Nógrádi Népújság, 1959. május (15. évfolyam. 35-43. szám)

1959-05-02 / 35. szám

2 nógrádi népújság A­ dolgozók osztályharca a tőkés országokban A szocialista világ a nép­gazdaság hatalmas fellendü­lésével, a kultúra és a tudo­mány új kimagasló sikerei­vel, a dolgozók jólétének emelkedésével köszönti 1950 tavaszát. A kapitalista világ­ban ugyanezekben a tavaszi hónapokban, a monopóliumok elkeseredett támadásokat in­dítanak a dolgozók jogai és vívmányai ellen, növekszik a gazdasági válság, s fokozódik a munkások harca is. A kapitalista államok ural­kodó körei rettegnek a mun­kásmozgalom növekedésétől, és így a monopóliumok érde­kében igyekeznek megnyir­bálni és korlátozni a dolgo­zók jogait, a sokesztendős sú­lyos harcokban szerzett vív­mányait, kirohanásokat in­téznek a proletariátus érde­keit védelmező pártok és a szakszervezetek ellen. A monopóliumok felhasz­nálják a jobboldali szocia­lista vezéreket, a katolikus pártok és az egyház szociális demagógiáját, hogy a „népi kapitalizmus” hazug propa­gandájával félrevezessék a dolgozókat. Azt állítják, mint­ha napjainkban a kapitaliz­mus kizsákmányoló jellege „megváltozott” volna, s hogy ezért „nincs szükség” osz­tályharcra. E hazug kohol­mányokat maga a kapitalista valóság cáfolja meg. A „sza­bad világ”, a „népi kapitaliz­mus’ nem más, mint nyerész­kedés és féktelen üzérkedés, a monopolisták maroknyi csoportja meggazdagodása ér­dekében embermilliók ször­nyű elnyomása. A munkát keresők görgő lavinája harsogva zúdul a hegyről a síkra. Éhség gyötörte milliók menetelnek A földön, melyet „szabadnak” neveznek. Leo Pasqualini olasz mun­kásköltő így ír erről a világ­ról: A kapitalizmusban — amely ezen a tavaszon csu­pán egyetlen számmal — 12 millió munkanélkülivel di­csekedhet (ezeknek egyhar­­mada a vezető tökés ország­ban, az Egyesült Államiak­ban él) , fokozódnak a ki­békíthetetlen ellentmondások és erősödik az osztályharc. Ezekben a napokban az Egye­sült Államok minden részé­ből a munkanélküliek ezrei vonulnak Washingtonba, azt akarják, hogy az amerikai kormány észrevegye plakát­jaikat, amelyeken ez áll: „Eleven emberek vagyunk, nem pedig statisztikai ada­tok.” Az Egyesült Államok­ban tavaly körülbelül 3500 sztrájk volt, amelyben több mint 2 millió munkás és al­kalmazott vett részt. Ugyanez a helyzet a többi kapitalista országban is. Olaszországban körülbelül 7 millió munkás, alkalmazott, béres és felesbérlő sztrájkolt. A japán dolgozók tavaszi tá­madásában csaknem 4 mil­lióan vettek részt. Az angol statisztika félmillió sztrájko­kat tart számon. Nyugat-Né­­metországban több mint 200 ezer sztrájkolóról tudnak­. Ez a harc Latin-Amerika sok or­szágára is kiterjed. A dolgozók mozgalma a gyarmatokon és a függő or­szágokban még sohasem öl­tött olyan szervezett és tö­meges jelleget, mint nap­jainkban. Sztrájkolnak a pa­kisztáni textilgyárak és a ma­lájföldi kaucsukültetvények munkásai, a szöuli kubiku­sok és a Délafrikai Unió dokkmunkásai. Talpra áll Fe­­kete-Afrika is. A szakadárok mesterkedé­­seit visszaverő dolgozók egy­i nyereségrészesedés az egység és az összefogás jegyében lefolyt hős sztrájk­jairól az egész világ tudo­mást szerzett. A proletariátus