Nógrádi Népújság, 1957. április (2. évfolyam. 26-33. szám)
1957-04-03 / 26. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! / • AZ MSZMP ÉS A NÓGRÁD MEGYEI TANÁCS LAPJA II. ÉVFOLYAM, 26. SZÁM. Ara 60 fillér 1957. ÁPRILIS 3. A szovjet—magyar gazdasági kapcsolatokról Kulturális életünk néhány kérdéséről | Kézre került a nógrádkövesdi ellenforradalom vezére! | -] ................. Éljen április 4. hazánk felszabadulásának évfordul OOGOOGGOOÖC *OOrtÖCXXXXXXXXXX>aOOCXXXXXXXXX)OOOOOOCOOOOCXXXXXXXX> Gazdag műsorral ünnepli Salgótarján április 4-ét Salgótarján a gazdag, forradalmi múltra visszatekintő város méltó keretek között, ünnepli meg hazánk felszabadulásának tizenharmadik évfordulóját. Az ünnepség már április 3-án megkezdődik. Délután 4 órakor a város lakosai és a társadalmi szervek, megkoszorúzzák a már teljesen helyreállított szovjet katonák hősi emlékművét. Hét órakor a városi művelődési otthonban folytatódik az ünnepség. Itt a legkiválóbb városi és környékbeli kultúrcsoportok mutatják meg, mivel készültek a nagy napra. Az ünnepség keretében MSZMP intéző bizottság elnöke méltatja a nap jelentőségét. A 3-i ünnepség befejező aktusa — ágyúlövés helyett — a bányászok hagyományos tisztelgő robbantása lesz. A váczi üzemek külön-külön rendeznek zártkörű ünnepségeket. 4-én zenés ébresztővel folytatódik az ünnepség. A város különböző helyein egésznapos sportműsor lesz. Este nyolc órakor tűzijáték zárja be Salgótarjánban felszabadulásunk 13. évfordulójának ünnepségeit. Meleghangú, baráti központ; ünnepséget rendeznek Balassagyarmaton a járási kultúrházban, április 3-án. A megemlékezés ünnepét az MSZMP járási intéző bizottsága és a Hazafias Népfront közösen 6 órakor tartja. ★ Emlékmű-avató ünnepséget rendeznek Vizsláson, Kazáron és Jánosaimén április 4-én a felszabadításunkért hősi halált halt szovjet katonák tiszteletére. ■k Szabadságunk születésnapjára Tizenkét éve annak, hogy a magyar nép megindult a szabadságot és felemelkedést jelentő úton. Tizenkét éve annak, hogy a szovjet csapatok az utolsó fasiszta erőket is kiszorították hazánk területéről és ezzel Magyarország területén végetért a háború. Ezt a napot ünnepeljük minden év április 4-én úgy, mint hazánk felszabadulásának, egy új élet kezdetének napját. Ezt a napot mint az új élet erőforrását alkotmányunk a nemzeti ünnepeink sorába iktatta. Első gondolatunk ezekben a napokban azokhoz száll, akik a legtöbbet tettek e nap eljövetelének érdekében. Hozzájuk, a szovjet emberekhez, a szovjet hadsereg katonáihoz, akik a legnagyobb áldozat, az emberi élet árán hozták el számunkra a szebb és boldogabb jövő lehetőségét jelentő felszabadulást. Kettős felszabadulás volt ez. Felszabadultunk végérvényesen az aki az átkos hosszú évszázadokon keresztüli függőségtől, ami a 40-es években a hitleri fasiszták elnyomásában jutott kifejezésre. A szovjet hadsereg megverte a fasiszta hordákat, megtisztította a levegőt a magyar nép számára, hogy nagyot lélegezve hozzá lásson a másik ellenség, a belső reakció felszámolásához. A magyar nép a kommunisták vezetésével kemény harcokban támaszkodva a Szovjetunióra, megverte a belső ellenséget, megnyerte azt a csatát, amely a földosztásban és az államosításokban jutott kifejezésre. Megszabadultunk a gyárosoktól, bankároktól, földbirtokosoktól, a