Nógrádi Népújság, 1962. július (18. évfolyam. 53-60. szám)
1962-07-04 / 53. szám
SZAUNA ÁRUHÁS< Én nem tudom, az emberek miért panaszkodnak. Nincs strand Salgótarjánban — hát nincs. Járunk Egerbe, Zsóriba, Pásztóra eceterára. Bükkszékről nem is beszélve. Kárpótlásul, ha valakinek gőzfürdőre jön gusztusa, nem kell annyit utaznia. Bemegy az Állami Áruház valamelyik kapuján, s máris mintha gőzfürdőbe lépett volna. Igaz a vásárlástól aztán elmegy a kedve, de minek is vásárolna, ha helyette jól kiizzadhatja magát. Valószínűleg az eladók sem nagyon veszik a lelkükre, ha az a kedves vevő nem erőszakoskodik a pénzköltéssel. Persze a vevőnek jobb. Ő, ha már nem bírja a meleget, legalább legyinthet, s kimehet az utcára abba az áldott jó 30 fokos hűvösségbe. De ők, az eladók kókkadtak, bágyadoznak, kapkodva szedik a levegőt a potyán. Melegségi pótlékot, védőitalt, itt nem adnak. Ha legalább fürdőruhában dolgozhatnának. De azt nem lehet, így aztán néha alig pihegve, csak annyit kérdeznek: tessék mondani mert nincs nálunk legalább néhány ventillátor? És sokan megütközve és értetlenül néznek az eladókra: megbolondult, kérem? Minek szaunába ventillátor. Volt aki — vannak még különnök — megkérdezte az áruház igazgatóját: és tényleg miért nincs ventillátor? Hiszen felújításra pénz van. Az idén például 2S0 ezer forint. A tavalyról maradt S0 ezerrel együtt. — Hm... felújítás. Hát most fontosabb kiadásaink lesznek. A tető beázik, meg kell javítani. Ki tudja mennyibe fog az kerülni. Meg itt vannak azok a ronda bejárati vasajtók, azokat is ki kell cseréltetni. Szép, könnyű alumínium kapukra, öröm lesz rajta bejönni. Hogy annak a dolgozónak melege van... Hm, tessék elhinni az én irodámban még sokkal melegebb van ... Most fontosabb a tető, kapu ... Én nem értem az embereket, miért panaszkodnak? Meleg van, hát meleg van. Mi legyen nyáron , fagyjon? S hogy mért nincs ventillátor, kérdezzék meg az igazgatót, majd kapnak olyan hidegzuhanyt a nyakuk közé, hogy elmegy a kedvük a ventillátortól. FIATALOK AZ IPOLY PÁRTJÁN — A salgótarjáni járási KISZ-titkárok értekezlete — A szécsényi járás fiataljainak találkozója Jobb ellátást biztosít az idén a MÉK? Nagyobb a tervszerűség a MÉK munkájában, javuló kapcsolat a mezőgazdasági nagyüzemekkel Szombaton az Ipoly menti Ráróspusztán rendezte meg a salgótarjáni városi KISZ bizottság a város KISZ titkárainak tanácskozását. A város nyolcvanöt alapszervezeti titkára, — köztük üzemi, hivatali alapszervezetek titkárai — számára üdülésként hatott a festői környezetben megrendezett tanácskozás. Elsőnek Rozgonyi Miklós a megyei KISZ bizottság munkatársa beszélt a hazaszeretetről, majd Bozó Ernő, a városi KISZ bizottság titkára, a KISZ néhány nyári aktuális feladatáról tartott vitaindító előadást. Megvitatták a párt és KISZ oktatás előkészítését, majd beszéltek a VIII. általános is______ N kólánál kisebb végzettséggel rendelkező fiatalok beiskolázásáról, az ezzel kapcsolatos tennivalókról. A KISZ titkárok értékelték az Ifjúság a szocializmusért mozgalom első félévi teljesítésének eredményét és meghatározták a továbbiakra vonatkozó feladatokat. A problémák elemző részletes vitája után a KISZ titkárok közös ebéden vettek részt. Majd