Nógrád, 1969. április (25. évfolyam, 75-97. szám)

1969-04-01 / 75. szám

Rakétatámadás Saigon Mansfield szenátor és Laird hadügyminiszter érdekes nyilatkozata A szabadságharcosok tavaszi offenzívája vasárnap lépett hatodik hetébe, s azt vakmerő támadás tette emlékezetessé: tüzérségük 122 milliméteres rakétákkal lőtte Saigon belvárosát, összesen négy rakéta csapódott be, ezek közül kettő az elnöki palota tőszomszédságában. A Saigon körül vont gyűrű szorosabbra vonását más események is jelezték vasárnap: Dél-Vietnam fővárosától alig tíz kilométerre a szabadságharcosok két amerikai helikoptert lőttek le. Kevéssel éjfél előtt három újabb rakéta érte Saigont, kettő a kikötőben, a harmadik a főváros IX. kerületében robbant. Hétfőre virradó éjjel ezenkívül még körülbelül 15 tüzérségi támadást hajtottak végre a szabadságharcosok országszerte. Amerikai katonai szóvivők a támadások okozta veszteségeket „csekélyeknek” minősítették. Az AP a legutóbbi napok tüzérségi tevékenységét kevésbé erősnek minősítette, de megállapította, hogy a szárazföldi harcok a múlt hét végén fellángoltak. Ezek között a legsúlyosabb harc vasárnap Da Nangtól körülbelül 22 kilométernyire délre zajlott le, s a dél-vietnami csapatok itt — saigoni közlés szerint — tíz halottat és 50 sebesültet vesztettek. ★ Mansfield szenátor, az amerikai szenátus demokrata párti többségének vezetője vasárnap televíziós programban nyilatkozott Vietnamról, s kijelentette, hogy minél tovább tart a háború, annál kevesebb olyan kezdeményezési lehetőség marad az Egyesült Államok számára, amely eredménnyel járhat. Az amerikai külügyminisztérium vasárnap nyilvánosságra hozott egy interjút, amelyet Henry Cabot-Lodge adott egy amerikai hírügynökségnek. A Párizsban tárgyaló amerikai küldöttség vezetője kijelentette, némi haladást elértek a párizsi megbeszéléseken. Laird amerikai hadügyminiszter a U. S. News and World Report-nak adott exkluzív nyilatkozatában a többi között kijelentette, ha rajta múlna, természetesen elfogadná egy koalíciós kormány megalakítását Saigonban (MTI). MASSXKIt ll S/í il l : Nem vagyunk a háború prókátorai Az Arab Szocialista Unió fontos állásfoglalása — Újabb tűs Jordánia ellen — Israel fegyvereket kap az USA-tól Kairói Mena-jelentés szerint Nasszer, az EAK elnöke vasárnap fogadta Francois D’vaux-t, Franciaország nagykövetét. Puaux — mint az AFP jelenti — átadta Nasszernak De Gaulle elnök válaszát arra az üzenetre, amelyet még Mahmud Favzi diplomáciai tanácsadó közvetítésével juttatott el Nasszer a francia államfőnek. Az üzenetek tartalmából nem szivárgott ki semmi Kairóban vasárnap, Nasszer elnök figyelmeztette az Arab Szocialista Unió kongresszusának 1700 küldöttjét, hogy a közel-keleti helyzet veszélyes szakaszba lépett és lehetséges, hogy Izraellel újabb összeütközésre kerül sor. Nasszer hangsúlyozta, hogy az 1967-es háborúban Egyiptomot legyőzték és a háborút követően az országnak nem volt ereje ahhoz, hogy kiűzze Izraelt az elfoglalt területekről. „Most — mondta Nasszer elnök — a kép megváltozott. Képesek vagyunk arra, hogy kiűzzük őket”Az EAK elnöke ezután így folytatta: „A háború nem öncél, a háborút azért kell megvívni, mert nem kínálkozik más lehetőség. Mi nem vagyunk a háború prókátorai Olyan békét akarunk, amely az igazságon alapul”. Nasszer ezzel kapcsolatosan utalt a közel-keleti válság megoldását célzó négyhatalmi tárgyalások tervére. „Nagy reményeket fűzünk a négyhatalmi tárgyalásokhoz, és bízunk a világ közvéleményében. Reményeink azonban legfőképpen saját erőnkkel kapcsolatosak”. Az Arab Szocialista Unió kongresszusa befejező napján nyilatkozatban foglalt állást a Közel-Kelettel foglalkozó négy szalami tárgyalások lehetséges eredményeivel kapcsolatosan. A nyilatkozat leszögezi, hogy az arab nemzet nem fogad el semmiféle olyan megoldást, amely béke helyett kapitulációt indítványoz. Az Arab Szocialista Unió kongresszusa ezzel egyidejűleg elhatározta, hogy a következő intézkedések megtételét javasolja. 