Nógrádi Népújság, 1961. május (17. évfolyam, 35-43. szám)

1961-05-03 / 35. szám

VILÁG PROLETÁRJAI? EGYESÜLJETEK! NÓGRÁDI Népújság AZ MSZMP NÓGRÁD MEG­YEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XVII. ÉVFOLYAM, 35. SZÁM ÄRA: 40 FILLÉR 1061. MÁJUS 3. A munkáshatalom győzelmének jegyében ün Színpompás felvonulás május 1-én Salgótarjánban m m­ájus 1-én a legtöbb salgótarjáni jut embernek az volt az első dolga, hogy már a hajnalban pírkadó égő boltot figyelte, milyen idő várható délelőttre. Az előző nap szeles, esős, hangulatrontó volt, de ennek ellenére teli reménykedéssel, hogy ilyenkor, tavasszal annyira szeszélyes az idő­járás, még lehet napsütés a hagyományos munkásünnepen. A reggeli órákban egyre többen jelentek meg az utcákon ünnepi öl­tözetben, egymást biztatva az emberek: „Az idén május 1-én nem lesz eső!” És győzött az emberek optimizmusa, bár a sötét felhők gyakran eltakarták az éles sugarakkal tűző napot, a hangos, színes, jókedvű felvonulást mégsem mosta el az eső. S még ott, a fel­vonulás perceiben megszületett a legfrissebb éle ezzel kapcsolatban. Valaki megjegyezte: „A város mostani vezetőinek jobb összeköt­tetésük van a meteorológiai intézettel, mint a tavalyiaknak.” Délelőtt kilenc órakor már tele volt a vá­ros főútvonala, a Tanácsköztársaság tér em­berekkel. Idősek, háziasszonyok, kisgyerme­kek, piros k­arszalagos rendezők, akik nem tudnak részt venni a menetben, fényképészek és az ünnepi emelvényre meghívott dolgozók népesítik be a város központját. Nagyon so­kan voltak itt a környező községek dolgozó parasztjai, fiataljai, bányászai közül is. Elve­gyültek a helybeliek között és nem egyet kö­zülük meghívtak falujukba a délutáni és esti ünnepségekre, vidám szórakozásra. Kedves, szorosabb összetartozást jelképező jelenségek voltak e vendéglátó invitálások. A meghí­vott persze csak úgy egyezett bele a dél­utáni programba, ha ebédre saját asztalánál fogadhatja az új ismerőst. Kezdődik a felvonulás, úttörők nyitják meg a menetet Tíz óra lesz pár perc múl­va. A díszemelvényen elfog­lalják helyeiket a megyei, já­rási és városi párt és tömeg­szervezeti, tanácsi vezetők, az üzemek, vállalatok, hivatalok, intézményeik meghívott kép­viselői. A szemben levő he­gyen három ágyúlövésszerű robbantás hangja ad jelt az­­ ünnepi felvonulás megkezdé­sére. Jedlicska Gyula, a vá­rosi párt végrehajtó bizottsá­gának első titkára pár szóval­­ megnyitja a munkásosztály ünnepelte 71. május elsejei ünnepséget. Üdvözli a dolgozókat, akik ezen a szabad, virágos, tavaszi napon összesereg­­lettek, hogy egységüket, örömüket, erejüket de­monstrálják, kifejezzék hitüket a munkásosztály jövőt építő, életet szépítő akaratában. „A munkáshatalom győzelmé­nek eszméje jut ma kifejezés­re — mondotta —, szeretett pártunk jelszavai a haladó, békét akaró milliók gondola­tát, elszántságát fejezik ki." És már jönnek is vakító fe­hér ingben, piros nyakkendő­ben az úttörők, mindegyik kezében vörös és nemzeti szí­nű zászlócsika, mások őrsi jelvényüket és maguk festette fockégalambokat, ötágú vörös csillagokat emelnek botjukon a magasba. Énekelnek és üte­mes jelszavakat hangoztatnak, arcaikon ragyog a büszkeség, hogy zúgó tapssal üdvözli­­ őket a sokaság A különböző általános iskolák csapatai egymásután, fegyelmezetten, lelkesen, vidáman. Majd­ a középiskolák kiszéseinek so­rát nyitják meg a fehér mat­rózruhás leányok, a Közgaz­dasági Technikum tanulói. Menetüket fekete trikós, ka­rikagyakorlatot bemutató tor­­nászlá­nyok zárják be. Amott a gimnáziistá­k közelednek a legjobb tanulóik vezetésével, piros zászlókat lengetve. Bu­zogány-gyakorlatot mutatnak be s kerékpárosaik egymás vállára tett kézzel haladnak — mintha egymásba sugárzó közös erejüket jelképeznék. A bájos, derűs arcú leányok orgonacsokrokat szórnak