társasjátékok, labdajátékok formájában szórakoztak, együtt töltve el a nap hátralévő részét. Vasárnap az Ipoly partján más helyen találkozót rendezett a szécsényi és a szécsényi járási KISZ bizottság is a művelődési otthonnal közös szervezésben a környék KISZ fiatalsága számára. A találkozón az Ipoly menti tsz KISZ szervezetek és a határőrség KISZ szervezetének fiataljai találkoztak egymással a közelgő VIT jegyében. Szercsik Pál járási KISZ titkár beszéde után — amelyben az előadó a VIT jelentőségéről, történetéről beszélt — színvonalas kultúrműsor következett. A műsorban más népek dalait, verseit szólaltatták meg a KISZ fiatalok, majd a színjátszás eszközeivel mutatták be életüket, harcaikat. Az egész napos találkozón baráti beszélgetések formájában mélyítették kapcsolataikat egymással Szécsény, Pöstyénpuszta, Ludányhalászi, Nógrádszakál, Litke, Ipolytarnóc, Egyházasgerge, Mihálygerge és Piliny kiszesei, meleg, baráti kapcsolat alakult ki a határőrség kiszes fiataljai és a tsz KISZ tagok között. A délutáni órákban vetélkedő formájában mérték össze erejüket, tudásukat, sporttalálkozókat, tréfás ügyességi játékokat, MHS járőrversenyt rendeztek. A lebonyolításban, szervezésben résztvett legjobb KISZ szervezeteket díjazták is. Kevés olyan vállalat van megyénkben, amelynek munkájával kapcsolatban annyi panasz és vád hangzott volna el, mint amennyit az elmúlt években a MÉK-ről hallottunk. Rendszertelen volt az ellátás zöldfélékből, az áruk minősége sem volt megfelelő, sok esetben anyagilag is károsodtak a MÉK-kel szerződő nagyüzemek. Nagylócon, a Munkás-Paraszt Szövetség Termelőszövetkezet elnökhelyettese, Kovács László még ma is bosszankodva emlegeti a tavalyi 5 ezer forintot, amelyet jogtalanul fizettetett meg velük a MÉK. — Lyukas zsákokban szállították a vetőburgonyát — meséli — és új zsákárat számítottak fel nekünk. Persze, mi cselekedtünk rosszul, mert jegyzőkönyvet kellett volna felvenni a MÉK embereinek jelenlétében. Fiatal termelőszövetkezet voltunk, tudatlanságunkat használta ki a MEK... — Sok probléma volt a minőségi átvétellel is, — kapcsolódik a beszélgetésbe Vida Emil agronómus. — A burgonyát például 5 százalékkal akarták leárazni, hogy sáros, pedig teljesen száraz volt. Nehezen sikerült csak 2 százalékban megegyeznünk ... — Az idén azonban reméljük, hogy minden másként lesz. A MÉK már jó előre tájékoztatókat küldött az átvétel lebonyolításáról, a göngyölegek megrendeléséről és raktározásáról. Mivel a szállítási tarifát alacsonynak találtuk, ezért a MÉK saját tehergépkocsiján viszi el tőlünk az árut. A rétsági, érsekvadkerti, nagytóti, szécsényi földművesszövetkezetek dolgozói a zöldség- és gyümölcsfélék frisseségével, választékával és mennyiségével még mindig elégedetlenek. Sérelmesnek találják, hogy a MÉK saját boltjait látja el elsősorban és csak azután a földművesszövetkezetét. Primőrökhöz — mint mondják — szinte hozzá sem jutnak. Legfurcsábbnak pedig azt találják, hogy a saját községük határában levő termelőszövetkezetből a zöldségféléket előbb beszállítják a MÉK-kirendeltséghez és onnan szállítják vissza a boltoknak. Közérdekű tehát a kérdés: tesz-e valamit a MÉK annak érdekében, hogy ezek a panaszok megszűnjenek? — Ebben az évben a