sztrájkhar­ca a legkülönfélébb formában ölt testet. A pusztán gazda­sági megmozdulások egyre gyakrabban csapnak át a fegyverkezési hajsza ellen, a nemzetközi feszültség enyhí­téséért, a tömegpusztító fegy­verek használata és kísérlete­zése megtiltásáért síkraszálló politikai megmozdulásokba. A kapitalista országok dol­gozóinak harca fokozódik, s mindjobban bizonyítja, hogy a munkásosztály szervezet­ten, összeforrva, harcos szel­lemben száll síkra jogaiért, érdekeiért. A tőkés országok dolgozói a monopóliumok nemzetközi összeesküvésével, az imperialista reakciónak az egyik tőkés országból a má­sik tőkés országba átterjedő hullámával, a militarista tömbök politikájával szemben kiépítik a proletárszolidari­tás frontját, szorosabbra zár­ják soraikat. Pályázati felhívás Az MSZMP Nógrád megyei pártbizottsága felvételi pályá­zatot hirdet a marxizmus­ l­-1959-60-as tanévére. Az egye­tem célja, hogy a párt, álla­mi és tömegszervezeti funk­cionáriusok, értelmiségi dol­gozók, vezetők, propagandis­ták szervezett marxista-lem­­azt a tanulmányi szabadsá­got, amelyet az egyetemek és főiskolák esti tagozatának tinizmus esti egyetemének hallgatói élveznek. Az egyetemre való felvétel feltételei: Felvételüket kérhetik, akik érettségivel, vagy ennek megfelelő általános művelt­séggel rendelkeznek és lista oktatását egyetemi szín­­tanuláshoz szükséges marxis­vonalon biztosítsa. A tanul­­ta ismereteket mányi idő három év. A hall- vezték, gatók az első évfolyamon fi­lozófiát, már megsze­ Az egyetemre pártonkívü­­l második évfolya­­m­ok is kérhetik felvételüket. Nem kérheti felvételét, aki más egyetem, iskola stb. hall­gatója. A pályázat a Nógrád me­nulják. A tárgyakból minden gyei pártbizottság ágit. prop. félévben vizsgát tesznek, a osztályán beszerezhető kérdő­ív alapján történik. A pályá­zatot a Nógrád megyei párt­­bizottság ágit. prop. osztályá­ra kell küldeni 1959. június­ig. Mellékelni kell: Rész­(előadás, osztályfoglalkozás), letes önéletrajzot, 2. Az ille­tékes pártszervezet ajánlását, 3. a vállalat, intézmény iga­zolását jelenlegi munkaköré­ről, amelyen a részvétel kötelező. A tandíj egy évre 150 forint. Az egyetem hallgatóinak a Magyar Forradalmi Munkás­paraszt kormány (1088/1957. XI. 21.) sz. határozata alap­ján biztosítani kell ugyan­ mon politikai gazdaságtant, a harmadik évfolyamon a nemzetközi és a magyar mun­kásmozgalom történetét ta­tanulmányi eredményekről bizonyítványt kapnak. Az egyetemen hetenként egyszer egy meghatározott napon kötött foglalkozás van MSZMP Nógrád megyei Bizottsága HELYREIGAZÍTÁS Lapunk április 29-i számá­ban a 3. oldalon: „Emlék­ünnepség az 1920-as salgó­tarjáni éhségfelvonulás tisz­teletére” című írás alulról számított 19. sorában a mon­dat helyesen így hangzik: ”...A hatalmas tömeg el is indult Budapestre, de a jobb­oldali szociáldemokraták fél­revezették őket...” stb. A hibásan szedett újságunk­ból néhány ezer példány el­jutott olvasóinkhoz. A hibá­ért a felelősség a Nyomda­ipari Vállalatot terheli. Helyesen használják a községfejlesztési alapot Szügyben Szügy községben igen hasz­nosan használják fel a köz­ségfejlesztésből adódó össze­geket. Még 1957-ben mosó­gépet