a díszemelvény közönsége közé. A Gépipari­­ Technikum diák­jai sötétkék ruhában „Kisz- Kisz hurrá” kiáltással, érkez­nek ezután, majd az ipari ta­nulók maguk készítette, pi­rosra festett vascsillagokat emelve „Pártunk és a KISZ győzelemre visz” jelszóval érkeznek a díszemelvény elé. A pedagógusok, a jövő nem­zedékének nevelői zárják be az­­ iskolák felvonulásának menetét, köztük idősek és tálalók, de egyformán lelke­sen, egyformán áldozatkészen a fiatalságért, szebb, gazda­gabb holnapunk formálóinak, építőinek neveléséért. A fiatalok tarka felvonulá­sát a mozgalom veteránjai, a mostani és még számtalan jövendő szabadon ünnepelhető május 1 előkészítői, kovácso­lói követik. Nagy Béla, Révész Imre, Kosléder József, s a többi, harcban és munkában ed­zett, lelkében töretlen őszhajú veterán, szemük­ben a könnyek azt jelen­tik:­­érdemes volt!” Az ipari üzemek sorát a ZIM salgótarjáni gyáregysé­gének, a Tűzhelygyárnak dol­gozói nyitják meg. Az éveken keresztül nehézségekkel küz­dő gyár ma élüzem s a mun­ka sikeres eredményei ott ra­gyognak az arcokon. Vörös selyemzászlók erdeje, népi táncot járó fiatalok csoportja, külön a katonai szolgálatra készülő kiszesek csoportja, gyermekeiket magasra emelő öntők, formációk tarkítják a menetet. Aztán a másik él­üzem, a­ büszke címnek im­már nyolcadszor tulajdonosa, a Magyar Vasötvözetgyár dol­gozói következnek, akiknek termelési eredményeik már nemzetközi jelentőségűvé vál­tak az elmúlt esztendő alatt. Méltóságteljesen halad­nak a kitüntetésektől el­borított mellű, fekete egyenruhás bányászok, magasba emelve a táblát: „100 éves a nógrádi bá­nyászat” felírással. A napokkal előbb Salgóról elindult felhívás már a szén­­medence minden ötelmébe eljutott, s a jubileumi év soha nem látott győzelmeire ser­kenti a széncsaták hőseit. A felvonuló bányászok között haladnak a sportolók, a vá­ros és megyénk kedvelt lab­darúgói. Az Acélárugyár dolgozóinak végtelenbe vesző sorát motor­­kerékpárosok csoportja nyitja meg, majd a gyár veteránjai jönnek a párt és a munkás­­mozgalom vörös zászlaival, Marx, Engels, Lenin arcképé­vel, kék és vörös zászlóerdő­vel. A hideghengermű büsz­kén jelenti, hogy az ötéves tervben háromszorosára emeli termelését az üzemi KISZ- szervezet, azt, hogy az év esp négy hónapjában 1100 órát végeztek társadalmi mun­káiban, a többi gyárrészlegek termelési eredményeit magas­­ra tartott tábláikról olvashat­ja bárki. Hatalmas táblán hozzák az acélárugyáriak Gagarin őr­nagy pilótaruhás képét, raj­ta a felírás: „Szovjet ember az első űrutas.” Utána a bé­két jelentő kék zászlóerdő, s hatalmas táblán Afrika tér­képe, előtérben egy bilincseit széttörő néger férfi: „Szabad­ságot Afrika népeinek!” (A tömegben, hogy jobban lás­sak, én is mind közelebb ke­rülök a felvonulókhoz, ami­kor a mellettem levő kisfiúk hangos vitájára figyelek ön­kéntelenül, egy szőke, talán hároméves buksi fejű süvölti a többi felé éppen: „Igenis, nézd meg, az én apukám vi­szi Gagarint.” Nem tudtam ellenállni, fel kellett emel­nem s meg kellett csókolnom az arcát.­ Tömött, zárt sorokban kö­vetkeznek­ a Salgótarjáni Üveggyár dolgozói. Élükön népi öltözetben, piros csizmá­ban 6—8 éves leánykák és 18—20 éves népi táncos fiúk és leányok táncolnak. A tánc befejeztével virágjaikat az emelvényre dobják — közöt­­tük itt is Gagarin arcképével menetelnek a gyár dolgozói. Azután a dolgozóik feleségei és gyermekei kék zászlók alatt. A színpompás felvonu­láson a gyár dolgozói ábrá­zolják azt is, hogy gyártmá­nyaik Afrikába, Észak- és Dél-Am­erikába, Ausztráliába, Európába és Ázsiába eljut­nak, jó híre van mindenütt az ízléses, finom kelyheknek, egyéb üvegkészítményeknek. Küllőn csoportban jönnek a szakma­­ kiváló dolgozói, bot­jaikon egy-egy csiszolt poha­rat, üvegigömböt visznek. Egy táblán a gyár