Nógrádi Népújság, 1961. május (17. évfolyam, 35-43. szám)
1961-05-03 / 35. szám
VILÁG PROLETÁRJAI? EGYESÜLJETEK! NÓGRÁDI Népújság AZ MSZMP NÓGRÁD MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XVII. ÉVFOLYAM, 35. SZÁM ÄRA: 40 FILLÉR 1061. MÁJUS 3. A munkáshatalom győzelmének jegyében ün Színpompás felvonulás május 1-én Salgótarjánban m május 1-én a legtöbb salgótarjáni jut embernek az volt az első dolga, hogy már a hajnalban pírkadó égő boltot figyelte, milyen idő várható délelőttre. Az előző nap szeles, esős, hangulatrontó volt, de ennek ellenére teli reménykedéssel, hogy ilyenkor, tavasszal annyira szeszélyes az időjárás, még lehet napsütés a hagyományos munkásünnepen. A reggeli órákban egyre többen jelentek meg az utcákon ünnepi öltözetben, egymást biztatva az emberek: „Az idén május 1-én nem lesz eső!” És győzött az emberek optimizmusa, bár a sötét felhők gyakran eltakarták az éles sugarakkal tűző napot, a hangos, színes, jókedvű felvonulást mégsem mosta el az eső. S még ott, a felvonulás perceiben megszületett a legfrissebb éle ezzel kapcsolatban. Valaki megjegyezte: „A város mostani vezetőinek jobb összeköttetésük van a meteorológiai intézettel, mint a tavalyiaknak.” Délelőtt kilenc órakor már tele volt a város főútvonala, a Tanácsköztársaság tér emberekkel. Idősek, háziasszonyok, kisgyermekek, piros karszalagos rendezők, akik nem tudnak részt venni a menetben, fényképészek és az ünnepi emelvényre meghívott dolgozók népesítik be a város központját. Nagyon sokan voltak itt a környező községek dolgozó parasztjai, fiataljai, bányászai közül is. Elvegyültek a helybeliek között és nem egyet közülük meghívtak falujukba a délutáni és esti ünnepségekre, vidám szórakozásra. Kedves, szorosabb összetartozást jelképező jelenségek voltak e vendéglátó invitálások. A meghívott persze csak úgy egyezett bele a délutáni programba, ha ebédre saját asztalánál fogadhatja az új ismerőst. Kezdődik a felvonulás, úttörők nyitják meg a menetet Tíz óra lesz pár perc múlva. A díszemelvényen elfoglalják helyeiket a megyei, járási és városi párt és tömegszervezeti, tanácsi vezetők, az üzemek, vállalatok, hivatalok, intézményeik meghívott képviselői. A szemben levő hegyen három ágyúlövésszerű robbantás hangja ad jelt az ünnepi felvonulás megkezdésére. Jedlicska Gyula, a városi párt végrehajtó bizottságának első titkára pár szóval megnyitja a munkásosztály ünnepelte 71. május elsejei ünnepséget. Üdvözli a dolgozókat, akik ezen a szabad, virágos, tavaszi napon összesereglettek, hogy egységüket, örömüket, erejüket demonstrálják, kifejezzék hitüket a munkásosztály jövőt építő, életet szépítő akaratában. „A munkáshatalom győzelmének eszméje jut ma kifejezésre — mondotta —, szeretett pártunk jelszavai a haladó, békét akaró milliók gondolatát, elszántságát fejezik ki." És már jönnek is vakító fehér ingben, piros nyakkendőben az úttörők, mindegyik kezében vörös és nemzeti színű zászlócsika, mások őrsi jelvényüket és maguk festette fockégalambokat, ötágú vörös csillagokat emelnek botjukon a magasba. Énekelnek és ütemes jelszavakat hangoztatnak, arcaikon ragyog a büszkeség, hogy zúgó tapssal üdvözli őket a sokaság A különböző általános iskolák csapatai egymásután, fegyelmezetten, lelkesen, vidáman. Majd a középiskolák kiszéseinek sorát nyitják meg a fehér matrózruhás leányok, a Közgazdasági Technikum tanulói. Menetüket fekete trikós, karikagyakorlatot bemutató tornászlányok zárják be. Amott a gimnáziisták közelednek a legjobb tanulóik vezetésével, piros zászlókat lengetve. Buzogány-gyakorlatot mutatnak be s kerékpárosaik egymás vállára tett kézzel haladnak — mintha egymásba sugárzó közös erejüket jelképeznék. A bájos, derűs arcú leányok orgonacsokrokat