vásároltak, amelyet mél­tányos kölcsöndíj ellenében kiadnak a lakosságnak, hogy megkönnyítsék az asszonyok­nak a háztartás munkáját. A kezdeményezés nagy tet­szést váltott ki a községben és a lakosság 1958-ban még egy mosógépet kért. Kérésük­nek a községi tanács eleget tett. De a községfejlesztési f pból vásároltak egy trágyá­sé hordósajtot is, amely a talajjavítást szolgálja. Úgy tűnik, hogy mindkét dolog csekély, azonban a község la­kossága nagy tetszéssel fo­gadta, mert könnyíti munká­jukat, és szolgálja a magasabb termésátlag elérését. Irtsuk a gyomokat Mezőgazdasági növényeink legveszedelmesebb ellenségei a gyomnövények. A gabona és a kukorica vetésben a ha­zai Dikonirt készítménnyel a hagyma és a borsó vetések­ben a különleges Krezonit F., a lucerna és lóherés táb­lákban a Krezonit E- gyom­irtóval irtsuk a gyomokat. Termelőszövetkezeteinknél erőteljesen megindultak eme munkálatok. Az egyéni ter­melők részéről azonban igen csekély az érdeklődés, holott gyomirtószerek a földműves­szövetkezetek szaküzleteiben és a háztartási vegyi boltok­ban rendelkezésükre állnak. Folynak az előkészí­tettek egy szálloda építésére Amióta Salgótarján Nógrád megye székhelye lett, rendkí­vül megnőtt az idegenfor­galma. A városnak gondot okoz ennek az idegenforga­lomnak a lebonyolítása. ugyanis nem rendelkezik meg­felelő szállodával, nem tud he­lyet biztosítani a városba ér­kezetteknek. A Minisztertanács meghallgatva a megyei és vá­rosi vezetőket, jóváhagyta, hogy Salgótarjánban építsenek fel 12 millió forintos költség­gel minden igényt kielégítő, modern szállodát. A tervezet szerint a szálloda 150 ágyas lesz, 60 vendégszobával, zöm­mel kétágyas, illetve egy ágyas szobákkal. Az épületben he­lyet kap egy korszerű étterem­­. Jelenleg kutatás folyik, hogy a város melyik részére építsék a szállodát 1959. május I. A tartós béke biztosítása felé Véget ért a lengyel fővá­rosban a varsói szerződés tagállamai és a Kínai Köz­társaság külügyminisztereinek kétnapos értekezlete, amely megvitatta az előreláthatólag május 11-én Genfben sorra kerülő tárgyalásokkal kapcso­latos problémákat, a német kérdést, beleértve a Németor­szággal kötendő békeszerző­dést és a nyugat-berlini meg­szállási rendszer megszünte­tését. A józan ész uralkodott az értekezleten: elejét állni min­den olyan törekvésnek, amely megbontja a világ békéjét. A világot aggasztja Németor­szág kettészakadása. Az esz­mecsere, amelyet az értekez­let résztvevői folytattak, töb­bek között kelet és nyugat államainak küszöbön álló genfi tanácskozásával kap­csolatban utat mutat Német­ország gondjainak megoldá­sához. Elvisz a békeszerződés megteremtéséhez, a berlini kérdés megoldásához. A varsói tanácskozás mint­egy igazolása annak, hogy ha nyugaton úgy akarják, a meg­egyezésnek nincs akadálya. Ebben a varsói szerződés tagállamai egységesek, sem­miféle ellenvetés nem szag­gatja őket. Egyetértés van abban, hogy megérett: a vi­tás kérdéseket meg kell ol­dani. Valóban az a helyzet, a népek milliói megértették, hogy állandó feszültségben nem élhet a világ. Ma már észrevehetően kibontakozik a nemzetközi feszültség meg­szüntetésének lehetősége. A békeszerető államok lépten­­nyomon