Szabad Nógrád, 1953. január (9. évfolyam. 1-9. szám)

1953-01-03 / 1. szám

1955 Januar 3, SZABAD INOGRID Újévi villám a mezőgazdaságban I. Ökrök nélkül csak a Göncöl szekere fordul.“ Azt tanítja ez a közírói holgy mindenért meg kell dolgozni. S a jó begyűjtésért a i. tti,....ics meg is dolgozott. Aktivizálta a begyűjtési állandó bizottságot melynek jó népnevelő munkája, a begyűjtési eredményekben *’atkozott meg Búzából száznegyvenöt, zabból százhan minthaS. szénából száz,kilencvenkilenc százalékra teljesítették az állami begyűjtési tervüket. A begyűjtési eredményből csupán István Vilmos kulák bead* ... ránézik- e a község szégyene, gyűlő ® is őt minden dolgozó paraszt. István Vilmos kulák, 1945-től földjét mással művelteti, azóta rd-ítd, beadási kötelezettségét nem teljesíti. Meglévő földje után Hatókat nem tart tehát szabotálja az ötéves népgazdasági terv I,vydúsítását. A r. ;cs nem nézi tétlenül a kiulák szabotálást, hanem bírósági e. ■ést indított ellene. A tanácstól kerek A horn; négyoldalas levelet kapott szerkesztőségünk. A levél százegy sora: mozit követel. Talán nincs Horpácsnak mozija? Egyelőre nincs. Horpács dolgozó parasztsága mozit követel, ugyanezt kőzeten és ugyanilyen harcosan ' orsosberérv' és Patak dolgozó parasztsága 16 • Milyen egoldást keresett Te a 14? Mindhárom község részére biztosi■otta .*» mozit. Csak hát ebbe nem nagyon akar belemenni a borpáki tanács, ő saját magárnak kezteli a mozit, nem törődve az Ti, hogyan lesz kis’égítve a aisósberényi és pataki dolgozó arasztság kuntúrigénye. 4 Szerkesztőségünk azt javasolt, hogy a horpácsi tanálcs föladja el a MOKÉP határozatát, mert az teljesen reális és lehetős Hget nyújt arra, hogy mindhárom község kultúrigénye kiemelve legyen. Nem akarás — fejvakarás. ■— Ez a közmondás áll Tóth Gáspár bocsárlapújtői tanácselnökre is, aki nem eléggé szorgalmazta az árpa, rozs, vetési terv teljesítését. Egy rozsból négy, őszi árpából kilencven mázsa vetőmag várt vetésre. Magukra vessenek azok a bocsárlapújtői dolgozó parasztok, akik a „jó időre vártak’1s a „majdra” adtak. Tanulságul: A szántóvető embernek a jövő esztendőben áll minden gazdagsága. A Széchényi járás legjobb eredményt elérő termelőcsoportjai a szécsényi „Rákóczi“. Fel nem osztható szövetkezeti alapja harmincháromezer 32 forint. A csoport büszkesége: Garamvölgyi Ferenc, Babcsáik Mihály, Dánosok R. József csoporttagok, akiknek munkaegységük meghaladja a kétszázat is. ■ És kik a fejlődés kerékkötői? Miskédi Gyula és Dinka István. Nekik kebelükben volt a kezük, egymás mellett a lábuk, ezért alig teljesítettek húsz munkaegységet. Márpedig, aki dolgozni nem szeret: Nem érdemel kenyeret?!¥ A baglyásaljai Rákosi tszcs-nek szép állatállománya van. Ezt az állományt át is kell teleltetni, sőt tovább kell fejleszteni. Ehhez azonban a megfelelő takarmánybázis biztosítása szükséges. A csoport egész nyáron nem fordított gondot a takarmánybázis biztosítására. Kaszálatlanul maradtak a lóberések, a gyümölcsösök füvét sem takarították be, most pedig elpazarolják a Dugler-pusztán levő szalmabázist, mely szanaszét hever és így rohasztja el az esős, havas időjárás. A csoport kommunistáinak harcot kell indítania a felelőtlen pazarlás ellen, hogy biztosítva legyen a meglévő állatállomány takarmányalapja. A pénzmágnások