Nógrádi Népújság, 1958. október (14. évfolyam, 77-85. szám)

1958-10-01 / 77. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK ! NÓGRÁDI Népújság AZ MSZMP NÓGRÁD MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJ­A XIV. ÉVFOLYAM, 77. SZÁM­ÁRA: 60 FILLÉR 1958. OKTÓBER 1. A mi számadásunk Feloszlott az országgyű­lés. A magyar nép ismét az úrnak elé vonul, hogy válasszon. Újra választja az országgyűlést és az ál­lamhatalom helyi szerve­it. Újra hitet tesz — mint már korábban annyiszor — a népi demokrácia, a népi hatalom, a szocializ­mus mellett. A magyar népnek, köz­tük megyénk dolgozóinak is élénken él még emléké­ben: mit jelentett az el­múlt sötét Horthy rend­szer, a burzsoá parlamen­tek képviselői mennyire „segítették” elő a mun­kás, vagy a dolgozó pa­raszt, más szóval a válasz­tóik kérését. De nem is várhattak dolgozóink so­kat ezektől a „képviselők­től”, mert aligha lehetett egy és azonos az érdeke gróf Almássy Imre felső­­petényi, báró Andreánsz­­ky Gábor alsópetényi, vi­téz Mikolay József nagy­­lóci földbirtokosoknak és másoknak azokkal a cse­lédekkel, akik az ő föld­jükön robotoltak látástól a vakulásig, vagy akik­nek felszabadítása, kizsák­mányolásának megszünte­tése éppen a választottak, a képviselőknek feladata lett volna. Akkor ez a parlament: fügefalevél. Most: a néphatalom leg­főbb kifejezője és meg­testesítője. Akkor a Nóg­­rád és Hont közigazgatá­silag egyesített vármegyék törvényhatósági bizottsá­gának 287 tagja volt. Kö­zülük 106 virilis, legtöbb adót fizetők, bányatulaj­donosok és mások. 49 földbirtokos, 59 alispán, főszolgabíró, miniszteri ta­nácsos, 36 püspök, plébá­nos és esperes, 20 bank, gyár és bányaigazgató „képviselte” megyénk dol­gozóit. Akadt közöttük munkás is, összesen 4! Ezek közül is három: vi­téz és mezőgazdasági nap­számos, s csak egy acél­árugyári asztalos. És ma? Ma a most feloszlott or­szággyűlés megyei hét kép­viselőből és a hetven me­gyei tanácstagból 34 ipari munkás és bányász, 25 dolgozó paraszt és terme­lőszövetkezeti tag, 10 ér­telmiségi beosztású. Ezért is elmondhatjuk, hogy végre jogaiban ül, hazájá­vá lett szülőföldjén a so­kat szenvedett magyar nép! De ez azt is jelenti, hogy a magyar nép jo­gokban egyenlő polgárai népköztársaságunknak, s maguk közül választják ki azokat a legrátermetteb­beket, akiket saját sorsá­nak irányításával, vezeté­sével bízhat meg. Ez pe­dig a dolgozók, a nép de­mokráciája! Történelmi jelentőségű­nek mondhatjuk ezt a vá­lasztást. Történelmi azért, mert számot adhatunk az ellenforradalom utáni kon­szolidációról, történelmi azért, mert a párt és a kormány most áll végzett munkájával az egész nép elé. Beszámolnak arról, hogy mit értünk el az 1953-as országgyűlési és az 1954-es tanácsválasztá­sok óta. És országgyűlési képvi­selőinknek, tanácstagjaink­nak van miről számot ad­ni. Csak ha arról is ad­nának számot, növekvő jólétet, szabad és függet­len hazát, teremtő békét, néphatalmat, szocializmust biztosítottunk dolgozó né­pünknek, máris eldőlt a kérdés: mit választ most is a nép! De számot ad­hatunk arról is, hogy en­nek az országnak építése, a szocializmus felé vezető és megvalósítandó út ve­zető munkásosztályunk, szorgalmas dolgozó pa­rasztságunk, tehetséges értelmiségünk odaadó, ál­dozatkész munkáján nyug­szik Beszámolhatunk arról is, hogy az ellenforrada­lom súlyos megrázkódta­tása ellenére is visszatér­tünk a tervszerű szocia­lizmus­építés, az előreha­ladás útjára. Elmondhat­juk, hogy Magyarországon 1938-ban az összlakosság­nak 31 százaléka részesült társadalom­biztosításban, 1957-ben pedig 6 