magyar nép elnyomóitól. A magyar parasztság vérével és verejtékével öntözött földet azok vették birtokukba, akik megművelték. Több mint 650 ezer ember kapott földet a felosztott 100 ezer holdakból. A munkásosztály is kezébe vette a gyárakat, kiásta azokat a romokból, és megindította az életet jelentő munkát. A magyar nép megindult egy új úton, egy új élet felé. Hogy helyesen választott a magyar nép, amikor a kommunista párt vezetésével a szocializmus építése mellett döntött, bizonyítják azok a hatalmas eredmények, amelyeket az elmúlt tizenkét év alatt elértünk. Az eredményeinket kisebbíteni akaró mindenféle ellenséges hírveréssel szemben bátran el kell mondanunk, hogy az elmúlt évek történelmi változásokat hoztak országunk életében. Az élet minden területén olyan alkotások jöttek létre, amelyekről nem lehet hallgatni. Az ország iparának háromszorosára való növekedése, a több mint 3 millió hold föld felosztása, a kizsákmányolók kisajátítása, a szociális és kulturális juttatások állandó növekedése, a közoktatás úgy számszerű, mint tartalmi tekintetben való kiszélesítése stb. nem-e azok közé az eredmények közé toldoznak, amelyek átformálták a magyar nép, az egész ország arculatát. Eredményeink felsorolásánál arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy ezeket az eredményeket a magyar dolgozó nép hozta létre, élen azzal a munkásosztállyal, amely munkásosztály rendelkezett egy forradalmi párttal. Csak egy forradalmi párt szervező és irányító munkája volt képes a dolgozó nép alkotó közösségét ilyen hatalmas győzelmekre vezetni. A hatalmas építőmunka során azonban — különösen az utóbbi években — a párt és a kormányvezetésben komoly hiányosságok jelentkeztek. A lenini vezetési elvek megsértése, a dolgozók érdekeiről való sokszori megfeledkezés éreztette hatását az élet minden területén. Jelentkeztek azok a rések, amelyeken keresztül az ellenség beférkőzhetett a párttagok, a párt és a tömegek közé és ott megkezdhette aknamunkáját. Ugyanakkor amikor a pártvezetés hibáiról beszélünk, azt is hozzá kell tennünk, hogy ezek a hibák, amelyek a pártélet és az ország gazdasági irányítása terén megmutatkoztak, eltörpülnek azok mellett az eredmények mellett, amelyeket az elmúlt tizenkét év alatt elértünk. Az előző vezetés tragédiája abban volt, hogy ezeket a hibákat nem ismerték fel időben és sokszor a felismerés után is fékezték a kijavításukért folyó harcot. Ezt használták fel népünk ellenségei — úgy a párton belül, mint a párton és az országon kívül — és indítottak támadást valamennyi területen, de elsősorban a párt ellen. Itt találtak az első számú segítőtársra, Nagy Imrére és csoportjára, akik az első vonalban harcoltak a párt megsemmisítéséért és így az egész rendszer felszámolásáért. Igaz, ők erről keveset beszéltek, de céljaikat annál szélesebb körben hozta nyilvánosságra a kapitalista országok sajtója. Az ellenforradalom vezetőinek a Nagy Imre féle csoportra igen nagy szüksége volt, mert velük és a nemzeti kommunizmus jelszavával álcázták igazi céljukat. Így szolgálták a fasiszta erőket a kommunista álarcba bújt, ellenforradalmárok, akik elárulták a magyar dolgozó népet. Hogy céljuk most sem sikerült, azt ugyanazoknak a szovjet katonáknak köszönhetjük, akik már egyszer 1044— 45-ben leverték a fasizmus