új elnöke az Amerikai Egyesült Államokban Most jelent meg az Országos éketanács legújabb külpolitikai hete: Polgár Dénes: A pénzágnások új elnöke az Ameria Egyesült Államokban című ása. Az érdekes külpolitikai ás megmutatja, mi a valóság legutóbb lezajlott elnökvásztások körül, hogyan zárja amerikai, választójog a „kétárt rendszer börtönébe“ a válsztókat. Lerántja a leplet a hazug, a dolgozó tömegeket félrevezető választási hadjáratról és az új elnökről, a milliárdosok kedvencéről, hű kiszolgálójáról, Eisenhowerről. A füzet az olvasó elé tárja az új elnök csaláson és korrupciókon át vezető útját az elnöki székig, megmutatja, mint csapta be hazug „békeszólamokkal” az amerikai dolgozókat, hogy szavazatukat megnyerje. De megismerjük olvasás közben azt a nagyszerű küzdelmet is, melyet az Amerikai Kommunista Párt vezetésével a haladó erők vívnak a fasizálódás ellen a koreai háború megszüntetéséért, a békéért. Ez a hasznos füzet eredményesen segíti a békebizottságok felvilágosító munkáját és növeli az olvasók nemzetközi tájékozottságát. A Gépállomásaink zárlati munkái elé Gépállomásainkon megkezdődtek a leltározási munkák. Ez nagy és fontos feladat, amelynek az ad nagy jelentőséget, hogy a leltározást a mélyszántási és gépjavítási munkák mellett kell határidőre, minőségben elvégezni. „De minél nehezebbek a feladatok tárgyi nehézségei, annál több múlik az emberen” — írja a Szabad Nép, és ez így is van. Most kell a gépállomási igazgatóknak a munkákat úgy megszervezniiök, hogy egyik munka se szenvedjen a másik miatt hátrányt. Nem helyes tehát az a megoldás, amit a szécsényi gépállomás igazgatója választott, hogy jegyzőkönyvet vett fel arról, hogy a mélyszántás miatt, nem tudja a leltározást végrehajtani. Az igazgatók adják meg tehát a segítséget és az útmutatást, a leltározási csoportoknak annál is inkább, mert ez a leltározás egyben számadás is arról, hogy a gépállomás hogyan gazdálkodott a reábízott nép vagyonával. Természetesen könnyebb, lesz ott a munka, ahol a könyvelés évközben is pontos adatokat tartott nyilván, és ahol a raktárakat már évközben rendbehozták, mint például Bercelen, vagy Erdőkürtön. De ott ahol a csákisza imája módjára kezelték az anyagot, a felszereléseket, ott nehéz lesz a, jó munkát elvégezni, de ott annál nagyobb lelkiismeretességgel kell most helyrehozni az eddigi hibákat. A munkák nagy feladatai a vezető könyvelőkre várnak. Rákosi elvtárs országgyűlési beszédében azt mondotta a gépállomások könyvviteléről, hogy „megbízhatatlanok." Ez ránk is vonatkozik nógrád megyei gépállomásokra. Az évvégi zárlati munkák egyik fő célja az, hogy rendbeszedjük egész évi munkánkat és az éves mérlegben olyan adatokat szerepeltessünk, amelyek megfelelnek a valóságnak Ez év folyamán negyedévenként, de havonta is figyelték és kimutatták gépállomásaink önköltségüket. Mégis egy évre vonatkoztatva, most fogják kimutatni, hogyan is dolgoztak, milyen eredménnyel, hogyan teljesítették a reájuk rótt feladatokat. Gerő elvtárs a központi vezetőség ülésén kiemelte, a pénz forgási sebessége növelésének fontosságát. Gépállomásainkon mégis olyan mértékű, kinlevőség jelentkezik, amely a megye összes gépállomásának összes üzemeltetési és ügyviteli költségeit, közel egynegyedévre fedezni tudná. Ez elsősorban a vezető könyvelők