Nógrád, 1965. november (21. évfolyam. 262-285. szám)
1965-11-02 / 262. szám
2 NÖGTt 4 r» Indonéziai helyzetkép Tovább folyik a hadsereg kommunistaellenes terrorhadjárata Nntung állítólagos nyilatkozata DJAKARTA (MTI) A nyugati hírügynökségek jelentése szerint Indonézia különböző részein tovább folyik a hadsereg kommunistaellenes terrorhadjárata. Az indonéz hadsereg szóvivői beszámolnak arról, hogy kommunistákat vettek őrizetbe Kelet-Jávában, Nyugat- Jávában és Celebesz szigetén. Celebeszen a rendőrség és muzulmán fegyveresek üldözik a kommunistákat, akik a dzsungelbe vetették be magukat. A vasárnap esti jelentések szerint i Közép-Jávában a kommunisták ellenállást tanúsítanak a hadsereggel szemben és jelentős körzeteket ellenőriznek. A hadsereg irányítása alatt álló Antara hírügynökség szerint a közép-jávai Solo térségében a helyzet „naprólnapra súlyosabb”. Bojdali körzetben a helyi katonai parancsnok szerint októberben 250 személy vesztette életét a fegyveres összetűzések során. Szaleh miniszterelnökhelyettes kijelentette, hogy Indonéziában „polgárháború folyik”. A hadsereg parancsnoksága a malaysiai határterületekről visszavonja a csapatokat, hogy bevethesse azokat Közép-Jávában. A hadsereg mindenütt igyekszik megtisztítani a közigazgatást a kommunista vezetőktől : Kelet-Jávában nyolc kommunista polgármestert váltottak le. A katonaság fokozza kommunistaellenes propagandáját Az ellenőrzése alatt álló indonéz rádió vasárnapi jelentése szerint Untung ezredes, a Szeptember 30. mozgalom vezetője, akit már hetek óta vallatnak, állítólag kijelentette, hogy a mozgalom „a kommunisták hatalomátvételi kísérlete volt”. ,Hogy-Britannia elárulja a nemzetközösséget,m i»1 Wilson visszaérkezett Londonba ACCRA (MTI) Harold Wilson brit miniszterelnök vasárnap repülőgépen Lagosból Accrába érkezett. Amikor Wilson Accrába érkezett, a repülőtérről a városba vezető úton összegyűlt tömegek ilyen jelszavakat kiáltozták ütemesen: „Wilson, ne csalj!” — „Nagy-Britannia elárulja a nemzetközösséget”! — „Tartóztassák le Smith-t”! Megérkezése után a miniszterelnök azonnal felkereste Nkrumah ghanai elnököt, hogy tárgyaljon vele a legfontosabb nemzetközi kérdésekről, tájékoztassa őt rhodesiai tárgyalásairól. A ghanai elnökkel folytatott megbeszélés után Wilson rövid sajtóértekezleten „hasznosnak” mondotta a megbeszéléseket. Wilson látogatásával kapcsolatban a ghanai kormány nyilatkozatban foglalta össze álláspontját a rhodesiai kérdésben. A nyilatkozat értelmében a ghánai kormány a Wilson által javasolt királyi bizottság felállítását „négymillió képviselet nélküli afrikai elárulásának és a kérdés megkerülésére szolgáló fogásnak” minősíti. Az afrikai államok hangzik a nyilatkozat — minden lépésre készek, hogy megadják a szükséges támogatást a Rhodesiában többségben lévő negyedmillió afrikainak. LONDON (Reuter) Wilson angol miniszterelnök — magyar idő szerint vasárnap este háromnegyed 10-kor érkezett vissza Londonba Accrából jövet — A londoni repülőtéren erős rendőrkordon őrizte az érkezés helyét Rögtön érkezése után Wilson nyilakozott a sajtónak. „A rettenetes csapás, amely a múlt héten még közvetlenül fenyegette, úgy gondolom, elkerülhetővé vált és idővel még elérkezhetünk a kérdés rendezéséhez” — mondotta az angol miniszterelnök. Hangoztatta, nem katonai erőszak útján történő rendezésre gondolt. A királyi bizottság megalakítása, amiben Smith-szel megegyezett lehetővé teszi a szükséges időnyerést a dolgok átgondolására. Közölte, hogy a királyi bizottságot néhány napon belül megalakítják és ez a bizottság az év végéig befejezheti