első negyedévi 108,2 százalékos tervteljesíté­sét jelentik be. A mártírha­lált halt Lumumba arcképéhez azt írták a­z üveggyá­riak, hogy vonják felelősségre a gyilko­sokat. Ebben a menetben ha­lad Csanádi Andrásné is, aki 135 százalékra teljesítette el­ső negyedévi tervét. Az építők sorát kék mun­karuhába öltözött ipari tanu­lók csoportja nyitja meg, ma­gasra tartják tábláikon a nemzetközi és magyar mun­kásmozgalom vezetőinek fény­képeit. Utánuk az építőmun­kások, technikusok, mérnö­kök, szakmunkások haladnak zászlókat lengetve. Pillanatkép a zenekarból. A május elsejei salgótarjáni felvonulás díszelnöksége. A hős szovjet űrpilóta, Gagarin képmását hozzák a gyár dolgozói.­­­ A százéves nógrádi bányászkodást köszönti az egyik transz­parens. Emlékezetes demonstráció ... Az Erőmű és az Áramszol­gáltató Vállalat dolgozói után a 33. AKÖV egyenruhás dol­gozói, virágokkal integető női alkalmazottaik vonulnak, s ezt a csoportot követi az idei május 1-i felvonulás egyik legkedvesebb meg­lepetéseként a Déryné Színház közismert autó­busza, benne a város és megye lakossága által annyiszor tapsolt, oly igen megszeretett színművé­szek, akik virágot szórnak a dísz­­emelvényre s íme , itt is, most is viharos tapsot arat­nak. Az egyenruhás vasutasok piros szekfűt tűztek sapkájuk­ra, így emlékezve az egykori tiltott vörös májusokra. Mö­göttük az egészségügyi dolgo­zók jönnek. Fegyelmezett, szép menetük tükrözi, hogy az utóbbi esztendőkben egy­re közelebb, megértőbb kap­csolatba kerültek a szolgála­tukra igényt tartó dolgozók­kal. Az ápolónők világos­kék egyenruhás csoportját köve­tik az orvosok, vezetők és be­osztottaik egyformán vidáman, lelkesen. A megyei tanács dolgozói is zászlók alatt haladnak, de náluk még szebb színfoltja az ünnepségnek a városi ta­nács sokszínű „májusfás” fel­vonulása, élükön pöttyös szok­nyás leányok hintenek virá­got. Zászlók alatt menetelnek a Szövetkezetek Megyei Köz­pontjának dolgozói is. Érde­kes a Moziüzemi Vállalat dolgozóinak menete Táblájuk hirdeti az elmúlt esztendőben elért legszebb eredményét: 1960-ban 3 millió látoga­tója volt a megye film­színházainak. Valamennyi dolgozó kezében magasra emelt táblákon a különböző filmek egy-egy szép jelenetének fényképmá­­sa. Vidáman lépkednek a többszörös élüzem Nyomda­ipari Vállalat dolgozói, akik­nek eredményeiben a kom­munista sajtóért, a párt kiad­ványaiért érzett fokozottabb felelősségérzet tükröződik. A másik tanácsi vállalat, amely szintén élüzem kitüntetésben részesült a megyei Víz- és Csatornaművek dolgozói után a húsipari dolgozók a Belke­reskedelem kiváló vállalata címet elnyert Élelmiszerkiske­­resk­edelmi Vállalat, az Ipar­cikk Kiskereskedelmi Válla­lat, a Sütőipari Vállalat — hatalmas perecekkel, kiflik­kel —, a pénzintézetek, a KIOSZ, a Posta, a Vendég­látóipari Vállalat, az Állami Áruház és a Csemegebolt Vállalat dolgozói következnek. Menetükkel bezárul a felvo­nulók sora s egy pillanat alatt elönti a­ tömeg a főútvo­nalat, az utcákat, tereket. Szép volt ez a demonstráció. Az idén bővült a tartalma, többet mutatott magából, nemes szívéből az­ ember. A mun­kás­napok, műhelyek, gépek, műszerek, számok, tervek al­kotó, teremtő erejű élő gazdája, irányítója, a nép fiai, a kö­zösség gondjait hordozó, áldozgató, csodákra képes ember. Nem voltak költséges, hónapokig készített, kápráztatóan pontos működésű miniatűr gyármakettek, gépek és a ter­melőmunkát bemutató apparátusok a menetben. És így a kisebb üzemek, vállalatok ugyanúgy tudtak reprezentálni, mint a nagyüzemek, mert az ötletek, a színes, vidám, egy­szerű dekorációk minden ember serény törekvését, a ben­sőkből ragyogó kedvét, őszinte örömét ragyogta. A biztos tudatot a győzelemben, amely ezt a munkásosztályt, ezt a nemzedéket eljegyezte magának. Kondorosi János

Next