felelősségét érinti. Nem engedhető meg az, ami Karancskeszibe előfordult, hogy a gépállomás állami vállalattal szemben tízezer forintos inkasszót adott be októberben, és decemberben még azt sem tudja, hogy mi történt vele. Különösen komoly összegekkel tartoznak a tanácsok. Gépállomásaink azonban nem világosítják fel kellően őket és nem sürgetik a kiegyenlítést a tanácsoknál, pedig a tartalékterületek és parlagföldek felszántásának fedezetét, kormányzatunk biztosította a helyi tanácsok részére. Az évvégi zárlati munkák és az egész évi hiányosságok legyenek intő példák gépállomási vezető könyvelőink, de igazgatóink részére is. Az önköltségcsökkentésnek igen sok módja és lehetősége van gépállomásainkon. Nem engedhető meg az, hogy a munkabéralapot a gépállomás túlléphesse, mert a megengedettnél több dolgozót alkalmazott. De az sem történhet meg, mint Érsekvadkerten, ahol a normák alapján engedélyezett útiköltség keretének ötszörösét használták fel novemberben. Van tehát még mindig igen sok lehetőség a telefon, utazási költségek, az anyagfelhasználás, az üres járatok csökkentése terén, önköltségcsökkentés fokozására Ezeket a lehetőségeket elsősorban, a vezető könyvelőknek kell feltárnia az igazgatók előtt, figyelmeztetve a helytelenségekre és következetesen végre kell hajtani az önköltségcsökkentésről szóló határozatokat. Legyenek vezető könyvelőink a gépállomások élő lelkiismerete, tegyenek ígéretet arra, hogy a gépállomások számvitelét megjavítják, hogy Rákosi elvtársinak ne azt kelljen mondani: A gépállomások könyvvitele megbízhatatlan, hanem azt mondhassuk: A gépállomások könyvelésében rendet teremtettünk. Antalffy István , AMG. főkönyvelő. Egyenletesen, ütemesen emelkedő harcolunk az 1053 termeléssel szilárdabb fegyelemmel a szervév győzelméért Gerő Ernő elvtárs november ’9-én, a Központi Vezetőség ott tartott beszámolójában ámunkra is megszabta az 53-as év feladatait, mikor azt ondotta: „Biztosítani kell az ipari üzememelésben az átmenetet ’53-ra oly módon, hogy az ipari emelés a tervnek megfelelően ’63. januárjában és az ezt kötő hónapokban ez év negyed negyedéhez és decemberhez képest is minden területen, szénbányászatban és a kőhazaiban is egyenletesen tovább melkedjék”. Az előttünk álló kadatok végrehajtása is szükégessé tette, hogy az 1952-es évi termelésünkben elért eredményekről, s az előforduló díjakról számot tegyünk. Az 1952. év első negyedében dolgozóink endületesen harcoltak a terv eljesítéséért, mely eredménnyel árult, mert 100,2 százalékra tejesítettük az első negyedév dörányzatát. Nem fokoztuk megfelelően a negyadik félévben a dolgozók harci kedvét, lendületét, de a műszaki feltételek biztosításában is már hibák mutatkoztak. Ennek következtében a második negyedért érvünket csak 95,5 százalékra teljesítettük. A harmad- negyedévben már leültünk az előforduló hibákból. Versenyt terveztünk augusztus 16-a tiszteletére, sőt dolgozóinkezdeményezésére Rákosi euvázsnak megfogadtuk, hogy előrányzaton belül 2828 tonna szg*let termelünk. Vállalt kötelezettégünknek azonban nem tudtunk viget tenni annak ellenére, ‘ogy üzemünk termelése az előöreg:dé vivel szemben 4,4 '• ' alékkal emelkedett, de még ’■!, tervünk teljesítéséből is otb, mint P0 tonna szén hiányzott. Szégyeltük, hogy Rákosi elvtársnak tett