konzultációs munkáját Újabb indiai - pakisztáni összetűzés • KARACHI (MTI) A pakisztáni hadügyminisztérium szóvivője szerint a hét végén újabb összetűzések voltak a pakisztáni és indiai csapatok között. A szóvivő szerint a pakisztáni csapatok visszalőttek és megöltek kilenc indiai katonát Tithwal és Lahore körzetében. A Kasmír hangja nevű titkos rádióállomás, amely Kasmírnak Pakisztánhoz való csatlakozását követeli, vasárnap azt jelentette, hogy egy hindu vallási szervezet tagjai felégettek 16 muzulmán falut Kasmírban és számos muzulmánt megöltek. ÚJ-DELHI (Reuter) Sasztri indiai miniszterelnök szombaton kijelentette, hogy mivel a Biztonsági Tanács nem nyilvánította agresszornak Pakisztánt, kész a pakisztáni agresszió kérdését bármely pártatlan bíróság elé terjeszteni. Sasztri kijelentette, alapvető fontossága van annak, hogy megnevezzék az agresszort, mert elmaradása az agressziót bátorítja. Algéria nemzeti ünnepén Szovjet államférfiak távirata MOSZKVA (TASZSZ) Mikojan és Koszigin a forradalom évfordulója alkalmából táviratban köszöntötte Bumedient és az algériai népet. A táviratban egyebek között ez áll: „Az algériai nép önfeláldozó harccal kivívta hazája függetlenségét és nagyban hozzájárult az afrikai népek felszabadításához. A Szovjetunió és az Algériai Népi és Demokratikus Köztársaság között baráti kapcsolatok alakultak ki és fejlődnek. A szovjet emberek, továbbra is készek arra, hogy erősítsék és szilárdítsák a szovjet—algériai együttműködést népeink javára, a békéért és minden nép szabadságáért vívott harcban.” A Pravda hétfői száma algíri tudósítójának, Nikolaj Progozsinnak cikkét közli abból az alkalomból, hogy 11 évvel ezelőtt indult meg Algéria népének hősies harca nemzeti felszabadulásáért. Az algériai nemzeti felszabadító mozgalom győzelmét elősegítették a szocialista világrendszer sikerei, az imperializmus gyarmati rendszerének bukása — írja a tudósító. A cikkíró rámutat arra, hogy az FLN vezette felszabadító háborúban részt vettek a társadalom összes rétegei, de döntő szerepet a dolgozó tömegek játszották, s ez a tény a nemzeti felszabadulásért vívott harcnak a szociális forradalom jellegét kölcsönözte. A felszabadító harc és a nemzeti állam építése körül szerzett tapasztalatok igazolják, hogy az algériai néptömegek tovább akarnak haladni független államuk megszilárdítása, az imperializmus és a gyarmati rendszer elleni harc útján. Incidens az izraeli— jordán határon TEL-AVIV (MTI) Az izraeli hadsereg szóvivője közölte, hogy Latrun körzetében Jeruzsálemtől 24 kilométerre vasárnap újabb határincidensre került sor, s a jordániai és izraeli katonák tűzharcában öt izraeli életét vesztette, hat megsebesült. A vasárnapi lövöldözések során — jordániai adatok szerint — 15 izraeli katona esett el Szovjet és lengyel pártvezetők találkozója MOSZKVA: Október 29-én és 30-án Belorussziában Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB első titkára, K. Mazurov, az SZKP elnökségi tagja, a minisztertanács elnökének első helyettese, J. Andropov, a KB tagja, a minisztertanács elnökhelyettese megbeszéléseket folytatott Wladyslaw Gomulkával, a LEMP KB első titkárával, Jozef Cyrakiewicz-sel, a LEMP politikai bizottsága tagjával, a minisztertanács elnökével, Zeonon Kriszkoval, a politikai bizottság és a KB tagjával, Stefan Jendrychowskival, a politikai bizottság tagjával, a tervbizottság elnökével. Az SZKP és a LEMP vezetői a találkozók során kölcsönösen tájékoztatták egymást a szocializmus, illetve a kommunizmus építéséről. megvitatták a szovjet—lengyel gazdasági és politikai kapcsolatok további fejlesztésének