szerződéses terület 5717 hold. Ebből — mondja Bozsik Béla MÉK osztályvezető — háromezer holdon termelik a szinte mindennap asztalunkra kerülő burgonyát. Így a fontosabb cikkekből nemcsak megyénket, hanem Budapestet és a hazai iparvidékek egy részét is el tudjuk látni, sőt, külföldre is szállítunk terményeinkből. A szerződéskötések jó eredményei azonban még nem elegendők ahhoz, hogy az ellátás zökkenőmentes legyen. Ehhez a kirendeltségek jó munkája is szükséges, amelyről Sterlik István a következőket mondja: “ Itt, Salgótarjánban a főidényben 3 műszakban 70— 80 dolgozó végzi az éjszaka beérkező zöldség- és gyümölcsfajták osztályozását, csomagolását. Az első kocsi hajnali 4 órakor gördül ki a kirendeltség kapuján, hogy a járás 70 boltjába, a kórházba, a vendéglátó egységek és az üzemek konyháira még a reggeli órákban eljusson az áru. — Egyes vidékeken zöldhagymából, másutt burgonyából terem sok, viszont nincs sárgarépa és gyökér. Ezért hozzák be gépkocsijaink mindenfelől ide az árut, mi leszámlázzuk és a többi megrendelt zöldségfélével együtt küldjük vissza a boltoknak. Befőzés, burgonyatárolás idején a nagyobb tételeket közvetlenül a termelőszövetkezettől megvásárolhatják a földművesszövetkezetek, s a MÉK ezt a mennyiséget is a szerződéskötés javára írja. Az, hogy a primőr árukból többet juttatunk saját boltjainknak, igaz, — ismeri el a kirendeltség vezetője —, de ezt azért tesszük, mert a földművesszövetkezeti árudák nagy része mezőgazdasági területen van, s itt számítunk a lakosság önellátására. De sokszor a bolt- és vendéglátóüzemi vezetők a hibázik, mert félnek az esetleg visszamaradó áru megromlásából keletkező veszteségtől, amely a földművesszövetkezetet terhelné. Nem egy esetben azonban puszta hanyagságból adódik az áruhiány. A MÉK ellenőrei naponta járják a megye területét és ahol valamelyik zöldségfélét keveslik, abból a boltvezetővel rendeltetnek... Nyitva marad még egy kérdés: vajon a termelőszövetkezetek, állami gazdaságok betartják-e a szerződések feltételeit? A rendelt árut a megfelelő mennyiségben, minőségben és időpontban átadják-e a MÉK-nek? Kapóra jön, hogy amikor a pásztói kirendeltséghez érünk, akkor fut be egy gépkocsi a helyi állami gazdaságból. A kocsi alig van megterhelve: R40 darab parika, és 360 csomó karalábé a szállítmány. — Ez nagyon rossz üzlet lesz — mondja az egyik kocsikísérő. — Ha a vételárhoz hozzáadjuk a fuvarköltséget a mi bérünket és az egyéb költségeket, haszon helyett ráfizetés az eredmény ... Sajnos, ilyen is van... Ez azonban ma már nem jellemzője az áruszállításnak. S csak örömmel nyugtázzuk: a MÉK és a termelőszövetkezetek együttműködése az idén a jobb előkészítés következtében jobb lesz, mint tavaly.___s — Kemény — A KACSAFARM A diósjenői termelőszövetkezet eddig 150 db kacsát 2 kg átlagsúllyal értékesített, ezenfelül 24 000 db tojást adtak el. Hornos Gergely állatgondozó munkáját dicséri az elért eredmény. Meghosszabbították a minigazdasági tanulóképzés jelentkezési határidejét Már hírt adtunk arról, hogy megyénkben is elindították a mezőgazdasági tanulóképzést. Ezzel kapcsolatosan Rátságon és Salgótarjánban találkoztak a mezőgazdasági szakemberek a mezőgazdasági munkában elhelyezkedni kívánó