Nógrád, 1969. április (25. évfolyam, 75-97. szám)

1969-04-01 / 75. szám

Rakétatámadás Saigon Mansfield szenátor és Laird hadügyminiszter érdekes nyilatkozata A szabadságharcosok ta­vaszi offenzívája vasárnap lépett hatodik hetébe, s azt vakmerő támadás tette em­lékezetessé: tüzérségük 122 milliméteres rakétákkal lőt­te Saigon belvárosát, össze­sen négy rakéta csapódott be, ezek közül kettő az elnö­ki palota tőszomszédságá­ban. A Saigon körül vont gyűrű szorosabbra vonását más események is jelezték vasárnap: Dél-Vietnam fő­városától alig tíz kilométer­re a szabadságharcosok két amerikai helikoptert lőttek le. Kevéssel éjfél előtt három újabb rak­­éta érte Saigont, ket­tő a kikötőben, a harmadik a főváros IX. kerületében rob­bant. Hétfőre virradó éjjel ezenkívül még körülbelül 15 tüzérségi támadást hajtottak végre a szabadságharcosok or­szágszerte. Amerikai katonai szóvivők a támadások okozta veszteségeket „csekélyeknek” minősítették. Az AP a leg­utóbbi napok tüzérségi tevé­kenységét kevésbé erősnek mi­nősítette, de megállapította, hogy a szárazföldi harcok a múlt hét végén fellángoltak. Ezek között a legsúlyosabb harc vasárnap Da Nangtól kö­rülbelül 22 kilométernyire dél­re zajlott le, s a dél-vietnami csapatok itt — saigoni közlés szerint — tíz halottat és 50 sebesültet vesztettek. ★ Mansfield szenátor, az ame­rikai szenátus demokrata párti többségének vezetője vasárnap televíziós programban nyilat­kozott Vietnamról, s kijelen­tette, hogy minél tovább tart a háború, annál kevesebb olyan kezdeményezési lehető­ség marad az Egyesült Álla­mok számára, amely ered­ménnyel járhat. Az amerikai külügyminisz­térium vasárnap nyilvánosság­ra hozott egy interjút, amelyet Henry Cabot-Lodge adott egy amerikai hírügynökségnek. A Párizsban tárgyaló amerikai küldöttség vezetője kijelentet­te, némi haladást elértek a párizsi megbeszéléseken. Laird amerikai hadügymi­niszter a U. S. News and World Report-nak adott exk­luzív nyilatkozatában a többi között kijelentette, ha rajta múlna, természetesen elfogad­ná egy koalíciós kormány meg­alakítását Saigonban (MTI). MASSXKIt l­l S/í­ il l : Nem vagyunk a háború prókátorai Az Arab Szocialista Unió fontos állásfoglalása — Újabb tűs Jordánia ellen — Israel fegyvereket kap az USA-tól Kairói Mena-jelentés sze­rint Nasszer, az EAK elnöke vasárnap fogadta Francois D’vaux-t, Franciaország nagy­követét. Puaux — mint az AFP jelenti — átadta N­as­­­szernak De Gaulle elnök vá­laszát arra az üzenetre, ame­lyet még Mahmud Favzi dip­lomáciai tanácsadó közvetíté­sével juttatott el Nasszer a francia államfőnek. Az üze­netek tartalmából nem szivár­gott ki semmi Kairóban vasárnap, Nasszer elnök figyelmeztette az Arab Szocialista Unió kongresszusá­nak 1700 küldöttjét, hogy a k­özel-­keleti helyzet veszélyes szakaszba lépett és lehetséges, hogy Izraellel újabb összeüt­közésre kerül sor. Nasszer hangsúlyozta, hogy az 1967-es háborúban Egyiptomot legyőz­ték és a háborút követően az országnak nem volt ereje ah­hoz, hogy ki­űzze Izraelt az el­foglalt területekről. „Most — mondta Nasszer elnök — a kép megváltozott. Képesek va­gyunk arra, hogy kiűzzük őket”­Az EAK elnöke ezután így folytatta: „A háború nem ön­cél, a háborút azért kell meg­vívni, mert nem kínálkozik más lehetőség. Mi nem va­gyunk a háború prókátorai Olyan békét akarunk, amely az igazságon alapul”. Nasszer ezzel kapcsolatosan utalt a közel-keleti válság megoldá­sát célzó négyhatalmi tárgya­lások tervé­re. „Nagy reménye­ket fűzünk a négyhatalmi tárgyalásokhoz, és bízunk a világ közvéleményében. Re­ményeink azonban legfőkép­pen saját erőnkkel kapcsola­tosak”. Az Arab Szocialista Unió kongresszusa befejező napján nyilatkozatban foglalt állást a Közel-Kelettel foglalkozó négy szala­­mi tárgyalások le­hetséges eredményeivel kap­csolatosan. A nyilatkozat le­szögezi, hogy az arab nemzet nem fogad el semmiféle olyan megoldást, amely béke helyett kapitulációt indítványoz. Az Arab Szocialista Unió kongresszusa ezzel egyidejű­leg elhatározta, hogy a követ­kező intézkedések megtételét javasolja. 