szórnak a díszemelvény közönsége közé. A Gépipari Technikum diákjai sötétkék ruhában „Kisz- Kisz hurrá” kiáltással, érkeznek ezután, majd az ipari tanulók maguk készítette, pirosra festett vascsillagokat emelve „Pártunk és a KISZ győzelemre visz” jelszóval érkeznek a díszemelvény elé. A pedagógusok, a jövő nemzedékének nevelői zárják be az iskolák felvonulásának menetét, köztük idősek és tálalók, de egyformán lelkesen, egyformán áldozatkészen a fiatalságért, szebb, gazdagabb holnapunk formálóinak, építőinek neveléséért. A fiatalok tarka felvonulását a mozgalom veteránjai, a mostani és még számtalan jövendő szabadon ünnepelhető május 1 előkészítői, kovácsolói követik. Nagy Béla, Révész Imre, Kosléder József, s a többi, harcban és munkában edzett, lelkében töretlen őszhajú veterán, szemükben a könnyek azt jelentik:érdemes volt!” Az ipari üzemek sorát a ZIM salgótarjáni gyáregységének, a Tűzhelygyárnak dolgozói nyitják meg. Az éveken keresztül nehézségekkel küzdő gyár ma élüzem s a munka sikeres eredményei ott ragyognak az arcokon. Vörös selyemzászlók erdeje, népi táncot járó fiatalok csoportja, külön a katonai szolgálatra készülő kiszesek csoportja, gyermekeiket magasra emelő öntők, formációk tarkítják a menetet. Aztán a másik élüzem, a büszke címnek immár nyolcadszor tulajdonosa, a Magyar Vasötvözetgyár dolgozói következnek, akiknek termelési eredményeik már nemzetközi jelentőségűvé váltak az elmúlt esztendő alatt. Méltóságteljesen haladnak a kitüntetésektől elborított mellű, fekete egyenruhás bányászok, magasba emelve a táblát: „100 éves a nógrádi bányászat” felírással. A napokkal előbb Salgóról elindult felhívás már a szénmedence minden ötelmébe eljutott, s a jubileumi év soha nem látott győzelmeire serkenti a széncsaták hőseit. A felvonuló bányászok között haladnak a sportolók, a város és megyénk kedvelt labdarúgói. Az Acélárugyár dolgozóinak végtelenbe vesző sorát motorkerékpárosok csoportja nyitja meg, majd a gyár veteránjai jönnek a párt és a munkásmozgalom vörös zászlaival, Marx, Engels, Lenin arcképével, kék és vörös zászlóerdővel. A hideghengermű büszkén jelenti, hogy az ötéves tervben háromszorosára emeli termelését az üzemi KISZ- szervezet, azt, hogy az év esp négy hónapjában 1100 órát végeztek társadalmi munkáiban, a többi gyárrészlegek termelési eredményeit magasra tartott tábláikról olvashatja bárki. Hatalmas táblán hozzák az acélárugyáriak Gagarin őrnagy pilótaruhás képét, rajta a felírás: „Szovjet ember az első űrutas.” Utána a békét jelentő kék zászlóerdő, s hatalmas táblán Afrika térképe, előtérben egy bilincseit széttörő néger férfi: „Szabadságot Afrika népeinek!” (A tömegben, hogy jobban lássak, én is mind közelebb kerülök a felvonulókhoz, amikor a mellettem levő kisfiúk hangos vitájára figyelek önkéntelenül, egy szőke, talán hároméves buksi fejű süvölti a többi felé éppen: „Igenis, nézd meg, az én apukám viszi Gagarint.” Nem tudtam ellenállni, fel kellett emelnem s meg kellett csókolnom az arcát. Tömött, zárt sorokban következnek a Salgótarjáni Üveggyár dolgozói. Élükön népi öltözetben, piros csizmában 6—8 éves leánykák és 18—20 éves népi táncos fiúk és leányok táncolnak. A tánc befejeztével virágjaikat az emelvényre dobják — közöttük itt is Gagarin arcképével menetelnek a gyár dolgozói. Azután a dolgozóik feleségei és gyermekei kék zászlók alatt. A színpompás felvonuláson a gyár dolgozói ábrázolják azt is, hogy gyártmányaik Afrikába, Észak- és Dél-Amerikába, Ausztráliába, Európába és Ázsiába eljutnak, jó híre van mindenütt az ízléses, finom kelyheknek, egyéb üvegkészítményeknek. Küllőn csoportban jönnek a szakma kiváló dolgozói, botjaikon egy-egy csiszolt poharat, üvegigömböt visznek. Egy táblán a gyár első