Szabad Nógrád, 1953. november (9. évfolyam. 88-95. szám)

1953-11-04 / 88. szám

A szövetkezet éltető eleme a szövetkezeti demokrácia. A kö­zös, nagy táblán lehetővé vá­lik az új, korszerű gazdálko­dás, ami nagyobb terméshoza­mot eredményez. Ez azonban csak akkor válik valóra, ha a szövetkezeti csoportban érvé­nyesül minden tag tapasztalata, javaslata, hozzáértése, ha va­lamennyi tag úgy küzd a szö­vetkezetért, mint saját ügyéért. A szövetkezet a tagság tulaj­dona. A döntő szó tehát min­denben a tagoké. Az alapsza­bály is kimondja: „a szövetke­zeti tagnak joga van észrevéte­lét, javaslatát előterjeszteni a közgyűlésen”, s ezeknek a ja­vaslatoknak meghallgatása, ta­pasztalatok foganatosítása egyik fontos része a szövetkezet meg­szilárdításának. Ezzel elindít­juk lapunkban a szövetkezeti demokráciáról szóló vitánkat. Kruzsiik András, az érsekvadkerti Tartós Béke üzemi párttitkára: Csoportunk 1951-ben alakult, s én azóta vagyok tag. Az ál­lattenyésztésinél dolgozom, s nem akarok azzal dicsekedni, hogy értem a munkám. Ezt leg­jobban bizonyítja az, hogy 1953 áprilisában megkaptam a „ki­váló állattenyésztő” címet. Mint annyi más csoportban, nálunk is megcsorbították a ta­gok jogait. A csoportgyűléseket még csa­k összehívják — bár októberben nem volt — azon­ban az ott felvetett tapasztala­tokat, s javaslatokat elfelejtik, nem lesz belőlük semmi. Az egyik gyűlésen, mert nem tud­tam már nézni, hogy a csoport 55 süldőije egész nyáron az ólban legyen és minden más­nap kapjanak egy kocsi zöld lucernát, tanácsoltam, hogy hajtsuk ki az állatokat, hiszen van elég legelő és állatgondo­zóink is vannak. Miért marad­janak itt, amikor nincs rá szük­ség. Azt a választ kaptam az el­nöktől, hogy „a malacok gyen­gék, majd ha megjön a korpa, attól megerősödnek és kihajt­juk őket”. A korpa­­ meg is ér­kezett, már el is fogyott, de bizony a malacok még mai na­pig is ott vannak az ólban. Ennyibe vették a javaslatom. Mondok egy másik esetet is. Az őszi vetések idején arra figyel­meztettem a vezetőségi tago­kat, hogy az 50 hold búzát és a 20 hold őszi árpát vessük ke­reszt­sorosan. Megéri minden­képpen, mert ha holdanként csak 2 mázsa termés­több­letet is számítunk, ez már a búzá­nál 100 mázsát, árpánál pedig 40 mázsa többletet eredményez, amit természetesen a tagoknak adhatunk. Ez sem történt meg. Igaz, elvetettünk határidőre, mert az őszi árpáv­al szeptember 25-re, a búzával pedig október 19-re végeztünk. De nemcsak az én véleményemmel vannak így. Általában elsiklanak a jó javaslatok mellett.” Molnár István, 16 holdas középparasztból lett csoporttag. A csoport szarvasmarhaállo­mánya 25, a tejhozamuk kevés. Mit mondjak? .... Kb. 30 litert adnak. Ezt a tejmennyiséget háromnak kellene adnia. Hol van még akkor a többi, a 22? Mondtam, hogy sok a szarvas­­marhák között az olyan állat, amelyet csak etetünk, de jófor­mán semmi hasznot nem hoz­nak. Javasoltam, hogy ki kelle­ne selejtezni az állományunkat és a megmaradt jó fajtákat aztán ellátni megfelelően takar­mánnyal. Lenne is így tej bő­ven, jutna beadásra, kielégít­hetnénk a tagok szükségletét, s még szabadpiacra is vihetnénk, amiből bizony szép jövedelem­hez jutna a szövetkezet. De­­így bizony nem lesz a zse­bünkben pénz, pedig akik be­jöttek a csoportba, azért tették, mert nagyobb jövedelmet láttak itt biztosítva, mintha egyénileg gazdálkodnak. Vagy ott vannak a sertések... 