1. Ki kell elégíteni az Egyesült Arab Köztársaság fegyveres erőinek mindenfajta igényét. 2. Meg kell erősíteni a Sinai -félszigeten működő egyiptomi ellenállási szervezetet és irodát kell felállítani egyiptomi és arab önkéntesek toborzására. 3. A hangsúlyt a védelemmel kapcsolatos intézkedésekre kell helyezni. 4. Meg kell erősíteni a népi erőket, és létre kell hozni ezeknek a vezérkarát. 5- Biztonságos helyre kell telepíteni a szuezi olajfinomítóikat. Egy jordániai katonai szóvivő bejelentette, hogy izraeli erők vasárnap este, helyi idő szerint 22 órakor a Jordán folyó északi völgyében, gépfegyverekből és aknavetőkből tüzet nyitottak a jordániai alakulatokra. Jordániai részről — mondta a szóvivő — a tüzet viszonozták és a tűzpárbaj mintegy 15 perc múlva véget ért. Jordániai részről veszteségek nem voltak. Mahmud Riad egyiptomi külügyminiszter vasárnap este találkozott Szergej Vinogradovval, a Szovjetunió kairói nagykövetével. A megbeszélések tárgyát a közel-keleti válság legújabb fejleményei, és a négyhatalmi megbeszélések képezték. Az izraeli kormány vasárnap hivatalos közleményt hozott nyilvánosságra s ebben egyértelműen állást foglal a Biztonsági Tanácsban képviselt négy nagyhatalomnak, a közel-keleti helyzet rendezése érdekében megtartandó tanácskozássorozata ellen. A közleményt a kormány két tanácskozása előzte meg, amelyeken Abba Eban külügyminiszter számolt be washingtoni tanácskozásairól, Nixon elnökkel és Rogers külügyminiszterrel folytatott megbeszéléseiről. Az izraeli állásifoglalás bejelenti, hogy Izrael a jelenlegi tűzszüneti vonalak között fogja kiépíteni helyzetét „a biztonsági és fejlesztési szükségleteknek” megfelelően Alfred Atherton, az amerikai külügyminisztérium arab— izraeli ügyeinek szakértője a pennsylvaniai Philadelphiában egy gyűlésen kijelentette, hogy amíg nem kötnek békét a Közel-Keleten, addig az Egyesült Államok továbbra is fegyvereket szállít Izraelnek, méghozzá a legmodernebb fegyvereket. (MTI) ítélet a mendei vonatösszeütközés ügyében A Pest megyei Bíróság hétfőn délután hirdetett ítéletet Szántai Ferenc 52 éves MÁV főellenőr, forgalmi szolgálattevő, mendei lakos ügyében. Szántai 1963. december 22-én a mendei állomáson teljesítette szolgálatát. Munkáját kell körültekintés nélkül végezte: a kijárati vágányút helytelen beállításával a szemben közeledő tehervonat vágányára irányított egy áthaladó személyvonatot. A két vonat pusztaszentistváni megállóban összeütközött és egymásba soródott. Az összeütközésnél 43 utas meghalt, 23-an súlyosan, 53- an könnyebben megsérültek. A személyi sérüléseken kívül az összeütközés mintegy három és fél millió forint anyagi kárt okozott. A bíróság Szántai Ferencet foglalkozás körében elkövetett halált okozó gondatlan veszélyeztetésért és társadalmi tulajdonban különösen nagy kárt okozó gondatlan rongálásért halmazati büntetésül kilenc évi szabadságvesztésre ítélte és nyolc évre eltiltotta a forgalmi szolgálattevői foglalkozástól. A vádlott és védője enyhítésért fellebbezett, az ügyész esetleges fellebbezési óvása bejelentésére háromnapi gondolkodási időt tartott fenn. NÓGRÁD — 1969. április 1., kedd Közlemény A Bolgár