kérdéseit, véleményt cseréltek a jelenlegi európai és nemzetközi helyzet főbb kérdéseiről, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom kérdéseiről. Hangsúlyozták az összes szocialista ország együttműködése mélyítésének időszerűségét és jelentőségét. (MTI) Közép-amerikai kommunista és munkáspártok értekezlete HAVANNA (TASZSZ) A Kubai Kommunista Párt sajtóorgánuma, a Gramma vasárnapi számában közölte, hogy nemrégen megtartották a mexikói, a guatemalai, a Salvadori, a hondurasi, a costa rica-i és a panamai kommunista- és munkáspártok 4. értekezletét. A pártértekezleten megvizsgálák a kölcsönös érdeklődésre számottartó kérdéseket, kidolgozták a közös akciók irányvonalát és határozatot hoztak Közép-Amerika gazdasági integrációjáról. A párttalálkozóról kiadott közlemény megjegyzi, hogy a kölcsönös megértés légkörében lefolyt értekezlet bebizonyította a latin-amerikai kommunisa és munkáspártok további közeledését és baráti kötelékeinek erősödését. 1965. nowmber Í., kedd AZ USA MÉTEREINEK MOZTALMA AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK munkaügyi minisztériuma nemrégiben nyilvánosságra hozta, hogy mennyiben változott 1960 és 1963 között a néger lakosság bérjövedelme. Természetesen csak a munkában lévők adatait dolgozták fel, bár egy szűkszavú lábjegyzet azt is közölte a jelentés olvasóival, hogy az adott majdnem háromesztendős időszakban a feketebőrű dolgozók között éppen kétszeres volt a munkanélküliek aránya, mint a fehér amerikaiak között A béreket tekintve 1960-ban egy-egy néger család jövedelme 55 százalék volt a fehér családok átlagjövedelmének — 1963-ra ez az arány megint romlott, ma már csak a fehérek béreinek mintegy 53 mm százalékát kapják a színesbőrűek. Éppen ez az a téma, amelyről a legritkábban esik szó, amikor az elmúlt esztendőkben egyre gyakrabban megismétlődő polgárjogi küzdelmekről ír az amerikai sajtó. Sokszor beszélnek arról, hogy zsúfoltak, szinte lakhatatlanok a néger gettók, hogy megdöbbentő a színesbőrűek egészségügyi ellátása, hogy egy-egy néger lakótelep életét megkeserítik a helyi bűnözők bandái — éppen csak a munkabérekben jelentkező és egyáltalán nem jelentéktelen megkülönböztetésről beszélnek a legkevesebbet. A polgárjogi törvény, amely kétségkívül változtat valami keveset a néger lakosság jogi helyzetében — például a szavazási listára való felvétel kérdésében —, egyáltalán semmit nem jelent a foglalkoztatottság és a bérezés szempontjából. Amikor például a véres és tragikus Los Angeles-i robbanás újra ráébresztette a világközvéleményt, hogy milyen, szinte gyógyíthatatlan rákos seb az amerikai társadalom testén a négerkérdés, minden másról szó esett, csak éppen a néger munkaviszonyok problémakörét hallgatták el. Pedig abban a Los Angelesben, ahol az idei nyár fekete-fehér összeütközése során harmincnégyen meghaltak (28 halott feketebőrű volt) és majdnem 900, szinte kivétel nélkül feketebőrű sebesült hevert az utcakövön, 523 ezer néger polgár él. Ezek közül csak a felnőttek soraiban 23 százalék a déli államokból érkezettek aránya. Ők jórészt írástudatlanok és gyakorlatilag majdnem mindig munkanélküliek. AZ AMERIKAI NÉGEREK problémáiról szólva természetesen a tőkés lapok hírszolgálata és kommentárjai nyomán szinte mindig csak a mellékes problémákról esik szó. Holott az alapvető kérdés itt is mint a társadalmi mozgalmak bármelyikénél, az osztályviszonyok kérdése. Ha van is az amerikai négerek körében egy számszerűleg kicsiny, de tulajdonát tekintve nem jelentéktelen burzsoá réteg, északon és délen egyformán a néger proletáriátus van többségben. Itt