23 darab anyako­cánk van, ami bizony sok. Mert nézzük csak. Ha hat darab ma­­dacot számítunk egy kocának átlagban a sz ellesnél, az is 140 darab malac. Annyi termésünk meg nincs, hogy ezeket eltart­hatnánk. Csökkenteni kellene a kocák számát. Csak hát az a baj, hogy nem igen hallgatják meg a tagok véleményét. A te­endőket az elnök intézi egye­dül, esetleg egy-két bizalmasá­val tárgyal csak, így nem is csoda, ha a ta­gok nem érzik, hogy ők a szö­vetkezet gazdái, nem érzik ma­gukénak a szövetkezetet. Sipos Fülöp, Janiferik György és Cza­­kó Balázs[[ intézőbizottság]­ ta­gok nem is nagyon veszik ezt figyelembe, ők hárman megtár­gyalják a csoport ügyeit, s ők akarják elintézni is a szövetke­zeti tagok tudta nélkül. Így a tagok, nem ismerve a csoport ügyes-bajos dolgait, csak dol­goznak, s nem tudják, hogy­­miért. Ez elveszi a m­yk­okaked­­vüket. Itt van például­ a kuko­rica, a terménybecslésnél a hol­dankénti átlagot 15 mázsának nézték. Most megvolt a kuko­ricatörés és bizony az 5 hold­ról csak 50 mázsát szedtek le a tagok. ★ Sípos Fülöp, a tszcs elnöke látja a hibákat. Tudja, hogy a szövetkezet megszilárdításának egyik fontos eszköze a szövet­kezeti demokrácia, s ő mégis megsérti ezt. Számára a tagok véleménye csupán falra hányt borsó. Azt gondolja, hogy ő már mindent tud, nincs szük­sége tapasztalatokra, segítség­re. Úgy látszik, ezért nem tu­lajdonít nagyobb jelentőséget egy-egy jó javaslatnak, tapasz­talatnak. Ezért intéz ő mindent maga, jóformán a tagok tudta nélkül. Ezért mondja azt, hogy „sok a munka, már nem bírom, kiöregszem”. Vajjon gondolt-e már arra Sipos Fülöp, hogy a szövetkezetben rajta kívül még mások is vannak, akik szeretné­nek részt venni­ a tartós béke megszilárdításában? Kern. Va­lószínű, hogy nem, mert kü­lönben már talált volna módot a mulasztások pótlására annál is inkább, mert látja a hibát. Látja azt is, hogy a keresztso­ros vetéssel nagyobb terméshez, ezáltal több jövedelemhez jut a csoport, s hogy mégsem kereszt­­sorosan vetettek, azzal magya­rázza, hogy „nem kielégítő az érsekvadkerti gépállomás mun­kája, nem küldtek megfelelő vetőgépet”. Abban igaza van, hogy akik dolgoznak, hibát is követnek el. A hibák azonban azért vannak hogy kijavítsuk azokat, Sipos elvtárs azonban erre nem sok hajlandóságot mutat. Sípos Fülöp becsületes dol­gozó paraszt. Ért a földhöz, hi­szen már idős ember és van tapasztalata. De a kezdeti ered­mények elkapatták és súlyos hi­bákat követett el. Nekünk azon­­ban meg kell szüntetni az el­nökök és a vezetőségi tagok önkényességét, mert csak a ve­zetőség és a tagság közös mun­kája hoz sikereket a szövetkezet megszilárdításáért vívott harc­ban. Azt kell elérnünk, hogy ne csak szólam maradjon: a szö­vetkezet gazdája maga a tag­ság, hanem a szövetkezeti ta­gok érezzék, hogy a csoportban minden­t éreztük, az ő tudtuk­­kal történik. Ehhez azonban az kell, hogy a csoport vezetősége meghallgassa őket és éljen­­ is javaslatukkal. Nagyon sok javí­tanivaló van az érsekvadkerti Tartós Békében ezen a téren. Itt az ideje, hogy a tsz-ben új elnököt válasszanak. Sipos Fü­löp pedig a csoport becsületes tagjaként más munkahelyen is, az eddiginél nagyobb ered­ménnyel végezheti majd mun­káját. * _ #_­­#* 177.4­4 TERMELŐSZÖVETKEZETI DEMOKRÁCIÁRÓL „A szövetkezet