1. Ki kell elégíteni az Egyesült Arab Köztársaság fegyveres erőinek mindenfajta igényét. 2. Meg kell erősíteni a Sinai -félszi­geten működő egyiptomi ellenállási szerve­zetet és irodát kell felállítani egyiptomi és arab önkéntesek toborzására. 3. A hangsúlyt a védelemmel kapcsolatos intéz­kedésekre kell helyezni. 4. Meg kell erősíteni a népi erő­ket, és létre kell hozni ezek­nek a vezérkarát. 5- Biztonsá­gos helyre kell telepíteni a szuezi olajfinomítóikat. Egy jordániai katonai szó­vivő bejelentette, hogy izra­eli erők vasárnap este, helyi idő szerint 22 órakor a Jordán folyó északi völgyében, gép­fegyverekből és aknavetőkből tüzet nyitottak a jordániai alakulatokra. Jordániai rész­ről — mondta a szóvivő — a tüzet viszonozták és a tűz­­párbaj mintegy 15 perc múl­va véget ért. Jordániai rész­ről veszteségek nem voltak. Mahmud Riad egyiptomi külügyminiszter vasárnap este találkozott Szergej Vinogra­­dovval, a Szovjetunió kairói nagykövetével. A megbeszélé­sek tárgyát a közel-keleti válság legújabb fejleményei, és a négyhatalmi megbeszélé­sek képezték. Az izraeli kormány vasár­nap hivatalos közleményt ho­zott nyilvánosságra s ebben egyértelműen állást foglal a Biztonsági Tanácsban képvi­selt négy nagyhatalomnak, a közel-keleti helyzet rendezése érdekében megtartandó ta­nácskozássorozata ellen. A közleményt a kormány két ta­nácskozása előzte meg, ame­lyeken Abba Eban külügymi­niszter számolt be washingto­ni tanácskozásairól, Nixon el­nökkel és Rogers külügymi­niszterrel folytatott megbeszé­léseiről. Az izraeli állásifoglalás be­jelenti, hogy Izrael a jelenlegi tűzszüneti vonalak között fog­ja kiépíteni helyzetét „a biz­tonsági és fejlesztési szükség­leteknek” megfelelően­ Alfred Atherton, az ameri­kai külügyminisztérium arab— izraeli ügyeinek szakértője a pennsylvaniai Philadelphiá­ban egy gyűlésen kijelentette, hogy amíg nem kötnek békét a Közel-Keleten, addig az Egyesült Államok továbbra is fegyvereket szállít Izraelnek, méghozzá a legmodernebb fegyvereket. (MTI) ítélet a mend­ei vonatösszeü­tközés ügyében A Pest megyei Bíróság h­étfőn délután hirdetett ítéletet Szántai Ferenc 52 éves MÁV főellenőr, forgalmi szolgálattevő, mendei la­kos ügyében. Szántai 1963. decem­­ber 22-én a mendei állomáson tel­­jesítette szolgálatát. Munkáját kel­­l körültekintés nélkül végezte: a kijárati vágányút helytelen beál­lításával a szemben közeledő te­hervonat vágányára irányított egy áthaladó személyvonatot. A két vonat pusztaszentistváni megálló­ban összeütközött és egymásba so­ródott. Az összeütközésnél 43 utas meghalt, 23-an súlyosan, 53- an könnyebben megsérültek. A személyi sérüléseken kívül az ös­­­szeütközés mintegy három és fél millió forint anyagi kárt okozott. A bíróság Szántai Ferencet fog­lalkozás körében elkövetett halált okozó gondatlan veszélyeztetésért és társadalmi tulajdonban különö­sen nagy kárt okozó gondatlan rongálásért halmazati büntetésül kilenc évi szabadságvesztésre ítél­te és nyolc évre eltiltotta a for­galmi szolgálattevői foglalkozástól. A vádlott és védője enyhítésért fellebbezett, az ügyész esetleges fellebbezési óvása bejelentésére háromnapi gondolkodási időt tar­tott fenn. NÓGRÁD — 1969. április 1., kedd Közlemény A Bolgár