láncait a magyar nép keséről és most másodszor, 1956. novemberben ismételten letörték a felkelő ellenforradalmárok fegyveres erejét. Ha az első esetben , azt mondjuk, hogy a Szovjetunió 1945-ben meghozta a szabadságot a magyar népnek, most elmondhatjuk, hogy a Szovjetunió 1956. novemberében megvédte a magyar nép szabadságát. Ahogyan 1945-ben a magyar nép segítségére sietett a hatalmas Szovjetunió nemcsak katonai, hanem gazdasági és kulturális téren is, ugyanúgy az ellenforradalom szétverésével egyidőben s azóta fokozott mértékben olyan gazdasági támogatást kapunk, amely nélkül országunk igen lassan tudná kiheverni az ellenforradalom okozta károkat. A szovjet nép önzetlen támogatása jut kifejezésre az élelmiszer, építőanyag és más igen fontos cikkek küldésében is, de a hosszúlejáratú kölcsönben is, amelyet a Szovjetunió a magyar nép rendelkezésére bocsát. Ezek azok az igazi tények, amelyek ékes kifejezői a szovjet—magyar barátságnak. A számvetéssel egyidőben le kell vonni azokat az ellenforradalom alatt leszűrt legfontosabb tanulságokat, amelyek számunkra örökéletűek kell, hogy legyenek. Az első, amit soha nem szabad elfelejtenünk, hogy a szabadságunk és függetlenségünk egyedüli biztos záloga, ha a szocialista országok nagy családjával együtt felzárkózva a Szovjetunió mellé, éberen őrködünk a szocialista országok és így saját hazánk békéje felett is. Minden ellenséges tevékenység és propaganda ellenére megszilárdítanunk kell a szovjet—magyar barátságot, mint ahogy ezt az elmúlt hetekben a gyakorlatban is tettük. A párt- és kormányküldöttségek moszkvai találkozója bebizonyította, hogy a két nép között nincsenek ellentétek és hogy a két nép , képes alkotó módon együttműködni. Nem szabad lemondanunk a forradalmi párt állandó erősítéséről, még akkor sem, ha ezzel többen nem értenek egyet. Az ellenforradalom tanulságai közül számunkra a legfontosabbak, hogy a pártról és a Szovjetunió baráti támogatásáról semmilyen körülmények között nem mondhatunk le. Ezt a tapasztalatot figyelembe véve munkálkodunk most azon, hogy újjászervezzük és erősebbé tegyük mint volt bármikor a magyar kommunisták pártját, az MSZMP-t. Harcolnunk kell elsősorban a Nagy Imréék által kitermelt pártellenzék és nézeteik ellen, leleplezve és megsemmisítve azokat, biztosítani kell a párt szilárd egységét. Ugyanakkor következetesen be kell tartani a lenini elveket, amelyet az előző vezetés sokszor megsértett. Ez a két fő tanulság, amelyektől egy jottányit sem szabad eltérnünk. Amikor ma az ellenforradalom leverése után a felszabadulásunk tizenkettedik évfordulóját ünnepeljük, hitet kell tennünk amellett, hogy mertvédjük szabadságunkat és függetlenségünket minden ellenforradalmi támadással szemben. erősítjük a Magyar Szo*cialista Munkáspártot, mint a szocializmus építésének egye* düli biztos zálogát és amellett hogy „igaz barátai voltunk* vagyunk és leszünk a jövőben is“ a Szovjetuniónak* Április 4 -én nyitják a népi demokratikus filmek bemutatóját Április 4-én délután 5 órakor nyitják meg a népi demokratikus filmek bemutatóját Salgótarjánban. A filmbemutató ünnepséggel kezdődik, ahol a Hazafias Népfront képviseletében Kaszás József méltatja a filmbemutató jelentőségét. Az ünnepség keretében fellép Petress Zsuzsa film- és színművésznő is. Ekkor kerül