fiatalokkal. Salgótarjánban az Acélárugyár művelődési házában került sor erre a találkozóra. A fiatalok népes serege vett részt a találkozón. A résztvevők körében — akiknek többsége lány — a kertészet, a zöldségtermelés és a tehenészet iránt volt nagyobb érdeklődés. A salgótarjáni és rétsági találkozón eddig 88 fiatal jelentkezett mezőgazdasági tanuló képzésre. Az illetékes mezőgazdasági szervek, valamint a Hazafias Népfront megyei bizottsága — amely irányítja a mezőgazdasági tanulók képzésre való jelentkezését — úgy határozott, hogy a jelentkezés határidejét, amely június 15-e volt, az érdeklődésre való tekintettel és az eddig jelentkezettek kérésére meghosszabbítja. A találkozókon ugyanis a fiatalok miután látták a nagyszerű célkitűzést, vállalást tettek, hogy baráti köreikben felhívják a fiatalok figyelmét mezőgazdasági tanulóképzésre való jelentkezésre. A tanulóképzésnek nagyon szép és gazdag a programja. A nyári időszakban nyolc hónapot töltenek termelőszövetkezetben. Négy hónapot pedig a választott szakmának megfelelően iskolákban. A jelentkezettek körében máris baráti kapcsolatok mélyültek el. NÓGRÁDI népújság 1962. július 4. »♦ [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] «$* *1* «$* .j* ♦ [UNK] [UNK] «j* «J» «$* »I* «$* ♦ [UNK] [UNK] ♦ [UNK] [UNK] «$* *t* *t* *!» <• ♦> .j. «j Ha máshol nem, ebben az üzemben biztosan emlékeznek rá, hogy régi példán felbuzdulva, tán egy éve versenyre kelt három költő. Versenyre kelt, kifejezni rímes sorokban, amire ez a látvány, ez a ritmusa, villózása mozgásnak és színeknek megihlette őket. Egyikben szinte gyermeki csodálkozás támadt, a másikat a kozmoszig ragadta lelkesedése, hogy a holtnak vélt anyagba íme új életet lehelnek e félmeztelenre vetkőzött, verítékező munkások: „Talpas pohár... (még enyhe, bíbor, mintha öblében tűzszínű bor gyöngyözne) tíz, húsz úszik el, egész csillagkép ... míg a távol szemet pihentető homályból, mint lenyugvó Nap, feltüzel a gép mozgatta szalagon egy kőhasú, nagy demizson.” Romantika, vagy bölcselkedés, vagy mind a kettő: van, van itt ebben az üzemben sok belőle. S marad belőle bőven annak is, aki a felszínnél, látványnál, az első benyomásoknál mélyebbre hatolni szánja el magát, s ez valamelyest sikerül is neki. De ha az újságíró valóban kora historikusa akar lenni, s ráadásul olyként, hogy kortársait is, hacsak egy icipicit, de előbbre segítsen a lelkendezéssel, de a filozofálással is jobb, ha nem kezdi, hanem végzi. Előregyártott sémáktól meg különösen óvja magát itt, ahol minden forrong, alakul, szinte egyik napról a másikra — és mégis lassan, hiszen ez is és a végső, a letisztult forma emberektől, nagyszerű s egyben esendő emberektől függ. Persze érdekes, ha most utólag meggondolom, tulajdonképpen nem is nagyon kellett ettől vigyázni — mármint a sémától —, mert alig hogy a kapun beléptem, máris két egymással szögesen ellentétes nézetbe botlottam. S ha mindjárt ezzel kezdem, teszem azt korántsem azért, mert sürgősen tisztázni akarom, melyiknek a pártján állok, hanem mert ez is jellemző ebben az üzemben: a két ellentmondó vélemény képviselőit nem önön véleményük keresztülhajszolása, hanem pozitív eredmények elérése fűti. Nem a vélemények különbsége a fontos, hanem a