100 000 fő, azaz a lakosság 62 szá­zaléka. Ma már nincs olyan eset, hogy az apa nem tud orvost hívni beteg gyermekéhez, mert nincs pénze. S míg 1949-ben is csak 2 milliárd forint volt az évi kiadás, addig 1957- ben majdnem négyszeres a kifizetett SZTK járulék. Vagy szólhatunk arról is, hogy míg 1952-ben a nyugdíj­kifizetés egy mil­liárd 413 millió forint volt, addig 1958-ban már három milliárd forintra emelkedik majd. Szólhatunk arról is, hogy a felszabadulás óta csupán Salgótarján terüle­tén állami erőből 1120 lakást építettünk. Ebből egy szobás 195, kétszobás 1873, háromszobás pedig 52. A beruházási érték pedig meghaladja a 80 millió forintot. És a többiek. A nagy­bátonyi új bányász­­város építése, a községek­ben emelkedő új iskolák, óvodák, művelődési ottho­nok mind-mind népünk megváltozott életét tükrö­zik. Van, van miről szá­mot adnunk dolgozó né­pünknek. És a nép kép­viselői elmondhatják majd választóiknak: telje­sítették a rájuk bízott, fe­lelősségteljes feladatot! Az elért hatalmas ered­mények után népünk bi­zalommal tekinthet a jö­vője felé is. A hároméves terv tovább viszi az élet­­színvonal emelésének, az ennek megfelelő iparfej­lesztésnek és agrárpoliti­kának vonalát. S mint a parlamenti beszámolókból is kitűnik: a jól végzett munkánk gyümölcseként a tervezettnél nagyobb lé­pések megtételét teszi le­hetővé a hároméves ter­vünk. És amikor választani indulunk majd november 16-án, ezeket az eredmé­nyeket és terveket hagy­juk jóvá. Azokat, amelyek elősegítették dolgozó né­pünk felvirágoztatását, azokat, amelyeknek meg­valósítása újabb jelentős lépés lesz népünk életszín­vonalának emelésében. Ezért van roppant nagy szerepe demokratikus rendszerünkben az or­szággyűlési, a tanácsi vá­lasztásoknak. Azért, hogy újra megbízzuk népünk legjobbjait: vezessenek bennünket a szocializmus építésének útján, dolgoz­zanak egész társadalmi rendszerünk megerősíté­séért, a népjólétért, az ország minden lakójáért. Igazi népszavazás lesz ez a választás. Népszava­zás a jövőért, a boldog jelenért, a még szebb jö­vőért, amely a békét vé­dő magyar nép egyetemes akaratát fejezi majd ki. A KISZ a választás­­ sikeréért A Salgótarjáni Városi KISZ-bizottság kibővített ve­­­­zetőségi ülést tartott a múlt­­ héten. ♦ Az ülésen legfontosabb na­­­pirendi pontként a tanácsvá­ J taszítással kapcsolatos felada­­­­tokat tárgyalták. Határozat­ született arra, hogy a válasz­tás sikeres lebonyolítása ér­dekében október 4-20-áa kö­zött nyílt taggyűlést, illetve ifjúsági napot kell tartani* valamennyi alapszervezetnél.­ Újszerű, kedves meglepe­­­­tésre is készülnek a kisze­« sek. Október 10-ig összeírják­ azokat a salgótarjáni fiata­­­lokat, akik 1937-40 évben­­, születtek és most választa­nak először. E fiatalok részére no­vember 20-ig megrende­zik az „Első választók” gyűlését, amelyet kedves emléklapokkal, jó mű­sorral és szórakoztató tánccal kötnek egybe. Az idei választást külsősé­geiben is szebbé szeretnék tenni a szokásosnál. Ennek érdekében a KISZ leányta­nácsa, valamint a nőtanács együttesen vállalta magára a szavazó­helyiségek dekorálá­sát, csinosítását. E fő napirendi pont után egyebek között a Palóc Népi Ifjúsági Együttes megalaku­lásáról is tárgyaltak. Most határozat született ar­ra, hogy ezt az együttest újjászerve­zik. A jelentkezések már­is folyamatban vannak. Az együttes bemutatójára 1959. márciusában, a Ta­nácsköztársaság 40 éves év­fordulóján kerül sor. Tanácskozást tartottak Hétfőn, a megyei tanács tanácstermében Nógrád me­gye kereskedelmi szerveinek képviselői kereskedelmi ta­nácskozást