bemutatásra Makarenko: Az új ember kovácsa című könyvének filmváltozata. A rendkívül izgalmas, meghatóan emberi színes filmet nemrég készítették a Moszkvai Filmstúdióban. ( --------------------------------------------------- A munkásosztály válasza... Termelési győzelmek április 4-e előtt Megyéink munkásosztálya, a gyárak, bányák dolgozói bármennyire is fáj ez az ellenforradalomnak és nyugati gazdáiknak — munkasikerekkel készülnek hazánk felszabadulásának 12. évfordulójára. Az üzemekből érkező hírek a több és olcsóbb szénért tűzhelyért, hengerelt vasért folyó munkáról adnak számot. A bányászok A nagybátonyi üzemegységnél két új KISZ brigád alakul, s az új brigádok a már meglevőkkel lépnek majd versenybe. A nagybátonyi KISZ-brigádok most készítik versenyfelhívásukat a szénmedence valamennyi KISZ-brigádjához. A verseny április 4-től indul s célja a több és olcsóbb szén. A zagyvai üzemegységnél a KISZ-brigádok teljesítményük 10 százalékos emelését vállalták, hazánk felszabadulásának évfordulójára. A fiatalok adott szavukat beváltották. Mizserfán a fejteljesítményekben születtek szép eredmények A Budaváriffjúsági brigád 81,25 mázsás fejteljesítménnyel dolgozik. Nem maradnak azonban el a fiatalok mellett az idősebb dolgozók sem. A Duclás-körletben Koós István bozsó csapata 65,47 mázsás fejteljesítményt ért el. De a pálmát ezúttal mégis Kővári József csapata vitte el a nemes vetélkedésben 82,5 mázsás fejteljesítménnyel. Az üzemegység valamennyi dolgozója dicséretet érdemel. Januári 3935 tonnás szénen levő teljesítményük március 28-ig 4606 tonnára emelkedett. A tiribesi üzemnél két új KISZ ifjúsági brigád alakul április 4-re. Az üzemnél eddig még ifjúsági brigád nem volt, így az új brigád létrejötte igen jelentős eredmény. A tröszt bányászai januárban 40 903 tonna szénnel termeltek többet a tervnél. A bányászok februárban és márciusban is túlszárnyalták tervüket, sőt januárhoz képest 4 mázsával növekedett a vájárolt fejteljesítménye, ami azt eredményezte, hogy az év első hónapjához hasonlítva az előzetes számítások szerint 24 forinttal csökkent a szén tonnánkénti önköltsége. A csökkenés dicséretet érdemel, de meg kell jegyezni, hogy szeptemberhez képest még ennek ellenére is rendkívül költséges, 50 százalékkal drágább a szén. Ennek egyik okozója, hogy csökkent a széntej mellett dolgozók száma és növekedett a csak széntermelést szolgáló elővárások száma. A szénmedence termelése az utolsó öt napon már rendszeresen meghaladja a szeptemberi átlageredményt, ami kedvezően hat az önköltségre is. Végeredményben a negyedévi terven felül, a szénmedence bányászai 80 000 tonna szenet küldtek a felszínre. Az Acélárugyár dolgozói március 28-ig bezárólag a negyedévi tervet tonnában 107,5, értékben 109,5 százalékra teljesítették, amely 5 millió forint értékű többlettermelést jelent. Március havi tervüket 29-ig 12 százalékkal szárnyalták túl. Egyedül 29-én 10,8 százalékkal többet termeltek, mint múlt év október 23-án. A gyár összesített eredményén felül külön jelentős, hogy kivétel nélkül valamennyi üzemrész túlteljesíti termelési előirányzatát. A korábban lemaradással küzdő gazdasági szerárugyár is magasan terve felett termel. Mint arról a hírek szólanak az exporttervben is mintegy 5 százalékos túlteljesítésre számítanak, s nem lépik túl