végső fokon pozitív végeredmény. De még mielőtt, az óvakodás ellenére, bölcselkedésbe esnék, hadd térjek a tárgyra. Amit elöljáróban feltétlenül tudni kell: a Salgótarjáni Üveggyárnak ebben az üzemében, az I. fazekasban 138 ember, munkás és vezető ez idén januárban elhatározta, hogy az önmaga elé tűzött feladatokat úgy hajtja végre, hogy elnyerje a szocialista üzem címet. És hogy, hogy nem, Gritz Viktor, az üzemvezető — barna bőrű, bajuszos, teltarcú, jó negyvenes, csendes, nyugodt beszédű férfi, tán már az ötödik mondatánál kibökte: — Nekem az volt a véleményem, hogy korai még... Hazudnék, ha elhallgatnám, amit hamarjában bizonyításul elmondott, — elég meggyőző argumentumok: a szocialista üzemrész megalakulásának idején itt mindössze egyetlen okleveles brigád volt, a második csak most, május elsején nyerte el a szocialista címet. Tehát alapos előkészítése nem igen lehetett ennek a különben nagyszerű vállalkozásnak. Hiszen 15 brigád közül a kettő elenyésző kisebbség. Valószínűleg jórészt az előkészítés hiányosságainak tudható be, hogy az első negyedéves értékelés során 15 brigádból 6 nem váltotta valóra politikai és művelődési célkitűzéseit. Azután még valami, ami az előző tényezőkkel nyilván összefügg: egyetértés se nagyon van a brigádok között, de még egy-egy brigád tagjai között is akad súrlódás. Hogy mégis megalakult a szocialista üzemrész? — Csanádi, az üzemi párttitkár kezdeményezte — mondja Gritz elvtárs —, Csábi elvtárs, a gyári végrehajtó bizottság titkára meg azt mondta, ha a dolgozók akarják, meg kell indítani még akkor is, ha nem sikerül az első évben. Nekem azt mondták, ellene vagyok. De ez nem igaz. Én nem vagyok ellene, csak az a véleményem, hogy korai. Hiszen hat brigád például a vállalásaiból azokat a pontokat nem teljesítette, amelyek társadalmi tevékenységet követelnek. Márpedig enélkül nincs szocialista brigád. Igaz, Csábi elvtársnak részben igaza lett, mert azóta a termelés jól megy, amelyt nagyon lecsökkent, bár ebben közrejátszott az is, h«a tavaly ősz óta a rossz üvegből származó selejtet nem fizetjük ki. De persze hatott az új mozgalom is. Mégis azt mondom, korai, hosszú utat kell még ahhoz megtenni, hogy sikerüljön. A nevelés, a dolgozók nevelése a legnehezebb. Sok a fiatal... ... És ettől a perctől kezdve a riporter szinte önmagával is vitatkozik, amelyben megint nem a vita a lényeg, hanem, hogy az újabb érvek és ellenérvek tömegéből végső következtetésnek kell kibontakozni, amely felel egy, a már kezdet kezdetén felötlött kérdésre: érdemes volt-e hát belevágni? Még valamit szeretnék itt elmondani. Minden további félreértés elkerülése végett az üzemvezetőtől nem azzal a benyomással mentem ki az üzembe, hogy a merev tagadás emberével volt dolgom. Kérdezés nélkül mondta el, hogy például a munkafegyelem, az erkölcsi élet viszásságait mint sikerült máris visszaszorítani. Nagy erő az önként vállalt kötelezettség. A becsület szóval egyenértékű. Itt pedig különösen az. Mert való igaz, hogy általában jó szakmunkások dolgoznak itt. Egy-kettő egyenesen az ipar büszkesége, már-már művészszámba veszik. De hát italozni, udvarolgatni — néha a más kertjében — azt bizony so Az. fazekas a szocialista címért I. Érdemes volt-e belevágni?