gazdája maga a tagság*’ A minisztertanács határozata a helyi ipar munkájának megjavítására A minisztertanács legutóbbi ülésén foglalkozott a helyi ipar helyzetével és megállapította, hogy bár a helyi, állami és szö­vetkezeti ipar az utóbbi két esz­tendőben jelentősen fejlődött és termelése 570 százalékkal emel­kedett, az eredmények ellenére a lakosság helyi szükségleteinek maradéktalan kielégítését jelen­leg még biztosítani nem tudja. A lakosság ellátásának to­vábbi javítása érdekében a mi­nisztertanács határozata kimond­ja, hogy e tanácsoknak, az álla­mi helyi ipar fejlesztése mellett, fokozniok kell munkájukat a kis­ipari szövetkezetek állami támo­gatása, termelőmunkájuk terv­­szerűségének segítése terén és ugyanakkor biztosítaniok kell a magánkisipar munkájának fel­lendítését is. Fel kell számolni azt a helytelen gyakorlatot, hogy a helyi ipar döntően a közü­letek rendeléseit elégíti ki. A helyi iparnak — kiegészítve az orszá­gos ipar termelését — elsősor­ban a lakosság szükségleteire kell dolgozni. Tovább kell fej­leszteni a helyi értékesítés kiala­kult formáit. Lehetővé kell ten­ni, hogy a kisipari szövetkezetek árucikkeit közvetlenül, bolti háló­zat útján, piacokon és vásárokon, forgalmas helyeken létesítendő áruházakban hozhassák forga­lomba. A helyi ipar javító- és szolgál­tatótevékenységét elsősorban az iparjogosítványok­­ kiadásával kell megjavítani. Különösen vo­natkozik ez az olyan szakmákra, amelyeknél a lakossággal való közvetlen kapcsolatnak, a kiter­jedt hálózatnak nagy jelentősége van, s csak így biztosítható a lakosság gyors és olcsó kiszol­gál­ása. A minisztertanács határozata kiterjed az ipa­ri szövetkezetek politikai, gazdasági és pénzügyi megerősítésére is. A határozat értelmében a többi között a kis­ipari szövetkezeteknél 1954 ja­nuár 1-től rendezni kell az álló- és forgóalapokat és a forgóala­pok feltöltésére százmillió forint középlejáratú hitelt kell biztosí­tani; mintegy tíz százalékkal csökkenteni kell azoknak a kis­ipari szövetkezeteknek a jövede­lemadóját, amelyek döntően a lakosság részére dolgoznak. Egyes szakmákban — például cipőjavítás — a forgalmi adót már ez évben csökkenteni kell. Azokat az állami ingatlanokat, amelyeket a kisipari szövetkeze­tek használnak, részükre térítés ellenében át lehet adni. A térítés évi összege a korábbi bérleti dí­jat általában nem haladhatja meg. A magánkisipar munkájának megélénkítése érdekében a mi­nisztertanács határozatot hozott az új iparjogosítványok elbírálá­sának meggyorsítására és a kis­iparosok munkához szükséges anyagellátásának biztosítására. A határozat továbbá lehetővé teszi, hogy egyes szakmákban — ahol ezt a szakma jellege megköve­teli — a magánkisiparosok ipari tanulót tarthassanak. A magán­kisiparosokat — a Kisipari Szö­vetkezeti Kölcsönös Biztosító In­tézet útján — az önkéntesség elve alapján be lehet vonni a kölcsönös biztosítás intézményé­be. A határozat értelmében e me­zőgazdasági ingatlannal rendel­kező ipari szövetkezeti tagok és magán kisiparosok — ha a földet maguk vagy családjuk műveli — földjük után úgy adóznak, mint a dolgozó parasztok. A minisztertanács határozata, amellett, hogy növeli az ipari szövetkezeti tagok és magánkis­iparosok jövedelmét, további je­lentős lépést jelent a lakosság mindennapi szükségleteinek fo­kozott kielégítésére, a