a béralapot sem. A gyár dolgozóinak munkáját akkor értékelhetjük valóságosan, ha visszaemlékszünk a novemberi —decemberi 15—20 százalékos teljesítésekre, az ellenforradalom dühödt tevékenységére. A Tűzhelygyár már 26-án teljesítette negyedévi tervét, s a hónap végéig mintegy 1,1 millió forinttal több terméket állítottak elő. Jellemző, hogy most márciusban félmillió forinttal magasabb volt a termelési érték, mint 1956. márciusában. Hétfőn a további feladatokat beszélték meg a dolgozók az üzemrészekben tartott röpgyűléseken. A második negyedévben az eddigi negyedévektől eltérően 2 300 000 forinttal több áru termelését vették tervbe. Ennek érdekében olyan elhatározás született, hogy az öntödei selejtet 10, a kulcsselejtett 5 százalékkal csökkentik. Több mint 7 ezer forinttal növelik a nikkelező kapacitását, s sokat segít majd az új zománckemence üzembehelyezése is. Mindent egybevetve 900 ezer forintra tehető az a többlet, amely a gyár dolgozóinak és vezetőinek elhatározásából a a második negyedévben jelentkezik majd. j [ Rendbehozzák a pusztulóban levő iVyírjes pusztai halastavat Siralmas volt látni, hogyan pusztul a Balassagyarmat nyírjespusztai halastó. Felvert benne a gaz, a nád, lassanlassan kiszorította a tó vizét a jóízű pontyok kedves lakóhelyét. A halastó pusztulása egyébként igen jelentős népgazdasági kárt is okozott volna, hiszen az öt lépcsőben megépített halastóból évente több mázsa halat lehetett piacra vinni. A városi tanács végrehajtó bizottsága megtárgyalta a halgazdaság helyzetét, és a halastó rendbehozatalára egyelőre 29 386 forintot fordított. Ebből a költségből iszapuln 1 fogják a tó medrét. Majd egy távoli tervet készítettek amely 1958-tól 1960-ig tart. E alatt az idő alatt teljesen -«'-dtve hozzák a halastavat, bővítik a medret, a halállományt felírt:-, -sitik. któjafok""»— tó' festőién szép környékét. Ezeknek a munkáknak a fedezésére 125 000 forintot fordítanak. Igaz, napjainkban még ez csupán terv. Remélhető, hogy megvalósul. A dolgozók mindenesetre várják a finom, ízletes halat. Megoldódik-e Salgótarján vízproblémája ? Talán kevesen tudják, hogy Salgótarjánban a városi tanácsnak egyik legnagyobb gondja a város vízellátása. Akik közelebbről nem ismerik, azok különbözőképpen magyarázzák a vízhiányt. Legtöbben azzal, hogy Salgótarján alatt sok a bánya, s azok elnyelik a kutak vizét. A valóság pedig nem ez, hiszen a felszabadulás előtt is megvoltak ezek a bányák és akkor nem voltak ilyen gondok, elegendő volt a víz. Az igazság az, hogy Salgótarján város 1945-től rettentő nagyot fejlődött. Több száz új lakást építettek, valamennyit fürdőszobával. Azonkívül üzemekben végig fürdőhelyiséget építettek, ahol a dolgozók minden időben fürödhetnek. Tehát többszörösen több vizet fogyaszt most a város, mint 1945 előtt. A kutak pedig az 1945 előtti igényeknek megfelelően vannak beállítva. Volt már ugyan egynéhány új vízderítés, de mindez kevés. A Városi Tanács végrehajtóbizottsága most ilyen nézőszögből vizsgálta a város vízellátásának problémáit. Egy bizottságot alakítottak az üzemek, a bányatröszt és különböző vízügyi szakemberek bevonásával, akiknek feladata megvizsgálni, hogy erre a célra rendelkezésre álló 800 ezer forintot hogyan használják fel a leggazdaságosabban a város vízellátásának megoldására.