tartottak. A szocialista kereskedelem 10 éves évfordulója alkalmá­ból megrendezett tanácskozá­son megjelent a Belkereske­delmi Minisztérium képvise­lője is. A színvonalas és hasz­nos tanácskozáson megvitat­ták a tíz éves szocialista ke­reskedelem eredményeit, és tárgyaltak a feladatokról is. A takarmány termés­hozam kiesést termelő­­szövetkezeteink állami gazdaságaink nagyobb mennyiségű siló készí­téssel ellensúlyozzák. A pásztói járás termelő­­szövetkezetei számos­állatonként 8 köbmé­ter silót biztosítanak. A járás úgyszólván minden termelőszövet­kezetében ezekben a napokban végzik a siló­zást. Az állami gazda­ságoknál is most van a másodvetésű silózás­ra szánt növények be­takarítása. Képünkön a Szécsényi Tangazdaság silózóbrigádja látható munka közben. Szor­galmasan dolgoznak, mert szorgalom nélkül a 4 ezer mázsa takar­mány silózását nem tudnak elvégezni. A Vöröskereszt feladatairól tárgyalt a salgótarjáni szervezet küldöttválasztó értekezlete Szombat délelőtt küldöttvá­lasztó és vezetőség újravá­lasztó konferenciát tartott a Magyar Vöröskereszt Salgó­tarjáni Szervezete. Az értekezleten a régi ve­zetőség elnöknője beszámolt a Vöröskereszt szervezet múlt évi munkájáról. A be­számoló elemezte az elvég­zett feladatok helyességét és vázolta a még meglévő hiá­nyosságokat. Majd megszab­ta a Vöröskereszt előtt álló tennivalókat. A feladatok kö­zött szerepel az első­segélynyújtás jobb megszervezése, a város több pontján egészség­­ügyi állomások felállítá­sa, az ifjúság között vég­zett egészségügyi mun­ka, az egészségügyi gon­dozottak életmódjának ellenőrzése és segítése valamint egyéb szociális feladatok. A beszámolót számos hoz­zászóló egészítette ki. A kü­lönféle szervek (megyei kór­ház, tűzhelygyár, pártbizott­ság, építőipari vállalat, stb.) segítségüket ajánlották fel a vöröskereszt munkájának megjavítása érdekében. A beszámoló és a vita le­zárása után sor került a ve­zetőség újraválasztására, va­lamint a közeljövőben meg­tartandó megyei vö­röskeresz­­tes kongresszus küldötteinek a megválasztására. Egységesen sorakoznak a párt és a kormány mögé megyénk szervezett dolgozói Szakszervezeti nagygyűlés Salgótarjánban Szombaton délután a szovjet hősök salgótarjáni em­lékművének megkoszorúzásával megkezdődtek a szervezett dolgozók találkozójának ünn­epségei. A koszorúzás után a bányász kultúr­otthonban idős és fiatal szervezett dolgozók találkozóját rendezték meg, majd ezt követően kultúrmű­sor szórakoztatta a megjelenteket. Vasárnap délelőtt többezer dolgozó részvételével nagy­gyűlést tartott a Szakszervezetek Megyei Tanácsa. A gyű­lésen megjelent Pothornyik József elvtárs, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Nógrádi Szénbányászati Tröszt igazgatója, Jakab Sándor elvtárs, a megyei párt­­bizottság első titkára, megyénk társadalmi életének számos vezetője. Eljöttek erre az alkalomra a szomszédos Csehszlo­vákia besztercebányai kerületének szakszervezeti vezetői is. A gyűlés előadója, Várko­­nyi István elvtárs, a SZOT elnökségének tagja, a Nép­szava főszerkesztője többek között a következőket mon­dotta: “ Az elmúlt két év alatt a párt és a kormány helyes politikája nyomán erősödött a bizalom a dolgozók és a vezetők között. Majd utalt arra, hogy az erőviszonyok hogyan változtak meg nem­zetközi vonatkozásban. El­mondotta, hogy a szocialista tábor katonai ereje elsősor­ban az a tényező, amely ki­fejezi, a megváltozott hely­zetet. A Szovjetunió ma a legkorszerűbb és legfélelme­tesebb fegyveres ereje a vi­lágnak. A Szovjetunióban kitűz­ték azt a célt, hogy gaz­daságilag