fogyasztá­si cikkek mennyiségének és vá­lasztékának növelése terén. (MTI) SZABAD A kommunista traktorosok példamutatása a szécsényi gépállomáson Október 24-én a gépállomás pártszervezete taggyűlést tartott, amelyen a párttagok 95 száza­léka megjelent. A taggyűlés többek között foglalkozott azzal is, hogy a gépállomás lemaradt a tervteljesítéssel, bár a gépállo­­máson több olyan traktorista van, aki éves tervét túlteljesí­­tette. Barátosi János felszólalá­sában kifejtette, hogy éves ter­vét túlteljesítette u­­gyan, de le­maradt az őszi tervvel. A lema­radást úgy próbálja behozni, hogy ezek után mid­én vasárnap szántani fog. Barátosi elvtárs javaslatához több tea­ktoros csat­lakozott, köztük Margulya And­rás, S a taggyűlést követő va­sárnap már hat traktorista szán­tott. A gépállomás élenjáró trakto­­ristáinak hozzátartozójához di­csérő levelet küld a gépállomás vezetősége. Ma­gulya András édesanyja például a következő levelet kapta­„Kedves Magulyáné! Fia, Ma­gulya András gépállomásunk­­ legjobb traktoristája. Őszi tervét eddig 40,5 százalékra telj­esí­tet­te. Magulya András traktorvezető megértette az őszi tervteljesítés jelentőségét, s a vasárnapi mű­szakokkal harcol is ezért. Az utolsó 10 napon 49­8 normál hol­­dat szántott fel, s ezzel keresete 660.66 forintot tett ki. Töreked­jen arra, hogy a fia továbbra is gépállomásunk élenjáró trak­o­­rosa maradjon, s mint fiatal párttag, mutassa meg, hogyan kell az őszi tervért harcolni.” Mag­­lya Istvánná válaszleve­lében a többi között ezeket írta: „Mindig azt mondjuk a fiúnak, hogy kormányunk megbecsüli, prémiummal juta­mozza az é ön­­járó dolgozókat. Mint párttag­nak kötelessége hogy tudása legjavával harcoljon a felemel­kedésért". Magulya Andrásra büszkék is lehetnek szülei. 25-én délelőtt rendbehozta gépét az éjszakai szántás után és ismét hozzá­fogott a munkához. Jelenleg 48,6 százaléknál tart az őszi tervtel­­jesítéssel. A gépállomás 72,5 százalékra teljesítette az éves és 40,2 szá­zalékra pedig az őszi tervét. A tervteljesítéshez nagyban hozzá­járul Szeles János 139, id. Gó­lyán Ferenc 125, Pék Mihály 119, Barátosi János 116, Kerék Ferenc 115 és Takács Mátyás 109 százalékos éves tervteljesí­tése. Halas Ferenc politikai helyettes A kétbodonyi állami gazdaság és az önköltségcsökkentés A kétbodonyi állami gazda­ság október elején egy tar­tály melaszt kapott, hogy könnyebb legyen az állatok kiteleltetése. De úgy látszik, hogy a gazdaságnak nics szüksége erre a segítségre, mert a kiszállítását akkor gondolták meg, amikor már 8000 forintot kellett fizetni fehbér gyanánt a vagon áfá­jáért. De ha már ennyit fi­zettek, legalább takarékos­kodtak volna a melasszal­­­ ehelyett 5 hektolitert a vasút­állomáson öntöttek szét. Van egy másik eset is. Kormányunk célul tűzte ki, hogy az állami gazdaságok dolgozóinak a régi, piszkos épületek helyett új, kényelmes lakásokat biztosít. Ebből a kedvezményből a hé bodonyi állami gazdaság dolgozóinak­ is jut. A romhátiói állomáson ugyanis körü­belül 20 vagon tégla várja az elszállítást. Az állami gazdaság vezetőinek nemtörődömségét mutatja, hogy a tégla kirakásáról a romhányi állomásfőnökség­­nek kell gondoskodnia Az állomás­főnökség úgy oldotta meg a problémát, hogy al­kalmi munkásokkal az állo­más mellett lévő 4—5 méte­­res árokba dobáltatta a tég­lát, amely persze összetört és óriási veszteséget okoz az ál­lami gazdaságnak. Kiss Rafael Ronthány ■ 1953 november 4. November 7-re készülnek az állami gazdaság dolgozói A karancskeszi állami gazda­ság október 31-re befejezte a vetést. 