hangoztatták és han­goztatják, de tettekkel tá­masztják alá: nem a hideg­háború, hanem a nemzetközi együttműködés hozza meg az emberiség boldogságát. Már eredményes, hogy a nyugati államok, ha hosszú huzavona után is, megtették a várva­­várt lépést, s rövidesen üd­vözölhetjük a nagyhatalmak külügyminisztereinek tanács­kozását. Nagy eredményeket vár a világ ettől a tanácsko­zástól. Várjuk, hogy a kül­ügyminiszteri tanácskozást kövesse a kormányfők ta­nácskozása. De várjuk a meg­egyezést minden vitás kér­désben. Most Európát a Német bé­keszerződés hiánya, a Nyu­gat—Berlin megszállási rend­szer égeti. De veszedelmesen­, annyira, hogy az itt izzó pa­rázs lángra lobbanhat, s fel­gyújthatja a világot. Ha ez megoldódik, az európai béke ügye szilárd alapokra helye­ződik. A népek milliói nem nézik tovább, hogy nyugat-né­­metországban a béke ügyé­vel ellenséges erők éledje­nek. A józan ész diktálja, milli­ók várják, tolják félre a bé­ke útjaiból azokat az erőket, amelyek szemben állnak a békés megegyezéssel. Men­­nyire okos az a gondolat, amely a varsói értekezleten helyet kapott: Németország problémáinak megoldásában kapjanak helyet az olyan ál­lamok, amelyeket súlytott a fasizmus, mint Lengyelország, Csehszlovákia, stb. Legyen a szavuk ébresztő, mi történik Nyugat-Németországban. Meg lehet, meg kell oldani a vitás kérdéseket. Legyen helye a tárgyaláson a néme­teknek is akár az NDK, akár az NSZK részéről. Szóljanak saját sorsukba, döntsenek né­pük érdekében, a békés meg­egyezés mellett. Bizakodással néznek a né­pek a tárgyalás elé, mert már ismeretes a varsói szer­ződés­ben lévő államok állás­­foglalása. Kinyilatkoztatták: készek minden tőlük telhetőt megtenni az emberiség béké­jéért. Meg­van tehát a háború megakadályozásának minden feltétele. Biztosítható a tar­tós béke a földön. Új iskolát építenek Ludányhalásziban Államunk egymillió hatszáz­ezer forintos értékben új nyolctantermes iskolát épít Ludányhalásziban. A kényel­mes, napfényes tantermek mellett tornaterem, szertár, sőt egy nevelői lakás is he­lyet kap az épületben. Az építési munkálatokat már megkezdték, s a tervek sze­rint az első négy tantermet szeptember elsején, a másik négyet pedig december 31-én adják át rendeltetésének. Mé­rl­eg­ l­evelet hozott a posta a ni, tapasztalni igen hasznos a levélíró üzemét, a Zagyva-Zagyvapálfalvi Üveg­gyárból. A levél írója szerint a gyár dolgozói szép eredmé- salgótarjáni ez évre vonatkozóan is: pálfalvi Üveggyárat. Ebben A Magyar Nemzeti Bank a gyárban annak ellenére, fiókjának adat- hogy nem dolgoztak rosszul, nyéket értek el az elmúlt szolgáltatása szerint a salgó- a tavalyi 17 napról 1,2 nap­esztendőben. A 100 ezer négy­ tarjáni járásban az 1958. évi­ra csökkent a nyereség része­­­­­­ 1­11 tervet gazdálkodás alapján mintegy fedés. Mindjárt világosabb 4 millió forinttal kevesebb lesz a dolog, ha rámutatunk nyereségrészesedést kaptak a arra, hogy ebben a gyárban hogy mintegy 200 ezer négy­ dolgozók, mint az 1957. évi 35 millió forint új értéket 37­zetméterrel több üveget eredmények alapján. Különö­ millió forint költséggel hoz­­gyártottak az ország számá- sen szembetűnő a Tűzhely- tak létre Tehát már eleve rá. S mindezek után a levél-­gyár, a Salgótarjáni Üveg- 2 millió forint a deficit­ki­író felteszi a kérdést, mégis gyár, a Zagyvapálfalvi Üveg- gyelembe véve az ártámoga­­tiért nem kaptak az üveg­­gyár, a Bányagépgyár és még tást és egyéb tényezőket, a nyereség része- néhány más vállalat esete- gyár 104 ezer forintos nyere­­ben a nyereségrészesedés séget ért el, amelyből 43 ezer mértékén...? erőteljes csekké- forint lett volna kifizethető nése.