utolérjék és túlszárnyalják a legfej­lettebb kapitalista orszá­gokat. Hasonló a helyzet a hatal­mas Kínában is. Kijelentette az előadó, hogy a szocialista tábor, a Szovjetunió hatal­mas katonai, politikai, és gazdasági erejére támaszkod­va harcolhat ma a béke megőrzéséért, a háborús pro­vokációk visszautasításáért. Néhány belpolitikai kér­désről szólva Várkonyi elv­társ utalt arra, hogy három éves tervünk — bár szerény — évenként mégis jelentős előrehaladást biztosít gazda­sági helyzetünkben. Ennek ellenére a kormány nem ké­pes minden igényt kielégíte­ni. Majd beszélt arról, hogy a szakszervezeti bizottsá­goknak, vezetőknek töb­bet kell törődniük a dol­gozók nevelésével, ap­róbb mindennapos ügyei­vel. Keressék, kutassák azokat a problémákat, amelyek a dolgozókat foglalkoztatja, törekedjenek arra, hogy azokat minél előbb megold­ják. A gyűlésen felszólalt Va­­luska elvtárs, a Besztercebá­nyai Szakszervezeti Tanács főtitkára is. Elmondotta, hogy a magyar és csehszlovák nép barátsága már régi, a különbség csak annyi, hogy most új formái vannak. Mint mondotta, a csehszlo­vák dolgozók büszkék arra, hogy segítséget nyújhattak a magyar forradalmi erőknek 1956-ban, az ellenforradalom idején. Mint mondotta a ko­rábbi évtizedekben a magyar munkások is hasonló támoga­tást nyújtottak a szlovák népnek, így például 1919-ben ott voltak a Szlovák Ta­nácsköztársaság megalakulá­sánál. 1944-ben a szlovák nemzeti fel­kelés idején ma­gyar partizánok harcoltak a németek ellen. Majd be­szélt a két ország gazdasági kapcsolatairól, amelyek a jövőben fognak fejlődni. — Az előrehaladás fegyve­re a mi kezünkben, a szer­vezett dolgozók kezében van. Mi, munkások döntjük el, hogy milyen gazdagok le­szünk, hogyan fejlődik or­szágainkban a népjólét. En­nek kapcsán beszélt arról, hogy a Csehszlovák Kom­munista Párt XI. kongres­­­szusa célul tűzte ki a szocia­lizmus betetőzését Csehszlo­vákiában. Csak ebben az eszten­dőben 56 új termelőszö­vetkezet alakult a besz­tercebányai kerületben. A földterület mintegy 67 százaléka már a szocia­lista szektorhoz tartozik. Az elkövetkezendő öt évben 80-90 százalékkal fog emel­kedni az ipari termelés. A kitűzött célok megvalósításá­ra újabb, nagyszerű munka­verseny kezdeményezések bontakoznak ki a kerületben, amelyekhez egymás után csatlakoznak a különböző iparágak dolgozói. Kijelen­tette, hogy Csehszlovákia so­ha ilyen erős nem volt, mint most. A csehszlovák nép ereje a párttal való egységé­ben, szoros összeforrott­­ságában, a Szovjetunió­val való széttéphetetlen barátságban van. Hosszantartó, lelkes taps­sal köszöntötték a gyűlés résztvevői a csehszlovák ven­dégeket, a csehszlovák nép győzelmeit. Befejezésül Ná­­dasdi András elvtárs, az SZMT elnöke kijelentette, hogy |Jt a soron következő n­agy feladat a tanácsválasztá­sok megoldásában me­gyénk szervezett dolgozói egységesen sorakoznak fel a párt és a kormány mögött, győzelemre viszik a népha­talom ügyét. Csatlakoznak bányászaink a mizserfaiak felhívásához A mizserfai bányászok — mint arról már hírt adtunk — a Nagy Októberi Szoci­alista Forrada­lom 41. évfor­dulójának tiszteletére az acél­árúgyári dolgozók felhívásá­hoz csatlakozva, versenyre szólították a szénmedence va­lamennyi bányászát. Nagybátonyban és Tiri­­bes aknán hétfőn, míg Szorospatakon kedden tárgyalták meg a dolgo­zók röpgyűlésen a ver­senyhez való csatlakozá­sukat. A három üzemegység dol­gozói hasonlóan a mizserfai­­akhoz szintén a teljesítmé­nyek növelésére, a balesetek csökkentésére, a minőség ja­vítására, és az önköltség csökkenésére tettek vállalást.

Next