Nógrád, 1966. június (22. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-26 / 150. szám

Wee­ ffly fvs *26. vasárnap WÖGR­A­D 7 Nógrádi együttesekkel - szlovák barátainknál Banska Bystrica 130 kilo­méterre van testvérvárosától Salgótarjántól. A beszterce­bányai nemzeti tanács elnöke — Jozef Valuska — amikor hétfőn a városi tanácson fo­gadta a magyar filmművésze­ket, ajándékképpen átnyújtott egy színes albumot. „Banska Bystrica húsz éve” a címe a kiadványnak és rövid leírá­sát olvastam benne a város történetének. Nem véletlen, hogy éppen ezzel kezdem. Hétszáz éves a város, IV. Béla szabad királyi címmel rangosította és a Kárpát­­medence egyik jelentős bá­ny­aközpontjává fejlődött. Aranyat, ezüstöt, rezet bá­nyásztak itt, amiből a lőcsei, meg a nyitrai ötvösmesterek készítették a Miikszáth-hősök szépasszonyainak a fülönfüg­gőket és karpereceket. Mindez ma már a múlté. — Rég kimerültek a byst­­ricai bányák — mondta a fo­gadáson a tanácselnök — most azonban újabb kutatáso­kat végzünk, hogy ismét „te­remjen” a föld mélye. Új arculatot ölt a város. Iparosodik. A salgótarjániak láthatták az URPIN együt­test, amely Nógrád megye és Közép-Szlovákia Barátsági Hete programjában mutatta be gazdag műsorát. Az együt­tes a Sloven­ska Textilgyáré és Európa számos országában fellépett már. Sikerét olyan neves sajtóorgánumok di­csérték, mint a londoni Ti­mes, vagy a római Pese Sea­­ra. Láttam az új Besztercebá­nyát. A városnak 39 ezer la­kosa van, de a távlati fej­lesztési tervben 1930-ra már 55 ezer lakossal számolnak. A fejlődésnek kézzelfogható bizonyítéka a friss lakótele­pek egész sora, magas beépí­téssel. Feljegyeztem a foga­dáson, hogy az utóbbi húsz évben tizenkétezer új lakás épült a városban. Ez azt je­lenti, hogy két teljesen új lakónegyed alakult ki a vá­ros szélein. A belváros vi­szont megőrizte régi, patinás hangulatát. Ödön árkádjaival, házaival régi századok vilá­gát idézi. — Igaz, sokba kerül ez ne­künk — magyarázta a tanács­elnök — mert karbantartá­sukra, megóvásukra sok-sok koronát fordítunk évente. Béres Ilona, aki a magyar filmművészeket képviselte Besztercebányán arra kérte a tanácselnököt, tegye lehetővé néhány történelmi épület meg­tekintését. — Semmi akadálya — kö­zölte a tanácselnök. — Nem is kell messzire mennünk. Ez az épület ugyanis, ahol most vannak, 1526-ban (a mohácsi vész évében) épült. A szom­széd szoba az eskü­terem, ahol az egykori rendek ös­­­szejöttek, törvényt ültek , és besztercei szilvóriumot ittak. Két festményt is mutatott Jozef Valuska. Az egyik Kle­­ment Gottwaldot ábrázolja, aki Besztercebányán volt az első nemzeti tanács elnöke. A másik képen Zapotocki, a szakszervezet megalapítója látható. Ennyit bevezetőben a városról és a fogadásról. Salgótarjáni vendégek Most néhány szót az úticé­lunkról: Salgótarjánból két együt­tes kelt útra — nem kis vi­szontagságok között — vasár­nap reggel, autóbuszon —, hogy részt vegyen a barátsá­gi hét közép-szlovákiai ünnep­ségein. A két együttes: a Salgótarjáni Acélárugyár fú­vószenekara és a kazári népi együttes. Kísérőkkel mintegy kilencven nógrádi vendéget köszöntött a rendező bizott­ság. Az Acélárugyár fúvósze­nekara Zólyomban adott egy­órás szabadtéri hangver­senyt, majd Pod-Brezován — délután — az eredeti ki­írástól eltérően a Partizán Szállóban lépett fel. (A ko­rábbi terv szabadtéri előadás­ra szólt, de azt az eső elmos­ta.) A kazári együttes Beszter­cebányára utazott. Itt a tíz­ezer személyes amfiteátrum­ban mutatták be egyórás mű­sorukat, kétezernyolcszáz né­ző tapsolt a vendégeknek. Azért csak ennyi, mert az eső elriasztotta a közönséget.