Népköztársaság, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság, a Lengyel Népköztársaság, a Magyar Népköztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság, a Román Szocialista Köztársaság és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége nevében külképviseleteink vezetői ezekben a napokban szóbeli jegyzék kíséretében átadták- illetve átadják az európai országok kormányainak és az ENSZ főtitkárának a Varsói Szerződés tagállamainak Europa országaihoz intézett felhívást, amelyet a Politikai Tanácskozó Testület 1969. március 17-én Budapesten tartott ülésén írták alá. Külképviseleteink vezetői az átadás alkalmával tolmácsolják őszinte reményünket, hogy az európai országok kormányai Európa békéjéért és biztonságáért viselt felelősségük tudatában tanulmányozzák a felhívást és hatékonyan támogatjuk az abban foglalt elképzeléseket. PlTERMANN, Figyelmet a felhívásnak Bécsben vasárnap este ért vége: tizenkét, a Szocialista Internacionáléhoz tartozó párt vezetőinek zártkörű konferenciája Bruno Pittermann- az Internacionálé elnöke az MTI tudósítójának kérdésére kijelentette: foglalkoztak az ülésen a Varsói Szerződés államainak budapesti felhívásával is. „Az a benyomásunk, hogy a kezdeményezés európai biztonsági konferencia összehívására, feltétlenül figyelmet érdemel. A Szocialista Internacionálé egyébként továbbra is behatóan foglalkozni fog a budapesti tanácskozás egyes vonatkozásaival” — mondotta Pittermann. — A konferencián tárgyaltak a nyugat-európai gazdasági integráció kérdéséről a francia javaslatok, illetve a brit kormány tervei alapján. Brown volt brit külügyminiszter, Wilson jelenlegi helyettese a munkáspárt élén, saját személyes elképzeléseket fejtett ki Bécsben a francia—brit viáthidalására, amelyről részleteket nem készül, azonban tölt el:. Lecke politikai józanságból Az izgalom — és bizonyos körökben az öröm — igen magasra csapott amikor először érkeztek jelentések az Usszuri folyó melletti és a Damanszkij-sziget térségében elkövetett kínai határprovokációkról. A kérdés az volt: mit tesz a következőkben a szovjet kormány, alkalmaz-e ellencsapást, vagy napirendre tér a kínai részről indokolatlan területi követelések felett. Arra, ami következett csupán azok gondoltak, akik ismerik a minden jogos érdeket tiszteletben tartó szovjet politikát. Ők tudták: nem követi az incidenseket semmmiféle fegyveres visszavágás, hanem a szovjet kormány türelmet tanúsít, és megpróbálja rábírni Kína mai vezetőit, hogy üljenek tárgyalóasztalhoz, s a problémákat eszmecserék során rendezzék a történelmi ténynek és igazságnak megfelelően. Erre utal sok más mellett a március 29-én napvilágot látott szovjet kormánynyilatkozat azon része is, amely egyértelműen leszögezi: a Szovjetunió részéről nincs semmi akadálya annak, hogy a két fél hivatalos képviselői a közeljövőben felújítsák a Pekingben, 1964-ben megkezdett konzultációkat. Vagyis: kínai katonai egységek és állítólag szervezetlen csoportok fegyveres támadásai, valamint több szovjet halott és sebesült ellenére a Szovjetunió kormánya lát lehetőséget arra, hogy — baráti országokhoz illően —, a nézetkülönbségeket megtárgyalják, és közösen kimunkált döntésekkel — amint a szóhasználat találóan megfogalmazza — helyükre tegyék azokat a kérdéseket, amelyek pillanatnyilag nagyon is hátráltatják a szocializmus és kommunizmus ügyét. A Moszkvában nyilvánosságra hozott nyilatkozat után felmerülhet az aggály: nincs-e igazuk Kína mai vezetőinek az általuk sokat emlegetett kérdésekben? Nos, erre — józansága és előremutató jellege mellett — határozott választ ad a szovjet kormány véleménye. Idézünk a nyilatkozatból: „A jelenlegi távol-keleti szovjet—kínai határ nemzedékeken keresztül alakult ki, és a két ország területét elválasztó természetes határokat követi. Ezt a határt az anghouni, a tiencsini és a pekingi szerződés jogi formába öntötte.’’ Tehát a mai kínai vezetők úgy lépnek fel területi követelésekkel hogy közben sutba vágják a kétoldalú szerződéseket, mintha azokat egy harmadik, vagy tizedik hatalom diplomatái írták volna alá! Ezt a diplomáciai-politikai vakságot senki előtt sem lehet igazolni, aki csak egy kicsit is emlékezik, illetve akar emlékezni. Úgy tűnik, a maoizmus a memória kétségtelen logikáját is cáfolni igyekszik. Hogy ez mennyire így van, arra álljon itt Mao Ce-tung egyik, 1945-ből származó nyilatkozata, amelyikben kijelentette: ,,A Szovjetunió elsőnek mondott le a nem egyenjogú szerződésekről és kötött Kínával új, egyenjogú szerződéseket.’ Ha akár figyelembe vesszük, akár sem, a „kínai memóriazavart”, egyértelmű lehet a megállapításunk: koholmány, amit a mai kínai vezetők propagandája lépten-nyomon és nagyhangú türelmetlenséggel emleget, miszerint a szovjetkínai kapcsolatban valamilyen nem egyenjogú szerződések lennének. Túlzás nélkül: nevetséges, ha már önmagának sem hisz az ember, mint jelen esetben Mao Ce-tung és csoportja... Nézzük tovább azonban a dolgokat. A Szovjetunió kínai kérésre az ötvenes évek elején több domborzati térképet adott át a Kínai Népköztársaságnak, amelyeken világosanmegjelölték a határvonalat. Abban az időben kínai részéről semmiféle kifogás sem merült fel ezekkel kapcsolatban. Mi pedig, alig 15 év múltán a kínai fél rádöbbent, hogy őt állítólag bizonyos szovjet területek megilletik. Ha nem lenne komoly a helyzet, tréfálni volna kedvünk e tendenciózusan rosssz emlékezőtehetség láttán... Végül az ok... A szovjet kormánynyilatkozat rámutat hogy a feszültség oka nem egyéb, mint a kínai kormány békés külpolitikai pálfordulása, amely a 60-as évek elején következett be. Erre már utaltunk, amikor az 1964-es pekingi konzultációt említettük, öt évvel ezelőtt — csakúgy, mint mostanság — kínai részről a nacionalizmus és a politikai vakság kerekedett felül. Reméljük, hogy a józanság előbb- utóbb teret nyer, mivel ebből a szovjet kormány nyilatkozatával alapos leckét kapott a Mao-csoport. Ezt még a nyilatkozat visszautasítása sem teheti semmissé. Szolnoki István •IÓ£;koi‘oiig és nacionalizmus A Pravda hétfői számában cikket közöl a stockholmi szovjet—csehszlovák jégkorong-mérkőzés eredménye nyomán a múlt hét végén Prágában történt szovjetellenes megnyilvánulásról. A jobboldali szocialistaellenes erők — írja a lap — lelkiismeretlenül ki akarják használni szocialistaellenes és szovjetellenes céljaikra a jégkorong-világbajnokságot is. Az elmúlt napokban Prágában lezajlott provokációknak semmi közük a sporthoz. Szervezett, jól előkészített nacionalista megmozdulásról van szó, amely meghatározott politikai sókat követett. A nemzetközi sportversenyeit régóta a népek közeledésének eszközeként fogják fel minden civilizált országban. Ez alkalommal sajnos, a fékevesztett csehszlovák nacionalisták bemocskolták a nemes sporthagyományokat, megmutatták, mi mindenre képesek a szocialista rendszer elleni harcban — írja a Pravda. A Pravda cikke rámutat, hogy a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának legutóbbi, különösen a novemberi határozatait az ország dolgozóinak nagy többsége kedvezően fogadta. Az emberek mindinkább kívánatosnak tartják az ország belső helyzetének normalizálását és a szocialista országokhoz, mindenekelőtt a Szovjetunióhoz