ígéretünket nem tudtuk beváltani, így a negyedik negyedévben már csak 500 tonna terven felüli szén kitermelésérel tettünk vállalást. Vállalt kötelezettségünknek még így sem tudtunk eleget tenni, mert a kifejtett területen lévő második ereszke nyomás alá került, sőt a negyedik ereszke négyes siklójában metángáz hatolt be, s ezek a nehézségek nagy erőpróbára tették dolgozóinkat s a termelésben csökkenés mutatkozott. Fejenként 13 mázsával csökkent műszakonként a termelés. Ez abból származott, hogy a dolgozóink egy része megijedt a nehézségektől. Többek között Fehér Gyula, aki a norma lazítását követelte, azzal a kéréssel fordult a vállalat vezetősége felé, hogy a fejátlagot csökkentsék, a szakmányárakat pedig emeljék, vagyis kevesebb munkáért több bért követelt. E bányarészben tapasztalható volt, hogy egyes csapatok nem használják ki a 480 percet a termelés érdekében Egyik bányajárásom alkalmával Hajós János B. csapata déli 12 óráig még egy csille szenet sem termelt. Kérdésünkre azt felelték: „Nehéz a fúrás, mert kemény anyagba kell fúrni“. Félre akart vezetni bennünket ez a csapatvezető, mert meggyőződtünk róla, hogy másfél perc altt kétméteres lyukat lehet fúrni az általuk keménynek mondott anyagba. Sürgős intézkedés vált szükségessé ebben a bányamezőben. Lecseréltük a csapatvezetőket, sztahanovista járókat tettünk a helyükbe. Az eredmény nem maradt el, a termelésben emelkedés mutatkozott. Ezután már fejenként 5—6 csillét termeltek ebben a bányarészben is. Itt számadást végeztünk az 1952-es tervévről, s megállapítottuk, hogy ebben az évben 27.304 tonna szénnel maradtunk adósa népgzdaságunknak. Ez még nagyobb harcra serkent bennünket, mert tudjuk, hogy az 1953-as évben adósságunkat törleszteni kell. Ennek érdekében elengedhetetlenül szükségessé vált, hogy még nagyobb körültekintéssel végezzük az előkészületeket. Gerő elvtárs szavainak a beváltására, hogy az 1953-as év első negyedében egyenletesen tudjuk emelni a termelésünket. Ezért több helyen végeztük az elővárásokat, így a II-es ereszkében több mint másfél évre való szénmezőt biztosítottunk lefejtésre. Ugyanakkor az ötös eresztékben 6-os siklót hajtanak ki, de a II-es és a III-as ereszke közötti hatalmas számmezők lefejtését is megkezdjük március hónapjában. Az 1953-as évben tovább folytatjuk a feltárási munkálatat, beindítjuk a szorospataki mező feltárását is. Évi tervünk teljesítéséhez elengedhetetlenül szükséges, hogy az ürescsille ellátást még hatványozottabb mértékben biztosítsuk, mert a december hónapi tervteljesítésünket csupán ez akadályozta. Az ürescsille szükségletünknek csak a felét biztosította a szolgáltató vállalat. Nagy hanyagságokat követett el ez a vállalat. A sodronypályáról leesett ürescsillléket hosszú ideig szanaszét heverve, kihasználatlanul hagyták. Különösen rosszabbodott az ürescsille ellátásunk azóta, amióta a szolgáltató vállalat a Kossuth-táró üzem szállítását is a mi sodronypályánkra kapcsolta be. Ezáltal a terhelés megnövekedett, melyet ez a szállítóberendezés az eddig alkalmazott módszerekkel képtelen elvégezni. De feladataink elvégzéséhez a műszaki középkádereknek is lelkiismeretesebb munkát kell végezni nem úgy, mint Bérces József főaknász, aki elhanyagolta a vágathajtás irányának az ellenőrzését. Hanyagságából a csapatok két és fél