok semmit sem tesz­nek annak érdekében, hogy eltűnjenek a kopár pusztaságok. Agresszív háborúk viselésére, ka­tonai kiadásokra óriási összegeket fordítanak, de öntözőberendezések létesítésére, még a­ leg­csekélyebb pénzösszeget sem fordítják. Ezért hódít el a kapitalista országokban egyre több és több termőterületet a pusztaság és a homok. Karry Mac­Williams „Elnyomorodott föld“ című könyvéiben így ír erről: „Nem trágyázzák a talajt, nem öntöznek. Egy két jó búzatermés után kimerül a föld és felső rétege finom porrá alakul át." Egy másik könyvben a következőket olvashatjuk: „A legelők kapzsi kizsákmá­nyolása a talaj felszínét védő növényzet teljes pusztulásához vezet. A nagy síkságok, hajdan gazdag legelők pusztaságokká váltak, amelyeken időnként pusztító porviharok garázdálkodnak.” Ez vezetett ahhoz, hogy ma az Egyesült Álla­mok 500.000 farmere a föld termőerejének el­vesztése miatt a mindennapi kenyérről sem tud gondoskodni. Csak a kommunizmust építő Szovjetunióban tesz meg a kormányzat és a kommunista párt minden lehetőt, a természet leigázására­, a ter­méketlen sivatagok átalakítására. Lenin 1921- ben ezeket írta: „A legszükségesebb a talajöntö­zés, az fogja legjobban átalakítani országun­kat, új életre fogja ébreszteni, eltemeti a múl­tat ..." Sztálin elvtárs­ai talajjavító munkát a mezőgazdasági forradalom kezdetének nevezte. A sztálini tervek alapján nagysza­bású harc indult meg a sivatagok ellen. A szovjethatalom fennállása óta hatalmas öntöző­­berendezések létesültek. Már 1918-ban az in­tervenció rendkívül nehéz viszonyai között, 50 millió rubelt irányoztak elő Tunkménia öntöző-munkálataira. Hatalmas öntözőberendezéseik lé­tesültek Kazahsztánban és Üzbegisztánban. Megépítették a nagy Fergana-csatornát, a Szűr—Darja vize ma­ a Mikra—Csád síkságot öntözi, melyet terméketlensége miatt valamikor éhségsztyeppének neveztek. Milliomos kolhozok keletkeztek itt a víz csodás hatása­ nyomán. Nem hiába mondja a sivatagi népek közmondása: „Minden vízcsepp, egy darab gyémánt." A Turkmen Szovjet Szocialista Közit­ársaság­­ban terülnek el Kara-Kum homoksivatagai. Olyan hatalmas homokterületet foglalnak el, mint egész Franciaország. Maga a talaj kellő öntözés mellett bő termést, gazdag legelőket ígérne, de honnan vegyék a vizet? Hiszen még a vasútnak is ezer kilométereket kell kerülnie a vízhiány miatt. A sivatag folyói a hegyekben erednek, útjukban apró ágakra szakadnak és el­vesznek a homoktengerben. Más folyók állan­dóan változtatják medrüket. A Kara-Kum siva­tagot keresztül-kasul szelik az Amu-Darja régi kiszáradt medrei. A vízzel együtt az élet is el­tűnt a sivatagból. De a sivatagnak élnie és ter­melnie is kell! Valaha­ a kánok gátakat emeltek az Amu- Darja ágaiban, hogy a víz elzárásával büntes­sék a szabadságszerető turkméneket. Évszáza­dokon át álmodozott a turkmén nép arról, hogy a földjeit valaha az Amu-Darja vize öntözi. Álmukat most valóra váltja a szovjet rendszer. A Turkmén Főcsatorna elviszi az életet adó édes­vizét a Kara-Kum sós homoktengerébe. Vi­rágzó élet fakad ott, ahol azelőtt feketehomok volt az úr. Nyolcmillió hektár földön diadalmas­­ kodik a­ Türkmén Főcsatorna megépítésével a szovjet mezőgazdaság. Ez nagyobb terület, mint hazánk területének háromnegyed része. De nem akármilyen termőfölddé változik át a Kara-Kum. Egy egy öntözött hektár sivatagban négyszer­­ötször magasabb termést ad, mint például a volgamenti földek. Kétszer hoz ifti termést a fotó egy évben. A Kara-Kum sivatagjai kellő öntözés mellett egész rendkívüli lehetőségeket nyújtanak a­z állattenyésztés számára. Hála a­ nagyszámú meleg, napsugaras napoknak, a gazdag legelőkön egész évben legelhetnek a szarvasmarha csordák. Szerte a szovjetországban folyik a harc a sivatagok meghódításáért. Egyre több és több földet enged át a sivatag a szovjet embernek. A sivatagokban a hajdani pusztaságok helyét elfoglaló virágzó kolhozok, a maguk gazdagon termő szántóföldjeivel, dús legelőivel a szovjet emberek nagyszerű győzelmét hirdeti. De nemcsak a termőföld növekszik, hanem a sivatagot leigázó ember hódító útján gazdag ipari nyersanyagokat is talál. A sivatagban hozta létre a szovjet nép Nebit-Dag és Emba gazdag kőolajiparát, Karaganda szénbányáit, Karag-Bogaz öböl vegyiparát, Kara-Kum kén­­gyárait. A Kara-Kum nem az egyetlen pusztaság, amely virágzó termőfölddé válik a szovjet rend­szerben. De a Kara-Kum leigázása a maga gigászi méreteivel jól­ mutatja azt a hatalmas tempót, amellyel a szovjet ember úrrá lesz a természeten. A szovjet ötéves tervek példája nyomán a mi ötéves tervünk is óriási beru­házásokat fordít a terméketlen talajok termő­földdé való átalakítására. A hároméves tervünk­ben 46.000 kat. holdra növelt öntözött te­rület nagysága 1954-re eléri a 370.000 kat. hol­dat. Ez 900 százalékos növekedés. Ha az öntö­zés alá kerülő földek egyetlen tagja válnának, hatszor akkora területet kapnánk mint a ma­gyar tenger, a Balaton víztükre. A szik halálos ellensége a termőföldnek. Az ötéves terv egyik legfontosabb feladattá teszi a szikes területek megjavítását. Ötéves tervünk nagy alkotása a tiszántúli főcsatorna, 200.000 holdnyi szikes terü­let öntözését teszi lehetővé. A Szovjetunióban hatalmas lépések­­ ben folyik a természet átalakítása. Az ötödik ötéves terv a meglévő öntözőberendezések jobb kihasználása mellett, számos új sivatagi öntö­zőrendszer létesítését írja elő. Öntözőberende­zések létesülnek a legtöbb sivatagi folyón­ál, a­ Szír—Darjánál a Kasha—Darjánál és így to­vább. Az épülő hatalmas vízierőművek is jelen­tős mértékben hozzájárulnak a pusztaságok át­alakításához. A kujbisevi vízierőmű egymillió, a sztálingrádi másfélmillió hektár terméketlen föld öntözését segíti elő. Az ötéves tervek alatt életre kelnek Micsurin „Nem várhatunk könyöradományt a termé­szettől, feladatunk: el kell venni­­ől­ azt, amire szükségünk van.“ HARC A SIVATAG A Szovjetunióban az ld­ ötéves tervben fokozzák a mezővédő­ erdősávok létesítését. Erdősítő és talajjavító intézkedésekkel 5 millió hektáron változtatják meg a sztyeppes és homokos területek természetét. Ez több, mint Magyarország területének fele.

Next