Népköztársaság, a Csehszlovák Szocialista Köz­társaság, a Lengyel Népköz­­társaság, a Magyar Népköz­­társaság, a Német Demokra­tikus Köztársaság, a Román­­ Szocialista Köztársaság és a Szovjet Szocialista Köztársa­ságok Szövetsége nevében külképviseleteink vezetői ezek­ben a napokban szóbeli jegy­zék kíséretében átadták- il­letve átadják az európai or­szágok kormányainak és az ENSZ főtitkárának a Varsói Szer­ződés tagállamainak Eu­­ropa országaihoz intézett fel­hívást, amelyet a Politikai Tanácskozó Testület 1969. már­cius 17-én Budapesten tartott ülésén írták alá. Külképvi­selet­­eink vezetői az átadás al­kalmával tolmácsolják őszinte reményünket, hogy az euró­pai országok kormányai Eu­rópa békéjéért és biztonságá­ért viselt felelősségük tuda­tában tanulmányozzák a fel­hívást és hatékonyan támo­gat­ju­k az abban foglalt el­képzeléseket. Pl­TERMANN­, Figyelmet a felhívásnak Bécsben vasárnap este ért vége: tizenkét, a Szocialista Inter­nacionáléhoz tartozó párt vezetőinek zártkörű konferen­ciája Bruno Pittermann- az Internacionálé elnöke az MTI tudósítójának kérdésére kije­lentette: foglalkoztak az ülé­sen a Varsói Szerződés álla­mainak budapesti felhívásá­val is. „Az a benyomásunk, hogy a kezdeményezés euró­pai biztonsági konferencia összehívására, feltétlenül fi­gyelmet érdemel. A Szocia­lista Internacionálé egyébként továbbra is behatóan foglal­kozni fog a budapesti tanács­kozás egyes vonatkozásaival” — mondotta Pittermann. — A konferencián tárgyaltak­ a nyugat-európai gazdasági in­tegráció kérdéséről a francia javaslatok, illetve a brit kor­mány tervei alapján. Brown volt brit külügyminiszter, Wilson jelenlegi helyettese a munkáspárt élén, saját sze­mélyes elképzeléseket fejtett ki Bécsben a francia—brit vi­­áthidalására, amelyről részleteket nem ké­szül, azonban tölt el:. Lecke politikai józanságból Az izgalom —­ és bizonyos körökben az öröm — igen magasra csapott amikor először érkeztek jelentések az Usszu­­ri folyó melletti és a Damanszkij-sziget térségében elköve­tett kínai határprovokációkról. A kérdés az volt: mit tesz a következőkben a szovjet kormány, alkalmaz-e ellencsa­pást, vagy napirendre tér a kínai részről indokolatlan terü­leti követelések felett. Arra, ami következett csupán azok gondoltak, akik is­merik a minden jogos érdeket tiszteletben tartó szovjet poli­tikát. Ők tudták: nem követi az incidenseket sem­mm­iféle fegyveres visszavágás, hanem a szovjet kormány türelmet tanúsít, és megpróbálja rábírni Kína mai vezetőit, hogy ül­jenek tárgyalóasztalhoz, s a problémákat eszmecserék során rendezzék a történelmi ténynek és igazságnak megfelelően. Erre utal sok más mellett a március 29-én napvilágot látott szovjet kormánynyilatkozat azon része is, amely egyértel­műen leszögezi: a Szovjetunió részéről nincs semmi aka­dálya annak, hogy a két fél hivatalos képviselői a közeljö­vőben felújítsák a Pekingben, 1964-ben megkezdett konzul­tációkat. Vagyis: kínai katonai egységek és állítólag szervezetlen csoportok fegyveres támadásai, valamint több szovjet halott­ és sebesült ellenére a Szovjetunió kormánya lát lehetőséget arra, hogy — baráti országokhoz illően —, a nézetkülönbsé­geket megtárgyalják, és közösen kimunkált döntésekkel — amint a szóhasználat találóan megfogalmazza — helyükre tegyék azokat a kérdéseket, amelyek pillanatnyilag nagy­on is hátráltatják a szocializmus és kommunizmus ügyét. A Moszkvában nyilvánosságra hozott nyilatkozat után felmerülhet az aggály: nincs-e igazuk Kína mai vezetőinek az általuk sokat emlegetett kérdésekben? Nos, erre — józan­sága és előremutató jellege mellett — határozott választ ad a szovjet kormány véleménye. Idézünk a nyilatkozatból: „A­ jelenlegi távol-keleti szovjet—kínai határ nemzedékeken ke­resztül alakult ki, és a két ország területét elválasztó ter­mészetes határokat követi. Ezt a határt az anghouni, a tien­csini és a pekingi szerződés jogi formába öntötte.’’ Tehát a mai kínai vezetők úgy lépnek fel területi követelésekkel hogy közben sutba vágják a kétoldalú szerződéseket, mint­ha azokat egy harmadik, vagy tizedik hatalom diplomatái ír­ták volna alá! Ezt a diplom­­áciai-politikai vakságot senki előtt sem lehet igazolni, aki csak egy kicsit is emlékezik, il­letve akar emlékezni. Úgy tűnik, a maoizmus a memória kétségtelen logikáját is cáfolni igyekszik. Hogy ez mennyire így van, arra álljon itt Mao Ce-tung egyik, 1945-ből származó nyilatkozata, amelyikben kijelen­tette: ,,A­ Szovjetunió elsőnek mondott le a nem egyenjogú szerződésekről és kötött Kínával új, egyenjogú szerződéseket.’ Ha akár figyelembe vesszük, akár sem, a „kínai memória­zavart”, egyértelmű lehet a megállapításunk: koholmány, amit a mai kínai vezetők propagandája lépten-nyomon és nagyhangú türelmetlenséggel emleget, miszerint a szovjet­­kínai kapcsolatban valamilyen nem egyenjogú szerződések lennének. Túlzás nélkül: nevetséges, ha már önmagának sem hisz az ember, mint jelen esetben Mao Ce-tung és csoport­ja... Nézzük tovább azonban a dolgokat. A Szovjetunió kín­ai kérésre az ötvenes évek elején több domborzati térképet adott át a Kínai Népköztársaságnak, amelyeken világosan­­megjelölték a határvonalat. Abban az időben kínai részéről semmiféle kifogás sem merült fel ezekkel kapcsolatban. Mi pedig, alig 15 év múltán a kínai fél rádöbbent, hogy őt állí­tólag bizonyos szovjet területek megilletik. Ha nem lenne ko­moly a helyzet, tréfálni volna kedvünk e tendenciózusan rosssz emlékezőtehetség láttán... Végül az ok... A szovjet kormánynyilatkozat rámutat hogy a feszültség oka nem egyéb, mint a kínai kormány bék­és külpolitikai pálfordulása, amely a 60-as évek elején kö­vetkezett be. Erre már utaltunk, amikor az 1964-es pekingi konzultációt említettük, öt évvel ezelőtt — csakúgy, mint mostanság — kínai részről a nacionalizmus és a politikai vakság kerekedett felül. Reméljük, hogy a józanság előbb- utóbb teret nyer, mivel ebből a szovjet kormány nyilatkozatá­val alapos leckét kapott a Mao-csoport. Ezt még a nyilatko­zat visszautasítása sem teheti semmissé. Szolnoki István •IÓ£;koi‘oiig és nacionalizmus A Pravda hétfői számában cikket közöl a stockholmi szovjet—csehszlovák jégko­rong-mérkőzés eredménye nyomán a múlt hét végén Prágában történt szovjetelle­­nes megnyilvánulásról. A jobboldali szocialistaellenes erők — írja a lap — lelkiis­meretlenül ki akarják hasz­nálni szocialistaellenes és szovjetellenes céljaikra a jég­korong-világbajnokságot is. Az elmúlt napokban Prágában le­zajlott provokációknak semmi közük a sporthoz. Szervezett, jól előkészített nacionalista megmozdulásról van szó, amely meghatározott politikai sókat követett. A nemzetközi sportversenye­it régóta a népek közeledé­sének eszközeként fogják fel minden civilizált országban. Ez alkalommal sajnos, a fékevesz­tett csehszlovák nacionalisták bemocskolták a nemes sport­hagyományokat, megmutatták, mi mindenre képesek a szo­cialista rendszer elleni harc­ban — írja a Pravda. A Pravda cikke rámutat, hogy a Csehszlovák Kommu­nista Párt Központi Bizottsá­gának legutóbbi, különösen a novemberi határozatait az or­szág dolgozóinak nagy többsé­ge kedvezően fogadta. Az em­berek mindinkább kívánatos­nak tartják az ország belső helyzetének normalizálását és a szocialista országokhoz, min­denekelőtt a Szovjetunióhoz fűződő kapcsolatok