méterre eltértek az iránytól 40—50 méteren keresztül, melyet a múlt hónapban újból át kellett ácsoln. Az itt szolgálatot teljesítő reviraknászok is hibásak voltak ennek megtörténtéért, mert nem az aknászok irányították a csapatvezetőket, hanem e csapatvezetők az aknászokat. A másik ilyen hanyagság, — amit elkövettek a II-es ereszkében a műszaki és középkáderek — hogy nem biztosították a csapatok részére folyamatosan a faellátást, így a dolgozók kénytelenek voltak két háromszáz méterről a munkahelyük biztosításához szükséges fát a vállukon szállítani. Ezzel akadályozták az aknászok a dolgozókat abban, hogy a 480 percet a széntermelés érdekében használják föl. Ezeket a hibákat a műszaki vezetőknek és középkádereknek haladéktalanul meg kell szüntetni és tervük teljesítésében mére bátrabban kell az olyan dolgozókra támaszkodni,mint Pongrácz Sándor, Pádár Mihály, Batta Sándor és Tóth István budai elvtársak, akik minden esetben élenjárnak a termelésben, példát mutatnak a többi dolgozóknak. Feladatunk, hogy még fokozottam mértékben gyakoroljuk az ellenőrzésünket, többet tartózkodjunk bányászaink között, és azok javaslatát figyelembe véve azt gyakorlatban megvalósítsuk. A párt és szakszervezet segítségével még nagyobb lendülettel végezzük a szocialista munkaszervezést, mely egyik döntő tényezője a Gerő elvtárs által megszabott feladatok végrehajtásának, az 1953-as tervév egyenletesen, ütemesen emelkedő termelésének. Elmondotta: Nagy Béla, ménkesi vállalat igazgatója KI A FELELŐS? Az állattenyésztés a termelőcsoportok kincsesbányája. Ha fejlett az állattenyésztés, fejlett és erős a termelőcsoport, gazdagon élnek a csoport tagjai is. Az állattenyésztés a mezőgazdaság legjövedelmezőbb ága. A párt- és a kormány két éves állattenyésztés fejlesztéseiről szóló határozata, is kimondja, hogy a „termelőszövetkezetek tagjainak a pártszervezeteknek az eddiginél sokkalta nagyobb erőt és gondot kell fordítani ötéves tervünk állattenyésztési előirányzatainak teljesítésére, hogy a dolgozó lakosság hússal, zsírral, tejjel, vajjal való ellátását a száraz esztendő ellenére is, az eddiginél jóval magasabb szintre emelhessük." A határozat ellenére mégis akadnak olyan termelőcsoportjaink mint a nagyóc_ Kossuth, ahol a rossz vezetés és a csoporttagság hanyag, nemtörődöm munkája miatt, súlyos veszteség érte a közös állatállományt. Miben jut ez kifejezésre? A mocsolyavölgyi-tanyán lévő tizenhét darab anyakoca rossz kondicióban van és ebből négy darab csontbőrré van lesoványodva. Ezeknek átlagsúlya negyvenöt kg. Elhelyezésük célszerűtlen, mivel a kétszer kétméteres kutricákban való elhelyezésük aránytalan és számos esetben előfordul, hogy egy kutricában három darab kocát is elhelyeznek, míg a többiben egy- vagy kettő van elhelyezve, így a sertések az állandóan cserélődő szokatlan elhelyezés következtében marják egymást, és nem pihennek. A másik súlyos hiba, hogy az anyakocákat a tenyészkannal állandóan együtt tartják, együtt hajtják ki, aminek következtében az állatok szaporítása tervszerűtlenül és a legkülönbözőbb időpontban történik. A sertések második csoportját negyvenöt darab márciusi éltetésül süldők képezik, amelyek fejlődésükben erősen visszamaradottak, gyenge a kondíciójuk. Darabonkénti átlagsúlyuk huszonnyolc kilogramm. Elhelyezésük