­­Különben errefelé gyakoriak a záporok és mindenki eser­nyővel sétál a városban, ha süt a nap, ha nem. Eszembe jutott a Szent Péter esernyő­je, alighanem kapcsolat van az időjárás meg a regénybe­li ernyő között.) A két Nógrád megye együttes fellépésére azért ke­rült vasárnap sor, mert akkor tartották a magyar estet. Szlo­vákiában ugyanis június 17 és 26-a között — négy város­ban — rendezik meg a Dol­gozók Filmfesztiválját A kö­zönség szavazata dönti el a filmek helyezését, esténként más és más nemzetiségű fil­met mutatnak be. Így vasár­nap magyar produkció vetí­tésére került sor. Jókai Mór: A kőszívű ember fiai című regényének filmváltozata sze­repelt műsoron. Ezt is a ha­talmas amfiteátrumban mu­tatták be. A kellemetlen idő­járás ellenére, esernyővel a fejük felett nézték a kétré­szes, színes filmet a beszter­cebányaiak. Az amfiteátrum vetítővász­na — éppen a nagy nézőtér miatt — óriási. Legalább har­minc méter széles, így a leg­távolabbi sorokban is élvez­hetik a filmet Szavasnak a nézők nézők között. Ilyen kérdések­re kérnek választ: Hogyan értékeli a bemuta­tott filmet? Gyenge, jó, vagy kiváló? Van-e eszmei mondanivaló­ja, nem káros-e az ifjúságra? Érdemes-e forgalomba hozni? A magyar film vetítése után a szavazócédulás nézők le­adták voksukat. Az eredmény: huszonnyolc „kiváló”, a töb­bi pedig „jó” minősítést adott a Jókai filmnek. Az amfiteátrumban ismer­kedett meg a közönség Béres Ilonával és Bárány Frigyes­sel, a két főszereplővel. Az egyik besztercebányai gyár dolgozói kedves ajándékot ad­tak a művészeknek. Itt is di­vat az autogramgyűjtés. Béres Ilona, és Bárány Frigyes sem menekülhetett. A fiatalok —­­ elsősorban a besztercebányai lányok — valósággal megrohanták a művészeket, hogy képeikkel, autogramjaikkal gyarapít­­hassák gyűjteményüket. A végleges döntés, , hogy melyik filmet tartotta meg­A fesztivállal kapcsolatban mesélte — egy esőcsendes szünetben — Bárány Frigyes: — Kassán, a rendező bizott­ság felkereste a magyar szí­nészeket. Lelesz község — egy egészen kicsiny település — szerette volna látni a fil­met is, küldöttségünket is. A rendező bizottság eleget tett a falu kérésének: vándormozit bocsátott rendelkezésére és levetítették a Kőszívű ember fiai­t. Először külföldön A kazári népi együttes most járt először az ország tatárain túl. Az úton sokfé­le, látszólag apró és belső dolgot elmeséltek. Példán azt, hogy az együttesbe­ mindössze egy­­ magányos tag van, a többi házaspár így aztán azt is mondhatnám, hogy családi kirándulás volt szlovákiai vendégszereplésük, jobbnak a közönség, ma Kas­sán dől el. Még nem tudni, a többi városban játszott sok­féle és sok nemzet filmművé­szetét képviselő alkotásokat miként értékelték a nézők, tény azonban, hogy a „szak­­mában” már nagy rutinjuk van, hiszen tizenhetedszer Minden film előtt hatvan került sor most Szlovákiában szavazólapot osztanak ki a filmfesztiválra. Az együttes kazári viselet­ben lépett dobogóra és kazári lakodalmast mutatott be. De talán nem is ez a műsor nyerte meg a közönség tet­szését, hanem a fogadáson adott „koncert”. A műsor után ugyanis a helyi peda­gógiai főiskola nagytermében vacsorát adtak a nógrádi vendégek tiszteletére, a va­csorán pedig a kazári népi zenekar magyar nótákkal szó­rakoztatta a résztvevőket. Vé­gül a nógrádiak és a szlovák vendéglátók együtt ropták a csárdást. A pohárköszöntők sem ma­maradtak ki a sokoldalú, gaz­dag programból. A Nógrád megyeiek nevé­ben Molnár Pál, a megyei ta­nács művelődésügyi osztályá­nak vezetője köszönte meg a szívélyes vendéglátást a besz­tercebányaiaknak. Jozef Va­luska válaszában arról be­szélt, hogy „... végre a hiva­talos küldöttségek mellett kölcsönösen sport- és kultu­rális delegációk is ellátogat­nak a két testvérvárosba.” A „nem­ hivatalos” prog­ramban városnézésen vettünk részt. Arról már szó esett, milyen az épülő Beszterce­bánya, most inkább a kiraka­tokról szólnék, bár itt sem tudok elszakadni a filmfesz­tivál programjától. Legtöbb portál a bemutatott, vagy sorra kerülő filmeket nép­szerűsíti. Meghirdették a ki­rakatversenyt és egészen meg­lepő dolgokkal álltak elő a szlovák dekoratőrök. A ma­gyar film demonstrálására például Budapestről, a Nép­­művészeti Múzeumból kértek eredeti huszár ruhát, teljes felszereléssel. Ez a kirakat nyerte el a rendező bizottság első díját. Búcsúzáskor elhangzott a sokszor elmondott, mégsem formálisnak ható kívánság: — Reméljük, mielőbb vi­szontlátjuk egymást! Koppány György A kazári együttes Palóc lakodalmasának megnyitója. A Salgótarjáni Acélárugyár zenekara Zólyomban és Pod-Brezován vendégszerepelt A vasárnapi magyar esten nemcsak a kazári együttes, ha­nem több magyar filmszínész is részt vett. Béres Ilona és Bárány Frigyes a bemutató előadás után autogramot ad. A besztercebányai URPIN Együttes Salgótarjánban mutatko­zott be nagy sikerrel.

Next