­zetméterrel felemelt 15 nappal az év lejárata előtt teljesítették. Ez azt jelenti: gyár dolgozói fedést? Ilyen és hasonló kérdések más gyárak, üzemek dolgo­zóit is foglalkoztatják. Egye­seket valóban azért, mert az okokat keresve, minde­nekelőtt arról szükséges de­nem kaptak nyereségrésze­­szélni, hogy az elmúlt év­­sedést, másokat azért, mert a ben a korábbi évhez viszo­­kisebb nyitva szigorúbb volt a pénz­­gazdálkodás. Felszámoltak olyan jelenséget, nyomán a korábbi osztályharcokban * volt az előző évinél. Igaz az sége éles _____ erősödik. A proletariátus , hogy gyáraink, bányáink szám számos mindjobban felismeri, hogy t más eredményt értek el 1958- amelyek legmegbízhatóbb fegyvere az j­ban. Teljesítették évi tervü- évben részben, vagy teljesen egység. Ahol az összes mun­ [­két a mennyiséget illetően, megfelelő alap nélkül jutot-t.2 nap erejéig. S tegyük mindjárt hozzá, hogy a gyár vezetői és a jelek szerint dolgozói is, alaposan okultak ebből a tapasztalatból, mert 1959 első negyedében már közel nyolcszoros - 800 ezer forint - nyereséget értek el a tavalyival szemben. Igaza van a levélírónak, hogy jobb anyaggazdálkodással, a forin­tokkal való jobb takarékos­itások egységes frontban lép­ J valamelyest növekedett a tér- tük egyes helyeken magasabb . . . , 3.­. „ív"; nek fel, a monopolisták min­­t melékenység is, egyes helye- összegekhez. A következete­­s T ° ° ° e_írottak volna­denütt kénytelenek meghát-i ken fokozottabban érvénye­­sebb ellenőrzés, a gazdálko­ . ..... fr, rálni. • sültek a gazdaságosság köve- dás rendjének szilárdítása _ DÜ1 _ nagyni sültek a gazdaságosság köve- dás rendjének szilárdítása Persze nem szabad a száml­­att sem, Franciaországban, Olaszor­ 1 terményei. Az építőiparban maga után vonta, hogy a fel­ kemence múlt évi át­számban Belgiumban sztrájk- 5 és az Áramszolgáltató Válla- sobb szervek is nagyobb ko­ . . ?? ó. . ."P. szágban, Belgiumban sztrájk­­­ol valamint a Vasötv8_ rültekintéssel, alaposabb el­­sőnők megkezdéséhez nyújtott szergyárban az átlagnál jóval bírálással hagyták jóvá a fel- ®^tar^ segítség, jelentősen mozgalomban egyesülnek a kommunista, a szocialista, a $ ,, ,,,,,, katolikus munkások; a külön­* magasabb nyereséget értek el, féle szakszervezetek meg­ * A Salgótarjáni Üveggyár ál­­­lami támogatás nélkül most egyeznek egymással a közös­ harc céljaiban és feladatai­­­ban. A firenzei „Galileo”-­­ gyár munkásainak, a Five— • Lille vállalatok francia pro- [ osztható nyereséget. Sajnos, azonban egy sor olyan tényező is köz­lett először nyereséges. De az reműködött a jövedelmezőség 1958. olyan több évi munkának árnyoldala több van, csökkenésében, amelyek he­lyi erővel is kiküszöbölhetők olyan kedvezőtlen