fűződő kapcsolatok rendezését. Ez a fejlemény nyílt és titkolt ellentést váltott ki a szocializmussal szemben ellenséges erők részéről. A csehszlovákiai jobboldali revizionista, ellenforradalmár elemek a nyugati reakció támogatásával előbb Jan Palack diák önégetéséből igyekeztek tökét kovácsolni, s most a jégkorong-világbajnokságot akarták kihasználni szocialistaellenes céljaikra. Sok lap, a rádió, a televízió már jóval a stockholmi világbajnokság kezdete előtt szította a szenvedélyeket a közvéleményben, különösen a Prace, a Reporte, a Mladá Fronta, a Zeniedéske Noviny, a Svobodné Siovo és néhány más lap buzgólkodott ebben. Azt a tényt, hogy a csehszlovák csapat a szovjet csapattal lezajlott első mérkőzésén győzött, nacionalista szenvedélyek felszítására használták ki. A sajtó, a rádió és a televízió biztatására sok ezer ember, zömében fiatal vonult ki a Vencel térre. Meglepetést keltett, hogy a Csehszlovák Kommunista Párt vezetői, a csehszlovák hatóságok nem léptek fel mindjárt ezekkel az egészségtelen és veszélyes jelenségekkel szemben. Ezért nem véletlen, hogy a jobboldali erők a csehszlovák jégkorongozóknak a szovjet csapattal vívott második mérkőzésén elért sikerét újabb politikai provokációra tudták felhasználni. A rosszindulatú jobboldali propaganda eredményeként huligánok nagy csoportja vonult március 29-re virradó éjszaka a prágai Vencel térre. A fékevesztett huligánok betörtek az Aeroflot és az Inturiszt képviseletének helyiségébe, , és törtek-zúztak. Szovjetellenes megmozdulások voltak néhány más csehszlovák városban is. Ezek az események és mindaz, ami megelőzte őket — folytatja a Pravda —, arról győznek meg, hogy a provokációkat meghatározott személyek irányítják, az ő segítségükkel és ellenőrzésükkel gyülekeztek a csoportok transzparensekkel és zászlókkal Prága különböző kerületeiben. Innen teherautók és autóbuszok szállították őket a város központjába. Egyes lapok arról írnak, hogy a Vencel téri gyülekezetben ott volt Smrkovsky is, aki — mint ismeretes — már nem egyszer részt vett hasonló akciókban. Most is ott volt a szovjetellenes megmozdulás résztvevői között. Sok lap, elsősorban a Mladá Fronta és Svobodné Siovo nyíltan provokálva, újból durva szovjetellenes, sértegető kirohanásokat közölt. Figyelmet érdemel, hogy a burzsoá lapok és hírügynökségek, a legreakciósabb nyugat rádióállomások ujjongva adtak hírt a prágai nacionalista megnyilvánulásokról. Mi szeretjük a sportot, tiszteljük a sportolókat, tudunk örülni barátaink győzelmének és méltósággal elviseljük sportolóink kudarcait. A sport a sport. Amikor azonban a sportot politikai spekulációk eszközévé akarják változtatni, és a sport segítségével nacionalizmust és sovinizmust igyekeznek szítani, ez felháborodást kelt nemcsak a sport kedvelőiben, hanem minden becsületes emberben — írja a Pravda. A lap elmondja, hogy a prágai szovjet nagykövetségre és más csehszlovákiai szovjet intézményekhez egymás után érkeznek a levelek, a telefonhívások, amelyekben egyszerű csehszlovák emberek mély felháborodásukat juttatják kifejezésre a provokátorok akciói miatt. Nem kétséges, hogy a csehszlovák kommunisták és más becsületes csehszlovák dolgozók nem tűrik el, hogy a szocialistaellenes elemek nacionalista, szovjetellenes rágalmakkal mérgezzék meg az emberek gondolkodását, mindent megtesznek a novemberi pártplénum határozatainak végrehajtásáért, a szocializmus cseh - szlovákiai pozícióinak megszilárdításáért, Csehszlovákia és a Szovjetunió, valamint a többi szocialista országok közötti barátság erősítéséért — írja befejezésül a Pravda.