50 hold bíborherét, 50 hold franciaperjét, 100 hold ősziárpát, 100 hold őszikeveré­ket és 400 hold búzát vetettek. Az állami gazdaság dolgozói november­i tiszteletére szép fel­ajánlásokat tettek. Frisch László főagronómus vállalta, hogy biz­tosítja­ az őszi mélyszántás folyamatosságát és jobb munka­­szervezéssel az üres járatok tel­jes megszüntetését. Vállalja, hogy november 7-ig 30 kat. hold földet megtrágyáztat. Lehoczki Júlia brigádvezető azt a felajánlást tette, hogy a gondjaira bízott istállókat rend­­behozatja. A hiányzó ablakokat pótoltatja, fokozottabban ellen­őrzi a tisztaságot. A lovak ab­rakolásánál jelen lesz, s bizto­sítja, hogy az őszi mélyszántás­nál a fogatok teljes mértékben ki legyenek használva. Balogh Mária traktoros bri­gádvezető november­i tisztele­tére gondoskodik az őszi mély­szántás folyamatosságáról, s hogy a traktorosok részére a szükséges üzemanyag mindig rendelkezésre álljon­, hogy emi­att kiesés ne legyen. A trakto­rok tervét felbontja napokra, s azok teljesítését figyelemmel kí­séri. Helyes munkaszervezéssel biztosítani fogja, hogy minden traktor teljesítse napi normá­ját Szerafí­n József gépcsoport­­vezető vállalta­ a gépek, trakto­rok rendszeres karbantartását, az esetleges hibák azonnali ki­javítását, hogy emiatt fennaka­­dás ne leg­'­en a­ munkában. Ilyen munkavállalásokkal ün­­neplik a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom 36. évforduló­ját a karancskeszi állami gazda­ság dolgozói. 9 Műtrágyázzun­k a több, főbb termésért és nagy­obb jövedelemért ! A dolgozó paraszt érdeke a többtermelés. A több- és jobb­termés érdekében állandóan növeljük a talaj termőképessé­gét, amit rendszeresen talaj­erőutánpótlással, így az istálló­trágya és a műtrágyák helyes alkalmazásával érünk el. A termelőszövetkezeti tagok szá­mára is igen fontos feladata a termésátlag növelése. Ennek megvalósítása érdekében fo­kozni kell a műtrágyák na­­gyobb mérvű felhasználását, mert azokkal jelentősen növel­jük a talajok termelékenysé­gét. Találkozunk azonban olyan termelőszövetkezeti tagokkal is, akik nem győződtek meg a szuperfoszfát és káli-műtrá­gyák kitűnő termésfokozó ha­tásáról. Éppen ezért felhívjuk a tszc-s tagok figyelmét arra, hogy kísérjék figyelemmel a műtrágyázást bemutató kísér­letek eredményeit és vegyenek példát olyan termelőszövetke­zetekről, mint a csanádapácai (Békés m.) „Haladás” tsz, ahol az őszi vetésekhez, így az őszi árpa alá vetés előtt kát. hol­danként 160 kg szuperfoszfátot szórtak ki és tavasszal a gyen­géi­ telek­ vetésre fejtrágyául pétisót alkalmaztak. Ilyen ter­melési módszerrel a tsz az 1953. évben a következő ter­méseredményt érte el: mű­trágya nélkül kat. holdanként 16 mázsa, műtrágyázva 19 má­zsa árpatermést; terméstöbblet tehát 3 mázsa szem és 5 mázsa szalma. Több- és jobb termést bizto­síthat tagjainak a tsz akkor, ha idejében gondoskodik mű­trágya-szükségletéről, azok szakszerű felhasználásáról és mielőbbi talajbajutásáról. Kü­lönösen vonatkozik ez a fosz­for és káliműtrágyákra, ame­lyek lassabban oldódnak és ke­­vésbbé mosódnak ki a talajból, ezért azokat még a