merül fel aztán egy gyakran vitatott probléma: vajon forradalomnak tekinthetjük-e az amerikai négerek mozgalmát? Amikor erre a kérdésre felelni akarunk, mintegy illusztrációként idézni kell a polgárjogi küzdelmekben a mérsékelt és az óvatos kigegyezés álláspontját képviselő Színesbőrű Népek Haladását Előmozdító Országos Szövetség elnökének, Roy Wilkinsnek egy érdekes kijelentését. „A néger polgár nem helyesli az erőszakot, mint jogai biztosításának módszerét. De elérkezett ahhoz a ponthoz, amikor már nem fél az erőszaktól. Érvényre fogja juttatni jogait, és ha ez erőszakot követel meg, ám legyen.“ Ez egy hangsúlyozottan polgári gondolkodású néger vezető véleménye, és azt kell mondanunk, hogy hasonlóképpen nyilatkoztak a négermozgalom különböző más csoportjainak szóvivői is. Elérkezett tehát az az idő, amikor az amerikai négerek márnem tudnak élni a régi módon és ahogy azt a Los Angeles-i rendőrroham, vagy az alabamai közigazgatási hatóságok viselkedése mutatja, az amerikai burzsoázia is egyre kevésbé tud uralkodni a megszokott módon. Semmiképpen sem túlzás ilyen élesen megfogalmazni a helyzet képét, mert hiszen ha egy pillanatig az amerikai négerek számára gondolunk, felmérhetjük a probléma teljes jelentőségét. Az amerikai néger nép lélekszáma valamivel több, mint húsz millió, azaz az Egyesült Államok lakosságának több mint tíz százaléka, ám a munkásoszályban ez az arány húsz százalék és a munkásosztályon belül is éppen a néger nép gyermekei a legelnyomottabbak. Az amerikai történelemírás, amikor a mai amerika társadalom kialakulásának képét akarja felrajzolni, általában óvatosan kerüli azokat az alapvető kérdéseket, amelyek tulajdonképpen a mai négerprobléma forrásai. A nagy rabszolgafelszabadító mozgalom úgy szerepel a burzsoá történt írásban, mint valamiféle reformmozgalom, holott a a forradalmi mozgalom volt és az amerikai történelem nagy alakjainak értékelésénél is elhallgatják, hogy George Washington annak idején a gazdag rabszolgatartóik képviseletében lépett fel. A JELEN TERMÉSZETESEN nem a történelem ilyen vagy amolyan értékelésének problémája, hanem húsz millió dolgozó ember szabadságjogainak kérdése. Ezért kell igen komolyan venni egy fiatal néger szociológus, William B. Hixon egyik fontos megállapítását: „Az amerikai néger nemcsak azt ismeri fel, hogy követeléseit oly sokszor vetették el már a múltban, hanem azt is, hogy e követeléseket társadalmunk jelenlegi körülményei között nem lehet megvalósítani.” Hixon megállapításai egyre inkább elterjednek a helyzetüket és harci feladatait világosan látó amerikai négerek körében. Ma már a valóban következetes néger vezetők — itt természetesen csak helyi vezetőkről lehet szó — túllépnek az óvatos és udvarias reformköveteléseken, elvetik az anarchista jellegű gyújtogatás és rombolás megnyilvánulásait is, és amikor a teljes és abszolút egyenlőségért viszik harcba a feketebőrű dolgozó tömegeket, forradalmi jellegű küzdelem élén állnak. VAN ABBAN VALAMI megdöbbentő és mélységesen jellemző az amerikai cinizmusra, hogy a Los Angeles-i „robbanás” után a washingtoni kormányzat emberei legfontosabbnak azt a vallomást tartották a tragédia vizsgálatában, amelyet dr. Harold Jones, a Watte - városnegyedben lévő idegklinika igazgatója tett. Gárdos Miklós ŐSZ! MEGYE! »»¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥Y¥»¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥Y¥¥YY¥¥¥¥¥¥¥¥¥*¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥Y¥¥¥¥yV¥¥n'YrTYrTr»‘“YTYYT1"rrT oopBpoQoan 0KT. 1- MW. 30. yásáhotfon SZÖVETKEZETI BOLTBAN is a falusi ív*•tí íyyfyrrn