rendezését. Ez a fejlemény nyílt és titkolt ellent­ést váltott ki a szocia­lizmussal szemben ellenséges erők részéről. A csehszlovákiai jobboldali revizionista, ellen­­forrad­almár elemek a nyugati reakció támogatásával előbb Jan Palack diák önégetéséből igyekeztek tökét kovácsolni, s most a jégkorong-világ­bajnok­ságot akarták kihasználni szo­cialistaellenes céljaikra. Sok lap, a rádió, a televízió már jóval a stockholmi világbaj­nokság kezdete előtt szította a szenvedélyeket a közvélemény­ben, különösen a Prace, a Re­porte­­, a Mladá Fronta, a Ze­niedé­ske Noviny, a Svobodné Siovo és néhány más lap buz­­gólkodott ebben. Azt a tényt, hogy a cseh­szlovák csapat a szovjet csa­pattal lezajlott első mérkőzé­sén győzött, nacionalista szen­vedélyek felszítására használ­ták ki. A sajtó, a rádió és a televízió biztatására sok ezer ember, zömében fiatal vonult ki a Vencel térre. Meglepetést keltett, hogy a Csehszlovák Kommunista Párt vezetői, a csehszlovák hatósá­gok nem léptek fel mindjárt ezekkel az egészségtelen és ve­szélyes jelenségekkel szemben. Ezért nem véletlen, hogy a jobboldali erők a csehszlovák jégkorongozóknak a szovjet csapattal vívott második mér­kőzésén elért sikerét újabb po­litikai provokációra tudták fel­használni. A rosszindulatú jobboldali propaganda ered­ményeként huligánok nagy csoportja vonult március 29-re virradó éjszaka a prágai Ven­cel térre. A fékevesztett huli­gánok betörtek az Aeroflot és az Inturiszt képviseletének he­lyiségébe, , és törtek-zúztak. Szovjetellenes megmozdulások voltak néhány más csehszlo­vák városban is. Ezek az események és mind­az, ami megelőzte őket — folytatja a Pravda —, arról győznek meg, hogy a provo­kációk­at meghatározott szemé­lyek irányítják, az ő segítsé­gükkel és ellenőrzésükkel gyü­lekeztek a csoportok transzpa­rensekkel és zászlókkal Prága különböző kerületeiben. Innen teherautók és autóbuszok szál­lították őket a város központ­jába. Egyes lapok arról ír­nak, hogy a Vencel téri gyüle­kezetben ott volt Smrkovsky is, aki — mint ismeretes — már nem egyszer részt vett hasonló akciókban. Most is ott volt a szovjetellenes meg­mozdulás résztvevői között. Sok lap, elsősorban a Mladá Fronta és Svobodné Siovo nyíl­tan provokálva, újból durva szovjetellenes, sértegető kiro­hanásokat közölt. Figyelmet érdemel, hogy a burzsoá lapok és hírügynöksé­gek, a legreakciósabb nyugat rádióállomások ujjongva ad­tak hírt a prágai nacionalista megnyilvánulásokról. Mi szeretjük a sportot, tisz­teljük a sportolókat, tudunk örülni barátaink győzelmének és méltósággal elviseljük sportolóink kudarcait. A sport a sport. Amikor azonban a sportot politikai spekulációk eszközévé akarják változtatni, és a sport segítségével nacio­nalizmust és sovinizmust igye­keznek szítani, ez felháboro­dást kelt nemcsak a sport ked­velőiben, hanem minden be­csületes emberben — írja a Pravda. A lap elmondja, hogy a prágai szovjet nagykövetségre és más csehszlovákiai szovjet intézményekhez egymás után érkeznek a levelek, a telefon­­hívások, amelyekben egyszerű csehszlovák emberek mély fel­háborodásukat juttatják kife­jezésre a provokátorok akciói miatt. Nem kétséges, hogy a cseh­szlovák kommunisták és más becsületes csehszlovák dolgo­zók nem tűrik el, hogy a szo­­cialistaellenes elemek naciona­lista, szovjetellenes rágalmak­kal mérgezzék meg az embe­rek gondolkodását, mindent megtesznek a novemberi párt­­plénum határozatainak végre­hajtásáért, a szocializmus cseh - szlovákiai pozícióinak megszi­lárdításáért, Csehszlovákia és a Szovjetunió, valamint a többi szocialista­ országok kö­zötti barátság erősítéséért — írja befejezésül a Pravda.

Next