az istálló épület végén,, azelőtt takarmányozási célra szolgáló helyiségben van biztosítva, melyen rácsos, hézagos ajtó van, az almozásuk elhanyagolt, erősen nedves és sárets. Az alattuk lévő vastag rétegben felhalmozódott trágya, a fekvéstől átmelegedve, erősen párolog és ennek következtében a sertések állandóan nedvesek. A sertések harmadik csoportját, negyvenöt darab malac képezi. Amelyből hét darab júliusi elletésű és harmincnyolc ■ augusztusi. A hét darab malac átlagsúlya tizenöt-tizennyolc kilogramm, míg az augusztusi elletésű malac átlagjalvá darabonként négy-öt kilogramm. A malacok fejlődésükben erősen visszamaradottak, csontbőrré lesoványodtak, s napról napra sennyvesiségben hullanak el. Az augusztusi elletésű malacok száma elléskor nyolcvannyolc darab volt, melyekből többet a kocák ettek meg, míg választás után a már szopós korukban is sovány ”malacok, teljesen abrak nélkül lettek tartva. Ennek következtében hullottak el az erejükből teljesen kifogyott malacok. Balázs Ignác tszostag elmondta, hogy „a sertéseket gondozójuk naponta egyszer eteti, rendszerint a déli órákban is csak néha hajtja őket ki, egyébként egész nap az árban ordítanak". Ez így is van. Ez az igazság. A sertések néhány vödör összetört főtt burgonyát vízben kapnak enni, amikor its a hőmérséklet fagypont alatt volt. Mindezek a tények azt mutatják, hogy Küntessi János csoportelnök, de a szövetkezet valamennyi tagja hűtlenül kezelte az állatállományt és ezzel nemcsak saját magukat, hanem népgazdaságunkat is súlyosan megkárosították. Vajon meg lehetett volna-e akadályozni a mulasztást? Igen, meg. Hisz biztosíttva volt és van a takarmámybázis a sertések részére. A tszcs-nek van ötven mázsa vegyes burgonyája, melynek tíz százaléka romlott. A nyár folyamán zöld lucernából készített százhatvan mázsa sertéssiló és a tanyától száz méterre tizennégy rakásban ötven mázsa takarmányrépa van. Ez mind a sertések takarmányozását biztosította volna. Ez a tény még inkább súlyosbítja a csoportelnök és a tagság felelősségét az elkövetett mulasztás miatt. Jellemző a csoportvezetés rossz munkájára, hogy ugyanilyen bűnös mulasztást követtek el a lovak, a tehenek és üszők gondozásánál is. Tönkremenőben van a négyezer forint értéket képviselő takarmányrépa. Beadnak a takarmánykaszlak. Ezek is mind azt bizonyítják, hogy a csoport vezetősége nem tartja szem előtt sem a közérdeket, sem az állami érdeket. A járási tanács mezőgazdasági osztálya habár későn is, de felismerte a Kossuth tszcs súlyos mulasztását, s kellő segítséget nyújtott a hibák kijavításához. Azt javasolta a termelőcsoportnak, hogy napi kétszeri etetésre meleg moslékban, a százkilenc darab sertés, naponta százhúsz kilogramm főtt burgonyát és az anyakocák, valamint a süldők mosléketetése előtt, a zöld silóból darabonként 1,5—2 kilogrammot kapjanak enni. A harmadik csoportbeli malacoknak, meleg burgonyás moslékot és a déli órákban nyers répát, darabonként fél kilogrammot, valamint száraz lucernából daráltatott lucernalisztet, darabonként tizenöt húsz dekát, moslékban elkeverve adjanak enni. Ezek a szaktanácsok lehetőséget nyújtanak arra, hogy a naigalóci Kossuth tszos kijavítsa az elkövetett bűnös mulasztását, hogy fejlett állattenyésztéssel rendelkezve, erőssé és virágzóvá tegyék termelőcsoportjukat.