té­ lettek volna, vagy legalább befolyásolta a vállalati ered­mény­ alakulását. ¥ E­­lvileg megoldható fel­­adatokat iparunk más területein is bőven találha­tunk. Nézzük csak a selejtet. A Salgótarjáni Acélárugyár­letárjainak, a borinagei szén­­nyező befolyásolta a nagyobb is csökkenteni lehetett volna ban az 1957. évi 1,3 millió fa­­medence belga bányászainak nyereséget, amelyekből tanul­ azok hatását. Vegyük például h­atról 1958-ban több mint 1,7 millió forintra emelke­dett a selejtkár. Még ros­­­szabb képet mutat ebből a szempontból a Salgótarjáni Üveggyár. Egy év alatt 9,8 százalékról 11,7 százalékra növekedett az átlagos selejt, amely mintegy 1,3 millió fo­rinttal növelte a selejtből származó veszteséget. Ebben a gyárban a múlt évi selejt­kár meghaladta a 7,7 millió forintot. A ZIM salgótarjáni gyáregységében bár csökkent a selejt, mégis több mint 4,2 millió forint volt a kár. A Nógrádi Szénbányászati Tröszt a szén minőségének romlása miatt 16,3 millió forint vesz­teséget volt kénytelen elszá­molni 1958-ban. De sorolhatnánk még egyéb olyan okokat is, amelyek ko­moly károkat okoztak üze­meinkben, bányáinkban. A társadalmi tulajdon elherdá­lása az Acélárugyárban több mint 600 ezer forintos, a Sal­gótarjáni Üveggyárban közel 55 ezer forintos kárt okozott. Ugyancsak a Salgótarjáni Acélárugyárban a munkafe­gyelem megszegése több mint 300 ezer forintos vesztesség­gel járt 1958 második felé­ben. Említhetnénk például azt is, hogy a Salgótarjáni Üveggyárban az anyagkölt­ség közel 4 százalékos emel­kedése is jelentősen befolyá­solta az évi mérleget. Beszélhetnénk arról, hogy gyáraink és bányáink az 1958. évre elkészített műszaki fejlesztési és anyagtakarékos­sági terveiket csak részben hajtották végre. Csak Salgó­tarjánban betegség miatt 140 ezer munkanap veszett el, megközelítően 42 millió fo­rint értékben. Ugyancsak a városban az elmúlt esztendő­ben mintegy 5 ezer dolgozó hagyta el vállalatát, illetve jelentkezett, mint új mun­kás. Az sem javította a vál­lalatok eredményét, hogy mintegy 10 millió forint ér­tékű az elfekvő készletek nagysága. Csak néhány legfontosabbat említettünk azokból a körül­ményekből, amelyek rontot­ták megyénk iparának gaz­dálkodását. Igaz, hogy néhány gyárunkban a rendelés hiá­nya, a kereskedelem és az ipar együttműködésének fo­gyatékosságai sok gondot okoztak. De igaz az is, hogy sok mindent saját erőből is megoldhattak volna. A most kibontakozó mun­kaverseny nagyszerű példája és igazolása annak, hogy job­ban támaszkodva a dolgozók aktivitására, emelve a mun­ka szervezettségét, lehet és szükséges is előbbre jutni. Lehet és szükséges legyűrni a nehézségeket, úrrá lenni a problémákon. Sok helyről már eredményekről számol­nak be, mert egyre inkább központi feladattá válik a se­lejt csökkentése, a minőség javítása, a gazdaságos terme­lés, a lakosság igényeinek jobb kielégítése. Az új termelői árrende­­zés a múlt évinél még fokozottabban tárja majd fel a gazdaságos termelés lehető­ségeit. Kétségtelen, hogy a dolgozók lelkesedésének és az új termelői árak által adott lehetőségeknek jó kihaszná­lása gazdag gyümölcsöket ér­lel majd ebben az esztendő­ben. Balogh Gyula

Next