negyedévi 108,2 százalékos tervteljesítését jelentik be. A mártírhalált halt Lumumba arcképéhez azt írták az üveggyáriak, hogy vonják felelősségre a gyilkosokat. Ebben a menetben halad Csanádi Andrásné is, aki 135 százalékra teljesítette első negyedévi tervét. Az építők sorát kék munkaruhába öltözött ipari tanulók csoportja nyitja meg, magasra tartják tábláikon a nemzetközi és magyar munkásmozgalom vezetőinek fényképeit. Utánuk az építőmunkások, technikusok, mérnökök, szakmunkások haladnak zászlókat lengetve. Pillanatkép a zenekarból. A május elsejei salgótarjáni felvonulás díszelnöksége. A hős szovjet űrpilóta, Gagarin képmását hozzák a gyár dolgozói. A százéves nógrádi bányászkodást köszönti az egyik transzparens. Emlékezetes demonstráció ... Az Erőmű és az Áramszolgáltató Vállalat dolgozói után a 33. AKÖV egyenruhás dolgozói, virágokkal integető női alkalmazottaik vonulnak, s ezt a csoportot követi az idei május 1-i felvonulás egyik legkedvesebb meglepetéseként a Déryné Színház közismert autóbusza, benne a város és megye lakossága által annyiszor tapsolt, oly igen megszeretett színművészek, akik virágot szórnak a díszemelvényre s íme , itt is, most is viharos tapsot aratnak. Az egyenruhás vasutasok piros szekfűt tűztek sapkájukra, így emlékezve az egykori tiltott vörös májusokra. Mögöttük az egészségügyi dolgozók jönnek. Fegyelmezett, szép menetük tükrözi, hogy az utóbbi esztendőkben egyre közelebb, megértőbb kapcsolatba kerültek a szolgálatukra igényt tartó dolgozókkal. Az ápolónők világoskék egyenruhás csoportját követik az orvosok, vezetők és beosztottaik egyformán vidáman, lelkesen. A megyei tanács dolgozói is zászlók alatt haladnak, de náluk még szebb színfoltja az ünnepségnek a városi tanács sokszínű „májusfás” felvonulása, élükön pöttyös szoknyás leányok hintenek virágot. Zászlók alatt menetelnek a Szövetkezetek Megyei Központjának dolgozói is. Érdekes a Moziüzemi Vállalat dolgozóinak menete Táblájuk hirdeti az elmúlt esztendőben elért legszebb eredményét: 1960-ban 3 millió látogatója volt a megye filmszínházainak. Valamennyi dolgozó kezében magasra emelt táblákon a különböző filmek egy-egy szép jelenetének fényképmása. Vidáman lépkednek a többszörös élüzem Nyomdaipari Vállalat dolgozói, akiknek eredményeiben a kommunista sajtóért, a párt kiadványaiért érzett fokozottabb felelősségérzet tükröződik. A másik tanácsi vállalat, amely szintén élüzem kitüntetésben részesült a megyei Víz- és Csatornaművek dolgozói után a húsipari dolgozók a Belkereskedelem kiváló vállalata címet elnyert Élelmiszerkiskereskedelmi Vállalat, az Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat, a Sütőipari Vállalat — hatalmas perecekkel, kiflikkel —, a pénzintézetek, a KIOSZ, a Posta, a Vendéglátóipari Vállalat, az Állami Áruház és a Csemegebolt Vállalat dolgozói következnek. Menetükkel bezárul a felvonulók sora s egy pillanat alatt elönti a tömeg a főútvonalat, az utcákat, tereket. Szép volt ez a demonstráció. Az idén bővült a tartalma, többet mutatott magából, nemes szívéből az ember. A munkásnapok, műhelyek, gépek, műszerek, számok, tervek alkotó, teremtő erejű élő gazdája, irányítója, a nép fiai, a közösség gondjait hordozó, áldozgató, csodákra képes ember. Nem voltak költséges, hónapokig készített, kápráztatóan pontos működésű miniatűr gyármakettek, gépek és a termelőmunkát bemutató apparátusok a menetben. És így a kisebb üzemek, vállalatok ugyanúgy tudtak reprezentálni, mint a nagyüzemek, mert az ötletek, a színes, vidám, egyszerű dekorációk minden ember serény törekvését, a bensőkből ragyogó kedvét, őszinte örömét ragyogta. A biztos tudatot a győzelemben, amely ezt a munkásosztályt, ezt a nemzedéket eljegyezte magának. Kondorosi János