tavaszi ve­tésű növények alá is az őszi szántáskor munkáljuk a ta­lajba. Az egyénileg dolgozó paraszt­ság is arra törekedjék, hogy a talajerő állandó emelésével fo­kozza termését. A műtrágyák fokozott mérvű használatát megkönnyíti kor­mányzatunknak az az intézke­dése, amely szerint a műtrá­gyák készpénzért szabadon kaphatók a földmívesszövetke­­zetekben. Természetesen igen fontos, hogy az alkalmazandó mű­trágyaféleségeket helyesen vá­lasszuk meg, mégpedig a ter­mesztendő növények tápanyag­igényének (foszfor, káli, nitro­gén), továbbá a műtrágyázandó talajféleség műtrágyát haszno­sító tulajdonságának megfele­lően. A sima szuperfoszfátot a jó tevékenységű minőségi (kö­zépkötött) talajokon használ­juk. Szemcsés szuperfoszfátot alkalmazzunk a laza (homok, láptalajok) és a savanyú kötött (erdőségi és rétianyag) tala­jokra. A műtrágyák helyes felhasz­nálásának irányelvei tehát a következők: szuperfoszfátot kell alkalmazni az őszi kalá­szos vetésekhez, amelyeknek előveteménye pillangós volt. Szuperfoszfátot adjunk akkor is, ha a talaj humuszban nem szegény (a tápanyag-egyen­súly eléréséért), vagy ha az elővetemény istállótrágyázás­­ban részesült. Ajánlatos to­vábbá a szuperfoszfát felhasz­nálása a cukorrépa, cikória, olajlen, repce, mák, gyapot, toszlen, dohány, burgonya, őszi vetésű lucerna, fűvetésű takarmánymag termelésénél, a vegyes növények közül a cu­korrépa dugvány- és magho­zók, valamint a fűmagveté­seknél. Őszi kalászosokhoz, őszi takarmánykeverékekhez kat. holdanként 120—160 kg sima (por) szuperfoszfátot, vagy szemcsés szuperfoszfát­ból szórva 60—80 kg-t, sorba 30—40 kg-t adjunk. Tavasziak alá (cukorrépa, len, kender, dohány, burgonya) őszi mű­trágyázásként 100—160 kg sima szuperfoszfátot, ■ [UNK] szem­csés szuperfoszfátból pedig ennek felét alkalmazzuk. Pétisót őszi kalászosokhoz — kh-ként 30—50 kg-t ak­kor kívánatos adni, ha sok a gyökérmaradvány, vagy kom­bájnnal aratott és nagyobb tarlómaradványt visszahagyó elővetemény után vetjük, to­vábbá, ha humuszban szegény talajba kerülnek. Pétisó fel­­használása indokolt a gyenge tevékenységű talajokon (60 kg) a repce és a lucerna veté­sének kezdeti fejlődésének gyorsítására. Kálisót elsősorban a de­fi­ánjy gyökér és gumós, ola­jos, valamint rostnövény alá kell felhasználni, kat. holdan­ként 50—100 kg-t a talaj­adottságok szerint. A szellőhöz és gyümölcs­höz ősszel * kát. holdanként 150—200 ka szuperfoszfátot és 100—160 kg kálisót. zöldség­­termesztésre 80—150 kg szu­­perfoszfátot és 50—100 kg kálisót adunk, továbbá zöld­ségtermelésre még 80—150 kg pétisót számítsunk kát. hol­danként. Őszi vetésekhez a műtrágyát szórtan vagy sorműtrágyázás­sal juttatjuk a talajba. A sima szuperfoszfátot és a káli-mű­trágyát szórtan alkalmazva, a vetés előtti szántással munkál­juk a talajba. Sor­ műtrágyá­zás esetén a gyárilag szemcsé­­zett szuperfoszfátot közvetle­nül vetés előtt — a vetőgép magládájában — keverjük össze a vetőmaggal. Célszerű a szemcsés szuperfoszfátot elő­zetesen átrostálni a 2—4 m-es szemcséket gépi vetésre fel­használni, a nagyobb szemcsé­ket pedig szórtan alkalmaz­zuk. A szuperfoszfátot és a káli­sót nemcsak az őszi vetések­hez, hanem még a tavasziak alá is ősszel adjuk és az őszi mélyszántással egyidejűleg munkáljuk a talajba, mert ez­által a műtrágyák jobb hatá­sát biztosítjuk. f&O

Next